A két feladó 9. rész

Akkor segítek

Iwa-chan az arcomhoz nyomott egy hideg kólás dobozt mire halkan felszisszentem de átvéve tőle tovább tartottam a hideg inni valót.

– Szóval, mi történt? – kérdezte kinyitva saját üdítőjét és ő is a korlátnak támaszkodott az automatával szemben.

– Neko-chan megütött.. – duzzogtam mire Iwa dühösen combon rúgott. – Itte!! Iwa-chan! – mordultam rá szinte már könnyes szemekkel és görnyedten fogtam a fájó pontot. Iwa dühösen nézett rám mire abba hagyva a hisztit halkan felsóhajtottam. – Tovább meséltem volna, csak gondoltam felvezetem a nyilvánvalóval. – egyenesedtem ki ismét és kibontva a kólát bele ittam. Leheletem füstként szállt fel mikor ismét egy sóhaj szakadt ki torkomon. – Megcsókoltam. – motyogtam és Iwára pillantottam a reakcióját lesve.. Először kissé zavartnak tűnt, majd fintorogva nézett rám. – Iwa-chan, megtennéd, hogy nem nézel rám úgy mint valami szatírra? – kérdeztem fáradtan.

– Kétlem, hogy a csók miatt akadt ki. A lányokra valamiért nagy hatással van a képed, tehát minden bizonnyal valami még illetlenebbet tettél. – kínosan pillantottam félre. Lehet hogy a lányokra hatással vagyok, de Suga-chanra egyáltalán nem. Viszont Iwának igaza van.. Nem a csók miatt borult ki..

– Nem reagált semmit a csókra.. Csak nézett rám, aztán mintha úgy döntött volna, hogy elfelejti, vissza fordult a matek egyenlethez. – nyomtam az arcomhoz ismét a hideg felületet.

– Biztos azt gondolta, hogy csak szórakozol.

– Igen, szerintem is.. – motyogtam letörten. – Pont ez idegesített fel.. Mármint, nem kaptam semmi reakciót! Még csak egy fintort se vagy egy arcpírt! Semmit! Nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel aztán egyszerűen visszafordult a füzetéhez és rám se bagózott! – néztem Iwára aki meglepetten bámult rám.

– Hallod hogy mit beszélsz? – kérdezte de nem is figyelve rá, újra és újra felidéztem azokat a pillanatokat amikor ajkaim ajkaihoz értek.. És ahogy apró puszit nyomva nyakára tovább próbálkoztam felhívni magamra figyelmét de semmit nem reagált! – De akkor mégis mit tettél amiért felpofozott? – kérdezte mire leguggolva idegesen túrtam hajamba szabad kezemet.

– Akkora egy idióta vagyok.. A szó szoros értelmében letepertem.. És elég bunkó dolgokat mondtam.. – idéztem fel dühös arcát.. Mikor arra sem reagált, hogy a nyakát csókolgattam, dühösen combjára markoltam és szavakkal kényszerítettem, hogy figyeljen rám.. Suga unottan rám emelte szemeit és csak annyit mondott, hogy ha nem hagyom abba amit csinálok, soha többet nem beszél velem… Viszont.. – Nem értem.. Máskor olyan durva szavakat mondott volna, hogy „kiszúrom a szemed” vagy „kiherélek te nyomott” de most nem volt ilyen durva.. Sőt, inkább gyerekesnek tűnt.. – motyogtam.. – Hé Iwa-chan.. – néztem fel rá, de mikor kissé sápadtan bámult vissza rám, teljesen össze zavarodtam.

– Mégis milyen lánnyal ismerkedtél össze? – kérdezte mire csak oldalra biccentve a fejem, kérdőn pislogtam rá.. – Ez a csaj nem normális! Hogy szerethettél bele valakibe aki olyanokat mond neked hogy kiszúrja a szemed?! A herélésről nem is beszélve.. – rázta ki a hideg.

– Félre érted Iwa-chan, csak a szájával mond ilyeneket, egyébként nagyon kedves.. És csak azért mondott ilyeneket mert utál engem.. – vakartam meg a tarkóm kínosan nevetve.

– Hm? De most mintha azt mondtad volna, hogy gyerekes volt.. Hogy értetted?

– Mivel nem figyelt rám, kicsit jobban rá mozdultam, hátha mégis kiváltok belőle, legalább egy halk sóhajt vagy egy gyenge ellenkezést, de semmi.. Eddig senki nem volt ilyen közömbös velem, szóval mérges voltam és talán kicsit durvában megmarkoltam az egyik combját és dühösen rá szóltam hogy reagáljon már valamit. Erre hidegen felém fordult és fenyegetőn azt mondta, hogyha nem hagyom abba amit csinálok, soha többet nem beszél velem.. Miért mondana ilyet ha eddig sem akart velem beszélni? Nem értem őt..

– Persze hogy nem érted, a nők és a férfiak alapjáraton nem értik egymást.. – utalt a más-más bolygókról jöttünk a Földre dologra.. Csak az a baj, hogy Suga és én ugyanarról a bolygóról jöttünk és még sem értjük egymást.

– Akkor most tegyük fel, hogy John Gray tévedett mikor megírta azt a könyvet.. Mi van ha a férfiak nem a Marsról jöttek és a nők sem a Vénuszról, hanem mondjuk mind két nem a Földről indult és itt is maradt? – kérdeztem mire unottan nézett rám.

– Oikawa.. Három évig győzködtél, hogy John Graynek igaza volt..

– Igaza is volt! De tegyük fel hogy még sem.. Vagy hogy.. a lapos mellű lányok is a Marsról jöttek. – jutott eszembe a remek ötlet. Iwa gondterhelten felsóhajtott.

– Egyenlőre inkább az érdekelne, hogy miért ütött meg a te Neko-chanod.. – hagyta rám a Vénuszos dolgot. Kínosan piszkáltam az ujjaimat miközben tenyerem közt fogtam a már félig üres kólás dobozt.

– Azt mondtam neki, hogy a srác akibe szerelmes sosem fogja őt viszont szeretni, mert senki nem tudna beleszeretni egy olyan alakba mint ő… – motyogtam. A mellkasom össze szorult a bűntudat miatt amit éreztem.. „Mert mégis milyen alaknak tartasz te engem?..” Elragadó vagy.. Daichi hülye ha nem veszi észre.. – Sok dolgot mondtam amivel megbántottam és végül betelt nála a pohár.. – emeltem számhoz a dobozt de megfagytam a mozdulatban.. Leengedtem a kezem és hangosan felsóhajtottam.. – Ezt nagyon elszúrtam.

– El. – értett egyet Iwa és leguggolt mellém majd bíztatóan vállon lökött. – Hozd helyre. – mondta mire zavartan pillantottam felé. Bíztatóan elmosolyodott. – Kérj tőle bocsánatot, és mond el neki, hogy kedveled.

– De én nem is.. – kaptam a fejem.

– Hagyd már ezt Oikawa! – mordult rám. – Rá gondoltál, miközben valaki mással voltál együtt. Egész nap sms-ekkel bombáztad annak ellenére, hogy semmit nem reagált rá. Amióta ismered másra se gondolsz csak rá. Meg akarod érteni mit miért tesz és rohadtul irigy vagy arra a srácra akibe szerelmes.

– Mi a..?

– Pofa be Oikawa, most én pofázok! – fogta közre egyik kezével két arcomat. – Mindenáron reakciót akartál kiváltani belőle. Hatással akarsz lenni rá, mert ő hatással van rád. Bunkó voltál vele és megbántottad, mert így legalább érez irántad valamit.. De most gondolkozz el azon, hogy mit akarsz belőle kiváltani. Mert eddig a gyűlölethez vagy közelebb az elmondásaid alapján.. – engedett el és szigorúan nézett rám, miközben én megdörzsöltem az arcomat.

– Milyen kis apáskodó vagy.. – ciccegtem csak magamnak mire egy hatalmas pofont kaptam a másik arcomra is.. Csengett a fülem és még seggre is estem. Iwa felállt én pedig meglepetten néztem fel rá.

– Apáskodó vagyok mert erre van szükséged! Idióta.. – fordult sarkon és ott hagyott.

– Istenem.. Az egyik pillanatban kedves a másikban meg dühös.. – tápászkodtam fel a földről. A kiborult kólára pillantottam majd felvéve a szemetet, kidobtam az egyik kukába. Halványan elmosolyodtam. – Mindig panaszkodsz, de egyetlen telefonba került és rögtön idejöttél. – mint aznap este.. A három díva miatt nem tudtam haza menni, és bár rám csapta a telefont, egy óra múlva mégis feladta a szigorú apa szerepét, és küldött egy sms-t, hogy hol vagyok.. Halkan felsóhajtva haza indultam.. Holnap mindenképp bocsánatot kell kérnem Sugawarától.

Dühösen huppantam le az egyik székre a bárban, mire jó páran felém pillantottak.

– Mi az édes, csak nem dobtak? – húzódott közelebb egy srác, de rá se hederítettem. – Tudod mi a legjobb módszer, hogy elfelejts valakit? – kérdezte búgó, mély hangján és combomra simította kezét. Oda se nézve csaptam kezére mire meglepetten elhúzta onnan. – Nyugi cica, csak egy ajánlat volt. – nevetett kissé lenézően és még is kínosan.

– A srác velem van. – lépett elénk Sinohara-san. Gondolom csak most tudott elszabadulni az egyik vendégtől. Bár nem láttam, de hallottam ahogy feláll és távolabb megy. Sinohara-san kissé aggódva pásztázta arcomat. – Mi történt? – kérdezte kedvesen. Szólásra nyitottam a számat de hirtelen azt se tudtam hol kezdjem. A hajamba túrva szívtam meg fogaimat idegességemben. „Daichi sosem fog beléd szeretni! Még is ki szeretne bele egy olyan alakba mint te?!” Beharapva alsó ajkam próbáltam visszafogni remegésemet.

– Nem értem őt.. – motyogtam de már cseppet sem tűnt dühösnek a hangom.

– Kit? Daichit? – kérdezte de csak megingattam a fejem.

– Oikawát.. – motyogtam. Shinohara-san nem kérdezte meg ki ő, csak hallgatott és várta hogy folytassam. – Az egyik pillanatban kedves a másikban pedig egy hatalmas bunkó. Minek jár a nyakamra és minek zargat, ha azt gondolja rólam, hogy egy skizofrén kis buzi vagyok? – néztem rá és ismét a düh csapott fel ereimben. Ökölbe szorítottam kezeimet a pulton és dühösen fújtam egyet. – Már kezdtem megkedvelni erre kiderül, hogy csak szórakozott! Miért baj az, hogy meleg vagyok? Nem is ismer igazán akkor miért szórakozik velem? Azt hitte, hogy ha kedves velem és úgy tesz mintha csak barátkozni szeretne akkor majd simán szét teszem neki a lábam? Még is mi a francért gondolják azt az emberek, hogy a meleg srácok bárkivel össze feküdnek? – kérdeztem dühösen. Shinohara-san a kezemre simította tenyerét mire szemeibe pillantottam. Kedvesen rám mosolygott.

– Bántott téged? – kérdezte nyugodtnak tetetve magát.

– Nem. – ingattam meg a fejem. – Csak felhúzott. – motyogtam. Shinohara-san meg könnyebbülten elengedte a kezem és megtörölve egy poharat elém tette azt és valamit öntött bele, majd elém tolta.

– Mi történt pontosan? – kérdezte mire halkan sóhajtva kezeim közé fogtam a poharat.

– Megtudta, hogy meleg vagyok és azt is, hogy Daichiba vagyok szerelmes. Aznap mikor Daichinak csoportos randija volt, Oikawa eljött a lakásunkhoz azzal a céllal, hogy elterelje a figyelmem Daichiról. Többször is eljött hozzánk és telefon számot is cseréltünk.. Nem mondanám, hogy az esetem, de kezdtem megkedvelni mint barátot. Erre megcsókolt..

– Mi..? – fagyott meg egy pillanatra a mozdulatban Shinohara-san. – Csókolóztatok?

– Nem egészen. Összeért a szánk de ennyi.. Nem hagytam hogy elmélyítse, de nem is húzódtam el..

– Akkor mit csináltál?

– Csak néztem ahogy mosolyog rám.. Aztán rájöttem, hogy csak szórakozik, ezért inkább vissza fordultam a házi feladatomhoz, úgy téve, mintha semmi sem történt volna. – vontam vállat. Shinohara-san hirtelen áthajolt a pulton és egy puszit nyomott az arcomra mire meglepetten hőköltem hátra kissé a meglepettség miatt. Shinohara-san mosolyogva támaszkodott meg alkarjaival a pulton.

– Ezt nem szabad Sugawara. Ha komolyak voltak a szándékai biztos nagyon fájt neki hogy semmi reakciót nem tudott belőled kiváltani. Ez olyan mint amikor szerelmet vallasz valakinek. Ha igent mond boldog vagy, ha nemet mond legalább megpróbálhatod elfelejteni.. De ha nem mond semmit csak bólint, hogy megértette mit érzel és ott hagy, az nagyon tud fájni. – mintha csak tapasztalatból beszélne, de.. Oikawa nem olyan mint az a fiú akinek szerelmet vallott..

– Még is hogy lehetne egy akkora szoknya pecérnek komoly szándékai velem?! – kérdeztem dühösen, mire Shinohara-san csak kedvesen megsimogatta az arcomat.

– Sosem tudhatod milyen nemhez tartozik az a személy akibe bele szeretsz.

– De Oikawa nem ilyen..

– Nem ismered igazán, nem tudhatod mi zajlik le benne. Ne legyél makacs. Ha tényleg komolyak a szándékai, újra meg fog keresni.

– Nem hiszem és nem is akarom, hogy megkeressen. – duzzogtam.

– Ne mond ezt.

– Shinohara-san, Oikawa szó szerint letepert a szobám szőnyegén. Megmondtam neki, hogy ha nem hagyja abba akkor soha többet nem beszélek vele, erre a fejemhez vágta, hogy Daichi soha nem szeretne belém!

– De.. Te mégis mire gondoltál mikor azt mondtad hogy nem bántott?

– Nem ütött meg. Én ütöttem meg őt. – biccentettem büszkén bár.. Talán még sem kellett volna arcon csapnom..

– Helyes, viszont most már örülnék ha részleteznéd mit is tett veled pontosan.

– Semmi olyat amiért meg kéne fenyegetned, vagy megverned.. – mondtam mire idegesen felvett egy újabb poharat és gondosan át törölgette. A számhoz emeltem a poharam és ittam a maró alkoholból. – Azt hittem talán a saját korosztályomból is találok olyan személyt aki elfogad és barát ként tud tekinteni rám, annak ellenére, hogy a fiúkhoz vonzódom.. – motyogtam.

– Szerintem Asahiék is elfogadnák. – mosolygott rám halványan. Csak megingattam a fejem. Én korántsem voltam ebben olyan biztos. Vékony karok fonódtak körém mire meglepetten pillantottam hátra vállam felett. Kou-kun szomorúan pislogott maga elé.

– Baj van? – kérdeztem megsimítva kezét.

– A drága dokinak felesége van és két kislánya.. – motyogta mire döbbenten néztem szomorú arcát amin csakhamar kövér könnyek gördültek végig. – És a legnagyobb vicc, hogy rajtam kívül három nővel van még viszonya a feleségén kívül.. És az a görény felajánlotta, hogy legyek én IS a kitartott szeretője.. – fúrta fejét nyakamba és hangosan szipogott. – Egyedül fogok meghalni..

– Dehogy fogsz. – fordultam meg az ölelésben és magamhoz szorítottam a most törékenynek tűnő testet.

– Vesztek nekem kutyát? – kérdezte még mindig szipogva. Na arra kíváncsi lennék, hogy jutott el erre a döntésre. Shinohara-sanra pillantottam aki megkerülte a pultot és megsimogatva Kou-kun fejét elmosolyodott.

– Kettőt is. – ígérte.

– Tényleg? – nézett rá könnyes szemekkel mire Shinohara-san mosolyogva bólintott.

– Ha neked ettől jobb lesz akkor igen. – mondta mire Kou-kun megint mellkasomba temette az arcát és tovább sírt.

– De egy kutyával nem dughatok!

– Ja.. Az elég fura lenne.. – nevettem kínosan.

– Suga-chaaan, feküdj le velem. – nézett rám Kou-kun mire elszorult a mellkasom.. ˝Suga-chan˝… Shinohara-san összeborzolta Kou-kun haját, ezzel elintézve az előző kérést. Bíztatóan rám mosolygott.

– Sugawara már másba szerelmes. – és itt nem Daichira gondolt.. Nem vagyok szerelmes Oikawába.. Nem akarok egy olyan zűrös alakba bele szeretni mint ő..

Másnap délután

Karba tett kezekkel álltam az ajtóban, Oikawa pedig kínosan intett.. Na tudod kivel szórakozz. Becsaptam előtte az ajtót és kulcsra is zártam, nehogy megint önállósítsa magát.

– Suga-chan! Várj már! El akarok mondani valamit! – dörömböl az ajtón én pedig nagyot sóhajtva háttal neki dőltem a falapnak. – Nem gondoltam komolyan amiket mondtam.. Figyelj ez elég kínos, nem beszélhetnénk meg az ajtó nélkül?

– Még is mi a francból gondolod, hogy végig foglak hallgatni?

– De hisz még mindig az ajtó előtt vagy, nem? – kérdezte és hallani lehetett hangján, hogy mosolyog. Én barom.. Meg se kellett volna szólalnom.. Oikawa hangosan felsóhajtott mire meglepetten emeltem fel a fejem. – Tegnap az a csók nem vicc volt.. – na persze.. – Komolyan gondoltam. A barátnőm akiről beszéltem nem is létezik.. Csak kitaláltam az egészet. Amióta tudom, hogy meleg vagy.. Nem, inkább, amióta elkezdtem hozzád át járni.. Áh, basszus, azt hiszem kedvellek! – döbbenten bámultam magam elé.. Ez valami vicc? – Aranyos vagy mikor duzzogsz, alszol és főleg mikor mosolyogsz. A nevetésed hihetetlenül édes. – hallottam hogy halkan nevet. Halkan mozdulva fordultam meg és ki pillantottam a kukucskálón. Bár csak a fél arcát láttam de az pont elég volt hogy lássam ahogy csillog a szeme.. – Tegnap csak.. tudni akartam én mit váltok ki belőled. – motyogta és mintha a szavakat kereste volna. – Ezelőtt sosem érdekelt egy fiú sem úgy szóval elég bizonytalan voltam… De már nem vagyok az! Figyelj ez nagyon kínos meg nyálas meg minden és még sosem voltam ilyen helyzetben. – nyavalygott ami már sokkal inkább rá vallott. Elmosolyodtam amikor idegességében hátrébb lépett és felfelé nézve egyik lábáról a másikra állt. Hirtelen abba hagyta a műveletet de még mindig felfelé bámult. – Fogni szeretném a kezed, hallani a hangod és letörölni a könnyeidet. – mondta komolyan majd az ajtóra nézett. Össze rezzentem.. Úgy éreztem mintha nem is lenne ott az ajtó és egyenesen a szemeimbe nézne. – Soha többet nem hazudok neked, és nem fogok megint rád mászni. Csak jobban meg szeretnélek ismerni és azt szeretném ha te is megismernél engem. Hogy ne csak az ellenfelet lásd bennem, vagy egy idióta srácot aki folyton csajozik és teszi a szépet a lányoknak.. – halkan kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt és egy mély lélegzetet véve a plafonra néztem. Beharapva alsó ajkam lehunytam a szemeimet.. Az ajkaim bizseregni kezdtek ahogy felidéztem azt az óvatos és mégis határozott szájra puszit.. Elfordítottam a zárban a kulcsot és kinyitottam az ajtót mire felcsillantak a szemei.

– Nem értem a matekot.. – motyogtam félre pillantva. Oikawa sokáig hallgatott így felé sandítottam. Halványan mosolygott és egy aranyos pír kúszott arcára.

– Ühm. – bólintott. – Akkor segítek.

– De ha valami furcsát csinálsz, azonnal kidoblak! – figyelmeztettem amin elmosolyodott.

– Tudom. – biccentett.

– És ne küldj több sms-t! Zavaró! – motyogtam amin meglepődött.

– Eeeh?! De miért?! Ma nem is küldtem!

– Mert nem mertél gondolom..

– Igen, de..

– Nem!

– Jó akkor legalább napi 20-at engedj meg.

– 20-at? Te normális vagy?

– Akkor 10-et!

– Hármat. – mutattam fel három ujjam, ezzel is jelezve, hogy ez a végleges. Oikawa duzzogva nézte az ujjaimat.

– De akkor majdnem olyan mint a napi 1..

– Miért? – kérdeztem kicsit zavartan.

– Mert van egy ˝Jó reggelt˝ sms, meg egy ˝Jó éjt˝ sms… - nyitotta ki két ujját amin nem tudtam nem elmosolyodni. Oikawa kissé meglepetten pillantott rám mire zavartan elfordítottam a fejem.

– Napi 3.. Ennél feljebb nem engedek..

10. rész - mit jelent ha két fiú együtt van?