Sziklarejtek árvája 30. rész

Egy lezárás... Vagy egy új kezdet?

Fáj a fejem.. Meg a hasam.. Meg mindenem.. Ráadásul ha a tegnapra gondolok.. Ááá! Legszívesebben elásnám magam szégyenemben.. Bárcsak ne emlékeznék semmire. Hangosan sóhajtva pörgettem az ujjamon a szerencsehozó talizmánt amit kifelé jövet vettünk a szentélyben. Nem igazán értem hogy egy ilyen kis bigyó miért hozna szerencsét de azért egész aranyos.

– Neked mi volt ráírva a jóslatodra? – kérdezte Kankurou és nekidőlve a falnak kibontott egy csomag perecet.

– Menj a francba. – néztem rá össze szűkített szemekkel.

– Most miért? – kérdezte tetetett meglepettséggel. Ciccegve fordítottam el tőle a fejem. Konan mellénk lépve hangosan felsóhajtott.

– A jóslás szerint eladják a fejem fölül a lakást. Remélem nem válik valóra. – motyogta szomorúan.

– Elég kicsi az esélye. Az enyém azt írta hogy megtalálom életem férfiját. – röhögte el magát Kankurou.

– Miért is ne? Tegnap már olyan jól össze melegedtetek Deidarával. – cukkolta Konan mire Kankurou is és én is hangosan felnyögtünk.

– Már épp elfelejtettem. – motyogta Kankurou leverten.

– Azért annyira nem csókolok szarul. – vigyorogtam rá. Nekem sem egy kellemes emlék de sokkal jobb úgy emlékezni rá, hogy Kankurout csesztetem vele.

– Kérsz perecet? – tartotta felém válaszul a sós nasit mire elfintorodtam. – Ja, ne haragudj, Itachiról szívesebben elfogyasztanád?

– Na menj a tudod ho..! – kezdtem de az ujjamon lévő talizmán lerepült az ujjamról, mire meglepetten kaptam utána a fejem.. Bele a csatornába. – Ennyit a szerencsémről. Hm..

– A te jóslásodban mi volt? – kérdezte Konan.

– Valami olyasmi hogy az életem szerelme vár rám, és hogy nyissam ki a szemem. – sóhajtottam majd rá mosolyogtam Kankuroura. – Bébi én mindig figyelni foglak. – kacsintottam mire félre nyelte a perecet.

– Ihdi.. khm.. ótah.. – köhécselt a térdein támaszkodva. Megveregettem a hátát hátha úgy jobb, elvégre miattam nyelt félre.

– Indulunk! – ordította el magát Asuma.

– Akkor ki mellé ülök? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

– Attól függ. Lesznek perverz vicceid az úton? – kérdezte Kankurou.

– Naná hogy lesznek.

– Akkor jó szórakozást lányok. – hagyott ott minket amin akaratlanul is felnevettem. Mekkora egy pöcs.. De még így is imádom a hülye fejét. Felszálltunk a buszra és közép tájt leültünk a sofőr mögötti soron.

– Hazáig már meg se állunk. – mondta Konan mire a hajamba túrva bólintottam. – Nem akarsz még haza menni? – kérdezte és az ölébe húzva a táskáját nassolni való után kezdett kutakodni.

– Nem tudom. Akarok is meg nem is.

– Sasori miatt? – nézett rám és felém tartott egy szelet csokit amit elfogadtam. Kibontva a saját csokiját várakozón fordult felém. – Félsz hogy megint erőszakoskodni fog? – kérdezte.

– Kicsit.. De te jobban ismered. Csinált már ilyet mással is? Valamelyik exével esetleg?

– Nem. Mindig ő dobta a lányokat. – na kösz. – Szerintem rosszul közelítetted meg ezt az egészet. Nem kellett volna elmondanod, hogy szakítani akarsz hanem idegesítőnek kellett volna lenned, hogy ő akarjon szakítani.

– Ő még úgy is szeret mikor idegesítő vagyok.

– Honnan veszed ezt? Próbáltad?

– Néha viccből. Mielőtt felbukkant Kinu-chan..

– De az más te hülye. Én úgy értettem hogy, tapadósnak kellett volna lenned. „Miért nem vagy velem többet?” „Most túl durva voltál seggfej.” „Moziba akarok menniii” meg ilyenek.

– Oké lehettem volna szókimondóbb de.. tudom hogy milyen nehéz most neki ezért nem hányhattam mindent a szemére és nem lehettem tapadós.

– Néha túlságosan is törődsz mások érzéseivel.

– Ha annyira törődnék az érzéseivel nem akarnék vele szakítani. – sóhajtottam hátradőlve az ülésen. – Bár jobban bele gondolva.. Jobban jártam volna ha nem mondok neki semmit.

– És akkor hagytad volna hogy minden este megdugjon?

– Ja…

– Dei.. Lehet hogy most nehéz, és hogy ha nem hozod fel a szakítást akkor nem erőszakolt volna meg.. De így még van esély arra hogy valamikor barátok legyetek.

– Ezt nem igazán értem..

– Ha hagytad volna hogy minden este megdöngessen, egy idő után annyira undorodtál volna tőle hogy miután szakítotok örültél volna hogy megszabadultál tőle. Nincs is annál rosszabb mint amikor egy boldogtalan kapcsolatban élsz és azt várod hogy mikor lesz megint olyan mint az elején, bár már nem is emlékszel az elejére. Most még nagyon is jól tudod milyen volt amikor őszintén szeretted és ő is téged. Sokkal jobb hogy most úgy döntöttél véget vetsz ennek az egésznek, és bár Sasori elkövetett egy igencsak nagy hibát, mégis.. Most már tudja mit érzel és hogy neked ez a kapcsolat nem jó.

– Egy: Mióta vagy ilyen okos? Kettő: Tapasztalatból mesélsz? Három: Miért nem mondtam el neked előbb mindezt? – Konan halkan felnevetett.

– Egy: Mindig is okos voltam. Kettő: Egy sorozatban láttam. – röhögte el magát amin döbbenten felnevettem.

– Jobb lett volna ha ezt nem tudom. – motyogtam csak magamnak.

– Ja, de figyelj ez.. Tényleg igaz. Mármint amit mondtam.

– Jó, de ezzel még nem oldottad meg a jelenlegi problémámat.

– Mármint hogy félsz hogy akaratod ellenére meghúz?

– Te miért beszélsz erről úgy mintha tök átlagos dolog lenne? – kérdeztem a szemöldökömet ráncolva.

– Nem beszélek úgy.

– De igen. Olyan mintha nem is érdekelne igazán hogy nekem most tök szar.

– Kezdesz lányos lenni tündérkém. – simogatta meg a fejem. – Nem az hogy nem érdekel csak nem tudok vele azonosulni. Mármint engem még sosem erőszakoltak meg de már szexeltem és az jó volt.

– Az erőszak viszont fáj.

– Néha a szex is, de attól még jó.

– A végén kiderül, hogy titkon mazochista vagy.

– Kétlem. Nem szeretem ha megütnek.

– Na akkor most gondolj bele milyen lehet amikor Pain megüt téged aztán megbasz.

– Ő sose tenne ilyet. – nevetett de aztán elgondolkodott. – De Sasoriról se gondoltam volna hogy megteszi..

– Pontosan..

Végül mindketten elaludtunk a buszon, a gondomra pedig nem találtunk semmi féle megoldást.. Vagyis: ˝Ha dugni akar csak szimplán menj bele és akkor kevésbé lesz fájdalmas.˝. Na kösz.. Imádlak Konan… Egy halvány mosollyal hallgattam Naruto és Iruka kisebb vitáját az ebédlő asztalnál, amibe néha Jiraiya is közbe szólt. Többnyire Naruto mellett állt ki, de az is előfordult, hogy Iruka nézeteit helyeselte.

– Nii, állj már ki mellettem! – nyafogott a róka bajszos amin felnevettem.

– Engem ez nem érint. – tettem fel kezeimet védekezőleg. Valójában azt sem tudom már miről vitatkoznak. Túlságosan lekötött Sasori keze a combomon.. Úgy terveztem, hogy ma a sarkamra állok és nem hagyom magam.. Ha pedig Sasori megint erőszakoskodna, felhívtam volna Jiraiyát… De mit is tehetne, ha alig pár óra múlva már úton lesz az ország másik felére? Semmit.. És ezt Sasori is tudja. A másik lehetőség Kankurou, hisz ő már úgy is tud mindenről. Csakhogy az a gyökér tönkretette a telefonját és ha kapcsolatba akarnék vele lépni az öccsét kéne felhívnom. Gaara pedig javarészt rohadtul nincs otthon.. Kakashit nem hívom ahogy Irukát és Itachit sem. Konan pedig nem igazán tudna segíteni..

– Nekem sajnos mennem kell. Őrülök, hogy tudtunk beszélni és köszönöm a szuvenírt. – mosolygott rám Jiraiya. Lelökve combomról Sasori kezét, felálltam az asztaltól erősen azzal a szándékkal hogy kikísérjem. – Ülj vissza te sánta róka. – nyomott vissza vállamnál fogva. – Kitalálok egyedül is.

– Nekem is mennem kell. Még vár rám egy nagy kupac dolgozat. – állt fel Iruka is.

– Értem. Köszönöm hogy eljöttetek. – mosolyogtam rájuk.

– Jók legyetek. – intett még Jiraiya majd elhagyták a helyiséget és kis időn belül a házat is. Naruto mosolyogva vette elő a telefonját.

– Valamit kihagytál a mesédből Nii..

– Mit is? – kérdeztem és hangsúlyommal erősen üzentem, hogy bármit is akar mutatni az rohadtul várhat amíg Sasori le nem lép a terhes kedveséhez.

– Ezt itt. – tartotta felém a telefont amin tök részegen táncoltam egy AOA számra.. – És elég sok videó van még. – röhögött és tovább keresgélt. És mégis mi van azzal, hogy „ami itt történik itt is marad”???

– Ennyi elég lesz Naruto…

– Miért? – kérdezte Sasori élesen, mire zavartan pillantottam felé. – A kedvenc videómat még nem is mutatta. – nézett rám kifejezéstelen arccal. A mellkasom mindjárt szétrobban annyira ver a szívem.. Félek?.. De ez most más.. Nem remegek inkább.. ó baszki remegek.. Beharapva alsó ajkam pillantottam félre. Ugye nem arra gondol?..

– Baj van? – kérdezte Naruto zavartan.

– Dehogy. Viszont elrabolom a bátyádat egy időre. – mosolygott Narutora.

– De minek?.. – kérdezte Naruto egy kicsit zavartan.

– Részleteznem kell hogy mit csinál két srác akik együtt járnak öt nap távollét után? – kérdezte mire bennem teljesen megállt az ütő..

– Ne..Nem. Bocs, akkor menjetek.. Öhm.. Izé.. Ma Sasukénél alszok de.. Még egy ideig itthon leszek szóval.. Mindegy .. – állt fel az asztaltól és elhagyta a helyiséget.

– Sasori.. – a hangom mintha egy mély pincéből szólt volna.. És félúton teljesen elveszett. Sasori megfogta a csuklómat és felállva az asztaltól kihúzott a folyosóra. Alig pár pillanaton belül bele bújt saját cipőjébe de én meg sem tudtam moccanni.

– Cipő nélkül akarsz jönni? – kérdezte csak úgy mellékesen. Nem akarok menni.. Sehová nem akarok veled menni!!! – Ahogy akarod. – vett el egy pár cipőt a polcról amit nem tudtam mire vélni, de a következő pillanatban már a karjaiba vett és könyökkel kinyitotta az ajtót.

– Hová..? – motyogtam még mindig valahonnan mélyről. Sasori nem válaszolt csak betolta lábával az ajtót és a kocsijához indult. Az autó mellett egy pillanatra letett a földre majd kinyitva nekem az ajtót, beültetett mint valami kisgyereket.. Még az övemet is bekapcsolta. Becsapta az ajtót.. Mikor néztem elhaladni a kocsi előtt hogy a vezető volánhoz lépjen.. Nem.. Idegesen kapcsoltam ki az övem és megpróbáltam kinyitni az ajtót de az meg se moccant.. Mielőtt azonban kioldhattam volna a gyerek zárat Sasori kezei átnyúltak előttem és ismét becsatolta az övemet. – Sasori! – találtam meg a hangom egy pillanat alatt.. Halkan zihálva bámultam a kocsi ajtaját.. – Hová akarsz vinni?.. – kérdeztem elszorult torokkal ami miatt a hangom mélyebb volt és emiatt még inkább sírhatnékom támadt, hisz szánalmasan festhettem.. Nem tudok kiállni saját magamért, nem tudom magam megvédeni.. Igaza volt Itachinak.. Egyedül nem megy.. A kocsi beindult, még csak választ sem kaptam a kérdésemre. – Sasori! – ordítottam el magam kétségbe esve.. Sasori elővette a telefonját és franciául kezdett el beszélni.. Nem igazán értek franciául de egy dolgot még így is megértettem. Hotel… Én ezt nem akarom.. – Sasori állj meg.. – kértem már szinte a könnyeimet nyeldesve. – Állj meg! Én komolyan fel jelentelek ha nem állsz meg! – tört ki belőlem minden.. A hajamba túrva hajtottam a fejem a térdeimre és próbáltam visszanyelni a könnyeimet.. Félek.. A kocsi hirtelen bekanyarodott de nem mertem felemelni a fejem..

– „Nyalj! Nyalj! Nyalj! Nyalj!” – hallottam meg annak a bizonyos estének a felvételét. – Mi a fene ez? – kérdezte szárazon. Taknyom nyálam egybe fojt a sírástól de továbbra is görcsösen markoltam, téptem saját hajamat és egyszerűen nem tudtam felemelni a fejem. – Azt kérdeztem mi ez?! – ordította el magát mire fojtottan sírtam tovább annyira megijedtem.. Egy hangot sem mertem kiadni de a csöndben fülsértően hallatszott szenvedésem. – Ezt nem hiszem el. – sóhajtott idegesen. – A francba! – ütött bele valamibe mire megint össze rezzentem. A lábamban és főleg a hasamban annyira erősen feszítettem meg az izmaimat hogy már fájt.. – Feljelentesz? – röhögte el magát. – Kakashit nem jelentetted fel, engem pedig igen? – röhögött továbbra is. – Mi a francért menekülsz előlem?! Miért csinálsz ilyeneket más pasikkal?! Miért löksz el magadtól?! Ennyit ért neked az amikor azt mondtad hogy szeretsz engem? Ha igazán szeretnél nem menekülnél a problémák elől! – igaza van.. tudom hogy igaza van de én.. De nekem is igazam van! A francba is.. – Nézz rám.. – mondta szárazon de nem tettem. Durván ragadta meg kezemet és rántott fel ülő helyzetbe. A könnyeimtől semmit nem láttam és talán jobb is lett volna így.. Mikor lepislogtam könnyeimet és félig meddig tisztán láttam, még inkább össze szorult a torkom. Sasori szemöldöke meg-meg rándult miközben aggódón, dühösen és még is leginkább elkeseredetten nézett rám.. – Szerettél engem egyáltalán? – kérdezte de nem olyan volt a hangja mint eddig.. Megtört volt.. Csak bólintani tudtam.. Éreztem ahogy keze megremeg csuklómon. Hirtelen közelebb hajolt hozzám, vészesen közel.. – Akkor bizonyítsd be.. Ma.. Utoljára.. – mondta és bár örülnöm kellett volna mégis sós könnyek gördültek le arcomon.. Egymás után megállás nélkül.. Sasori ajkaimra hajolt és én viszonoztam csókját.. Ez más volt mint eddig bármikor.. Sokkal több érzelem volt benne.. Vad volt, ragaszkodó.. Majd gyengéd és becézgető.. De ami leginkább fájt.. hogy tele volt szerelemmel.. Zihálva váltunk el egymástól, leheletünk keveredett egymáséval.. – Nem foglak bántani.. Szeretni akarlak.. És ha te is azt akarod akkor a mai nap lesz az utolsó.. – motyogta. Megtörölve orromat bólintottam. – Jól van.. – sóhajtotta és megsimította arcomat majd lágy csókot nyomott homlokomra. – Köszönöm.. – mormogta bőröm ellen, majd össze szedve magát elhajolt tőlem, és megtörölve arcát ismét elindította az autót.. Még is mi a fenét művelek?..

A hotel szobában állva néztem a hatalmas francia ágyra.. Nem értem.. Miért akarja ezt? Ez után hogy tudna elengedni? Azt sem értem miért nem tud elengedni.. Megdörzsölve karomat kicsit jobban megszorítottam magam, mintha ettől erőt tudnék gyűjteni.. ˝Nem szakíthatsz velem!˝ csengtek fülemben Sasori szavai.. Szinte éreztem a fájdalmat amit akkor okozott. Sasori keze oldalamra simult amitől ijedten összerezzentem. Félre simítva hajamat nyakamról óvatos csókokat lehelt bőrömre. Élesen szívtam be a levegőt majd lassan ki..

– Miért kell ez..? – kérdeztem még mindig az ágyra meredve.

– Ez az utolsó alkalom, hogy az enyém leszel.. – kezdett el finoman tolni az ágy felé. – Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet.. – fordított maga felé. – De még egyszer a karjaimban akarlak tartani.. – simított végig hátamon, egészen le a fenekemig. Végig döntött az ágyon és felém mászva óvatosan hajolt ajkaimra.. Annyira hülye vagyok.. Kezeimet vörös tincseibe vezettem és tovább ösztönöztem őt. Éreztem ahogy kioldja a köntös övét és végig simít fedetlen testemen.. Ez lesz az utolsó hogy hagyom magam neki.. Az utolsó hogy alkalom, hogy eggyé válunk..

Másnap reggel

Fáradtan dőltem végig saját ágyamon és hangosan felsóhajtottam.. Vége.. Most már hivatalosan is szakítottunk, ugye?.. Azok után amit egy hete művelt velem, azt hittem boldog leszek.. De ez az este annyira más volt. Ha azt mondanám nem élveztem, hazudnék. De ugyanakkor nem akarok több alkalmat sem. Nem igazán tudom mit akarok és mit nem. Nem tudom jól döntöttem-e.. Egészen addig amíg ki nem mondta hogy ez lesz az utolsó én nagyon is szakítani akartam. De mindezek ellenére még kedvelem őt. Az órára pillantva még inkább rám tört a fáradtság. Egész éjjel szexeltünk.. Vagyis szeretkeztünk.. Ebben az együtt létben annyi érzelem volt mint eddig még soha. A végén mindketten kidőltünk. Mikor felébredtem Sasori már nem volt ott. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát és haza jöttem.. Viszont az egész napot át tudnám aludni.. A telefonom hangosan felsírt ami miatt én is majdnem elbőgtem magam.

– Mi a franc van már? – kérdeztem fájdalmasan majd felvettem a telefont amin Naruto neve villogott. – Mond..

– Sasuke vagyok.. Naruto nagyon rosszul van és a szüleim nincsenek itthon.. – szólalt meg és mintha egy hangyányi pánikot véltem volna felfedezni a hangjában. Rögtön kipattantam az ágyból.

– Mi történt? Mi baja? – kérdeztem de már húztam is a cipőmet.

– Nem tudom, csak összeesett és a szokásosnál is több hülyeséget beszél. Hívtam a mentőket de még nem értek ide és..

– Mindjárt ott vagyok. – tettem le a telefont. Az Uchihák házához eljutni elég.. hosszadalmas.. Leintettem egy taxit amivel öt perc alatt odaértem, tekintve hogy közöltem a sofőrrel, hogy rohadt nagy baj van, ezért még gyorsabban hajtott. Kiszállva a kocsiból besiettem a házba ahol egy szobalányba ütköztem. Flancos Uchihák! Felrohanva a lépcsőn rögtön be nyitottam Sasuke szobájába ahol Naruto és Sasuke halál nyugodtan videó játékoztak.. Sasuke felém pillantott és biccentett egyet köszönés képp. – Ti most.. csak.. – mi a fasz?? – Ti szórakoztok velem?! – kérdeztem idegesen.

– Túl gyors vagy. Azt hittem még ezt lejátszuk.. – motyogta Sasuke.

– Mi a francról beszélsz?

– Arról hogy..

– Nem érdekel felköltöm Itachit. – hagytam ott őket és átrobogtam Jégcsap kunyhójába. Persze az Uchiha még az igazak álmát aludta.

– Én a helyedben nem tenném. – motyogta Sasuke.

– Bazd meg magad Jégkocka. – mutattam be neki majd felállva Itachi ágyának szélére felkészültem az ugrásra.

– Ó cseszd.. – motyogta Naruto.

– Katsu! – ugrottam rá az alvó varjúra aki döbbenten ordított fel és levegő után kapkodva nézett rám.

– Mi a.. **********! – Itachi felhasználta a legdurvább kifejezéseket amiket ismer és talán még újakat is álmodott..

– Az igen. – elismerően füttyentettem majd mielőtt a nyakamnak ugorhatott volna felpattantam az ágyról. – Neveld meg a kibaszott öcsédet! – ordítottam el magam mire elkerekedetett szemekkel meredt rám majd az ajtóban állókra.

– Naruto elvesztett egy fogadást és egy kamu indokkal ide hívtam Deidarát. – magyarázta Sasuke.

– Kamu indok.. – röhögtem el magam idegesen és a hajamba túrtam majd szikrázó szemekkel mértem végig a két hülyét végül Itachira néztem. – Azt mondta hogy Naruto összeesett és hogy már hívta a mentőket is de nem tudja mi baja van! Egész este alig aludtam és rohadtul nem volt kedvem hajnali hétkor ide rohanni! – Itachi dühösen fordult az öccse felé és felállva az ágyból elé lépett.

– Én egy szóval se mondtam neki hogy ugorjon rád!

– Némá, ennek hangja is van.. – motyogtam csak úgy magamnak. Nem igen hallottam még ordítani a fiatal Uchihát.

– Leülni.. – morogta Ita mire a két fiatal lehajtott fejjel sompolygott be a szobába és letérdeltek a szőnyegre. Sasukével elég sokáig néztek farkasszemet így mi is szemeztünk egyet Narutoval. Mivel a két Uchiha valószínűleg vitatkozott így én is megpróbáltam dühös arcot vágni.. Nem vagyok gondolat olvasó, de biztos vagyok benne hogy Naruto a kajáról szemelt nekem valamit… Beszélgetésünket egy nagy csattanás szakította félbe. Megütötte Sasukét.. Itachi dühösen nézett Narutora aki megszeppenve nézett vissza rá. Bazd meg ha most neki is a kajáról fog szemelni ő is kap egy fülest.. Mögé lépve letérdeltem és átöleltem az öcsikém nyakát.

– Naruto nem csinált semmit! – néztem duzzogva Itachira aki ciccegve ült le az ágyára és a nyakára mutatott egy ponton. Értetlenül néztem Itachira majd a saját nyakamhoz nyúltam.. Itachi csak megingatta a fejét és Narutora pillantott. Megnéztem Naruto nyakát amin egy piros folt éktelenkedett.. Te most szívatsz.. Elengedtem Narutott és felálltam de továbbra is feje búbját bámultam. Szóval az amikor ˝beteg˝ volt és.. a ˝lány˝ akivel összejött.. És hogy jóban lett Sasukével és hogy ennyi időt tölt itt.. – Ó bazdki! – csattantam fel és mérgesen vágtam tarkón Narutot. – Ezt nem hiszem el! Azok után hogy kiakadtál azon, hogy egy sráccal jártam?!

– Jártál? – lepődött meg Naruto.

– Fogd be itt most én kérdezek! – mutattam rá fenyegetőn majd Sasukére pillantottam. – Miért pont Narutot? Istenem miért nem egy lányt? Ááá! – túrtam a hajamba.

– Most mit vagy úgy kiakadva? Te is biszex vagy nem? – kérdezte Sasuke mire dühösen pillantottam rá.

– De sosem kezdenék ki egy Uchihával! – a telefonom csörgése mentett meg, mire idegesen ciccegve hagytam el a házat. – Háló? – emeltem a fülemhez a telefont.

– Ráérsz egy két percre? – hallottam meg Sasori hangját. – Van még valamit meg kell tennem.

– Jó.. Öhm.. Itachiéknál vagyok.

– Miért..? Vagyis akkor érted megyek..

– Kösz.. Szia.. – tettem le a telefont és fáradtan dőltem neki a kerítésnek. Sasuke és Naruto.. Kész vicc.. Sasori pár percen belül megállt a ház előtt mire mély levegőt véve beszálltam mellé.

– Minden oké?

– Nem.. Mit szerettél volna? – kérdeztem.

– Haza vigyelek vagy..?

– Haza, légyszi.. – motyogtam idegesen.. Hazáig egy szót sem szóltunk..

– Ideadnád egy pillanatra a telefonodat? – kérdezte mire a szemöldökömet ráncolva néztem rá de végül átadtam neki. A száját rágva ügyködött rajta majd vissza adta. – Kitöröltem Kinu számát és a sajátomat is. – mondta amit nem tudtam mire vélni. – Sok sikert az érettségin és még úgy is összefutunk az egyetemen. – ejtett meg egy fél mosolyt.

– Köszönöm.. – motyogtam, de még nem szálltam ki. Mondani szeretnék valamit de.. Most mondjam, hogy „Jó apa leszel.” vagy hasonló? – Danna.. – szólítottam meg mire kissé keserűen fordult felém. Oda hajolva egy puszit nyomtam az arcára és még egyszer rá mosolyogtam. – Köszönöm. – mondtam őszintén majd kiszállva a kocsiból még egyszer intettem és néztem ahogy elhajt. Az első szerelmem.. Az első szakításom.. Az első pasim.. A vége inkább volt egy gödör alja és senki miatt nem sírtam még ennyit mint az elmúlt időszakban de ez az utolsó este tényleg kellett.. Nem azért hogy el tudjuk egymást engedni vagy ilyesmi.. Ez inkább egy lezárás volt. Mintha azt akarta volna hogy ne arra emlékezzünk amikor veszekedtünk és amikor durván bánt velem.. És azt hiszem ez sikerült…

31. rész - Ezúttal mindenre emlékszem..