A két feladó 2. évad 14,5. rész
Kozume Kou ova
Alsó hangon is 7 éve annak, hogy
utoljára Japánban jártam. 7 éve annak, hogy találkoztam az ottani ismerőseimmel.
És körülbelül 7 éve annak is, hogy utoljára láttam a régi barátaim közül
azokat, akiket a legjobban szerettem..
Shinohara még mindig magas volt, egyenes háttal állt és a szemei kedvesen csillogtak ahogy egy visszafogott mosollyal az arcán rám nézett. Az út túloldalán volt, az autók és a buszok folyton megzavarták a látképet, de tudtam, hogy ő az, és ő is felismert engem. Mikor a lámpa zöldre váltott, a mellettem lévő emberek elindultak, de én ott maradtam és megvártam amíg Shinohara átér az úttesten.
Nem is tudom mit éreztem mikor láttam ahogy felém közeledik, ahogy egyre tisztábbak lettek a vonalak, egyre részletesebben ki tudtam venni a régi vonásokat és megfigyelni az újabbakat.
Évekig haragudtam rá amiért felém sem nézett, amiért a hülye exe miatt képes volt lelépni és magas ívben tett a barátságunkra. Elárult! Magamra hagyott egy pillanat alatt és rohadtul szenvedtem miatta!
De amikor lelépett a zebráról és megállt mellettem a járdán, csak boldog voltam.
Nem érdekelt ki mit gondol, a nyakába ugrottam és olyan szélesen mosolyogtam, hogy fájt tőle az arcom, még sem tudtam abba hagyni. Dühös voltam rá és ha alig egy perccel a találkozásunk előtt valaki megkérdezte volna, hogy vanna-e barátaim, elátkoztam volna Shinoharát, Sugawarát meg az S betűket is! De amikor azzal a kedves mosollyal nézett rám, ahogy örült nekem, olyan volt mintha az a sok évnyi fájdalom semmi lenne a boldogságomhoz képest.
A szívem még mindig tele volt határtalan örömmel ahogy vissza gondoltam arra, ahogy hosszú perceken át ölelgettük egymást a járda szélén, és csak azért voltam hajlandó kibontakozni az ölelésből, hogy jobban szemügyre vehessem az arcán azokat az apró kis ráncokat amik az elmúlt évek alatt keletkeztek. A hajába is beletúrtam, hogy ősz hajszálat keressek amit nevetve fogadott miközben ő is cukkolni kezdett azzal, hogy rajtam is meglátszik már a korom. Ezt letudtam annyival, hogy a szeme is romlik, ugyanolyan fiatalos és szexi vagyok mint amilyen voltam. Hanem még dögösebb. Mert ez sincs kizárva.
– Ez hihetetlenül jó.. Isteni.. – hümmögött mikor egy újabb süteménybe kóstolt bele amit elé tettem. Az elmúlt percekben az összes szinoníma közül, leginkább ezeket használta. Még a citromos süteményemre is azt mondta, hogy bár sosem szerette, de ebből még biztos enni fog, annyira jó.
Nem mondtam el neki, hogy mikor nevet kerestünk neki a kollégáimmal, Shinohara neve volt az első ami eszembe jutott. Bár végül azonnal elvetettem az ötletet, mert nagyon fájt arra gondolni, hogy talán soha többet nem zargathatom az új ötleteimmel.
Shinohara az órára pillantott a falon, ami miatt rögtön eszembe jutott, hogy a hirtelen találkozásunk öröme miatt, meg sem kérdeztem tőle, hogy ráér-e egyáltalán.
– Tudom késő megkérdezni, de nem zavarlak, ugye? – kérdezte mire mosolyogva ingattam meg a fejem.
– Én is pont ezen gondolkodtam. Nem vár haza az őrült pasid? Vagy összeszedtél egy másik őrültet? Mert akkor nagyon is kíváncsi vagyok a részletekre. – hajoltam az asztalra vigyorogva. Shinohara mosolya kissé keserűbbé vált ahogy félre pillantott, minek hatására az én arcomról is lehervadt a mosoly. – Történt valami?
– Vonzom az őrülteket. – biccentett és bár egy jószívű ember, rögtön azzal vigasztalná, hogy ez biztos nem így van és csak túloz, de én nem vagyok sem jó szívű, sem pedig idegen. Pontosan tudom hány őrülttel kavart régebben, és ha megtartotta ezen rossz szokását, akkor el tudom képzelni, milyen kapcsolatai lehettek.
– Találtál őrültebbet az otakunál, a jakuza csemeténél, a lábfétisesnél és a kutyapajti helyett kutyául gáz csávónál? – kérdeztem mire a rossz emlékek hallatán egy fintor jelent meg az arcán.
– Bővült a sor egy hittérítős átveréssel és egy íróval. – mondta de mikor látta az arcomat, rögtön tudta mire gondolok. – Igen, a legdurvább exem még mindig a jakuza csemete, a legundorítóbb pedig a kutyául gáz csávó. – bólintott mire a fejemet ingatva toltam elé a sütis tálcát.
– A zöld színűt még nem kóstoltad. – mutattam a pisztáciásra, mire felemelte a villáját és beleszúrta a szélébe. Ugyanaz a hümmögés, ugyanazok a dicsérő szavak és még mindig ugyanannyira jól esik. Ezt sosem fogom megunni. – Szóval? Mesélsz róla? Hogy miért mentél el? – hoztam fel azt a témát amit eddig kerültünk.
Mikor egy mókuskerékben ragadtunk a húszas éveinkben, én összejöttem Terumával, Sugawara egyetemre ment.. Volt egy valentín nap, amikor az exeim összefogtak ellenem. Pontosabban Shinohara exe uszította rám őket. De csak a legfontosabbakat. A cukros bácsit, a pszichológusom, a tesi tanárom, az orvos és végül az akkoriban dobott alkalmi partneremet is.
Pár napig nem mentem a bárba és nem vettem fel Shinoharának a telefont. Feltűnően kerültem, mert az a rohadék ezt akarta, mert előállt egy olyan lehetetlen elmélettel, hogy Shinohara szerelmes belém.
Később elmentem Shinoharához, mert elhatároztam, hogy tudnia kell a dologról és nem félek annyira attól a vakarcstól, hogy elveszítsem miatta a legjobb barátomat. Shinoharát kellemetlenül érintették a történtek és nagyon sajnálta, hogy nem tudott segíteni.
Aznap este nála aludtam, másnap pedig eljött a cukrászdába és burkoltan elköszönt, de én nem vettem észre. Azóta hírét sem hallottam..
– Te is tudod nem?
– Tőled szeretném hallani. – mondtam de mikor a szemembe nézett, tudtam hogy nem fog válaszolni. Talán azért mert ő sem tudja, hogy mondja el, hogy esélyt adott annak az őrültnek. Nagy szerelem volt az övék még régen. Shinohara miatta jött rá, hogy meleg, minden értelemben ő volt számára az első és az a srác pont az esete. Felsóhajtva dőltem hátra a széken. – Ha nem, hát nem.. – tudom milyen nehéz olyan dolgokat kimondani amiket magunknak is nehéz beismerni. Shinohara nem igazán tudja kifejezni a saját érzéseit, főleg akkor nem ha ilyen mély érzésekről van szó. A szülei eléggé belenevelték ezt a dolgot, hogy a férfi erős és kemény, az érzései pedig elhanyagolhatók.
– Későre jár.. Menned kell valahová? Mert ha nem, örülnék ha maradnál. – mosolyogtam rá mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Egy hotelben szálltam meg valahol a város másik felén.
– Egy hotelben? Várj, miért jöttél egyáltalán ide? Mármint Párizsba..
– Hosszú történet.. – mondta miközben ismét felemelte a villáját és evett még egy falatot a citromos sütiből.
– Én ráérek. – mosolyogtam mire ő is elmosolyodott, aztán mesélni kezdett.
Egészen a jakuza poronttyal való viharos kapcsolatán át, a hajó utakig ahol csaposként dolgozott, majd találkozott egy férfival aki elég jó pénzt ajánlott neki azért, hogy csinálhasson róla pár fotó sorozatot. Hostként is dolgozott egy ideig, de aztán megint hajókon kezdett dolgozni. Annyit beszélgettünk, hogy végül már ülve aludtunk, szóval felfüggesztettük a sztorizgatást és eltettük magunkat holnapra.
Shinohara még mindig magas volt, egyenes háttal állt és a szemei kedvesen csillogtak ahogy egy visszafogott mosollyal az arcán rám nézett. Az út túloldalán volt, az autók és a buszok folyton megzavarták a látképet, de tudtam, hogy ő az, és ő is felismert engem. Mikor a lámpa zöldre váltott, a mellettem lévő emberek elindultak, de én ott maradtam és megvártam amíg Shinohara átér az úttesten.
Nem is tudom mit éreztem mikor láttam ahogy felém közeledik, ahogy egyre tisztábbak lettek a vonalak, egyre részletesebben ki tudtam venni a régi vonásokat és megfigyelni az újabbakat.
Évekig haragudtam rá amiért felém sem nézett, amiért a hülye exe miatt képes volt lelépni és magas ívben tett a barátságunkra. Elárult! Magamra hagyott egy pillanat alatt és rohadtul szenvedtem miatta!
De amikor lelépett a zebráról és megállt mellettem a járdán, csak boldog voltam.
Nem érdekelt ki mit gondol, a nyakába ugrottam és olyan szélesen mosolyogtam, hogy fájt tőle az arcom, még sem tudtam abba hagyni. Dühös voltam rá és ha alig egy perccel a találkozásunk előtt valaki megkérdezte volna, hogy vanna-e barátaim, elátkoztam volna Shinoharát, Sugawarát meg az S betűket is! De amikor azzal a kedves mosollyal nézett rám, ahogy örült nekem, olyan volt mintha az a sok évnyi fájdalom semmi lenne a boldogságomhoz képest.
A szívem még mindig tele volt határtalan örömmel ahogy vissza gondoltam arra, ahogy hosszú perceken át ölelgettük egymást a járda szélén, és csak azért voltam hajlandó kibontakozni az ölelésből, hogy jobban szemügyre vehessem az arcán azokat az apró kis ráncokat amik az elmúlt évek alatt keletkeztek. A hajába is beletúrtam, hogy ősz hajszálat keressek amit nevetve fogadott miközben ő is cukkolni kezdett azzal, hogy rajtam is meglátszik már a korom. Ezt letudtam annyival, hogy a szeme is romlik, ugyanolyan fiatalos és szexi vagyok mint amilyen voltam. Hanem még dögösebb. Mert ez sincs kizárva.
– Ez hihetetlenül jó.. Isteni.. – hümmögött mikor egy újabb süteménybe kóstolt bele amit elé tettem. Az elmúlt percekben az összes szinoníma közül, leginkább ezeket használta. Még a citromos süteményemre is azt mondta, hogy bár sosem szerette, de ebből még biztos enni fog, annyira jó.
Nem mondtam el neki, hogy mikor nevet kerestünk neki a kollégáimmal, Shinohara neve volt az első ami eszembe jutott. Bár végül azonnal elvetettem az ötletet, mert nagyon fájt arra gondolni, hogy talán soha többet nem zargathatom az új ötleteimmel.
Shinohara az órára pillantott a falon, ami miatt rögtön eszembe jutott, hogy a hirtelen találkozásunk öröme miatt, meg sem kérdeztem tőle, hogy ráér-e egyáltalán.
– Tudom késő megkérdezni, de nem zavarlak, ugye? – kérdezte mire mosolyogva ingattam meg a fejem.
– Én is pont ezen gondolkodtam. Nem vár haza az őrült pasid? Vagy összeszedtél egy másik őrültet? Mert akkor nagyon is kíváncsi vagyok a részletekre. – hajoltam az asztalra vigyorogva. Shinohara mosolya kissé keserűbbé vált ahogy félre pillantott, minek hatására az én arcomról is lehervadt a mosoly. – Történt valami?
– Vonzom az őrülteket. – biccentett és bár egy jószívű ember, rögtön azzal vigasztalná, hogy ez biztos nem így van és csak túloz, de én nem vagyok sem jó szívű, sem pedig idegen. Pontosan tudom hány őrülttel kavart régebben, és ha megtartotta ezen rossz szokását, akkor el tudom képzelni, milyen kapcsolatai lehettek.
– Találtál őrültebbet az otakunál, a jakuza csemeténél, a lábfétisesnél és a kutyapajti helyett kutyául gáz csávónál? – kérdeztem mire a rossz emlékek hallatán egy fintor jelent meg az arcán.
– Bővült a sor egy hittérítős átveréssel és egy íróval. – mondta de mikor látta az arcomat, rögtön tudta mire gondolok. – Igen, a legdurvább exem még mindig a jakuza csemete, a legundorítóbb pedig a kutyául gáz csávó. – bólintott mire a fejemet ingatva toltam elé a sütis tálcát.
– A zöld színűt még nem kóstoltad. – mutattam a pisztáciásra, mire felemelte a villáját és beleszúrta a szélébe. Ugyanaz a hümmögés, ugyanazok a dicsérő szavak és még mindig ugyanannyira jól esik. Ezt sosem fogom megunni. – Szóval? Mesélsz róla? Hogy miért mentél el? – hoztam fel azt a témát amit eddig kerültünk.
Mikor egy mókuskerékben ragadtunk a húszas éveinkben, én összejöttem Terumával, Sugawara egyetemre ment.. Volt egy valentín nap, amikor az exeim összefogtak ellenem. Pontosabban Shinohara exe uszította rám őket. De csak a legfontosabbakat. A cukros bácsit, a pszichológusom, a tesi tanárom, az orvos és végül az akkoriban dobott alkalmi partneremet is.
Pár napig nem mentem a bárba és nem vettem fel Shinoharának a telefont. Feltűnően kerültem, mert az a rohadék ezt akarta, mert előállt egy olyan lehetetlen elmélettel, hogy Shinohara szerelmes belém.
Később elmentem Shinoharához, mert elhatároztam, hogy tudnia kell a dologról és nem félek annyira attól a vakarcstól, hogy elveszítsem miatta a legjobb barátomat. Shinoharát kellemetlenül érintették a történtek és nagyon sajnálta, hogy nem tudott segíteni.
Aznap este nála aludtam, másnap pedig eljött a cukrászdába és burkoltan elköszönt, de én nem vettem észre. Azóta hírét sem hallottam..
– Te is tudod nem?
– Tőled szeretném hallani. – mondtam de mikor a szemembe nézett, tudtam hogy nem fog válaszolni. Talán azért mert ő sem tudja, hogy mondja el, hogy esélyt adott annak az őrültnek. Nagy szerelem volt az övék még régen. Shinohara miatta jött rá, hogy meleg, minden értelemben ő volt számára az első és az a srác pont az esete. Felsóhajtva dőltem hátra a széken. – Ha nem, hát nem.. – tudom milyen nehéz olyan dolgokat kimondani amiket magunknak is nehéz beismerni. Shinohara nem igazán tudja kifejezni a saját érzéseit, főleg akkor nem ha ilyen mély érzésekről van szó. A szülei eléggé belenevelték ezt a dolgot, hogy a férfi erős és kemény, az érzései pedig elhanyagolhatók.
– Későre jár.. Menned kell valahová? Mert ha nem, örülnék ha maradnál. – mosolyogtam rá mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Egy hotelben szálltam meg valahol a város másik felén.
– Egy hotelben? Várj, miért jöttél egyáltalán ide? Mármint Párizsba..
– Hosszú történet.. – mondta miközben ismét felemelte a villáját és evett még egy falatot a citromos sütiből.
– Én ráérek. – mosolyogtam mire ő is elmosolyodott, aztán mesélni kezdett.
Egészen a jakuza poronttyal való viharos kapcsolatán át, a hajó utakig ahol csaposként dolgozott, majd találkozott egy férfival aki elég jó pénzt ajánlott neki azért, hogy csinálhasson róla pár fotó sorozatot. Hostként is dolgozott egy ideig, de aztán megint hajókon kezdett dolgozni. Annyit beszélgettünk, hogy végül már ülve aludtunk, szóval felfüggesztettük a sztorizgatást és eltettük magunkat holnapra.
Már egy hete annak, hogy
Shinohara nálam időzött. Eleinte ragaszkodott hozzá, hogy mikor másnap dolgozni
mentem, akkor ő a hotelban aludjon, de aztán a sok győzködésnek hála,
összeszedte a holmiját, kijelentkezett a hotelból és kineveztük a kanapét a
szobájának.
Azt mondta furcsa lenne, ha mellettem aludna, és bárhogy győzködtem, ezt nem tudta elengedni. Szóval ő a kanapén aludt, én meg megtaláltam a dolog jó oldalát. Mikor felébredtem ő már kávéval várt és a negyedik napon már kezdte otthon érezni magát annyira, hogy reggelit is készítsen, amikért olyannyira hálás vagyok, hogy még fizetnék is érte, hogy lakjon velem. Mikor ezt egyik reggel közöltem, azt mondta elgondolkodik az ajánlatomon, de míg ő ezt viccnek szánta, én már fejben számolni kezdtem mivel tudnám rávenni, hogy még ha nem is költözik be hozzám, de közel legyen annyira, hogy tudjon nekem omlettet csinálni reggelire. Elkényeztetett egy dög lettem pár nap alatt, mi?
Azonban az még mindig nem derült ki, hogy Shinohara meddig marad és emiatt egy kicsit mindig félve mentem haza. Bár felhozhattam volna, hogy ha elmegy, akkor remélem szólni fog előtte, de nem akartam szóba hozni a dolgot, mert féltem, hogy félre értené. Hogy esetleg azt gondolná, hogy azt akarom, hogy lelépjen. Szóval inkább örültem neki, hogy még mindig nem húzott el valahova, és igazából szerettem azt az érzést, hogy mikor kinyitom a lakás ajtót és belépve megpillantom a cipőjét, elönt a kisfiús izgalom, mikor a mikulás csomagját látja a cipőjében. Csak itt nem volt se csoki, se kisfiú, csak egy nagy cipő, és annak a gazdája.
– Szülihetem van? – kérdeztem mikor megpillantottam Shinoharát a nappaliban, ahogy épp félmeztelenül felülésezik. Kérdőn nézett rám, majd lepillantott a felsőtestére, ami még mindig nyálcsorgatóan dögös, évek ide vagy oda.
– Ha szeretnéd, mondhatjuk azt is. – vont vállat miközben folytatta a felülésezést. Jó néhány percig figyeltem ahogy az izmok mozognak rajta, és bár időközben leültem a kanapéra, még mindig nem tudtam levenni a szemem róla. Hiába kérdezte milyen napom volt, minden második szavam köthető volt a látványhoz amit láttam.
Ez Shinoharának is feltűnt, ugyanis a következő felülésnél ülve maradt és úgy nézett rám a térdein támaszkodva alkarjával.
– Kockás kávé, dögös tányéron? – kérdezett vissza mire megingattam a fejem.
– Ez sehogy sem hangzik értelmesen.
– Ezt mondtad. A kockás terítőt még értettem és bár kockás krémről még nem hallottam, de ha te szereted dögösnek és szexinek hívni a különböző recepteket, hozzávalókat és valamilyen érthetetlen oknál fogva a felmosót, akkor sokkal őrültebb vagy, mint hét éve.
– Na! A felmosóm igenis szexi! A filmekben az őrült emberek táncolnak a felmosóval, de ha kipróbálod a valóságban, akkor te is érteni fogod, hogy ez miért olyan jó! Bár a felsomóm sosem kap el, de igazából ez csak egy csel arra, hogy után rám eshessen. Huncut egy felmosó. – mosolyogtam mire a tenyerébe temetve az arcát elnevette magát.
– Sok boldogságot nektek. Ha kell egy csapos a lagzira, tudok ajánlani egyet.
– Ha dögös akkor jöhet. – mosolyogtam bár nagyon is jól értettem, hogy magáról beszél.
– Akkor felejtős. Nem hiszem, hogy túl tudná szárnyalni a felmosód.
– Szerintem túl szárnyalja az összes felmosót és seprűt, de még a gereblyét is.
– Hű, még a gereblyét is? Az nem semmi. – bólogatott. – De ha már itt tartunk. Biztos, hogy nem zavarok? Nincsenek alkalmi partnereid vagy ilyesmi?
– Egyedül vagyok mint a kisujjam.
– Ezt ismerem. A kisujjad amiből négy van, és akik időnként találkoznak. – bólintott mire megint csak elmosolyodtam.
– Olyasmi, de most tényleg nincs senki. Ha lenne, nem a te felsőtestedet bámulnám nyáladzva, elhiheted.
– Régen is bámultál így, pedig sok pasid volt.
– Alkalmik voltak, ez a látvány pedig örök, vagy legalábbis azt hittem amíg.. – elakadtam de amikor a tekintetünk találkozott, Shinohara szomorúan elmosolyodott.
– Szóval azt hitted örök..
– Miért nem mondod el miért mentél el? Miért nem ismered be, hogy szereted őt? – kérdeztem mire őszinte döbbenet ült ki az arcára ami még engem is elbizonytalanított.
– Te miről beszélsz?
– Hogy-hogy miről? Az exedről..
– Nem azért léptem le, mert vele akartam lenni.
– Akkor miért? Csak azt ne mond, hogy miattam, mert akkor a falnak megyek. – mondtam mire elfordította a fejét. – Bazd meg.. Komolyan miattam? Te jó ég Shinohara! Azért léptél le, mert volt egy kis félreértés a fejében velünk kapcsolatban? Jakuza a francokat! Olyan kis pozícióban van, hogy egy csivavától is jobban félnék mint tőle! Rám uszított pár pasast, nagy ügy! Semmi bajom a csoport szexel, bár a cukros bácsit elvihetné már egy szívroham, de ezen kívül nem igazán tudott nekem ártani.
– Azt hittem érted..
– Mit?! – kérdeztem dühösen mire felém fordult és elkapta a derekam, hogy magához vonjon. Meglepetten nyekkentem egyet felette térdelve, miközben az ajkai hirtelen az enyémekre tapadtak.
A döbbenettől első körben felfogni sem tudtam a dolgot, és mire sikerült a szívem agyon verte a tüdőmet és a bordáimat valami érthetetlen érzelem okán, míg az agyam az érzelmet próbálta volna feldolgozni, de gyökszámításba kezdett és megsózta cukorral.
Csak egy pillanatig tartott a dolgok puha része, vagyis ajka.. Szóval a csók..
De az érzéseim felrobbantak, a testem megmerevedett és csak bámulni tudtam rá a válaszokat várva.
– Nem tévedett.. Azt mondtam neked, hogy félre értett valamit de nem. – nem értem. Shinohara.. Az egyik legjobb barátom..
– Szeretlek Kou. – mondta ki mire a szívem megállt, az agyam pedig visszhangként ismételgette a szavakat. Főleg az egyiket és az nem a nevem volt, hanem az a másik..
Shinohara szeret engem..
– Újra.. – alig hallatszott, a hang ami azt hiszem belőlem jött. Shinohara nem is hallotta annyira zavarban volt, annyira aggódott vagy talán inkább idegeskedett, hogy rám merjen-e nézni, hogy hogyan fogalmazzon. – Újra.. – mit újra, mit akarok újra? Csókot! Ölelést! Azt az édes szót! Újra!
– Ne haragudj, csak biztosra akartam menni, hogy értsd, hogy mit érzek. – nézett végre a szemembe de mikor szólásra nyitottam a szám, ijedten folytatta. – Vissza tudom fogni magam! Régen sem vettem rád magam soha és ezután sem fogom megtenni. – heh? Miért nem? Úgy érzem süllyedek valami sötét feketeségben ahová nem jut el az értelem. – Ne haragudj.
– Újra..
– Újra?
– Mond újra..
– Ne haragudj. – hajtotta le a fejét én pedig jobb híján megfejeltem, mire döbbenten kapta fel a fejét én pedig a nyaka köré fonva a karjaimat csókoltam meg. Shinohara meglepetten fogadta, de szinte azonnal viszonozta a közeledésemet. A kezei körém fonódtak én pedig belélegeztem az illatát és az érzést amivel körülölelt.
Shinohara szeret engem.
Elválva az ajkaitól néztem rá, alig pár centire távolodva el tőle.
– Miért nem mondtad soha?
– Nem akartam egy éjszakás kaland lenni.. Többet akartam volna.. – mintha csak feleszmélt volna bontakozott ki az ölelésemből és engedett el ami miatt legszívesebben felsírtam volna. Szétbombázod a szívem és azt a maradék agyam?! Akkor tessék addig ölelni amíg egy kicsit meg nem köt a ragasztó a darabokon!
– Ölelj meg! – követeltem, szinte hisztinek hatott ahogy mondtam de nem érdekelt.
– Nem.. – hátrált el tőlem.
– Miért nem? – ez meg szinte könyörgés.
– Mondtam, hogy..
– Akkor akarj többet! – vágtam közbe és hiába tűnt szomorúnak az arca, nem hagyhatom ezt annyiban. Ha ő egy pillanat alatt fel tudta forgatni a világomat akkor nekem is jogom van hozzá, hogy megríkassam.
Mert.. Te jó ég! Hogy nem vettem észre eddig!? A férfi akit már régen is úgy mustráltam szinte minden egyes alkalommal, mintha a legfinomabb falat lenne az egész földön.. A férfi akinek már a hangja is meg tudott nyugtatni.. A Férfi, akiben a hibát sem láttam hibának..
– Kou..
– Követelj többet.. És többet és még annál is többet! Csókolj meg, ölelj át, ne menj el.. Ne hagyj el megint.. – annyira képes volt összetörni és megrengetni a világomat, az életemet. Amikor lelépett úgy éreztem nem maradt semmi ami ott tartana. Kedveltem Terumát, azt hiszem valahol szerettem is, de nem tudott ott tartani. Sugawara egy kedves barát, de a barátok bárhol legyenek is azok barátok maradnak. De Shinohara.. Rá szükségem van. Minden reggel, minden este, minden nap akár többször is.
– Nem fogok lelépni. – ígérte mire elmosolyodtam és már épp újra megkértem volna, hogy csókoljon meg, de ekkor folytatta. – Nem kell ilyesmit tenned azért, hogy maradjak.
– Oh bazd meg! – csaptam dühösen a combomra. – Szerinted lefeküdnék veled csak azért, hogy ne menj el? A szexnek pont az a lényege, hogy el tudj menni! – csücsörítettem duzzogva. – De viccet félre téve.. Ha nem ölelsz most meg, apró darabokra török, és ez olyan biztos, mint hogy az elmúlt évben sütiszörny és kurvafánk tetkót varrattam a fülem mögé. – és íme a válasz, miért növesztettem meg féloldalt a hajamat. Kurva szar ötlet volt, de igaz. Bizonyíték ként meg is mutattam neki mire elkapta az állam és megcsókolta őket. Na ugye, hogy szar ötlet volt? – Az a rohadt kurva csókot kap, én meg semmit? – kérdeztem mire két keze közé fogta az arcomat és hitetlenkedve nézett rám.
– Tényleg lehet? Nem fogod azt mondani, hogy nem megy? Nem fog megszakadni a barátságunk? Nem csak azért akarod ezt mert ki vagy éhezve? – még nevetnék is ha nem nézne ki úgy mint akinek az élete múlik ezen.
– Követelem, hogy tedd meg. Nem fogom azt mondani, hogy nem megy. A rímek eddig sem mentek. A farkad nélkül is kellesz. – én is a kezeim közé fogtam az arcát és elmosolyodtam. – Ez az előbbi elég béna volt, de a lényege az, hogy nem csak a szex miatt akarlak. Maradj velem, jó? És ne fogd vissza magad. Ha valamit nem akarok úgy is mondani fogom.
– Kou..
– A másikat mond. – simítottam össze az orrunkat. Shinohara kissé bizonytalanul nézett egyik szememből a másikba, mintha nem hinné el, hogy ez megtörténik, de meg tudom érteni. – A szívem olyan izgatott, hogy fáj tőle a mellkasom. – motyogtam fájdalmasan mire szorosan magához ölelt én pedig hozzá bújva lélegeztem fel, szinte már megkönnyebbülten.
– Szeretlek. – suttogta amibe belebizsergett a szívem és a testem is. Hogy kapcsoljuk ki egy agyon piercingezett cukrász agyát és csináljunk belőle vigyorgó almát? Kérdezd Shinoharát!
Azt mondta furcsa lenne, ha mellettem aludna, és bárhogy győzködtem, ezt nem tudta elengedni. Szóval ő a kanapén aludt, én meg megtaláltam a dolog jó oldalát. Mikor felébredtem ő már kávéval várt és a negyedik napon már kezdte otthon érezni magát annyira, hogy reggelit is készítsen, amikért olyannyira hálás vagyok, hogy még fizetnék is érte, hogy lakjon velem. Mikor ezt egyik reggel közöltem, azt mondta elgondolkodik az ajánlatomon, de míg ő ezt viccnek szánta, én már fejben számolni kezdtem mivel tudnám rávenni, hogy még ha nem is költözik be hozzám, de közel legyen annyira, hogy tudjon nekem omlettet csinálni reggelire. Elkényeztetett egy dög lettem pár nap alatt, mi?
Azonban az még mindig nem derült ki, hogy Shinohara meddig marad és emiatt egy kicsit mindig félve mentem haza. Bár felhozhattam volna, hogy ha elmegy, akkor remélem szólni fog előtte, de nem akartam szóba hozni a dolgot, mert féltem, hogy félre értené. Hogy esetleg azt gondolná, hogy azt akarom, hogy lelépjen. Szóval inkább örültem neki, hogy még mindig nem húzott el valahova, és igazából szerettem azt az érzést, hogy mikor kinyitom a lakás ajtót és belépve megpillantom a cipőjét, elönt a kisfiús izgalom, mikor a mikulás csomagját látja a cipőjében. Csak itt nem volt se csoki, se kisfiú, csak egy nagy cipő, és annak a gazdája.
– Szülihetem van? – kérdeztem mikor megpillantottam Shinoharát a nappaliban, ahogy épp félmeztelenül felülésezik. Kérdőn nézett rám, majd lepillantott a felsőtestére, ami még mindig nyálcsorgatóan dögös, évek ide vagy oda.
– Ha szeretnéd, mondhatjuk azt is. – vont vállat miközben folytatta a felülésezést. Jó néhány percig figyeltem ahogy az izmok mozognak rajta, és bár időközben leültem a kanapéra, még mindig nem tudtam levenni a szemem róla. Hiába kérdezte milyen napom volt, minden második szavam köthető volt a látványhoz amit láttam.
Ez Shinoharának is feltűnt, ugyanis a következő felülésnél ülve maradt és úgy nézett rám a térdein támaszkodva alkarjával.
– Kockás kávé, dögös tányéron? – kérdezett vissza mire megingattam a fejem.
– Ez sehogy sem hangzik értelmesen.
– Ezt mondtad. A kockás terítőt még értettem és bár kockás krémről még nem hallottam, de ha te szereted dögösnek és szexinek hívni a különböző recepteket, hozzávalókat és valamilyen érthetetlen oknál fogva a felmosót, akkor sokkal őrültebb vagy, mint hét éve.
– Na! A felmosóm igenis szexi! A filmekben az őrült emberek táncolnak a felmosóval, de ha kipróbálod a valóságban, akkor te is érteni fogod, hogy ez miért olyan jó! Bár a felsomóm sosem kap el, de igazából ez csak egy csel arra, hogy után rám eshessen. Huncut egy felmosó. – mosolyogtam mire a tenyerébe temetve az arcát elnevette magát.
– Sok boldogságot nektek. Ha kell egy csapos a lagzira, tudok ajánlani egyet.
– Ha dögös akkor jöhet. – mosolyogtam bár nagyon is jól értettem, hogy magáról beszél.
– Akkor felejtős. Nem hiszem, hogy túl tudná szárnyalni a felmosód.
– Szerintem túl szárnyalja az összes felmosót és seprűt, de még a gereblyét is.
– Hű, még a gereblyét is? Az nem semmi. – bólogatott. – De ha már itt tartunk. Biztos, hogy nem zavarok? Nincsenek alkalmi partnereid vagy ilyesmi?
– Egyedül vagyok mint a kisujjam.
– Ezt ismerem. A kisujjad amiből négy van, és akik időnként találkoznak. – bólintott mire megint csak elmosolyodtam.
– Olyasmi, de most tényleg nincs senki. Ha lenne, nem a te felsőtestedet bámulnám nyáladzva, elhiheted.
– Régen is bámultál így, pedig sok pasid volt.
– Alkalmik voltak, ez a látvány pedig örök, vagy legalábbis azt hittem amíg.. – elakadtam de amikor a tekintetünk találkozott, Shinohara szomorúan elmosolyodott.
– Szóval azt hitted örök..
– Miért nem mondod el miért mentél el? Miért nem ismered be, hogy szereted őt? – kérdeztem mire őszinte döbbenet ült ki az arcára ami még engem is elbizonytalanított.
– Te miről beszélsz?
– Hogy-hogy miről? Az exedről..
– Nem azért léptem le, mert vele akartam lenni.
– Akkor miért? Csak azt ne mond, hogy miattam, mert akkor a falnak megyek. – mondtam mire elfordította a fejét. – Bazd meg.. Komolyan miattam? Te jó ég Shinohara! Azért léptél le, mert volt egy kis félreértés a fejében velünk kapcsolatban? Jakuza a francokat! Olyan kis pozícióban van, hogy egy csivavától is jobban félnék mint tőle! Rám uszított pár pasast, nagy ügy! Semmi bajom a csoport szexel, bár a cukros bácsit elvihetné már egy szívroham, de ezen kívül nem igazán tudott nekem ártani.
– Azt hittem érted..
– Mit?! – kérdeztem dühösen mire felém fordult és elkapta a derekam, hogy magához vonjon. Meglepetten nyekkentem egyet felette térdelve, miközben az ajkai hirtelen az enyémekre tapadtak.
A döbbenettől első körben felfogni sem tudtam a dolgot, és mire sikerült a szívem agyon verte a tüdőmet és a bordáimat valami érthetetlen érzelem okán, míg az agyam az érzelmet próbálta volna feldolgozni, de gyökszámításba kezdett és megsózta cukorral.
Csak egy pillanatig tartott a dolgok puha része, vagyis ajka.. Szóval a csók..
De az érzéseim felrobbantak, a testem megmerevedett és csak bámulni tudtam rá a válaszokat várva.
– Nem tévedett.. Azt mondtam neked, hogy félre értett valamit de nem. – nem értem. Shinohara.. Az egyik legjobb barátom..
– Szeretlek Kou. – mondta ki mire a szívem megállt, az agyam pedig visszhangként ismételgette a szavakat. Főleg az egyiket és az nem a nevem volt, hanem az a másik..
Shinohara szeret engem..
– Újra.. – alig hallatszott, a hang ami azt hiszem belőlem jött. Shinohara nem is hallotta annyira zavarban volt, annyira aggódott vagy talán inkább idegeskedett, hogy rám merjen-e nézni, hogy hogyan fogalmazzon. – Újra.. – mit újra, mit akarok újra? Csókot! Ölelést! Azt az édes szót! Újra!
– Ne haragudj, csak biztosra akartam menni, hogy értsd, hogy mit érzek. – nézett végre a szemembe de mikor szólásra nyitottam a szám, ijedten folytatta. – Vissza tudom fogni magam! Régen sem vettem rád magam soha és ezután sem fogom megtenni. – heh? Miért nem? Úgy érzem süllyedek valami sötét feketeségben ahová nem jut el az értelem. – Ne haragudj.
– Újra..
– Újra?
– Mond újra..
– Ne haragudj. – hajtotta le a fejét én pedig jobb híján megfejeltem, mire döbbenten kapta fel a fejét én pedig a nyaka köré fonva a karjaimat csókoltam meg. Shinohara meglepetten fogadta, de szinte azonnal viszonozta a közeledésemet. A kezei körém fonódtak én pedig belélegeztem az illatát és az érzést amivel körülölelt.
Shinohara szeret engem.
Elválva az ajkaitól néztem rá, alig pár centire távolodva el tőle.
– Miért nem mondtad soha?
– Nem akartam egy éjszakás kaland lenni.. Többet akartam volna.. – mintha csak feleszmélt volna bontakozott ki az ölelésemből és engedett el ami miatt legszívesebben felsírtam volna. Szétbombázod a szívem és azt a maradék agyam?! Akkor tessék addig ölelni amíg egy kicsit meg nem köt a ragasztó a darabokon!
– Ölelj meg! – követeltem, szinte hisztinek hatott ahogy mondtam de nem érdekelt.
– Nem.. – hátrált el tőlem.
– Miért nem? – ez meg szinte könyörgés.
– Mondtam, hogy..
– Akkor akarj többet! – vágtam közbe és hiába tűnt szomorúnak az arca, nem hagyhatom ezt annyiban. Ha ő egy pillanat alatt fel tudta forgatni a világomat akkor nekem is jogom van hozzá, hogy megríkassam.
Mert.. Te jó ég! Hogy nem vettem észre eddig!? A férfi akit már régen is úgy mustráltam szinte minden egyes alkalommal, mintha a legfinomabb falat lenne az egész földön.. A férfi akinek már a hangja is meg tudott nyugtatni.. A Férfi, akiben a hibát sem láttam hibának..
– Kou..
– Követelj többet.. És többet és még annál is többet! Csókolj meg, ölelj át, ne menj el.. Ne hagyj el megint.. – annyira képes volt összetörni és megrengetni a világomat, az életemet. Amikor lelépett úgy éreztem nem maradt semmi ami ott tartana. Kedveltem Terumát, azt hiszem valahol szerettem is, de nem tudott ott tartani. Sugawara egy kedves barát, de a barátok bárhol legyenek is azok barátok maradnak. De Shinohara.. Rá szükségem van. Minden reggel, minden este, minden nap akár többször is.
– Nem fogok lelépni. – ígérte mire elmosolyodtam és már épp újra megkértem volna, hogy csókoljon meg, de ekkor folytatta. – Nem kell ilyesmit tenned azért, hogy maradjak.
– Oh bazd meg! – csaptam dühösen a combomra. – Szerinted lefeküdnék veled csak azért, hogy ne menj el? A szexnek pont az a lényege, hogy el tudj menni! – csücsörítettem duzzogva. – De viccet félre téve.. Ha nem ölelsz most meg, apró darabokra török, és ez olyan biztos, mint hogy az elmúlt évben sütiszörny és kurvafánk tetkót varrattam a fülem mögé. – és íme a válasz, miért növesztettem meg féloldalt a hajamat. Kurva szar ötlet volt, de igaz. Bizonyíték ként meg is mutattam neki mire elkapta az állam és megcsókolta őket. Na ugye, hogy szar ötlet volt? – Az a rohadt kurva csókot kap, én meg semmit? – kérdeztem mire két keze közé fogta az arcomat és hitetlenkedve nézett rám.
– Tényleg lehet? Nem fogod azt mondani, hogy nem megy? Nem fog megszakadni a barátságunk? Nem csak azért akarod ezt mert ki vagy éhezve? – még nevetnék is ha nem nézne ki úgy mint akinek az élete múlik ezen.
– Követelem, hogy tedd meg. Nem fogom azt mondani, hogy nem megy. A rímek eddig sem mentek. A farkad nélkül is kellesz. – én is a kezeim közé fogtam az arcát és elmosolyodtam. – Ez az előbbi elég béna volt, de a lényege az, hogy nem csak a szex miatt akarlak. Maradj velem, jó? És ne fogd vissza magad. Ha valamit nem akarok úgy is mondani fogom.
– Kou..
– A másikat mond. – simítottam össze az orrunkat. Shinohara kissé bizonytalanul nézett egyik szememből a másikba, mintha nem hinné el, hogy ez megtörténik, de meg tudom érteni. – A szívem olyan izgatott, hogy fáj tőle a mellkasom. – motyogtam fájdalmasan mire szorosan magához ölelt én pedig hozzá bújva lélegeztem fel, szinte már megkönnyebbülten.
– Szeretlek. – suttogta amibe belebizsergett a szívem és a testem is. Hogy kapcsoljuk ki egy agyon piercingezett cukrász agyát és csináljunk belőle vigyorgó almát? Kérdezd Shinoharát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése