Az örökség 5. rész

Levi karba tett kezekkel állt, a súlypontját a jobb lábára helyezve, míg a balját enyhén behajlította. Ködös tekintettel néztem a combját és a csípőjét, miközben óhatatlanul is elképzeltem milyen lenne kizökkenteni ebből a kissé számonkérő állásból és az ölembe húzni, hogy..

Egy hideg tenyér nyomódott a homlokomra.

Levi a másik kezét a saját homlokára tette majd felsóhajtott és leengedte a kezeit.

– Lázas vagy. – közölte én pedig meglepetten vontam fel a szemöldököm. – Ne nézz ilyen döbbenten! – mordult rám dühösen, majd egy ideges mozdulattal az ajtó felé mutatott. – Ágyba! Most! – ezt eltudnám képzelni egy másik szituációban.

Mosolyogva legyintettem.

– Túl reagálod.

– Hol a lázmérő? – az asztalra könyökölve néztem rá, még mindig egy bágyadt mosollyal az arcomon. Ha ez láz, akkor a szerelemtől lehet, mert egy kis hidegrázáson kívül semmi bajom sincs.

– Nincs rá szükség.

– Erwin. – hajolt az arcomba kissé fenyegetően, de csak arra tudtam fókuszálni, hogy közel van hozzám és a nevemen szólított. – Ha a lázad 38°C felett van akkor fixen ágyban maradsz amíg le nem megy minimum egy hőemelkedésre. Hol van a lázmérő? – aggódik. Ideges..

– Nincs.. Csak baba lázmérőm van, azt is Hanjitól kaptam. – láttam ahogy a düh átfut az arcán, de valószínűleg emlékeztette magát arra, hogy a főnöke vagyok, mert összepréselte az ajkait és hátrébb lépett.

– Elmegyek, veszek egyet. Addig kérlek, ne menj sehová. – sietett ki a konyhából. Úgy tűnt mintha zavarban lenne.

Nem először parancsol rám, nem értem miért pont most érzi magát zavarban miatta. Eddig sem haragudtam érte, főleg mert csak akkor jött elő ez az oldala, mikor szükségem volt rá.

A homlokomra tettem a kezem. Meleg pedig egyre jobban fázom.. Most hogy Levi nincs itt, kezdem érezni, hogy mennyire nehéz a testem.. Szokatlanul sokáig is aludtam, arra ébredtem, hogy Levi megérkezik és ez sokkal hívogatóbb volt mint a kávé. Nagyon szerettem volna látni az arcát amint kinyitom a szemem.

Fájdalmasan nyögve dőltem hátra a széken és mély levegőt véve felsóhajtottam.

Amíg Eren lázas volt, Levi mindennap jött, de nem fogadott el pénzt, mondván, hogy szabadnapra küldtem. Ezen majdnem összevesztünk, de aztán megemlítettem neki, hogy csak a barátok segítenek ingyen.. És a barátok elfogadják az ételt egymástól. Erre azt felelte, hogy egy barát elfogadja, ha nem akar enni és nem követelne tőle magyarázatot.

Kompromisszumként úgy döntöttünk, hogy a teát elfogadja.

A hideg falnak támasztottam a halántékom és újra felsóhajtottam.

Az elmúlt napokban.. Nem is.. Már jóval előtte. Mióta Levi itt dolgozik, minden annyira felhőtlen és egyszerű, még a nehéz helyzetek is semmiségnek tűnnek vagy épp megjelenik ő, ez az alacsony férfi és leveszi a vállamról a terhet, és mindezt úgy teszi, mintha mi sem lenne természetesebb. Bűntudatom is van meg hálás is vagyok érte. Bűntudatom van, mert Levi a kötelességének érzi, hogy ennyi mindent megtegyen, pedig nem akarom ezt éreztetni vele, sőt.. Nagyon hálás vagyok azért amit tesz. Nem tartozik a munkakörébe, hogy gondoskodjon rólam, hogy főzzön nekem kávét reggel, vagy vacsorát este. Azért fizetem, hogy heti kétszer-háromszor kitakarítson, bevásároljon ha nekem épp nincs időm és mindenek előtt vigyázzon Erenre amíg én dolgozok.

Vonzódom hozzá, de nem csak erről van szó. Szerelmes vagyok belé.. Jobbá akarok válni miatta, az élete része akarok lenni és nem munkáltatójaként hanem többként. Magamhoz akarom ölelni..

– Mikor azt mondtam, maradj ahol vagy, nem pont így értettem. – hallottam meg Levi hangját mire felegyenesedtem és rá mosolyogtam.

Érted ég a szívem Levi, miattad van a láz és te vagy számomra az orvosság.

Veszélyes ilyenekre gondolnom, a végén még kimondom, de úgy tűnik rettentően romantikus vagyok. Csak eddig senki nem hozta elő belőlem ezt az énemet. Milyen ironikus, hogy pont az a személy kelt bennem ilyen érzéseket, akivel sosem élvezhetem ki ezt az oldalamat.

Levi megragadta az állam én pedig kérdőn pislogtam rá. A szemöldökét ráncolva meredt rám. Ez a gondolkodós szemöldökráncolása.

Felsóhajtva elengedett.

– Nem kell úgy tenned mintha jól lennél. Mondtam már nem? Itt vagyok. – igen, pont ezzel hódítottad meg a szívem.

– Ez a szöveg elég szívtiprós. Ha egy nő mondta volna, most új munkaerő után kutatnék. – nevettem de Levi nem nevetett, bár nem is szokott, viszont nem közömbös arcot mutatott hanem.. Aggodalmat talán. – Mármint ha meleg lennél nem zavarna, csak.. – miket hadoválok itt össze?

Öt tervem is volt, hogyan tudakoljam meg, hogy szereti-e a férfiakat is vagy aszexuális-e, erre két és fél mondattal ellehetetlenítettem minden további beszélgetést a témával kapcsolatban.

– Egyenlőre itt te vagy az egyetlen meleg. – fapofával mondta és hasonlóan bámultam rá. Rájött az érzéseimre? Hogy? Tökéletesen tudom palástolni az érzéseimet és a pókerarcom is rezzenéstelen. – Nyisd ki a szád. – már épp megkérdeztem volna, hogy minek, mikor a számba dugta a lázmérőt.

Ezzel elvette tőlem a lehetőséget, hogy válaszoljak és nagyon úgy fest, hogy lezártnak tekintette a témát.

A lázmérő hamarosan pittyegni kezdett, így kivettem a számból és megnéztem a kijelzőjét.

– Mennyi? – kérdezte karba tett kezekkel én pedig válasz helyett felálltam és elindultam a szobám felé. Pont annyi, hogy komolyan vegyem. Sok férfival ellentétben nem kezdek haldokolni egy 37°C láttán, de a 40°C azért megijeszt..

A szobámba érve egy gyors mozdulattal kicsatoltam az övem és kigomboltam a nadrágom majd szépen ketté hajtva a szobainasra tettem. Sokáig nem értettem miért kéne nekem egy ilyen, mivel a levetett ruhákat általában a szennyesbe dobjuk, de tény hogy hasznos egy valami ez a körülbelül 100cm magas kis fémszerkezet. Bár jól meglettem volna enélkül is, de anyámnak nehéz nemet mondani. Bár szerencsére nem lehetetlen. A fontos dolgokban nem hagyom magam.

Meglazítva a nyakkendőmet, kikötöttem az anyagot és azt is letettem, mikor azonban a gombokhoz értem, Levi alakja tűnt fel a szobaajtóban. Pont elkaptam a pillanatot mikor felméri a helyzetet, majd irányt változtatva tovább halad Eren szobája felé.

A szerelmes szív könnyen félre értelmez dolgokat, de az én emlékeimben ez most úgy történt, hogy végig stírölte a combjaimat és elmenekült.

Fenébe, az inggel kellett volna kezdenem! Bár Eren érkezése után beszüntettem az edzéseket, az izmaim még mindig látványosak annyira, hogy akár egy heteró pasi is elismerje, hogy jó testem van, de nem.. Levi a szőrös lábaimat látta. Azok is izmosak de egy férfi boxerban, zokniban és ingben nem túl vonzó látvány.

Felsóhajtva vettem le végre az ingem és akkor már a zoknit is, mikor Levi újra felbukkant.. Két plusz takaróval.

Oh kérlek, mond hogy velem alszol!

– Hogy érzed magad? – kérdezte miközben letette az ágy végébe a takarókat, amik tök indokolatlanok, mert egy takaró alatt is aludhatunk. Tudom, hogy nem azért hozta, hogy velem aludjon, de annyira szeretném ha így lenne..

Levi megfogta a karom és az ágyhoz terelt majd finoman megkért, hogy üljek le. Kérdőn néztem ahogy előszedi a legmelegebb pizsamám és mellém lépve felgyűri az alját a nyakrészig.. Csak ekkor esett le, hogy fel akar öltöztetni..

Felsóhajtva vettem át tőle a pizsamát és a combomra ejtettem. Igen, csak azért, hogy lássa a felsőtestem.

– Megleszek Levi, csak kialszom magam és már el is múlik. – bólintott amin elmosolyodtam. Örülök, hogy hisz nekem. Emiatt most tényleg kiakarom aludni magamból a lázat.

A nadrágot is odahozta nekem, így azzal kezdtem az öltözködést, majd a felsőt is magamra vettem és megragadtam az egyik takarót, hogy ráterítsem a plédemre. Levi az ágy másik oldalára lépve segített megigazítani a széleket, majd a másodikat is ráterítettük az ágyra.

– Hozok egy teát meg gyógyszert. A telefonod hol van?

– A nappaliban. – azzal el is tűnt és mire visszaért, már az ágyban ültem a takarók alatt. Felém nyújtotta a készüléket. – Köszönöm. – csak bólintott majd magamra hagyott.

Felhívtam a titkárnőm és elmondtam neki, hogy felment a lázam. Nem csodálkozott, sőt még udvariasan meg is szidott amiért nem vigyáztam magamra eléggé. Pedig csak egy szeletét látta az elmúlt napoknak..

Miután letettem felidéztem Levi szavait.. Egy szóval sem mondta, hogy „ő megmondta, hogy ez lesz”. Nem vetette a szememre, hogy nem aludtam eleget, hiába szólt rám többször is. De ha leszidott volna se bánnám, viszont jól esik, hogy nem ez volt az első reakciója, hanem az aggodalom.

– Mit ennél? – kérdezte Levi miközben a kezembe nyomott egy bögre teát.

– Semmit.

– Mielőtt beveszed a gyógyszert, enned kell valamit. Főtt tojás, pirítós vagy valami más? – elgondolkodva ittam bele a teába.

– Legyen a kenyér, abból is egy fél és nem kell pirítani. Köszönöm. – elfogadta a választ, nem méregetett hogy biztos jó lesz-e így, hanem egyszerűen kiment és hozott egy fél szelet kenyeret egy kistányéron, meg behozta a gyógyszert is. Megvárta amíg megeszem és azt is, hogy bevegyem a gyógyszert.

– Egész nap itt leszek, szóval pihenj nyugodtan. – vette át az üres tányért és a bögrét. – Jó éjt. – húzta be maga mögött az ajtót így lefeküdtem.

Egy kicsit talán keveset aludtam míg Eren beteg volt és nem igazán törődtem azzal, hogy mit eszek és mennyit. Főleg kávét ittam meg néha megettem valamilyen pékárut.

Minél hamarabb rendbe kell jönnöm..

06. rész