Tavaszi nagytakarítás - MidoTaka (+18)

Nyöszörögve fordultam a hasamra és a tévét kapcsolgattam. Unalmas.. Unalmas.. Hm? Mi ez? A delfinek emlősök? De durva.. Mindegy, annyira azért nem érdekel a téma.. 

– Aniki, ma nem mész sehová? – kérdezte a húgom. 

– Senki nem ér rá.. – fordultam a hátamra ismét és tovább váltogattam a csatornák között. – Tudtad hogy a delfin emlős állat? 

– Igen. – szóval tudta.. A suliban tanították vajon? Biztos aludtam vagy ilyesmi.. – Nem jönnél el velem a bevásárló központba? Van egy szoknya amit meg szeretnék venni. – mosolygott vidáman. Ki pillantottam az ablakon.. Rohadt meleg van, én nem akarok menni sehová, aminek nincs köze a strandhoz.. 

– Jó.. – egyeztem bele és feltápászkodtam a kanapéról. – Mindjárt jövök. – indultam a szobámba. Két oka van, hogy elkísérem: az első, hogy szoknyát akar venni, és ha túl rövid akkor elveszem a pénzét és nem hagyom hogy megvegye. A másik ok pedig az, hogy hazafelé jövet meglátogatom Shin-chant. Hátha van kedve velem kosarazni délután, mikor kicsit lehűl az idő. A szobámba lépve át léptem a tankönyveket amikhez azóta nem nyúltam hozzá, hogy elkezdődött a szünet. A szekrényemhez lépve kivettem egy sötétebb színű térdnadrágot és egy fehér, rövid ujjú pólót amin egy kék színű sárkány tekergett. Egy pillanatra eltöprengtem, a pólón.. Shin-chan tuti tesz rá valami gúnyos megjegyzést.. Halkan felsóhajtottam és becsuktam a szekrényajtót. Végül is tök mindegy, hogy mit mond. 

– Aniki, gyorsan letusolok, utána indulhatunk. – dugta be a fejét az ajtón. 

– Jó.. – dőltem le az ágyamra. Minek tusol le? Nem jó úgy ahogy van? Lehúztam a telefonomat a töltőről és pillanatok alatt rá csatlakoztam a wifire. Egy ideig videókat nézegettem, majd gondoltam egyet és megnéztem a horoszkópokat. 

„Eleinte úgy érezheted, hogy unalmas napnak nézel elébe. Azonban a dolog kétesélyes. A végkifejlet csak rajtad áll. Otthon maradsz pihenni, vagy felkeresel valakit akit ismersz és egy felejthetetlen napot töltötök el együtt. A vízöntővel szoros barátságot köthetsz, az oroszlánnal szemben párbajt győzhetsz, de a rákkal nagyon vigyázz! Ne húzd fel, mert pórul jársz. 

A csillagok szerencsét nyújtanak a szerelemben, sikert a hobbid felől, de figyelj a munkádra is! Ne hanyagold el, mert talán lefokoznak..” 

Csak a szememet forgattam, majd megnéztem Shin-chanét is, hisz ő úgy is elolvasta a sajátját a korai órákban, ahogy mindig tenni szokta. Ha az ő horoszkópjában is megemlítenek engem, akkor igencsak meg kell fontolnom, hogy elmegyek-e hozzá vagy nem. 

„Nincs is szebb nap a mainál. A munkádban sikereket érsz el, a szerelmed kapcsolatba lép veled, és a hobbid segít majd még tökéletesebbé tenni a mai napodat. Haladj a saját terveid szerint, a szerencse maga keres meg téged. A halak ajándékot ad neked, az ikrek bocsánatot fognak kérni tőled, és a skorpió meglep az otthonodban.”

És milyen igaza van. Bár így már nem számít meglepetésnek.. Valószínűleg azzal fog fogadni, hogy tudta, hogy megyek.. 

– Aniki, mehetünk? – lépett be a szobámba a húgom mire végig néztem rajta. 

– Vegyél fel egy hosszabb nadrágot és indulhatunk. 

– De aniki! – toppantott egyet dühösen. 

– Ne vitatkozz, nyomás átöltözni. – mondtam, mire felfújta arcát és elhagyta a szobát. Pár perc elteltével egy térdnadrágban jelent meg és egy másik felsőt is választott. Feltápászkodtam az ágyról. 

– Most boldog vagy? – kérdezte durcásan én pedig mosolyogva pöccintettem meg az orrát. 

– Nagyon. – kerültem ki és felhúztam a cipőmet. – Hazafelé jövet beugrok egy osztálytársamhoz. – mondtam csak úgy mellékesen. 

– Ahhoz a sárgarépához? – kérdezte kifejezéstelen arccal én pedig számra csaptam a kezem, hogy ne nevessek fel hangosan. Sárgarépa??? Ezt miért nem én találtam ki? Megköszörültem a torkomat. 

– Igen, Shin-chanhoz megyek. Te mit tervezel? 

– Hmm… Sorozatot nézek itthon aztán viszek apunak ebédet a munkahelyére. – mondta miközben kiléptünk az ajtón. Gyorsan bezártam a lakást, majd elindultunk a buszmegálló felé. Elég messze van tőlünk a bevásárló központ.. Bezzeg Shin-chan milyen közel lakik hozzá… Bár csak azért, hogy minél könnyebben be tudja szerezni az aznapi kabaláit.. A húgom billegve álldogált mellettem és az utat kémlelte. – Egyébként mi volt az a borzalom amit tegnap este hallgattál? – kérdezte csak úgy mellékesen. 

– Ne nevezd borzalomnak. Én is eltűröm az 1D mániádat. – morogtam sértetten. 

– Bocsi-bocsi. Itt a busz! Te veszel jegyet! – mosolygott rám szélesen. Borzalomnak nevezte a kedvenc énekesemet és még buszjegyet is velem vetet. Mocsok húgi! A busz megállt előttünk, mi pedig felsietve rá, gyorsan jegyet vettünk.. Pontosabban vettem. Részletkérdés. Elől ültünk le, jobbról a harmadik ülésnél. A kis lüke egész úton az ablakon bámult kifelé én pedig unottan vettem elő a fülesemet, hogy zenét hallgathassak. 

Fáradtan kopogtam Shin-chan lakásának ajtaján… Semmi válasz. Akkor simán bemegyek. Kinyitottam az ajtót majd gondosan becsuktam magam mögött. A folyosó tiszta volt, mint ahogy általában, azonban a szobájába már nem igen tudtam bejutni. Shin-chan nagyon rendezett a tanulásban, de a szobája.. Halkan sóhajtva másztam át a kacatokon és lábammal helyet kerestem, ahová stabilan állhatok.. Noss az nem nagyon volt, így minden mindegy alapon eltúrtam onnan a holmikat. Shin-chan felém kapta fejét a zajra. 

– Yo! – intettem tovább küzdve a lavinákkal. Mosolyogva rúgdostam őket arrébb, ami látszólag nem igazán tetszett a zöldhajúnak. 

– Takao. Mit keresel itt? – kérdezte barátságtalanul. 

– Csak benéztem. – vettem fel a földről a lég kondi távirányítóját és beindítottam a gépezetet. _ Ááh~! Máris jobb. – huppantam le a földre, majd jobban szemügyre vettem a kosarast. – Te amúgy mit csinálsz? – pillantottam a kezében lévő fekete papírba csomagolt bigyóra. – Az a napi kabalád? – csak bólintott. – És mi van benne? 

– Az nem tartozik rád. 

– Gonosz vagy. – csücsörítettem felé duzzogva, majd szélesen elmosolyodtam. – Ki kéne takarítani ezt a szobát. Rengeteg kacat van itt. 

– Ezek nem kacatok! – villant meg a szeme.. szemüvege.. 

– Aha.. Naná, hogy nem azok. 

– Mindegyik hasznos. – húzta ki magát büszkén. 

– Most komolyan.. – nevettem halkan. – Ha már úgy sem használod őket akkor miért nem dobod ki, vagy ajándékozod el? – kérdeztem. 

– Lehet hogy még hasznukat veszem. – nézegette a szemét kupacokat. Csak mosolyogni tudtam rajta. Milyen különc srác. 

– Na jó. Segítek rendet tenni. – álltam fel a földről. – Lent láttam dobozokat. Betesszük őket az üres szobádba és szétválogatjuk a holmikat. – vázoltam a tervet, mire csak halkan felsóhajtott. Ezt bele egyezésnek veszem. Gyorsan lementem a hatalmas dobozokért majd vissza mentem Shin-chan lakására. – Ebbe tesszük a használati tárgyakat, ebbe a plüssöket, ebbe a törékeny holmikat mint a porcelán béka, ebbe pedig.. A kacatokat. – írtam rá filccel a dobozok elejére. 

– Mondtam, hogy nem kacatok.. – morogta az orra alatt, de úgy tettem mintha nem hallottam volna. Átmentem az üresnek vélt szobába, de hamar szembesültem vele, hogy az is tele van limlomokkal. 

– Uváá! Ez egyre rosszabb.. – morogtam csak magamnak. Nagyjából eltúrtam a dolgokat és helyet szorítottam a dobozoknak. – Egyenlőre a szobádban tegyünk rendet. Ezekkel majd később foglalkozunk. – néztem fel rá, mikor mellém lépett. Nem mondott semmit, csak visszament a szobájába, és elkezdte össze szedni a porcelán tárgyakat. Hosszú napnak nézünk elébe. 

Olló, képkeret, halászháló, háromféle kiskuka, vagy ezer kulcstartó, bábjátékok, különféle plüssök, sakk és shougi bábuk, kártyák.. Ez meg mi? Caruta? Mi a fene? Mindegy, a kacatokhoz teszem. Indultam át a másik helységbe mikor véletlenül belerúgtam egy játékkonzolba.. Újfajtának tűnik.. Lehajolva felvettem a kütyüt és bekapcsoltam. 

– Shin-chan! Ez is kabala volt, vagy a tiéd? – kérdeztem meglóbálva a készüléket. 

– Kabala volt, de szoktam használni. – mondta amivel igazán meglepett. Ő meg az ilyen játékok. Megnéztem hanyadik szintnél jár.. Röhögve fordultam félre. – Takao! Hagyd abba a hülyéskedést! 

– Még mindig az első szint.. – fogtam a hasam. Ennyire nem lehet béna. Kikapta a kezemből a játékot és ott hagyott, én meg tovább röhögtem. Megvan a gyenge pontja. A játékok. Letörölve könnyeimet fújtam ki magam picit, majd újra neki veselkedtem a pakolásnak. Dúdolászva válogattam a lomokat. Hallottam hogy újra belép a szobába. – Meglepődtél, hogy jöttem? – kérdeztem csak úgy mellékesen. 

– Egyáltalán nem. Számítottam rá, hogy meglátogatsz. – gondoltam. – Viszont azt nem gondoltam volna, hogy ilyen undorító ízlésed van. – és a célzás a pólómra.. Csak mosolyogva sóhajtottam. 

– Shin-chan, annyira kiszámítható. – motyogtam magam elé. Biztos vagyok benne, hogy hallotta, de jobbnak látta, ha nem felel semmit. – Ez kacat vagy használati tárgy? – emeltem fel egy rózsaszín legyezőt. 

– Kacat. – valahogy ezt is sejtettem. Átmentem a másik szobába és a legyezőt a használati tárgyakhoz tettem. Tekintetem megakadt azon a fekete dobozkán, ami a mai szerencse tárgya.. Vajon mi van benne? Óvatosan kibontottam a papírt és kihúztam belőle a dobozt.. Pár pillanatig csak meredtem a kis tárgyra végül olyan szinten tört ki belőlem a nevetés, hogy szerintem a lakóépületben mindenki hallotta. 

– Takao! – lépett be a szobába Shin-chan, de amint meglátta mi van a kezemben, nem tudott megszólalni. 

– Igen Shin-chan.. Mindegyik kacatod hasznos, és tuti, hogy még hasznukat veszed. – röhögtem ki és meglóbáltam előtte a vibrátoros bigyót. Morcosan nézte ahogy lassacskán halálra röhögöm magam, de nem tudtam abba hagyni a nevetést. Láttam magam előtt, ahogy bemegy az egyik ilyen üzletbe és megveszi a kis vibrátort. Bármit megadnék, ha láthattam volna. Halkan felszisszentem mikor hátam a falnak csapódott. Még a szó is belém fagyott, mikor Shin-chan megtámaszkodott fejem mellett és vészesen közel hajolt hozzám. 

– Hm.. Eddig nem tudtam, hogy mire kéne használnom. – célzott arra, hogy nincs barátnője.. – De most már van egy-két ötletem. – morogta végig a szemembe nézve.. Öhm.. Ez ugye nem az amire gondolok? 

– Hé! – kaptam el az övemnél munkálkodó kezét, de hajthatatlan volt. Halkan felsóhajtottam. – Nyugi már, lassíts. Nem fogok elfutni. – forgattam meg szemeimet. Shin-chan meglepetten nézett rám. – Most mi van? 

– Takao, te.. olyan vagy? – kérdésén nem tudtam nem vigyorogni. 

– Hogy meleg vagyok-e? – csak bólintott. – Nem tudom, eddig csak lányokkal csináltam. És veled mi a helyzet? – kérdeztem mire halkan felsóhajtott. 

– Nem mintha számítana. 

– Szóval mindkét téren tapasztalt vagy. – mondtam, mire halvány pír ült ki az arcára és duzzogva nézett félre. – Engem nem zavar. – vontam vállat. 

– Óh? Szóval le feküdnél velem? – kérdezte gúnyosan. 

– Miért is ne? Totál nyitott vagyok. – mosolyogtam. Percekig néztünk farkasszemet, végül Shin-chan megfogta a csuklóm és elindult a szobája felé. Arra számítottam hogy akadékoskodni kezd, vagy ilyesmi, erre simán belemegy. Nem semmi.. Mikor ledöntött az ágyra és felém mászott, már tudtam, hogy én leszek alul.. Egy kicsit megijedtem, de nem mutattam az arcomon. Shin-chan precíz és okos, szóval biztos nem fog kárt tenni bennem, ettől nem félek. Csak maga a gondolat, hogy valaki beteszi a farkát a seggembe, egy kicsit.. Ijesztő.. Shin-chan lehúzta rólam a felsőmet, majd a nadrágövemet kezdte kicsatolni. – Nem kéne hozzá valami.. hangulat? – kérdeztem, ő pedig megállt a mozdulatban. 

– Mire gondolsz? – kérdezte, mire csak vállat vontam. 

– Tudod.. Mint amikor egymásra hangolódtok meg ilyesmi. – mondtam, de nem igazán értette mire célzok. – Te biztos csináltad már sráccal? – kérdeztem. 

– Igen. És lányokkal is. 

– De gondolom nem volt hosszú távú a dolog. – nevettem halkan, mire állam alá nyúlt és elérte, hogy szemeibe nézzek. 

– Miért? Te hosszútávra tervezed? – kérdezte de esélyt sem adott, hogy válaszoljak, mert ajkait enyémre tapasztva csókolt meg. Hagytam, hogy ő irányítson, így én csak követtem nyelve mozgását. Ez a része elég kellemes. Sőt… 

– Ühn! – rázott ki a hideg, mikor Shin-chan megcsípte mellbimbómat. Meglepetten hajolt el tőlem én pedig ijedten kaptam szám elé a kezem. Mi a fene volt ez? 

– Hmm.. Csak nem tetszik, Takao? – kérdezte megharapva fülcimpámat. 

– Ühn~… - szorítottam össze térdeimet. Szabad keze felfedező útra indult testemen, amibe bele remegtem. Nadrágon keresztül simogatta péniszemet amitől jólesően felnyögtem. 

– Milyen buja hangok Takao.. – duruzsolta bőröm ellen, majd lentebb haladva végig nyalt bimbómon. 

– Shin-chan.. – szorítottam le a szemem. Ez túl furcsa. 

– Nyisd ki a szemed. – mondta de nem engedelmeskedtem. Tudhatná már, hogy mindig azt teszem amit én akarok. – Ahogy gondolod. – hagyta abba kényeztetésemet, én pedig kiengedve a tüdőmben lévő levegőt kicsit szusszantam egyet. Résnyire nyitottam fel szememet és pilláim alól néztem ahogy lehúzza rólam a maradék ruhát. Elégedett félmosoly kúszott ajkaira, mikor meglátta merevedésemet. Halkan sóhajtottam és egyik kezemmel eltakartam tagomat. Felnézett szemeimbe én pedig halvány pírrel arcomon álltam tekintetét. 

– Miért csak én vagyok meztelen? – kérdésemre kicsit meglepődött, de aztán elmosolyodott. Közelebb hajolt hozzám és megsimította arcomat. 

– Vetkőztess le. – mondta majd háta mögött megtámaszkodott kezein és fölényesen mosolyogva várta, hogy cselekedjek. Most komolyan azt hiszi, hogy kifoghat rajtam? Már alig vártam, hogy én is aktivizáljam magam. Közelebb másztam hozzá és elkezdtem kigombolni az ingjét. Direkt hord itthon is inget? Vagy ez akadt a kezébe?.. Megéreztem egyik kezét fenekemen, mire egy pillanatra leálltam a mozdulatban. Shin-chan bejáratomat kezdte el dörzsölni ami nem okozott különösebb élvezetet, de a tekintete.. Az teljesen más.. Feltüzel.. Eleresztettem egy halk sóhajt majd lehajoltam öléhez és kicsatolva övét jobban szemügyre vettem férfiasságát. Hm.. Szóval ezt akarja belém tenni?.. Kétlem, hogy sikerülne.. Lehet mégis én leszek felül? Óvatosan végignyaltam hosszát, mire halkan nyögött. Meglepetten néztem fel arcára, amin halvány pír ült.. Ez tetszik… Nagyon is tetszik. Újra elismételtem a mozdulatot, oda-vissza végignyalva rajta. – Ne kényszerítsd magad. – próbálta elnyomni nyögéseit. 

– Mi az Shin-chan? Félsz, hogy én is tudok hangokat kicsikarni belőled? – kérdeztem szemtelenül mosolyogva, mire csak egy szúrós pillantást kaptam. – Ha nem akarnám csinálni, hozzá se kezdtem volna. – mondtam és óvatosan számba vettem makkját. Shin-chan halkan felsóhajtott, majd az éjjeli szekrényben kezdett kutakodni. A flakon kattanásából könnyű volt kikövetkeztetni, hogy síkosítót vett elő. 

– Elkezdelek tágítani. – mondta, de nem feleltem, csak tovább izgattam egyre csak keményedő péniszét. Most csinálok ilyet először, de úgy tűnik tetszik neki. Nedves ujjaival dörzsölte bejáratomat majd lassan belém tolta egyik ujját. Ez még nem is olyan vészes. Inkább csak furcsa. Erősebben szívtam meg tagját, mire halkan felnyögött. Ez az.. Még egyszer. Hallani szeretném. 

– Ah! – engedtem ki számból hirtelen, és remegve markoltam a paplant alattunk. – Mi a.. fene..? – motyogtam remegve mire újra megmozdította ujjait. – Haa~!.. – pucsítottam be akaratom ellenére. – Shin-chan~… - a hangom olyan elgyengültnek hangzik.. Ez furcsa.. Annyira furcsa.. Shin-chan kihúzta belőlem ujjait mire csalódottan nyögtem fel, amin halkan felnevetett. – Ne nevess… Csináld újra.. – kértem de nem mertem felnézni rá. Lehet hogy furcsa, de jó érzés is.. Akarom.. 

– Fordulj meg Takao. – mondta én pedig zavartan pillantottam fel rá. Most foglya betenni?.. Lassan hátat fordítottam neki és fejemet a paplanba fúrva vártam, hogy belém hatoljon.. Azonban farka helyett két kis golyót dugott fel bennem. 

Döbbenten meredtem magam elé.. Ez ugye nem az amire gondolok? Halk rezgés töltötte be a szobát, mire ismét felnyögtem. Az a vibrátoros bigyó.. Ne már.. Az egész testem remeg.. Eddig csak az alsó felemben éreztem bármit is, de most az egész testemet átjárja ez az érzés. Ennyire más, ha nem lánnyal csinálom? Éreztem ahogy hátamhoz simul.. Bőre a bőrömön, forró lehelete fülem mögött, egyik kezével belső combomat simogatja a másikkal ismét mellbimbóimat veszi kezelésbe. 

– Shin-chaah! – nyögtem fel ismételten. Hátra fordítottam fejem, és szinte könyörögtem tekintetemmel csókjáért. Értette mit akarok mert ajkaimra hajolva forrón fúrta nyelvét az enyémhez. Egyik kezemmel hátra nyúltam péniszéhez és izgatni kezdtem. Halkan felmorrant és elválva ajkaimtól elnyomott egy nyögést. Elvette onnan munkálkodó kezemet és vissza helyezte az ágyra majd ott is tartotta. Most miért? Tetszett neki, nem igaz?.. Fenekemet péniszéhez nyomtam mire ismét felnyögött, akárcsak én. 

– Ne hergelj Takao.. – morogta vágytól mély hangját.. Tetszik ez a hangszín.. Vonzó.. 

– Meddig tökölsz még Shin-chan? – kérdeztem halkan zihálva. – Vagy azt akarod, hogy a vibrátortól élvezzek el? – kérdeztem felé pillantva vállam felett. Eleresztett egy halk sóhajt majd kezébe vette a sikosítót és bekente vele tagját, majd még tett egy keveset kezére és ismét bekente bejáratomat is. – Várj a vi.. – kezdtem de torkomon akadt a szó, mikor lassan felnyomult bennem. Fejem az ágyra esett és hangosan felsikítottam az érzésre.. Teljesen kitölt.. Forró és lüktet.. Ráadásul azok a rezgő golyók.. Shin-chan megremegett fölöttem, de nem mozdult. Hagyta hogy szokjam az érzést. Zihálva remegtem és erősen gyűrtem a paplant alattunk.. 

– Mozoghatok? – kérdezte zihálva mire csak bólintani tudtam. Shin-chan csípőmre simította kezeit és lassú ütemet vett fel. Halkan nyögdécseltem alatta. Alig tudom elhinni, hogy ezt tesszük. 

– Shin..chaahn.. – nyöszörögtem és éreztem ahogy könnyek folynak le az arcomon. 

– Fáj? – kérdezte kicsit ijedten és abba hagyta a mozgást. 

– Ühm.. – ráztam meg a fejem és megmozdítottam csípőmet, hogy újra mozgásra bírjam. 

– Takao.. 

– Jó.. Ez jó.. Shin-chan.. – ziháltam tovább mozgatva csípőmet. Hirtelen kihúzódott belőlem, mire csalódottan felnyögtem, azonban mielőtt megszólalhattam volna, hátamra fordított és erősen csapódott belém. Felsikítottam az élvezettől, ő pedig ütemesen kezdett mozogni bennem. Átkaroltam nyakát és belé kapaszkodtam miközben nyögéseim keveredtek az ő nyögéseivel. Mindjárt elmegyek.. – Shin-caah! – nyögtem fel hangosan mikor egy erősebbet lökött belém. Hátam ívben megfeszült az érzésre mikor elért az orgazmus. Testem elernyedt ő pedig kihúzódva belőlem pihegve dőlt le mellém. Egyszerre mentünk el.. Éreztem kifolyni spermáját fenekemen.. Uvá… Ez meleg és ragadós.. Hogy fogom onnan kiszedni? – Shin-chan.. – pillantottam rá. – Most terhes lettem? – kérdeztem elvigyorodva mire csak a szemét forgatta. Halkan felnevettem. 

– Miért kell neked mindenből viccet csinálni? – kérdezte párnájára ejtve a fejét. Széttéve lábaimat előre nyúltam fenekemhez. Ragadós.. – Gyere. – tápászkodott fel, majd engem is felemelt és a fürdő felé vette az irányt.. Tudtam, hogy erős, de azért nem vagyok ám olyan könnyű, attól, hogy alacsonyabb vagyok nála.. Beállított a zuhanyfülkébe és megnyitotta a vizet. 

– Hideg.. – ugrottam meg és véletlenül mellkasának feszültem. Mikor ez tudatosult bennem felnéztem rá és elmosolyodtam. 

– Mi az? – kérdezte értetlenül én pedig felemelve kezeimet húztam le magamhoz egy csókra. Fejjel lefelé csókolózni.. Ilyet e csináltam még.. Jobban átgondolva sosem zuhanyoztam együtt senkivel szex után. Mikor elváltak ajkaink nézelődni kezdtem a zuhanyfülkében tusfürdő után, amit könnyen meg is találtam, és önállósítva magam nyomtam egy kicsit tenyeremre. Jó illata van. Hátra adtam neki is, de miután elvette rögtön vissza tette a helyére amit nem igazán tudtam mire vélni. Shin-chan megfogta a kezem amiben a tusfürdő volt és mellkasomra kente. Állát megtámasztotta fejemen és érzékien kezdett el mosdatni. Halkan felnevettem. 

– Milyen kis romantikus. – hunytam le a szemem még mindig mosolyogva. Válaszul fenekemhez vezette kezét és egyik ujjával felnyomult bennem. – Na! – ugrottam meg és duzzogva néztem fel rá amin csak mosolygott.. Akár honnan nézzük, szeretem a mosolyát.. – Ühm.. – hunytam le a szemem ismét miközben elkezdte kipucolni belőlem magvait. 

– Miért mentél bele? – kérdezte amivel kicsit meglepett. Igazából én sem tudom igazán.. 

– A kíváncsiság.. talán.. – töprengtem hangosan. Lemondóan sóhajtott. – De tetszett.. Jobb volt mint a lányokkal. – fűztem hozzá. – Héhé, mit szólnál egy barátság extrákkal történethez? – kérdeztem vigyorogva. Csak elhúzta a száját. 

– Kihagyom. 

– Most miért? Te is élvezted nem? – kérdeztem és duzzogva csücsörítettem felé. Válaszul egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Ez után tovább mosdatott én pedig eltöprengve néztem a lefolyó vizet.. – Shin-chan.. 

– Hm? 

– Ha járnánk úgy megfelelne a dolog? – kérdeztem mire megállt a mozdulatban. Percekig vártam, hogy válaszoljon, végül derekamra simítva kezeit szembe fordított magával. 

– Tudod mit jelent az, hogy te és én járunk? – kérdezte mire értetlenül ráncoltam a szemöldököm. – Ez veled a legnagyobb baj.. Gondolkodás nélkül belemész mindenbe. – sóhajtotta gondterhelten. 

– Ez nem is igaz.. – duzzogtam. 

– Velem is lefeküdtél, pedig nem érzel irántam semmit. 

– Bagoly mondja.. – fordultam el duzzogva. Most meg mi baja? Épp az imént kérdeztem meg, hogy nem akar-e velem járni.. Ilyet nem mondanék csak úgy bárkinek. És amúgy is! Rajta kívül szerintem senkinek nem engedtem volna meg, hogy megdugjon! 

– Takao.. – mordult rám, de nem vártam meg, hogy folytassa. Kiléptem a zuhanyfülkéből, gyorsan megtöröltem magam egy törölközőbe és betrappolva a szobájába magamra kaptam a cuccaimat. – Oi! Takao! – ordított rám belépve a szobába én pedig felvettem a földről a kosárlabdáját és ott hagytam. 

– Majd szünet tán vissza adom! – utaltam a labdára és elhagytam a lakást. Félreértés ne essék. Nem menekülök. Csak taktikai visszavonulást hajtok végre. Az nem ugyanaz. A kosárpálya nem volt túl messze. Bevallom, először haza akartam menni (mivel ott is van egy streetball pálya), de anyám már biztos otthon van és ha valaki, ő simán kiszúrja ha valami bajom van. Mivel kicsit sajog a fenekem inkább csak lazán dobálgattam, de nem igazán futkároztam a labda után. Shin-chan egy idióta. És amúgy is, hogy értette, hogy belemegyek mindenbe? Mármint tény, hogy szabadszellemű vagyok, és sok mindenre kapható vagyok, de basszus! Ne nézzen már hímkurvának! Úgy nézek ki aki mindenkinek szétteszi a lábát?! Mérgesen hajítottam el a labdát, ami persze mellé ment. Lomhán utána sétáltam, majd lehajoltam érte, de a mozdulat eredménye végül az lett, hogy percekig guggoltam a pálya szélén. A labda a térdem és a homlokom között pihengetett. Miért baj az, hogy belementem a szexbe?.. Ő is akarta nem? Ha valakinek ki kéne akadnia, akkor az én vagyok. Mert végül is gondolkodás nélkül léptem át a saját határomat, amit én magam húztam meg.. Sosem fogom elfelejteni, hogy általánosban Shin-chan és a csapata hogy megaláztak minket.. Fel akartam adni a kosárlabdát.. És egy elég hosszú ideig ténylegesen hátat fordítottam neki.. Azért tudtam vissza állni a pályára, mert ilyen szabad szellemű vagyok, a rohadt életbe is.. Beláttam, hogy ha sírok azzal nem oldok meg semmit. Szeretek kosarazni, még akkor is ha veszítek.. Mikor viszont megláttam Shin-chant a tornateremben.. Hátat fordíthattam volna, már csak dacból is, de nem tettem meg. Miért baj az, hogy könnyebben túl teszem magam a dolgokon? Hogy nem vagyok egy pesszimista srác, és tudok reálisan gondolkodni? Hülye Shin-chan.. 

– Takao-kun? – hallottam meg Kuroko hangját, mire kérdőn fordítottam fejem a kis kék hajú felé, ezúttal arcomat pihentetve a kosárlabdán. 

– Szia. – köszöntem unottan. 

– Minden rendben? – válaszul csak sóhajtani tudtam és államat pihentettem a kemény labdán. 

– Semmi sincs rendben. Elegem van Shin-chanból.. – motyogtam. Éreztem, hogy végig mér, már vártam, hogy mikor teszi fel a kérdést, hogy mi történt a zöld hajúval, és én kitalálhassak valami cikis hülyeséget. Mert nyilván nem fogom elmondani, hogy Shin-chan biszexuális. Ráadásul egy volt csapattársának elmondani.. Ennyire nem vagyok szívtelen. 

– Tehát lefeküdtetek. – kijelentésére felé kaptam a fejem, és fogalmam sincs hogyan, de elvesztettem az egyensúlyom a seggemre huppantam, ami nem igen volt kellemes élmény. Még a szemem is bele könnyezett. 

– Kuroko~.. – néztem rá elgyötörten a valagamban lévő erős sajgás miatt. – Mégis hogy mondhatsz ilyet? Egy olyan csendes srác mint te.. – szörnyülködtem. Várjunk csak.. – Hé.. Te honnan tudsz róla? – kérdeztem. Csak nézte arcomat én meg az övét.. Fene vigye el, hogy ilyen póker arca van.. Rohadtul nem látok rajta semmit. 

– Midorima-kun és én régen együtt jártunk. – mondta én pedig döbbenten horkantottam egyet. Pislogtam kettőt.. Majd még kettőt.. 

– Úgy érted, hogy te is..? – kérdeztem mire bólintott. 

– És nem csak én. Midorima-kunon kívül még Kise-kun is. – ült le mellém. – Szóval? Mi történt? – percekig fontolgattam, hogy jó ötlet-e elmondani neki a dolgot, de végül mindent kitálaltam. Kuroko csendben hallgatott, végül pedig elmosolyodott. Nem az a szívből jövő mosoly volt, csak azaz átlagos.. Bár tőle már ez is meglepő. – Midorima-kun igazából nagyon érzelmes.. 

– Ja, persze. – nevettem kínosan. 

– Szerinted ő miért feküdt le veled? – kérdezte. 

– Hogyhogy miért? Szexet akart, ennyi. 

– Biztos vagy benne? – kérdezte, mire elgondolkodtam. 

– Mégis honnan tudnám, ha nem mond nekem semmit? – dobtam el a labdát mérgesen és duzzogva néztem ahogy elpattog.. egészen Shin-chan lábáig.. Na már csak ez hiányzott. Duzzogva fordultam félre a tenyeremen támasztva meg arcomat. 

– Kuroko, te mit keresel itt? – hallottam meg a jól megszokott rideg hangját. 

– Kise-kun a közelben van forgatni. Gondoltam megvárom a közeli mekiben. – mondta. Szóval Kisével jár? De durva.. Shin-chan és Kuroko hogy szakítottak? 

– Ez nem a meki. 

– Tudom Midorima-kun. – ezen nem tudtam nem elmosolyodni. Direkt nem érti a célzásait. Még hogy ők ketten együtt.. Képtelenség. 

– Ti komolyan jártatok? – néztem feléjük. Shin-chan meglepetten pislogott rám, majd elkapta Kuroko fejét és dühösen szorongatta meg. 

– Midorima-kun, ez nagyon fáj. – mondta kifejezéstelen arccal. 

– Miért mondtál neki ekkora hülyeséget? – kérdezte dühösen. 

– Mert hála neked, teljesen maga alatt volt. Azt gondoltam, ha sorstársként tekint rám, talán könnyebben megnyílik. – mondta. 

– Akkor most végül is át lettem verve? – kérdeztem felfogva a hallottakat. Shin-chan elengedte Kurokot. 

– Olyasmi. Valójában nem jártunk, de tényleg lefeküdtünk. – mondta Kuroko, mire Shin-chan erősen tarkón csapta. – Midorima-kun neked dühkezelő orvoshoz kéne fordulnod. – javasolta amin felnevettem. 

– Oi! Takao.. – morogta Shin-chan én pedig feltápászkodtam a földről. 

– Haza megyek. A suliban találkozunk. – indultam el. Ők még ott maradtak és biztos voltam benne, hogy Kuroko mindent elmond Shin-channak. Pont ezért nem ültem fel a buszra, hanem az egyik oszlopnak dőlve vártam, hogy utánam jöjjön. Az alapján amit láttam, elég egyértelmű, hogy mi is a tényállás. De amíg nem mondja el kerek-perec addig én sem vagyok hajlandó lépéseket tenni. 

– Takao. – hallottam meg hangját mire felé fordultam. Mosolyogva vártam, hogy kimondja amit hallani akarok. Tudta, hogy mire várok. Közelebb lépett hozzám, arca piros volt, ami még inkább mosolygásra késztetett. – Szeretlek. – nyögte ki végül. Nem foglalkozva a kisebb tömeggel közelebb léptem hozzá, és lábujjhegyre állva gyors csókot nyomtam ajkaira. Mosolyogva néztem fel rá, de én nem mondtam semmit. Még nem vagyok biztos az érzéseimben, de az biztos hogy az a határ amit meghúztam, valójában soha nem is létezett..

Vége