Menedzser-san (Eren x Levi OneShot)

 Tanácstalanul álltunk a temérdek csokis doboz mellett, amiket Eren rajongói küldtek Valentin napra. Már hetek óta jönnek a csomagok és a kérésemre külön válogatták a leveleket az élelmiszerektől. Tudtam, hogy sok lesz, de hogy a tiltás ellenére is ilyen sok..
Bár Erent eddig szerencsére nem mérgezték meg, azért akadtak olyan hírek, amik miatt mégis úgy döntöttünk, hogy nem fogadhat el csokit Valentin napon. Meg alapvetően semmilyen másik napon sem és nem csak a csokoládé került tiltólistára hanem minden, ami ehető vagy kenhető.
– Pakoljuk egy kupacba és fotózzátok le, aztán töltsétek fel az oldalunkra. Köszönjük meg a rajongóknak, hogy gondoltak a kis sztárunkra de az előírások szerint, Eren védelme érdekében semelyik édességet nem adhatunk át, ahogy azt jó előre feltüntettük minden közösségi oldalunkon. – Petra bólintott majd neki kezdett a pakolásnak. Két srác, hozott egy asztalt amire rátehettük a dobozokat amikbe azt a temérdek nasit tettük. Mikor végeztünk, lefotóztuk és ahogy kértem mindenhová feltöltötték.
Petra a vállát masszírozva nézte a rakást, miközben finoman célozgatott rá, hogy amíg nem tudjuk, mihez kezdjünk velük, addig maradhatna így is.
– Dobjátok ki. – döntöttem el a „mihez kezdjünk vele” kérdést.
– Micsoda pocsékolás. – panaszkodtak. Igen, tényleg az, de ha mérgezett, az sok gondot okozna mindannyiunknak és ki tudja, hogy Eren szervezete hogyan reagálna.
– De talán Eren-kun örülne neki.. – mondta egy lány mire dühösen meredtem rá. Ijedten behúzta a nyakát.
– Levi-san, nem gondolod, hogy ha ezt mind kidobjuk az hatalmas pazarlás lenne? – kérdezte Petra mire az orrnyergemet dörzsölve felsóhajtottam.
– Ha Eren-kun nem is ehet belőle, szétosztogathatnánk a rajongóknak vagy..
– Nem fogom kockáztatni senki testi épségét azzal, hogy egyen belőle! – szakítottam félbe Auruot.
– Levi. – Erwin hangjára meglepetten figyeltem fel. Az ajtóban állt, mögötte a titkárával, Arminnal.
– Mit akarsz Erwin? – kérdeztem amin elmosolyodott. Hallottam ahogy össze súgnak mire dühösen rájuk förmedtem, hogy ha ennyi idejük van, akkor inkább menjenek vissza dolgozni. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy helytelenítik a modoromat.
Miután mindenki szétszéledt, csak hárman maradtunk a csokihegy mellett.
– A bontatlan csokoládékat, nyugodtan átadhatod Erennek. – mondta Erwin miközben levett egy tábla csokit az asztalról és Armin felé mutatta. Valószínűleg az egyik dobozból esett ki. Roskadásig voltak..
– Rendben, de nem tüntetjük fel sehol, hogy megkapta őket. – döntöttem mire Erwin halkan kuncogva tette vissza az édességet, majd egy másikra bökött és Armin reakcióját figyelte.
– Ezzel én is egyetértek. – felelte majd végre abba hagyta a néma kommunikációt a titkárával és rám mosolygott. De mivel nem mondott semmit, Arminra néztem. A kékszemű fiú mosolyogva meghajolt amit egy biccentéssel viszonoztam. Nem a sok kárba ment csoki a pazarlás, hanem az, hogy azaz arc egyetlen címlapon sem szerepel.
Erwin a fiatal kis titkára elé lépett, hogy ezzel takarja el elölem. Dühösen ciccegtem.
– Akarsz még valamit? – kérdeztem karba font kezekkel.
– Vedd rá Erent egy közös klippre a C4ips-el. – sejthettem volna. A bandával nincs különösebben bajom de a menedzserük, Hanji az őrületbe kerget.
– Utálja Jeant, nem fog belemenni. – ez persze nem teljesen igaz. Bár Erent nehéz meggyőzni, többnyire sikerrel járok, de most épp haragszik, szóval kétlem, hogy hallgatna rám.
– Nem szokásod feladni. – ez nem igaz. De Erwin szava a mérvadó, ha azt mondja dolgozzanak együtt, akkor úgy lesz. Csak annyit tehetek, hogy megpróbálom megpuhítani Erent, hogy magától menjen bele a dologba, elvégre nem akarjuk elveszíteni a kis sztárunkat.
– Meglátom mit tehetek. – feleltem végül, amit Erwin rögtön nyert ügynek vett és elköszönve az iroda dolgozóitól, tovább ment. Armin még meghajolt felém búcsúzóul, majd követte Erwint.
Eren biztos szívesen csatlakozna egy bandához, ha ez a srác is benne lenne. Pont az esetének tűnik. Alacsony és helyes.
– Levi-san, Mikasa-chan forgatását áttették holnapra! – kiáltott fel kétségbeesetten Petra.
– Küld át a telefonszámot az e-mail címemre! – kiáltottam neki vissza. – Majd én elintézem. – a holnapi napja annyira sűrű lesz, hogy csoda, ha tud enni néhány falatot, erre a megkérdezésünk nélkül közlik, hogy a mai nap helyett holnap jelenjen meg? A hülye forgatásokkal csak a baj van! A rendezőkkel együtt!
Felkaptam két dobozt amiben levelek voltak és szóltam két srácnak hogy hozzák a maradék dobozokat meg tasakokat, amikben szintén rajongói levelek tömörültek.
– Elviszi Erennek? – kérdezte egyikük mire kelletlenül bólintottam.
– Erwin azt mondta, hogy a becsomagolt édességeket is elvihetem, de erről nem posztolunk sehol. Délután négyig válogassátok át őket. – csak bólintottak.
– Mikasa-san ajándékaival mi legyen?
– Sok érkezett ma? – elkezdte sorolni, mennyit hoztak ma reggel mire felsóhajtottam.
– Délben amúgy is el kell hozzá mennem. Elviszem. – mivel Mikasánál többször is megfordultam a napokban, így neki el tudtam vinni személyesen is az ajándékait, de Eren a szabadságát töltötte és a legutóbbi kifakadása után jobbnak láttam hagyni, hogy lenyugodjon. Akármilyen nagyra nőtt, még mindig csak egy kölyök aki duzzog, ha nem kapja meg amit akar és erre rátesz egy lapáttal, hogy fiatal kora óta híres. Mindent meg akar kapni, rögtön és azonnal.
A csomagtartó megtelt a levelekkel és délután még a csokikat is el kell vinnem.
– Erd, ülj be. Gunter, menj vissza. – intettem majd mielőtt én is beültem volna a kocsiba, tárcsáztam a számot amit Petra már át is küldött.
Igyekeztem finoman fogalmazni, de aki felvette a telefont egy rohadt nagy pöcs volt, aki csak azt tudta hajtogatni, hogy ez a film elsőbbséget élvez minden mással szemben.
– Akkor miért halasztották el a mai forgatást, ha a film elsőbbséget élvez? – erre nem tudott mit felelni csak habogott, de akkor sem engedett abból, hogy holnap tartják a forgatást. Hazudhatta volna, hogy technikai baki történt vagy nem érkezett meg valami, ami fontos lenne a forgatáshoz, de ez a barom simán elkotyogta, hogy a rendezőnek halaszthatatlan dolga van, ami fontosabb, mint a nyamvadt filmje.
– Ackhermann kisasszonynak holnap sűrű napja lesz. Élő adásban szerepel, ahol akár a filmről is ejthet pár szót, persze egyetlen kulisszatitkot sem fog elejteni, de reklámnak megteszi. Két hónappal előre kapott meghívást erre az adásra és nem szoktunk csak úgy lemondani ilyen felkéréseket, de ha annyira ragaszkodnak hozzá, ebben a reggeli műsorban a kisasszony megemlítheti, hogy a film, amiben szerepel egy olyan stábbal dolgozik, ami pocsékul van megszervezve és minden a rendező hangulatingadozásain múlik. Ehhez pedig sajnos nagyon nehéz igazodni. – persze ez csak blöff, sosem hoznám ilyen kellemetlen helyzetbe Mikasát, főleg, hogy egy ilyen nyilatkozat után kitennék a filmből és még be is perelnék a stúdiónkat. – Épp emiatt kellett hirtelen lemondania egy koncertet, amit a rajongói fél éve várnak és így sajnos a koncert utáni kézfogás és fényképezkedés is elmarad, na meg az interjú, amit ezúttal nem egy hivatásos újságíró fog vezetni, hanem egy rajongója aki blogot ír. Nem szívesen folytatnám a felsorolást, a napirendjében titkos adatok is vannak, de azt hiszem érti a lényeget. – hosszú csend után a türelmemet kérte, és átadta a telefont a felettesének. Remek, egy olyan helyen ahol a helyettes megbízottak ilyenek, mit várjak a főnöktől?
Negyedóra leforgása alatt sikerült egyeztetni egy másik időpontot, a holnapi forgatáson pedig olyan jelenetekkel fognak dolgozni, amiben Mikasa nem szerepel. Ezt tartott ilyen sokáig megbeszélni? Elköszönés gyanánt udvariasan megkértem őket, hogy ha változtatás van, hamarabb szóljanak és egyeztessünk előre.
Minden bizonnyal megint elkönyveltek egy bunkó seggfejnek, de már nem tudott meghatni a dolog. Inkább engem gyűlöljenek mint hogy Mikasa hírneve csorbát szenvedjen amiért próbálja kimaxolni magát még az eddiginél is jobban. És nem csak a hírneve miatt.. Nekem Eren és Mikasa biztonsága az első.
Beültem a kocsiba és beindítottam a motort. Erd csendben volt az út alatt én pedig a telefontartóra helyeztem a telefonom és felhívtam Erent. Mivel vele nem szándékoztam tárgyalni, így nem is jelentett problémát vezetés közben hívni. Mielőtt bármit mondhatott volna, finoman tudatosítottam benne Erd jelenlétét és azt is elmondtam, hogy ki van hangosítva. Eren erre elhallgatott én pedig elmondtam neki, hogy épp hozzá tartunk, hogy elvigyük neki a leveleit. Egy beleegyező hümmögés után elköszönt és letette.
– Levi-san, ha Eren-kun nem lett volna otthon..
– Van kulcsom. Csak tudatni akartam vele, hogy bemegyünk, ha pedig épp vendége van, még van esélye szólni. – remélhetőleg nem szedett össze senkit a szabadsága alatt. Még egy szeretőt nem fogok tudni lekenyerezni. Az előző miatt is fájhat még a fejem és Eren hirtelen közeledése is rettentően nyomasztó.
Eren házához érve leparkoltam az autóval. Mikor kiszálltunk a ház tulajdonosa épp felénk tartott.
– Segítek. – vette át Erdtől az egyik dobozt és a tetejére tette az egyik tasakot. Szólni akartam, hogy így jó eséllyel ki fog borulni, de már el is indult befelé. A többit Erddel utána vittük és letettük a nappaliban a kisasztalra, ahová Eren is pakolt. A tasak fel volt borulva, de nem foglalkozott vele, hogy összeszedje. Szúrják a szemem.. Miért nem dobja vissza a tasakba? Miért hagyja csak úgy ott?
– Kint elszívok egy cigit, a kocsinál várlak Levi-san. – mondta Erd miközben magunkra hagyott. Erenre néztem, aki átlépte a kupacot és leült a kanapéra, majd keresztbe tett lábbal és karokkal meredt rám.
– Nem rosszalkodtam az elmúlt hétben ha erre vagy kínácsi Mendzser-san. – utáltam mikor így hív, de mióta tudatosult bennem, hogy szívesen tudna az ágyában, valahogy jobban tetszett a távolságtartó megszólítás.
Nem mintha bajom lenne a férfiakkal, kedvelem a magas embereket, de ezt a kölyköt itt előttem, már tizenhat éves kora óta ismerem és akkor még alig pelyhedzett az álla. Az előző menedzsere sehogy sem tudott rá hatni és bár a külvilágnak nem sok fogalma volt arról milyen is a színfalak mögött, azért miután finoman szólva kitették az ügynökségtől, elég csúnyán besározták.
Rengeteg melómba került tisztázni a hírnevét, de még így is akadnak pletykák, erre pasikkal kezd randizgatni.
Megunva a földön heverő borítékokat, lehajoltam és felszedtem őket.
– Imádom a rend és tisztaság mániádat. – dühösen meredtem fel rá, ugyanis az egyik boríték a lába előtt hevert, én pedig épp előtte guggoltam. Szétette a lábait és az egyik térdére könyökölve hajolt hozzám közelebb. – Nagyon szeretnélek bemocskolni. – elcsaptam a kezét mielőtt az arcomhoz érhetett volna és felállva előle visszatettem a leveleket a tasakba.
– Délután elhozom az édességek egy részét, de nem posztolhatsz róla sehol, hogy megkaptad. – ezzel el is indultam kifelé, de a dobozok hatalmas puffanással a földre borultak. Hátra fordultam és úgy volt ahogy gondoltam. A levelek a földön hevertek. Legközelebb zsineggel összekötözöm az összeset és a doboz fedelét is leragasztom.
Erenre néztem aki mosolyogva nézett rám. Nem fogom összeszedni.
– Haragszol rám? Amiért kupit csináltam és amiért az ölembe rántottalak a legutóbb? – olyan ártatlan hangszínnel beszél de a mosolya.. Direkt fel akar hergelni.
Legutóbb túlreagáltam a dolgot. Épp arról faggatott miért nem randizhat fiúkkal de nem volt épkézláb válaszom, mint hogy a jelenlegi helyzet miatt, veszélynek tenné ki magát ha kitudódna. Elvégre a homofóbok elkezdtek bandákba tömörülni és a meleg helyeket is szétalázzák az interneten is, de gyakran el is mennek és vállalhatatlanul viselkednek, bántanak másokat. A rendőrség pedig nem tesz semmit. Manapság a csapból is ez folyik, ez az idióta meg pont most akarja felvállalni, hogy mindkét nemhez vonzódik. Egyik érvem sem ért célt így azzal zártam a vitát, hogy „mert azt mondtam” erre a fejébe vette, hogy féltékeny vagyok és szinte követelte, hogy gondoskodjak róla.. Mármint az ágyban.
Felállt a kanapéról és elindult felém. Nem tudom mit várt, de amilyen lassan és óvatosan közelített meg, valószínűleg futásra számított. A karjaim a testem mellett lógtak, készen arra, hogy leszereljem ha kell, de csak megállt előttem és lepillantott rám.
– Kérlek beszélj hozzám. – halk és megtört hangszín, de túl régóta ismerem a színészi képességeit ahhoz, hogy ez bejöjjön. Ezt kiolvashatta a tekintetemből mert hátrébb húzódott és vállat vont. – Egy próbát megért. – ismét sarkon fordultam, de mielőtt kinyithattam volna az ajtót beért és megtámasztotta az egyik karját a falapon.
– Akarsz még valamit? – fordultam felé mire elmosolyodott.
– Csókot? – dühösen húztam össze a szemöldököm mire lemondóan felnevetett. – Akkor máskor. – húzta vissza a kezét. – Viszont remélem tőled is kapok valentin napi csokit Menedzser-san. – fordított nekem hátat és visszament a nappaliba.
Kimentem a kocsihoz ahol Erd épp elnyomta a cigaretta csikket és beledobta a dobozba, hogy ne a fűre szemeteljen.
– Minden rendben? – kérdezte miközben megkerültem a kocsit.
– Persze. – feleltem és intettem neki, hogy gyorsan szálljon be. Sok dolgunk van még.
 

*

 
Kora délután akartam elvinni a csokikat Erennek, de szinte minden ellenem játszott. Kigyulladt egy régi lámpa az alagsorban a lakóépületben ahol lakom, ezért haza kellett mennem felmérni a károkat, mert a közös képviselőnk nincs a városban. Ezután szellőztettem az épületben és a lakásomban is, szerencsére nem volt nagy a tűz, mondhatjuk, hogy nagyobb volt a füstje mint a lángja. Mire odaértem már csak füst volt és gáz szag..
Mire visszaértem az irodába, egy halom papír várt az asztalomon és újabb levélkupacok a sztárjainknak. Mikasának virágcsokrokat is küldtek így az egész iroda illatozott tőlük. Ebéd után a női munkatársaink csokis süteményeket kínálgattak ahogy ilyenkor szokták. Fehér napon ezt habkrémes tortával szoktuk viszonozni. Csoda hogy még nem híztunk el mindannyian.
Fordultam egy kört Mikasánál, újabb leveleket és ajándékokat vittem neki amiket a rajongói küldtek. Mikasa készített kis csokoládé bonbonokat és külön becsomagolta mindenkinek névre szólóan. Ez a lány tényleg elképesztően figyelmes és a részletes bonbont elnézve, igazi őstehetség még ebben is.
Megkért, hogy vigyem el, hogy személyesen oszthassa ki, és mivel Erenhez tartottam újabb adag, ajándékkal megpakolva, így oda is eljött velem.
Eren mosolyogva fogadta Mikasa ajándékát. Egy időben mindenféle pletykák keringtek róluk, főleg miután egy filmben Mikasa azt a szerepet kapta, hogy Eren gyerekkori barátjaként a szerelmével üldözte a fiút. Mondanom sem kell, semmi nem volt köztük pár megrendezett randinál, amit az újságírók etetésére használt fel Erwin. Ilyenkor le se szarta, hogy tiltakozok, de Mikasáék örültek, hogy a főnök drága éttermekben fizeti nekik a vacsorájukat. Alig voltak tizenhat-tizenhét évesek..
Nem tudtam nem észrevenni, hogy Mikasa egyik becsomagolt édessége kicsit más, és nagy gonddal óvta az út alatt. Amit a többi általunk menedzselt ismerősének készített azt nem adta át személyesen, hanem a menedzserüket kérte meg, hogy továbbítsák. A féltve óvott csokoládé Miche-hez került. Ő egy rock banda menedzsere, az Erberan-é. Reiner, Bertholt és Annie a tagja. Mikasa látta, hogy észreveszem és elmosolyodott, majd annyit mondott, hogy nem fog nekem felesleges fejfájást okozni.
Tudtam, hogy van valakije, de olyan titokban kezelte eddig ezt az egészet, hogy sejtelmem sem volt róla, hogy ki lehet. Hát így mindenesetre szűkült a kör, de nem az én dolgom. Mikasa sokkal megbízhatóbb, mint Eren, nem kell aggódnom miatta.
A nap viszont még hosszabbra nyúlt mikor Hanji átrohant a mi részlegünkre és szívecskés konfettit lőtt a levegőbe. Ki akartam vonulni a kis konyhába, hogy nyugodtan dolgozhassak, de elkapott mielőtt leléphettem volna, így végig hallgattam, hogy milyen bulit szervezett a szingliknek, miközben arról szónokolt, hogy a szerelem milyen csodás. Az sem zavarta meg az előadását mikor elkezdtem kiszedegetni a hajából a konfettiket. Mikor ő végzett a beszéddel és elviharzott volna lerántottam a székemre és tovább szedegettem a hajából a kis csillogós papírdarabkákat. Ha én nem szedtem volna ki, még hetekkel később is itt-ott elhullajtja.
Miután nálunk végzett hallottam hogy átment egy másik irodába és ott is előadta az iménti számot. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyit időt pocsékoltam rá, de aztán visszajött és mellém húzva egy széket hátat fordított nekem. Komolyan utálom ezt a nőt.. De azért kiszedegettem az újabb adag papírfecnit.
Késő délután értem oda Erenhez és bár semmi kedvem nem volt bemenni, jobbnak láttam túlesni a dolgon.
Az ajtó nyitva volt, a nappaliban pedig illatgyertyák gyűrűjében ott állt Eren. A kisasztalán egy tálca bonbon és epres meg csokoládés ízű teásdobozok. Nem szerettem a csokis teákat, mű ízük volt.
– Erwin-san azt mondta, hogy mára már végeztél, szóval találj ki jobb menekülő tervet. – mosolygott én pedig felsóhajtva léptem az ablakhoz és elhúztam a sötétítő függönyöket, beengedve a kinti fényt. A dobozt amibe a maradék csokit és levelet pakoltam a kis asztal mellé tettem, majd leültem a kanapéra és várakozón meredtem rá.
Leült mellém és megkérdezte milyen teát kérek, majd kivette a filtert és az előttem lévő csészébe helyezte. A kancsóban víz gőzölgött. Fogalmam sincs, hogy számította ki mikor érek ide.
– Menedzser-san.. – húzódott hozzám közelebb és az egyik kezét mögöttem a kanapé háttámlájára fektette. Másik kezével felém nyúlt de elütöttem az ujjait mielőtt az arcomhoz érhetett volna. Nem adta fel, ezúttal a hajamat vette célba. Elkaptam a kezét és dühösen meredtem rá.
– Mit akarsz?
– Hogy töltsd velem az estét. – semmit nem tudtam kiolvasni a szemeiből az elhatározottságán kívül. Félre löktem a kezét és felsóhajtottam.
– Ez nem vicces Eren.
– Nem is viccnek szánom! – emelte fel a hangját és idegesen a kanapéra csapott a combom mellett. – Komolyan azt hiszed rólam, hogy ilyesmivel szórakoznék?! Hogy veled szórakoznék?! – kezdett el tombolni, az izmai pattanásig feszültek ahogy az ér is lüktetni kezdett a homlokán. – Nem csak egy éjszakára akarlak, hanem sokkal.. Sokkal.. Sokkal többre. – hajolt közel az arcomhoz, lehelete az ajkaimat cirógatta de mikor a szája elé tettem a kezem a szemei dühösen villantak meg.
– Hízelgő, de elutasítom az érzéseidet. Lépj túl rajta. – eltoltam magamtól, de jóval több erőt kellett belevinnem mint terveztem, mert makacsul küzdött ellenem, de végül vagy hagyott nyerni, vagy kifáradt, de az is lehet, hogy erősebb voltam nála.
Felálltam és az sem érdekelt, hogy bele sem ittam a teába, nem akartam tovább maradni.
– Nem vagyok elég jó neked? – kérdezte nevetést színlelve. Francba.. Ő nem tudja, de mikor így nevet és remeg a keze, akkor van kikészülve. Felé pillantottam és mikor megpillantottam az ökölbe szorított kezeit amik még így is kissé megremegtek, legszívesebben visszatekertem volna az időt oda amikor elindultam a munkahelyemről és jobb helyett balra fordulok, vagyis hazafelé vettem volna az irányt.
– A szüleid megkértek, hogy vigyázzak rád, mikor felköltöztél ide. Nem lenne helyes ezek után csak úgy lefeküdnöm veled és amúgy is a menedzsered vagyok. Ráadásul férfi is. De a legfőbb okom, hogy egy fellángolás miatt nem fogok ágyba bújni veled.
– Fellángolás? – nevette el magát és a kezei ismét megremegtek. Észre sem veszi, hogy honnan tudom, mikor színészkedik és mivel mit rejteget. – Ha bizonyítom, hogy nem az, velem töltöd az estét? Megcsókolhatlak majd? Magamhoz ölelhetlek? Megérinthetlek? – meg sem várta a válaszom, felpattant és hozzám sietve megállt előttem. – Bebizonyítom, hogy nem csak fellángolás. – ragadta meg a csuklóm és a hálószobájába húzott. Az ajtóban elengedett és az íróasztalához lépett, majd kihúzta a középső fiókat és rá mutatott.
Egy lemondó sóhajjal adtam be a derekam és közelebb mentem a bizonyítékaihoz. Egy ideig csak néztem a benne sorakozó apró tárgyakat és egyebeket. Eren leült az ágya szélére és a fiókra meredt.
– Szabad? – kérdeztem a fiók tartalmára mutatva, bár nevetséges volt a kérdés, elvégre minden az enyém volt. Eren azért bólintott, én pedig kiemeltem az órám amit három éve vesztettem el. Kérdőn tartottam felé.
– Amikor csendben ültünk a kocsidban mert tönkre ment a rádiód.. Hallottam ahogy ketyeg.
– Ezért elvetted.
– Szeretem hallani. – na tessék, egy tolvajt dédelgettem. Kivettem a fiókból egy csomag tisztasági kendőt. Gondolom ezt is a kocsimból emelte el, elég sok volt belőle.. Én meg azt hittem Hanji használja el. – Olyan illata van mint a kezednek. – magyarázta. Nem akarom tudni mire használta.
Tollak, kis noteszek, egy tavalyi mini naptár, ajakbalzsam, mini ventilátor (azóta sem találtam ugyanilyen kicsit ami olyan erős szelet kavar).. De volt még egy bezacskózott véres sebtapasz is, meg egy halom üzenet amit azért hagytam neki, hogy tudja, itt jártam és mit hoztam neki, na meg miért. Volt még egy hajgumi is, amit tucatszámra vettem neki mióta megnövesztette a haját, mert mindig elhagyta őket vagy odaajándékozta valamelyik rajongójának.
Túl sok olyan dolog van ebben a fiókban, amik régóta elvesztek, ami tényleg bizonyítja, hogy komolyan gondolja a dolgot.
Felsóhajtva léptem elé majd a vállára tettem a kezem és hátrébb toltam, hogy ne legyen előre görnyedve és lovagló ülésben a combjára ültem, mire döbbenten pislogott.
– Ha túl messzire mész itt hagylak. – közöltem mire nyelt egyet és végig nézett rajtam.
– Mi számít túl messzinek? – ez egy jó kérdés, még én sem tudom mennyire tud majd ellazítani és felizgatni. Bár jelenleg épp eléggé feszült vagyok ahhoz, hogy taperolásnál többet ne engedjek meg neki.
– Majd szólok, addig csinálj amit akarsz. – olyan hévvel fogta a két keze közé az arcomat és mart az ajkaimra, hogy összekoccantak a fogaink. Ennek ellenére nem mordultam fel, nem mutattam nem tetszést, főleg mivel a kezdeti baki után, megmutatta, mennyire gyakorlott ebben.
A nyelve érzékien ismerkedett az enyémmel és minden vadabb mozdulatánál ígéretnek éreztem, mintha azt bizonygatná, hogy nem csak a nyelvemet tudja kényeztetni.. Mikor zihálva elvált tőlem a szemei csillogtak és remegő ajkakkal rebegett valami köszönet félét, de túl kínos volt az egész szóval inkább elhallgatattam egy csókkal. A kezeivel a csípőmre fogott és közelebb húzott az öléhez. Már keményedett.. A combomhoz nyomódott és ahogy lepillantottam feltűnt, hogy már szemmel is látható ahogy éledezik az alsó fele..
Hátra döntötte a fejem és a nyakamat kényeztette az ajkaival, a nyelvével és néha a fogaival is, olyan játékot űzve velem, ami egyszerre kergetett az őrületbe és az élvezetek felé. Egyik kezével kigombolta az ingem és lassan simított végig a felsőtestemen. Éreztem, hogy egyre keményebb mindössze pár csóktól és attól, hogy a bőrömet csókolhatja és érintheti. Bárcsak szűz kis kölyöknek tarthatnám ezt a reakciót a testétől, mert akkor könnyűszerrel leállítanám és talán még azt is mondanám, neki, hogy térjünk vissza erre akkor ha már megért rá, de.. Basszus, rohadtul nem volt szűzies a viselkedése és az erekciója inkább nekem szólt és ez rohadtul beindít.. Fenébe!
– Elég! – kaptam el a kezét ami az övemmel kezdett volna babrálni. – Ennél ne menj tovább. – közöltem ellentmondást nem tűrve, mire elvigyorodott és a fenekembe markolva ruhán keresztül a farkához dörzsölte a hátsóm. Elnyomtam egy nyögést. Már rég nem szégyellem, hogy élvezem az ilyesmit de nem akarom bátorítani. Még túl friss a dolog.
– De Menedzser-san, ha így élvezünk el nagyon mocskos lesz a helyzet a gatyánkban.
– Ideje indulnom. – fejtettem le magamról a kezeit és már felálltam volna mikor átölelt és a vállamba temette az arcát.
– Miért nem lehet? – kérdezte mire felsóhajtottam és elégedetten konstatáltam, hogy a kezdetleges izgalmam ezután a gyerekes, enyhe hiszti hallatán oda lett. – Levi. – húzta el a nevem végét ezzel követelve a választ.
– Lassíts kölyök. Várd meg amíg feldolgozom azt a véres sebtapaszt a fiókban. – felemelte a fejét és kérdőn vonta fel a szemöldökét, de végül rájött, hogy azért ezt mondtam, mert ha a szexhez kérek több időt, hogy felkészüljek rá, nem adta volna fel.
– Mennyi? – kérdezte kissé lehangoltan.
– Ki tudja? Egy hét, két hét, három..?
– Kettőnél álljunk meg, jó!? – szakított félbe kétségbeesetten mire elmosolyodtam és az egyik alkarommal megtámaszkodtam a vállán.
– Meg akarod szabni a felkészülési időm Jaeger? – elhúzta a száját.
– Utálom mikor így hívsz. – tudom. Eren beleegyezően sóhajtott. – Rendben de Levi, ma valentín nap van. Legalább aludj velem ma este. Addig akarlak csókolni amíg égni nem kezdenek az ajkaid.
– Volt egy nagyon jó ajakbalzsamom ami nem csak kicserepesedett szájra volt jó, hanem erre is. – ez meglepte majd elsötétült az arca.
– Óh? Valóban? Honnan tudod, hogy jó volt erre is? – arra akartam célozni, hogy ezt is ellopta tőlem, de most mégis én érzem magam veszélyben.
– Nem vagyok szűz, bármennyire meglepő. – tényleg meglepődött. – Ne dühíts fel. – figyelmeztettem mire elnevette magát és bocsánatot kérve hozzám simult.
Percekig csak ölelt és néha kuncogott mint egy szerelmes tini.
– Van még valami.. – jutott eszembe Erwin kérése. – Egy közös project. Együtt kéne dolgoznod a C4ips-el.
– Rendben.
– Semmi ellenvetés? – döbbentem meg kissé mire kiegyenesedve rám mosolygott.
– Csak azért ellenkeztem annyiszor, mert irtó dögös vagy mikor alkudozol velem. Neked úgy sem mondanék nemet, de azért ezt ne használd fel ellenem rendben? Most hogy együtt vagyunk sokkal többféle képpen tudnál rávenni dolgokra és szeretném kiélvezni a pasim alkudozásait. – perverz egy tolvaj..
– Nem emlékszem, hogy együtt lennénk.
– Gondolom nem vagy olyan könnyűvérű aki komoly kapcsolat nélkül hagyná, hogy a kis sztárja csókolgassa. – legutóbb még pont ilyesmire kértél, te idióta. Felsóhajtva túrtam a hajamba.
– Oké, járunk. – egyeztem bele. Legalább könnyű lesz megjegyezni az évfordulónk napját.
– Ez az! – ujjongott és eldőlt velem az ágyon.
– Hé! Óvatosan. – szóltam rá de mikor láttam azt a levakarhatatlan mosolyt a képén.. Te jó ég.. – Tényleg ennyire szeretsz engem?
– Még annál is jobban. – támaszkodott meg felettem majd egyik ujjával végig simított az ajkaimon. – Nem csak az ajkaidat akarom csókolni. – simított le a nyakamon, a hasamon, le a nadrágom széléig és engedélyt várva pillantott rám.
– Egy kis petting talán.. Belefér.. – vigyorogva hajolt az ajkaimhoz és lágy csókban forrtunk össze.
– Levi.. Szeretlek. – mondta mire nagyot nyeltem. Ezen halkan nevetett. – Nem kell kimondanod amíg te nem érzel így. Apránként foglak meghódítani. – és ahogy elnézem a testemmel akarja kezdeni.
 

Vége