A két feladó 10. rész

Mit jelent ha két fiú együtt van?

A kezeim közt forgattam a telefonomat.. Napi 3 sms édes kevés.. Egész nap beszélgetni szeretnék vele..

– Mi volt tegnap? – kérdezte Iwa mikor leült mellém a busz megállóban.

– Kibékültünk. – mosolyogtam.

– Értem. Az jó. – vette elő az angol füzetét, hogy átnézze a mai dolgozathoz az új szavakat és a nyelvtant. Miután beengedett a házba tényleg matekoztunk. Viszont mikor megdicsértem hogy milyen aranyos, halványan elpirult.. Mosolyogva emeltem szám elé a telefonomat és felpillantottam az érkező buszra.. Alig várom, hogy haza érjek.

– Iwa-chan, gyere. – álltam fel mire felkapta fejét a füzetéből és gyorsan össze kapva táskáját felszálltunk a buszra. Lehuppantam az ablak felőli ülésre és elővéve a fejhallgatómat bekapcsoltam egy lassú számot. Vajon Suga-chan milyen zenéket hallgat? Megnyitva az üzeneteket rögtön pötyögni kezdtem de.. Napi 3 sms… Suga-chaaan, miért vagy ilyen szigorú velem?

– Feladoom.. – nyavalygott Iwa mire kérdőn pillantottam felé.

– Majd segítek. – mosolyogtam mire halkan sóhajtva bólintott köszönet képp.

– Na és, hogyhogy kibékültetek? Mit mondtál neki? – tette el a füzetét miközben felém pillantott.

– Igazából az első reakciója az volt, hogy becsapta előttem az ajtót. – nevettem kínosan. – Elég kínos volt egy ajtón keresztül bevallani hogy kedvelem őt.

– És mit mondott?

– A vallomásomra semmit. – fontam karba a kezeimet duzzogva. – De beengedett a lakásba szóval egyenlőre beérem ennyivel.

– Milyen nagylelkű vagy. – forgatta meg a szemeit.

– Iwa-chan ne gonoszkodj! – hisztiztem majd fáradtan sóhajtva döntöttem halántékomat az ablak üvegnek. – Azt mondta zavaróak az sms-eim…

– Tényleg azok.

– Iwa-chan…

– Tele rakod emotikonokkal az összes sms-edet. Anyám azt hitte egy lánnyal beszélgetek.

– De olyan aranyosak azok az emotikonok.. – biggyesztettem le a számat. Talán Suga-chant is ezért zavarja?

– Bár szívek meg kis majmok nélkül is idegesítene ha egész nap sms-ekkel bombáznál mint ahogy Neko-channal teszed.

– Te nem érdekelsz úgy mint Neko-chan.

– Mertem remélni. – röhögte el magát. – Figyelj Oikawa, Neko-chant is meglehet érteni. Eddig másba volt szerelmes aztán jöttél te és szó szerint bepofátlankodtál az életébe. Most már tudja mit érzel, szóval lassíts kicsit, oké?

– Hmmm.. Igazad van, de attól még zavar..  – motyogtam.. – Oh! Az összes sms-t amit küldtem volna, megfogalmazom egy sms-ben. – jutott eszembe a nagy ötlet mire Iwa gondterhelten felsóhajtott.

– Néha komolyan nem értem, hogy lehetsz te az iskola első. – motyogta amin vidáman mosolyogtam.

– Egy zseni vagyok.

– Az.. na persze.. – hagyta rám, de most nem volt kedvem vitatkozni vele. A jegyzetet megnyitva elkezdtem megírni az második sms-t. Majd hazafelé jövet elküldöm neki.

Feladó: O-chan

Tárgy: Ez csak 1 sms!

Milyen zenéket szoktál hallgatni? 🙉💓💓💓Én szeretem a lassú számokat és rockosabb zenéket is. 💀👍Te melyiket szereted jobban? Áh! Vagy te a rapet jobban kedveled?😅😅😅

Héhé! Neked melyik a kedvenc a színed?💙💚💛💜💖😃😃😃😃

Dolgozatot írtunk angolból, én voltam kész elsőnek. >.< 😛😚😚😚

Neked biztos anyukád csomagol ebédet. Mit ettél ma?😻🙊🙊🙊💙💙💙💙💙

Őrült kutya-chan nagyon goromba! Miért csak Iwa-chanra hallgat?!💢💢💢💢

…

Unottan tekertem végig a hosszú sms-t.. Ez komolyan megőrült.. Szinte az összes órájáról írt valamit. Tekintetem megakadt az utolsó soron..

Eljössz velem randizni?💞

Mégis miért randiznék egy heteroval? Ezt a hülyét.. Áááh! Miért van itt ilyen meleg?

– Sugawara, kész vagy? – lépett be Daichi mire felé pillantottam. Szólásra nyitottam a számat de a telefonom csörgése zavart meg. A kijelzőn O-chan neve villogott.. Ijedtemben kinyomtam.

– Öh.. Igen már kész vagyok. – tettem el a telefonomat és ki mentem az öltözőből. Daichi mellettem sétált és furcsán méregetett. Gondolom a hívásra lett volna kíváncsi, de nem akarok magyarázkodni. Le sietve a lépcsőn rá mosolyogtam Hinatára és Kageyamára akik épp akkor érkeztek. – Siessetek az öltözéssel. – biccentettem feléjük.

– Hy! – hangzott mindkettejük válasza tökéletes szinkronban. Belépve a tesi terembe intettem Tanakáéknak akik épp a hálót kötötték ki. A többiekhez lépve lehuppantam a földre és terpeszbe nyitva a lábaimat előre hajoltam. Éreztem ahogy a combizmaim kellemesen feszülnek. Két kéz nyomódott a hátamnak mire vállam felett Daichira pillantottam.

– Nyújtsunk együtt. – mosolygott rám. Vissza fordítottam a fejem és hagytam hogy lassacskán egyre lentebb nyomjon. – Egyre hajlékonyabb vagy. – nevetett ki. Mikor kilencedikben megismerkedtünk Asahival azon szórakoztak hogy túl hajlékony vagyok egy fiúhoz képest.

– Biztos még mindig balettozik. – szúrta oda Kiyoko-chan mire fájdalmasan felnyögtem.

– Ne viccelődjetek már ilyenekkel, én sosem balettoztam. – nyafogtam Daichi pedig elengedett majd felállva helyet cseréltünk. Asahi lehuppant mellénk, Noya pedig mögé lépve segített neki a nyújtásban. Noya véletlenül túlságosan lenyomta Asahi hátát, mire az fájdalmasan felnyögött. Noya bűnbánó arccal elengedte és bocsánatot kért, mire Asahi csak mosolyogva legyintett.

– Néha úgy néznek ki mint férj és feleség.. – gondolkodtam mire felém kapták a fejüket. Meglepetten néztem rájuk.

– Ugye nem rólunk beszélsz? – kérdezte Noya és mind ketten undorodva néztek egymásra majd újra rám pillantottak.. – Még hogy Asahi és én.. Kiráz a hideg.. – motyogta Noya Asahira ismét nézve aki kínosan elröhögte magát. – Én csak is Kiyoko-sanért élek… - kezdte az újabb szerelmi áradatot Noya de Kiyoko közbe vágott.

– Kérlek ne élj értem. Köszönöm. – hajolt meg kicsit majd ott hagyott minket. Noya elkeseredetten lógatta az orrát és ahelyett hogy újra nyomni kezdte volna Asahi hátát, inkább a nyakába csimpaszkodott.

– Hát ez jutott nekem.. – szipogta Asahi hátába akit kirázott a hideg.

– Kérlek szállj le rólam, inkább egyedül nyújtok. – mondta Asahi mire Noya döbbenten elengedte.

– Hát már te is elutasítasz? Szívtelen! – futott Tanakához aki nem tudta mire vélni Noya áll sírását. Asahi hangosan felsóhajtott.

– Ha szerinted Noya és én úgy nézünk ki mint egy házaspár, akkor te és Daichi mik vagytok? Borsó meg a héja? – kérdezte Asahi és a végén elmosolyodott, mintha csak poén lenne ez az egész.

– Ugyan Asahi. Sugawarának barátnője van. – mosolygott rá Daichi mintha én ott se lennék.

– Még nem hivatalos a dolog, szóval még van esélyed nála. Ne hagyd hogy válás legyen a vége. – milyen válásról beszélnek ezek???

– Veszett fejsze nyele. Tudod már cukrászdába se akart menni az anyukámmal. – panaszkodott Daichi.

– Eeeh? Na az már súlyos. Pedig az anyóssal jóban kell lenni.

– Igen, szerintem is. Bezzeg én olyan jól kijövök az apósomékkal. De hát ez van, Suga és én már hetek óta külön ágyban alszunk.

– Soha nem is aludtunk egy ágyban! – vágtam közbe dühösen. Daichi zavartan pillantott rám hátra.

– Nyugi Suga csak hülyéskedünk. – nevette el magát kínosan. – Meg amúgy is te kezdted Asahiékkal..

– Azt csak gondolatban akartam mondani.. – motyogtam mire meglepetten néztek rám.

– Azt hittem vicc… Még hogy Noya és én. – ingatta meg a fejét Asahi. – Nem vagyunk melegek. – mosolyodott el.

– Oi! Suga-san! Adj fel nekem párat! – ordított át a tesi terem másik végéből Tanaka.

– Megyek! – engedtem el Daichi hátát és lassan kocogva futottam oda hozzájuk. Ez elég kínos volt. És nem is igazán tudtam követni őket. Az elejétől fogva hülyéskedtek? Felvettem egy labdát a földről és biccentettem Tanakának, hogy indulhat. Nekifut.. Feldobtam a labdát és ujj begyeimmel érintve előre ütöttem. Tanaka lecsapta a háló felett. A tesi terem ajtaja kinyílt mire oda pillantottam. Kageyama és Hinata ekkor léptek be. Láttam Kageyama feladásait.. Ő sokkal jobb mint én..

Fáradtan sétáltam Daichi mellett. A lámpák fénye mintha erőtlenebbek lettek volna mint általában, mert nem adtak valami sok fényt. A távolba meredve néztem végig az úton. Mintha azok a villanypóznák sokkal erősebb fényt adnának.

– Néha én is úgy gondolom, hogy Asahi és Noya olyanok mint két szerelmes tini. – törte meg a csendet Daichi mire zavartan pillantottam felé. Kedvesen mosolygott rám. – Noya mindig lelkesen mesél Asahinak, ő pedig boldogan hallgatja nem törődve azzal, mit is mesél éppen. Mintha csak maga a lénye olyan lenne számára, mint valami boldogság hormon. Ezt mások is megemlítették már, de úgy tűnik, hogy Noya és Asahi még nem hallott erről. Pedig a suliban egyre többen azt beszélik hogy melegek. – erről még én sem hallottam.. A szemöldökömet ráncolva bámultam magam elé. Miért mondaná bárki, hogy ők ketten melegek? Tényleg úgy néznek ki mint egy pár, és mivel én meleg vagyok szeretek eljátszani a gondolattal, hogy esetleg mások is azok, de sosem gondoltam rájuk úgy mintha tényleg azok lennének. Csak aranyosnak tartom, hogy ők ketten mennyire jól kijönnek egymással, és boldog lennék, ha végre találkoznék egy olyan meleg párral akik tényleg ennyire szeretik egymást. – Nem is értem, hogy mondhatják rájuk hogy melegek. Elvégre Noya imádja a szép lányokat, Asahi pedig többször is randizott már.. Bár mindig félt rá írni azokra a lányokra akiknek megkapta az email címét.. – nevetett kínosan.

– Ühm.. – bólintottam. – Én erre megyek. – álltam meg egy kereszteződésnél mire Daichi meglepetten fordult felém. Kissé zavartan nézett az út felé majd ismét rám. De végül csak bólintott.

– Holnap találkozunk. – biccentett és tovább ment. Le kanyarodva indultam el a kisbolt felé ami tudtommal nonstop nyitva van. Belépve a helyiségbe az új játékok felé vettem az irányt és nézelődni kezdtem.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte egy eladó mire elmosolyodtam.

– Igen, van egy játék amivel szerelmes párokat kell kiiktatni vagy mi. Az mikor került piacra? – kérdeztem mire elmosolyodott.

– Alig egy hónapja. Bár többnyire csak lányok veszik. – kezdett el keresgélni.

– Jajj, nem én nem szeretném megvenni, csak arra voltam kíváncsi mikor adták ki.. – motyogtam kínosan mire abba hagyta a keresést.

– Értem. – biccentett kínosan. Ááá, ez rohadt kellemetlen.

– Köszönöm. – hajoltam meg gyorsan és elhagytam az üzletet. Istenem ez a nap rohadt gáz!! Elővéve a telefonomat megnéztem rajta az időt. Már hat óra.. Ráadásul egyre hidegebb van.. A telefonom csörögni kezdett és O-chan neve villogott a kijelzőn.. Már épp rá mentem volna a fogadásra mikor eszembe jutott az sms-e.. ˝Eljössz velem randizni?˝ Zavartan néztem a kijelzőt és mintha nem akart volna abba maradni a csörgés.. Halkan sóhajtva indultam el a meleg negyed felé. Amint elhallgatott a telefon rögtön lenémítottam és zsebre vágtam. Összébb húztam magamon a melegítőmet, majd kisebb gondolkodás után előhalásztam táskámból a sálamat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hideg lesz.. Még jó, hogy anya szólt, hogy hosszú ujjú pólót vegyek fel és vigyek magammal sálat.. Bár a hosszú ujjú pólóm az inggel együtt a táskámban van, mivel edzés után már nem volt kedvem átöltözni.. A meleg negyedbe érve megpillantottam Kou-kunt amint kilépett egy cosplay boltból.. Meglepetten néztem rá.

– Sugawara-kun, szia. – vett észre és elmosolyodott. – Nézd mit vettem. – lépett mellém miközben a szatyorban kutakodott. – Meg is van. – vette elő a cica füles fejpántot és a fejemre nyomta. – És van itt egy Shinohara-sannak is.

– Kou-kun, ezt miért vetted?

– Hogy hogy miért? Mert aranyos. – kotorászott tovább a zacskóban. Elhúzva a számat néztem ahogy mosolyogva keresgél. Ennyire szíven ütötte a doki? Tudtommal csak a lányok vásárolgatnak ha szerelmi bánat éri őket.. Na jó, azért akadnak kivételek… – Ó! Jut eszembe. Te édes szájú vagy ugye? Új sütit szeretnék árulni a boltban, de nem tudom, hogy melyik legyen. Valamelyik nap nincs kedved eljönni a cukrászdába? Hozhatod a barátodat is.

– Mi? – vágtam közbe mire elmosolyodott.

– Shinohara-san elmondta. Oikawa-kun ha nem tévedek. Remélem össze jön a dolog.

– De Shinohara-san miért..?

– Mert te úgy sem mondtad volna el a dokis eset miatt. Bár jogos, mert most nagyon irigy vagyok rád, de örülök is neked. – karolta át a vállam.

– Félre érted, Oikawa és én nem..

– Még nem. – vágott közbe ismét. Beléptünk a bárba, és illedelmesen köszöntünk az új csaposnak majd leültünk a megszokott helyünkre.

– Mit parancsolnak? – lépett elénk a csapos.

– Hagyd csak, majd én kiszolgálom őket. – fogta meg a vállát Shinohara-san, és át vette a helyét. Kou-kunnal sejtelmesen rá mosolyogtunk a fekete hajúra mire ő kérdőn pillantott ránk.

– Ki az új srác? Pont az esetednek tűnik. – vigyorgott Kou-kun.

– Megtennéd, hogy a szerelmi bánatodat nem úgy vezeted le, hogy nekünk próbálsz romantikus sztorit szőni? – kérdezte Shinohara-san.

– Nem! – hát legalább őszinte. Halkan felnevettem Kou-kun válaszán és Shinohara-san lemondó sóhaján.

– Teruma-kun hetero. – tett le elénk két poharat mire nagy szemekkel meredtünk rá.

– Hetero.. – ízlelgettem a szót.. – Ez valami új kód? – pillantottam Kou-kunra.

– Nem tudok róla.. – motyogta. – Ez hülyeség Shinohara-san, ha hetero lenne nem dolgozna itt.

– Az apja a tulaj, aki nem mellesleg biszex.. – öntött nekünk két kólát. Bár Kou-knéba bort is öntött.

– Értem.. – motyogtam.. Ez így elég szívás. A számhoz emeltem a poharam és bele ittam a szénsavas üdítőbe.

– Ugyan már! Oikawa is hetero volt. – legyintett Kou-kun, mire az innivaló tévútra ment minek következtében hangosan köhögve próbáltam vissza téríteni a helyes útra.. Hát nem igazán sikerült mert még mindig éreztem hogy nem valami fényes a helyzet a torkomban.

– Megtennéd, hogy nem az én szerelmi ügyeimmel példálózol? – kérdeztem de már előre tudtam a választ.

– Nem! – na kösz.. Shinohara-san halkan felnevetett.

– Ha már itt tartunk, tegnap csak annyit írtál, hogy kibékültetek és hogy azt mondta neked, hogy kedvel téged. – terelte magáról a témát Shinohara-san.

– Igen, de elég zavaró.. Megmondtam neki, hogy egy nap csak három sms-t küldhet erre tessék. – vettem elő a telefonomat és megmutattam nekik az eddigi sms-eit. Meghökkenve tekerték végig.

– Egy nap alatt 53 sms… – hüledezett Kou-kun.. – Lehet hogy sasaeng.. – mondta mire értetlenül meredtem rá.

– Mi az a sasaeng? – kérdeztem zavartan de Shinohara-san sem értette igazán.

– Koreában azokat a fanokat hívják sasaengnek akik zaklatják a kiszemelt idolukat. Elég hosszú lenne elmagyarázni, de a lényeg az hogy ez a csávó totál megőrül érted.

– Hát remélem ez csak kezdetleges.. – motyogtam vissza véve a telefont.

– És elmész vele randizni?

– Nem tudom.. Elvégre eddig hetero volt. Szerintem nem igazán tudja miről szól ha két srác együtt jár. Ez csak fellángolás nála.

– Ühm.. Most hogy mondod meglehet. Elvégre ő most csak annyit tud, hogy szívesen összefeküdne veled, de..

– Szerintem ez még meg sem fordult a fejében. – vágtam közbe. – Elvégre egy heteronak hogy juthatna ilyen az eszébe? Ha egy másik farok néz veled farkas szemet az elég hervasztó lehet a számukra.

– Igaz. – bólogattak elgondolkodva.

– Öhm.. Bocsi hogy közbe szólok, de.. Melyik pasi az aki ha azt mondja egy srácnak hogy kedveli, nem játszik el a gondolattal, hogy megfekteti? – kérdezte az új csapos mire mind a hárman felé kaptuk a fejünket.

– Ebben is van valami.. – töprengett Kou-kun.

– De nem, Oikawa totál hetero, ez csak..

– Fellángolás? Ne már, ha az csak egy fellángolás akkor nem mondta volna el neked. Én már csak tudom elvégre hetero vagyok. – mosolygott.

– Áh.. Miért vagy hetero? Ez nem fair.. – sóhajtott Kou-kun. – Így Shinohara-san örökre szingli marad. – terült el a pulton. Shinohara-san csak a fejét ingatta.

– Semmi képp nem maradok egyedül. Ha Sugawara nem is, de te biztos mindig itt maradsz. – mosolygott Shinohara-san.

– Igaz is! Ha kiveszem a fül pc-ket én is az eseted vagyok, nem? – egyenesedett ki Kou-kun. Teruma-kun meglepetten nézett rá.

– Esélytelen. – utasította vissza Shinohara-san egy kedves mosollyal. – Sugawara-kun az esetem főleg ezzel a fej pánttal. – ó bazd meg.. El is felejtettem a cica füleket. Rögtön levettem a fejemről és duzzogva néztem Kou-kunra amiért nem szólt, hogy vegyem le.

– Ha már cica fülek. – tette túl magát a vissza utasításon. – Neked is hoztam. – vette elő a fekete cica füleket és áthajolva a pulton Shinohara-san fejére rakta. – Ez de édi. – mosolygott vidáman.

– Kou-kun.. Tudjuk hogy nem vagy jól, szóval hagyd ezt abba rendben? – kérdezte Shinohara-san, mire Kou-kun felsóhajtott.

– A legjobb barátok dolga nem az, hogy eljátsszák, hogy elhiszik, hogy minden oké? – könyökölt a pultra és megitta a boros kóláját.

– Nem egészen.. – ingattam meg a fejem. Kou-kun hangosan felsóhajtott.

– Mit fogsz tenni? A randival kapcsolatban? – kérdezte rám terelve a szót..

– Nem tudom.. Te mit fogsz tenni a dokival kapcsolatban?

– Nem tudom. – motyogta az üres poharát nézve amit Shinohara-san ezúttal erősebb piával töltött meg. A kevert csak a bemelegítés volt..

– És te Shinohara-san, mihez kezdesz az új csapossal? – nézett rá Kou-kun, Teruma-kun pedig zavartan pillantott rám mire csak mosolyogva megingattam a fejem, hogy ne is vegyen rólunk tudomást.

– Ki tanítom aztán felosztom kettőnk közt a munka időt.

– Most azt kellett volna mondanod, hogy nem tudod. – grimaszolt egyet Kou-kun.

– És te Teruma-kun, mihez kezdesz egy meleg bárban hetero ként? – kérdeztem mosolyogva.

– Ugh… Nem tudom. – motyogta végig nézve a vendégeken.

– Be vagy véve. – biccentett felé Kou-kun és egybe lehúzta az italát. – Még sosem volt hetero haverom. Hmm.. Visszavonom, nem vagy be véve. Próba időt kapsz. – javította ki magát amin halkan felnevettünk Teruma-kunnal együtt. Azt hiszem már tudom, mit fogok válaszolni Oikawának… De azt majd csak holnap…

Felbattyogva a lépcsőn elindultam a mi emeletünk folyosóján, azonban már messziről kiszúrtam Oikawát a lakásunk előtti ajtónál. Mikor észre vett mosolyogva intett, két dobozos kávéval a kezében. Halkan felsóhajtottam.

– Mióta vársz itt? – kérdeztem bár lilás ajkaiból elég könnyű volt rájönnöm, hogy valószínűleg órák óta csövel..

– Nem rég jöttem. – füllentette.

– Nem úgy volt, hogy nem hazudsz nekem többet? – kérdeztem mire kissé meghökkent a lebukása miatt. Halkan felsóhajtottam. – A szüleim már biztos alszanak.. Várj meg itt. – nyitottam ki halkan az ajtót majd belépve letettem a cuccaimat és leakasztva a fogasról apa kabátját meg a sajátomat is kiléptem Oikawához. – Ezt vedd fel, hideg van.

– Hm?.. Nem lesz baj belőle? – kérdezte mire megingattam a fejem.

– Daichinak is folyton kölcsön adja. Ő többnyire azt a vékony vászon kabátot hordja, mert úgyis folyton kocsival jár. – mondtam mire vonakodva elvette a kabátot. Én is bele bújtam sajátomba, majd kisebb gondolkodás után még vissza léptem egy sálért. Oikawa meglepetten nézett a kezemben tartott sálra és arra ami a nyakamban volt. Egy huncut mosoly jelent meg arcán majd a kabát zsebébe süllyesztette kezeit és a két automatás kávét. Csak a szememet forgattam rajta és közelebb lépve hozzá a nyakába tettem a sálat és kétszer áttekertem rajta, majd meg is igazítottam.

– Már nem is fázok. – füllentette ismét mire homlokon pöcköltem. – Hé.. – nézett rám durcisan amin elmosolyodtam.

– Ne haragudj hogy most nem tudlak be engedni.. – mondtam bűnbánón de csak megingatta a fejét.

– Nem a szobádhoz jöttem hanem hozzád. – mosolygott amin halkan felnevettem.

– Hülye. – indultam el a lépcsők felé, Oikawa pedig követett.

– Ilyen sokáig tartott az edzés? – kérdezte elhúzva a száját. – Az edzőtök egy igazi hajcsár.

– Nem-nem! Már hatkor végeztük, csak beugrottam a bárba Shinohara-sanhoz és Kou-kunhoz.. Aztán elbeszéltük az időt.. – motyogtam lefelé menet a lépcsőn.

– De nem azt mondtad hogy olyan tízig szoktál ott lenni? Amúgy meg egy csomószor hívtalak! Már azt hittem baj van! – dorgált meg amin halványan elmosolyodtam.

– Óh? Szóval aggódtál? – kérdeztem de nem válaszolt csak elfordította a fejét. – Kou-kunt vígasztaltuk, aztán Shinohara-san segített az angol házimmal. – álltam meg a zebránál és körülnéztem hogy jön-e valami. Mivel egy kocsi sem jött, sőt még biciglis se, így átsétáltunk a játszótérre.

– Értem. De miért nem vetted fel a telefont? Ha már itt tartunk az sms-eimre sem válaszoltál. – fújta fel az arcát mire hangosan sóhajtva lehuppantam az egyik hintába. Oikawa neki dőlt a korlátnak ami biztos távolságban volt a hinta ható sugarától, de mivel ezt kis gyerekeknek tervezték, én valószínűleg állon rúgnám, ha elkezdenék hintázni.. Oikawa kivette a zsebéből a két kávét és az egyiket oda adta nekem. Halkan megköszöntem majd kinyitottam a fémdoboz tetejét.

– Oikawa, van fogalmad róla, mit jelent ha két fiú együtt van? – kérdeztem mire meglepetten nézett rám. – Az hogy kedvelsz, barátként is értelmezhető lenne, de azok után, hogy megcsókoltál.. – elakadva a mondatban feszülten vettem egy mély levegőt és félre néztem. Nem akartam felhozni azt a szájra puszit..

– Attól félsz, hogy csak szórakozok veled? – kérdezte. A hangja másmilyen volt mint általában.. Nem nyavajgott, nem duzzogott, hanem komoly volt.. Ó cseszd meg.. Már hallottam így beszélni, de most mégis megdobogtatja a szívem.. Kiengedve a tüdőmben lévő levegőt felé pillantottam. Engem nézett és mikor tekintetünk találkozott halványan elmosolyodott. Zavartan néztem ismét félre.

– Eddig csak lányokkal voltál együtt, persze hogy azt gondolom, hogy csak szórakozol! – emeltem fel kissé a hangom, mintha csak ezzel védekeznék az érzéseim ellen.

– A te szavaiddal élve: Ha eddig csak lányokkal voltam együtt de most érzéseket kezdek táplálni egy fiú iránt, az talán igaz szerelem.

– Mikor mondtam én..? – kezdtem felé fordulva de aztán eszembe jutott.. A kitalált barátnője az ő problémájával. – Várj akkor rám gondoltál miközben lefeküdtél egy lánnyal? – kérdeztem össze ráncolt szemöldökkel mire meghökkent és félre fordította a fejét de még így is láttam hogy az arcán erős pír jelenik meg..

– Miket nem mondasz! Hahaha! Még hogy én?... – nevetett majd hirtelen abba hagyta és lehajtott fejjel ácsorgott előttem. – Igen.. – ismerte be. – Ááá! De nem úgy ahogy gondolod! – kapta fel a fejét és épp magyarázkodni készült mikor meglátta az arcomat.

– Mi van? – kérdeztem duzzogva..

– Semmi csak.. Elpirultál.. – motyogta és ha akarta volna se tudta volna leplezni mosolyát.

– Mondod ezt te! Tsz..! Hideg van.. – fordultam el ismét..

– Jó, most az egyszer foghatod a hidegre. – mondta mire dühösen fordultam felé, de meghökkenve húzódtam hátrébb mikor közvetlen előttem állt és lehajolt hozzám. Két oldalt megfogta a hinta láncát és féloldalasan elmosolyodott. – Megértem, hogy nem bízol bennem. Eddig csak lányokkal voltam együtt és most hirtelen áttérek egy fiúra? Ezt gondolod, pedig az én szemszögemből ez kicsit más. Eddig csak lányokkal voltam együtt de most hirtelen felbukkant Sugawara… És teljesen megbolondultam. – többször is szólásra nyitottam a számat de nem tudtam mit mondani. Lehajtva a fejem próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Oikawa óvatosan megfogta államat és maga felé fordította arcomat. – Nem tudom milyen az amikor két fiú együtt van. Fogalmam sincs mit fognak szólni a barátaim és a családom. De furcsa mód engem nem az érdekel, hogy mit szólnak majd, hanem hogy a te barátaid hogy fognak viszonyulni a dologhoz ha esetleg mi ketten.. – pillantott félre de rögtön megingatta fejét és ismét rám nézett. – Nem számít ki mit mond, mi lesz a következménye vagy mi lesz a vége. Szeretlek és veled szeretnék lenni. – mondta mire ismét félre pillantottam.

– Hogy mondhatsz ilyet csak így? – kérdeztem hüledezve.

– Azért mert önző vagyok. – na mindenre számítottam csak erre nem. – Tudom hogy neked ezt kellemetlen pont tőlem hallani, de azt akarom, hogy tud mit érzek irántad. Én nem vagyok Daichi, és nem is próbálok meg ő lenni. De a magam módján szeretnék tökéletes lenni a számodra. Mosolyt csalni az arcodra ha szomorú vagy, együtt örülni veled ha valami jó történik. Meg szeretném osztani veled az én apró cseprő dolgaimat, és mindent meg akarok tudni rólad. – mosolygott. – Szeretlek. – mondta ki újból. – Ez őrület, mármint.. Hú.. Az ajtó nélkül sokkal nehezebb.. – mondta amin felnevettem.

– Ha gondolod, holnap vissza térhetünk erre az ajtóval.. – mosolyogtam amin ő is felnevetett de végül megingatta a fejét.

– Nem, én.. Ezt a szemedbe szerettem volna mondani.

– Milyen önző.. – gúnyoltam ki mire megint pír szökött az arcára én pedig halkan felnevettem. De van itt még valami.. – De ugye tudod, hogy én még mindig..

– Daichit szereted.. Tudom.. De kérlek adj nekem egy esélyt. Ha végül mégis úgy döntesz, hogy köztünk nem lehet több barátságnál akkor el fogadom. – mondta mire halkan felsóhajtottam.

– Akkor mozi? – kérdeztem mire elmosolyodott.

– Jó. Legyen mozi. – bólintott. Végül is ezzel tényleg nem veszítek semmit…

11. rész - Akkora marha vagyok!!!!