Szeress!

 Noya nehezen tudta visszatartani a sírást miközben a folyosón haladt. Tudta, hogy ki lesz kosarazva, tudta, hogy Asahi visszautasítja majd, de arra nem számított, hogy ezt így fogja tenni.
Ahogy visszaidézte a szavait és az arcát a kép egyre szörnyűbbé és fájóbbá vált, a világ pedig elhomályosodott a szeme előtt. Szipogva törölte meg a szemét és harag fogta el. Miért kéne rejtegetnie, hogy összetört? Dühösen felrúgott egy kukát ami hangosan csattant a kihalt folyosón, Noya pedig leült a fal mellé és magához ölelve a térdeit engedte felszínre törni a könnyeit.
A gondolatai csak úgy cikáztak a fejében, miközben újra és újra az „undorító” jelző csengett a fülében Asahi hangján. Erősebben szorította magához a térdeit, annyira, hogy belesajdultak a karjai és kényelmetlenül nyomták mindenét, de nem érdekelte. Pocsékul érezte magát..
– Noyasa? – nem nézett fel, a hangból és a hülye -sa ragból tudta ki az. – Jól vagy? – haragudott a srácra amiért kizökkentette az önsajnálatból de aztán felsóhajtott és elengedte végre a térdeit majd felpillantott az osztálytársára, Akagira. – Szörnyen festesz.
– Undorítóan? – kérdezte szárazon, mire Akagira meghökkenve vonta fel a szemöldökét. Noya keserűen elmosolyodott. – Ühm.. Asahi is ezt mondta. – gombóc nőtt a torkában, de nem gyűltek újabb könnyek a szemében. Talán már kisírta az összeset, de az is lehet, hogy Akagira jelenléte miatt ösztönösen megmakacsolta magát.
Noya sosem szégyellte a könnyeit épp ezért érintette kellemetlenül, hogy aznap délután már másodjára érzi úgy, hogy vissza kell tartania őket.
Akagira lehuppant mellé és a falnak döntötte a fejét.
– Asahi-san? A magas srác a röpi klubból? – Noya nem válaszolt. Akagira szerette a sportokat, gyakran fotózta őket is a sportfesztiválon vagy más egyéb alkalommal, szóval biztosan tudta, ki azaz Asahi. – Miért mondana rád ilyet? – kérdezte de Noya összeszorította a száját. – Oh, csak nem valami undit csináltatok Tanakával? – kérdezte sejtelmesen vigyorogva de aztán észbe kapott. – Nem. Akkor nem sírnál. Hmm.. Hmm.. Mindjárt rájövök.. Oh! Malacújságok!? Hoztatok be pornót? Nem. Nem hiszem, hogy bárki is sírna azon, hogy nem egyezik az esetük. Akkor talán.. Szerelmet vallottál? – viccként kérdezte, ez a hangsúlyából hallatszott ami csipkelődő volt és könnyed, de mikor Noya hangosan szipogva letörölte az újabb könnyeket, amik látszólag még sem apadtak el teljesen, Akagira rájött, hogy beletrafált.
Sokáig hallgatott, Noya pedig nem nézett rá, mert bár Akagira véleménye nem számított neki, attól még az is fájna egy ilyen helyzetben.
– Nem vagy undorító. Aranyos vagy, bár tudom, hogy mennyire utálod ezt hallani Noyasa. – simogatta meg a fejét, mire Noya döbbenetében sírni is elfelejtett. Az a pár könny ami még a szeme sarkában volt, most végig gördült az arcán, de nem volt valószínű, hogy hamarosan újak keletkeznek.
– Hogy érted ezt? – kérdezte kissé halkan és artikulálatlanul.
– Sok srác van akinek ha szerelmet vallottál volna azt feleli „Tényleg? Hűű ez meglepett.” meg hogy „Én is kedvelek téged!” és hasonlók. – egy pillanatig meglepetten nézett rá aztán eldöntötte, hogy csak viccel és elnevette magát. Az egójának jól esett ilyet hallani, de ez nem változtatott a tényen, hogy összetörték a szívét.
– Nem mintha bármelyik srác érdekelne Asahin kívül. – dörzsölte meg a nyakát.
– Kár, pedig szívesen ápolgatnálak Noyasa. – nyújtotta el a neve végét Akagira. Noya a szemöldökét ráncolva nézett rá.
– Ezt úgy érted, hogy..? Szexelni akarsz velem? – kérdezett rá a nyilvánvalóra mire Akagira elmosolyodott.
– Lebuktam. – felelte mire Noya szája kiszáradt és a nyelve a szájpadlásához ragadt, mintha a teste ezzel próbálta volna megállítani, hogy szavakat ejtsen ki a száján.
A testének minden bizonnyal igaza volt, ugyanis Noya szó szerint a padlón volt és amilyen heves természetű, hajlamos volt rossz döntéseket hozni.
Hónapokig fejtegette mit érezhet Asahi iránt és, hogy a Kiyoko iránt való érzései igazabbak-e de végül kénytelen volt belátni, hogy bár csodálja és tiszteli Kiyoko-sant, és nagyon szívesen meghalna az ölelésében, de Asahi.. Asahi gondolata egy pillanat alatt izgalomba tudta hozni a testét és a lelkét egyaránt. Az álmai és az ábrándjai erotikusak, forróak és olykor egyszerűen romantikusak és békések voltak, amiben csak minden olyan volt, mint egyébként is, épp csak.. Egyértelmű volt benne, hogy együtt vannak. Ami a valóságban nagyon messze állt a valóságtól.
Nagy nehezen rászánta magát, hogy valljon. Abban reménykedett, hogy Asahi teljesen ledöbben de legalább egy csókba belemegy, hogy rájöjjön, ő is érez-e valamit mint Noya. Már ettől is önzőnek tartotta magát de ez volt a legvadabb elképzelése ami esetleg számításba jöhetett, a más egyéb vad elképzelésekről tudta, hogy fantázia marad, mégis..
Noya próbált nyelni de a gombóc nem engedte és a szája továbbra is elég száraz volt ahhoz, hogy le is tudjon nyelni valamit. Ez a gondolat csak még inkább zavarba hozta, de végül bólintott.
– Oké.. Csináljuk.
Akagira szinte azonnal lecsapott a lehetőségre és megcsókolta őt. Noya megdöbbent a gyors reakción, de aztán megérezte a szájába furakodó nyelvet ami más érzések felé terelte. Kellemetlen íze volt, de minél tovább csókolóztak annál inkább hozzászokott és kezdte elfogadni a helyzetet. Még azt is megkockáztatta volna, hogy annyira azért nem rossz vele csókolózni.
Az események felpörögtek de Noya úgy érezte, hogy a lelke egyhelyben toporog, miközben a világ halad. Nem igazán figyelt Akagira szavaira, csak az tűnt fel neki, hogy felhúzza őt a földről és a kezénél fogva egy üres terembe vezeti. Délután lévén az iskola némiképp kihalt volt és a csapattársai sem indultak Noya keresésére, pedig a szíve mélyén egy kicsit azért reménykedett benne.
– Egy kicsit kellemetlen lesz, de próbálj lazítani. – kérte őt Akagira, mire Noya valami olyasmit felelt, hogy ennél már nem igazán tud lazább lenni, de tévedett. A teste görcsösen ellenkezett Akagira ujjai ellen és csak nehézségek árán tudta ellazítani az alsó részét. – Képzeld azt, hogy Asahi-san az. – ez csak olaj volt a tűzre.
„Hagyd ezt abba! Nem gondoltam volna, hogy ilyen undorítóan fogsz viselkedni..”
A szavak amik elutasították a vallomását a jelenlegi helyzetben is megállták volna a helyüket. Noya mély levegőt vett és nagyobb terpeszbe csúsztatta a lábait. Nem viselkedett undorítóan mikor bevallotta az érzéseit, de most.. Most tényleg undorítóan viselkedik. És élvezni foglya. Eldöntötte, hogy élvezni fogja még akkor is ha a teste nem akarja ezt elfogadni.
– Noyasa.. Ez lesz az első alkalmad ugye? – nem válaszolt de egyértelmű volt. Akagira megtámaszkodott felette és lemosolygott rá. Nem volt olyan magas mint Asahi, de nem is volt olyan alacsony mint Noya. Talán egy fél fejjel volt magasabb mint ő, mindig egymás mellett álltak a torna sorban is.
Noya a forró kezekre koncentrált a csípőjén mikor megérezte, hogy Akagira elkezd felnyomulni benne. Nem volt olyan feszítő a fájdalom, de nem is volt kifejezetten kellemes érzés, egészen addig amíg Akagira kezelésbe nem vette elöl is.
Nem tartott sokáig, de Noya nem volt ebben olyan biztos. Egy örökkévalóságnak érezte, de kint még mindig világos volt és a hangok alapján még csak most kezdődött el az edzés a tornateremben. Noya csak ekkor jött rá, hogy nyitva van az ablak és épp a tornaterem felőli részben vannak. Bár az első emeleten és nem a földszinten de attól még..
– Nem voltunk hangosak, ne aggódj. – simogatta meg az arcát Akagira. Noya a combján feküdt és úgy nézett fel Akagirára. Egész idő alatt bókokat suttogott Noya fülébe arról, hogy mennyire dögös meg aranyos.
Akagira nem volt rossz srác, de nem is kedvelte igazán. Az a fajta volt aki mindenkivel jóban van, de minden kapcsolata csak felszínes és múlandó.
Noya felsóhajtott és lehunyt szemekkel élvezte ki a törődést amit kapott. A szex nem volt olyan egetrengető mint amilyennek képzelte. Inkább csak egy kellemes időtöltésnek tűnt.
– Komolyan mondtam, hogy sok srác örülne egy vallomásnak tőled. – mondta Akagira de Noya nem nyitotta ki a szemét, csak elmotyogott valami „Tényleg?” féleséget, bár elég közömbösen hangzott a megszokott önmagához képest. – A lelkesedésed a lányok iránt.. Gondolom nemrég fedezted fel magadban, hogy mindkét nem vonz. – erre már a szemöldökét ráncolta. Kezdett olyan irányba terelődni a beszélgetés ami nem igazán tetszett neki. Nem lehetne, hogy Akagira egyszerűen csak befoglya és tovább simogatja az arcát meg a haját?
Noya igyekezett erre koncentrálni a szavak helyett, de ez nem igazán sikerült.
– Sokan járnak még a cipődben. Bizonytalanok a nemi identitásukat illetően és mivel nagyon is ragaszkodnak ahhoz, hogy a nőket szeretik.. Szeretnek olyan srácokkal kezdeni és kísérletezni akik..
– Kicsik. – morogta Noya fintorogva mire Akagira elnevette magát.
– Aranyosak. Ezt akartam mondani. A méreteidet illetően nem vagy olyan kicsi. Ha nem lennék meleg, frászt kaptam volna tőle, hogy akár alulra is kerülhetek. – Noyának jól esett a bók, elvégre ki ne örülne annak, ha elismerik a méreteit, sőt, dominanciával kecsegtetik.
– Szóval lehetnék felül is? – kérdezte felpillantva a srácra aki mosolyogva bólintott.
– Most is lehettél volna, de úgy tűnt inkább csak sodródsz, szóval a kezembe vettem az irányítást. – Noyának csak az jutott el a füléig, hogy lehetett volna felül is, szóval Akagirával bármikor bármelyik szerepben lehetne.
– Akkor legközelebb én teszem be. – határozta el.
– Szavadon foglak. – mosolygott elégedetten Akagira, aki látszólag örült, hogy lesz még alkalmuk kiélvezni egymás testét.
Mindketten egyetértettek abban, hogy nem akarnak kapcsolatot csak szexet és ez megkönnyítette a dolgot. Legalábbis Noya azt gondolta, hogy így könnyebb lesz.
Az első héten elég sokszor csinálták a suliban is és egymáshoz is elmentek egy-egy órára.
Mikor Noya némileg lenyugodott és rászánta magát, hogy edzésre menjen Asahi olyan dühösen meredt rá, mintha a létezése is bűn lenne. Ez felhúzta, szóval bemutatott neki és minden alkalmat megragadott hogy eltalálja labdával. Asahi csak dühös volt de a verekedésbe nem ment bele, Daichi pedig megelégelte Noya viselkedését és Tanakával együtt kirakta az edzésről. Tanaka mellett szóljon, ő most tényleg nem csinált semmit. Csendben ültek a lépcsőn és arra vártak, hogy Daichi vissza engedje őket, bár erre nem láttak sok esélyt.
– Mi van veled meg Asahival? – kérdezte hirtelen Tanaka. Egyáltalán nem haragudott Noyára amiért kirakták miatta, csak nem értette a dolgot. Forró fejű volt mint Noya, hajlamos volt fenyegetőzni és megbotránkoztató dolgokat csinálni, de ők ketten túl jó barátok voltak ahhoz, hogy ilyesmin összekapjanak.
– Egy kibaszott rohadék és még ő haragszik rám! – bokszolt a levegőbe Noya mintha elképzelte volna, hogy ténylegesen megüti a csapatuk ászát. De aztán leengedte a kezét és felsóhajtott. – Haza megyek. Holnap újra jövök. – ígérte mert akármilyen rossz is lett a viszonyuk Asahival, a röplabdát még mindig nagyon szerette és nem akart többet hiányozni az edzésekről. Ekkor tűnt fel Noyának, hogy Akagira a kapuban várja. Ott és akkor örült neki, sőt, ő maga vetette fel, hogy menjenek Akagirához, de ezután a srác minden délután várt rá a kapuban hiába mondta neki Noya, hogy hosszúra nyúlnak az edzések.
Jól esett neki a törődés, de minden alkalommal egyre kínosabbnak érezte elismételni a kérdést, hogy „de ez csak szex ugye?”. Akagira mindig vidáman nevetve nyugtatta meg, hogy persze, hogy csak az, de ez csak eleinte volt megnyugvás Noyának. Később az ellenkezőjében reménykedett.
Mikor Asahi némileg elfogadhatóbban viselkedett vele, vagyis nem nézett rá csúnyán, bár javarészt sehogy sem, Noya agya sem durrant el a dühtől, inkább csak üresség és szomorúság lepte el, amit azzal palástolt, hogy Kiyokóért olvadozott Tanakával. Még mindig nagyon tetszett neki a lány, csak épp már tudta, hogy nem szerelmes belé, mert akit szeret az undorítónak tartja őt.
Akagira észrevette, hogy Noya rossz kedvű az edzések után, de nem tette szóvá. Noya reménykedett benne, hogy azért várja meg őt délutánonként, mert tudja, hogy kikapcsolódásra és törődésre van szüksége, bár nem kérdezett rá, mert az Asahival folytatott nyílt vallomása után, elkezdett félni a válaszoktól amik megsebezhetik. Túl összetört volt egy újabb csapáshoz.
– Sokat lógtok együtt Akairával. – észrevételezte Tanaka egyszer ebédnél. Noya úgy tett mintha észre sem venné, hogy így van és csak vállat vont. Tanaka gyanúsan méregette de aztán komolyabbra fordította a szót az új bikinis újsággal amiben a kedvenc modellük ismét címlapra került.
Noya számára a napok kínzó hullámvasúttá váltak, pedig szerette a hullámvasútat. Csak nem érzelmileg.
A vallomása előtt a ráébredés a valódi érzéseire sem voltak ennyire kínzóak mint az elutasítás és a gyűlölet attól a személytől akit szeretett. Múlt időben, bár még mindig szerette, ezért fájt neki annyira. Csalódott benne, mert nem olyannak ismerte Asahit aki ilyen csúnyán bánik valakivel. Nem érezte igazságosnak azt a gyűlöletet amit kapott tőle, sem pedig azt, hogy elkezdte levegőnek nézni. Nem csinált semmi rosszat, csak beleszeretett. El is utasíthatta volna, aztán nevetnek egy jót és néha megkérdezi, hogy „Na még mindig belém vagy zúgva?” mire Noya valami olyasmit felelt volna, hogy „Az attól függ heteró vagy-e még.” vagy ilyesmi. Vicc lett volna ami bár Noyának egy kicsit fáj, de nem küldi ennyire a padlóra.
Noya ugyanis annyira padlón volt, hogy azt hitte ennél rosszabb már nem lehet, de az élet mindig arcon köpte és megmutatta, hogy a padló alatt is elférhet.
– Noyasa! – lépett mellé Akagira mire Tanaka szemöldöke a magasba szaladt. Eddig sosem ment oda hozzájuk az ebédlőben vagy ha Tanaka is ott volt, mindig megvárta míg Noya húzódik félre vagy megy oda hozzá az iskolában. – Leülhetünk? – kérdezte egy olyan sráccal az oldalán akit Noya nem ismert. Talán felettük járt egy évfolyammal.
Noya Tanakára nézett aki csak vállat vont, így Akagira és a másik srác leültek melléjük. A srácot Enjinek hívták és tényleg felettük járt egy évvel. Tanaka rögtön kifagatta, hogy Kiyoko osztálytársa-e, de kiderült, hogy másik osztályba járnak. Azonban a termeik egymás mellett voltak és mivelhogy egy évfolyam így a tesióra a fiúknak össze volt vonva. Szóval ismerte Asahit, Daichit és Sugawarát is.
Videójátékokról beszélgettek és filmekről. Noya könnyen el tudta engedni magát és bele tudott merülni témákba, de egy kicsit zavarta Akagira hirtelen felbukkanása ezzel az Enjivel. Végig azon kattogott, hogy egy felsőbb éves akivel még csak nem is egy kluba járnak, mi közük lehet egymáshoz.
A válasz hamar kiderült, mert aznap Enji ajánlatot tett neki. Akagira nem viccelt mikor azt mondta, sok srácnak bejön Noya vagy szívesen kísérleteznék ki vele, hogy a fiúkhoz is vonzódnak-e. Noyát első körben dühítette, hogy Akagira csak úgy ráküldött egy felső évest, de a srác.. Magas volt és olyan szakálla volt mint Asahinak. A haja nem volt olyan hosszú, de azért bele lehetett túrni és a színe is hasonló volt..
– Enji és én jártunk egy ideig, de aztán szétmentünk. Hosszú történet, a lényeg, hogy barátok maradtunk és mivel ismer.. Szóval látott veled és már egy ideje kedvel téged szóval megkért, hogy mutassalak be titeket egymásnak. Egyébként nagyon jó az ágyban, érdemes kipróbálni. – vigyorgott Akagira de Noyának még így sem tetszett az ötlet. – Vagy azt ne mond, hogy csak velem akarod csinálni? – ez megrémisztette.. A kapcsolatuk arra épült, hogy csak szexelnek és nem akarta hogy kiderüljön, tényleg szeretne kapcsolatban lenni vele, főleg miután rájött, hogy akár működhetne is. De Akagira kérdése miatt ez a kósza gondolata gyökeret vert benne. Ösztönösen tagadni kezdett.
– Dehogy is! Csak nem akartalak megbántani, nem tudtam, hogy mással is csinálhatom-e vagy nem.. – hazudta és ez a hazugság rossz irányba kezdte terelni.
– Már egy ideje én is csak veled csináltam. Páran már meg is haragudtak rám miatta, szóval most egy pár napig engesztelő körútra megyek. – nyomkodta a telefonját és nagyon úgy tűnt, hogy sms-eket írogat.
– Páran..? Hány ilyen barátod van?
– Meleg és bi? Sok. Enjivel a szakítás után nem igazán szexeltünk, de a haverjával sokszor összefekszek. – ez megint csak sokkolta Noyát, de Akagira annyira természetesen beszélt ezekről, hogy nehezére esett akadékoskodni. – Szóval mi legyen? Teszel egy próbát Enjivel? Ha nem élvezed max nem fekszel vele össze többet. Bár kétlem, hogy ne tetszene, külsőre is a típusodnak tűnik és elég jó az állóképessége. Ő is sportol, tudtad? – olyan lelkesen beszélt róla, hogy Noya beleegyezett. Részben azért, mert Akagira azt mondta, hogy ha nem élvezi, nem kell többet együtt lennie vele. Meg az állóképesség dolog is vonzotta, mert Akagira tényleg elég kevés ideig bírta, bár mindig figyelt arra, hogy Noya is elélvezzen.
Enjivel másnap iskola után találkoztak. Egyikük sem beszélt Akagiráról főleg miután Enji elmondta, hogy régóta figyeli Noyát. Még a meccseiből is látott párat és lenyűgözőnek nevezte Noya reflexeit és gyorsaságát.
A szex is másabb volt mint Akagirával. A félhomályban akár Asahinak is képzelhette ha akarta, de túl fájdalmas volt és igazságtalannak is érezte Enjivel szemben, ezért inkább letett a képzelgésről. A jelen sem volt rossz, sőt. Akagira nem hazudott, sem a méretekről, sem a strapabíróságáról, a tapasztalatairól.. Egészen elképesztő szintre emelte a szex fogalmát. Valami ilyesmit képzelt el mikor még tapasztalatlan volt. Új emberrel lefeküdni is elég tapasztalatlanná tette, mert a teste nem ugyanolyan volt, mint Akagiráé (még jó hogy nem) és más dolgok izgatták fel, más pózok működtek jól, szinte minden más volt.
Másnap Akagira vigyorogva kérdezte ki az estélyéről, és ez így ment sok másik exével is akik megkörnyékezték őt, hogy mutassa be Noyának.
Eleinte furcsállta a dolgot, kellemetlen volt, később már olyan srácok is felkeresték (méghozzá személyesen) akik egyszerűen csak bizonytalanok voltak és egy szopás reményében bátorkodtak Noyához menni. Első körben dührohamot kapott, de mikor elmesélte Akagirának, hogy mi történt a srác nem értette mi a probléma.
– Nem kell mindenkit leszopnod, csak azt mondom, hogy hozzám is jöttek már oda, hogy nem bánnám-e ha.. Őket is meglehet érteni. Bizonytalanok, hallottak valamit és összeszedték a bátorságukat, hogy próbálkozzanak. Remélem nem döngölted nagyon a földbe. Cuki volt?
– Végül is igen, de.. Én nem..
– Nyugi Noyasa. – borzolta össze a haját kedveskedőn Akagira. – Ha még ebben a korban nem kezdik el megtanulni a nem szó jelentését akkor később joggal kiakadhatsz, de első körben azért legközelebb ne harapd le a fejét, jó? Csak mond meg neki, hogy nem akarod és kész.
– Te belementél volna?
– Volt hogy belementem. Az egyik srácnak nagyon kicsi volt de annyira helyes arca volt, hogy végül leszoptam de nem mentem vele tovább. Egy kis farok nem igazán hoz lázba, ez az én hibám, nem az övé. – ahogy a fedetlen hátát bámulta, Noya akaratlanul is arra gondolt, hogy igaza van. Akagira nem szégyelli az érzéseit, sem azt, hogy szereti a szexet. Noya elhatározta hogy másnap megkeresi a srácot és jóváteszi az egészet. Belegondolt, hogy fordított esetben neki mennyire rosszul esne, hogy perverznek kiáltják ki, pedig végül is egy olyan sráchoz ment oda, akinek már két kéz kellett ahhoz, hogy megszámolja, hány partnere van jelenleg.
Másnap valóban megkereste a srácot és a mosdóban kielégítette.
– Na? Mit szólsz? – nem igazán tudott mit mondani, az egész arca vörös volt és csak habogott. De az valami olyasmiről szólt, hogy mennyire tetszett neki és hogy Noya milyen dögös, így az említett megelégedett a habogással is.
Mikor épp a kezét mosta Enji lépett be a mosdóba, mire a másik srác sietve elinalt, pedig előtte még elég sokáig mustrálta Noyát a tekintetével.
– Ez egy első éves volt?
– Úgy tűnik. – törölgette meg a kezét majd Enji felé fordult. – Lyukas órám lesz, nincs kedved lógni a tiédről? – ezen Enji elmosolyodott. Noyának nem volt szíve megkérni az elsőst, hogy ő is viszonozza azt a szopást, de kicsit azért beindult a hangoktól amiket hallatott miközben kielégítette őt, szóval Enji pont kapóra jött.
A kinti szertár elég jó helyen volt ahhoz, hogy februárban se legyen odabent túl hideg és ha hozzávesszük, hogy két izzadó test fonódik egymásba odabent, kellemesen átmelegszik az a kis raktár. Enji a tesi órát lógta el, de így is kellően kimozogta magát, szóval mindketten jól jártak.
Mivel az iskolában kellemetlenebb lett volna, ha rájuk nyit valaki, így nem vetkőztek le túlzottan, épp csak annyira, hogy a fontosabb részeket elérjék. Emiatt azonban elég gyűrött lett a ruhájuk, de Noya gyakran hordott melegítőt az egyenruha helyett, és mindenki tudta, hogy sportoló, szóval senki sem foglalkozott túlzottan a kinézetével.
– Szomjas vagyok. – jelentette ki hirtelen mire Enji elnevette magát.
– Én is. – azzal felállt és megigazította a ruháját. – Mindjárt visszajövök. – Noya ismerte már őt annyira, hogy tudja, gondoskodó pasi. Hátát a szekrénynek döntve felsóhajtott de mikor kinyílt a szertár ajtaja nem Enji jött vissza az innivalójával. Daichi meglepetten pislogott rá, Noya is hasonlóképpen.
– Nishinoya.. Miért..? – ahogy arra számítani lehetett Sugawara és Asahi is felbukkant mögötte. Az egész helyet elárasztotta a szex szag, szóval felesleges lett volna magyarázkodni, amikor pedig Enji jelent meg a kezében két üveges vízzel, még kínosabb lett a helyzet.
– Szóval ezért lógsz óráról. – nézett rá Sugawara Enjire aki csak mosolyogva vállat vont. Nem szégyenkezett amiért Noyával kufircolt a szertárban ezért Noya is úgy döntött, hogy így tesz. Felállt a földről és leporolta a nadrágját majd Enjihez lépett és elvette az egyik palack vizet amit felé nyújtott.
– Labdáért jöttünk meg mezekért.. Az óra utolsó 10 percében focizni fogunk. – nézett Daichi is Enjire. – Ha már úgy is itt vagy. – azzal galléron ragadta és minden ellenvetést figyelmen kívül hagyva elvitte. Sugawara felsóhajtva jegyezte meg, hogy a labdát meg a mezeket itt hagyták, de végül összeszedte őket és ő vitte utánuk.
Noya nem tudta nem észrevenni, hogy Sugawara és Daichi nem szóltak hozzá, csak Enjihez. Felbontotta a vizet és kortyolt belőle egy párat, majd vett egy mély levegőt és Asahi felé fordult.
– Te és Enji.. – kezdte mire Noya rávicsorgott.
– Olyasmit csináltunk amit te undorítónak tartasz és akkor mi van? Semmi közöd hozzá. – még a nyelvét is kinyújtotta és nagyon igyekezett sértő hangnemet megütni de a gyomra kupakméretűre zsugorodott és a benne lévő víz hányingert keltett benne.
Asahi szomorúan elhúzta a száját.
– Tanaka mondta, hogy sokat vagy Akagirával, ezek szerint vele is..? – nem fejezte be a mondatot.
– Ja..
– Nishinoya..
– Semmi közöd hozzá kivel mit csinálok. Bár ha már hajlandó vagy nem levegőnek nézni kihasználom az alkalmat, hogy megmondjam, kibaszott szemét voltál velem. – úgy buktak ki belőle a szavak, mintha muszáj volna. Noya annak is érezte. Muszájnak. – Fogalmad sincs róla mennyi ideig tartott rávennem magam, hogy beszéljek veled erre a képembe vágtad, hogy undorító vagyok és úgy néztél rám, mintha az is bűn lenne, hogy egyáltalán létezek. Ezek után mi közöd hozzá, kivel mit csinálok?! – emelte fel a hangját.
– Noya! – kiáltott rá Asahi kissé kétségbeesetten, mire Noya elhallgatott de abban a pillanatban gombóc keletkezett a torkában. Asahi kipillantott az osztálytársai felé, majd inkább behúzta az ajtót.
– Nem érdemeltem meg, hogy így bánj velem. – fakadt ki mielőtt az a nyomorult gombóc nyerne és sírásba folytaná a kimondatlan szavait. – Soha nem bántak még velem olyan lekezelően és gyűlölettel mint te! Szerelmet vallottam és akkor mi van!? Nem kellett elfogadnod az érzéseimet de a barátságunkra való tekintettel, vagy legalább egy kis emberséggel bánthattál volna velem finomabban is! Megértettem volna!
– Noya..
– Már azt is nehéz volt elfogadni, hogy egy szakállas, böhöm állat tetszik a gömbölyű, fehér bőrű, édes Kiyoko-san helyett erre..! Ne érts félre, Kiyoko-san még mindig nagyon tetszik, belsőre és külsőre is tökéletes de nem vagyok szerelmes belé és ez annyira felkavart, főleg mert akibe belezúgtam az egy pasi!
– Noya..!
– Össze voltam zavarodva de aztán végre elfogadtam ezt magamban, bátorságot gyűjtöttem erre te a földbe tiportál újra és újra! Akagira kedves volt velem és nem nevezett undorítónak...
– Akagira egy kibaszott ribanc! – ordított rá hirtelen mire Noya lefagyott. Asahi ritkán beszélt csúnyán. – Sajnálom, én..
– Akagira nem szégyelli, hogy más mint az elfogadott, nem érdekli mások véleménye és lazán tudja kezelni a dolgokat. Nincs jogod ahhoz, hogy sértegesd! Vagy tudod mit? Sértegess engem! Az úgy is nagyon megy neked.
– Miről beszélsz? Te nem..
– Nem csak Enjivel és Akiragával szexeltem, szóval hívj csak ribancnak engem is! Én legalább nem vagyok akkora seggfej mint te!
– Te nem vagy olyan mint Akagira.
– De igen!
– Figyel már rám!!! – Noya megszeppenve nézett Asahira de nem félt tőle. Dühös volt rá. – Akagira manipulatív és fogalma sincs arról milyen a szerelem vagy bármilyen komolyabb érzelem. Fogalma sincs róla mekkora sebet okoz ezzel a viselkedéssel másoknak. Ha mindenkivel csak így összefekszel, az emberek bántani fognak, joguknak fogják érezni, hogy azt tegyenek veled amit akarnak és..
– És akkor mi van? Felőlem azt tesznek amit akarnak. – saját magát is meglepte mennyire beletörődött ebbe, pedig most mondta ki először, eddig mindig elhessegette ezeket a gondolatokat.
A hajába túrva hangosan felsóhajtott, mert rájött mennyire manipulatívan hangzott ez az egész, mintha Asahi sajnálatára várna. – Mindegy, nem érdekes. – már épp el akart onnan menni de Asahi utána kapott.
– Járok veled. – Noya megfagyott a mozdulatban és úgy pislogott fel Asahira. – Járok veled! Szóval kérlek.. Hagyd ezt abba..
– Nem kell a sajnálatod! Komolyan.. Hogy.. Hogy tudsz ilyet mondani? Hogy tudsz még ennél is jobban megalázni? – dühös volt de fájt is neki és a torkában lévő gombóc szinte folytogatni kezdte ahogy megindultak a könnyei.
– Szeretlek.
– Hagyd abba.. Amit most csinálsz az annyira..
– Undorító? – szánalmast akart mondani de nem tudta hogy saját magára vagy Asahira érti ezért inkább csendben maradt és a könnyeit nyeldeste.
– Mikor vallottál, azt hittem gúnyolódsz velem. Egyértelmű volt, hogy heteró vagy mert odáig vagy a nőkért és ezért.. Ne haragudj. Azt hittem sajnálatból vagy gúnyból vagy bármilyen egyéb hazugságból fogadtad el az érzéseimet, sőt, tettél úgy, mintha te kezdeményeznél és.. Nagyon megalázó volt. Félre értettelek. Sajnálom. – Noya szinte varázsütésre hagyta abba a sírást, a lábai megremegtek és a földre rogyott, hangos koppanással hozva szívbajt Asahira, aki ijedten guggolt le mellé miközben a kezeivel kalimpálva motyogott valamit Noya térdéről.
– Szeretsz? – kérdezte elfúlva és a sírás úgy folytatódott ahogy abba maradt. – Hazudsz! Nem hiszek neked! Szemét vagy! Rohadék! – ordított bőgve mire Asahi magához ölelte, hogy megvigasztalja.
– Annyira sajnálom. Félreértettelek.. Össze-vissza beszéltem és nagyon haragudtam rád. Az én hibám, kérlek ne sírj.
– Nem is.. Nem is tartasz undorítónak? – kérdezte két szipogás között, mire Asahi elhúzódott és Noya arcára téve a kezeit rá mosolygott.
– Nem! Egyáltalán nem! Én.. Én azt a viselkedésedre mondtam. Mert azt hittem.. Annyira.. Én tényleg annyira sajnálom. Képtelenségnek tűnt, hogy igaz legyen, ezt.. Ezt nagyon elrontottam.
– Barom!
– Igen, az vagyok.
– Seggfej!
– Igen, az vagyok.
– Szemét!
– Igen, az vagyok.
– Szakállas!
– Igen az va.. Ez mióta sértés? Nem tetszik a szakállam?! – kapta az álla elé a kezét mire Noya szipogva bámult rá majd lehajtotta a fejét.
– De igen.. Tetszik. Fenébe is, kibaszottul tetszik a hülye szakállad! – temette a tenyerébe az arcát és még hangosabban sírt.
– De ezért miért sírsz?
– Azért mert.. Azért mert összetörtél. Bántottál én meg.. Én meg.. – a fejére szorítja a kezeit. Vadidegeneket szopott le a slozin.. – Undorító dolgokat csináltam. Tudom, hogy az volt de.. Ááááh, ha belegondolok, hogy igent mondtál volna és veled vesztem el, az sokkal.. Sokkal jobb lett volna. – erre Asahi arca is rák vörös lett miközben megköszörülte a torkát.
– Ez.. Sajnálom. Az én hibám. – hajolt meg Noya előtt és a hangok alapján ő is sírni kezdett. – Őszintén sajnálom! – mondta hangosabban mire Noya megtörölte az arcát és ránézett.
– Akkor ölelj meg te idióta! – sírta hangosan, Asahi pedig magához vonta és igyekezett erős lenni, hogy ő nyújthasson támaszt Noyának.
– Hűű.. Gondolom sikerült tisztázni a nézeteltérést de nem igazán tudom megmondani, hogy most boldog sírást vagy szomorút hallok. – állt meg Sugawara az ajtóban amit finoman behúzott maga mögött.
– Félre.. félre értettem és miattam..
– Igen, valamennyit hallottunk Enjitől. Azt mondta sejtette, hogy meleg vagy de nem mert beszélni veled, meg amúgy sem vagy az esete. El akarta tőled happolni Noyát, csak Akagiri vagy ki bekavart. – ez mindkettőjüket meglepte, úgy tűnik a foci helyett Sugamama akcióba lendült. – Daichi amúgy rátok is dühös, szóval jobb lenne ha lelépnétek. – gondolkodott el, mire Asahi és Noya lefagyott, majd villámgyorsan elsiettek a helyszínről. Isten óvjon Daichi apu haragjától.
Ennek ellenére a következő órát mind a ketten ellógták. Sok megbeszélni valójuk volt, bár a java része azzal telt, hogy bocsánatot kértek egymástól (leginkább Asahi). Óra végén Sugawara is megjelent és alaposan kikérdezte Nishinoyát a történtekről. Időközben Daichi is rájuk talált és mindkettőjüket a fal mellé térdepeltette büntetésből a lógásért, meg azért is amiért nem beszélték meg rendesen a dolgokat csak következtettek aztán fújtak egymásra.
– Nishinoya.. Ugye tudod, hogy ez nem a te hibád? – kérdezte Sugawara mire Daichi meglepetten fordult felé, Asahi pedig lehorgasztotta a fejét, mintha a következő büntetésre várna. – Persze nem kellett volna összefeküdnöd ennyi emberrel, de ami megtörtént az megtörtént. Ez végül is nem olyan dolog amivel ártottál valakinek, legalábbis az elmondásod alapján beleegyeztél és ők is, szóval ne rágd magad miatta. – mosolygott rá mire Noya bólintott.
Valójában zavarban érezte magát, hogy erről beszélt, de Sugawara reakciója egy kicsit megnyugtatta.
– Viszont.. Ezt az Akagirát bemutathatnád nekem. – a mosolya alapján semmi békés szándéka nem volt a bemutatással kapcsolatban.
– Ő.. Ő nem tehet semmiről! Azt mondta nem kell ha nem akarom és figyelmes volt velem! – próbálta őt menteni Noya mire Sugawara felsóhajtott majd fejen vágta Noyát. Ahhoz képest, hogy az arca milyen nyugodt volt, az ütése felért egy kalapácséval.
– Kihasználta, hogy össze vagy törve. A „nekem mindegy” féle összetört embereket nem dugjuk meg még akkor sem ha azt mondják, hogy oké. Nem oké! Aztán az egódat legyezgette és mikor megint rosszabb passzban voltál emelte a tétet! És azt mondta neked, hogy tök rendben van, hogy mindenkivel lefekszel. Nincs rendben! Óvszert használtatok egyáltalán?
– Minek? Fiúk vagyunk. – erre egy újabb ütés lett a jussa.
– A védekezés nem csak a terhesség megelőzésére való. – mondta majd gondterhelten felsóhajtott. – Most nézd meg Daichi, ez kész vicc. – erre Daichi felsóhajtott és leguggolt Sugawara mellé.
– Sugawarának igaza van. Nem csak a védekezéssel kapcsolatban, hanem Akagirára vonatkozóan is.
– Sokat segített nekem..
– Olyan mélyre süllyedni ahol ő van. – duzzogott Sugawara. – Ha tényleg a barátod lett volna nem tesz ilyet. De részben a mi hibánk is. Észre kellett volna vennünk, hogy valami nem stimmel, de simán elhittem Asahi hazugságát arról, hogy egy játékon veszekedtek.
– Nekem is látnom kellett volna. Sajnálom. – hajtott fejet Daichi majd felemelte a fejét és dühösen nézett rájuk. – Legyen ez tanulság, hogy mostantól mindiiiig szemmel tartsalak titeket, vagy tudtok szólni magatoktól is?
– Szólunk! – vágták rá kórusban. A csengő mentette meg őket, de egyúttal azt is jelezte, hogy az ebédnek lőttek.
– Még valami. – torpant meg Sugawara. – Ti akkor most jártok?
– Asahi azt mondta jár velem, szóval igen. – vágta rá Noya gondolkodás nélkül, mire Asahi csak vörös arccal bólogatott, helyeselve, hogy igen, így van.
– Rendben. Akkor gratulálok a kapcsolatotokhoz. – csapta össze a kezét Daichi mintha friss házasoknak gratulálna és rályuk mosolygott. – Edzésen találkozunk Nishinoya. Asahi te velünk jössz. – ragadta karon és felhúzta a földről majd az osztálytermük felé noszogatta.
Noya megkönnyebbülten sóhajtott.
– Most, hogy tisztáztátok a félreértést.. Mit mondasz Akagirának és a többinek? – kérdezte Sugawara. Noya érezte a hasában keletkező görcsöt. Az elmúlt két hét eseményei hirtelen törtek fel benne. A szobák, a meztelen testek, a felszínes mosolyok..
Ahogy Noya emlékei elszabadulva kergették egymást, tényleg azaz érzése támadt, hogy mikor Asahi félreértésből vissza utasította, számára megállt a világ és csak a fájdalom létezett. Most hogy ez a fájdalom hirtelen értelmetlenné vált továbbra is sajgott, de nem tudott erre figyelni, mert a világa újra mozgásba lendült és ő itt ült benne.
Nem találta a szavakat. Csak felszínesen beszélt magáról a szexről, de ahogy sorolta a neveket, amiket néha teljesen elrontott, szégyellte magát és utálta ezt az érzést.
Sugawara összeborzolta Noya haját, amiben sokkal kevesebb volt a zselé, mióta Akagira megemlítette neki, hogy zavaró.. Noyának fel sem tűnt, hogy ennyire az orránál fogva vezették.
Visszamentek órára és Noya tekintete rögtön Akagirát kereste. Beszélni szeretett volna vele. Nem hibáztathatta őt mindenért, mert tény, hogy ha valaki más talál rá aznap, ha valaki más vigasztalja meg, most nem lenne itt, de nem tudta őt utálni.
Akagira utána érkezett a terembe és mosolyogva pillantott le rá.
– Szóval te és Asahi mostantól egy pár vagytok. Örülök nektek. – őszintének tűnt.
– A barátaid.. Megmondanád nekik is, hogy..? – nem találta a szavakat, megint. Akagira kérdőn pislogott.
– Hogy van valakid? Miért? – annyira őszintének tűnt a meglepettsége, de aztán Akagira észbe kapott. – Óh! Óh, persze. Csak egy partner, értem.
– Kapcsolatnak hívják. – javította ki mire Akagira bólintva helyeselt, hogy megjegyzi.
Noya most vette észre mire is gondolhattak a többiek. A srác nem volt buta, nem ennyire. Szándékosan rontott el szavakat, hogy Noya kijavítsa őt, mert ezzel is az önbizalmát akarta növelni. Noya szerette volna azt hinni, hogy ezt Akagira érte tette, hogy segítsen neki, de kételkedni kezdett benne.
– Miért nem ültök a helyeteken? Hoztatok körzőt ahogy kértem? – mordult rájuk a matektanár, aki sokkal többet késett, mint ők. Ennek ellenére a két fiú a helyére sietett és előszedte a felszerelését.
Tanaka őket figyelte, de nem mondott semmit és nem azért mert elkezdődött az óra. Az többnyire nem zavarta.
Fogalma sem volt róla, hogy Akagira milyen srác, csak azt tudta, hogy a fotós klub tagja.
A nap hátralévő részében Nishinoya az udvaron gyakorolt Hinatáékkal, aminek Sugawara kifejezetten örült és meg is jegyezték, hogy rég töltött velük ennyi időt.
Asahi viszont úgy tűnt, hogy kerüli amit nem tudott mire vélni, főleg, hogy mint kiderült, az érzéseik kölcsönösek.
– Asahi! – támadta le az utolsó órája után, mire a magas srác össze rezzent és Noya pillantását kerülve megállt. – Miért kerülsz? – kérdezte és elhatározta, hogy ezúttal mindent kihúz belőle. Mikor Enji elhaladt mellettük és mosolyogva biccentett Noyának, Asahi ábrázata szinte szürke lett. – Az zavar, hogy..? – de nem tudta befejezni a kérdést. Mély levegőt vett és újra belefogott. – Nem tudom megnemtörténté tenni. Ha ez zavar, akkor mondjad!
– Nem úgy ahogy gondolod. – mentegőtött Asahi majd kínosan megdörzsölte a tarkóját. – Nem iszunk valamit? Az automatánál. – tudta miért szeretne oda menni így Noya beleegyezően bólintott. Ő sem vágyott különösebben néző közönségre és ez a téma mégis csak személyes.
– Ha nem az zavar, hogy ennyi sráccal lefeküdtem, akkor mi? – Asahit kellemetlenül érintette a kérdés, de Noya nem hagyta magát. Ezúttal nem, így Asahi felsóhajtott.
– Azért tudtak így berántani a közegükbe, mert nem fogtam meg a kezed mikor felém nyújtottad. – erre Noya értetlenül ráncolta a szemöldökét.
– Irodalom órátok volt? – Asahi arca elvörösödött zavarában mire Noya leült az automata melletti padra, kezében az imént vásárolt baracklével. Asahi leült mellé és hangosan felsóhajtott.
– Emlékszel, hogy voltál nálam a vallomásod előtt? – Noya nem tudta mire vélni a kérdést de bólintott. Természetesen emlékezett, mert akkor már tudta, hogy másnap vallani fog és attól félt, hogy többet nem mehet majd át Asahihoz. – Feltúrtad a mangás polcomat. – emlékeztette Asahi de Noya még most sem értette mi köze annak a délutánnak az elmúlt napokhoz. – Láttad nem?
– Igen, nagyon sok mangád van, nem csoda hogy a sorok mögött is van belőle pár.
– Mi?
– Nem értem mi köze ennek az egészhez. – ismerte be végül mire Asahi hangosan felsóhajtva temette a tenyerébe az arcát.
– Azok bl mangák voltak és pont az egyik kedvencemet szedted elő, amiben két sportoló srác szeret egymásba. Hasonlít a külsőjük a miénkhez. – magyarázta mire Noya a fejét törve gondolkodott. Ő sima shounen mangának gondolta. Nem volt semmi kirívó az elején.
– Szóval azt hitted abból jöttem rá, hogy szerelmes vagy belém? – kérdezte végül. Asahi bólintott és végre leengedte a kezeit az arca elől.
– Szinte rögtön leléptél és másnap egész nap kerültél. Mikor hirtelen elém álltál és félre hívtál azt hittem azt mondod majd, hogy nem mondod el senkinek, hogy meleg vagyok vagy ilyesmi. De te.. Mikor vallottál azt hittem viccelsz. Hogy viccet csinálsz belőlem de nem tudtam nevetni ezen. Nagyon.. Nagyon dühös voltam és erre nem mentség egy átvirrasztott éjszaka amikor idegesen forgolódtam azon gondolkodva hogy tudnék hirtelen nagyon lebetegedni vagy ilyesmi, hogy másnap ne kelljen iskolába mennem. – csak úgy ömlöttek belőle a szavak. Noya nézte ahogy Asahi újra és újra elhadarja mennyire ki volt készülve aznap, de nem értette miért nem mondta el ezt a tetőn abban az órában amit ellógtak. Azt sem értette miért magyarázkodik. Meg akarta nyugtatni ezért megfogta a kezét, mire Asahi elhallgatott és beharapta az ajkait.
– Ne haragudj, hogy feltúrtam a mangáidat. – mondta végül mire Asahi a fejét rázta.
– Nem.. Én csak kifogást keresek mert.. Az én hibám, hogy olyan dolgokat tettél amiket nem akartál.
– Asahi.. Ha azt mondom akartam.. – meg akarta kérdezni undorítónak tartaná-e, de zsarolásnak tűnt volna pont ezt a szót használni. – Nem csak ha. Tényleg akartam. Függetlenül attól, hogy haragudtam rád, attól még nem tettem volna csak simán azért ilyet mert visszautasítottál. – hazugság. Valójában csak meg akarta nyugtatni Asahit, hogy ez nem az ő hibája, elvégre bármit is tesz az a saját felelősége. – Asahi. Szeretlek és nem foglak megcsalni. Te nem csak a testemet kapod meg hanem a szívemet is. – mosolygott rá, mire Asahi ajkai megremegtek.
Bűntudata volt azokért amiket mondott. Máskor is vitatkoztak már, sok csúnya dolgot vágtak egymás fejéhez de akkor és ott mikor lehetetlenül félreértették egymást, az sokkal fontosabb volt még a röplabdánál is, pedig mindketten imádták ezt a sportot. De egymást jobban szerették. A szívük azon részével is amiben a röplabda foglalta el a helyet, még az is a másikhoz kötődött.
Épp ezért kerültek ennyire padlóra a félreértés után. Asahi egész nap azon rágódott, hogy ha sokkal érthetőbben fogalmaz, ha legalább kimondta volna, hogy „Ne csinálj viccet az érzéseimből” de nem. Ő egy csomó félre érthető dolgot mondott. „Ne csinálj viccet belőlem” ez persze hogy máshogy hatott. És mikor Noya bizonygatta hogy komolyan mondja ő rá kiáltott hogy hagyja abba, mert ez már undorító. Ez nem vicces..
Ezek után ott hagyta Noyát és az edzést is ellógta. Miután arra jutott, hogy túlreagálta megint csak eszébe jutott, hogy Noya csinált belőle viccet, mert nem mondhatta komolyan, az képtelenség.
– Bíznom kellett volna benned.. Sosem gúnyolódnál mások érzésein, nem is értem miért gondoltam, hogy az enyémeken fogsz. – Noya erre már emlékezett a tetőről. Asahi elmondta neki, hogy sokkal nagyobb képtelenségnek tűnt, az hogy Noya szerelmes belé, mint az, hogy ilyesmit hazudna.
– Még az is megfordult a fejemben, hogy azért hazudtál, mert sajnálsz.. – Noya szemöldöke a magasba szaladt.
– Te azt gondoltad, hogy szánalomból belemelegedek!? – kérdezte dühösen mire Asahi habogva magyarázta, hogy nem pontosan így értette, de ezt nem igazán lehetett máshogy érteni. – Francba Asahi! Csak szeress! Ne foglalkozz azzal milyen elcseszettül rossz időpontban vallottam jó?
– De Noya.. – Asahi már sírt a sok érzelem miatt, de Noya ezt is imádta benne. – Te sokkal nagyobb hülyeségeket csináltál az összetört szíved miatt, mint én. – erre Noya letörölte Asahi könnyeit és rámosolygott.
– Nincs mit tenni, kénytelen leszel vigyázni rám, hogy ne csináljak több ekkora baromságot, rendben? Én meg majd megvédelek minden hópehelytől ami rád akar telepedni.
– Noya! – hangzott a panaszos válasz.
– Csak vicceltem. Mikor azt mondtam megvédelek, úgy értettem mindentől megvédelek. – arcon csókolta, nem mert messzebb menni, mert Asahi különleges volt számára. – Szeress! – mosolygott rá mire Asahi összedöntötte a homlokukat.
– Szeretlek. Mindennél jobban.
– Többet ne kételkedj a szavaimban.
– Többet nem fogok.
– Szeretlek. – mondta Noya és ezúttal Asahi nem kérdezett vissza, hogy komolyan mondja-e. A tetőn minden egyes alkalommal vissza kérdezett ami már kezdte az őrületbe kergetni Noyát de ott és akkor még túl hihetetlen volt minden, így eszébe sem jutott kifakadni.
– Noya-san! – Hinata hangjára mindketten a kis vörös felé fordultak, de továbbra sem engedték el egymás kezét. Kageyama érdeklődve figyelte őket, de közben vakon bedobta az érméket és megnyomta a tej gombját az automatán.
– Asahi-san, Nishinoya-san, ti együtt vagytok? – kérdezte végül Kageyama aki valószínűleg rájött, hogy Hinata nem fogja egyhamar kinyögni a kérdést.
– Igen. – bólintott Noya mire Kageyama egy biccentéssel nyugtázta majd Hinata felé fordult.
– Hallottad. Menjünk. – indult a tornaterem felé de még hátra szólt Noyáéknak, hogy Daichi nagyon dühös lesz, ha megint lógnak edzésről. Hinata toporogva állt egyik lábáról a másikra miközben Kageyama felé pillantott majd vissza a párosra.
– Sok boldogságot! Vagyis.. Örülök nektek! – hajolt meg Hinata majd Kageyama után futott.
– Valamiért mindenki úgy gratulál mintha házasok lennénk. – merengett Noya majd elhessegette az egyik eszébe jutó álmát amiben tényleg össze házasodtak. – Nekünk is mennünk kéne, nem? – kérdezte mire Asahi bólintott majd határozottan biccentett egyet. Noya ezt úgy értelmezte hogy indulnak de Asahi ekkor Noya arcára simította a kezét és gyengéden megcsókolta.
Noya az elmúlt napokban rengeteg mindent csinált, sokkal-sokkal zavarba ejtőbb dolgokat de.. Ebbe a csókba belebizsergett mindene és a szíve olyan hevesen vert, hogy szinte rettegett hogy le fog állni a kimerültségtől.
Mikor Asahi rámosolygott Noya arca lángra gyúlt.
– Ez.. Ez nem ér! Szólj előtte!
– Ne haragudj, legközelebb szólok! – mentegetőzött Asahi mire Noya aprót biccentett de a kezével erősebben rászorított Asahi kezére, ezzel is jelezve, hogy nem akarja elengedni.
– Ez egy kicsit fáj. – nevetett kínosan Asahi.
– A te hibád. – de azért lazított a szorításon. – Még egyszer lehet? – kérdezte felpillantva Asahira aki elmosolyodott és közelebb hajolt Noya ajkaihoz.
– Meg foglak csókolni. – figyelmeztette Asahi mire Noya türelmetlenül szorította meg Asahi ujjait.
– Siess már! – szólt rá türelmetlenül. Ezúttal Asahi lágyan elmélyítette a csókot ami miatt Noya ijedten visszavonult és eltakarta a száját arról habogva, hogy ezzel a szájjal a mai napon, sok olyan dolgot csinált amit nem kellett volna, de Asahit nem érdekelte. Noya ajkai, a fiú közelsége, a testének a melege, a reakciói.
Borzalmasan szégyellte magát amiért ennyire félreértette a vallomását, de az biztos, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni.

Vége