Sziklarejtek árvája 61. rész
Amit csak akarsz.. Amit csak akarok..
Dühösen doboltam térdemen az ujjaimmal,
miközben az egyetem bejárata előtt ücsörögtem az egyik lépcsőfokon. Konan
fájdalmasan felnyögött és kissé sápadtan dörzsölte meg az arcát mellettem. Nem
igazán volt beszédes kedvében, amit a hasát kínzó görcsöknek tulajdonított, de valószínűleg
nem csak ez volt az oka. Ritkán szenvedte meg ennyire a havi vérzését.
Magyarázott valamit arról, hogy mióta Yahikóval szakítottak, a rendszeres heti
testmozgás elmaradt és itt nem csak a szexre célzott. Yahiko szeret túrázni,
futni, sportolni és a szabadban lenni, Koan pedig mindig szívesen vele tartott.
Ebből a szempontból teljes mértékben az ellentéte Nagatonak. Ő sokkal jobban
szereti az otthon kényelmét és a nyugis pihenős programokat. Előhalásztam a
telefonom és megnyitottam a galériát, hogy megnézzem a fényképeket, pontosabban
a lefotózott órarendeket. Kankurounak ma elég sok órája lenne.. Hidan pedig
nemsokára megérkezik, vagy már itt is van valahol a suliban. Talán épp azzal a
szemétládával.. Már épp szólásra nyitottam a szám, mikor megláttam Kakuzu
kocsiját így szinte azonnal választ kaptam a felnemtett kérdésre. A kocsi
megállt a suli előtt, Hidan pedig lazán kinyitotta az ajtaját és már ki is
szállt. Kakuzu azonban még nem hajtott el, hanem dudált egyet mire Hidan hátra
sem nézve bemutatott neki. A kocsi végül is elhajtott, de nem szívesen lennék
az albínó helyében mikor ezért a jelenetért büntetést kap. Konan a sápadtsága
ellenére is érdeklődve figyelte a jelenetet. Hidan mellénk érve ledobta az
egyik lépcsőfokra a füzetét.. Egy füzet.. És egy toll amit a spirálba erőszakolt.
Ennyivel jár be az egyetemre.
– Még mindig büntiben vagy? – kérdeztem de mielőtt válaszolhatott volna még hozzá tettem, hogy „Vagy már megint?”. Hidan nem volt éppen vicces kedvében mert csak dühösen ciccegett rám.
– Féltékeny. Egy ideig tök vicces volt, de most már csak szimplán rohadtul felbasz! – erre Konan elgondolkodva hümmögött mire az albínó morcosan nézett rá, majd rám. – Mit mond?
– Csak hangot adott ki. Néha egy hümmögés/hünnögés csak ennyit takar. – bölcsélkedtem.
– Hn.. (Micsoda meglátás..) – ezen boldogan elmosolyodtam és a mögém lépő Itachira néztem.
– És van amikor nem. – fejeztem be a mai nap aranyköpését. Itachi csak a szemét forgatta de a szája széle egy pillanatra felfelé kunkorodott, ám ekkor rájött, hogy nem kettesben vagyunk, szóval ismét fapofával bámult ránk. Jobb is ez így, a végén mindenki bele zúgna és akkor verekednem kéne.
– Szép is a kapcsolatok eleje.. Akkor még minden rózsaszín és nedves.. – merengett Hidan, ellopva tőlem a bölcsességemet. Sőt, még meg is toldotta az egészet egy szomorúan merengő költőnek álcázva magát ahogy a semmibe bámult. Hogy baszódnál meg!
– A ti kapcsolatotok is ilyen volt Kakuzuval? – kérdezte Konan miközben elővett egy levél gyógyszert és kipattintott belőle két szemet. Segítőkészen csavartam le a teája kupakját miközben én is Hidan válaszát vártam.
– Nem.. A miénk ködös volt és síkosítóban tocsogott. – válaszolta unottan és nagyot sóhajtva fejezte ki, hogy mennyire megváltoztak a régi ˝szép˝ idők. Konan szomorúan felsóhajtott.
– Nem szeretek egyedül lenni. – mondta bár ez nem egészen volt igaz. Nem volt baja sem a csenddel sem az egyedülléttel, de most hogy elvesztette azokat akikhez eddig bármikor mehetett, és akik megdobogtatták a szívének azon részeit amit senki más.. Most nyilván szarul érinti a dolog.
– Akkor ne legyél. – na tessék, Hidan a tanácsadó. Rossz kedved van? Ne legyen rossz kedved! Fáj a hasad? Hát ne fájjon! Nem akarsz egyedül lenni? Akkor ne legyél! Zseniális..
– Nagaton és Yahikon kívül senki sem érdekel..
– Pedig ütős páros lennénk. – kacsintott rá az albínó mire Konan mosolyogva megingatta a fejét.
– És Kakuzuval mi lesz? – kérdezte de erre Hidan arcáról lehervadt a mosoly és elmerengve bámulta az egyik lépcsőfokot. Konannel zavartan összenéztünk, mert nem számítottunk ilyen csendre. Hidan és Kakuzu nincsenek egymás nélkül. Legalábbis a mi szótárunkban biztos. Hidan vállat vont.
– Szerintem beszállhatsz harmadiknak. – mondta mosolyogva de nem igazán lehetett komolyan venni. Azonban a csengő hallatán, Hidan felkapta a füzetét a földről és elköszönt tőlünk.
– Szerintetek minden rendben vele? – kérdeztem de erre az egyik hümmögött a másik hünnögött egyet. Ezzel sokra mentem, tényleg.
– Most kicsit fasírtban vannak, de megoldják. – vont vállat Konan hanyagul. – Voltak már ennél durvább összeveszéseik is. – és elég csak arra a valentin napra gondolni mikor Kakuzu eljött a gimi elé és olyan erősen gyomron vágta Hidant, hogy az összeesett.
– De miért nem mondja el nekünk? – kérdeztem mire Konan ismételten vállat vont.
– Majd elmondja ha akarja. Nem tudom észrevetted-e, de ő nem szokott a problémáiról beszélni, vagy csak ritkán. – tápászkodott fel a földről és a vállára vette a táskáját. – Bemegyek a terem elé, most írt az egyik osztálytársam, hogy vett nekem gyümölcsös tejet meg csokit. – intett és lassan lépkedve bement a suliba. Kár hogy nekem nincsenek ilyen jó fej osztálytársaim. Bár van egy Jégcsapom. Felé kaptam a fejem mire kérdés nélkül felém tartotta a táskáját ahonnan elhalásztam a csokikat. Ma már voltam a kis boltban és én is vettem Konannak egy kis nasit meg teát, mert ma reggel mikor beszéltünk telefonon eléggé morcosnak tűnt, de magamnak végül nem vettem semmit. Itachi egyik könyökével a térdén támaszkodott, az állát a tenyerén pihentette és nézte ahogy kiválogatom a rejtett tartalékait. Sokáig mindenki azt hitte róla, hogy a keserű és sós dolgokat szereti, és bevallom töredelmesen, hogy hiába lopkodtam évekig az édességeit, én is azt hittem, hogy cukor nélkül issza a kávét és előbb eszik meg egy pogácsát mint egy csokissütit. De mint kiderült, három cukorral és sok tejjel issza a kávéját, és sokkal jobban szereti az édes süteményeket mint a sósokat. Az út túloldalán pár lány ácsorgott és folyton Itachit nézték.. Az ölembe ejtettem a kezem a csokival együtt és hunyorogva bámultam őket, de észre sem vettek. Dühösen csúsztam arrébb Itachitól, csak hogy utána eldőlhessek a lépcsőfokon és kényelmesen az ölébe hajthassam a fejem. Itachi meglepetten vonta fel a szemöldökét de aztán halványan elmosolyodott és a fejemre tette a kezét és az egyik tincsemet csavargatta a mutatóujjával. Ezt nektek! Ő az én Menyétem! Az ENYÉM! És nem osztozkodok. Boldogan simultam bele a kezének érintésébe és éleztem ahogy a testemet már nem csak a nap melege melengeti, hanem a szerelmem törődése is.
– Pár hete még nagyon csúnyán néztél volna rám, ha ezt megteszem. – valószínűleg meg is ütött volna.
– Máskor is hajtottad már az ölembe a fejed. Hn. (Tizedikben a folyosón elég sűrűn csináltad ezt.) – meglepetten pislogtam fel rá, mert igaza van. Tényleg folyton rajta aludtam egy időben, de aztán valaki azt mondta nekem, hogy igazán aranyos pár vagyunk, mire kiakadtam és arcon csaptam a matekkönyvemmel. Aztán Jégcsapot is.. Ő pedig a kezdetleges sokk után utánam eredt, hogy viszonozza a gesztust. Elmerengve néztem fel Itachira.
– Miért hagytad régen, hogy az öledbe hajtsam a fejem?
– Hn. (Fáradtnak tűntél.) – hünnögte mire duzzogva ráncoltam a szemöldököm.
– Szóval bárkinek megengednéd, hogy az öledben aludjon, ha fáradtnak tűnik?
– Hn. (De neked akkor is ha nem tűnsz fáradtnak.) – dühösen csaptam meg a mellkasát mire elnyomott egy nevetés félét. – Hn. (Lehet, hogy már akkor is különleges voltál egy kicsit.) – elégedetten mosolyodtam el.
– Egy kicsit?
– Igen. Egy egészen kicsit. – nevetve ingattam meg a fejem. Szóval már tizedik óta tudja? Nem.. Jobban belegondolva én is mindig kivételeztem vele, pedig akkor még nem tudtam, hogy szeretem. Vajon mikor kezdődhetett ez nálam? Mikor kezdtem el őt keresni mindenhol? Mikor lett ennyire fontos a figyelme?
– Nincs rózsaszín köd. – és sajnálatomra nedvesség sem, mert ami van azt egyedül kell lerendeznem és azt is marha gyorsan mert folyton megzavarnak. Nincs itt egy üres terem valahol?
– Hn? (Ezt hogy érted?)
– Már akkor is dögös voltál mikor utáltalak. Még ha tagadtam is, hogy így gondolom.
– Hn.. (Annyira azért nem tagadtad..) – már épp rákérdeztem volna, hogy ezt honnan veszi, de csak hogy tudjam, hova utazzak vissza az időben, hogy jó erősen pofán baszhassam magam, de ekkor Itachi folytatta. – Szóval nem felhagysz azzal, hogy felhizlalj?
– Még nem mondtam le a szumós álmomról. Úgy is sok hódolód lenne, de legalább az ismeretlenek nem csorgatnák a nyálukat. – biccentettem fejemmel az út túloldalán lévő lányokra akik még mindig az én pasimat stírölték. Igen-igen, tudom, hogy jól néz ki, hess-hess! Nem csak helyes és magas, de kedves is, figyelmes, okos és valami cseszettül jó az ágyban. Megtartom, szóval le lehet kopni! Most már tényleg le lehet kopni, jó?!
– Te sokkal szebb vagy mint ők. – ahogy rám mosolyog, tudom, hogy komolyan gondolja, de.. Újra a lányokra néztem és a.. Domborulataikra.. Szóval a mellükre és a csípőjükre. Arról nem is beszélve, hogy mi van a szoknyájuk alatt.
– Hmm.. (Nem igazán..) – legalábbis szerintem biztos nem. Nem akarok nő lenni, örülök, hogy nem kell véreznem és a terhesség miatt aggódnom, de az Uchiha klán egyik tagjával járni, ráadásul első szülött fiúként még inkább tovább akarhatja vinni a génjeit.
– Hn. (Ők biztos nem mernének vitatkozni velem és nem idegesítenének fel direkt.) – a szemöldökömet ráncolva néztem rá mikor rájöttem, hogy ez az érv valamilyen érthetetlen módon, Itachi fejében mellettem szól.
– Kezdem azt hinni, hogy valami durva ízlésficamod van. Kezdek aggódni érted. – Itachi a homlokára tette a kezét mintha csak a lázát ellenőrizné éppen. Ezzel jelezte, hogy agyi baja lehet, mert testileg rendben van. Nevetve ingattam meg a fejem. Imádom hogy próbál vicces lenni. – Amíg ez azt jelenti, hogy csak az enyém vagy, addig nem fogok haragudni érte. – mondtam majd a lányokra néztem. Minek is féltékenykedek ok nélkül? Itachi az enyém, ők meg hagy csorgassák a nyálukat. Ha már vissza akarok utazni a múltba, azt is elmondhatnám magamnak, hogy az utálatom a Menyét iránt igazából csak durván erős vonzalom. Szóval szedd össze magad múltbéli én! Nem szégyen az hogy egy pasihoz vonzódsz ha az olyan jó pasi mint Jégcsap. Ugorj a nyakába és vallj neki szerelmet! Vagy megteszem én. Uuuh, két Itachim is lenne. Az egyik kicsit fiatalabb az igaz, de nem sokkal szóval ez még rendben van.
– Hn? (Megint hülyeségeken agyalsz ugye?) – pin-pon! Így van!
– Nem hülyeség. Orgia. – Itachi szemei elkerekedtek és döbbenten nézett le rám. Már-már ijedtnek tűnt amin felnevettem és nyugtatóan megsimogattam az arcát. – Nyugi, csak mi lennénk hárman. Két te meg egy én. – láttam rajta, hogy ehhez több idő kell mire felfogja és feldolgozza, de némileg megnyugodott, hogy nem igazi orgiára gondoltam. – Neked mit jelent a rózsaszín köd? – kérdeztem és bár még mindig az előbbieken gondolkodott, azért válaszolt valamit.
– Hn.. (Elvakult szerelmet..) – nála fenn áll ennek a veszélye, de nálam nem. Én tisztán látom, hogy szerencsém van vele. Bár az hogy ennyire szeret engem, kicsit tényleg aggasztó.
– Milyen romantikus ábrándjaid voltak? Vacsi, mozi meg ilyesmik?
– Hn? Igen, azt hiszem. – motyogta még mindig kicsit félvállról. Ennyire nem értené a két ő meg egy én dolgot? Felállva a kényelmes kis helyemről (mázli hogy ilyen szélesek a lépcsőfokok) a vállamra kaptam a táskám és egy gyors puszit nyomtam Itachi arcára.
– Délután találkozunk. – köszöntem el tőle, mire ő is elhünnögött valami rendben féleséget én pedig ott hagytam az újdonsült rajongó táborával. Jobban belegondolva az is lehet, hogy fujosik. Akkor viszont lehet még sem kéne egyedül hagynom.. Egy pillanatra megtorpantan a folyosón de a nyitott ajtón át is láttam, hogy a lányok nem rohantak át az úton a távozásom után, szóval nincs gond. Ha meg még is, akkor csak sikíts szívem és már rohanok is, hogy megmentselek. A Jégcsapok törékenyek ám.
– Még mindig büntiben vagy? – kérdeztem de mielőtt válaszolhatott volna még hozzá tettem, hogy „Vagy már megint?”. Hidan nem volt éppen vicces kedvében mert csak dühösen ciccegett rám.
– Féltékeny. Egy ideig tök vicces volt, de most már csak szimplán rohadtul felbasz! – erre Konan elgondolkodva hümmögött mire az albínó morcosan nézett rá, majd rám. – Mit mond?
– Csak hangot adott ki. Néha egy hümmögés/hünnögés csak ennyit takar. – bölcsélkedtem.
– Hn.. (Micsoda meglátás..) – ezen boldogan elmosolyodtam és a mögém lépő Itachira néztem.
– És van amikor nem. – fejeztem be a mai nap aranyköpését. Itachi csak a szemét forgatta de a szája széle egy pillanatra felfelé kunkorodott, ám ekkor rájött, hogy nem kettesben vagyunk, szóval ismét fapofával bámult ránk. Jobb is ez így, a végén mindenki bele zúgna és akkor verekednem kéne.
– Szép is a kapcsolatok eleje.. Akkor még minden rózsaszín és nedves.. – merengett Hidan, ellopva tőlem a bölcsességemet. Sőt, még meg is toldotta az egészet egy szomorúan merengő költőnek álcázva magát ahogy a semmibe bámult. Hogy baszódnál meg!
– A ti kapcsolatotok is ilyen volt Kakuzuval? – kérdezte Konan miközben elővett egy levél gyógyszert és kipattintott belőle két szemet. Segítőkészen csavartam le a teája kupakját miközben én is Hidan válaszát vártam.
– Nem.. A miénk ködös volt és síkosítóban tocsogott. – válaszolta unottan és nagyot sóhajtva fejezte ki, hogy mennyire megváltoztak a régi ˝szép˝ idők. Konan szomorúan felsóhajtott.
– Nem szeretek egyedül lenni. – mondta bár ez nem egészen volt igaz. Nem volt baja sem a csenddel sem az egyedülléttel, de most hogy elvesztette azokat akikhez eddig bármikor mehetett, és akik megdobogtatták a szívének azon részeit amit senki más.. Most nyilván szarul érinti a dolog.
– Akkor ne legyél. – na tessék, Hidan a tanácsadó. Rossz kedved van? Ne legyen rossz kedved! Fáj a hasad? Hát ne fájjon! Nem akarsz egyedül lenni? Akkor ne legyél! Zseniális..
– Nagaton és Yahikon kívül senki sem érdekel..
– Pedig ütős páros lennénk. – kacsintott rá az albínó mire Konan mosolyogva megingatta a fejét.
– És Kakuzuval mi lesz? – kérdezte de erre Hidan arcáról lehervadt a mosoly és elmerengve bámulta az egyik lépcsőfokot. Konannel zavartan összenéztünk, mert nem számítottunk ilyen csendre. Hidan és Kakuzu nincsenek egymás nélkül. Legalábbis a mi szótárunkban biztos. Hidan vállat vont.
– Szerintem beszállhatsz harmadiknak. – mondta mosolyogva de nem igazán lehetett komolyan venni. Azonban a csengő hallatán, Hidan felkapta a füzetét a földről és elköszönt tőlünk.
– Szerintetek minden rendben vele? – kérdeztem de erre az egyik hümmögött a másik hünnögött egyet. Ezzel sokra mentem, tényleg.
– Most kicsit fasírtban vannak, de megoldják. – vont vállat Konan hanyagul. – Voltak már ennél durvább összeveszéseik is. – és elég csak arra a valentin napra gondolni mikor Kakuzu eljött a gimi elé és olyan erősen gyomron vágta Hidant, hogy az összeesett.
– De miért nem mondja el nekünk? – kérdeztem mire Konan ismételten vállat vont.
– Majd elmondja ha akarja. Nem tudom észrevetted-e, de ő nem szokott a problémáiról beszélni, vagy csak ritkán. – tápászkodott fel a földről és a vállára vette a táskáját. – Bemegyek a terem elé, most írt az egyik osztálytársam, hogy vett nekem gyümölcsös tejet meg csokit. – intett és lassan lépkedve bement a suliba. Kár hogy nekem nincsenek ilyen jó fej osztálytársaim. Bár van egy Jégcsapom. Felé kaptam a fejem mire kérdés nélkül felém tartotta a táskáját ahonnan elhalásztam a csokikat. Ma már voltam a kis boltban és én is vettem Konannak egy kis nasit meg teát, mert ma reggel mikor beszéltünk telefonon eléggé morcosnak tűnt, de magamnak végül nem vettem semmit. Itachi egyik könyökével a térdén támaszkodott, az állát a tenyerén pihentette és nézte ahogy kiválogatom a rejtett tartalékait. Sokáig mindenki azt hitte róla, hogy a keserű és sós dolgokat szereti, és bevallom töredelmesen, hogy hiába lopkodtam évekig az édességeit, én is azt hittem, hogy cukor nélkül issza a kávét és előbb eszik meg egy pogácsát mint egy csokissütit. De mint kiderült, három cukorral és sok tejjel issza a kávéját, és sokkal jobban szereti az édes süteményeket mint a sósokat. Az út túloldalán pár lány ácsorgott és folyton Itachit nézték.. Az ölembe ejtettem a kezem a csokival együtt és hunyorogva bámultam őket, de észre sem vettek. Dühösen csúsztam arrébb Itachitól, csak hogy utána eldőlhessek a lépcsőfokon és kényelmesen az ölébe hajthassam a fejem. Itachi meglepetten vonta fel a szemöldökét de aztán halványan elmosolyodott és a fejemre tette a kezét és az egyik tincsemet csavargatta a mutatóujjával. Ezt nektek! Ő az én Menyétem! Az ENYÉM! És nem osztozkodok. Boldogan simultam bele a kezének érintésébe és éleztem ahogy a testemet már nem csak a nap melege melengeti, hanem a szerelmem törődése is.
– Pár hete még nagyon csúnyán néztél volna rám, ha ezt megteszem. – valószínűleg meg is ütött volna.
– Máskor is hajtottad már az ölembe a fejed. Hn. (Tizedikben a folyosón elég sűrűn csináltad ezt.) – meglepetten pislogtam fel rá, mert igaza van. Tényleg folyton rajta aludtam egy időben, de aztán valaki azt mondta nekem, hogy igazán aranyos pár vagyunk, mire kiakadtam és arcon csaptam a matekkönyvemmel. Aztán Jégcsapot is.. Ő pedig a kezdetleges sokk után utánam eredt, hogy viszonozza a gesztust. Elmerengve néztem fel Itachira.
– Miért hagytad régen, hogy az öledbe hajtsam a fejem?
– Hn. (Fáradtnak tűntél.) – hünnögte mire duzzogva ráncoltam a szemöldököm.
– Szóval bárkinek megengednéd, hogy az öledben aludjon, ha fáradtnak tűnik?
– Hn. (De neked akkor is ha nem tűnsz fáradtnak.) – dühösen csaptam meg a mellkasát mire elnyomott egy nevetés félét. – Hn. (Lehet, hogy már akkor is különleges voltál egy kicsit.) – elégedetten mosolyodtam el.
– Egy kicsit?
– Igen. Egy egészen kicsit. – nevetve ingattam meg a fejem. Szóval már tizedik óta tudja? Nem.. Jobban belegondolva én is mindig kivételeztem vele, pedig akkor még nem tudtam, hogy szeretem. Vajon mikor kezdődhetett ez nálam? Mikor kezdtem el őt keresni mindenhol? Mikor lett ennyire fontos a figyelme?
– Nincs rózsaszín köd. – és sajnálatomra nedvesség sem, mert ami van azt egyedül kell lerendeznem és azt is marha gyorsan mert folyton megzavarnak. Nincs itt egy üres terem valahol?
– Hn? (Ezt hogy érted?)
– Már akkor is dögös voltál mikor utáltalak. Még ha tagadtam is, hogy így gondolom.
– Hn.. (Annyira azért nem tagadtad..) – már épp rákérdeztem volna, hogy ezt honnan veszi, de csak hogy tudjam, hova utazzak vissza az időben, hogy jó erősen pofán baszhassam magam, de ekkor Itachi folytatta. – Szóval nem felhagysz azzal, hogy felhizlalj?
– Még nem mondtam le a szumós álmomról. Úgy is sok hódolód lenne, de legalább az ismeretlenek nem csorgatnák a nyálukat. – biccentettem fejemmel az út túloldalán lévő lányokra akik még mindig az én pasimat stírölték. Igen-igen, tudom, hogy jól néz ki, hess-hess! Nem csak helyes és magas, de kedves is, figyelmes, okos és valami cseszettül jó az ágyban. Megtartom, szóval le lehet kopni! Most már tényleg le lehet kopni, jó?!
– Te sokkal szebb vagy mint ők. – ahogy rám mosolyog, tudom, hogy komolyan gondolja, de.. Újra a lányokra néztem és a.. Domborulataikra.. Szóval a mellükre és a csípőjükre. Arról nem is beszélve, hogy mi van a szoknyájuk alatt.
– Hmm.. (Nem igazán..) – legalábbis szerintem biztos nem. Nem akarok nő lenni, örülök, hogy nem kell véreznem és a terhesség miatt aggódnom, de az Uchiha klán egyik tagjával járni, ráadásul első szülött fiúként még inkább tovább akarhatja vinni a génjeit.
– Hn. (Ők biztos nem mernének vitatkozni velem és nem idegesítenének fel direkt.) – a szemöldökömet ráncolva néztem rá mikor rájöttem, hogy ez az érv valamilyen érthetetlen módon, Itachi fejében mellettem szól.
– Kezdem azt hinni, hogy valami durva ízlésficamod van. Kezdek aggódni érted. – Itachi a homlokára tette a kezét mintha csak a lázát ellenőrizné éppen. Ezzel jelezte, hogy agyi baja lehet, mert testileg rendben van. Nevetve ingattam meg a fejem. Imádom hogy próbál vicces lenni. – Amíg ez azt jelenti, hogy csak az enyém vagy, addig nem fogok haragudni érte. – mondtam majd a lányokra néztem. Minek is féltékenykedek ok nélkül? Itachi az enyém, ők meg hagy csorgassák a nyálukat. Ha már vissza akarok utazni a múltba, azt is elmondhatnám magamnak, hogy az utálatom a Menyét iránt igazából csak durván erős vonzalom. Szóval szedd össze magad múltbéli én! Nem szégyen az hogy egy pasihoz vonzódsz ha az olyan jó pasi mint Jégcsap. Ugorj a nyakába és vallj neki szerelmet! Vagy megteszem én. Uuuh, két Itachim is lenne. Az egyik kicsit fiatalabb az igaz, de nem sokkal szóval ez még rendben van.
– Hn? (Megint hülyeségeken agyalsz ugye?) – pin-pon! Így van!
– Nem hülyeség. Orgia. – Itachi szemei elkerekedtek és döbbenten nézett le rám. Már-már ijedtnek tűnt amin felnevettem és nyugtatóan megsimogattam az arcát. – Nyugi, csak mi lennénk hárman. Két te meg egy én. – láttam rajta, hogy ehhez több idő kell mire felfogja és feldolgozza, de némileg megnyugodott, hogy nem igazi orgiára gondoltam. – Neked mit jelent a rózsaszín köd? – kérdeztem és bár még mindig az előbbieken gondolkodott, azért válaszolt valamit.
– Hn.. (Elvakult szerelmet..) – nála fenn áll ennek a veszélye, de nálam nem. Én tisztán látom, hogy szerencsém van vele. Bár az hogy ennyire szeret engem, kicsit tényleg aggasztó.
– Milyen romantikus ábrándjaid voltak? Vacsi, mozi meg ilyesmik?
– Hn? Igen, azt hiszem. – motyogta még mindig kicsit félvállról. Ennyire nem értené a két ő meg egy én dolgot? Felállva a kényelmes kis helyemről (mázli hogy ilyen szélesek a lépcsőfokok) a vállamra kaptam a táskám és egy gyors puszit nyomtam Itachi arcára.
– Délután találkozunk. – köszöntem el tőle, mire ő is elhünnögött valami rendben féleséget én pedig ott hagytam az újdonsült rajongó táborával. Jobban belegondolva az is lehet, hogy fujosik. Akkor viszont lehet még sem kéne egyedül hagynom.. Egy pillanatra megtorpantan a folyosón de a nyitott ajtón át is láttam, hogy a lányok nem rohantak át az úton a távozásom után, szóval nincs gond. Ha meg még is, akkor csak sikíts szívem és már rohanok is, hogy megmentselek. A Jégcsapok törékenyek ám.
Elégedetten huppantam le az ágyra Itachi
mellé aki kérdőn nézett rám. Elhárítottam minden zavaró tényezőt aki és ami
csak létezik. Felhívtam Irukát és nyomatékosan megkértem, hogy ma ne állítson
be hozzánk, mert akár mennyire szeretem őt, Itachival kettesben szeretnénk
lenni végre egy kicsit. Amint Iruka felfogta szavaimnak jelentését, olyannyira
zavarba jött, hogy lelki szemeim előtt láttam ahogy teljesen elvörösödik az arca
és még a nyaka enyhén pirosas árnyalatot vesz fel. Ezután Narutoval is
beszéltem, de mivel ez az ő háza, így nem lett volna fair azt mondani neki, hogy
ne jöhessen ide amikor csak akar. Eleinte szegény srác nem is igazán értette
mit akarok kérdezni tőle, és bár annak ellenére, hogy nem szívleltem az ifjabb
Uchihát és a Narutoval való kapcsolatát, most nagyon is jól jött, hogy ő
okosabb mint egy marha (vagyis marha okos). Ugyanis átvette Narutótol a
telefont és megígérte nekem, hogy a szöszi ma náluk alszik, és így mi sem
zavarjuk őket, meg ők sem minket. Kicsit kínos volt, de mindent a szexért. És
mielőtt bárki elítélne miatta, rohadtul nem oké, hogy ennyire be legyek
gerjedve és folyton kielégületlen maradok a sok ismerős miatt. Felhívtam
Jiraiyat, Obitot, Konant, Hidant, Aot, és még Kakashit is, biztos ami biztos
alapon. Sasorinak végül nem küldtem semmit, róla Obitoval beszéltem, és
megkértem, hogy ne engedje a közelembe. Nem csak a mai nap folyamán, hanem egy
jó ideig ne. Hallott a tegnapi esetről, a vörös hajú eléggé maga alatt volt, de
nem akartam ezt hallani, meg vele kapcsolatban igazából semmit, szóval gyorsan
lezártam a témát. Mielőtt Itachi ideért volna tiszta ágyneműt hoztam miközben
szidtam magam, hogy ez mennyire lányos hozzáállás, de már nem volt mit tenni.
Furcsa lett volna vissza húzni a koszosat ha már egyszer lehúztam. Itachi ölébe
ülve átkaroltam a nyakát.
– Na?
– Hn? (Mi na?) – jajj életem ne legyél már ilyen sötét, könyörgöm..
– Üres a ház.
– Hn. (Feltűnt.) – az orrnyergemet dörzsölve sóhajtottam fel. Feltűnt mi?
– És van kedved csinálni valamit? Valami olyat amit máskor nem tudunk?
– Hn? (Mire gondolsz?) – ölelte át a derekam mire elmosolyodtam.
– Tudod te.. – hajoltam közelebb az ajkaihoz és lassan megcsókoltam. Mikor elváltak ajkaink megnyalta a száját ami még inkább mosolyra késztetett.
– Hn. (Szóval tanulni fogunk.) – a szemöldökömet ráncolva néztem rá és egy kicsit hátrébb húzódtam, hogy teljes rálátásom legyen az arcára, ami sajnálatomra komolynak tűnt.
– Most vagy nem értem, amit hünnögsz, vagy tényleg eget verő hülyeségeket hünnögsz. – mondtam mire elmosolyodott és megingatta a fejét.
– Te aztán érted, hogy hozz lázba valakit. – támaszkodott meg a háta mögött a tenyerén. Lázba hozni? Oh.. A hangulatra nem is gondoltam. Annyira vágyok rá, hogy simán csak neki estem volna.
– Hm.. És.. Mit szólnál ahhoz, ha.. Ma azt tennél velem, amit csak akarsz. – mondtam mire érdeklődve egyenesedett fel, kezei pedig ismét körém fonódtak.
– Hn.. (Hallgatlak..) – kínosan fogtam meg az egyik tincsem és a szám elé húztam, miközben a végét sodortam az ujjaim alatt.
– Hát.. Igazából nekem bármi megfelel veled.. Csak.. Úgy értem ha szeretnéd.. Ha van valami amiről eddig azt hitted esetleg nem, akkor most akár.. – nem vagyok odáig a szadista dolgokért, de ha esetleg neki ez kell. Bízok benne annyira, hogy apránként vezetne bele ebbe az egészbe, de igazából kétlem, hogy érdekelné az ilyesmi. De ha valami más, mint mondjuk szerepjáték vagy ilyesmi. Mondjuk ahhoz kellékek is kellenek. Itachi mosolyogva puszilta meg az orrom.
– Nekem a hagyományos szeretkezés is tökéletes. – ez mondjuk elég megnyugtató. Így már bátrabban erőltetem, hogy tegyen velem azt amit csak akar.
– De biztos van valami fantáziád, amit szeretnél megvalósítani. – nekem akad pár, szóval, ha ő nem akarja akkor majd én. Azonban Itachi tekintete kezdett elhomályosulni és a csillogása is egészen másmilyen jellegűvé vált. Mikor azt mondtam megtehet velem bármit, eléggé kínosnak éreztem a dolgot, mert olyan volt mintha könyörögnék neki azért, hogy végre megdugjon, de ahogy most néz az nagyon tetszik. Meglepetten nyögtem fel mikor hirtelen a hátamon találtam magam a puha takarón, Itachi pedig felettem támaszkodott. Meglepetten néztem rá, de.. Itachi tekintetével végig pásztázta a testem. Még így ruhában is egészen meztelennek éreztem magam miatta. Sötét szemei ekkor az ajkaimra siklottak és engedélyt kérően nézett fel a szemembe. Ösztönösen nyújtottam ki a kezem és öleltem át újra ezzel bíztatva, hogy vegye birtokba azt, ami már így is az övé, és minél többször néz rám így, minél többször kéri kimondatlanul is a beleegyezésem, annál jobban az övé vagyok minden egyes alkalommal. Itachi olyan közel hajolt, hogy forró leheletét éreztem bőrömön, de épp csak össze-össze simította ajkainkat. A szívem minden egyes alkalommal izgatottan dobbant egy nagyot, mintha csak türelmetlenül toppantana, követelve Itachi csókját. Felé mozdítottam ajkaimat, várva, hogy végre megízlelhessem, ő pedig ekkor döntött úgy, hogy ajkait az enyémhez préseli és lassan, ráérősen csúsztatta át nyelvét a számba. A szívem olyan hangosan kezdett örömködni, hogy egészen biztos vagyok benne, a felettem lévő Jégcsapisten is tisztán hallja. A titulusával ellentétben a csókja forró volt és lassú, tele érzelemmel, amiket örömmel fogadtam és készségesen viszonoztam is. Mikor levegő híján elvált tőlem zihálva néztem rá majd ismét az ajkira, némán követelve még többet belőle, de ő csak egy pilleszárny csókot lehelt a csóktól piros ajkaimra, majd az arcomra és a fülem mögött is.
– Amit csak akarok? – kérdezte a szokottnál is mélyebb hangon ami miatt jólesően járta a testem az a bizsergető érzés.
– Bármit.. Amit csak akarsz. – helyeseltem és akármilyen zavarba ejtő, komolyan is gondoltam.
– Amit csak akarok. – ismételte és a nyakamba csókolt. Halkan felnyögtem a meglepettségtől, vagy talán attól, hogy végre tényleg csak ketten vagyunk. A hasam bizsereg, a farkam már is merev és kínzóan üresnek érzem a hátsóm. Ez tényleg rohadt kínos.. Halkan felsóhajtva engedtem el ezeket az ostoba gondolatokat és inkább Itachi kezeire és ajkaira koncentráltam. Lassan húzta le rólam a ruhadarabokat, miközben minden feltárulkozó bőrfelületet alaposan szemügyre vett, kezeivel végig simított az oldalamon és a karjaimon, ajkait végig futtatta kulcscsontomon, a mellkasomon, egészen le a hasamig majd újra, ezúttal sokkal ráérősebben. Egyik kezemmel a hajába túrtam ezzel is bíztatva abban amit éppen csinál. Másik kezemmel azonban elkaptam a felsője alját, jelezve, hogy ideje megszabadulnia tőle. Éreztem a hasamon ahogy elmosolyodik, majd felegyenesedett és lehúzta magáról a pólóját, felfedve a hasizmait. Ködös tekintettel néztem és jelenleg nem tudott lekötni a szumós álmom. Gyönyörű teste van. Kinyújtva az egyik kezem már épp meg akartam érinteni de út közben Itachi gyengéden elkapta és a szájához emelve csókolta meg. Zavaromban másik kezemet az arcomhoz emeltem amin elmosolyodott, majd kezeivel ezúttal a nadrágomtól és a boxeremtől szabadított meg. Kicsit megemeltem a csípőm, hogy ezzel is segítsek neki, de mikor már lekerült rólam mindkét ruhadarab (és a zoknik is), kissé szégyenlősen zártam össze a térdeimet, ezzel próbálva meg eltakarni már egészen merev tagomat. Itachi gyengéden simított végig combjaimon ezzel kérve arra, hogy nyissam szét őket, de a lábaim megfeszültek és nem akartak engedelmeskedni. Akarom őt, mindennél jobban akarom, szánalmasan könyörögnék érte annyira akarom, de én akarom őt, és nem a.. Én akarom látni őt. Nem ér hogy ő végig csókolta a testem én pedig még csak az ujjaim hegyével sem érinthettem meg. Itachi kezei megálltak a combjaimon és megpuszilta a térdem, majd ott is hagyta az ajkait. – Azt mondtad amit csak akarok.. – emlékeztetett és kérdőn rám pillantott. – Nem.. Nem érzed annyira biztonságban magad, hogy én irányítsak? – zavartan vontam össze egy pillanatra a szemöldököm.
– Én.. Biztonságban érzem magam.. – motyogtam mire egy megértő, szelíd mosoly terült el ajkain.
– Nem baj, ha nem. – puszilta meg újra a térdem én pedig halkan kiengedtem a tüdőmben lévő levegőt. Tudom, hogy mit akar tenni. Kényeztetni mindenhol. Az ajkai közé venni.. Kakashival nem zavart annyira a dolog. Meg előtte a lányokkal sem. Talán épp Kakashi miatt van? Úgy játszott velem ahogy csak akart. Mikor nyáron átengedtem magam neki, mikor próbáltam túllépni Sasorin és azon ahogy Kakashi bánt velem mikor megtudta, hogy járok vele.. Nem akarom, hogy játszanak velem. Itachi mintha csak észrevette volna, hogy valami nincs rendben, aggódóan kémlelte arcomat, próbálva rájönni, mi lehet a baj. Ez a tudat viszont kezdett megnyugtatni. Ő nem játszik velem. Érdekli mit szeretnék, és nem erőlteti rám a dolgokat. Leengedtem a lábaimat és lazítottam egy kicsit.
– Szeretlek.. – mondtam amivel egy kicsit megleptem, de aztán halvány pír kúszott az arcára. Ezen elmosolyodtam. – Bízok benned. Biztonságban érzem magam. – a kezei megremegtek a combomon, tekintetével engem fürkészett. – Azt teszel amit csak akarsz. Komolyan mondtam. Nem kell aggódnod.
– Deidara.. – kezdte de aztán elhallgatott mikor megérezte hogy egy kicsit én is remegek.
– Nagyon sokáig játszott velem, ezért.. Nem akartam hogy megérintsen, de megtette és ezért.. De ez csak egy olyan része a dolgoknak amik még megmaradtak, szóval.. Tényleg szeretném.. Veled szeretném.. Veled bármit.. – össze-vissza beszélek. Itachi egyik kezével megtámaszkodott felettem míg szabad jobbjával az arcomra simított és gyengéden simogatta meg bőrömet. Ajkai a másik oldalról csókolt arcon, majd gyengéden szeretgetve becézgette ajkaimat is. – Szeretlek. – suttogtam ajkai közé.
– Én is szeretlek. – suttogta és lassan puhatolózva mélyített el egy újabb csókot. Balljával lesimított az oldalamon, a combomig, gyengéden simogatva bőrömet. Kezeimet karjaira vezettem, hogy én is végig simíthassak rajta a könyökétől a válláig. Éreztem a kirajzolódó izmokat a kezem alatt, ahogy megfeszül érintésem nyomán majd elernyed. – Lazulj el. – lehelte ajkaim közé miközben finoman combjaimra simította kezeit, majd széttárta őket, felfedve mindenem. Egy egészen másfajta bizsergés lett úrrá a testemen ahogy azokkal az erős és határozott kezekkel, gyengéden mégis biztosan irányított. A karjaiba kapaszkodva pillantottam le kettőnk közé. A farkam a hasamnak feszült, míg Itachi ölét még mindig nadrág takarta. Itachira pillantottam, aki engem vizslatott. Zavartan fordítottam el a fejem, ő pedig kedveskedőn puszilta meg az arcom ismét. – Ha túl soknak.. – hevesen ráztam meg a fejem. Itachi kissé feszülten sóhajtott így ismét rá néztem. Nem akar bántani, de fél, hogy valamivel mégis ártani fog. Óvatos puszit nyomtam ajkaira és elmosolyodtam.
– Ha túl sok, szólni fogok. – ígértem, de még így sem tűnt nyugodtabbnak. Egy ideig mérlegelt, majd végül lepillantott merevedésemre és meglepettségemre egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait.
– Ha azt akarod, hogy hagyjam abba, ne azt mond, hogy „Elég” vagy hogy „Ne”, hanem azt, hogy „Hagyd abba”. Vagy „Fejezd be”. – kérdőn pislogtam fel rá mire egy halvány mosoly húzódott ajkaira. – Az első kettőt akkor is mondod mikor nem gondolod komolyan. – éreztem ahogy felforrósodik az arcom az emlékre mikor az első együttlétünk alkalmával többször is azt ismételgettem, hogy „Ne” mert túl soknak éreztem vagy épp azt akartam kifejezni vele, hogy ne hagyja abba, de csak az első szóig jutottam. Itachi türelmesen megvárta míg bólintok, hogy megértettem mit mondjak, ha tényleg azt szeretném, hogy ne csinálja tovább, majd felegyenesedett és kicsit mintha elégedettség töltötte volna el meredező tagom láttán. Bár lehet is.. Hozzá sem ért még is merev. Itachi a szemembe nézve csókolta meg a térdem majd a combom belső részén finoman végig nyalt, amitől remegve sóhajtottam fel. Ahogy azt előre sejtettem, Itachi ajkai nem álltak meg a combomnál. Először kikerülte a farkamat és ismét a hasamat csókolgatta, kezeivel továbbra is széttárva lábaimat. Egy ideig néztem, de aztán lehunytam a szemem és mély levegőt véve halkan ziháltam. Mikor Kakashi először kerített be.. Mikor egyre messzebb ment.. Gyűlöltem, hogy élvezem. Undorodtam magamtól. Aztán mégis hagytam neki mindent. Mert igaza volt. Jó érzés volt, de Itachival más. Szeretem őt, akarom és tudom, hogy ő is engem. Remegve hajtottam hátra a fejem mikor a szájába fogadott. A nyelve ahogy a farkamhoz feszül.. Az a nedves, meleg érzés egész tagom körül.. Hangosabban nyögve remegtem bele, mikor megszívta tagomat. A takaróba markolva próbáltam ellazítani a lábaimat Itachi kezei alatt, mert olykor túlságosan neki feszültek, mintha ösztönösen össze akarnám zárni őket. Itachi a fejét mozgatva kényeztetett én pedig halkan nyögdécselve ziháltam miatta. Ez nagyon jó..
– Itachih.. – feszültem meg egy pillanatra mikor erősebben szívta meg tagomat. – El fogok.. – ilyen hamar.. Alig csinálja egy vagy két perce, és én máris el akarok élvezni. Kezemmel Itachi hajába túrtam, mire felpillantott rám, a farkammal a szájában, miközben továbbra is kényeztett. Hallotta amit mondtam.. A szám elé kaptam a kezem és remegve próbáltam visszatartani. Nem akarok a szájában elmenni. – Itachii.. – remegtem a nevét nyögve, de erre még erősebben szívta meg tagomat, nyelvével a makkom ingerelve én pedig hátra vetve a fejem, megmarkoltam a fejem alatt lévő párnát és hangosan nyögve élveztem el. Az egész testem remegett az orgazmustól, és attól a nedves forróságtól, ami még mindig a péniszem körül ölelt körbe. Pihegve néztem le rá. Itachi kiengedte szájából a farkam, majd megnyalva a száját mászott fölém, hogy gyengéden megcsókolhasson. Megnyitva ajkaimat hagytam, hogy elmélyítsen egy újabb csókot, azonban csakhamar ismét hátra döntöttem a fejem és hangosan felnyögtem mikor megéreztem, ahogy felcsúsztatja bennem egy ujját. Ajkai néhol a nyakamra tévedtek, néha pedig az arcomon időztek miközben le sem véve rólam szemét, alaposan kitágított. Már a harmadik ujját csatlakoztatta mikor észrevettem, hogy Itachi szabad kezével kicsatolta az övét, és kigombolkozott, majd benyúlt az anyag alá. Vágyakozva néztem ahogy simogatja magát és egy szomorúan felnyögtem. Meg akarom érinteni. Kinyújtottam a kezem, és a nadrágjába meg a boxerébe akasztottam az ujjaimat, hogy egy kicsit lehúzhassam az anyagot. Mocorgás közben azonban a bennem lévő ujjak egy egészen más szögben nyomultak fel benne, ami nem érte el gyönyör központomat. Ezt kicsit szomorúan vettem tudomásul, de jobban érdekelt, hogy én is megérinthessem végre Itachit. Kezemet a péniszén lévő kezére tettem és finoman elhúztam onnan, hogy engedje át nekem a terepet. Előrébb mozdította a csípőjét, hogy jobban rá tudjak fogni és azt is észrevette, hogy az ujjai nem a prosztatámat ingerlik, így egy kicsit elfordította őket amit egy hálás nyögéssel díjaztam is. Szabad kezével az arcomra simított és forró csókot lehelt ajkaimra. – A számban akarlak érezni. – suttogtam ajkaira. Éreztem ahogy a farka megrándul a kezemben és Itachi is megremegett egy kicsit. Ezen elmosolyodtam, érezve, hogy nyert ügyem van. – Ülj fel, hogy hozzád férjek. – simítottam kezemet a vállára, de ekkor megfogta a kezem.
– Nem. – megszeppenve pislogtam rá. Azt tudom, hogy én miért óckodtam tőle, de ő miért..? – Ez az én fantáziám nem? – kérdezte miközben egy erősebb mozdulattal döfte belém ujjait. Hangosan felnyögtem, egyenesen Itachi ajkai közé. – Hosszú még az este. – jegyezte meg óvatosan, mintha tudná, hogy megint hülyeségre gondolok.
– Hatolj belém.. Kérlek.. – nyögtem mikor újra eltalálta a prosztatámat belülről. Nem az ujjaitól akarok elélvezni. – Érezni akarlak. Itachi.. Kérlek.. – egy állatias morgás keveredett egy férfias nyögéssel mikor kihúzta belőlem ujjait és lentebb cibálta magáról a nadrágot. Kezeit ismét a combomra vezette és széttárta őket maga előtt.
– Kikészítesz. – hörögte rekdten és a bejáratomhoz illesztve kemény péniszét, lassan, ráérősen hatolt belém, teljesen a tövéig. Kezeivel felsimított a hasamon, át a mellkasomon, egészen a vállamig majd a tarkómig és vissza le. Egyik keze a mellbimbónál időzött, egyik ujjával a kis pöcköt dörzsölve. Hangosan nyögve élveztem ahogy egy mélyre ható, lassú ütemet vett fel a csípőjével, miközben a kezeivel éhesen simogatta testem ahol csak érte. Az érintéseibe simulva némán kértem belőle még többet és többet, miközben olykor-olykor egy erőteljesebb lökéssel mélyült el bennem. Meg-meg emelve a csípőmet, ellentétesen hintáztattam a fenekem, ezzel fokozva mindkettőnk élvezét. Itachi hangosan felnyögött és lehajolva a mellkasomhoz, ezúttal szájával kényeztette mellbimbómat. El fogok élvezni. Megint..
– Itachi.. – felpillantott rám, majd felegyenesedett és magával húzva az ágyról fordított a helyzetünkön. Hátát a falnak és a párnáknak döntötte. A lábait felhúzta így hátam combjainak feszült. Hátra kapva a kezeimet kapaszkodtam meg a lábaiban, ő pedig egy stabil helyzetet vett fel, hogy kényelmesen tudja mozgatni a csípőjét. Már épp rásegítettem volna mikor kezeivel csípőmre fogott és finoman de határozottan tartott. A lökései egyre erőteljesebbek lettek ami miatt egy halk sikolyféle kúszott fel a torkomon. Megszeppenve kaptam a fejem Itachi felé, abban reménykedve, hogy nem hallotta, de a ködös tekintete amivel engem pásztázott az ellenkezőjét bizonyította. – Várj.. – nyögtem halkan. – Ez túl..
– Milyen? – lökött egy erősebbet a csípőjével egyenesen eltalálva a gyönyör központomat.
– El fogok.. – mindjárt elmegyek.
– Még ne. – a hangja erősen és határozottan csengett de egyáltalán nem volt követelőző. Zavartan pislogtam rá. – Tartsd vissza. – zihálva néztem rá, fátyolos tekintetemen át miközben próbáltam felfogni a szavait. De folyton az a kemény, forró, selymes farok járt az eszemben ami bennem lüktetett. Ó baszdki de szeretlek! Itachi közelebb hajolt hozzám, egyik kezét az államra simította ahogy maga felé fordította arcomat. Azt hittem megcsókol, de nem. Ajkaink ugyan összeértek, de a nyelvét nem dugta át a számba. – Szeretsz engem?
– Szeretlek. Nagyon szeretlek. – helyeseltem az ajkai közé. Ezen elmosolyodott és szinte az ajkaim közé lehelte a választ.
– Akkor tartsd vissza az orgazmust.
– Na?
– Hn? (Mi na?) – jajj életem ne legyél már ilyen sötét, könyörgöm..
– Üres a ház.
– Hn. (Feltűnt.) – az orrnyergemet dörzsölve sóhajtottam fel. Feltűnt mi?
– És van kedved csinálni valamit? Valami olyat amit máskor nem tudunk?
– Hn? (Mire gondolsz?) – ölelte át a derekam mire elmosolyodtam.
– Tudod te.. – hajoltam közelebb az ajkaihoz és lassan megcsókoltam. Mikor elváltak ajkaink megnyalta a száját ami még inkább mosolyra késztetett.
– Hn. (Szóval tanulni fogunk.) – a szemöldökömet ráncolva néztem rá és egy kicsit hátrébb húzódtam, hogy teljes rálátásom legyen az arcára, ami sajnálatomra komolynak tűnt.
– Most vagy nem értem, amit hünnögsz, vagy tényleg eget verő hülyeségeket hünnögsz. – mondtam mire elmosolyodott és megingatta a fejét.
– Te aztán érted, hogy hozz lázba valakit. – támaszkodott meg a háta mögött a tenyerén. Lázba hozni? Oh.. A hangulatra nem is gondoltam. Annyira vágyok rá, hogy simán csak neki estem volna.
– Hm.. És.. Mit szólnál ahhoz, ha.. Ma azt tennél velem, amit csak akarsz. – mondtam mire érdeklődve egyenesedett fel, kezei pedig ismét körém fonódtak.
– Hn.. (Hallgatlak..) – kínosan fogtam meg az egyik tincsem és a szám elé húztam, miközben a végét sodortam az ujjaim alatt.
– Hát.. Igazából nekem bármi megfelel veled.. Csak.. Úgy értem ha szeretnéd.. Ha van valami amiről eddig azt hitted esetleg nem, akkor most akár.. – nem vagyok odáig a szadista dolgokért, de ha esetleg neki ez kell. Bízok benne annyira, hogy apránként vezetne bele ebbe az egészbe, de igazából kétlem, hogy érdekelné az ilyesmi. De ha valami más, mint mondjuk szerepjáték vagy ilyesmi. Mondjuk ahhoz kellékek is kellenek. Itachi mosolyogva puszilta meg az orrom.
– Nekem a hagyományos szeretkezés is tökéletes. – ez mondjuk elég megnyugtató. Így már bátrabban erőltetem, hogy tegyen velem azt amit csak akar.
– De biztos van valami fantáziád, amit szeretnél megvalósítani. – nekem akad pár, szóval, ha ő nem akarja akkor majd én. Azonban Itachi tekintete kezdett elhomályosulni és a csillogása is egészen másmilyen jellegűvé vált. Mikor azt mondtam megtehet velem bármit, eléggé kínosnak éreztem a dolgot, mert olyan volt mintha könyörögnék neki azért, hogy végre megdugjon, de ahogy most néz az nagyon tetszik. Meglepetten nyögtem fel mikor hirtelen a hátamon találtam magam a puha takarón, Itachi pedig felettem támaszkodott. Meglepetten néztem rá, de.. Itachi tekintetével végig pásztázta a testem. Még így ruhában is egészen meztelennek éreztem magam miatta. Sötét szemei ekkor az ajkaimra siklottak és engedélyt kérően nézett fel a szemembe. Ösztönösen nyújtottam ki a kezem és öleltem át újra ezzel bíztatva, hogy vegye birtokba azt, ami már így is az övé, és minél többször néz rám így, minél többször kéri kimondatlanul is a beleegyezésem, annál jobban az övé vagyok minden egyes alkalommal. Itachi olyan közel hajolt, hogy forró leheletét éreztem bőrömön, de épp csak össze-össze simította ajkainkat. A szívem minden egyes alkalommal izgatottan dobbant egy nagyot, mintha csak türelmetlenül toppantana, követelve Itachi csókját. Felé mozdítottam ajkaimat, várva, hogy végre megízlelhessem, ő pedig ekkor döntött úgy, hogy ajkait az enyémhez préseli és lassan, ráérősen csúsztatta át nyelvét a számba. A szívem olyan hangosan kezdett örömködni, hogy egészen biztos vagyok benne, a felettem lévő Jégcsapisten is tisztán hallja. A titulusával ellentétben a csókja forró volt és lassú, tele érzelemmel, amiket örömmel fogadtam és készségesen viszonoztam is. Mikor levegő híján elvált tőlem zihálva néztem rá majd ismét az ajkira, némán követelve még többet belőle, de ő csak egy pilleszárny csókot lehelt a csóktól piros ajkaimra, majd az arcomra és a fülem mögött is.
– Amit csak akarok? – kérdezte a szokottnál is mélyebb hangon ami miatt jólesően járta a testem az a bizsergető érzés.
– Bármit.. Amit csak akarsz. – helyeseltem és akármilyen zavarba ejtő, komolyan is gondoltam.
– Amit csak akarok. – ismételte és a nyakamba csókolt. Halkan felnyögtem a meglepettségtől, vagy talán attól, hogy végre tényleg csak ketten vagyunk. A hasam bizsereg, a farkam már is merev és kínzóan üresnek érzem a hátsóm. Ez tényleg rohadt kínos.. Halkan felsóhajtva engedtem el ezeket az ostoba gondolatokat és inkább Itachi kezeire és ajkaira koncentráltam. Lassan húzta le rólam a ruhadarabokat, miközben minden feltárulkozó bőrfelületet alaposan szemügyre vett, kezeivel végig simított az oldalamon és a karjaimon, ajkait végig futtatta kulcscsontomon, a mellkasomon, egészen le a hasamig majd újra, ezúttal sokkal ráérősebben. Egyik kezemmel a hajába túrtam ezzel is bíztatva abban amit éppen csinál. Másik kezemmel azonban elkaptam a felsője alját, jelezve, hogy ideje megszabadulnia tőle. Éreztem a hasamon ahogy elmosolyodik, majd felegyenesedett és lehúzta magáról a pólóját, felfedve a hasizmait. Ködös tekintettel néztem és jelenleg nem tudott lekötni a szumós álmom. Gyönyörű teste van. Kinyújtva az egyik kezem már épp meg akartam érinteni de út közben Itachi gyengéden elkapta és a szájához emelve csókolta meg. Zavaromban másik kezemet az arcomhoz emeltem amin elmosolyodott, majd kezeivel ezúttal a nadrágomtól és a boxeremtől szabadított meg. Kicsit megemeltem a csípőm, hogy ezzel is segítsek neki, de mikor már lekerült rólam mindkét ruhadarab (és a zoknik is), kissé szégyenlősen zártam össze a térdeimet, ezzel próbálva meg eltakarni már egészen merev tagomat. Itachi gyengéden simított végig combjaimon ezzel kérve arra, hogy nyissam szét őket, de a lábaim megfeszültek és nem akartak engedelmeskedni. Akarom őt, mindennél jobban akarom, szánalmasan könyörögnék érte annyira akarom, de én akarom őt, és nem a.. Én akarom látni őt. Nem ér hogy ő végig csókolta a testem én pedig még csak az ujjaim hegyével sem érinthettem meg. Itachi kezei megálltak a combjaimon és megpuszilta a térdem, majd ott is hagyta az ajkait. – Azt mondtad amit csak akarok.. – emlékeztetett és kérdőn rám pillantott. – Nem.. Nem érzed annyira biztonságban magad, hogy én irányítsak? – zavartan vontam össze egy pillanatra a szemöldököm.
– Én.. Biztonságban érzem magam.. – motyogtam mire egy megértő, szelíd mosoly terült el ajkain.
– Nem baj, ha nem. – puszilta meg újra a térdem én pedig halkan kiengedtem a tüdőmben lévő levegőt. Tudom, hogy mit akar tenni. Kényeztetni mindenhol. Az ajkai közé venni.. Kakashival nem zavart annyira a dolog. Meg előtte a lányokkal sem. Talán épp Kakashi miatt van? Úgy játszott velem ahogy csak akart. Mikor nyáron átengedtem magam neki, mikor próbáltam túllépni Sasorin és azon ahogy Kakashi bánt velem mikor megtudta, hogy járok vele.. Nem akarom, hogy játszanak velem. Itachi mintha csak észrevette volna, hogy valami nincs rendben, aggódóan kémlelte arcomat, próbálva rájönni, mi lehet a baj. Ez a tudat viszont kezdett megnyugtatni. Ő nem játszik velem. Érdekli mit szeretnék, és nem erőlteti rám a dolgokat. Leengedtem a lábaimat és lazítottam egy kicsit.
– Szeretlek.. – mondtam amivel egy kicsit megleptem, de aztán halvány pír kúszott az arcára. Ezen elmosolyodtam. – Bízok benned. Biztonságban érzem magam. – a kezei megremegtek a combomon, tekintetével engem fürkészett. – Azt teszel amit csak akarsz. Komolyan mondtam. Nem kell aggódnod.
– Deidara.. – kezdte de aztán elhallgatott mikor megérezte hogy egy kicsit én is remegek.
– Nagyon sokáig játszott velem, ezért.. Nem akartam hogy megérintsen, de megtette és ezért.. De ez csak egy olyan része a dolgoknak amik még megmaradtak, szóval.. Tényleg szeretném.. Veled szeretném.. Veled bármit.. – össze-vissza beszélek. Itachi egyik kezével megtámaszkodott felettem míg szabad jobbjával az arcomra simított és gyengéden simogatta meg bőrömet. Ajkai a másik oldalról csókolt arcon, majd gyengéden szeretgetve becézgette ajkaimat is. – Szeretlek. – suttogtam ajkai közé.
– Én is szeretlek. – suttogta és lassan puhatolózva mélyített el egy újabb csókot. Balljával lesimított az oldalamon, a combomig, gyengéden simogatva bőrömet. Kezeimet karjaira vezettem, hogy én is végig simíthassak rajta a könyökétől a válláig. Éreztem a kirajzolódó izmokat a kezem alatt, ahogy megfeszül érintésem nyomán majd elernyed. – Lazulj el. – lehelte ajkaim közé miközben finoman combjaimra simította kezeit, majd széttárta őket, felfedve mindenem. Egy egészen másfajta bizsergés lett úrrá a testemen ahogy azokkal az erős és határozott kezekkel, gyengéden mégis biztosan irányított. A karjaiba kapaszkodva pillantottam le kettőnk közé. A farkam a hasamnak feszült, míg Itachi ölét még mindig nadrág takarta. Itachira pillantottam, aki engem vizslatott. Zavartan fordítottam el a fejem, ő pedig kedveskedőn puszilta meg az arcom ismét. – Ha túl soknak.. – hevesen ráztam meg a fejem. Itachi kissé feszülten sóhajtott így ismét rá néztem. Nem akar bántani, de fél, hogy valamivel mégis ártani fog. Óvatos puszit nyomtam ajkaira és elmosolyodtam.
– Ha túl sok, szólni fogok. – ígértem, de még így sem tűnt nyugodtabbnak. Egy ideig mérlegelt, majd végül lepillantott merevedésemre és meglepettségemre egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait.
– Ha azt akarod, hogy hagyjam abba, ne azt mond, hogy „Elég” vagy hogy „Ne”, hanem azt, hogy „Hagyd abba”. Vagy „Fejezd be”. – kérdőn pislogtam fel rá mire egy halvány mosoly húzódott ajkaira. – Az első kettőt akkor is mondod mikor nem gondolod komolyan. – éreztem ahogy felforrósodik az arcom az emlékre mikor az első együttlétünk alkalmával többször is azt ismételgettem, hogy „Ne” mert túl soknak éreztem vagy épp azt akartam kifejezni vele, hogy ne hagyja abba, de csak az első szóig jutottam. Itachi türelmesen megvárta míg bólintok, hogy megértettem mit mondjak, ha tényleg azt szeretném, hogy ne csinálja tovább, majd felegyenesedett és kicsit mintha elégedettség töltötte volna el meredező tagom láttán. Bár lehet is.. Hozzá sem ért még is merev. Itachi a szemembe nézve csókolta meg a térdem majd a combom belső részén finoman végig nyalt, amitől remegve sóhajtottam fel. Ahogy azt előre sejtettem, Itachi ajkai nem álltak meg a combomnál. Először kikerülte a farkamat és ismét a hasamat csókolgatta, kezeivel továbbra is széttárva lábaimat. Egy ideig néztem, de aztán lehunytam a szemem és mély levegőt véve halkan ziháltam. Mikor Kakashi először kerített be.. Mikor egyre messzebb ment.. Gyűlöltem, hogy élvezem. Undorodtam magamtól. Aztán mégis hagytam neki mindent. Mert igaza volt. Jó érzés volt, de Itachival más. Szeretem őt, akarom és tudom, hogy ő is engem. Remegve hajtottam hátra a fejem mikor a szájába fogadott. A nyelve ahogy a farkamhoz feszül.. Az a nedves, meleg érzés egész tagom körül.. Hangosabban nyögve remegtem bele, mikor megszívta tagomat. A takaróba markolva próbáltam ellazítani a lábaimat Itachi kezei alatt, mert olykor túlságosan neki feszültek, mintha ösztönösen össze akarnám zárni őket. Itachi a fejét mozgatva kényeztetett én pedig halkan nyögdécselve ziháltam miatta. Ez nagyon jó..
– Itachih.. – feszültem meg egy pillanatra mikor erősebben szívta meg tagomat. – El fogok.. – ilyen hamar.. Alig csinálja egy vagy két perce, és én máris el akarok élvezni. Kezemmel Itachi hajába túrtam, mire felpillantott rám, a farkammal a szájában, miközben továbbra is kényeztett. Hallotta amit mondtam.. A szám elé kaptam a kezem és remegve próbáltam visszatartani. Nem akarok a szájában elmenni. – Itachii.. – remegtem a nevét nyögve, de erre még erősebben szívta meg tagomat, nyelvével a makkom ingerelve én pedig hátra vetve a fejem, megmarkoltam a fejem alatt lévő párnát és hangosan nyögve élveztem el. Az egész testem remegett az orgazmustól, és attól a nedves forróságtól, ami még mindig a péniszem körül ölelt körbe. Pihegve néztem le rá. Itachi kiengedte szájából a farkam, majd megnyalva a száját mászott fölém, hogy gyengéden megcsókolhasson. Megnyitva ajkaimat hagytam, hogy elmélyítsen egy újabb csókot, azonban csakhamar ismét hátra döntöttem a fejem és hangosan felnyögtem mikor megéreztem, ahogy felcsúsztatja bennem egy ujját. Ajkai néhol a nyakamra tévedtek, néha pedig az arcomon időztek miközben le sem véve rólam szemét, alaposan kitágított. Már a harmadik ujját csatlakoztatta mikor észrevettem, hogy Itachi szabad kezével kicsatolta az övét, és kigombolkozott, majd benyúlt az anyag alá. Vágyakozva néztem ahogy simogatja magát és egy szomorúan felnyögtem. Meg akarom érinteni. Kinyújtottam a kezem, és a nadrágjába meg a boxerébe akasztottam az ujjaimat, hogy egy kicsit lehúzhassam az anyagot. Mocorgás közben azonban a bennem lévő ujjak egy egészen más szögben nyomultak fel benne, ami nem érte el gyönyör központomat. Ezt kicsit szomorúan vettem tudomásul, de jobban érdekelt, hogy én is megérinthessem végre Itachit. Kezemet a péniszén lévő kezére tettem és finoman elhúztam onnan, hogy engedje át nekem a terepet. Előrébb mozdította a csípőjét, hogy jobban rá tudjak fogni és azt is észrevette, hogy az ujjai nem a prosztatámat ingerlik, így egy kicsit elfordította őket amit egy hálás nyögéssel díjaztam is. Szabad kezével az arcomra simított és forró csókot lehelt ajkaimra. – A számban akarlak érezni. – suttogtam ajkaira. Éreztem ahogy a farka megrándul a kezemben és Itachi is megremegett egy kicsit. Ezen elmosolyodtam, érezve, hogy nyert ügyem van. – Ülj fel, hogy hozzád férjek. – simítottam kezemet a vállára, de ekkor megfogta a kezem.
– Nem. – megszeppenve pislogtam rá. Azt tudom, hogy én miért óckodtam tőle, de ő miért..? – Ez az én fantáziám nem? – kérdezte miközben egy erősebb mozdulattal döfte belém ujjait. Hangosan felnyögtem, egyenesen Itachi ajkai közé. – Hosszú még az este. – jegyezte meg óvatosan, mintha tudná, hogy megint hülyeségre gondolok.
– Hatolj belém.. Kérlek.. – nyögtem mikor újra eltalálta a prosztatámat belülről. Nem az ujjaitól akarok elélvezni. – Érezni akarlak. Itachi.. Kérlek.. – egy állatias morgás keveredett egy férfias nyögéssel mikor kihúzta belőlem ujjait és lentebb cibálta magáról a nadrágot. Kezeit ismét a combomra vezette és széttárta őket maga előtt.
– Kikészítesz. – hörögte rekdten és a bejáratomhoz illesztve kemény péniszét, lassan, ráérősen hatolt belém, teljesen a tövéig. Kezeivel felsimított a hasamon, át a mellkasomon, egészen a vállamig majd a tarkómig és vissza le. Egyik keze a mellbimbónál időzött, egyik ujjával a kis pöcköt dörzsölve. Hangosan nyögve élveztem ahogy egy mélyre ható, lassú ütemet vett fel a csípőjével, miközben a kezeivel éhesen simogatta testem ahol csak érte. Az érintéseibe simulva némán kértem belőle még többet és többet, miközben olykor-olykor egy erőteljesebb lökéssel mélyült el bennem. Meg-meg emelve a csípőmet, ellentétesen hintáztattam a fenekem, ezzel fokozva mindkettőnk élvezét. Itachi hangosan felnyögött és lehajolva a mellkasomhoz, ezúttal szájával kényeztette mellbimbómat. El fogok élvezni. Megint..
– Itachi.. – felpillantott rám, majd felegyenesedett és magával húzva az ágyról fordított a helyzetünkön. Hátát a falnak és a párnáknak döntötte. A lábait felhúzta így hátam combjainak feszült. Hátra kapva a kezeimet kapaszkodtam meg a lábaiban, ő pedig egy stabil helyzetet vett fel, hogy kényelmesen tudja mozgatni a csípőjét. Már épp rásegítettem volna mikor kezeivel csípőmre fogott és finoman de határozottan tartott. A lökései egyre erőteljesebbek lettek ami miatt egy halk sikolyféle kúszott fel a torkomon. Megszeppenve kaptam a fejem Itachi felé, abban reménykedve, hogy nem hallotta, de a ködös tekintete amivel engem pásztázott az ellenkezőjét bizonyította. – Várj.. – nyögtem halkan. – Ez túl..
– Milyen? – lökött egy erősebbet a csípőjével egyenesen eltalálva a gyönyör központomat.
– El fogok.. – mindjárt elmegyek.
– Még ne. – a hangja erősen és határozottan csengett de egyáltalán nem volt követelőző. Zavartan pislogtam rá. – Tartsd vissza. – zihálva néztem rá, fátyolos tekintetemen át miközben próbáltam felfogni a szavait. De folyton az a kemény, forró, selymes farok járt az eszemben ami bennem lüktetett. Ó baszdki de szeretlek! Itachi közelebb hajolt hozzám, egyik kezét az államra simította ahogy maga felé fordította arcomat. Azt hittem megcsókol, de nem. Ajkaink ugyan összeértek, de a nyelvét nem dugta át a számba. – Szeretsz engem?
– Szeretlek. Nagyon szeretlek. – helyeseltem az ajkai közé. Ezen elmosolyodott és szinte az ajkaim közé lehelte a választ.
– Akkor tartsd vissza az orgazmust.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése