Sziklarejtek árvája 62. rész

 Ezt is szeretem benned.. Amúgy meg ne pocsékold a lisztet!

Itachi közelebb hajolt hozzám, egyik kezét az államra simította ahogy maga felé fordította arcomat. Azt hittem megcsókol, de nem. Ajkaink ugyan összeértek, de a nyelvét nem dugta át a számba. – Szeretsz engem?
– Szeretlek. Nagyon szeretlek. – helyeseltem amin elmosolyodott és szinte az ajkaim közé lehelte a választ.
– Akkor tartsd vissza az orgazmust. – megszeppenve néztem rá. Tartsam vissza? Még is hogyan?
– Ez.. Nem ér.. – nyögtem lehajtva a fejem. Ha szeretem akkor megteszem? Ez nagyon aljas húzás.. Itachi ujjai még mindig az államat fogták, így megemelte a fejem, hogy a szemeimbe nézhessen.
– Leálljak? – mármint mivel? Ha azt mondom, nem tudom visszatartani akkor vége is? Rendezzem le magam egyedül? Mintha csak értené a ki nem mondott kérdéseimet, elnyomva egy mosolyt ingatta meg a fejét és közelebb hajolva hozzám arcon csókolt. – Hn.. (Nem hagylak kielégületlenül..) – ennek ellenére mégis kínzóan lassan mozgatta csípőjét. Kellett egy kis idő mire ráébredtem, hogy még mindig a válaszomra vár. A szemeibe nézve, határozottan biccentettem egy aprót, majd egyik kezemet az arcomra simuló ujjaira vezettem és tenyerébe simulva, ködös tekintettel néztem rá.
– Amit csak akarsz. – ismételtem és éreztem ahogy a kezei megremegnek és ismét visszafog egy mosolyt. Jobbját ismét csípőmre tette és stabilan tartott, miközben apránként ismét gyorsított a tempón. Ez az ő fantáziája.. Ha azt szeretné, hogy visszatartsam az orgazmusom, akkor visszatartom. Persze könnyű ezt gondolni. Itachi kezeinek érintése.. A kezem alatt lévő izmok mozgása.. A nyögéseink keveredése.. Ahogy forrón lüktet bennem miközben mozog.. Éreztem ahogy a farkam a hasamnak feszül a kínzó szükségtől. A hasamban éreztem azt a fajta fájdalmat amit akkor tapasztaltam, mikor valamiért nem sikerült a csúcsra jutnom, pedig nagyon akartam volna. Ez kezd fájni. – Nem megy.. – motyogtam zihálva miközben fájdalmasan nyüszítettem a kitörni készülő orgazmus miatt. Itachira néztem, várva hogy engedélyt adjon vagy valami, de mikor megláttam az arcát, egy kisebb szomorúságot véltem felfedezni rajta. Fenébe.. Egyik kezemmel erősen szorítottam meg a farkam tövét, egy kisebb gátat szabva magamnak. Itachi egy kicsit ismét lassított a tempón, de épp csak egy kicsit. Ez azonban így épp elég volt ahhoz, hogy ismételten elodázzam a gyönyört. Kezeimet Itachi karjára simítottam és tovább tartottam magam. Itachi minden rezdülésemet figyelte, kezdte érezni mikor kezd túlságosan is észveszejtő lenni amit csinál, így egy kicsit mindig visszább fogta az iramot, de nem annyira, hogy az a kellemesen bizsergető érzés megszűnjön. Sőt, minél jobba feszítette a farkam a szükség, annál inkább remegett a testem, annál jobban vártam, hogy végre a csúcsra érjek. Minden idegszálammal Itachi mozgására koncentráltam és mikor ismét a szemébe néztem, hogy láthassam élvezi-e.. Vészesen közel kerültem a határhoz, de még időben gátat szabtam magamnak. Majdnem elélveztem attól, ahogy a tekintetünk találkozott.. Ahogy engem nézett.. Ahogy csillogtak a szemei.. Felrobban a szívem annyira szeretem.. Még közelebb és közelebb akarom érezni magamhoz, még ennél is közelebb. Eggyé olvadni vele.. És amikor az imént találkozott a tekintetünk, úgy éreztem hogy ez meg is történt.. Egyik keze a hátamra simult és közelebb húzódott hozzám. A szemei helyett az ajkait figyeltem, mert féltem, hogy ha ismét találkozik a pillantásunk, akkor tényleg elélvezek. Az ajkai mosolyra húzódtak ami miatt ismét nagyot dobbant a szívem. Finom lökésekkel mozgott bennem, egyre jobban kínozva érzékeny belsőmet.
– Milyen csendes lettél.. – a homlokának döntve a fejem hunytam le a szemeimet és fájdalmasan vágyakozó hanggal nyögtem az ajkaira.
– Ha megint.. megszóhlalsz.. El fogok.. – éreztem a mosolyát az arcomnál majd úgy fordítottam a fejem, hogy csókot lehelhessek édes ajkaira. Belenyögtem a csókba. – Annyira finom.. – túrtam egyik kezemet a hajába és még többet követeltem belőle. Lassan és forrón feszültek egymásnak ízlelőszerveink, ahogy egymást kóstolgatva adtuk át magunkat teljesen a másiknak. A karjaiba olvadva nyögtem a szájába, szemeim elhomályosultak a könnyektől. Itachi észrevette és egyik kezével végig simított pilláimon. Egymás szemébe néztünk miközben továbbra is bennem mozgott kemény férfiasságával. Olyan hosszúak a szempillái.. Olyan gyönyörű szeme van.. Ahogy a combjai a hátamnál meg-megfeszülnek, a lapockámon végig simító keze.. A csípőmet tartó jobbja.. Azok a puha tincsek az ujjaim alatt. Nagyon tetszik ez a póz.. Mintha teljesen körül ölelne a jellenlétével. – Khérlek.. – leheltem újabb könnyekkel a szemeimben. – Khérleek.. Itachih.. – hunytam le a szemeimet ezzel pislogva le a könnyeimet.
– Hn? (El szeretnél menni?)
– Ihgen.. Együtt.. Ühn.. Vheled.. – simítottam össze az orrunkat. – Khérlek.. – alig nyögtem el az utolsó szót mikor a hátamra döntött és egy erőteljes lökéssel jutatott a csúcsra. Hátra vetve a fejem, néma sikolyra nyíltak ajkaim ahogy végre elértem a beteljesülést. Újabb és újabb gyönyörhullámok söpörtek végig a testemen mintha sokszorozódott volna az orgazmusom. Kimerülten ernyedtek el az izmaim, kivert a víz mégis libabőrös lettem az utóhatások miatt. Itachi forró ajkai az enyémeket cirógatták, de annyira ziháltunk csak egy-egy apró puszira tellett mindkettőnktől. Forrón lüktetett bennem még azok után is, hogy elélveztünk.
– Hn.. (Benned mentem el..) – hünnögte miközben kihúzódott belőlem amit egy szomorú nyögéssel konstatáltam.. Még érzem a melegét, de hiányérzetet is hagy maga után, hogy már nincs bennem.
– Hm. (Érzem.) – élveztem valaha ennyire a szexet?
– Hn. (Vállalom a felelősséget és majd én megmosdatlak.) – ezen elmosolyodtam és kinyitva a szemeimet még mindig zihálva néztem rá.
– Jó érzés.. Ahogy kitöltesz.. És ahogy megtöltesz.. – az utolsó szavak többféle képpen értelmezhetők de úgy érzem mindegyik helytálló lehetne. Ahogy megtölti a szívem, az elmém, és igen.. Az is nagyon jó érzés, hogy belém élvezett. Itachi arcán kicsit erőteljesebb volt a pír mint amilyen lenni szokott. Nem bírtam megállni, hogy ne pusziljam meg. Válaszul gyengéden megcsókolt, és éreztem ahogy hozzám nyomódik odalent.. Vágyakozva pillantottam le kettőnk közé. Elég strapabíró mi? Bár ahogy arra gondolok, hogy miattam ilyen.. Éreztem ahogy lassan újra elkezd éledezni a péniszem, miközben Itachi merev tagja az enyémhez simult. A tekintete megint ködössé vált ahogy rám nézett. Tekintetével kimondatlanul is kérdezte, hogy lehet-e újra, amin halványan elmosolyodtam és két oldalról az arcára simítottam kezeimet. – Hm? (Szerinted?) – kérdeztem összeérintve ajkainkat. Válasz helyett forrón megcsókolt. A testem újra fellángolt tőle ami jólesően bizsergette meg a szívem. Itachi elfordította a fejét, hogy a tenyerembe csókoljon majd megfogta a kezem és a csuklómra is forró puszikat nyomott. Lassanként araszolt lefelé én pedig lélegzetvisszafojtva vártam, hogy elérje a még mindig érzékeny, ismételten meredező farkamat. – Ez még mindig a te fantáziád? – kérdeztem felnyögve, mikor végig nyalt rajtam.
– Ha ez csak fantázia.. Hn.. (Remélem melletted ébredek, hogy valóra váltsam..) – zavartan ráncoltam össze a szemöldököm miközben megtámaszkodva alkarjaimon felkönyököltem, hogy lepillanthassak rá.
– Várj.. Akkor az előbbi nem egy ilyen.. Vágyálmod volt vagy mi? – kérdeztem mire Itachi felpillantott rám és megtámaszkodva a tenyerein közelebb hajolt arcomhoz. A farkam csalódottan meredezett felfelé, mintha csak integetne neki, hogy „Hé! Itt vagyok!”
– Ez jobb mint a fantázia. – mondta azon a szexi mély hangján, egyenesen az ajkaim közé, ami miatt teljesen elgyengültem és megremegtem alatta.
– Hatolj belém! – követeltem miközben lábaimat csípőjére fontam. Itachi meglepetten nyögött fel a mozdulatra majd lepillantott az egymáshoz simuló ölünkre. – Ölelj át.. Csókolj meg.. – simítottam orromat a halántékához, hogy a fülébe tudjam suttogni a szavakat. – Érints meg.. – az ajkaim a fülcimpáját súrolták. Éreztem ahogy megremeg. – És hatolj belém. Mélyen.. Egészen mélyen.. – hirtelen ötlettől vezérelve ajkaim közé vettem a fülcimpáját mire egy halk és meglepett nyögéssel reagált. Egyik keze végig simított a testemen, majd le a csípőm alá ahol egy erős mozdulattal közelebb rántotta magához a fenekem és ezzel egy időben a kezeim felmondták a szolgálatot, így a hátamra huppantam. Itachi egy kedves mosollyal biccentette kissé oldalra a fejét. Ha tudnád milyen helyes vagy..
– Nagyon akaratos vagy, tudod? – kérdezte mire csücsörítve húztam fel az állam és áll-dacosan oldalra fordítottam a fejem. Hallottam Itachi kuncogását, majd megéreztem ahogy arcomhoz hajol. A haja csiklandozta a tarkóm és az arcom. – Ezt is szeretem benned. – suttogta én pedig éreztem ahogy felforrósodik az arcom és a fülem. Itachi halántékon csókolt, majd egyik kezével csípőmre fogott, míg másik kezét behajlította mellettem, hogy közelebb lehessen hozzám. Alkarján támaszkodva csókolt a kulcscsontomra, majd a nyakamra és az államra. Ködös tekintettel pillantottam rá mikor orrunk összeért.
– Akarlak.. Nagyon.. – suttogtam ajkaira, de a második szónál már inkább a szájába, ugyanis ajkainkat is összeérintette és finoman kóstolgatott. Lassan hatolt belém újra én pedig a csókunkba nyögve öleltem magamhoz szorosan. Hosszú még az este, de vajon bírni fogom szusszal?

 

Arra ébredtem, hogy Itachi karjaiban fekszem, ő pedig gyengéden simogatja a hátam. Egy ideig még nem jeleztem neki, hogy már én is felébredtem, csak élveztem azt a gyengéd ölelést és a néhai puszikat amikkel olykor megajándékozott. A szívdobogását hallgattam, ami megnyugtatóan kellemes volt. Az illata ahogy bekúszott az orromba.. Bárcsak soha többé ne kellene felkelnünk ebből az ágyból. Bár egy idő után lehet elgémberednénk. Akkor is azt szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana.
Ötször egymás után.. Ötször is csináltuk egymás után. A negyediknél már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de amikor Itachi rám nézett és ezúttal ténylegesen megkérdezte, hogy lehetne-e még egyszer.. Oh egek.. Eddig csak én könyörögtem érte és annyira jól esett az egómnak, hogy ennyire be van rám indulva és végre kimondta, hogy mennyire akar engem. De utána már tényleg nem bírtam tovább. Moccani sem bírtam. Itachi egy ideig pihegett velem, majd a karjaiba vett és kivitt a fürdőbe. A kádban ülve még egyszer elmentem, mert Itachi a kipucolásomat is élvezetessé akarta tenni azzal, hogy azokkal a hosszú ujjakkal a gyönyörközpontomat ingerelte közben. Szemben ültem vele és bár rettentően fáradt voltam, valahogy erőt vettem magamon és a kezemmel juttattam a csúcsra amit hálás csókokkal díjazott, ahogy én is hasonlóképpen tettem.
Ezután alaposan megtörölgetett és egy törölközőbe csavarva visszavitt a szobába, ugyanis a lábaim nem voltak képesek arra, hogy megtartsanak. Itachinak mintha egy kicsit bűntudata lett volna emiatt, de mikor közöltem vele, hogy csináljuk ezt mindennap, hitetlenkedve elnevette magát, de megígérte, hogy később megbeszélhetjük a dolgot.
Mikor bevitt a szobába.. Na igen, eléggé szétziláltuk az ágyneműt, szóval leültetett a szőnyegre és nekiállt újat húzni. Emlékszem még foszlányokra ebből. A törölközőt néztem ami a csípőjén volt, és a hátsóját amit eltakart előlem a puha anyag, de nem annyira, hogy ne legyen még így is szexi. A következő emlékem az, hogy valahogy elhümmögtem már az ágyban fekve, hogy komolya meztelenek vagyunk-e vagy csak képzelődök. Persze nem képzelődtem. Itachi meg is kérdezte, hogy zavar-e, mert akkor előkeres valamit. Erre válaszul csak közelebb bújtam hozzá és beszívtam a barackos tusfürdő illatát ami rajta sokkal férfiasabb volt, mint rajtam. Ezen elmosolyodtam és valamikor itt aludhattam el.
– Hn. (Már tíz óra.) – szóval észrevette, hogy ébren vagyok.
– Hmm.. (Maradjunk még így egy kicsit..) – Itachi magához szorított és mély levegőt vett, majd a szorítása enyhült de a keze ismét fel-alá kezdett járni a hátamon. Ezt beleegyezésnek veszem. – Hm? (A fantáziád szerint csak engem kényeztetsz?) – kérdeztem ugyanis vissza gondolva a tegnap estére, főleg csak az maradt meg, hogy elgyengülve olvadok a karjaiba, néha pedig ívben feszülő háttal nyögöm a nevét.
– Hn. (Olyan gyönyörű vagy mikor elélvezel.) – zavaromban a mellkasába temettem az arcom. Érzetem hogy megrázkódik a nevetéstől. – Mikor az ajkaimmal kényeztettelek és a hajadba túrva nyögted a nevem.. – nee, ez a mély, ébredés utáni, dörmögős hangja ami annyira kicseszettül dögös, hogy az már szemétség. – Amikor zihálva próbáltad vissztartani az orgazmusod a kedvemért.. – a hajamba puszilt. – Amikor némán sikítva élveztél el.. – kihívóan pillantottam szemeibe.
– Milyen volt? – kérdeztem durcásan, és kissé kihívóan, de most kivételesen nem jött zavarba. Elmosolyodott és arcomra simította a kezét.
– Gyönyörű. – oh jesszusom. – Gyönyörű vagy. – lehelte ajkaimra. Remegve nyitottam meg neki az ajkaimat és viszonoztam azt a gyengéd csókot amit elmélyített. Mikor valaki gyönyörűnek nevezett, az vagy rosszul esett, vagy nem érdekelt. Most még is elolvadok tőle. Ez a Jégcsap, képes megolvasztani engem..
Még egy ideig egymás ajkaiba merülve élveztük az egyedüllétet, de aztán megcsörgött a telefonom, rajta Sasuke nevével. Arra volt kíváncsi, hogy még mindig kettesben akarunk-e lenni és bár legszívesebben rávágtam volna, hogy rohadtul igen, végül csak annyit mondtam, hogy már nem szexelünk, szóval akkor jönnek amikor jól esik nekik. Az ifjabb Uchiha megjegyezte, hogy nem igazán akarta kimondva is hallani, hogy mivel töltöttük az éjszakát, de már mindegy. Ezután elköszöntünk és kinyomtam.
– Tényleg ezt még tegnap akartam mondani. – bújtam hozzá ismét. – Tegnap keresgéltem pár romantikus hülyeséget a neten.
– Hn. (Remekül kezdődik.)
– Ne ironizálj hünnögve.
– Remekül kezdődik.
– Azt hittem azt fogod mondani, hogy azt csinálsz amit akarsz.
– Hn.. (Az csak felesleges vitát szülne..) Hn. (Úgy is rájössz, hogy mindig azt csinálom amit akarok.)
– Na persze.. – vigyorogtam vissza gondolva rá, hányszor kért beleegyezést egy-egy csókra is akár. Persze a saját döntése, hogy a beleegyezésemet várja. És őszintén szólva jobb ez így. Tudja, hogy szeretem és hogy imádom a csókjait és az érintését, de azt is tudja, hogy mennyire értékelem amiért nem viselkedik úgy velem, mintha joga lenne bármit megtenni velem. – Szóval. Khm.. Láttam ilyen piknikes képeket. Virág, fények meg ilyenek.
– És szeretnéd, ha mi is..? – kérdezte miközben igyekezett nem kimutatni, hogy nem igazán vonzza a dolog.
– Dehogy is! Sok a szúnyog, a hangya, a rovarok, fúj a szél és buckás a fű, az emberekről meg inkább nem is mondok semmit. – ezen Itachi halkan elnevette magát. Valami ilyesmire számított tőlem. – De a bunker jó ötlet. – fűztem hozzá, miközben felpillantottam rá. Kérdőn ráncolta a szemöldökét.
– Hn? (Bunker?) Hn? (Mint gyerekkorunkban?) – meglepetten néztem rá és kicsit fentebb emelkedtem, hogy teljesen az arcára láthassak.
– Te építettél bunkert gyerekkorodban? – kérdeztem őszinte meglepettséggel mire durcásan fújtatott.
– Nekem is volt gyerekszobám.
– Én azt hittem, hogy valami egyszerű kis szobában ücsörögtél és mindenért vizsgáznod kellett, meg különböző próbatételeket kiállnod. – erre a kisebb sértődöttség nyomai eltűntek az arcáról, helyette inkább zavartnak tűnt.
– Hn..? (Nektek nem kellett..?)
– Most komolyan? – kérdeztem őszinte döbbenettel.
– Szobánk az volt már egészen kiskorunk óta ahogy minden egyéb is, de voltak otthoni vizsgák. – már épp meg akartam kérdezni, hogy ezek miből álltak, mikor hirtelen a hátamra döntött és fölém gördült. – Mennyi időnk van még? – kérdezte alig pár centire az ajkaimtól.
– Bármikor itt lehetnek.. – motyogtam megpróbálva behozni azt a kis távot, de egy hangyányit mindig visszahúzódott mintha csak élvezné, hogy ennyire vágyok rá. Dühösen morrantam fel mire halkan nevetett és ajkaimra hajolva mélyített el egy csókot, azonban mikor a keze felfedezőútra indult volna meztelen testemen, Naruto hangja csendült fel. Kissé csalódottan döntöttem hátra a fejem, majd erőt véve magamon két kezem közé fogtam Itachi arcát és még egy utolsó forró csókot váltottunk egymással, majd sietve kikeltünk az ágyból és felkaptunk magunkra valami ruhát. Voltak olyan ruháim, amik nagyok voltak rám, így ezek pont passzoltak Itachira. A felsőn lévő mintát eltakarva intettem neki, hogy hagy adjam rá, amin bár kicsit ráncolta a szemöldökét, de azért hagyta magát, és mikor végre rajta volt, kezeit az arcomra simította és újabb csókokat váltottunk. Észre sem vette mit adtam rá, de nem is érdekelte igazán. Jobban foglalkoztatta, hogy újra és újra megcsókolhasson ami miatt akár kisebb bűntudatom is lehetett volna, de nem volt.
A konyhából hangos csörömpölés hallatszott mire mindketten az ajtóm felé kaptuk a fejünket.
– Hn.. (Naruto a konyhában csörömpöl..)
– Akkor már inkább egy betörő. – mondtam és Jégcsapra pillantottam aki a fejét ingatva mosolyodott el velem együtt. Együttes erővel indultunk el felfedezni, mit is művel a szöszi, de már a folyosón hallottuk Sasuke káromkodását, ami mindössze annyiban volt megnyugtató, hogy legalább Naruto nem fog súlyosan megsérülni, még ha a konyhai berendezés egy része tönkre is megy. Ők is értenek a dolgok és az események tönkretételéhez.
A konyhába belépve az első ami szíven ütött, ez egy csupa liszt Uchiha volt. Az mondjuk nem igazán hat meg, hogy a Jégkocka piszkos lett, hisz olyan fehér az arca, hogy azon nem is látszik semmi a lisztből. Viszont..
– Naruto te idióta! Ne pocsékold a lisztet! – ordítottam rá dühösen Sasukével egyszerre, ami miatt mindketten egy kisebb fintorral néztünk egymásra.
– Hagyjatok már.. – morogta szomorúan miközben leguggolt, és két karral próbálta magához húzni a földön lévő fehérséget. Egy ideig néztem mihez akar vele kezdeni, de mikor beletette egy lábasba, a homlokomra csaptam.
– Hn? (Mit művel?) – kérdezte Itachi az öccsét, aki morogva fonta karba a kezeit.
– Megsértődött amiért azt mondtam neki, hogy semmihez sem ért.
– Nem ezt mondtad! – ordított rá dühösen a rókabajszos és felállva a földről lépett az ifjabb Uchiha elé. – Azt mondtad nem vagyok jó semmire!
– Máskor is mondtam már ezt!
– Máskor is szarul esett! Mert persze te kibaszott tökéletes vagy én meg egy szerencsétlen csődtömeg! Majd én megmutatom neked! – gyűrte fel a nemlétező pulcsija ujjait és megint letérdelt a földre. Szomorúan néztem ahogy a sírás szélén állva próbálja összegyűjteni egy lábasba  lisztet, és bár nagyon furcsa látvány volt, a vicces helyett sokkal inkább volt szomorú a látvány.
– Hát.. Hm. (Ennyit a romantikus bunkerépítésről.)

63. rész - Ő az enyém és én az övé vagyok