Mosolyogj!
Mosolyogj!
A folyosón haladva hallgattam a
termekből kiszűrődő zajokat. Valahol a harmadik óra közepén járhat az idő.
Talán jobb ha megvárom a végét a termünk előtt, hogy ne zavarjam az órát. Az
egyik tanár hangosan felordított, mire egy pillanatra megtorpantam. Nem túl
gyakori, hogy egy pedagógus így ki keljen magából. Még velem sem szoktak
ordibálni, pedig szinte mindig lógok. Hát, talán pont ezért nem ordibálnak
velem, mert nem is nagyon van rá alkalmuk. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és
egy szőke hajú fiú lépett kis rajta, majd becsukta maga mögött az ajtót,
pontosabban becsapta és dühösen trappolva levágta magát egy padra. Az egyenruha
már rég nem kötelező, legalábbis ebben az iskolában egyáltalán nem, de mikor
ilyen formákat látok, elkezdek aggódni miatta, hogy hamarosan visszahozzák.
Durván szaggatott farmer, ami kizárt, hogy gyárilag ilyen legyen.. Alatta egy
fekete hálós valami, gondolom harisnya szerű cucc, ami férfiaknál nem valami
gyakori, sőt.. A felsője egy bő póló volt, ami vagy három számmal nagyobb
lehetett nála, mert bár az alakját eltakarta, a kulcscsontja kivillant a felső nyakánál.
A haja hosszú, a szemei pedig engem néznek.
Nem jöttem zavarba, hogy gyakorlatilag végig stíröltem, ezért tartottam a szemkontaktust, sőt még közelebb is mentem hozzá.
– Mivel akasztottad ki ennyire? – kérdeztem egyszerre lenyűgözve és elszörnyedve rajta, hogy az egyik legnyugodtabb tanárt így kihozta a sodrából. A hangok alapján ugyanis a biosz tanár lehet odabent.
– Gőzöm sincs. – na persze. A fiú hozzám hasonlóan végig mért, majd csak a szemét forgatta. Hát bocs, hogy nem vagyok olyan halál laza mint egyesek. Amúgy meg semmi baj a kinézetemmel!
– Évfolyamtársak vagyunk? – kérdeztem mire hanyagul vállat vont. Nem túl beszédes..
Az ajtó megint kinyílt mire a tanár szeme először dühösen villant meg a szőkén, majd szemöldök ráncolva nézett rám.
– Mindketten mehettek az igazgatóhoz! – emelte fel a hangját majd esélyt sem adva, hogy rá kérdezzek, én miért is lettem oda küldve, becsukta az ajtót. Dühösen néztem le a szőkére aki dühösen ráncolta a szemöldökét miközben duzzogva a vállára vette a táskáját.
– Merre? – kérdezte a szőke mire mindkét szemöldököm a magasba szaladt.
– A folyosó végén? – kérdeztem vissza mire megint csak a szemét forgatta.
Ahogy előttem haladt, megállapítottam, hogy jóval alacsonyabb mint én, a haja pedig sokkal hosszabb, mint azt elsőre gondoltam. A szőke fürtök a háta közepéig értek, pedig fel volt kötve. Kiengedve talán a fenekéig is leér.
Az igazgatói előtt megálltunk mire ismét felém fordult.
– Én kopogok. – stoppolta le nagyon gyerekesen ezt a minimális munkát.
– Hagyd csak. – vigyorogtam erőltetetten és bekopogtam, majd be is nyitottam. – Jó napot! Az igazgatóhoz küldtek minket. – léptem be a titkárságra, mire ketten is felénk fordultak, majd össze néztek.
– Ki küldött? – kérdezte az egyikük, míg a másik bekopogott az igazgató ajtaján.
– A biosz tanár.
– Hanyadikosok vagytok? – mintha nem ide járnék évek óta basszus.. Oh, viszont tényleg elég sokat lógok..
– 11-D.
– Én is. – meglepetten néztem le a szöszire.
– Jajj, te vagy az új.. fiú? – kérdezte eléggé meglepetten. Nem ők intézik a beiratkozásokat is vagy mi van? – Alig vagy itt egy hete és máris ide küldtek? – kérdezte de erre a szőke már nem felelt.
– Gyertek. – intett a másik felénk és nyitotta előttünk az ajtót.
Mondjon bárki bármit, de nem csak a fogorvos ugrasztja görcsbe egy ember gyomrát. Bár igaz ami igaz, semmi pénzért nem ismerném be, hogy az én gyomrom is össze szorul az idegességtől..
– A lógós és az új fiú? Mit csináltatok? – kérdezte az igazgató fáradtan. Hosszú műkörmei az orrnyergét masszírozták, alkarja hatalmas mellének nyomódott. Eddig tartott az idegességem, ennek a nőnek a dekoltázsa minden pénzt megér.
– Lógtam. – feleltem mire dühösen ciccegett.
– Szóval azért küldtek mert azt csinálod amit mindig. És téged? – pillantott a szőkére aki hanyagul vállat vont.
– Ne dühítsd fel. – suttogtam bár biztos vagyok benne, hogy Tsunade is hallotta.
– Azzal példálózott, hogy nőies vagyok, mire azt mondtam, hogy neki pedig nő létére olyan bajsza van, amit bármelyik férfi megirigyelne tőle. – kérdőn vontam fel a szemöldököm ahogy Tsunade is.
– És ezen elkezdtetek vitatkozni?
– Ő kezdte! – emelte fel a hangját dühösen a szőke, mire Tsunade az asztalra csapott. A hangos csattanás hallatán mindketten behúztuk a nyakunkat.
– Nem érdekel ki kezdte! Ez egy iskola! Ő pedig egy nagyra becsült tanárunk! – mondta dühösen majd mély levegőt vett és csendben méregette a szőke fiút miközben átgondolta a dolgokat, vagyis hogy milyen büntetést szabjon ki rá. – Pontosan mit mondott neked?
– Hogy a férfiak hormon szintje miatt, sokkal kívánósabbak, mint egyes nők és én biztos nem vagyok valami aktív a nemi életemet illetően. – erre Tsunade szemöldökei ismét a magasba szaladtak.
– A nemi életedre tett megjegyzéseket?
– Igen..
– Nem volt semmi előzménye? – kérdezte mire a szőke bosszúsan elfordította a fejét.
– Biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül küldött ide. Ő az egyik leg türelmesebb tanárunk, ha annyira kihoztad a sodrából, hogy ide küldött az biztos nem amiatt volt, mert vitát kezdeményezett volna. – a szőke hajú fiú már épp szólásra nyitotta volna a száját, de Tsunade felemelte a kezét, ezzel intve hallgatásra. – Délután a tanárnő, te, én és az anyukád együtt elbeszélgetünk arról, mi is történt pontosan és arról is, hogy az öltözéked cseppet sem megfelelő egy ilyen iskolába. – szinte láttam ahogy a fiú elfehéredik. – Már több tanár is panaszkodott a magaviseletedre, pedig nem vagy itt túl régóta. A jegyeidnek köszönheted, hogy felvettünk, és a művészetis eredményeidnek. Nem akarunk kirúgni a viselkedésed miatt, szóval mindenképp változtatnod kell ezen. Te pedig! – fordult felém. – Vagy szerzel igazolást az elmúlt hiányzásokra vagy automatikusan megbuktatlak. – sima ügy, Kakuzu egy kis plusz pénzért simán ír pár igazolást. – Mehettek. – intett mire mindketten ki siettünk az irodából.
A folyosón megállva lepillantottam a szőkére akinek az arcát már nem az idegesség és a düh okozta ráncok csúfították azt a helyes kis arcát, hanem valami egészen más.
– Mi a baj? – kérdeztem de nem válaszolt, hanem sietve visszament a teremhez. Követtem, mert mint kiderült a biosz órát ma nem a tantermünkben tartották, hanem a B osztály termében. Talán cseréltünk valamiért erre az órára.
A szöszi bekopogott, majd be is nyitott, én pedig követtem.
– Elnézést kérek a viselkedésemért. – hajolt meg, mire a tanár vett egy mély levegőt.
– Üljetek le. – mondta majd tovább folytatta az órát. Leültem a leghátsó padba, amin nem osztoztam senkivel. A szöszi az elöl helyezkedő padok egyikénél ült, Sasori mellett, aki rá sem hederített a mellette ülőre. Szokás szerint a füzetébe firkálgatott valamit, legalábbis innen úgy tűnik.
– Mi volt az igazgatónál? – kérdezte Kisame halkan, hátra sem fordulva, de egyértelműen nekem intézve a szavakat. Itachi ült mellette aki szintén hátrább dőlt, hogy ő is hallja a választ.
– A szöszi anyját behívják délután, nekem meg ideje újabb igazolásokért fizetnem Kakuzunak. – összegeztem. – Mi volt egyébként? Mivel bosszantotta fel a tanárt?
– Hülyéskedtünk egy kicsit és valaki megjegyezte, hogy az új srác egész lányos, mire a sensei is helyeselt, de próbálta szépíteni a dolgot és a hormonokról kezdett magyarázni. Erre Deidara kiakadt és megemlítette a tanárnő bajszát akinek szintén elkezdett vörösödni a feje. Próbált terelni, de a srác ráfeküdt az erőszak gombra és nagyon sok ocsmány dolgot vágott a fejünkhöz.
– Lobbanékony. – biccentett Itachi.
– ˝Kedvelitek˝ mi? – kérdeztem mosolyogva mire Kisame válla megrázkódott a halk nevetése okán.
– Csak annyira mint téged.
– Engem ütnél, Itachi meg épp hogy elvisel.
– Na látod. – pillantott rám a válla felett egy széles vigyorral a képén.
A csengő megszólalt mire feltápászkodtam a padból, hogy átmenjek a saját termünkbe a saját padomhoz, aminek a fiókja tetejébe ragasztottam egy doboz cigit.
Kifelé menet észre vettem hogy a szöszi, vagyis Deidara megáll a tanári asztalnál.
– Kérem ne hívassák be az anyámat. – kérte mire egy pillanatra megtorpantam. Kétségbe volt esve és ezt a tanár is látta, aki bár eléggé megutálhatta Deidarát, most mégis meglágyultak a vonásai. Talán azért mert a fiú mintha rettegett volna.
– Hé, Itachi! – kaptam az említett után de mielőtt a vállára tehettem volna a kezem, kitért elölem és megtorpanva fordult felém. – Neked nem ismerős ez a csávó? – kérdeztem Deidarára utalva, mire Itachi elnyomott egy gúnyos mosolyt, majd tovább ment. – Ez nem válasz! – ordítottam utána, de rám se hederített, helyette Kisaméhez csapódva ment tovább a termünk felé.
Deidara kétségbeesett arca annyira ismerős.. Talán egy színészre hasonlít egy pornó filmből? Lehet ezért mosolygott Itachi? Akkor azért nem válaszolt, mert akkor kiderült volna, hogy ő is néz pornót? Nem szégyen ez.
Vidáman siettem utánuk. A termünk nyitva volt, így gyorsan berobogtam a leghátsó padba és elő véve a telefonom keresgélni kezdtem. Beírtam mindent „boy with long blond hair” és hasonlók, de.. Csak lányokat dob be, szóval kipróbáltam laposmellű lányok keresésével, de úgy sem dobott be semmit, ezért átmentem a meleg pornók böngészésére, miközben Itachit szidtam amiért ilyeneket néz.
A matek óra jött és ment, a földrajz egy pillanatnak tűnt miközben az oldalakat böngésztem, de nem találtam semmi használhatót. De azt már tudom hogy szexelnek a melegek, marha jó, mintha valaha is szükségem lenne ilyesmire.
Az utolsó két óra is gyorsan elrepült, mert szinte észre sem vettem, hogy a többiek már elszállingóztak haza.. És rám hagyták a takarítást. Egyszer maradok bent délutánig és tessék. Duzzogva kitakarítottam a termet, majd a zsebembe csúsztattam a lemerült telefonom.
Egy egésznapos pornófilm keresés közben meg kellett tanulnom, hogy lankasszam le magam, és ennek köszönhetően olyan ocsmányságokat láttam ami még engem is képes volt kiakasztani, pedig néztem már durva dolgokat és azt hittem ha az nem zavar, ha egy pornóban, épp szex közben lyukasztják ki valakinek a mellbimbóját, akkor a szaros dolgok sem fognak kiakasztani. Hát de. Majdnem elhánytam magam. És állatok.. Ki a fasz olyan beteg, hogy állatokkal csinálja és mi a faszért nézik ezt meg?! Most nagyot csalódtam. Azt hittem én vagyok a legbetegebb ember a földön, de úgy tűnik másik címet kell keresnem magamnak.
Meglepetten vettem észre ahogy napom megnyomorítója épp kapkodva öltözködik a kiürült a folyosón. A fekete hálós cucc, valóban harisnya volt de a feneke amit addig eltakart az a böszme nagy felső.. Nagyot nyeltem ahogy a srác (mert egyértelműen srác így alsógatyában látva hogy ott dudorodik ahol egy srácnak kell), hogy a francba lehet ilyen kerek feneke?!
Deidara mintha csak megérezte volna, hogy figyelem, felém fordult és kecsesen bemutatott mire elvigyorodtam.
– Ne mutogass ilyet, mert a végén megteszem! – indultam el felé, ő pedig dühösen fújtatva rángatta le magáról a harisnyát. – Ez a cucc nagyon lányos, tudod? – kérdeztem megtámaszkodva mellette a falon mire megszeppenve nézett le a kezében tartott harisnyára.
– Más pasik is hordanak ilyet. – mondta miközben kirángatott egy másik nadrágot a táskájából. Ez cseppet sem volt szaggatott. Egy világos farmer, csakhogy ez egy rohadt csípő nadrág, ami szintén eléggé lányos, vagy inkább fuckboy-os. Vagy valami ahhoz hasonló. Gyorsan magára rángatta miközben feltűnt neki, hogy még mindig a falat támasztom és őt figyelem. – Mi van?
– Takarlak babe. – kacsintottam mire fáradtan felsóhajtott.
– Nem vagyok homo. – morogta miközben lekapta végre azt a bandás felsőt. A mellbimbói rózsaszínek és szinte hívogat hogy harapjam meg.
– Én se, de ezt nyalnám. – csíptem meg a bimbóját mire ijedten hátrált de túl közel volt a fal. – Viccet félre téve Barbie..
– Deidara.
– Szöszi. – pillantottam le a még mindig ujjaim közt pihenő apróságra ami alig észrevehetően keményedni kezdett. – Honnan vagy olyan ismerős nekem? – kérdeztem mire értetlenül pislogott fel rám.
– Ezt meg hogy..?
– Egy pornó színészre sem hasonlítasz, pedig egész nap kerestelek. – engedtem el a bimbóját ő pedig kissé fellélegzett. – Miért nem csaptad el a kezem? – kérdeztem mire az arca pirosas árnyalatot kezdett fel venni.
– Nem vagyok pornós. – hajolt le hogy kirángasson egy újabb ruhadarabot a táskájából. Egy fehér, ujjatlan felső, az elején egy kis zseb amin kis rózsaszín virágok vannak.
– Hosszú szőke haj, aranyos rózsaszínes ajkak, undorító rózsaszín kis virágok.. Egyre jobban gyanús a dolog.
– Nem vagyok pornós! – csattant fel, és ahogy dühösen felém fordította a fejét a hajába túrtam és elhallgattattam egy csókkal. Deidara meglepetten felnyögött, egyik kezével elkapta azt a kezem amivel a haját szorítottam, és feszegette az ujjaimat így gyengítettem a szorításon, de akkor sem engedtem el. Édes íze van, mint a cukorkának. Vagy azoknak az édes nyalókáknak..
– Szóval fiú vagy. – leheltem ajkaira. – Jól át vágtál Deila. – milyen borzalmas kamu név, de mit várhattam volna. Hisz még nagyon fiatalok voltunk.
– Nem vagyok lány. – duzzogott mire elmosolyodtam.
– Én sem, mégis vissza csókoltál. Pont mit régen. – zavartan sütötte le a szemeit.
Végig nyaltam alsó ajkát, majd ismét átcsúsztattam nyelvem a szájába, hogy újra birtokba vehessem őt.
Olyan hat éves koromban kezdtem el zongorázni. Gyűlöltem az egészet, de az anyám nagyon szerette volna, ha megtanulok játszani rajta, szóval rendszeresen jártam. Az első nyáron amikor már rendszeresen ott voltam a zene iskolában, felbukkant egy szőke hajú kislány, rózsaszín ruhában. Utált mindent és mindenkit, legtöbbször a folyosó végén ücsörgött a hideg kövön és duzzogott. Azt mondta nincs érzéke a zenéhez és nem is fog megtanulni egyik hangszeren sem játszani. Itachit kérték meg, hogy pátyolgassa, de az Uchiha hamar megunta a dolgot és inkább Izumival töltötte az időt, mert a lány mindig hozott valami édességet magával, legtöbbször olyat amit Itachi is szeretett. Engem bezzeg sosem kínáltak meg semmivel, mondjuk nem is igen figyeltek rám. A tanítóm is csak addig, amíg vége nem lett az órának. Bezzeg Itachival többet gyakorolt, az órákon kívül is, pedig azért nem kapott pénzt.
Elhúzódva Deidarától, tüzetesen végig néztem rajta. Alsó ajkamat végig nyalva simítottam végig karcsú derekán.
– Az anyám idejön.. – motyogta halálra válva és az arcán lévő piros árnyalat megint falfehérré vált.
Az anyja.. Aki annyit kiabált vele, aki miatt annyit sírt. Az a sok lányos ruhácska amit ráadott..
– Miért öltöztet lánynak? – kérdeztem de erre csak lehajtotta a fejét. Most már ugyan nem ad rá szoknyát, de azért elég visszafogott és lányos a megjelenése ezekben a göncökben. Mondjuk az is igaz, hogy ez a nadrág sokkal jobban áll neki mint a másik. Magamhoz rántottam mire meglepetten felnyögött én pedig a válla felett lepillantottam a fenekére. Igen, ez a nadrág kifejezetten dögös.
– Mit szólnál ha megszöknénk előle? – kérdeztem elhúzódva tőle, hogy a szemébe nézhessek.
– Nem tűnik jó ötletnek.. – húzta el a száját mire a szememet forgatva ragadtam meg a kezét és magammal húztam a kijárat felé. – Hová megyünk?
– A zene iskolába.
– Az már évekkel ezelőtt bezárt. – pedig ki tudja meddig jutunk el, ha továbbra is együtt töltjük a nyarakat.
Deidara sokat változott, ez tény, de fel kellett volna ismernem. Utált mindenkit, főleg Itachit és Izumit, meg a tanárok többségét. Mivel a többség került engem, mellettem kezdett bujkálni mikor gyakoroltam az egyik zongorán.
Szerette a játékom, még arra is rávette magát, hogy mellém üljön és hagyta, hogy vezessem az ujjait a billentyűkön.
Különlegesnek éreztem magam amiért egy ilyen gyönyörű lány, hozzám közeledett Itachi helyett. Persze most már értem Itachi mosolyának az okát és azt is hogy miért vigyorgott még régebben. Tudta, hogy Deila fiú. És hogy nem Deila a neve..
Minden nyáron láttam, még kimonóban is láttam, amiben annyira aranyos volt, pedig látszott rajta, hogy mennyire utálja az egészet. Mikor zongoráztam neki sokszor elmosolyodott és azt mondta szereti mikor játszok. Pedig egyáltalán nem voltam olyan tehetséges mint Itachi.
És egy nap megcsókoltam. Meglepte a dolog és első körben azt hittem megüt majd, de nem tette. Viszont sokáig került ami miatt egy igazi balfasznak éreztem magam, viszont.. Aztán visszajött. És ő csókolt meg engem.
Megállva a régi épület előtt, mosolyogva pillantottam Deidarára.
– Bemegyünk? – kérdeztem mire hanyagul vállat vont és belépett a hangosan nyikorgó kapun. Utána mentem és megfogva a kezét húztam magammal. Kint a falakat benőtte a gaz és az a kúszó nővény. A folyosók porosak voltak és koszosak, de volt egy kis terem, lent az alagsorban ahová a régi kottákat, könyveket és egyebeket pakolták.
Itt volt egy zongora is, amit végül az egyik ismerősömmel helyre hoztunk, hogy továbbra is tudjak gyakorolni rajta.
Deidara meglepetten nézte ahogy kihúzom a zsebemből a kulcscsomóm és az egyik kulcsot az alagsorba vezető ajtó zárjába helyezem. A kattanás egyértelműen jelezte, hogy kinyitottam az ajtót.
– Ez.. Nem szabály ellenes?
– Csak ha lebukunk. – vontam vállat majd kinyitottam előtte az ajtót. – Az áramot kikapcsolták, szóval a folyosón elég sötét van, de az oldalsó termekbe bevilágít a fény fentről oldalról.
Ismét megfogtam a kezét, nehogy elessen a sötétben botorkálva le a lépcsőn. Deidara csendben követett, majd mikor leértünk a lépcsőn, elővette a telefonját, hogy azzal világítson.
– A harmadik ajtó, jobbra. – mutattam, majd mikor odaértünk kinyitotta az ajtót. A fény valóban besütött oldalt. Ez épp arra volt elég, hogy lássam a billentyűket a zongorán, de kotta olvasásra már elég kevésnek bizonyult.
– Anyám iszonyú dühös lesz. – motyogta majd vett egy mély levegőt és leült egy kis puffra a fal mellett. – Játszol nekem? – kérdezte mire kiropogtattam az ujjaimat.
– Ezért hoztalak nem? – kérdeztem mire elnevetett magát.
– Ahogy a folyosón viselkedtél, sokkal inkább attól tartottam, hogy megerőszakolsz.
– Még arról is lehet szó, ha nagyon akarod. – ültem le a zongora elé miközben felé pillantottam.
– Az nem erőszak, ha valaki hagyja magát.
– Mert hagynád magad? – kérdeztem teljesen lázba hozva saját magam, de Deidara leintett.
– A csókot hagyom, de a többit nem. – szomorúan felsóhajtottam majd felemeltem a billentyű fedelét.
Egy olyan darabot kezdtem játszani amit nemrég tanultam. Szomorúan kezdődik, majd hirtelen vált, mintha csak ordítana, hogy elég volt, és elkezd pörgős, pattogós és vidám lenni. A szemem sarkából a szőkére pillantottam aki csillogó szemekkel figyelt és.. mosolygott.
Miatta szerettem meg zongorázni, miatta gyakoroltam annyit. Csaptam a szelet bárkinek aki csak hagyta, de ő volt az első aki engem választott, aki szeretett és elfogadott és ő volt az első akibe beleszerettem. Hogy nem vettem észre rögtön? Az első pillanattól tudnom kellett volna, hogy ő az.
Duzzogott, dühös volt mint régen is mindig, de a vonásai megváltoztak. Ott voltak a régiek is de férfiasabb lett egy kicsit, bár tényleg csak egy kicsit.
Mikor a végére értem teljesen felé fordultam. Felállt és mellém lépett, majd átvetette a lábát a hosszabb fazonú, kissé rozoga zongoraszéken.
– Lehet megint? – kérdezte mire halkan felnevettem.
– Ezt szeretnéd? – kérdeztem vissza mire hevesen bólogatni kezdett így újra eljátszottam. És újra, meg újra ahányszor csak kérte. Szorosan mellettem ült, a szemei csillogtak, a mosolya pedig egyre önfeledtebb lett. Amint a végére értem már újra akarta, de ahelyett hogy hatodjára is bele kezdtem volna, felé fordultam. Az egyik lábamat átvetettem a széken, mire ő is ugyanígy tett és kíváncsian nézett rám.
– Tudod miért zongorázok? – kérdeztem mire elgondolkodva figyelte a billentyűket.
– Mert jó vagy benne? – ezen felnevettem.
– Nem. Egyáltalán nem. – ráztam meg a fejem, majd az arcára simítottam a kezem másik kezemmel pedig átöleltem a csípőjét és közelebb húztam magamhoz. – Azért, hogy mosolyogj.
– Nyálas vagy. – nevette el magát.
– Egy kicsit tényleg. – értettem egyet mire elmosolyodott és átkarolva a nyakamat csókolt meg.
Karjaimmal szorosan tartottam, miközben olykor elváltunk egymástól, hogy levegőt vegyünk.
Ha megismeri az igazi énem, aki az iskolában vagyok, vajon akkor is engem választ? Ha az anyja eltiltja tőlem mint egyszer régen, akkor megint bemászik majd valamelyik ablakon a zeneiskolában hogy halhassa ahogy játszok neki?
Miközben én ezeken gondolkodtam, ő teljesen más miatt aggódott, mert a következő pillanatban mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól és már épp újra az ajkaira tapadtam volna, egyik kezét a szám elé tette.
– Nem zavar hogy hazudtam? – kérdezte mire megingattam a fejem. – Nem zavar hogy fiú vagyok? – ismét megráztam a fejem. – De miért? – húzta el a kezét a szám elől.
– Szeretem a mosolyod és nagyon édesek a csókjaid. – mondtam mire zavartan vonta össze a szemöldökét.
– Ennyi? Ennyi elég?
– Igaz ami igaz, több baj van veled mint bárki mással, de.. Igen. Szeretném ha mosolyognál. És imádom mikor rám mosolyogsz. – mosolyogva ingatta meg a fejét mire két kezem közé fogtam az arcát. – Igen! Pont így! Mosolyogj! Annyira szeretlek! – pusziltam meg az ajkait majd az arcát ő pedig hangosan nevetve hagyta, hogy puszilgassam.
– Őrült vagy! – nevetett majd ezúttal ő fogta két keze közé az arcomat. – Még mindig ugyanolyan őrült vagy.
– Pedig igyekeztem sokkal őrültebb lenni, elvégre ezért szeretsz nem? – ezen megint felnevetett és ezúttal ő csókolt meg engem.
Az ajkaiba veszve élveztem ahogy az idő számunkra megáll, miközben másoknak rohamosan halad előre.
Ezek után azonban kénytelenek voltunk vissza térni a valóságba, ami gyökeresen megváltozott számunkra.
Én nem lógtam annyit, mert tudtam, hogy Deidara vár odabent, ő pedig nem balhézott annyit, mert máskülönben nem tudtunk volna délután a kiürült zongoraiskola alagsorának egyik termében egymásba temetkezni.
Nem jöttem zavarba, hogy gyakorlatilag végig stíröltem, ezért tartottam a szemkontaktust, sőt még közelebb is mentem hozzá.
– Mivel akasztottad ki ennyire? – kérdeztem egyszerre lenyűgözve és elszörnyedve rajta, hogy az egyik legnyugodtabb tanárt így kihozta a sodrából. A hangok alapján ugyanis a biosz tanár lehet odabent.
– Gőzöm sincs. – na persze. A fiú hozzám hasonlóan végig mért, majd csak a szemét forgatta. Hát bocs, hogy nem vagyok olyan halál laza mint egyesek. Amúgy meg semmi baj a kinézetemmel!
– Évfolyamtársak vagyunk? – kérdeztem mire hanyagul vállat vont. Nem túl beszédes..
Az ajtó megint kinyílt mire a tanár szeme először dühösen villant meg a szőkén, majd szemöldök ráncolva nézett rám.
– Mindketten mehettek az igazgatóhoz! – emelte fel a hangját majd esélyt sem adva, hogy rá kérdezzek, én miért is lettem oda küldve, becsukta az ajtót. Dühösen néztem le a szőkére aki dühösen ráncolta a szemöldökét miközben duzzogva a vállára vette a táskáját.
– Merre? – kérdezte a szőke mire mindkét szemöldököm a magasba szaladt.
– A folyosó végén? – kérdeztem vissza mire megint csak a szemét forgatta.
Ahogy előttem haladt, megállapítottam, hogy jóval alacsonyabb mint én, a haja pedig sokkal hosszabb, mint azt elsőre gondoltam. A szőke fürtök a háta közepéig értek, pedig fel volt kötve. Kiengedve talán a fenekéig is leér.
Az igazgatói előtt megálltunk mire ismét felém fordult.
– Én kopogok. – stoppolta le nagyon gyerekesen ezt a minimális munkát.
– Hagyd csak. – vigyorogtam erőltetetten és bekopogtam, majd be is nyitottam. – Jó napot! Az igazgatóhoz küldtek minket. – léptem be a titkárságra, mire ketten is felénk fordultak, majd össze néztek.
– Ki küldött? – kérdezte az egyikük, míg a másik bekopogott az igazgató ajtaján.
– A biosz tanár.
– Hanyadikosok vagytok? – mintha nem ide járnék évek óta basszus.. Oh, viszont tényleg elég sokat lógok..
– 11-D.
– Én is. – meglepetten néztem le a szöszire.
– Jajj, te vagy az új.. fiú? – kérdezte eléggé meglepetten. Nem ők intézik a beiratkozásokat is vagy mi van? – Alig vagy itt egy hete és máris ide küldtek? – kérdezte de erre a szőke már nem felelt.
– Gyertek. – intett a másik felénk és nyitotta előttünk az ajtót.
Mondjon bárki bármit, de nem csak a fogorvos ugrasztja görcsbe egy ember gyomrát. Bár igaz ami igaz, semmi pénzért nem ismerném be, hogy az én gyomrom is össze szorul az idegességtől..
– A lógós és az új fiú? Mit csináltatok? – kérdezte az igazgató fáradtan. Hosszú műkörmei az orrnyergét masszírozták, alkarja hatalmas mellének nyomódott. Eddig tartott az idegességem, ennek a nőnek a dekoltázsa minden pénzt megér.
– Lógtam. – feleltem mire dühösen ciccegett.
– Szóval azért küldtek mert azt csinálod amit mindig. És téged? – pillantott a szőkére aki hanyagul vállat vont.
– Ne dühítsd fel. – suttogtam bár biztos vagyok benne, hogy Tsunade is hallotta.
– Azzal példálózott, hogy nőies vagyok, mire azt mondtam, hogy neki pedig nő létére olyan bajsza van, amit bármelyik férfi megirigyelne tőle. – kérdőn vontam fel a szemöldököm ahogy Tsunade is.
– És ezen elkezdtetek vitatkozni?
– Ő kezdte! – emelte fel a hangját dühösen a szőke, mire Tsunade az asztalra csapott. A hangos csattanás hallatán mindketten behúztuk a nyakunkat.
– Nem érdekel ki kezdte! Ez egy iskola! Ő pedig egy nagyra becsült tanárunk! – mondta dühösen majd mély levegőt vett és csendben méregette a szőke fiút miközben átgondolta a dolgokat, vagyis hogy milyen büntetést szabjon ki rá. – Pontosan mit mondott neked?
– Hogy a férfiak hormon szintje miatt, sokkal kívánósabbak, mint egyes nők és én biztos nem vagyok valami aktív a nemi életemet illetően. – erre Tsunade szemöldökei ismét a magasba szaladtak.
– A nemi életedre tett megjegyzéseket?
– Igen..
– Nem volt semmi előzménye? – kérdezte mire a szőke bosszúsan elfordította a fejét.
– Biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül küldött ide. Ő az egyik leg türelmesebb tanárunk, ha annyira kihoztad a sodrából, hogy ide küldött az biztos nem amiatt volt, mert vitát kezdeményezett volna. – a szőke hajú fiú már épp szólásra nyitotta volna a száját, de Tsunade felemelte a kezét, ezzel intve hallgatásra. – Délután a tanárnő, te, én és az anyukád együtt elbeszélgetünk arról, mi is történt pontosan és arról is, hogy az öltözéked cseppet sem megfelelő egy ilyen iskolába. – szinte láttam ahogy a fiú elfehéredik. – Már több tanár is panaszkodott a magaviseletedre, pedig nem vagy itt túl régóta. A jegyeidnek köszönheted, hogy felvettünk, és a művészetis eredményeidnek. Nem akarunk kirúgni a viselkedésed miatt, szóval mindenképp változtatnod kell ezen. Te pedig! – fordult felém. – Vagy szerzel igazolást az elmúlt hiányzásokra vagy automatikusan megbuktatlak. – sima ügy, Kakuzu egy kis plusz pénzért simán ír pár igazolást. – Mehettek. – intett mire mindketten ki siettünk az irodából.
A folyosón megállva lepillantottam a szőkére akinek az arcát már nem az idegesség és a düh okozta ráncok csúfították azt a helyes kis arcát, hanem valami egészen más.
– Mi a baj? – kérdeztem de nem válaszolt, hanem sietve visszament a teremhez. Követtem, mert mint kiderült a biosz órát ma nem a tantermünkben tartották, hanem a B osztály termében. Talán cseréltünk valamiért erre az órára.
A szöszi bekopogott, majd be is nyitott, én pedig követtem.
– Elnézést kérek a viselkedésemért. – hajolt meg, mire a tanár vett egy mély levegőt.
– Üljetek le. – mondta majd tovább folytatta az órát. Leültem a leghátsó padba, amin nem osztoztam senkivel. A szöszi az elöl helyezkedő padok egyikénél ült, Sasori mellett, aki rá sem hederített a mellette ülőre. Szokás szerint a füzetébe firkálgatott valamit, legalábbis innen úgy tűnik.
– Mi volt az igazgatónál? – kérdezte Kisame halkan, hátra sem fordulva, de egyértelműen nekem intézve a szavakat. Itachi ült mellette aki szintén hátrább dőlt, hogy ő is hallja a választ.
– A szöszi anyját behívják délután, nekem meg ideje újabb igazolásokért fizetnem Kakuzunak. – összegeztem. – Mi volt egyébként? Mivel bosszantotta fel a tanárt?
– Hülyéskedtünk egy kicsit és valaki megjegyezte, hogy az új srác egész lányos, mire a sensei is helyeselt, de próbálta szépíteni a dolgot és a hormonokról kezdett magyarázni. Erre Deidara kiakadt és megemlítette a tanárnő bajszát akinek szintén elkezdett vörösödni a feje. Próbált terelni, de a srác ráfeküdt az erőszak gombra és nagyon sok ocsmány dolgot vágott a fejünkhöz.
– Lobbanékony. – biccentett Itachi.
– ˝Kedvelitek˝ mi? – kérdeztem mosolyogva mire Kisame válla megrázkódott a halk nevetése okán.
– Csak annyira mint téged.
– Engem ütnél, Itachi meg épp hogy elvisel.
– Na látod. – pillantott rám a válla felett egy széles vigyorral a képén.
A csengő megszólalt mire feltápászkodtam a padból, hogy átmenjek a saját termünkbe a saját padomhoz, aminek a fiókja tetejébe ragasztottam egy doboz cigit.
Kifelé menet észre vettem hogy a szöszi, vagyis Deidara megáll a tanári asztalnál.
– Kérem ne hívassák be az anyámat. – kérte mire egy pillanatra megtorpantam. Kétségbe volt esve és ezt a tanár is látta, aki bár eléggé megutálhatta Deidarát, most mégis meglágyultak a vonásai. Talán azért mert a fiú mintha rettegett volna.
– Hé, Itachi! – kaptam az említett után de mielőtt a vállára tehettem volna a kezem, kitért elölem és megtorpanva fordult felém. – Neked nem ismerős ez a csávó? – kérdeztem Deidarára utalva, mire Itachi elnyomott egy gúnyos mosolyt, majd tovább ment. – Ez nem válasz! – ordítottam utána, de rám se hederített, helyette Kisaméhez csapódva ment tovább a termünk felé.
Deidara kétségbeesett arca annyira ismerős.. Talán egy színészre hasonlít egy pornó filmből? Lehet ezért mosolygott Itachi? Akkor azért nem válaszolt, mert akkor kiderült volna, hogy ő is néz pornót? Nem szégyen ez.
Vidáman siettem utánuk. A termünk nyitva volt, így gyorsan berobogtam a leghátsó padba és elő véve a telefonom keresgélni kezdtem. Beírtam mindent „boy with long blond hair” és hasonlók, de.. Csak lányokat dob be, szóval kipróbáltam laposmellű lányok keresésével, de úgy sem dobott be semmit, ezért átmentem a meleg pornók böngészésére, miközben Itachit szidtam amiért ilyeneket néz.
A matek óra jött és ment, a földrajz egy pillanatnak tűnt miközben az oldalakat böngésztem, de nem találtam semmi használhatót. De azt már tudom hogy szexelnek a melegek, marha jó, mintha valaha is szükségem lenne ilyesmire.
Az utolsó két óra is gyorsan elrepült, mert szinte észre sem vettem, hogy a többiek már elszállingóztak haza.. És rám hagyták a takarítást. Egyszer maradok bent délutánig és tessék. Duzzogva kitakarítottam a termet, majd a zsebembe csúsztattam a lemerült telefonom.
Egy egésznapos pornófilm keresés közben meg kellett tanulnom, hogy lankasszam le magam, és ennek köszönhetően olyan ocsmányságokat láttam ami még engem is képes volt kiakasztani, pedig néztem már durva dolgokat és azt hittem ha az nem zavar, ha egy pornóban, épp szex közben lyukasztják ki valakinek a mellbimbóját, akkor a szaros dolgok sem fognak kiakasztani. Hát de. Majdnem elhánytam magam. És állatok.. Ki a fasz olyan beteg, hogy állatokkal csinálja és mi a faszért nézik ezt meg?! Most nagyot csalódtam. Azt hittem én vagyok a legbetegebb ember a földön, de úgy tűnik másik címet kell keresnem magamnak.
Meglepetten vettem észre ahogy napom megnyomorítója épp kapkodva öltözködik a kiürült a folyosón. A fekete hálós cucc, valóban harisnya volt de a feneke amit addig eltakart az a böszme nagy felső.. Nagyot nyeltem ahogy a srác (mert egyértelműen srác így alsógatyában látva hogy ott dudorodik ahol egy srácnak kell), hogy a francba lehet ilyen kerek feneke?!
Deidara mintha csak megérezte volna, hogy figyelem, felém fordult és kecsesen bemutatott mire elvigyorodtam.
– Ne mutogass ilyet, mert a végén megteszem! – indultam el felé, ő pedig dühösen fújtatva rángatta le magáról a harisnyát. – Ez a cucc nagyon lányos, tudod? – kérdeztem megtámaszkodva mellette a falon mire megszeppenve nézett le a kezében tartott harisnyára.
– Más pasik is hordanak ilyet. – mondta miközben kirángatott egy másik nadrágot a táskájából. Ez cseppet sem volt szaggatott. Egy világos farmer, csakhogy ez egy rohadt csípő nadrág, ami szintén eléggé lányos, vagy inkább fuckboy-os. Vagy valami ahhoz hasonló. Gyorsan magára rángatta miközben feltűnt neki, hogy még mindig a falat támasztom és őt figyelem. – Mi van?
– Takarlak babe. – kacsintottam mire fáradtan felsóhajtott.
– Nem vagyok homo. – morogta miközben lekapta végre azt a bandás felsőt. A mellbimbói rózsaszínek és szinte hívogat hogy harapjam meg.
– Én se, de ezt nyalnám. – csíptem meg a bimbóját mire ijedten hátrált de túl közel volt a fal. – Viccet félre téve Barbie..
– Deidara.
– Szöszi. – pillantottam le a még mindig ujjaim közt pihenő apróságra ami alig észrevehetően keményedni kezdett. – Honnan vagy olyan ismerős nekem? – kérdeztem mire értetlenül pislogott fel rám.
– Ezt meg hogy..?
– Egy pornó színészre sem hasonlítasz, pedig egész nap kerestelek. – engedtem el a bimbóját ő pedig kissé fellélegzett. – Miért nem csaptad el a kezem? – kérdeztem mire az arca pirosas árnyalatot kezdett fel venni.
– Nem vagyok pornós. – hajolt le hogy kirángasson egy újabb ruhadarabot a táskájából. Egy fehér, ujjatlan felső, az elején egy kis zseb amin kis rózsaszín virágok vannak.
– Hosszú szőke haj, aranyos rózsaszínes ajkak, undorító rózsaszín kis virágok.. Egyre jobban gyanús a dolog.
– Nem vagyok pornós! – csattant fel, és ahogy dühösen felém fordította a fejét a hajába túrtam és elhallgattattam egy csókkal. Deidara meglepetten felnyögött, egyik kezével elkapta azt a kezem amivel a haját szorítottam, és feszegette az ujjaimat így gyengítettem a szorításon, de akkor sem engedtem el. Édes íze van, mint a cukorkának. Vagy azoknak az édes nyalókáknak..
– Szóval fiú vagy. – leheltem ajkaira. – Jól át vágtál Deila. – milyen borzalmas kamu név, de mit várhattam volna. Hisz még nagyon fiatalok voltunk.
– Nem vagyok lány. – duzzogott mire elmosolyodtam.
– Én sem, mégis vissza csókoltál. Pont mit régen. – zavartan sütötte le a szemeit.
Végig nyaltam alsó ajkát, majd ismét átcsúsztattam nyelvem a szájába, hogy újra birtokba vehessem őt.
Olyan hat éves koromban kezdtem el zongorázni. Gyűlöltem az egészet, de az anyám nagyon szerette volna, ha megtanulok játszani rajta, szóval rendszeresen jártam. Az első nyáron amikor már rendszeresen ott voltam a zene iskolában, felbukkant egy szőke hajú kislány, rózsaszín ruhában. Utált mindent és mindenkit, legtöbbször a folyosó végén ücsörgött a hideg kövön és duzzogott. Azt mondta nincs érzéke a zenéhez és nem is fog megtanulni egyik hangszeren sem játszani. Itachit kérték meg, hogy pátyolgassa, de az Uchiha hamar megunta a dolgot és inkább Izumival töltötte az időt, mert a lány mindig hozott valami édességet magával, legtöbbször olyat amit Itachi is szeretett. Engem bezzeg sosem kínáltak meg semmivel, mondjuk nem is igen figyeltek rám. A tanítóm is csak addig, amíg vége nem lett az órának. Bezzeg Itachival többet gyakorolt, az órákon kívül is, pedig azért nem kapott pénzt.
Elhúzódva Deidarától, tüzetesen végig néztem rajta. Alsó ajkamat végig nyalva simítottam végig karcsú derekán.
– Az anyám idejön.. – motyogta halálra válva és az arcán lévő piros árnyalat megint falfehérré vált.
Az anyja.. Aki annyit kiabált vele, aki miatt annyit sírt. Az a sok lányos ruhácska amit ráadott..
– Miért öltöztet lánynak? – kérdeztem de erre csak lehajtotta a fejét. Most már ugyan nem ad rá szoknyát, de azért elég visszafogott és lányos a megjelenése ezekben a göncökben. Mondjuk az is igaz, hogy ez a nadrág sokkal jobban áll neki mint a másik. Magamhoz rántottam mire meglepetten felnyögött én pedig a válla felett lepillantottam a fenekére. Igen, ez a nadrág kifejezetten dögös.
– Mit szólnál ha megszöknénk előle? – kérdeztem elhúzódva tőle, hogy a szemébe nézhessek.
– Nem tűnik jó ötletnek.. – húzta el a száját mire a szememet forgatva ragadtam meg a kezét és magammal húztam a kijárat felé. – Hová megyünk?
– A zene iskolába.
– Az már évekkel ezelőtt bezárt. – pedig ki tudja meddig jutunk el, ha továbbra is együtt töltjük a nyarakat.
Deidara sokat változott, ez tény, de fel kellett volna ismernem. Utált mindenkit, főleg Itachit és Izumit, meg a tanárok többségét. Mivel a többség került engem, mellettem kezdett bujkálni mikor gyakoroltam az egyik zongorán.
Szerette a játékom, még arra is rávette magát, hogy mellém üljön és hagyta, hogy vezessem az ujjait a billentyűkön.
Különlegesnek éreztem magam amiért egy ilyen gyönyörű lány, hozzám közeledett Itachi helyett. Persze most már értem Itachi mosolyának az okát és azt is hogy miért vigyorgott még régebben. Tudta, hogy Deila fiú. És hogy nem Deila a neve..
Minden nyáron láttam, még kimonóban is láttam, amiben annyira aranyos volt, pedig látszott rajta, hogy mennyire utálja az egészet. Mikor zongoráztam neki sokszor elmosolyodott és azt mondta szereti mikor játszok. Pedig egyáltalán nem voltam olyan tehetséges mint Itachi.
És egy nap megcsókoltam. Meglepte a dolog és első körben azt hittem megüt majd, de nem tette. Viszont sokáig került ami miatt egy igazi balfasznak éreztem magam, viszont.. Aztán visszajött. És ő csókolt meg engem.
Megállva a régi épület előtt, mosolyogva pillantottam Deidarára.
– Bemegyünk? – kérdeztem mire hanyagul vállat vont és belépett a hangosan nyikorgó kapun. Utána mentem és megfogva a kezét húztam magammal. Kint a falakat benőtte a gaz és az a kúszó nővény. A folyosók porosak voltak és koszosak, de volt egy kis terem, lent az alagsorban ahová a régi kottákat, könyveket és egyebeket pakolták.
Itt volt egy zongora is, amit végül az egyik ismerősömmel helyre hoztunk, hogy továbbra is tudjak gyakorolni rajta.
Deidara meglepetten nézte ahogy kihúzom a zsebemből a kulcscsomóm és az egyik kulcsot az alagsorba vezető ajtó zárjába helyezem. A kattanás egyértelműen jelezte, hogy kinyitottam az ajtót.
– Ez.. Nem szabály ellenes?
– Csak ha lebukunk. – vontam vállat majd kinyitottam előtte az ajtót. – Az áramot kikapcsolták, szóval a folyosón elég sötét van, de az oldalsó termekbe bevilágít a fény fentről oldalról.
Ismét megfogtam a kezét, nehogy elessen a sötétben botorkálva le a lépcsőn. Deidara csendben követett, majd mikor leértünk a lépcsőn, elővette a telefonját, hogy azzal világítson.
– A harmadik ajtó, jobbra. – mutattam, majd mikor odaértünk kinyitotta az ajtót. A fény valóban besütött oldalt. Ez épp arra volt elég, hogy lássam a billentyűket a zongorán, de kotta olvasásra már elég kevésnek bizonyult.
– Anyám iszonyú dühös lesz. – motyogta majd vett egy mély levegőt és leült egy kis puffra a fal mellett. – Játszol nekem? – kérdezte mire kiropogtattam az ujjaimat.
– Ezért hoztalak nem? – kérdeztem mire elnevetett magát.
– Ahogy a folyosón viselkedtél, sokkal inkább attól tartottam, hogy megerőszakolsz.
– Még arról is lehet szó, ha nagyon akarod. – ültem le a zongora elé miközben felé pillantottam.
– Az nem erőszak, ha valaki hagyja magát.
– Mert hagynád magad? – kérdeztem teljesen lázba hozva saját magam, de Deidara leintett.
– A csókot hagyom, de a többit nem. – szomorúan felsóhajtottam majd felemeltem a billentyű fedelét.
Egy olyan darabot kezdtem játszani amit nemrég tanultam. Szomorúan kezdődik, majd hirtelen vált, mintha csak ordítana, hogy elég volt, és elkezd pörgős, pattogós és vidám lenni. A szemem sarkából a szőkére pillantottam aki csillogó szemekkel figyelt és.. mosolygott.
Miatta szerettem meg zongorázni, miatta gyakoroltam annyit. Csaptam a szelet bárkinek aki csak hagyta, de ő volt az első aki engem választott, aki szeretett és elfogadott és ő volt az első akibe beleszerettem. Hogy nem vettem észre rögtön? Az első pillanattól tudnom kellett volna, hogy ő az.
Duzzogott, dühös volt mint régen is mindig, de a vonásai megváltoztak. Ott voltak a régiek is de férfiasabb lett egy kicsit, bár tényleg csak egy kicsit.
Mikor a végére értem teljesen felé fordultam. Felállt és mellém lépett, majd átvetette a lábát a hosszabb fazonú, kissé rozoga zongoraszéken.
– Lehet megint? – kérdezte mire halkan felnevettem.
– Ezt szeretnéd? – kérdeztem vissza mire hevesen bólogatni kezdett így újra eljátszottam. És újra, meg újra ahányszor csak kérte. Szorosan mellettem ült, a szemei csillogtak, a mosolya pedig egyre önfeledtebb lett. Amint a végére értem már újra akarta, de ahelyett hogy hatodjára is bele kezdtem volna, felé fordultam. Az egyik lábamat átvetettem a széken, mire ő is ugyanígy tett és kíváncsian nézett rám.
– Tudod miért zongorázok? – kérdeztem mire elgondolkodva figyelte a billentyűket.
– Mert jó vagy benne? – ezen felnevettem.
– Nem. Egyáltalán nem. – ráztam meg a fejem, majd az arcára simítottam a kezem másik kezemmel pedig átöleltem a csípőjét és közelebb húztam magamhoz. – Azért, hogy mosolyogj.
– Nyálas vagy. – nevette el magát.
– Egy kicsit tényleg. – értettem egyet mire elmosolyodott és átkarolva a nyakamat csókolt meg.
Karjaimmal szorosan tartottam, miközben olykor elváltunk egymástól, hogy levegőt vegyünk.
Ha megismeri az igazi énem, aki az iskolában vagyok, vajon akkor is engem választ? Ha az anyja eltiltja tőlem mint egyszer régen, akkor megint bemászik majd valamelyik ablakon a zeneiskolában hogy halhassa ahogy játszok neki?
Miközben én ezeken gondolkodtam, ő teljesen más miatt aggódott, mert a következő pillanatban mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól és már épp újra az ajkaira tapadtam volna, egyik kezét a szám elé tette.
– Nem zavar hogy hazudtam? – kérdezte mire megingattam a fejem. – Nem zavar hogy fiú vagyok? – ismét megráztam a fejem. – De miért? – húzta el a kezét a szám elől.
– Szeretem a mosolyod és nagyon édesek a csókjaid. – mondtam mire zavartan vonta össze a szemöldökét.
– Ennyi? Ennyi elég?
– Igaz ami igaz, több baj van veled mint bárki mással, de.. Igen. Szeretném ha mosolyognál. És imádom mikor rám mosolyogsz. – mosolyogva ingatta meg a fejét mire két kezem közé fogtam az arcát. – Igen! Pont így! Mosolyogj! Annyira szeretlek! – pusziltam meg az ajkait majd az arcát ő pedig hangosan nevetve hagyta, hogy puszilgassam.
– Őrült vagy! – nevetett majd ezúttal ő fogta két keze közé az arcomat. – Még mindig ugyanolyan őrült vagy.
– Pedig igyekeztem sokkal őrültebb lenni, elvégre ezért szeretsz nem? – ezen megint felnevetett és ezúttal ő csókolt meg engem.
Az ajkaiba veszve élveztem ahogy az idő számunkra megáll, miközben másoknak rohamosan halad előre.
Ezek után azonban kénytelenek voltunk vissza térni a valóságba, ami gyökeresen megváltozott számunkra.
Én nem lógtam annyit, mert tudtam, hogy Deidara vár odabent, ő pedig nem balhézott annyit, mert máskülönben nem tudtunk volna délután a kiürült zongoraiskola alagsorának egyik termében egymásba temetkezni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése