A két feladó 2. évad 11. rész
Nem lesz legközelebb
A fejem hasogatott mint a fene és
cseppet sem segített a dolgon mikor valaki felhúzta a redőnyt, ezzel engedve be
a fényt a szobába. Hunyorogva néztem Iwa-chanra aki a párkánynak dőlve, karba
font karokkal meredt rám.
– Szarul nézel ki Szarkawa. – még értékelném is a gáz szóviccet, ha nem érezném pontosan olyan szarul magam, mint ahogy kinézhetek. Fájdalmasan hörögve temettem a fejem a párnába, abban reménykedve, hogy megszűnik a lüktető fájdalom a fejemben és az égető érzés a torkomban és a gyomromban. Ez persze nem így történt, és még csak nem is tompították a fájdalmakat a reményeim.
– Basszus.. – hörögtem egy számomra ismeretlen hangon. – Óh, basszus.. – fúrtam a fejem még jobban a párnába azért rimánkodva, hogy az egész csak egy rohadt álom legyen. Eddig is tudtam, hogy szánalmas vagyok még ha erősen tagadtam is, de tegnap este minden a felszínre tört.
– Ja. Basszus. – értett egyet Iwa-chan.
– Meg kellett volna állítanod.
– Miért? Végül is nem történt semmi. – hunyorogva fordítottam felé a fejem, dacolva a vakító fénnyel. Iwa-chan megszánt és egy kicsit lentebb engedte a redőnyt, de csak annyira, hogy legalább a fejemet takarja az árnyéka.
– Én ezt azért nem mondanám semminek. – igaz hogy beégettem magam Iwa-chan előtt, de az nem annyira fájó mint az, hogy megaláztam magunkat a környék összes kocsmájában ahová bementem bátorságot gyűjteni. Egy ideig nagyon is határozottan mentem előre, de csak úgy egy óra múlva jöttem rá, hogy rohadtul nem tudom hol lakik most Koushi.. És inkább felvágtam volna az ereimet, mint hogy felhívjam Kuroot és segítséget kérjek tőle ezzel kapcsolatban. Szóval beültem az első kocsmába amit megpillantottam és dühösen kiabáltam az első részeggel aki nekem jött. Mindent kiadtam. Elküldtem olyan helyekre is, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Mert halálfasza az van, de apád méhének az ikre az mi a jó büdös franc? – Tényleg Kuroonak hívtam egy vadidegen nőt?
– Nem csak őt hívtad így. Az első részeg pasit is így hívtad, meg az út szélén egy kurvát, egy fekete macskát, egy árnyékot, egy bokrot, három oszlopot, négy másik részeg faszit, még egy bokrot, két nőt is és egy másik részeg pasit akit aztán Koushinak hívtál és lesmároltad. Ja és Iwa-channak hívtál egy csapost, Kenmának egy macskát..
– Nagyjából rémlik, de azért kösz a felsorolást. – hörögtem fáradtan. – Lenyűgöző a memóriád. – morogtam csak úgy mellékesen. Iwa-chan elengedte a füle mellett a megjegyzést.
– Van keksz az éjjeli szekrényeden. Egyél, aztán vedd be a gyógyszert is. – magam mellé pillantottam az említett helyre. Egy kistányérnyi keksz, egy pohár ropi, egy üveg víz, egy levél gyógyszer.
– Jó fej csapos lehetett ha Iwa-channak hívtam.
– Ja. Tényleg az volt. Nem úgy mint a többi. – elég sok helyen voltunk, és elég sok csapos volt velünk lekezelő mikor meglátta, hogy részeg vagyok. De lehet inkább az ordítozásom volt az oka. Elég bunkó voltam.. Kinyúltam a ropiért és még ha a gyomrom dühösen is morgott, akkor is leerőltettem pár falatot. Iwa-chan továbbra is az ablaknál állt és engem bámult. Nem tűnt dühösnek, de.. Visszagondolva a tegnap estére, nagyon sok gondot okoztam neki. Felültem az ágyban és fájdalmasan dörzsöltem meg a halántékomat. Mély levegőt véve néztem ismét Iwa-chanra és a lehető legőszintébben próbáltam bocsánatot kérni tőle.
– Bocs hogy ennyi kellemetlenséget okoztam. – lehet hogy a „Ne haragudj” kezdés jobb lett volna. Iwa-chan hangosan felsóhajtott mire szomorúan néztem a mellettem lévő ropikra, amikhez eddig se fűlött a fogam, de most még inkább ott hagynám őket a fenébe.
– Nehéz időszakon mész át. Majd túljutunk rajta. – többes számban beszél.. A saját életét kéne igazgatnia az enyém helyett. Egyedül kellene túljutnom ezen a faszságon, de én magammal rántom őt is..
– Szarul nézel ki Szarkawa. – még értékelném is a gáz szóviccet, ha nem érezném pontosan olyan szarul magam, mint ahogy kinézhetek. Fájdalmasan hörögve temettem a fejem a párnába, abban reménykedve, hogy megszűnik a lüktető fájdalom a fejemben és az égető érzés a torkomban és a gyomromban. Ez persze nem így történt, és még csak nem is tompították a fájdalmakat a reményeim.
– Basszus.. – hörögtem egy számomra ismeretlen hangon. – Óh, basszus.. – fúrtam a fejem még jobban a párnába azért rimánkodva, hogy az egész csak egy rohadt álom legyen. Eddig is tudtam, hogy szánalmas vagyok még ha erősen tagadtam is, de tegnap este minden a felszínre tört.
– Ja. Basszus. – értett egyet Iwa-chan.
– Meg kellett volna állítanod.
– Miért? Végül is nem történt semmi. – hunyorogva fordítottam felé a fejem, dacolva a vakító fénnyel. Iwa-chan megszánt és egy kicsit lentebb engedte a redőnyt, de csak annyira, hogy legalább a fejemet takarja az árnyéka.
– Én ezt azért nem mondanám semminek. – igaz hogy beégettem magam Iwa-chan előtt, de az nem annyira fájó mint az, hogy megaláztam magunkat a környék összes kocsmájában ahová bementem bátorságot gyűjteni. Egy ideig nagyon is határozottan mentem előre, de csak úgy egy óra múlva jöttem rá, hogy rohadtul nem tudom hol lakik most Koushi.. És inkább felvágtam volna az ereimet, mint hogy felhívjam Kuroot és segítséget kérjek tőle ezzel kapcsolatban. Szóval beültem az első kocsmába amit megpillantottam és dühösen kiabáltam az első részeggel aki nekem jött. Mindent kiadtam. Elküldtem olyan helyekre is, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Mert halálfasza az van, de apád méhének az ikre az mi a jó büdös franc? – Tényleg Kuroonak hívtam egy vadidegen nőt?
– Nem csak őt hívtad így. Az első részeg pasit is így hívtad, meg az út szélén egy kurvát, egy fekete macskát, egy árnyékot, egy bokrot, három oszlopot, négy másik részeg faszit, még egy bokrot, két nőt is és egy másik részeg pasit akit aztán Koushinak hívtál és lesmároltad. Ja és Iwa-channak hívtál egy csapost, Kenmának egy macskát..
– Nagyjából rémlik, de azért kösz a felsorolást. – hörögtem fáradtan. – Lenyűgöző a memóriád. – morogtam csak úgy mellékesen. Iwa-chan elengedte a füle mellett a megjegyzést.
– Van keksz az éjjeli szekrényeden. Egyél, aztán vedd be a gyógyszert is. – magam mellé pillantottam az említett helyre. Egy kistányérnyi keksz, egy pohár ropi, egy üveg víz, egy levél gyógyszer.
– Jó fej csapos lehetett ha Iwa-channak hívtam.
– Ja. Tényleg az volt. Nem úgy mint a többi. – elég sok helyen voltunk, és elég sok csapos volt velünk lekezelő mikor meglátta, hogy részeg vagyok. De lehet inkább az ordítozásom volt az oka. Elég bunkó voltam.. Kinyúltam a ropiért és még ha a gyomrom dühösen is morgott, akkor is leerőltettem pár falatot. Iwa-chan továbbra is az ablaknál állt és engem bámult. Nem tűnt dühösnek, de.. Visszagondolva a tegnap estére, nagyon sok gondot okoztam neki. Felültem az ágyban és fájdalmasan dörzsöltem meg a halántékomat. Mély levegőt véve néztem ismét Iwa-chanra és a lehető legőszintébben próbáltam bocsánatot kérni tőle.
– Bocs hogy ennyi kellemetlenséget okoztam. – lehet hogy a „Ne haragudj” kezdés jobb lett volna. Iwa-chan hangosan felsóhajtott mire szomorúan néztem a mellettem lévő ropikra, amikhez eddig se fűlött a fogam, de most még inkább ott hagynám őket a fenébe.
– Nehéz időszakon mész át. Majd túljutunk rajta. – többes számban beszél.. A saját életét kéne igazgatnia az enyém helyett. Egyedül kellene túljutnom ezen a faszságon, de én magammal rántom őt is..
Iwa-chan kora délután indult haza, bár elég nehezen vette
rá magát arra, hogy egyedül hagyjon. Háromszor is visszafordult és megkérdezte,
hogy ne maradjon-e mégis, de határozottan elutasítottam, hogy miattam ne tudjon
pihenni legalább egy kicsit a következő munkanapja előtt. Így végül hazament,
de előtte elég durván figyelmeztetett, hogy ne csináljak semmi őrültséget és
azt is megtiltotta, hogy alkoholt igyak. A másik oldalamra fordulva rákerestem
a neten, hogy milyen alkohol tartalmú ételeket lehet találni a közelben, de
alig olvastam el pár blogot, fájdalmasan nyögve dobtam félre a kütyüt és a
párnába temettem az arcom. Azért elég durva, hogy még mindig ennyire komolyan
veszem Iwa-chan tiltásait. Felnőtt vagyok a fenébe is! Akkor iszok amikor
akarok! Már épp felültem, hogy komolyan véve magam, leugorjak a közeli kis
boltba egy sörért, mikor is a kezdetleges lelkesedésem teljesen oda lett..
Iwa-chan nagyon dühös lesz ha felhív én pedig netalántán megint részeg lennék.
És azt is kinézem belőle, hogy random beállít, leellenőrizni, hogy komolyan
vettem-e amit mondott. Vagy rám küldi a szomszéd nénit. Ha már itt tartunk,
Iwa-chan miért van jóban a szomszédommal? Bár őt mindig jobban kedvelték az idősek
mint engem. Mármint a perverz vénlányok kivételével persze.. Nekik valamilyen
érdekes módon nagyon is szimpatikus voltam. A telefonom csörögni kezdett mire a
kijelzőre pillantva elhúztam a számat. Kuroo.. Felemeltem a kütyüt és kinyomtam,
de szinte rögtön újra csörögni kezdett. Újra kinyomtam.. Majd újra és újra.
Aztán sms-k érkeztek, de meg sem nyitottam őket, inkább megkerestem, hol tudom
letiltani a számát. Sosem néztem volna ki Kurooból, hogy ennyire erőszakos
lenne, bár azt sem gondoltam volna, hogy ennyire rám fog kattanni. És őszintén szólva
én is sokat zargattam Koushit mikor elkezdtem vonzódni hozzá. Ez idővel
változott, de annyira azért mégsem. Gyorsan letiltottam Kuroo számát és
hangosan felsóhajtva nyitottam meg a netet, hogy meg tudjam nézni újra Koushi
profilját.. Csakhogy.. Eltűnt.. Idegesen néztem fel egy másik társkeresőre
(nagyon előrelátóan könyvjelzőztem a profiljait, annak ellenére is, hogy
mindenhol ugyanaz a szöveg volt, ugyanazzal a képpel). Az összes eltűnt.. De
miért? Összejött valakivel? Nem.. Talán csak elege lett a társkereső
oldalakból. Sok a hülye manapság, szóval megértem.. Biztos rengetegen
zargatták. Vajon hány randija lehetett egy héten? Tudom, hogy semmi közöm
hozzá, de akkor is zavar.. Rá kellett volna írnom és randit szervezni vele.
Biztos meglepődött volna mikor én várom a megbeszélt helyen és nem egy negyven
körüli, kétgyerekes család apa. Gondolom fiatalabbakkal nem foglalkozik. Furcsa
lenne, elvégre ha minden igaz akkor tanár lett belőle. Mondjuk a családos pasik
is ki vannak lőve, kivéve persze ha nem szólnak előre, hogy amúgy feleségük van
és kétszer váltak.. A csengő hallatán fájdalmasan nyögtem fel. Igazam volt
Iwa-channal kapcsolatban mi? Vajon a szomszéd néni az vagy egyenesen Iwa-chan?
A szomszéd nénire tippelek. Azért Iwa-chan sem annyira hülye, hogy a saját
életét még ennél is jobban megnehezítse. Már a folyosón jártam mikor újra
csengettek, ezúttal sokkal agresszívebben mint az előbb. Igen, ez biztos a
szomszéd néni. Ő szokott ennyire ideges lenni, ha nem nyitok rögtön ajtót.
Elfordítottam a zárban a kulcsot és mosolyt erőltetve az arcomra nyitottam
ajtót, de ez a mű vigyor azonnal eltűnt amint szembe találtam magam Kurooval.
Mondjuk számíthattam volna erre.. Biztos nem viccből hívogatott, hanem mert a
környéken járt. Egészen véletlenül..
– Remélem beengedsz. – vicsorogta és bár nem vagyok odáig érte, a kivillanó szemfogakra nehéz azt mondani, hogy nem dögös. Veszélyesen dögös.
– Ez úgy hangzik mint egy fenyegetés.. – osztottam meg vele a kevésbé kínos észrevételemet mire horkantva belökött az ajtón és utánam lépve csapta be maga mögött a falapot. Mielőtt azonban kérdőre vonhattam volna, a falnak lökött és a falra tenyerelve kerített be.
– Letiltottad a számomat? – zseniális észrevétel.
– Kikapcsoltam a telefonom. – hazudtam bár egyáltalán nem állt szándékomban. Miért mondtam akkor ezt? Az a rohadt okos készülék pedig pont most döntött úgy, hogy lebuktat és hangos pittyenéssel jelzett valami értesítést.. Kuroo kérdőn vonta fel egyik szemöldökét a választ várva, de még ha tudnék is hazudni, annyira szarul vagyok, hogy elfelejtettem hogyan kell. – Kikapcsoltam. – mondtam határozottan, mert ha határozott vagyok akkor hisznek nekem. Vagy azt gondolják, hogy teljesen hülye vagyok és rám hagyják a dolgot. Mielőtt azonban mélyebben is belemerülhettünk volna a kikapcsolt telefon és annak pittyegésének rejtelmeibe, megköszörültem a torkom és karba fonva magam előtt a kezeimet, próbáltam egy minimális védelmet biztosítani magamnak az esetleges lelki terror ellen. – Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdeztem teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy zavarja a személyes terem, és akadályoz az akadálymentes mozgásban. Kuroo már épp szólásra nyitotta a száját mikor is végre feltűnt neki, hogy a megszokottnál egy kicsikét összeszedetlenebb és nyúzottabb vagyok.
– Oikawa te.. – dühösen ciccegtem és kihasználva, hogy egy pillanatra valószínűleg megsajnált, nagyot taszítottam rajta, de.. Ez a rohadék egyáltalán nem ingott meg.. Hiába próbáltam ellökni, stabilan állt, sőt.. Most még inkább nekem feszült.. – Mit szeretnél? Felejteni vagy visszakapni?
– Semmi közöd hozzá! – ordítottam dühösen mire elkapta az állam és maga felé fordította az arcomat. Túl közel van.. – Akadj le rólam.. – morogtam de meg sem hallotta.
– Annyira magabiztosnak mutatod magad.. Az ilyenek emberek általában sokkal inkább össze vannak törve mint azok akik szánalmasan nyafognak életük minden egyes kibaszott percében. – elkaptam a kezét amivel az államat fogta és elfordítottam a fejem, miközben megpróbáltam kikecmeregni a fal és a mellkasa közti szűkös térből. Kuroo azonban rögtön reagált és elkapta a vállam, hogy ismét a falhoz szorítson. Egyik térdét az ölemhez préselte amit sokkal inkább érzek veszélyesnek mint bármi mást.. Ha ágyékon térdel, biztos elhányom magam.. Jelenleg annyira gyenge a gyomrom, és a testem, hogy szinte biztosan kiadnám azt a pár ropit és kekszet amit ma délelőtt ettem. – Ne menekülj.. – morogta egészen közel a fülemhez. – Ennyire összetört az a rohadt doboz és az hogy Kenma meg Sugawara valószínűleg magasabb szintre emelték a kapcsolatukat? – erre még csak gondolni sem akarok.. – Légy őszinte magadhoz Oikawa! Már nem kaphatod vissza! Nem kezdheted elölről, és nem is folytathatod ott ahol abba hagytátok! Egyikőtök sem lenne rá képes! – hazudik.. Csak próbál még jobban összetörni.. Hazudik.. – Mond ki! – még is mit? – Mond ki hogy vége! Ismerd be végre! – összepréselve az ajkaimat hajtottam le a fejem. Miért történik ez velem? Miért zargat ez a kanos macska? Miért nem szenvedhetek csendben ahogy eddig? – Oikawa..
– Tudom hogy vége.. – ellazulva Kuroo szorításában beszívtam egy mély levegőt, amit lassan engedtem ki. – Tudom, hogy vége.. – ismételtem. – Szeretnék egyedül lenni. – kértem távozásra finoman, de nem engedett el. – Mi a gond Kuroo-san? – pillantottam fel rá mire egy pillanatra zavartan rezdültek meg az arcizmai, ami valószínűleg a megszólítás miatt történt. – Nehezen viseled, hogy Kenma-kun nem téged választott? Legyél őszinte.. Nem azért vagy itt, hogy engem győzködj, hanem azért.. Hogy magadat. Én tudom, hogy vége. Koushi és én már rég szakítottunk és azóta sem találkoztunk, nem kerestük egymást. – egészen tegnapig de ez most nem fontos. – De te és Kenma-kun továbbra is találkozgattatok nem igaz? Bármikor megérinthetted ha úgy akartad. És ő tökéletesen a te típusod. Azért jöttél ide, hogy lefeküdjünk nem igaz? Hogy ki tudd őt verni a fejedből.. Ha őszintén elmondtad volna, elküldtelek volna, épp ezért estél így nekem. De közben a saját problémáidat vetítetted ki rám. – Kuroo szorítása erősödött, de nem szisszentem fel, hiába fájt. Továbbra is a szemeibe néztem.
– Te tényleg.. Sokkal szórakoztatóbb vagy mint azt elsőre gondoltam. – újra megfogta az állam és hátra döntve a fejem még inkább felém magasodott. – Bele akarlak préselni az ágyba és olyan keményen beléd hatolni, hogy ordíts a fájdalomtól. – kirázott a hideg de.. Szinte magam előtt láttam a jelenetet és bár kicsit ijesztő, mégis bizsergek odalent. – Meg akarlak kötözni és olyan dolgokat akarok tenni veled amik ellen tiltakozol. – egy kicsit elfordította a fejem, hogy végignyalhasson az államtól a halántékomig. Dühösen kaptam el a csuklóját de erre erősebben szorította ujjaival az államat. – Szét akarom feszíteni a lábaidat, hogy mindenedet lássam. – suttogta majd zárásként a fülembe harapott, de nem időzött ott sokáig, mert ez a szemét tovább akart pofázni. – Addig csipkedem és harapdálom a mellbimbóidat amíg olyan pirosak nem lesznek mint egy érett cseresznye. – van sárga cseresznye is, rohadék. Szopogasd inkább sárgára, az sokkal nagyobb teljesítmény. Kuroo keze a fenekemre vándorolt és pofátlanul simított a farpofáim közé, hogy az érzékeny pontomnál kezdjen dörzsölni. Megfeszülve próbáltam elhúzódni de így a merevedésnek indult farkam, Kuroo izmos combjához préselődött. Ráadásul az ujja követte azt a pontot ami megtetszett neki, így a menekülésem sokkal inkább lett bíztatás mint ellenkezés. Fenébe is..
– Ne pofázz, hanem csináld! – mordultam rá. Éreztem a bőrömnél ahogy elmosolyodik.
– Mit csináljak? – ezt a hülyét..
– Dugj meg! – hát még én mekkora hülye vagyok. Iwa-chan vajon erre gondolt mikor azt mondta ne csináljak semmi őrültséget?
– Te kérted.. – vajon hol hagytam el a józan eszem? Kuroo maga felé fordította az arcomat és kertelés nélkül csúsztatta át a nyelvét a számba. Egy kicsit mintha meglepődött volna, valószínűleg a pia még mindig halványan érezhető.. Bár mostam fogat de én is úgy éreztem mintha olcsó vodka szaga lenne a leheletemnek. Mindenesetre Kuroo hamar túltette magát a dolgon és pofátlanul követelőzően vette birtokba a szám minden egyes szegletét. Dacolva próbáltam átvenni az irányítást, hogy legalább a csókot én uralhassam, de ahogy mindketten dominánsan egymásnak feszültünk, az.. Nem édes, sem pedig észveszejtő.. Vadnak lehetne mondani, de ez annál kicsit érdekesebb mintha csak simán durvulnánk. Dominancia harc.. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez fel tud izgatni. Kuroo elvált tőlem amit egy dühös morgással fogadtam és ajkai után kaptam. Nem fogom hagyni, hogy pont akkor fújon visszavonulót amikor már majdnem eldőlt a győzelmem! A fekete hajú mosolyogva tűrte ahogy alsó ajkát harapom, majd egy mély morgás tört fel belőle, mikor megszívtam a puha párnácskát. Engedve a néma kérésnek, újra elmélyített egy csókot és egy kicsit engedte, hogy én irányíthassak, amit kihasználva átcsúsztattam nyelvemet a szájába. A nyelve úgy feszült az enyémnek, mintha rég nem találkoztak volna, én azonban csak egy futó köszönésre méltattam, majd.. Végig futattam ízlelőszervemet azokon a bizonyos szemfogakon amiket az imént kinéztem magamnak. Ez tényleg rohadt szexi.. Már a múltkor is észrevettem, de inkább csak a fájdalom miatt ahogy egyszer megharapott. Többet nem engedtem ő pedig nem próbálkozott, ami így visszagondolva nem igazán vall rá. Nem sok időm volt kiélvezni az irányító szerepét, mert Kuroo megunta a dolgot és ismét harcba szállt velem a dominanciáért. Nem tudom mennyi idő telt el, de.. Vesztettem.. Ugyanis a keze utat talál az alsóm alá, és óhatatlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy azaz erőszakos nyelv, nem az ajkaimat kényezteti, hanem áttér a lentebbi régiókra.. – Használhatnád valami másra is az ajkaidat. – duruzsolta elég erősen célozva arra, amit én akartam kérni tőle az imént. Hamarabb kellett volna megszólalnom, bár.. Karjaimat a nyaka köré fontam és megmozdítva a csípőmet, ösztönöztem gyorsabb tempóra farkamon munkálkodó kezét.
– Nem vagy egy kicsit önző? Ha azt akarod, hogy leszopjalak, akkor előbb neked is le kéne térdelned, nem gondolod? Kuroo-san.. – túrtam bele a hajába a tarkójánál és oldalra billentve a fejem, mosolyogtam rá.
– Egy szóval sem mondtam, hogy mire kéne használnod az ajkaidat, de az biztos, hogy nem a beszédre gondoltam. – seggfej. – Csak hogy lásd kivel van dolgod. – a nyakamra tapadt és szemfogaival karcolgatta bőrömet, de nem harapott belém. A „lásd kivel van dolgod” nem azt jelenteni, hogy megteszi amit kértem? Halkan felsóhajtottam mikor ajkaival lágy csókokat hagyott a kulcscsontomon. A nyelvével is olykor megnedvesítette bőrömet, miközben lassan haladt lefelé.. Szóval mégis csak megkapom amit akartam hm? Kezeit a felsőm alá csúsztatta, hogy elhúzza az útból, de nem vette le rólam. Mondjuk én sem mutattam jelét annak, hogy segítőkész lennék ezzel kapcsolatban. Bár alig pár pillanattal ezelőtt még elég vonzó kis fenyegetést ejtett el a mellbimbóimmal kapcsolatban, most alig foglalkozott velük, mindössze egy futó csókra méltatta őket. A hasizmaimon egyszerűen végig futatta a nyelvét. Ez már a múltkor is feltűnt, hogy nem igazán van odáig érte, hogy kidolgozott a testem. A vékony és törékeny pasikért van oda, bár ha egy meleg pasi a nőies fiúkat kedveli, az nem feltétlenül nevezhető melegnek. Nem igazán volt időm ezen gondolkodni, mert a következő pillanatban Kuroo úgy döntött, hogy a lényegre tér, és egy egyszerű mozdulattal lerántotta ölemről a zavaró anyagokat, majd kertelés nélkül a szájába fogadott. Elégedetten döntöttem fejemet a falnak és egy elégedett sóhajjal nyugtáztam a dolgot. Lehunyva a szemeimet élveztem ahogy a nyelve farkamnak feszül miközben a fejét mozgatva olykor alighogy máskor erősen szívja merevedésemet. Lehet csak az én emlékeim túl szépek, de Koushi sokkal jobb volt ebben.. Vagyis ebben is. Vajon mennyit változott? A képeken látszott, hogy izmosabb mint régen, meg az arca is sokkal karakteresebb mint volt.. Az is lehet, hogy már egymagasak vagyunk. Ahogy arra a fotóra gondolok.. Akaratlanul is elképzeltem, hogy most nem egy kanos macska, hanem Koushi ajkai kényeztetnek.. Elhessegettem a képet és lepillantottam Kuroora. Ez a kép annyira irracionális.. Egyáltalán nem aranyos.. Kuroo felpillantott rám, a szemei összeszűkültek.. Készül valamire.. Arra sem volt időm, hogy elgondolkodjak a dolgon, mikor is az ujjai ismét megtalálták érzékeny pontomat, amit ezúttal nem védett semmilyen ruhanemű.. Ijedten húztam ki magam és valami furcsa nyikkanás féle hagyta el a torkomat mikor erőszakosan feltornázta bennem az egyik ujját. Ez rohadt kellemetlen! Éreztem ahogy a farkamat körülölelő ajkak mosolyra húzódnak mire idegesen remegve téptem a hajába, de nem húztam el a fejét, mert amit ott csinál, az egész jó.. Amit hátul az.. Basszus ha már lusta vagy síkosítót kérni akkor legalább nyálazd be az ujjaidat vagy valami!
– Tudod.. Van síkosítóm itthon.. – morogtam ingerülten és megfogtam a csuklóját, hogy elhúzzam a kezét de ekkor erőteljesen belém döfött vele. A gyomrom összeszűkült és bár egy pillanatig úgy éreztem hányni fogok, ez kezdett alább hagyni mikor belülről ingerelte a prosztatámat.. – Lehetnél.. Egy kicsit óvatosabb is.. – motyogtam miközben a kezeimmel megtámaszkodtam a vállain.. Ha észre is vette, hogy nem vagyok túl jól, nem igazán foglalkozott vele. Megkapta az engedélyt és neki csak ez számít. Elnyomva egy nyögést erősebben markoltam meg a vállait. Már két ujjal tágított, de annyira nem éreztem vészesnek a dolgot, viszont akármikor elkezdtem volna jobban élvezni amit a szájával művel, elkezdett lassítani, hogy véletlenül se élvezhessek el. Egy kisebb megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem mikor egy végtelennek tűnő pár perc után kihúzta belőlem az ujjait, és ezzel egy időben a szájából is kiengedett. A nadrágom és az alsógatyám időközben lecsúszott a bokámig, Kuroo pedig úgy döntött, ezeket a ruhákat nem visszük magunkkal az ágyig, szóval megemelve az egyik lábam, leráncigálta róla a puha szövetet, majd ugyanezt megtette a másikkal is mielőtt felállt volna.
– Szerintem neked is egész jól állna a térdelés. – fogta meg az állam és hüvelykujjával jelzés értékűen végig simított alsó ajkamon.
– Ha nem félsz, hogy lehányom, csak nyugodtan. – intettem a szoba ajtóm felé.
– Ennyire azért nem lehetek gyomorforgató. – kuncogott továbbra is az államat fogva. Nem tűnt sértettnek, ami azt bizonyítja, hogy rohadtul nem érdeklem annyira, hogy érdekelje a véleményem.
– Normál esetben talán annyira nem is.. De a vodka, a whiskey, a sör és más egyéb dolgok odalent nem igazán rajonganak érted, meg úgy alapvetően semmiért és senkiért. – bár a ropit és a kekszet azért elviselték. Kuroo egy pár pillanatig elgondolkodva nézte a plafont, de mikor a szemfogai kivillantak már tudtam mit fog mondani.
– Azt hiszem megkockáztatom. – ki hitte volna. Nem is lenne pasi, ha azt mondaná, hogy nem akarja, hogy leszopják. Mondjuk én meg attól nem érzem magam férfinek, hogy ezt tényleg meg teszem neki. Koushival sosem volt ilyen problémám. Sosem éreztem semmit kényszernek.. Kuroo bement a szobámba engem is magával húzva. Tett valami megjegyzést a szobára azt hiszem, de nem igazán törődtem vele. Csak azt vettem észre ahogy leül az ágy szélére egy kisebb terpeszben, miközben még mindig a csuklómat fogva lefelé húz. Követelőző barom. Kenmával is ilyen volt? Csak mert akkor kezdem érteni miért választotta inkább Koushit. Bár van jó oldala is ennek a követelőzésnek.. Annyira nem rossz alul lenni, bár nem szívesen venném a számba, viszont egyértelmű, hogy azért kényeztetett az előbb, hogy én is megtegyem. Kapok is adok is.. Sosem vártam el Koushitól, hogy leszopjon csak azért mert én is megtettem.. De Kuroo és én nem vagyunk szeretők.. Letérdeltem a lábai közé és a kezembe véve Kuroo fél merev tagját, izgatni kezdtem. Kenmával biztos máshogy viselkedett. Nem tudom hogy és nem is érdekel, de biztos máshogy mint velem. Én is más voltam Koushival. És a lányokkal is.. Felesleges ezen gondolkodni. Közelebb hajolva hozzá a számba vettem, vigyázva hogy ne engedjem túl mélyre. Tényleg nem lenne szerencsés ha elhánynám magam.. Kuroo a hajamba túrt mire a szemöldökömet ráncolva pillantottam fel rá. – Csinálhatod bátrabban is. – megdögölhetsz korábban is. Ennek ellenére mégis kicsit mélyebbre engedtem.. Lehunytam a szemem és csak arra figyeltem amit a számmal csináltam. Kuroo meghúzva a tincseimet markolt bele a hajamba és erőszakosan nyomta lentebb a fejem ami miatt köhögve próbáltam elhúzni a fejem, ha hagyta volna.. Szétnyitottam a szám tagja körül és zihálva próbáltam levegőt venni, mire nevetve engedett el én pedig elhúzva a fejem, köhögve töröltem meg a szám. – Bocsi-bocsi. – simogattam meg a fejem, majd lesimította a tarkómra és magához húzva megpuszilta ajkaimat. – Egész jó vagy.
– Akkor meg miért csináltad? – morogtam dühösen ő pedig mosolyogva csippentette két ujja közé az orromat. Dühösen csaptam el a kezét mire ismét felnevetett.
– Azt gondoltam talán több is menni fog.
– Ne feszegesd a határaimat! – miért akarnék mindent beleadni pont a te kedvedért? Mi a fenéért kefélek ezzel a barommal? Egy lányért szívesen feszegetem az állóképességem és örömmel fogadom mikor ők is mindent megtesznek, de ezért baromért biztos nem fogok mindent megtenni! Ahh.. Azt hiszem inkább az én hozzáállásommal van a baj.
– Ne haragudj. – vette két keze közé az arcomat és megnyalva ajkaimat várta meg míg belemegyek egy újabb csókcsatába. Egy kicsit hagyott érvényesülni, de amint úgy éreztem volna, hogy én irányítom a csókot, meg fogta a kezem és az ölére vezette, ezzel egy időben pedig ismét az én számban kötöttek ki a nyelveink.. Az arcomon lévő keze gyengéden simult a tarkómra, a nyelve pedig egy lassabb ütemet vett fel, amin hiába próbáltam változtatni, hajthatatlannak tűnt. Mikor elhúzódott tőlem, felhúzott maga fölé és az ölébe ültetett. Halkan sóhajtottam fel mikor merevedése az enyémhez feszült. – Nem mintha érdekelne, de elég rossz állapotban vagy. – rá se nézve próbáltam a kezére fókuszálni, ahogy az összesimuló farkunkat egymáshoz dörzsöli. – Nem zavar, ha kipanaszkodod magad. Meghallgatom. – ez már kezd úgy hangzani, mintha érdekelném. De őt ismerve, mindjárt szemen köp a valósággal. Mond valami menőt, kedveset vagy bármit ami arra engedne következtetni, hogy ő egy remek pasas, aztán rögtön kiderül az ellenkezője. – Nem igazán fogok figyelni, szóval tényleg mondhatsz bármit. – na tessék. – Oh? Csak nem egy mosolyt látok?
– Fogjuk rá. Épp arra gondoltam, hogy mekkora seggfej vagy.
– Eeh? Ez nem is igaz. Jó ember vagyok. Higgadt, előrelátó, alkalom adtán szerény, bizonyos esetekben akár még szex isten is..
– Ez utóbbit igazán megmutathatnád. Eddig csak a közepesen elviselhető közembert mutattad be.
– Az első alkalom mindig ilyen. Ha valaki azt mondja, hogy már az első alkalommal kiismeri valaki gyengepontjait és mindent klappul csinál az hazudik. – mondjuk hogy van benne valami, de azért vannak kivételek. Még ha nem is tökéletes valami rögtön elsőre.. Nem pont amiatt lesz különleges hogy nem tökéletes? Attól olyan igazi..
– Ezt félre téve, egyáltalán nem vagy higgadt. Egy hazug, beképzelt seggfej vagy. – a keze megállt így az arcára pillantottam. A vállamat bámulta, de olyan volt mintha valahol teljesen máshol járna éppen.
– Tudom. – remek, szóval tudja. – De vajon melyikünk a szánalmasabb? Az aki hazudik vagy az aki annak ellenére, hogy átlát rajta, mégis enged neki?
– Egy szóval sem mondtam, hogy én nem vagyok szánalmas.. – sőt.. Még nálad is szánalmasabb vagyok. Éveken át hazudtam magamnak. Magammal rántom a legjobb barátom aki a saját élete helyett az enyémre ügyel. Elvesztettem azt akit szerettem és még mindig szeretem. És ahelyett, hogy átírnám a befejezésünket, hogy legalább egy kicsit kitölthessem azt a tátongó űrt a szívemben amit maga után hagyott.. Szánalmasan belekapaszkodok az első seggfejbe aki még ha nem is a szívemet foltozná be, de legalább eltereli a figyelmem.. És hasonlók vagyunk.. Az exeink miatt.. Hm? Ez a seggfej tudhat valamit. Ha nem hozza fel Koushit és Kenmát, talán soha nem mentem volna bele, hogy lefeküdjünk. Összetörte a védelmem.. Megrengette a világom.. – Mit akarsz igazából? – kérdeztem de mikor a szemünk találkozott még mindig olyan távolinak tűnt. – Miért nem mondod el neki? Miért velem szórakozol? – még mindig szereti Kenmát, de nem mondja el neki, hogy csak vele akar lenni.
– Most fordult elő először, hogy nemet mondott nekem. Eddig mindig mindenbe belement amit akartam.
– Ha azt mondtad volna neki, hogy vele akarsz lenni..
– Velem lenne.. – de félsz, hogy nem az ő döntése lenne. Kuroo csak egy bevált valaki a számára? Kenma nem valami közlékeny, legalábbis velem sosem volt az. Bár igaz ami igaz, pont olyannak néz ki aki sodródik az árral. Mintha mindig szüksége lenne valakire aki megmondja merre menjen és mit tegyen. Kuroonak meg pont valaki olyanra van szüksége aki ilyen nem? Bár ebben korántsem lehetek olyan biztos. Kuroo hirtelen a hátamra döntött és mielőtt bármit mondhattam volna szétfeszítette a lábaimat.
– Bazd meg! – ordítottam rá dühösen, mert ez a testhelyzet nem csak megalázó, de ahogy hirtelen szétfeszítette a lábaimat, az fájt is.. A feszítés bár enyhült, mivel neki is feltűnt, hogy vannak bizonyos korlátai a testemnek, de a megalázó része nem hogy változott volna, hanem még rosszabb lett..
– Milyen türelmetlen valaki. – vigyorgott miközben széthúzta a farpofáimat.. Ne már..
– Ne bámulj már! – mordultam rá dühösen, de nem is figyelt rám. Legalábbis a hangomra nem.. Bár már valamennyire kitágított nemrég, úgy döntött biztosra megy, szóval ismételten belém nyomta két ujját. Csendben tűrtem, csak néha mocorogtam mikor kellemetlen szögben mozdította meg az ujjait.
– Lazíts egy kicsit. – épp azt csinálom.. Legalábbis eddig azt hittem, de valóban feszült volt a testem.. Kiengedve a tüdőmben lévő levegőt, ellazítottam a testem amennyire tudtam, Kuroo pedig végre abbahagyta a tágítást és megtámaszkodva felettem, hozzám dörzsölte merevedését. – Nagyon rosszul vagy ahhoz, hogy egyszerre beléd lökjem?
– Eléggé, szóval fogd vissza magad. – néztem fel rá mire elmosolyodott.
– Hát jó, akkor majd legközelebb.
– Nem lesz legközelebb. – erre csak kérdőn vonta fel egyik szemöldökét, mintha csak azt mondaná, hogy legutóbb is ezt mondtam. – Most komolyan mondom. – egy ragadozó vigyorával hajolt hozzám közelebb ami miatt görcsbe rándult a gyomrom.
– Akkor nem fogom vissza magam. – ijedten markoltam bele az alattam lévő paplanba és elhúzódtam volna, de Kuroo megragadta a csípőm és egy erőteljes lökéssel hatolt belém. Fájdalmasan felordítottam és zihálva próbáltam leküzdeni a hányingert és a hirtelen rám törő szédülést. Mi a francért baszok ki magammal ennyire? Soha nem ittam még annyit mint múlt éjjel, és ez a fasz rohadtul nem hiányzott.. Éreztem egy nedves nyelvet végignyalni a nyakamon és bár a múltkor valóban visszafogta magát, most rohadtul szart az egészre és belém mélyeztette a fogait. Fájdalmasan nyekeregtem alatta, ő pedig kiélvezve a dolgot, egy erőteljes és mély ütemet vett fel a csípőjével. Zihálva próbáltam elhúzódni, de egyik kezével még mindig a csípőmet fogta a másikkal pedig közvetlenül a nyakam mellett támaszkodott meg, így ha fentebb akartam tornászni magam az ágyon, a kezébe ütköztem, a másik keze pedig vissza rántott magára.. Dühösen kaptam el a vállam felett lévő kezét és hogy elnyomjam a feltörő hangokat erősen bele haraptam. A tekintetünk találkozott ahogy rá pillantottam, fogaim alatt a feszülő izmokkal.. Kuroo tekintete csillogott ahogy visszanézett rám. Lehajolt és megtette azt amit még az elején mondott.. Megharapta a mellbimbómat és erősen megszívta amitől az eddig fájdalmas hangok helyett most egy elégedett szökött volna ki belőlem, ha hagytam volna. Kuroo nem adta jelét annak, hogy zavarná a harapásom, sőt egy kicsit mintha élvezte is volna a dolgot. A csípőjét olykor erőteljesen lendítette meg, de mivel leginkább a mellbimbóim kötötték le a figyelmét, így többnyire kisebb lökésekkel mozgott bennem. Zihálva engedtem el fogaimmal Kuroo alkarját, mikor már percek óta kínozta a mellbimbómat.
– Ne csak az egyiket... – vetettem hátra a fejem. Éreztem ahogy elmosolyodik, de ahelyett, hogy eleget tett volna a kérésemnek továbbra is azt a szerencsétlen jobb mellbimbómat kínozta. – Ha ilyen tempóban folytatod, sosem fogok elélvezni.. – céloztam ezzel a lassú tempóra amit felvett, és ezzel próbáltam meg egy kis nyugtot nyerni az elkínzott kis bimbómnak ami most a fogai közt szenvedett. – Ne baszakodj velem! – téptem a hajába és felhúztam magamhoz, bár.. Nem akartam magamhoz húzni.. Ösztönösen jött. Az orrunk összesimult, szinte egymás szájába ziháltunk, ő pedig úgy gondolta csókot akarok, pedig eszembe sem jutott ilyesmi.. Összesimította az ajkainkat és elmélyített egy csókot.. Nem tartott sokáig, de amíg tartott semmi másra nem figyelt.. Nem mozgott a csípője és.. Igazából az ajkain és a nyelvén kívül semmije sem mozdult. Mikor elvált tőlem zihálva néztünk egymásra, ő pedig egyik kezével megfogta az állam és finoman jelezte, hogy nyissam ki jobban a számat, amihez persze semmi kedvem nem volt, szóval erőszakosabbra vette a figurát. Hüvelykujját benyomta a számba a nyelvem alá és kicsit megrázta a fejem mire duzzogva nyitottam szét jobban a számat.. A hüvelykujja még mindig a nyelvem alatt volt mikor lehajolt és végig nyalta a nyelvem.. Éreztem ahogy a farkam megrándul, mintha csak emlékezne rá, hogy hol is járt nemrég az a nyelv még a folyosón.. Elengedte az állam és elemelkedve tőlem kicsit, újra ráfogott jobbjával a csípőmre. A másik kezével még mindig a fejem mellett támaszkodott miközben ismét mozogni kezdett bennem belülről ingerelve érzékeny pontomat. Egyre jobban ellazultam odalent, és egyre forróbbnak éreztem őt magamban. Oldalra fordítva a fejem halkan ziháltam a gyönyörhullámokat élvezve. Olykor meg-megemeltem a csípőm, hogy még mélyebbre csússzon bennem. Homlokomat a karjának döntöttem és már nem is igazán érdekelt, hogy a zihálásom közben a nyálam kiszivárog ajkaimon. Egyre jobban elöntött a forróság, Kuroo hosszú ujjai farkamra fogtak, ajkai ismét megtalálták azt az elkínzott kis mellbimbót ami csak úgy ágaskodott további törődésért, bár kétlem, hogy ilyesmit várt volna.. Kuroo lökései egyre vadabbak lettek ami miatt csakhamar ívbe feszült a testem az orgazmus okozta gyönyörtől. A fekete hajú azonban nem hagyta, hogy kiélvezzem a dolgot, mert bár észrevette, hogy a csúcsra jutottam, jobban érdekelte, hogy ő is oda kerüljön, szóval kiélvezve, hogy a falaim az orgazmus miatt szorosabbak lettek, tovább mozgott bennem, egy kicsit sem lassítva az iramon. Ha rendszeresen játszanék magammal odalent valószínűleg még élvezném is, és csak nyújtaná a gyönyört ezzel a tettével, de így.. Ki sem tudtam rendesen élvezni, mert amint a falaim szorosabbak lettek, úgy vette át a gyönyör helyét a feszítő fájdalom.. Neki hogy nem fáj? Beerőltetni valahová a farkadat ami aztán a kelleténél szorosabban zárul köré, egyáltalán nem jó ötlet..
– Lazíts egy kicsit.. – szóval még is csak fáj neki is.
– Nem megy.. Vedd ki.. – erőltettem ki torkomon a szavakat.
– Kizárt... – megemelte a csípőmet és kisebb lökésekkel mozgott tovább valószínűleg abban a reményben, hogy így majd megint ellazulok.
– Vedd már ki!
– Ha elmegyek benned azzal benedvesítelek és könnyebb lesz folytatni. – ezt a faszt!
– Használj síkosítót! – ezen elmosolyodott és kivillantotta szemfogait is.
– Már nem fáj, nem igaz? – mivel az orgazmusom odalett és így a szorítás is enyhült ja.. Már nem fáj, de nem is eget rengetően jó..
– Élvezz el aztán húzd ki végre.
– Szóval beléd élvezhetek? – problémás kipucolni de nem is lehetetlen.
– Felőlem, csak siess.
– Ha kicsit aranyosabb lennél, gyorsabban menne. – idegesen néztem fel rá, de ekkor lehajolt hozzám, egyik kezét az arcomra simította és lassan megcsókolt. Többször is megismételte, már-már becézgetve az ajkaimat minden egyes találkozásnál.. Esélytelen, hogy aranyos legyek.. Legalábbis úgy nem ahogy ő gondolja.. Nem vagyok Kenma. – Mhm.. Pont így.. Megint nagyon aranyos vagy. – időm sem volt meghökkeni azon amit mondott, mert egy erőteljes lökéssel találta el azt a pontot belül amitől egy halk nyögés csúszott ki a számon, egyenesen az ő szájába.. Talán kicsit örülök, hogy nem a szomszéd néni volt az ajtó előtt.. De lehet hogy jobban jártam volna egy mézes teával és egy újabb unokás történettel, mint egy kanos kandúrral.. Pont ez hiányzik másnaposságra..
– Remélem beengedsz. – vicsorogta és bár nem vagyok odáig érte, a kivillanó szemfogakra nehéz azt mondani, hogy nem dögös. Veszélyesen dögös.
– Ez úgy hangzik mint egy fenyegetés.. – osztottam meg vele a kevésbé kínos észrevételemet mire horkantva belökött az ajtón és utánam lépve csapta be maga mögött a falapot. Mielőtt azonban kérdőre vonhattam volna, a falnak lökött és a falra tenyerelve kerített be.
– Letiltottad a számomat? – zseniális észrevétel.
– Kikapcsoltam a telefonom. – hazudtam bár egyáltalán nem állt szándékomban. Miért mondtam akkor ezt? Az a rohadt okos készülék pedig pont most döntött úgy, hogy lebuktat és hangos pittyenéssel jelzett valami értesítést.. Kuroo kérdőn vonta fel egyik szemöldökét a választ várva, de még ha tudnék is hazudni, annyira szarul vagyok, hogy elfelejtettem hogyan kell. – Kikapcsoltam. – mondtam határozottan, mert ha határozott vagyok akkor hisznek nekem. Vagy azt gondolják, hogy teljesen hülye vagyok és rám hagyják a dolgot. Mielőtt azonban mélyebben is belemerülhettünk volna a kikapcsolt telefon és annak pittyegésének rejtelmeibe, megköszörültem a torkom és karba fonva magam előtt a kezeimet, próbáltam egy minimális védelmet biztosítani magamnak az esetleges lelki terror ellen. – Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdeztem teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy zavarja a személyes terem, és akadályoz az akadálymentes mozgásban. Kuroo már épp szólásra nyitotta a száját mikor is végre feltűnt neki, hogy a megszokottnál egy kicsikét összeszedetlenebb és nyúzottabb vagyok.
– Oikawa te.. – dühösen ciccegtem és kihasználva, hogy egy pillanatra valószínűleg megsajnált, nagyot taszítottam rajta, de.. Ez a rohadék egyáltalán nem ingott meg.. Hiába próbáltam ellökni, stabilan állt, sőt.. Most még inkább nekem feszült.. – Mit szeretnél? Felejteni vagy visszakapni?
– Semmi közöd hozzá! – ordítottam dühösen mire elkapta az állam és maga felé fordította az arcomat. Túl közel van.. – Akadj le rólam.. – morogtam de meg sem hallotta.
– Annyira magabiztosnak mutatod magad.. Az ilyenek emberek általában sokkal inkább össze vannak törve mint azok akik szánalmasan nyafognak életük minden egyes kibaszott percében. – elkaptam a kezét amivel az államat fogta és elfordítottam a fejem, miközben megpróbáltam kikecmeregni a fal és a mellkasa közti szűkös térből. Kuroo azonban rögtön reagált és elkapta a vállam, hogy ismét a falhoz szorítson. Egyik térdét az ölemhez préselte amit sokkal inkább érzek veszélyesnek mint bármi mást.. Ha ágyékon térdel, biztos elhányom magam.. Jelenleg annyira gyenge a gyomrom, és a testem, hogy szinte biztosan kiadnám azt a pár ropit és kekszet amit ma délelőtt ettem. – Ne menekülj.. – morogta egészen közel a fülemhez. – Ennyire összetört az a rohadt doboz és az hogy Kenma meg Sugawara valószínűleg magasabb szintre emelték a kapcsolatukat? – erre még csak gondolni sem akarok.. – Légy őszinte magadhoz Oikawa! Már nem kaphatod vissza! Nem kezdheted elölről, és nem is folytathatod ott ahol abba hagytátok! Egyikőtök sem lenne rá képes! – hazudik.. Csak próbál még jobban összetörni.. Hazudik.. – Mond ki! – még is mit? – Mond ki hogy vége! Ismerd be végre! – összepréselve az ajkaimat hajtottam le a fejem. Miért történik ez velem? Miért zargat ez a kanos macska? Miért nem szenvedhetek csendben ahogy eddig? – Oikawa..
– Tudom hogy vége.. – ellazulva Kuroo szorításában beszívtam egy mély levegőt, amit lassan engedtem ki. – Tudom, hogy vége.. – ismételtem. – Szeretnék egyedül lenni. – kértem távozásra finoman, de nem engedett el. – Mi a gond Kuroo-san? – pillantottam fel rá mire egy pillanatra zavartan rezdültek meg az arcizmai, ami valószínűleg a megszólítás miatt történt. – Nehezen viseled, hogy Kenma-kun nem téged választott? Legyél őszinte.. Nem azért vagy itt, hogy engem győzködj, hanem azért.. Hogy magadat. Én tudom, hogy vége. Koushi és én már rég szakítottunk és azóta sem találkoztunk, nem kerestük egymást. – egészen tegnapig de ez most nem fontos. – De te és Kenma-kun továbbra is találkozgattatok nem igaz? Bármikor megérinthetted ha úgy akartad. És ő tökéletesen a te típusod. Azért jöttél ide, hogy lefeküdjünk nem igaz? Hogy ki tudd őt verni a fejedből.. Ha őszintén elmondtad volna, elküldtelek volna, épp ezért estél így nekem. De közben a saját problémáidat vetítetted ki rám. – Kuroo szorítása erősödött, de nem szisszentem fel, hiába fájt. Továbbra is a szemeibe néztem.
– Te tényleg.. Sokkal szórakoztatóbb vagy mint azt elsőre gondoltam. – újra megfogta az állam és hátra döntve a fejem még inkább felém magasodott. – Bele akarlak préselni az ágyba és olyan keményen beléd hatolni, hogy ordíts a fájdalomtól. – kirázott a hideg de.. Szinte magam előtt láttam a jelenetet és bár kicsit ijesztő, mégis bizsergek odalent. – Meg akarlak kötözni és olyan dolgokat akarok tenni veled amik ellen tiltakozol. – egy kicsit elfordította a fejem, hogy végignyalhasson az államtól a halántékomig. Dühösen kaptam el a csuklóját de erre erősebben szorította ujjaival az államat. – Szét akarom feszíteni a lábaidat, hogy mindenedet lássam. – suttogta majd zárásként a fülembe harapott, de nem időzött ott sokáig, mert ez a szemét tovább akart pofázni. – Addig csipkedem és harapdálom a mellbimbóidat amíg olyan pirosak nem lesznek mint egy érett cseresznye. – van sárga cseresznye is, rohadék. Szopogasd inkább sárgára, az sokkal nagyobb teljesítmény. Kuroo keze a fenekemre vándorolt és pofátlanul simított a farpofáim közé, hogy az érzékeny pontomnál kezdjen dörzsölni. Megfeszülve próbáltam elhúzódni de így a merevedésnek indult farkam, Kuroo izmos combjához préselődött. Ráadásul az ujja követte azt a pontot ami megtetszett neki, így a menekülésem sokkal inkább lett bíztatás mint ellenkezés. Fenébe is..
– Ne pofázz, hanem csináld! – mordultam rá. Éreztem a bőrömnél ahogy elmosolyodik.
– Mit csináljak? – ezt a hülyét..
– Dugj meg! – hát még én mekkora hülye vagyok. Iwa-chan vajon erre gondolt mikor azt mondta ne csináljak semmi őrültséget?
– Te kérted.. – vajon hol hagytam el a józan eszem? Kuroo maga felé fordította az arcomat és kertelés nélkül csúsztatta át a nyelvét a számba. Egy kicsit mintha meglepődött volna, valószínűleg a pia még mindig halványan érezhető.. Bár mostam fogat de én is úgy éreztem mintha olcsó vodka szaga lenne a leheletemnek. Mindenesetre Kuroo hamar túltette magát a dolgon és pofátlanul követelőzően vette birtokba a szám minden egyes szegletét. Dacolva próbáltam átvenni az irányítást, hogy legalább a csókot én uralhassam, de ahogy mindketten dominánsan egymásnak feszültünk, az.. Nem édes, sem pedig észveszejtő.. Vadnak lehetne mondani, de ez annál kicsit érdekesebb mintha csak simán durvulnánk. Dominancia harc.. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez fel tud izgatni. Kuroo elvált tőlem amit egy dühös morgással fogadtam és ajkai után kaptam. Nem fogom hagyni, hogy pont akkor fújon visszavonulót amikor már majdnem eldőlt a győzelmem! A fekete hajú mosolyogva tűrte ahogy alsó ajkát harapom, majd egy mély morgás tört fel belőle, mikor megszívtam a puha párnácskát. Engedve a néma kérésnek, újra elmélyített egy csókot és egy kicsit engedte, hogy én irányíthassak, amit kihasználva átcsúsztattam nyelvemet a szájába. A nyelve úgy feszült az enyémnek, mintha rég nem találkoztak volna, én azonban csak egy futó köszönésre méltattam, majd.. Végig futattam ízlelőszervemet azokon a bizonyos szemfogakon amiket az imént kinéztem magamnak. Ez tényleg rohadt szexi.. Már a múltkor is észrevettem, de inkább csak a fájdalom miatt ahogy egyszer megharapott. Többet nem engedtem ő pedig nem próbálkozott, ami így visszagondolva nem igazán vall rá. Nem sok időm volt kiélvezni az irányító szerepét, mert Kuroo megunta a dolgot és ismét harcba szállt velem a dominanciáért. Nem tudom mennyi idő telt el, de.. Vesztettem.. Ugyanis a keze utat talál az alsóm alá, és óhatatlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy azaz erőszakos nyelv, nem az ajkaimat kényezteti, hanem áttér a lentebbi régiókra.. – Használhatnád valami másra is az ajkaidat. – duruzsolta elég erősen célozva arra, amit én akartam kérni tőle az imént. Hamarabb kellett volna megszólalnom, bár.. Karjaimat a nyaka köré fontam és megmozdítva a csípőmet, ösztönöztem gyorsabb tempóra farkamon munkálkodó kezét.
– Nem vagy egy kicsit önző? Ha azt akarod, hogy leszopjalak, akkor előbb neked is le kéne térdelned, nem gondolod? Kuroo-san.. – túrtam bele a hajába a tarkójánál és oldalra billentve a fejem, mosolyogtam rá.
– Egy szóval sem mondtam, hogy mire kéne használnod az ajkaidat, de az biztos, hogy nem a beszédre gondoltam. – seggfej. – Csak hogy lásd kivel van dolgod. – a nyakamra tapadt és szemfogaival karcolgatta bőrömet, de nem harapott belém. A „lásd kivel van dolgod” nem azt jelenteni, hogy megteszi amit kértem? Halkan felsóhajtottam mikor ajkaival lágy csókokat hagyott a kulcscsontomon. A nyelvével is olykor megnedvesítette bőrömet, miközben lassan haladt lefelé.. Szóval mégis csak megkapom amit akartam hm? Kezeit a felsőm alá csúsztatta, hogy elhúzza az útból, de nem vette le rólam. Mondjuk én sem mutattam jelét annak, hogy segítőkész lennék ezzel kapcsolatban. Bár alig pár pillanattal ezelőtt még elég vonzó kis fenyegetést ejtett el a mellbimbóimmal kapcsolatban, most alig foglalkozott velük, mindössze egy futó csókra méltatta őket. A hasizmaimon egyszerűen végig futatta a nyelvét. Ez már a múltkor is feltűnt, hogy nem igazán van odáig érte, hogy kidolgozott a testem. A vékony és törékeny pasikért van oda, bár ha egy meleg pasi a nőies fiúkat kedveli, az nem feltétlenül nevezhető melegnek. Nem igazán volt időm ezen gondolkodni, mert a következő pillanatban Kuroo úgy döntött, hogy a lényegre tér, és egy egyszerű mozdulattal lerántotta ölemről a zavaró anyagokat, majd kertelés nélkül a szájába fogadott. Elégedetten döntöttem fejemet a falnak és egy elégedett sóhajjal nyugtáztam a dolgot. Lehunyva a szemeimet élveztem ahogy a nyelve farkamnak feszül miközben a fejét mozgatva olykor alighogy máskor erősen szívja merevedésemet. Lehet csak az én emlékeim túl szépek, de Koushi sokkal jobb volt ebben.. Vagyis ebben is. Vajon mennyit változott? A képeken látszott, hogy izmosabb mint régen, meg az arca is sokkal karakteresebb mint volt.. Az is lehet, hogy már egymagasak vagyunk. Ahogy arra a fotóra gondolok.. Akaratlanul is elképzeltem, hogy most nem egy kanos macska, hanem Koushi ajkai kényeztetnek.. Elhessegettem a képet és lepillantottam Kuroora. Ez a kép annyira irracionális.. Egyáltalán nem aranyos.. Kuroo felpillantott rám, a szemei összeszűkültek.. Készül valamire.. Arra sem volt időm, hogy elgondolkodjak a dolgon, mikor is az ujjai ismét megtalálták érzékeny pontomat, amit ezúttal nem védett semmilyen ruhanemű.. Ijedten húztam ki magam és valami furcsa nyikkanás féle hagyta el a torkomat mikor erőszakosan feltornázta bennem az egyik ujját. Ez rohadt kellemetlen! Éreztem ahogy a farkamat körülölelő ajkak mosolyra húzódnak mire idegesen remegve téptem a hajába, de nem húztam el a fejét, mert amit ott csinál, az egész jó.. Amit hátul az.. Basszus ha már lusta vagy síkosítót kérni akkor legalább nyálazd be az ujjaidat vagy valami!
– Tudod.. Van síkosítóm itthon.. – morogtam ingerülten és megfogtam a csuklóját, hogy elhúzzam a kezét de ekkor erőteljesen belém döfött vele. A gyomrom összeszűkült és bár egy pillanatig úgy éreztem hányni fogok, ez kezdett alább hagyni mikor belülről ingerelte a prosztatámat.. – Lehetnél.. Egy kicsit óvatosabb is.. – motyogtam miközben a kezeimmel megtámaszkodtam a vállain.. Ha észre is vette, hogy nem vagyok túl jól, nem igazán foglalkozott vele. Megkapta az engedélyt és neki csak ez számít. Elnyomva egy nyögést erősebben markoltam meg a vállait. Már két ujjal tágított, de annyira nem éreztem vészesnek a dolgot, viszont akármikor elkezdtem volna jobban élvezni amit a szájával művel, elkezdett lassítani, hogy véletlenül se élvezhessek el. Egy kisebb megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem mikor egy végtelennek tűnő pár perc után kihúzta belőlem az ujjait, és ezzel egy időben a szájából is kiengedett. A nadrágom és az alsógatyám időközben lecsúszott a bokámig, Kuroo pedig úgy döntött, ezeket a ruhákat nem visszük magunkkal az ágyig, szóval megemelve az egyik lábam, leráncigálta róla a puha szövetet, majd ugyanezt megtette a másikkal is mielőtt felállt volna.
– Szerintem neked is egész jól állna a térdelés. – fogta meg az állam és hüvelykujjával jelzés értékűen végig simított alsó ajkamon.
– Ha nem félsz, hogy lehányom, csak nyugodtan. – intettem a szoba ajtóm felé.
– Ennyire azért nem lehetek gyomorforgató. – kuncogott továbbra is az államat fogva. Nem tűnt sértettnek, ami azt bizonyítja, hogy rohadtul nem érdeklem annyira, hogy érdekelje a véleményem.
– Normál esetben talán annyira nem is.. De a vodka, a whiskey, a sör és más egyéb dolgok odalent nem igazán rajonganak érted, meg úgy alapvetően semmiért és senkiért. – bár a ropit és a kekszet azért elviselték. Kuroo egy pár pillanatig elgondolkodva nézte a plafont, de mikor a szemfogai kivillantak már tudtam mit fog mondani.
– Azt hiszem megkockáztatom. – ki hitte volna. Nem is lenne pasi, ha azt mondaná, hogy nem akarja, hogy leszopják. Mondjuk én meg attól nem érzem magam férfinek, hogy ezt tényleg meg teszem neki. Koushival sosem volt ilyen problémám. Sosem éreztem semmit kényszernek.. Kuroo bement a szobámba engem is magával húzva. Tett valami megjegyzést a szobára azt hiszem, de nem igazán törődtem vele. Csak azt vettem észre ahogy leül az ágy szélére egy kisebb terpeszben, miközben még mindig a csuklómat fogva lefelé húz. Követelőző barom. Kenmával is ilyen volt? Csak mert akkor kezdem érteni miért választotta inkább Koushit. Bár van jó oldala is ennek a követelőzésnek.. Annyira nem rossz alul lenni, bár nem szívesen venném a számba, viszont egyértelmű, hogy azért kényeztetett az előbb, hogy én is megtegyem. Kapok is adok is.. Sosem vártam el Koushitól, hogy leszopjon csak azért mert én is megtettem.. De Kuroo és én nem vagyunk szeretők.. Letérdeltem a lábai közé és a kezembe véve Kuroo fél merev tagját, izgatni kezdtem. Kenmával biztos máshogy viselkedett. Nem tudom hogy és nem is érdekel, de biztos máshogy mint velem. Én is más voltam Koushival. És a lányokkal is.. Felesleges ezen gondolkodni. Közelebb hajolva hozzá a számba vettem, vigyázva hogy ne engedjem túl mélyre. Tényleg nem lenne szerencsés ha elhánynám magam.. Kuroo a hajamba túrt mire a szemöldökömet ráncolva pillantottam fel rá. – Csinálhatod bátrabban is. – megdögölhetsz korábban is. Ennek ellenére mégis kicsit mélyebbre engedtem.. Lehunytam a szemem és csak arra figyeltem amit a számmal csináltam. Kuroo meghúzva a tincseimet markolt bele a hajamba és erőszakosan nyomta lentebb a fejem ami miatt köhögve próbáltam elhúzni a fejem, ha hagyta volna.. Szétnyitottam a szám tagja körül és zihálva próbáltam levegőt venni, mire nevetve engedett el én pedig elhúzva a fejem, köhögve töröltem meg a szám. – Bocsi-bocsi. – simogattam meg a fejem, majd lesimította a tarkómra és magához húzva megpuszilta ajkaimat. – Egész jó vagy.
– Akkor meg miért csináltad? – morogtam dühösen ő pedig mosolyogva csippentette két ujja közé az orromat. Dühösen csaptam el a kezét mire ismét felnevetett.
– Azt gondoltam talán több is menni fog.
– Ne feszegesd a határaimat! – miért akarnék mindent beleadni pont a te kedvedért? Mi a fenéért kefélek ezzel a barommal? Egy lányért szívesen feszegetem az állóképességem és örömmel fogadom mikor ők is mindent megtesznek, de ezért baromért biztos nem fogok mindent megtenni! Ahh.. Azt hiszem inkább az én hozzáállásommal van a baj.
– Ne haragudj. – vette két keze közé az arcomat és megnyalva ajkaimat várta meg míg belemegyek egy újabb csókcsatába. Egy kicsit hagyott érvényesülni, de amint úgy éreztem volna, hogy én irányítom a csókot, meg fogta a kezem és az ölére vezette, ezzel egy időben pedig ismét az én számban kötöttek ki a nyelveink.. Az arcomon lévő keze gyengéden simult a tarkómra, a nyelve pedig egy lassabb ütemet vett fel, amin hiába próbáltam változtatni, hajthatatlannak tűnt. Mikor elhúzódott tőlem, felhúzott maga fölé és az ölébe ültetett. Halkan sóhajtottam fel mikor merevedése az enyémhez feszült. – Nem mintha érdekelne, de elég rossz állapotban vagy. – rá se nézve próbáltam a kezére fókuszálni, ahogy az összesimuló farkunkat egymáshoz dörzsöli. – Nem zavar, ha kipanaszkodod magad. Meghallgatom. – ez már kezd úgy hangzani, mintha érdekelném. De őt ismerve, mindjárt szemen köp a valósággal. Mond valami menőt, kedveset vagy bármit ami arra engedne következtetni, hogy ő egy remek pasas, aztán rögtön kiderül az ellenkezője. – Nem igazán fogok figyelni, szóval tényleg mondhatsz bármit. – na tessék. – Oh? Csak nem egy mosolyt látok?
– Fogjuk rá. Épp arra gondoltam, hogy mekkora seggfej vagy.
– Eeh? Ez nem is igaz. Jó ember vagyok. Higgadt, előrelátó, alkalom adtán szerény, bizonyos esetekben akár még szex isten is..
– Ez utóbbit igazán megmutathatnád. Eddig csak a közepesen elviselhető közembert mutattad be.
– Az első alkalom mindig ilyen. Ha valaki azt mondja, hogy már az első alkalommal kiismeri valaki gyengepontjait és mindent klappul csinál az hazudik. – mondjuk hogy van benne valami, de azért vannak kivételek. Még ha nem is tökéletes valami rögtön elsőre.. Nem pont amiatt lesz különleges hogy nem tökéletes? Attól olyan igazi..
– Ezt félre téve, egyáltalán nem vagy higgadt. Egy hazug, beképzelt seggfej vagy. – a keze megállt így az arcára pillantottam. A vállamat bámulta, de olyan volt mintha valahol teljesen máshol járna éppen.
– Tudom. – remek, szóval tudja. – De vajon melyikünk a szánalmasabb? Az aki hazudik vagy az aki annak ellenére, hogy átlát rajta, mégis enged neki?
– Egy szóval sem mondtam, hogy én nem vagyok szánalmas.. – sőt.. Még nálad is szánalmasabb vagyok. Éveken át hazudtam magamnak. Magammal rántom a legjobb barátom aki a saját élete helyett az enyémre ügyel. Elvesztettem azt akit szerettem és még mindig szeretem. És ahelyett, hogy átírnám a befejezésünket, hogy legalább egy kicsit kitölthessem azt a tátongó űrt a szívemben amit maga után hagyott.. Szánalmasan belekapaszkodok az első seggfejbe aki még ha nem is a szívemet foltozná be, de legalább eltereli a figyelmem.. És hasonlók vagyunk.. Az exeink miatt.. Hm? Ez a seggfej tudhat valamit. Ha nem hozza fel Koushit és Kenmát, talán soha nem mentem volna bele, hogy lefeküdjünk. Összetörte a védelmem.. Megrengette a világom.. – Mit akarsz igazából? – kérdeztem de mikor a szemünk találkozott még mindig olyan távolinak tűnt. – Miért nem mondod el neki? Miért velem szórakozol? – még mindig szereti Kenmát, de nem mondja el neki, hogy csak vele akar lenni.
– Most fordult elő először, hogy nemet mondott nekem. Eddig mindig mindenbe belement amit akartam.
– Ha azt mondtad volna neki, hogy vele akarsz lenni..
– Velem lenne.. – de félsz, hogy nem az ő döntése lenne. Kuroo csak egy bevált valaki a számára? Kenma nem valami közlékeny, legalábbis velem sosem volt az. Bár igaz ami igaz, pont olyannak néz ki aki sodródik az árral. Mintha mindig szüksége lenne valakire aki megmondja merre menjen és mit tegyen. Kuroonak meg pont valaki olyanra van szüksége aki ilyen nem? Bár ebben korántsem lehetek olyan biztos. Kuroo hirtelen a hátamra döntött és mielőtt bármit mondhattam volna szétfeszítette a lábaimat.
– Bazd meg! – ordítottam rá dühösen, mert ez a testhelyzet nem csak megalázó, de ahogy hirtelen szétfeszítette a lábaimat, az fájt is.. A feszítés bár enyhült, mivel neki is feltűnt, hogy vannak bizonyos korlátai a testemnek, de a megalázó része nem hogy változott volna, hanem még rosszabb lett..
– Milyen türelmetlen valaki. – vigyorgott miközben széthúzta a farpofáimat.. Ne már..
– Ne bámulj már! – mordultam rá dühösen, de nem is figyelt rám. Legalábbis a hangomra nem.. Bár már valamennyire kitágított nemrég, úgy döntött biztosra megy, szóval ismételten belém nyomta két ujját. Csendben tűrtem, csak néha mocorogtam mikor kellemetlen szögben mozdította meg az ujjait.
– Lazíts egy kicsit. – épp azt csinálom.. Legalábbis eddig azt hittem, de valóban feszült volt a testem.. Kiengedve a tüdőmben lévő levegőt, ellazítottam a testem amennyire tudtam, Kuroo pedig végre abbahagyta a tágítást és megtámaszkodva felettem, hozzám dörzsölte merevedését. – Nagyon rosszul vagy ahhoz, hogy egyszerre beléd lökjem?
– Eléggé, szóval fogd vissza magad. – néztem fel rá mire elmosolyodott.
– Hát jó, akkor majd legközelebb.
– Nem lesz legközelebb. – erre csak kérdőn vonta fel egyik szemöldökét, mintha csak azt mondaná, hogy legutóbb is ezt mondtam. – Most komolyan mondom. – egy ragadozó vigyorával hajolt hozzám közelebb ami miatt görcsbe rándult a gyomrom.
– Akkor nem fogom vissza magam. – ijedten markoltam bele az alattam lévő paplanba és elhúzódtam volna, de Kuroo megragadta a csípőm és egy erőteljes lökéssel hatolt belém. Fájdalmasan felordítottam és zihálva próbáltam leküzdeni a hányingert és a hirtelen rám törő szédülést. Mi a francért baszok ki magammal ennyire? Soha nem ittam még annyit mint múlt éjjel, és ez a fasz rohadtul nem hiányzott.. Éreztem egy nedves nyelvet végignyalni a nyakamon és bár a múltkor valóban visszafogta magát, most rohadtul szart az egészre és belém mélyeztette a fogait. Fájdalmasan nyekeregtem alatta, ő pedig kiélvezve a dolgot, egy erőteljes és mély ütemet vett fel a csípőjével. Zihálva próbáltam elhúzódni, de egyik kezével még mindig a csípőmet fogta a másikkal pedig közvetlenül a nyakam mellett támaszkodott meg, így ha fentebb akartam tornászni magam az ágyon, a kezébe ütköztem, a másik keze pedig vissza rántott magára.. Dühösen kaptam el a vállam felett lévő kezét és hogy elnyomjam a feltörő hangokat erősen bele haraptam. A tekintetünk találkozott ahogy rá pillantottam, fogaim alatt a feszülő izmokkal.. Kuroo tekintete csillogott ahogy visszanézett rám. Lehajolt és megtette azt amit még az elején mondott.. Megharapta a mellbimbómat és erősen megszívta amitől az eddig fájdalmas hangok helyett most egy elégedett szökött volna ki belőlem, ha hagytam volna. Kuroo nem adta jelét annak, hogy zavarná a harapásom, sőt egy kicsit mintha élvezte is volna a dolgot. A csípőjét olykor erőteljesen lendítette meg, de mivel leginkább a mellbimbóim kötötték le a figyelmét, így többnyire kisebb lökésekkel mozgott bennem. Zihálva engedtem el fogaimmal Kuroo alkarját, mikor már percek óta kínozta a mellbimbómat.
– Ne csak az egyiket... – vetettem hátra a fejem. Éreztem ahogy elmosolyodik, de ahelyett, hogy eleget tett volna a kérésemnek továbbra is azt a szerencsétlen jobb mellbimbómat kínozta. – Ha ilyen tempóban folytatod, sosem fogok elélvezni.. – céloztam ezzel a lassú tempóra amit felvett, és ezzel próbáltam meg egy kis nyugtot nyerni az elkínzott kis bimbómnak ami most a fogai közt szenvedett. – Ne baszakodj velem! – téptem a hajába és felhúztam magamhoz, bár.. Nem akartam magamhoz húzni.. Ösztönösen jött. Az orrunk összesimult, szinte egymás szájába ziháltunk, ő pedig úgy gondolta csókot akarok, pedig eszembe sem jutott ilyesmi.. Összesimította az ajkainkat és elmélyített egy csókot.. Nem tartott sokáig, de amíg tartott semmi másra nem figyelt.. Nem mozgott a csípője és.. Igazából az ajkain és a nyelvén kívül semmije sem mozdult. Mikor elvált tőlem zihálva néztünk egymásra, ő pedig egyik kezével megfogta az állam és finoman jelezte, hogy nyissam ki jobban a számat, amihez persze semmi kedvem nem volt, szóval erőszakosabbra vette a figurát. Hüvelykujját benyomta a számba a nyelvem alá és kicsit megrázta a fejem mire duzzogva nyitottam szét jobban a számat.. A hüvelykujja még mindig a nyelvem alatt volt mikor lehajolt és végig nyalta a nyelvem.. Éreztem ahogy a farkam megrándul, mintha csak emlékezne rá, hogy hol is járt nemrég az a nyelv még a folyosón.. Elengedte az állam és elemelkedve tőlem kicsit, újra ráfogott jobbjával a csípőmre. A másik kezével még mindig a fejem mellett támaszkodott miközben ismét mozogni kezdett bennem belülről ingerelve érzékeny pontomat. Egyre jobban ellazultam odalent, és egyre forróbbnak éreztem őt magamban. Oldalra fordítva a fejem halkan ziháltam a gyönyörhullámokat élvezve. Olykor meg-megemeltem a csípőm, hogy még mélyebbre csússzon bennem. Homlokomat a karjának döntöttem és már nem is igazán érdekelt, hogy a zihálásom közben a nyálam kiszivárog ajkaimon. Egyre jobban elöntött a forróság, Kuroo hosszú ujjai farkamra fogtak, ajkai ismét megtalálták azt az elkínzott kis mellbimbót ami csak úgy ágaskodott további törődésért, bár kétlem, hogy ilyesmit várt volna.. Kuroo lökései egyre vadabbak lettek ami miatt csakhamar ívbe feszült a testem az orgazmus okozta gyönyörtől. A fekete hajú azonban nem hagyta, hogy kiélvezzem a dolgot, mert bár észrevette, hogy a csúcsra jutottam, jobban érdekelte, hogy ő is oda kerüljön, szóval kiélvezve, hogy a falaim az orgazmus miatt szorosabbak lettek, tovább mozgott bennem, egy kicsit sem lassítva az iramon. Ha rendszeresen játszanék magammal odalent valószínűleg még élvezném is, és csak nyújtaná a gyönyört ezzel a tettével, de így.. Ki sem tudtam rendesen élvezni, mert amint a falaim szorosabbak lettek, úgy vette át a gyönyör helyét a feszítő fájdalom.. Neki hogy nem fáj? Beerőltetni valahová a farkadat ami aztán a kelleténél szorosabban zárul köré, egyáltalán nem jó ötlet..
– Lazíts egy kicsit.. – szóval még is csak fáj neki is.
– Nem megy.. Vedd ki.. – erőltettem ki torkomon a szavakat.
– Kizárt... – megemelte a csípőmet és kisebb lökésekkel mozgott tovább valószínűleg abban a reményben, hogy így majd megint ellazulok.
– Vedd már ki!
– Ha elmegyek benned azzal benedvesítelek és könnyebb lesz folytatni. – ezt a faszt!
– Használj síkosítót! – ezen elmosolyodott és kivillantotta szemfogait is.
– Már nem fáj, nem igaz? – mivel az orgazmusom odalett és így a szorítás is enyhült ja.. Már nem fáj, de nem is eget rengetően jó..
– Élvezz el aztán húzd ki végre.
– Szóval beléd élvezhetek? – problémás kipucolni de nem is lehetetlen.
– Felőlem, csak siess.
– Ha kicsit aranyosabb lennél, gyorsabban menne. – idegesen néztem fel rá, de ekkor lehajolt hozzám, egyik kezét az arcomra simította és lassan megcsókolt. Többször is megismételte, már-már becézgetve az ajkaimat minden egyes találkozásnál.. Esélytelen, hogy aranyos legyek.. Legalábbis úgy nem ahogy ő gondolja.. Nem vagyok Kenma. – Mhm.. Pont így.. Megint nagyon aranyos vagy. – időm sem volt meghökkeni azon amit mondott, mert egy erőteljes lökéssel találta el azt a pontot belül amitől egy halk nyögés csúszott ki a számon, egyenesen az ő szájába.. Talán kicsit örülök, hogy nem a szomszéd néni volt az ajtó előtt.. De lehet hogy jobban jártam volna egy mézes teával és egy újabb unokás történettel, mint egy kanos kandúrral.. Pont ez hiányzik másnaposságra..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése