Az örökség 4. rész

Az egész éjszakát átvirrasztottam és még csak nem is Eren miatt. Olyan hét körül felébredt ugyan, de evett egy kis levest, aztán fürdetés után vissza aludt. Csendes volt ami aggasztott, mert nem csak a láz volt az oka. A felnőttek hajlamosak elfejteni, hogy a gyerekek is emberek, legyenek akármilyen kicsik is.

Olyan fél óránként ellenőriztem a homlokát. Két ellenőrzés között pedig bőven volt időm a gondolkodásra. Azt elég gyorsan sikerült tisztáznom magamban, hogy nincs semmi furcsa abban, ha egy vonzó férfit vonzónak tartok. Az sokkal jobban zavart, hogy az ingemben akartam látni és hogy erotikus helyzetekben képzeltem el magam mellett. Kezdjük azzal, hogy impotens vagyok. Levi biztos nem akarna egy szexnélküli párkapcsolatot, és mielőtt ennek megoldására ötletekkel álltam volna elő (már késő volt, de nem fontos), emlékeztettem magam arra, hogy Levi heteró ahogy eddig magamról is teljes mértékben ezt hittem.

Egy lemondó sóhajjal pillantottam Eren felé, aki egy kispárnát ölelve aludt. Egész délelőtt a karomban volt, nem lehetett letenni. Vajon Levi is folyton a karjában tarja?

Ahogy elképzeltem a szívem hevesebben kezdett dobogni. Miért pont most és miért pont Levi?

A csengő hallatán Eren szemöldökei megrándultak, de nem kelt fel. Sietve indultam ajtót nyitni, nehogy újra megszólaljon a berregő hang. Az ajtó előtt apám állt amin elmosolyodtam és bentebb tessékeltem a házba a hidegről.

– Eren alszik. – mondtam halkan miközben levette a cipőjét és a kabátját.

– Hogy van? Lement a láza?

– Igen, de még mindig hőemelkedése van. – erre csak bólintott és benézett a szobába, ahol Eren békésen aludt. – Kérsz egy teát? – kérdeztem bár meg sem vártam a válaszát, rögtön elindultam elkészíteni.

– A bébiszittered ma nem dolgozik?

– Nem. Azt mondtam neki, hogy maradjon otthon és majd szólok, ha Eren jobban lesz. – ezen elgondolkodott majd felsóhajtott.

– Ne hajtsd túl magad Erwin. – erre nem tudtam mit felelni. Anyám mindig sokat várt el, apám pedig csak figyelmeztetett, hogy lassítsak kicsit. De erre nem volt idő, régen sem és most sem. Kíváncsi vagyok mikor tudok majd lassítani.

– Mindjárt indulok. – siklott a tekintetem az órára. – Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél. Legfeljebb egy óra múlva jövök.

– Nem kell sietned, mára végeztem a munkával. Holnap délelőtt is át tudok jönni.

– Köszönöm. – magára hagytam a konyhában és mielőtt elmentem volna, ránéztem Erenre. Ébredezett szóval vettem a bátorságot, hogy puszit adjak neki. – Papa itt lesz veled amíg én benézek a vállalathoz. Sietek vissza. – csak pislogott rám ezért újra megpusziltam, majd szedelőcködni kezdtem.

Napközben több e-mailt is megjelöltek a munkatársaim, hogy mindenképp olvassam el, és van pár megbeszélni valónk is. Szeretem a munkám, de túl sokszor terelődtek el a gondolataim tegnap óta. Mikor délelőtt elolvastam az új előírásokat, tudtam, hogy be kell mennem délután. Levit akartam hívni, hogy vigyázzon Erenre, de a gondolataim még mindig elég kuszák vele kapcsolatban. Le kell higgadnom mielőtt újra találkozunk.

*

A telefonomon apám neve jelent meg a kijelzőn, mire a gyomrom görcsbe ugrott és rögtön felvettem.

– Mi a baj? Eren..?

– Minden rendben. Ne aggódj. – szakított félbe nevetve mire a vállaim ellazultak és felsóhajtottam.

– Akkor miért hívtál? Oh, a pelenkák a fürdőszobában vannak. – tippeltem meg a telefonhívás okát.

– Igen, azt már tudom. Levi az előbb megmutatta. – erre kérdőn vontam fel a szemöldököm, de ezt nyilván nem láthatta.

– Levi ott van? – kérdeztem de a fejem zsongni kezdett. Még nem tisztáztam mindent az érzéseimmel kapcsolatban és minél hamarabb haza akartam menni, hogy vigyázzak Erenre de túl feltűnő lenne ha kerülném Levit vagy ha arra kérném apát, hogy küldje el.

– Rendes fiú, nagyon aggódott Erenért és miattad is. Meglepte, hogy tőlem kértél segítséget, bár ezt nem mondta ki, de elég egyértelmű volt. – ahogy apám beszél róla az megnyugvással tölt el. – Értem miért kedveled annyira. Gyorsan vág az esze és megfontoltan cselekszik, bár anyádnak igaza van abban, hogy nem a megbízhatóság mintaképe, de talán pont ezért kell kevésbé aggódnom, most hogy személyesen is eltöltöttem vele egy kis időt. A sorozatgyilkosok szinte mindig túl szimpatikusak az embereknek, szóval Levi biztos nem az.

– Ez egy kicsit..

– Anyád megint bűnügyi sorozatokkal üti el az estéket, szörnyű ezekre dolgozatot javítani. – sóhajtott fáradtan. – De azért kerestelek, mert behívtak az esti órákra helyettesíteni. Az egyik kollégám lebetegedett. Biztos valami vírus tombolhat.. Levi azt mondta, ott marad Erennel amíg haza nem érsz, mondtam neki, hogy max még fél óra lehet, mert rég elmentél. – ettől viszont nem nyugodtam meg. Maradt fél, max háromnegyed órám arra, hogy tisztázzam magamban, mit is érzek pontosan. Fellángolást vagy többet?

– Értem. Köszönöm, hogy vigyáztál rá.

– Most se jöttem volna el, ha Levi nem ajánlja fel, hogy marad. Holnap délelőtt mikor menjek?

– Amikor felébredsz és elkészülsz. Ha csak egy órát figyelsz rá, az is bőven elég. Csak a leveleket szeretném majd elhozni, azokra meg otthon is meg tudom írni a választ. – nem túl szép tőlem, de megkértem a titkárunkat, hogy használja a pecsétemet és itt is hagytam neki, hogy holnap nyomtassa ki az e-maileket amiket küldök és pecsételje le, majd adj fel postán. Legalább ez a része megoldható..

– Jól van fiam, akkor holnap. – tette le a telefont én pedig felsóhajtva néztem a kijelzőt.

Elővettem egy lapot és félre raktam egy kicsit a munkát. Öt perc pihenő belefér. Felírtam, hogy mit szeretek Leviban és mit nem. Elég hosszúra nyúlt a mit szeretek benne lista. Becsületesen végzi a munkáját, van tartása, nem érdekli mit gondolnak mások, tud titkot tartani (legalábbis azt hiszem), megbízható, helyes.. A helyes után elég sokáig elemeztem mi tetszik a külsejében, ami már kezdett kínos lenni, szóval inkább leírtam, hogy minden tetszik benne. Belsőre és külsőre is fantasztikus, de ami miatt még szeretem, azaz ahogy Erennel bánik. Figyel rá, kedves vele, nem tekinti koloncnak, beszél hozzá és nem csak munkának tekinti, hanem szereti is. Aggódik érte.

Eszembe jutott mit mondott apám a telefonban. Értem is aggódik. Levi gondoskodó, figyelmes.. Nem faggat semmiről, elfogadja ha nem akarok beszélni.

A rossz tulajdonságok közé ha nagyon megerőltetem magama, akkor is csak annyit tudok írni, hogy túlságosan távolságtartó. De a legutóbb.. Végre elfogadott egy csésze teát és egy felsőt is, miután Eren leette levessel. Máskor csak letörölte és nem érdekelte tovább a dolog. Pedig olyan tisztaság mániásnak tűnik, mégsem zavarja mikor koszos lesz a ruhája etetés közben, vagy takarítás közben. Nem bánta azt sem mikor Hanji kutyája, a kezét nyalogatta.

Felsóhajtva téptem szét a lapot és dobtam ki a kukába. Az órára néztem és beállítottam egy jelzést a telefonomon, hogy fél óra múlva kezdjek el készülődni.

Szeretem Levit, inkább az a furcsa, hogy mások nem. Nincs ezen mit ragozni, ő tökéletes. Persze hogy odáig vagyok érte és örülök, hogy megismertem, de ennyi, semmi több.

Mégis, hiába döntöttem el, hogy az érzéseim nem többek hirtelen fellángolásnál amit azért kezdtem érezni, mert Levi finoman szólva is főnyeremény, attól még nehezemre esett szembenézni vele, mindezek után. Mintha attól félnék, hogy olvasni tud a gondolataimban és megutálna amiatt amit rejtegetek előle.

Fél óra elteltével elköszöntem a munkatársaimtól és haza indultam. Nem rejtegetek semmit. Ha Levi nyíltan rákérdezne, hogy érzek-e iránta valamit megmondom, hogy nagyon kedvelem és hálás vagyok érte, hogy nekem dolgozik. Ha arra kérdezne rá, hogy volt-e valamilyen romantikus képzelgésem vele, megmondanám, hogy elképzeltem, hogy megcsókolom és hogy az ingemet hordja. De úgy sem fog ilyesmit kérdezni. Másnak pedig azért nem mondom el, még akkor sem ha rákérdeznek, mert nem rájuk tartozik.

Ha valamiért mégis felmerülne Leviban a gyanú és kereken rákérdezne.. Hogy reagálna ha tudná?

Elengedve egy újabb képzelgést, bekanyarodtam egy supermarket felé és Levi helyett inkább azon gondolkodtam, mit főzzek Erennek amik számára kicsit enyhíthetik az apja hiányát. Grisha ritkán főzött míg ismertük, az unokatestvérem, Dina viszont imádott sütni. De Eren nem Dina fia. Vajon ki lehet Eren anyukája? Mikor Dina meghalt, Zack hat éves volt. Már tizenkettő. Akárhogy számolok, Eren körülbelül két-három éves, bár még nem szobatiszta, de ez amiatt is lehet, hogy az apja magára hagyta. Szóval hacsak nem ugrottak rögtön a babagyártásra, akkor Grisha elég gyorsan túllépett Dinán.

Ez feldühít.. Vajon Erenen és Zacken kívül van még hátrahagyott gyereke?

Mikor már nem tudtam tovább húzni a vásárlást, beálltam a leghosszabb sorba és volt hogy pár embert még magam elé is engedtem.

Ők azt gondolták milyen kedves vagyok, hogy figyelek arra, hogy az ő kosarukban alig van valami, de igazából csak szánalmas módon húztam az időt.

Szerettem volna Erennel lenni és vacsorát főzni neki, majd megbizonyosodni afelől, hogy rendben elalszik.

Szerettem volna beszélni Levial.

Szerettem volna otthon lenni velük.

Akárhogy húztam az időt, még így is benne voltam a háromnegyed órában.. Gondoltam rá, hogy üljek-e a kocsiban még hét percet és várjam meg a 45-öt, de letettem róla. A kocsi kistükrében semmi nem látszott a bennem dúló vívódásról. Hogy emiatt apám génjeinek legyek hálás, vagy anyám nevelésének, az hirtelen nem tudott annyira lekötni, mint a hevesen verő szívem.

Leállítottam a motort és kivettem a holmikat a kocsiból, majd mély levegőt véve bementem a házba.

– Tadaima! – köszöntem abban a reményben, hogy Eren nem alszik.

Levi lépett ki a folyosóra Erennel a karjában, aki egy plüss majom fülét markolta a keze között. Élénkebbnek tűnt mint pár órája. Levi köszönésképp biccentett majd lazán félkézbe fogta Erent a másikat pedig felém nyújtotta, hogy segítsen. Mosolyogva leintettem.

– Csak a cipőt veszem le. – erre meglepetten vonta fel a szemöldökét én pedig immár zokniban mentem végig a folyosón és lepakoltam a konyhában, csak ezután vettem le a kabátomat és a sálat. Levi nem szerette ha a földre teszem a szatyrot vagy a táskát. Alapvetően nem szól érte, csak mindig igyekszik átvenni tőlem, mielőtt letenném. Mikor rákérdeztem azzal magyarázta (de csak sokkal később a kérdés után) hogy ahol gyakran megfordulnak kinti cipővel, oda nem szeret letenni olyan dolgokat amiket később a konyhaasztalra vagy a kanapéra teszek. Ezután azt is elmondta, hogy ez nála berögzült szokás, ne foglalkozzak vele.

Levi leültette Erent az egyik székre majd ismét felém nyújtotta a kezét a kabátomat kérve.

– Én is ki tudom vinni Levi. – mosolyogtam és kikerülve visszamentem a fogasokhoz ami mellett egy beépített szekrénybe tettem a kabátomat egy vállfára.

Levi a konyha ajtó előtt állt a folyosón és karba font karokkal engem nézett. Úgy tűnt aggasztja valami.

– Ha megkérdezem mi a baj, elmondod? – kérdeztem mire grimaszolt egyet és visszament a konyhába Erenhez. – Sejtettem. – mosolyogtam és én is utánuk mentem. Levi elkezdett kipakolni a szatyrokból én pedig Erenhez lépve leguggoltam mellé és átölelve megpusziltam az arcát.

– Tadaima. – mondtam neki újból mire felém fordult és rám mosolygott.

– Taima. – mondta mire kuncogva megsimogattam a fejét.

– Nem Eren. Én jöttem haza, te már itthon voltál. Az érkezőknek azt mondjuk „Okaeri". – már nem igazán érdekeltem, csak gyengéden megpaskolta az arcom és szusszant egyet, de inkább sóhajnak éreztem.

– Mit szerettél volna főzni? – kérdezte Levi a zöldségekre nézve.

– Csak egy egyszerű misot. – erre csak bólintott és felgyűrte a felsője ujját. – Mit csinálsz?

– Megfőzöm, te feküdj le aludni. – azzal már hátat is fordított, hogy edényeket vegyen elő. Felsóhajtva vettem át tőle mire dühösen nézett fel rám. Megtámaszkodtam előtte a konyhapulton és közelebb hajoltam hozzá.

– Most úgy nézel rám mint egy dühös tinédzser aki nem akar este nyolcra haza érni. – hülyeség, csak közel akartam lenni hozzá.

– Akkora táskák vannak a szemed alatt, hogy legszívesebben elvenném a jogosítványodat. – ez meglepett így nevetve elhúzódtam tőle.

– Hallod ezt Eren, el akarják venni a jogosítványomat. – Eren nagy zöld szemei érdeklődve néztek felénk, de csak a plüsst gyömöszölte, mondani nem mondott semmit. – Jól vagyok Levi, nem kell aggódnod. A miso gyorsan kész van.

– Ha ennyire friss vagy.. – letette a vágódeszkát és felém fordult. – Miért nem nekem szóltál, hogy vigyázzak Erenre délután? – már másodjára lep meg az elmúlt két percben.

Ő most.. számon kér? Vagy megsértődött? Mind a kettő? Ez mennyivel jobban áll neki mint egy nőnek..

Levi felsóhajtott és megdörzsölte a nyakát.

– Nem tudom mi bajod van, de ha valamit rosszul csinálok, akkor mond meg. Te mondtad, hogy beszéljük meg, ha gond adódik, szóval..? – kérdőn nézett rám a választ várva.

Erenre néztem aki maga előtt tartotta a plüss majmot és összehúzott szemekkel nézte a hasát majd az egyik kezével elengedte, gondolom hogy megtapogassa azt a pontot amit figyelt, de így hogy csak egy kézzel tartotta, a játék elmozdult az előbbi pozíciójából, ami miatt meglepetten ugrott egyet és felvont szemöldökkel meredt a majomra. Még mindig felvont szemöldökkel a másik kezével is elengedte, mire a majom a földre zuhant. Meglepetten pislogott utána.

Felsóhajtva oda léptem és felvettem neki a földről. Eren rám nézett és kinyújtotta felém a karjait, hogy vegyem fel. Úgy kapaszkodott belém, mintha ő is lezuhanhatna mint a plüss majom az imént. Még mindig kicsit meleg volt a homloka és a megszokott énjéhez képest bágyadtabb is volt. Máskor hangosan mutatja meg mit talált vagy mi történt, esetleg hangos sírásba kezd, de most nem tett semmi ilyesmit.

Erennel a karomban visszaléptem a pulthoz Levi mellé aki kutakodón figyelte az arcom. Aggódva.. Talán csak a munkája miatt aggódott, de akkor is legszívesebben megsimogattam volna az arcát, és gyengéd csókkal nyugtattam volna. Ehelyett csak gyengén rámosolyogtam.

– Ismerem az igazi apját. – nyögtem ki mire összevonta egy pillanatra a szemöldökét majd Erenre pillantott.

– Szóval nem te vagy..? – nem fejezte be. Valószínűleg eddig is sejtette, de most már biztos lehetett benne.

– Vér szerint nem. – öleltem magamhoz a törékeny kisgyereket. – Ezért halad olyan lassan, hogy hivatalosan a gondviselője legyek. Ráadásul titkosított adatokról van szó, gőzöm sincs ki az anyja. – megpusziltam Eren halántékát de ő csak bámulta a csempéket mintha azon tanakodna, mennyire fájna ha leesne. Szorosabban öleltem magamhoz és ő is szorosabban markolta meg a felsőmet.

Levi Erent figyelte, aztán rám nézett és bólintott, hogy érti, de igazából ez csak egy részlete az egésznek, ráadásul a vele való viselkedésemhez nem sok köze van.

– Azt akarod, hogy érezze, számíthat rád. – törte meg a hosszúra nyúlt csendet Levi. – De ha összeesel a fáradtságtól, azzal megrémiszted őt és mindkettőtöket veszélyezteted. – elgondolkodva meredtem a fali órára. Mikor Levi marad is egy kicsit délután, legkésőbb hatkor elindul, hogy elérje a buszt ami beviszi a város központjába. Ha azt a buszt lekési, csak egy óra múlva megy a következő és bár a városba könnyebb bejutni, a hely amerre él, elég messze van.

– Holnap reggel.. – kezdtem de elharaptam a mondat felét és újra terveztem az egészet, beleszámolva hogy ha tovább marad hatnál, akkor körülbelül mikor érhet haza. – Holnap 10-kor el tudsz jönni? – kérdeztem végül mire gyanakodva nézett rám.

– Hatra is tudok jönni.

– Legyen 10. – ismételtem mire hanyagul vállat vont, de ez nem olyan hanyagság volt, hogy neki aztán mindegy, hanem inkább olyan, hogy „oké, te vagy a főnök, örülj magadnak". Másokban ezt valószínűleg utálnám, de benne még ez is vonzó.

Eren kinyújtotta a kezét Levi felé.

– Gesszee. – mondta gyengén majd újra ismételte a szót.

– Már akartam kérdezni.. De ez mit jelent? – kérdezte Levi amin elmosolyodtam és átadtam neki Erent. Mielőtt elhúzódtam volna Erentől és ezáltal Levitól is, még belenéztem azokba a barna szemekbe, amik egyáltalán nem jöttek zavarba a közelségemtől és nem is ijedtek meg tőlem.

– Téged. – feleltem mire kissé bosszúsan rándult meg a szemöldöke.

– Erre én is rájöttem. – felelte én pedig kuncogva egyenesedtem fel, hogy hozzáfogjak elkészíteni a levest. – Majd én. – fogta meg az egyik karjával a karomat Levi. – Aludnod kéne. – mondta újra.

– Szívesen főzök és amúgy is. – pillantottam Erenre. – Még csak most vetted át, hagy ölelgessen kicsit.

– Nem vagyok a plüss macija. – nem de az enyém lehetnél. Ez a gondolat kellően éberré tett, bár úgy tűnik még így is képes vagyok álmodozni. Levi le ült és az ölébe ültette Erent, aki átölelte a férfi nyakát és úgy tűnt aludni készül.

Ahogy elnéztem őket.. Szeretném megkapni ezt a családot. Vigyázni a fiamra, az örökösömre és erre a férfira aki ugyanúgy vigyáz rá ahogy rám. Magamhoz akarom ölelni.. Akarom őt.

05. rész