Hideg-meleg (KageHina)

Sziasztok! 

A rövid fanficeket a ti kéréseitek alapján írom. Ezt a fanficet Karasu kérésére hoztam 😘

KageHina történet lesz még hosszabb is, de egyenlőre csak ilyen rövideket tudok hozni.

Azért remélem tetszeni fog ez a kis szösszenet Kageyamával és Hinatával. 

Jó olvasást!

Kageyama szemszöge

Álmosan sétáltam a tesi terem felé. Még alig voltak az iskolában.. Sugawara-san pedig késik, pedig nála van a kulcs. Na meg még a tökmag sincs sehol, pedig gyakorolnunk kéne az új gyorsunkat.

– Kaaa-geee-yaaa-maaa!!! – csapódott a hátamnak az említett személy és pióca ként tapadt rám.

– Mi a..?! – próbáltam lefejteni magamról hideg ujjait.. Hideg? Lepődtem meg és kérdőn pillantottam rá vállam felett. Arcát hátamba fúrta, csak piros fülei látszottak. Kifújtam egy mély levegőt, a leheletem ködként szállt fel. Észre se vettem, hogy ilyen hideg van. Ő meg minden bizonnyal ma is biciklivel jött suliba. Hirtelen elengedett és mosolyogva nézett fel rám. Orra hegye és arca szintén piros volt a hidegtől.

– Hinata feltöltve. – mondta elégedetten én pedig szembe fordulva vele felemeltem apró kezeit és tenyereim közé zártam, hogy felmelegítsem.

– Hol van a kesztyűd? – kérdeztem mire meglepetten döntötte oldalra fejét.

– ..Natsu levágta az ujjait. – mondta. Valószínűleg nem számított rá, hogy megkérdezem. Megsimítottam piros arcocskáját, ő pedig hirtelen hátrált egy lépést.

– Most meg mi bajod van? – kérdeztem értetlenül.

– Mi? Semmi! Mi lenne? Hahaha.. – vakargatta a tarkóját nevetve. Gyorsan körül pillantottam. Nincs itt senki.. Akkor jó. Hinatához léptem és lehajolva hozzá gyors puszit nyomtam hideg ajkaira. Egy pillanat alatt felmelegedett. Az arca teljesen elvörösödött.

– Fázol még? – kérdeztem ő pedig kótyagosan pislogva nézett fel rám.

– Ne..nem.. – motyogta.

– Pedig még mindig nagyon piros az arcod. – mosolyodtam el gonoszul, és mint egy perverz felemelve kettőnk közé kezeimet mozgatni kezdtem az ujjaimat. – Hol érintselek meg, hogy felmelegedj?

– Kageyama megőrült.. – motyogta csak magának és mielőtt ellenkezhetett volna magamhoz rántottam és szorosan átöleltem. Milyen kis apró.. Hinata viszonozta ölelésemet. 

Már lassan három hónapja járunk, de még mindig zavarba jön ha megfogom a kezét, vagy megpuszilom. Így sosem fogunk eljutni a szexig..

– Sugawara-san még nincs itt. Leüljünk bent? – kérdeztem, de csak megrázta fejét.

– Inkább maradjunk kint. Melegem van. – motyogta. Megkoppintottam homlokát.

– Nem akarom, hogy megfázz. Menjünk be. – indultam el, de elkapta a kabátom ujját. Kérdőn pillantottam rá.

– A folyosón.. már elég sokan vannak.. – mondta pipacs vörösen és félénken megfogta kezemet. Összekulcsoltam ujjainkat. 

Eleinte nem kedveltem. Sőt.. Kicsit bosszantott is.. Bár még mindig van olyan, hogy kegyetlenül felhúzza az idegeimet. De ennek ellenére szeretem. Leültünk egy kinti padra. Továbbra is össze volt kulcsolva a kezünk. Hinata a lábát lóbálta én pedig arcát figyeltem. Ha mondanom kéne rá egy rossz tulajdonságot, azaz lenne, hogy idegesítő.. De ha mondanom kéne egy jó tulajdonságot, akkor nem tudnék megállni egynél.. De szintén az idegesítővel kezdeném. Ahogy néha nap kigúnyolja a kinézetem, a beszéd stílusom az nagyon felhúz, de ezt is szeretem benne. De a legjobban azt szeretem, amikor rám mosolyog. Olyan gondatlannak tűnik, és ettől én is annak érzem magam.

– Mit szeretsz bennem? – kérdeztem hirtelen. Hinata piros arccal kapta felém a fejét.

– Mi.. Mi ez így hirtelen?!

– Ne ordíts, csak válaszolj. – dőltem hátra a padon. Hinata lázasan gondolkodott. Mi a fene? Nem tud rögtön válaszolni?

– Nem tudom.. – motyogta én pedig mérgesen hajoltam előre.

– Hogy érted hogy nem tudod?

– Csa..csa..csak szeretlek! Nem tudom miért! – húzta a fejére a kapucniját hogy eltakarja égő arcát. Éreztem hogy halvány pír szökik arcomra.. Ebből a szempontból én is elég gyerekes vagyok…

– Én is.. – motyogtam ő pedig ki pillantott rám a kapucni alól.

– Te is, mi? – kérdezte mire elfordítottam fejem.

– Én is.. sze.. retlek.. – motyogtam halkan.

– Mi? Nem hallom. – vette le a kapucnit. – Mi te is?

– Te most direkt csinálod ezt?! – kérdeztem elkapva fejét és megrázogattam párszor.

– De nem hallottaaam. – nyafogott én pedig abbahagyva a rázogatást lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Ezúttal nem csak egy puszit nyomtam szájára, hanem nyelvemmel is birtokba vettem őt. Hinata meglepetten rezzent össze, de megnyitotta ajkait nekem és ügyetlenül követte nyelvem mozgását. Mikor levegő híján szétváltunk ködös tekintettel néztem csillogó szemeibe..

– Érd be ennyivel. – mondtam mire elpirult és lehajtott fejjel bólintott. Magam elé húztam táskámat és matatni kezdtem benne. Mikor megtaláltam amit kerestem kivettem a táskámból és az ölébe tettem. Hinata meglepetten nézett a kesztyűre, majd elmosolyodott és hozzám bújva megköszönte..

– Szeretlek. – mondta még egyszer én pedig piros arccal néztem az egyik oszlopot..

– Én is téged..

Vége