Sziklarejtek árvája 29. rész

Egy életre megutáltam a perecet...

Álmosan ültem az ebédlőben és Hidan fecsegését hallgattam. A történtek után nem beszéltünk Konanel a dologról, de persze a kékség megpróbált úgy tenni mintha valójában nem is történt volna semmi. Ez valamilyen szinten azért megnyugtatott. Kankurou ellenséges pillantásait is félreértik a sensei felé, hát még ha Konan is hasonló ként viselkedne.

– Mi van veletek? Tegnap este óta olyanok vagytok mint a mosott szar. – sóhajtotta Hidan unottan.

– Kiment a bokám, mégis minek örüljek? Hm. – emeltem fel a poharam és kiittam a tartalmát.

– Annak hogy ma pihentetheted. – vágta rá amin csak a szemeimet forgattam. – Reggeli után megnézzük a Csajok hajnalig című filmet. – fintorodott el. Gondolom a lányok választották. Ilyen ez a nő uralom.. – Aztán vagy megnézünk még egy filmet vagy pedig társasozunk egyet. – nyújtotta meg unottan a szavakat. Összenéztem a mellettem ülő Kankurouval majd újra a lenyalt hajú felé fordultunk.

– Miért van olyan érzésünk, hogy te sem várod a mai napot? – kérdezte Kankurou én pedig bólogatva helyeseltem, ezzel jelezve hogy a többes szám kettőnkre vonatkozott.

– Ez csak a délelőtt. – tette fel a mutató ujját és az asztalra könyökölve hajolt hozzánk közelebb. – Ebéd után szieszta, aztán négy órától kezdődik az igazi buli. – bólogatott vigyorogva.

– Mennyi piát hoztatok? – kérdeztem unottan megértve a lényeget.

– Sokat. Nagyon, nagyon sokat. – éjjen.. Pia pia hátán.

– De úgy kábé mennyi? – kérdezte Kankurou, bár gondolom főleg az érdekli, hogy mennyit tudunk inni abból a sokból, hogy mindenkinek jusson.

– Van 4 üveg Umeshunk amit a lányok hoztak, de az egyik üveg csak félig volt szóval az 35dl bor. De van 30dl sochu is, meg Botan hozott két üveg szakét. Ezen kívül van három üveg whiskey és amit ti hoztatok. – mert mi mit hoztunk? Kérdőn pillantottam Kankuroura aki észre véve meglepett arcomat elmosolyodott.

– Homokrejteki rizspálinka. Egy üveg. – mondta. Szóval szakét hoztunk.. Pontosabban hozott.

– És ezt mind egy este alatt akarjátok elfogyasztani? – kérdezte Konan. – Asumáék ki fognak akadni. – húzta el a száját.

– Akkor te nem akarsz inni? – kérdezte Hidan sejtelmesen mosolyogva.

– Azt nem mondtam hogy nem akarok! – csattant fel a kékség amin az albínó felnevetett. – Csak félek hogy bajba kerülünk..

– Ez az utolsó osztály kirándulásunk. Már nemigen kerülhetünk bajba. – mondta Kimimarou.

– Azért ez nem egészen igaz. Ha kapok még egy intőt nekem annyi.. – motyogtam.

– Igaaaz.. – esett le Hidannek a dolog. – De bazd mér van neked annyi intőd?

– Fogd be.. – ciccegtem és Itachira pillantottam aki mintha csak megérezte volna, hogy rá nézek, szintén felém pillantott. Miatta van annyi intőm.

– Hn. (A te hibád.) – na persze.. Unottan szettem le még egy falat húst a halról és a számba tettem.

– És csak úgy spontán megiszunk mindent? Csak mert Asumáék nem fogják engedni hogy zenét hallgassunk és bulizzunk éjfél után. – mondta Kankurou.

– A zene csak háttér zaj lesz. Ivós játékokat fogunk játszani.

– Mint az „én még soha..”? – kérdeztem mire bólintott.

– Is. De ott van még az igazság vagy merénylet.. – kezdte de Konan közbe vágott.

– Az mióta ivós játék? – kérdezte mire Hidan elgondolkozott.

– Részegen viccesebb ilyet játszani. Meg ha valamit nem akarsz megcsinálni vagy nem akarsz válaszolni akkor innod kell.

– Ez kicseszés azzal aki nem bírja az alkoholt. – motyogtam.

– Pont ez a lényege. – bólogatott Hidan mire unottan néztem rá.

– Te se bírod az alkoholt. – emlékeztettem mire eddig vidám mosolya kínos mosollyá alakult. – Most komolyan elfelejtetted? – kérdeztem halkan nevetve.

– Jól van, én amúgy is bármit megteszek és mindenre válaszolok. – húzta ki magát de csak a fejemet ingattam. Ekkora hülyét.

– Mehetünk? – néztem Konanre és Kankuroura mikor befejeztem az evést. Konan még lenyelte az utolsó falatot, Kankurou pedig felállt az asztaltól hogy vissza vigyük a tálcákat. – Nem is tudtam hogy piát is kellett volna hozni. – néztem Kankuroura mikor kiléptünk az ebédlőből és a faház felé vettük az irányt.

– Úgy tudtuk beteg vagy, szóval magamra vállaltam a pia beszerzését. Meg amúgy is pénzes vagyok. – vont vállat, de az első mondat eléggé szúrósra sikeredett.

– Te most meg vagy sértődve? – kérdeztem meglepetten. Ez azért elég fura.

– Azt hittem mindent elmondasz nekem. – nézett rám sértetten.

– Te csak ne hisztizz, te több mindenről tudtál mint én. – duzzogott Konan. – Most komolyan nem bíztatok meg bennem annyira, hogy elmondjatok egy ilyen fontos dolgot? – utalt Kakashira.

– Senkinek nem akartam elmondani. Kankurou is csak azért tudja mert ott volt. És miért engem támadtok?  Nektek talán nincsenek titkaitok? Kankurou, te például nem is mondtad hogy a Kazekage fia vagy. – néztem rá mire elhúzta a száját, Konan pedig elkerekedett szemekkel nézett rá.

– Te most csak szívatsz.. – motyogta. – Istenem! Mit nem mondatok még el? – kérdezte dühösen.

– És te Ms. Titokzatos? – fontam karba a kezeimet.

– Én mindent elmondtam nektek. – mondta határozottan, majd elgondolkodott. – Hm.. Igen! Mindent! – nézett rám ismét.

– Jó, hát.. Ha úgy vesszük a Tsuchikage gyereke vagyok. – gondolkodtam el.

– Ezt tudtam. – bólintott Kankurou.

– De Konannek sosem mondtam. Jobban átgondolva miről szoktunk beszélgetni Konannel? – kérdeztem Kankuroura nézve aki elgondolkodva pillantott az égre.

– Hmmm.. Többnyire róla beszélgetünk. – mondta mire bólintottam.

– Igen. Szerintem is.

– Mert ti semmit nem mondtok el nekem! – toppantott egyet mérgesen amin elmosolyodtam.

– Na jól van, gyere ide. – léptem mellé és átöleltem.

– Szemét vagy. Azt hittem barátok vagyunk. – döntötte homlokát mellkasomnak mire jó erősen megdörzsöltem a hátát és még jobban megölelgettem.

– Azok is vagyunk! De egy ilyenről elég nehéz beszélni még a barátaid előtt is.

– És az hogy egy kage a nevelő apád? – kérdezte eltolva magától.

– Az nem fontos. Én se tudom kik a szüleid. – vontam vállat.

– De akkor is. – nyafogott.

– Jól van már. Veszek neked fagyit. – mosolyogtam rá.

– Nem kell. – fonta karba a kezeit.

– Akkor mivel engeszteljünk ki? – kérdezte Kankurou.

– Csókolózzatok. – mondta mire döbbenten néztünk rá majd egymásra.

– Neeem. – ráztuk meg a fejünket fintorogva.

– Akkor sziasztok. – hagyott ott minket és belépett a faházba.

– Hülye fujosi.. – duzzogott Kankurou.

– Mi? – néztem rá értetlenül.

– Fujosi. Tudod, azok az emberek akik szeretik a BL-t.

– BL? – biccentettem oldalra a fejem.

– Boys Love.

– Ó! – esett le. Bár igaz ami igaz, tényleg eléggé fura hogy meg akarta nézni hogy csináljuk Sasorival.. – Na gyere, békítsük meg. – indultam el a szobánk felé Kankurou pedig követett. Konan az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. Felállva az alatta lévő ágyra megkapaszkodtam az ágy keretben és feldugtam a fejem Konan mellett. Mosolyogva néztem a kék szépséget aki rám pillantott majd megpöckölte a homlokomat. – Most komolyan haragszol?

– Nem haragszok. Egyszerűen nem vagyunk olyan jó barátok mint ahogy hittem. – na ezért nincs barátnőm..

– Na jó. – másztam le óvatosan az ágyról a bokám miatt mert már nagyon fájt amiért az ágy szélén kellett állnom.. Kankuroura néztem. – Oh egek.. Ha ezt Sasori megtudja kiherél. – dörzsöltem meg az arcomat. Kankurou meglepetten nézett rám, Konan pedig izgatottan nézte mit fogunk tenni. – Na gyere. – tártam ki a karom és bicegve indultam felé ő pedig elkerekedett szemekkel hátrált egyet.

– Nem.. Na nem! Nem! – próbált távol tartani magától.

– Konanért és a barátságunkért. Ez a csók lesz a pecsétje a titkainknak. – próbáltam komolyan beszélni de elröhögtem a végét. – Na gyere már ez csak egy szájra puszi. – mosolyogtam.

– Nem-nem. – szólalt meg Konan mire felé fordultam. – Rendes csókot akarok. – mondta mire szomorúan néztem Kankurou felé.

– Utána kapunk tőle egy egy fagyit. – mondtam mire Kankurou elröhögte magát.

– Nem ez itt baj, én hetero vagyok.

– Az elején én is azt hittem hogy az vagyok. – bólogattam.

– Nem! Én tényleg az vagyok!

– És én tényleg azt gondoltam hogy az vagyok.

– De.. nem.. Konan ez nem fair én ezt nem csinálom. Úgy se fogsz haragudni. Hamar lecseng ez az egész és megint jó barátok leszünk.

– A nők sosem felejtenek higgy nekem. – bólogattam. Kurosuchi te ördögfióka.. – Nyugi, majd becsukod a szemed és olyan lesz mintha egy lánnyal smaciznál. – nyugtattam.

– Te egyáltalán miért akarod ezt ennyire?! Ennyi erővel miért dugunk egyet? – kérdezte idegesen.

– Ááá, nem hiszem hogy fel állna. – ingattam meg a fejem.

– Mert Kakashira meg Sasorira felizgulsz de rám nem?

– Inkább örülnöd kéne neki ember. – röhögtem el magam.

– Nem te ezt nem érted. Ez azt jelenti hogy nem vagyok elég vonzó?

– A nők szemében biztos.

– De te uke vagy, az már majdnem nő. – mondta mire dühösen vállon ütöttem.

– Akkor meg mi a problémád a csókkal ha úgy tekintesz Deidarára mintha majdnem nő lenne? – kérdezte Konan.

– Téged se tudnálak megcsókolni. Barátok vagyunk ez nekem így nem megy.

– Köztudott tény hogy a legjobb barátok között már minimum egy csók elcsattant még akkor is ha egy nemhez tartoznak. – mosolygott.

– Szóval Pain csókolózott már Nagatoval, Sasorival vagy Obitoval? – néztem a kékségre.

– Nagatoval, aha. – bólintott mosolyogva.

– Ó istenem.. – túrt a hajába Kankurou. – Mindegy én ezt nem.

– Tehát szívesebben lennél fasírtban Konannel egész nyáron? – kérdeztem.

– Addig úgy se haragudna.. – nézett Konanre reménykedve.

– Hát mindegy, én megpróbáltam. Most már béke van? – néztem rá mosolyogva de a kékség csak megingatta a fejét. – De ne már! Tudod hogy nem szeretek rosszban lenni veled. Kivel fogom megnézni a robbanásveszély következő évadát? – nyafogtam.

– Jó, akkor ha megcsókolod Itachit akkor.. – boci szemekkel néztem Kankuroura.

– Kérlek Kankurouu-saaan.

– Nem. És amúgy is, te miért nem ellenkezel?

– Itachi ellen ellenkezek. – bólintottam. – De az érthető. – néztem Konanre aki bólintott majd újra Kankuroura néztem és én is bólintottam. – Csak egy csók és megkímélsz minket attól, hogy Konan fújjon ránk. Te is tudod milyen mikor haragszik. – utaltam arra az esetre mikor egyszer suliban átázott és fehér nadrág volt rajta mi meg nem mertünk neki szólni, ezért végül Hidan mondta neki.. a folyosó végéről ordította… Persze Konan jól felképelte másnap mikor már nem látszott a foltja, és ránk is elég sokáig haragudott amiért nem szóltunk neki. Úgy két hétig tartott a durcija amíg ki nem engeszteltük. De az a két hét nem volt túl kellemes. Elvette a kajánkat (hízott is három kilót xD), elcsórta a tesi cuccunkat ami miatt Gai dupla feladatokat adott, vagy épp Iruka volt mérges és büntetőt kaptunk. De a legrosszabb mégis az volt hogy folyton csípős megjegyzéseket tett. Sosem gondoltam volna hogy Konan ellenségének lenni ennyire fájdalmas. És csak azzal tudtuk kiengesztelni hogy mi is hasonló hejzetbe kerültünk mint ő aznap.. Piros foltos fehér nadrágban voltunk egésznap a suliban.. Részben miattunk vezették be újra a kötelező egyenruhát… De csak részben, az igazgató már fontolgatta egy ideje.

– Na jó. – egyezett bele végül. Konan beharapta az alsó ajkát és mosolyogva nézett minket. Kankurou mellém lépett hogy Konan mindent láthasson a csókból, ugyanis nem vagyok hajlandó még egyszer ezt csinálni a legjobb barátommal. Kínosan néztünk egymásra. Na jó.. Közelebb léptem hozzá és elkezdtem közelíteni szája felé.. Röhögve hajoltam el.

– Ez nehéz.. – néztem a kékségre kínosan.

– Ahogy gondolod. – dőlt hátra unottan az ágyon.

– Nem! Megcsináljuk. – mondtam határozottan mire újra felült és kíváncsian várta az eseményeket. Kankurou elé álltam. – Kezd te.. – motyogtam mire biccentett.

– Figyelj Konan, mert csak egyszer csináljuk meg. – nézett még egyszer a kékségre, majd felém fordult és arcomra simítva kezeit ajkaimra hajolt. Úúú.. Ez fura.. Megnyitottam ajkaimat mire vonakodva elmélyítette a csókot. Nem is olyan szörnyű.

– Hn.. (Ez undorító..) – ijedten rebbentünk szét és az ajtóban álló Itachira néztünk.

– Félre érted, ez csak.. Konan fujosi és.. Megharagudott ránk szóval.. Basszus te is tudod milyen ha haragszik.

– Hn. (Szar kifogás)

– Ez nem kifogás! Vagy őt csókolom meg vagy téged! Naná hogy Kankurout választottam! – duzzogtam, mire Itachi felpillantott Konanre. Ha szemmel ölni lehetne Konan már alulról szagolná az ibolyát.

– Gyertek filmezni! – ordított be a szobába Hidan majd már sietett is tovább. Elővettem a táskámból egy nagy csomag sós perecet és üdítőt majd elindultam megkeresni a mozi helyszínét..

Ez a film rohadt szar.. Mármint nagyon mondanivalója sincs. Pár nő kinyír egy krapekot aki amúgy egy bűnöző aztán kinyírnak még valakit.. Ó bazd..

– Ki szobája ez? – kérdeztem hirtelen.

– A miénk. – szólalt meg Hidan. Hát hogy Hidannél nincs füzet meg toll az is biztos.

– Serinuma-chan, ti is ebben a szobában vagytok ugye? – kérdeztem az előttem ülő lányt.

– Aha. Miért?

– Tudsz adni egy lapot meg egy vékonyabb hegyű tollat? – kérdeztem mire biccentett és előre nyúlva kihúzta az ágy alól a táskáját. Pár pillanattal később megkaptam a lapot és a kért író eszközt. Rajzoltam egy bajuszt majd besatíroztam úgy nagyjából. Erősen rányomtam a körvonalaknál a tollat így könnyen le tudtam szedni a felesleges részeket. Már csak fel kéne ragasztani. A mellettem ülő Hitomira néztem. – El hoztad a toll tartódat ugye? – kérdeztem mire biccentett. Nála mindig volt egy kis gyurmaragacs. Felmutattam neki a bajuszt mire elmosolyodott.

– Mindjárt jövök. – állt fel és elhagyta a szobát. Mikor vissza ért rátettük a ragacsot a bajuszra. Négykézláb kúszva indultam meg a folyosóról behozott tv felé (a folyosó végén volt egy asztalon hogy az itt nyaralók be vihessék valamelyik szobába ha szeretnék. Bár az adásokat nem fogta de volt hozzá dvd és cd lejátszó.). Felragasztottam a bajuszt a képernyőre majd vissza kúsztam és lehuppantam a két lány közé. Páran elkezdtek nevetni mikor a bajusz pont egy lány szája felé került.

– Na így már tűrhetőbb. – szólalt meg Kankurou mire páran megint felnevettek. Végülis tényleg nem olyan vicces ez a bajuszos dolog, de legalább így nem olyan unalmas a film.

– Mindjárt.. Még egy kicsit jobbra… - kezdte Arata és.. – Megvan! – a bajusz tökéletesen helyt áll a szőke lány szája felett is. Hangosan nevetve kezdtünk szurkolni a következő emberkének. A kép hirtelen váltott mire röhögve borultunk össze Konannel.

– Bajszos autó! – röhögött Nami-chan. Ez csapatban sokkal viccesebb mint amikor csak Narutoval vagyunk.

Este 00 óra 7 perc

Kótyagosan néztem a pörgő üveget aminek a szája rajtam állt meg..

– Áááh! Ezt direkt csinálod! – néztem fájdalmasan Hidanre aki még nálam is részegebb volt.

– Cica, már így is alig látom az üveget nem hogy direkt rád börgessek. – büfögte el a végét amin sokan felnevettek, köztük én is. Börgessek…

– Na jó. Igazság! – emeltem fel a kezem.

– Ne már! Most merénylet legyen! Kitaláltam egy jót!

– Jól van akkor merénylet. – hagytam rá. Az eddigieknél úgy sem lehet rosszabb. Mármint eddig olyan feladatokat kaptam, hogy táncoljak úgy mint Piyo-chan, a csirke a reklámból; ezen kívül megnézettek velem egy AOA táncot és le kellett utánoznom;  a sok tánc után olyanokat kérdeztek hogy mikor fingottam utoljára (o.o); szoktam-e meleg pornót nézni (nem mellesleg Hidan szokott mint kiderült o.o); szerenádoznom kellett Kancsó szépségéről (kiemeltem mennyire imádom a lapos melleit mert ha tele van az asztal egyszerűen a hátára fektetem és ehetek róla is olyan lapos˝). Meg egy csomó mindenkivel kellett pocky puszit csinálnom ( Hitomi, Nami, Kancsó, Konan, Hidan, Arata) és harapdálnom kellett Kankurou fülét 40 másodpercig. Érdeklődve figyeltem Hidan mosolygós arcát.

– Egyél meg egy marék perecet… – ez sima ügy. – Itachi fedetlen mellkasáról.

– Anyád! Ha már kigondoltam. – néztem rá döbbenten. Itachi fenyegetően ropogtatta meg az ujjait Hidant nézve.

– Ez a feladat, bocsi! – mondta határozottan.

– Ez nem ér! Miért nem nekem adtál ilyen feladatot? – kérdezte a totál részeg Kankcsó..

– Te négyszer pocky pusziztál vele meg 10 percig az ölében ültél. Gyerünk Dei, vagy inkább innál? – kérdezte vigyorogva. Oh bazd.. Még egy korty és hányok.. Már csak szake van amit utálok. Kelletlenül tápászkodtam fel mire Itachi döbbenten nézett rám. Átlépve a körön letérdeltem elé és erősen meglöktem (aaah most tök erősnek érzem maga, pedig az előbb az üveget is alig bírtam meg pörgetni). Itachi nyekkenve esett a hátára mire felé másztam és ráültem a csípőjére majd elkezdtem lehúzni róla felsőjét.

– Meg ne próbáld rohadék. – kapta el a kezem és szikrát szóró szemekkel nézett rám.

– Ne már Ita! Még egy korty pia és hányok! Így is melegem van hátha még hányni is neki kezdenék. Tudod hogy miért nem vetkőzök le szóval legyél jó rendőr és védd a barátaidat! Huk.. Tessék mostmá’ csuklok is. – Itachi csak a szemét forgatta majd elengedte kezemet mire meglepetten néztem rá.

– Ha bárkinek beszélni mertek erről… - morogta a többiekre nézve.

– Lakat a számon! Lakat!

– Ami itt történik itt is marad!

– Yaoiiii, jeee!

– Konan te hülye.. – röhögtem el magam halkan és a tenyerembe temettem az arcomat.

– Essünk már túl rajta csicsapicsa. – emelte meg hirtelen csípőjét mire meglepetten felhökkentem. Gúnyos fél mosolyra húzta száját. – Most meg mit vagy így meglepődve, szereted a faszt nem? Kis homo. – oké eddig is bunkó volt de ha piál még rosszabb! Egyáltalán mi baja van? Egész nap ilyen volt velem!

– Perecet! – tartottam ki a kezem duzzogva.

– Előbb vedd le a felsőjét különben nem ér. – mondta Hidan mire duzzogva húztam le a fekete felsőt Mr. Seggfejről. Mikor az lekerült oda dobtam Kancsónak, hagy örüljön neki. Hidan belemarkolt egy csomag perecbe és elszórta Itachi felső testén.

– Bazd meg neked mekkora markod van?! – kérdeztem döbbenten.

– Átlagos. – röhögött ki.

– Na nem, inkább én markolok. – nyúltam bele a csomagba és kivettem belőle egy kis marék perecet és elgondolkodva néztem végig Itachi felső testén. Honnan enném le szívesebben? Sehonnan. De valahonnan muszáj. Rátettem a kis kupacot Itachi mellkasára..

– Bazd meg.. – kezdtem volna el lesöpörni róla a többit de Hidan rácsapott a kezemre.

– Amit te tettél rá túl kevés, nem is egy marok. – grimaszolt.

– Te amúgy mér adsz nekem ilyen feladatot?! Ha!? – néztem rá döbbenten de furcsa mód elég közel ült hozzám ezért elkezdtünk röhögni. Túl sokat ittam..

– Bazd meg már a leheletedtől be tudnék rúgni. – röhögött.

– Már részeg vagy. – röhögtem én is. Itachi hirtelen felült mire kissé meginogtam de Hidan megtartott a hátamnál így vissza nyertem az egyensúlyomat. Az már elég gáz ha ülve is elvesztem az egyensúlyom nem? Nagy szemekkel néztem Itachira aki most elég közel volt hozzám.

– Mit csinálsz? – kérdezte tőle Hidan és mindketten az álmosan pislogó Itachit néztük.

– Hideg a föld. – motyogta.

– Óóóh, de cukiii. Mint egy álmos baba. – olvadoztak a lányok. Egyet kell hogy értsek, tényleg olyan.. Erősen meglöktem mire vissza huppant a földre.

– Akkor aludj. – flegmáztam. – Penye. – nyújtottam ki a nyelvem mire fáradtan felsóhajtott. Az előbbi attrakciója miatt a perecek eltűntek felső testéről így Hidan újra ˝megterített˝ nekem. – Na jól van.. – helyezkedtem el és mellkasához hajolva leettem róla egy perecet. Ez így elég sokáig fog tartani. – Nem köphetem a perecet a tenyerembe hogy majd utána lassanként megegyem? Ez így eltart egy darabig. – néztem Hidanre.

– Ha tovább nyafogsz egy pillanatra se emelheted majd fel a fejed Itachiról amíg meg nem ettél mindent. – nézett rám fenyegetőn. Meg a kurva apukádat! Nyelnél le egy kiló kenyeret keresztbe.. Vagy kettőt.. Visszahajolva tovább ˝ettem˝ mikor is az egyik perecnél elakadtam. Pont a bimbóján van.. Oda nyúlva akartam arrébb seperni de Hidan megint rácsapott a kezemre.

– Áu! – néztem rá fájdalmasan.

– Ne csalj!

– De a bimbijén van! – nyafogtam mire egy csomóan felnevettek és egyre közelebb ültek hozzánk.

– Nem érdekel! Büntiből le nyalod!

– Ne már! Mi van ha felizgul? – kérdeztem mire megint csak felnevettek Itachi meg lökött egyet csípőjével. – Ah!.. – nyögtem fel és szám elé kapva a kezem zavartan néztem rá.

– Ennyitől nem izgulok fel idióta. – morogta ellenségesen.

– Akkor se nyalom le! – hisztiztem ezúttal Itachinak.

– Akkor nem nyalod le, leszarom csak haladjál! – csapott egyet a földre idegesen.

– Jól van na. – gügyögtem grimaszolva majd oda hajolva elhúztam a számat és nyeltem egyet. Talán ha erről az oldalról.. Nem, így nem jó.. Akkor jobbról.. Ühm.. Így se lesz jó..

– Mit tökölsz már, nem a faszát kell leszopnod! – szólalt meg valamelyik mire mindketten dühösen kaptuk a hang irányába a fejünket de nem tudtam beazonosítani a hangot. Ha megtudom ki volt tuti kiherélem. Már a gondolat is hogy én Itachi farkát.. fúj.. Vissza hajolva gyorsan leettem róla a perecet, majd tovább haladtam lefelé. Kockáinál azonban megint csak elakadtam. Az egyik perec el volt törve és egy ˝szál˝ volt két kocka között. Ezt nem tudom kiszedni. Nyalnom kell.. Ó basszus ez rohadt perverzül hangzott!!

– Hidan-sama, ez túl kicsi és két kocka között van, nem tudom kiszedni. – néztem rá szépen hátha meghatódik. Hidan Ita felé hajolt és felmérte a helyzetet.

– Hát Dei-chan. – fogta meg a vállam. – Nyalnod kell. – jelentette ki mire mindenki hangosan felnevetett.

– De nee.. – nyavalyogtam és a hisztire még úgy is rá tettem egy lapáttal hogy enyhén ugráltam ami így Itachi csípőjén elég furán jött ki ezért vöröslő fejjel rögtön abba hagytam és Itachira néztem neki hátha nem esett le a dolog. De mivel meglepetten pislogott rám, gyanítom észrevette.. Már hogy a francba ne vette volna észre? Én idióta!

– Edd meg! Edd meg! – kezdtél páran kántálni. Miről maradtam le. Megszeppenve néztem a körülöttünk ülőket akik Kana és Kankurou kivételével lelkesen kántáltak. Egy idő az edd meg helyett azt hangoztatták, hogy „Nyald!” ami még kínosabb volt, így inkább gyorsan oda hajoltam a perec maradványhoz vagy mi a franchoz. Számmal elindultam a sós nasi felé majd vissza húzódtam picit.. Megint neki indultam, megint vissza húzódtam. Bocsáss meg Itachi ez nekem is olyan kínos mint neked. Odahajolva lenyaltam róla a perecet majd meg könnyebbülten felültem és rá néztem. Mikor találkozott a tekintetünk unottan forgatta meg a szemét ezzel is jelezve hogy őt rohadtul nem érdekli a dolog. Hát legalább nem fog kinyírni ha végeztem. Lentebb csúsztam csípőjéről combjaira hogy jobban hozzá férjek az alhasán lévő perecekhez is. V vonalánál ismét elakadtam, ugyanis az egyik perec nagyon közel volt öléhez. Észre se vettem hogy ez egy csípő nadrág. És amúgy miért van perec a nadrágján? Áh! Biztos mikor felült! Mindegy az engem már nem érint. Gyorsan leettem róla a maradék perecet majd össze tettem a két kezem és kissé meghajoltam neki.

– Köszönöm az ételt. (Japán etikett, vagy előtte vagy utána vagy előtte is és utána is meg köszönik az ételt.) – Sokan felnevettek, Itachi pedig unottan ült fel. Lemásztam róla és vissza ültem a helyemre. 

Egy életre megutáltam a perecet.

30. rész - Egy lezárás... Vagy egy új kezdet?