Még van időm - oneshot

Még van időm

Koro-sensei fel alá rohangált a teremben és mindenkinek adott egy vaskos kötetet arról, hogy ha elmegyünk édességet gyűjteni mire készüljünk fel.. Random kinyitottam egy oldalon.. 128. pont: ha egy démon kirabol.. 

– Koro-sensei megint túlzásba esett.. – nevetett kínosan Isogai-kun. 

– Nehéz róla elhinni, hogy alig pár hónap múlva felrobbantja a földet.. – néztem újra a tanárunkra aki lelkesen magyarázott valamit Itona-kunnak.. 

– Sensei! Ez a könyv hiányos! – ordította el magát Karma-kun mire meglepetten fordultunk hátra. Karma a padjában ült és a kezét lóbálta hogy ezzel is felhívja magára a sensei figyelmét. 

– Hogy érted ezt Karma-kun? – kérdezte a sensei és végre abba hagyta a rohanást. 

– Mi van ha egy démon leránt minket az alvilágba? 

– Ez nem túl valószínű Karma-kun. – mondtam mire a vörös hajú rám mosolygott. 

– Igazad van Nagisa-chan, de jobb mindenre felkészülni. – ezzel meg mit akar? 

– Szerinted mire készül már megint? – húzódott hozzám közelebb Isogai-kun. 

– Ki tudja.. Nektek van tervetek mára? 

– Hát az édesség gyűjtés bár gyerekes de azért egész hasznos. 

– Ezt hogy érted? – néztem rá értetlenül. 

– Fel lehet használni mind az édességet, mind a papírt. Majd kérlek ne dobd ki a cukros papírokat, jó? 

– Rendben, majd elhozom neked. – ígértem bár fogalmam sincs mihez kezd egy rakás szeméttel. Újra a könyvre néztem. A sensei mégis miért gondolja hogy elolvassuk ezeket? A legutolsó oldalra lapoztam ahol az utolsó pontban az állt: Érezd jól magad és élvezd az életed (amíg teheted xD )… Koro-sensei néha tényleg elég furcsa. 

– Nagisa-chan, gyűjtsünk együtt csokit. – lépett mellém Karma mire elmosolyodtam. 

– Rendben, hívjuk a többieket is és.. – kezdtem de megragadta a karomat és felhúzva a székemről a kijárat felé indult. – Karma-kun, várj.. – álltam meg a terem előtt. Karma a szája elé tette mutató ujját ezzel is jelezve, hogy maradjak csendben. Újra megfogta a kezem én pedig követtem. A teremből kiszűrődő zajok lassanként teljesen elhalkultak a távolság miatt, míg nem Karma be nem kanyarodott a folyosó végén és egy üres terembe nem vezetett. – Mi a baj Karma-kun? 

– Unalmas ez a csoki gyűjtögetés. Már rég kinőttünk belőle. 

– Tehát el akarod lógni. – értettem meg egyből. Igaz hogy kiskorom óta nem mentem csoki gyűjtő körútra de lehet hogy ez lesz életünk utolsó halloweenja.. – Karma-kun, vissza kéne mennünk a többiekhez. 

– Nagisa-chan, mi ez a béna jelmez ami rajtad van? – kérdezte mire kínosan elhúztam a számat. Furcsálltam is hogy eddig senki nem szólt a jelmezem miatt.. 

– Anya nem igazán rajong a halloweenért szóval csak ezt tudtam összedobni.. – magyaráztam.. – De ne terelj, menjünk vissza, rendben? – mosolyogtam. Jó lenne ha mind együtt tölthetnénk ezt az estét. Bár szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a körút végén Koro-sensei benyeli az összes édességünket. Minden bizonnyal ez a kedvenc ünnepe, hisz ilyenkor ingyen tud szerezni édességet. – Hm?.. Karma-kun, minden oké? – néztem fel rá, ugyanis hirtelen túl közel jött hozzám. 

– Én inkább miattad aggódok Nagisa-chan. Olyan kicsi vagy és olyan védtelennek tűnsz. Ráadásul ott van az rémmese is. 

– Milyen rémmese? – kérdeztem értetlenül. 

– Te nem ismered? – kérdezte meglepetten majd még elmosolyodott és teljesen bele hajolt az aurámba. – Azt beszélik hogy Halloween éjjelén egy démon járja az utakat és a legédesebb tinédzserekből választja ki azt akit felfal. Azt mondják Angliából indult több ezer évvel ezelőtt és városonként haladt erre.. Kiszámoltam és most.. ebben a városban fog felbukkanni. – alig hogy befejezte az ajtó előtt Koro-sensei hangosan felsikított és olyan sebesen elhagyta az iskolát, hogy még a terem ajtaja is kicsapódott. Karma meglepetten nézett a nyitott ajtóra majd a vállamra hajtva a fejét halkan nevetni kezdett. – Ez a hülye polip komolyan ilyen beszari? 

– Ez nem volt szép tőled Karma-kun. – motyogtam és előre sajnáltam szegény senseit. Végül is a Halloween nem csak az édességről szól, hanem a halottakról is és az ijesztőbbnél ijesztőbb jelmezekről. Meglepetten pislogva néztem magam elé, mikor megéreztem egy kezet a derekamra simulni.. – Öhm.. Karma-kun..? 

– Nagisa-chan, mond csak milyen jelmez van rajtam? 

– Eh?.. Egy dé.. démon.. – motyogtam el a végét. Mi ez így hirtelen? Karma felemelte a fejét és ismét arcomba hajolt ezzel megint csak durván megsértve a személyes teremet. 

– Nagisa-chan, gyere el velem az alvilágba hogy felfalhassalak. 

– E..Ez nem vicces Karma-kun! – ütögettem meg a mellkasát de ekkor az arcán lévő gonosz mosoly eltűnt és igazán komoly tekintettel nézett rám. 

– Ez nem vicc Nagisa. – mondta majd ajkaimra hajolt és átdugva nyelvét a számba szenvedélyesen csókolt meg.. Ahogy a nyelve a nyelvemhez ér.. Teljesen más mint mikor megcsókoltam Kayano-t.. Karma térde a lábaim közé fúródott, ezzel gyakorlatilag a falhoz szögezve engem.. Így nem tudok kitérni előle, csak akkor ha ellököm, de Karma fizikailag sokkal erősebb mint én.. Bár ez nem számít, ha.. Meglepetten hökkentem fel mikor Karma ujjai megbontották a múmia jelmezem kötéseit.. Elrántva a fejem hangosan lihegtem és elkaptam Karma tolakodó ujjait. 

– Karma! – néztem rá dühösen. Az arca kifejezéstelen volt. – Hagyd ezt abba! – mordultam rá mire lemondóan sóhajtott. 

– Rendben van, abba hagyom ha te is ezt akarod. – jelent meg az a sunyi mosoly az arcán ami sosem sejtet semmi jót.. 

– Hogy érted hogy ha én is..? 

– Adj nekem 10 percet. Ha el tudom érni hogy felsikíts az élvezettől, akkor add át magad nekem. Ha nem sikerül elérnem, akkor elengedlek és bocsánatkérés képpen kitörlöm a telefonomból azokat a képeket amin szoknyában vagy. – az a.. 

– Nem. 

– Nem? – kérdezte meglepetten. 

– Jól hallottad Karma. Nem megyek bele a játékaidba. – toltam el magamtól de amint felfogta szavaimat újra nekem feszült, ám ezúttal mindkét kezét a falra tette a fejem mellett. 

– Na-gi-sa-chan.. – ragozta nevemet dallamosan amitől kirázott a hideg. Most mi a fenét csináljak vele? Ez a srác tényleg megőrült.. – Az előbbi ajánlatot csak udvariasságból tettem. Az egy esély a számodra, hogy kikászálódj ebből az igencsak szorult helyzetből. 

– Na persze.. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok sikítani, élvezni meg főleg nem, szóval engedj el. 

– Ha annyira biztos vagy benne, miért nem próbálod ki? – vigyorgott én pedig megadóan sóhajtottam. 

– De utána elengedsz, ugye? – kérdeztem mire egy barátságosabb mosollyal az arcán bólintott. Előkapta a telefonját, majd beállított rajta egy ébresztőt és lezárta a kijelzőt. 

– Arra gondolom te is rájöttél, hogy ebben a 10 percben nem ellenkezhetsz. – mondta csak úgy mellékesen. 

– Ja.. Erre én is rájöttem. – néztem félre. Karma ismét megbontotta a jelmezem, de ezúttal a mellkasomnál és az ölemnél.. Te jó ég, ez annyira fura.. – Hé! – kaptam el a kezét mikor kisebbik részemhez ért. 

– 10 perc Nagisa-chan, bírd ki. – mondta és elhúzva onnan kezemet ismét rá fogott tagomra és eleinte finoman, később pedig néhol erősebben masszírozott.. 

– Karma-kun.. Elég.. – remegtem meg mikor péniszem éledezni kezdett. 

– Még van időm. – nyalta meg szája szélét és szabad kezével felemelve fejemet csókolt meg. Éreztem ahogy ismét lazulnak a kötések, ezúttal fenekemnél.. A számban lévő nyelvtől azonban csak nyöszörögni tudtam, ellenkezni nem.. A keze egyre gyorsabban mozgott előtagomon ami miatt csakhamar elélveztem.. És persze Karma ekkor döntött úgy hogy kiveszi térdét lábaim közül, így a hirtelen eltűnt támasz miatt esetlenül rogytam le a földre. Karma leguggolt elém és elmosolyodott. – Még mindig van időm, Nagisa-chan. – mit akarsz méég Karmaa? Egyáltalán mi a fene ütött belé? 

– Ühm.. Karma.. Mit..? – néztem értetlenül mikor magához húzott majd felemelt és a padra fektetett. Meglepetten kuncogott rajtam, ugyanis a pad mérete épp elegendő volt törzsemnek.. Sőt.. Még nagyobb is volt a felülete.. Karma feltolta lábaimat a pad sarkára, kezeimmel pedig a pad szélében kapaszkodtam meg. – Karmaa.. Elég.. – motyogtam de ennek ellenére nem tettem semmit. Nem csak a játék miatt.. Karma.. Olyat tesz velem amit régóta szerettem volna átélni. Csak nem gondoltam, hogy vele fogom.. És így.. – Karma. 

– Még nem Nagisa-chan. – mosolygott és megtámaszkodva felettem megcsókolt. Nem volt hosszú csók, épp hogy érintette nyelvemet sajátjával. Újra előtagommal kezdett el játszani miközben másik kezével a fenekemnél kutakodott. 

– Karmaa.. – nyöszörögtem tehetetlenül az érzéseimmel viaskodva. Talán ez az utolsó alkalom, hogy ilyesmit tehetek, utána valószínűleg mind meghalunk, szóval.. Nincs értelme halogatni és nem rossz, de.. 

– Olyan édes vagy Nagisa. És olyan kis naiv.. – ingatta a fejét amit nem tudtam mire vélni. 

– Ah! – kaptam levegő után mikor Karma egy ujjal felnyomult bennem. – Karmaa! – kaptam el a kezét, így azonban meg kellett emelnem törzsemet a padról ami miatt a bennem lévő ujj egy olyan pontot talált el bennem amitől csillagokat láttam és nem a rossz értelemben.. – Ühnn.. – remegve hunytam le szemeimet. Karma nevetése betöltötte a termet, de ez a nevetés furcsább volt mint szokott. Ez nem volt gúnyos, sem lenéző.. Ismerem ezt az oldalát.. Amikor valóban boldog és örül valaminek, akkor nevet így.. Nem értem őt.. Eddig soha nem közeledett felém, erre most kiderül, hogy a fiúkhoz is vonzódik? Éreztem ahogy még egy ujját csatlakoztatja az előzőhöz, és óvatosan ollózni kezd bennem. Furcsa érzés de.. annyira nem rossz.. Ez megijeszt. – A.. Az idő.. 

– Még van időm Nagisa. – simított végig belső combomon majd megfogva a farkamat ismét izgatni kezdett. 

– Ühm! – szorítottam számra a kezeimet mikor hirtelen megharapta egyik mellbimbómat. Jó.. végül is az is egy erogén zóna, de.. Nem kéne hogy tetszen.. 

– Milyen érzékeny.. – húzta ki belőlem ujjait és mindkét kezét a csípőmre tette. Ködös tekintettel néztem le, hogy mire is készül pontosan, de ekkor megláttam merevedését amit gondolom nem csak meg akart mutatni hanem be is akarja tenni.. 

– Neh! – takartam el fenekem de mikor Karma megemelte csípőmet majd hirtelen vissza engedte a padra, a kezem fentebb csúszott, így épp csak ujjaimmal takartam magam ami között egyszerűen beférkőzhetett.. Néma kiáltásra nyíltak ajkaim míg hátam ívben megfeszült a bennem lüktető nemi szerv miatt.. Karma férfias morgást hallatott miközben felső teste hozzám simult. Halkan kuncogott ábrázatomon de én nem tudtam rá nézni. 

– Édes.. édes Nagisa-chan.. Még rengeteg időnk van.. – duruzsolta majd éreztem hogy kintebb húzódik, de csakhogy utána erősebben csapódjon belém. Meglepetten sikítottam fel amin nevetni kezdett. – Nyertem.. Add át magad nekem. Add át magad teljesen. Nyögd a nevem, kapaszkodj belém, kérj többet belőlem. – bontotta ki a hajamat és megfogva egyik kezem a tarkójára simította azt, de én a gyors tempója miatt amit diktált, többnyire csak nyögni tudtam, és kihasználva az új fogást amibe kapaszkodhatok, a tarkóján lévő hajába markoltam.. 

– Kha..rma.. – kapaszkodtam belé másik kezemmel is és közelebb húzva magamhoz csókoltam meg őt.. Találhattam volna kibúvót.. Elküldhettem volna a francba.. De igazából.. Én is akartam ezt az egészet.. 

Fáradtan feküdtem a hátamon de mikor körülnéztem Karma már nem volt sehol. Kissé rendbe szedtem magam majd értetlenül néztem az egyik padon heverő telefonra.. Ez Karmáé.. Oda lépve a mobilhoz, feloldottam a képernyőt és megnéztem az előzményeket.. 

– Az a szemét.. – morogtam a fogamat csikorgatva. Valóban beállította az ébresztőt.. Jövő halloweenre..