Sziklarejtek árvája 50. rész

Gumimaci.. A hős, megmentő!

A folyosón ülve hallgattam a benti zajokat. A színpadon épp a narancssárga csapat adta elő a Robbanásveszélyt, de már az első pár percben meguntam és inkább kijöttem, mert így is fájt eléggé a fejem, hát még ha végig azon agyaltam volna mennyire bénán írták át színpadira a kedvenc sorozatomat. Általában bárminek örülök aminek a kedvenc könyveim vagy filmjeim a témája, és akkor is tudom értékelni az erőfeszítéseket, ha nem száz százalékos amit csinálnak, de most valahogy túl lehangolt és fáradt vagyok ahhoz, hogy pozitív legyek. Tegnap este üvegezés helyett próbáltunk ami tök szívás volt, így a senpaijok beleegyeztek, hogy legalább ihassunk és nem kiabáltak velünk minden adandó alkalommal. Bár tegnap az albínó kergetés után meglepően jó hangulatba kerültünk Jégcsappal, így nem is basztattuk egymást mint általában. Csak egy közös ellenség kellett, hogy ideiglenesen lenyugodjunk végre és ne kössünk egymásba feszt. Viszont az este további része borzalmas volt, ugyanis a senpaijunk most először döntött úgy, hogy még is csak a szobatársunk, szóval nem kóricál el, hanem velünk tölti az estét. Aha.. Csakhogy olyan hangosan horkolt, hogy lehetetlenség volt tőle aludni. Mikor épp felültem hogy megnézzem Jégcsap, hogy bírja, már hűlt helye volt.. Bár egy hóemberről beszélünk, szóval akkor a hűlt hely helyett langyos hely maradt? Mert ugye a hóember hidegebb mint az átlag hőmérséklet..? Vagyis, hogy ez amúgy nem igaz de ő ilyen nyári jeges fuvallat szóval.. Nyáron nincs hó meg jég, legalább is nem itt. Huhh, most jut eszembe, hogy Jégcsap az egyetlen olyan jégcsap ami nem olvad el a tél végeztével. Ezek az Uchihák a maguk módján elképesztőek tudnak lenni.
– Jó volt az előadás. – szólt oda nekem Obito mire csak biccentettem köszönetképp majd elfordítottam a fejem. Ha túl sokáig tartom fent a szemkontaktust, a végén mg idejön.. Így is elég kínos volt reggel a tusolóban egymás mellett ácsorogva várni hogy felszabaduljon egy fülke, miközben túl feltűnően mustrált és amikor már azt hittem nem lehet rosszabb, átváltott Tobiba és teljesen rám tapadt miközben a karomhoz dörzsölte az arcát és furcsán nevetett mellé. Hidan segített leszerelni bár nem mintha egy agy halott Tobit nem tudtam volna egyedül elintézni. Mindenesetre Hidannal még tegnap este kibékültünk, ugyanis amikor Kankurouhoz menekültem volna a horkoló senpai elől, rá kellett ébrednem, hogy kedves barátom is hasonlóképp hangos alvó.. Szóval jobb híján Hidan mellé kuporodtam miközben néhány melltartót lelökdöstem az ágyszéléről. Szerintem direkt próbálták hergelni Hidant, hátha rámászik valamelyikükre. Hidannek az az őrült elmélete volt, hogy a lány szobatársai azon versengtek melyikük a vonzóbb és ezért próbálták elérni egész héten, hogy Hidan valamelyikükre ráhajtson. Az albínó meg kiélvezte a helyzetet és némán gyönyörködött a modell alkatú lányokban. Akármilyen nagyokat szexeltem Kakashival és Sasorival, azért teljesen én sem melegedtem be. Szóval.. Rohadt irigy voltam Hidanre amiért ilyen arany hete volt, miközben nekem meg csak egy analfabéta Menyét jutott.. Gyakorlatilag meztelenül flangáltak előtte a lányok és nem megvetően bámultak Hidanre hanem kedvesen mosolyogtak rá meg a hajukat csavargatták olyan flörtölősen ahogy nekem sosem ment bár nem is volt rá szükségem.. És ha már a hajnál tartunk, mikor reggel a lányoknak feltűnt a plusz egy fő, egyikük rögtön megcsinálta a hajamat. Általában nem szeretem mikor idegenek babrálnak a fürtjeimmel, de valami hajápolós cuccot fújt a lobboncomra és most olyan selymes meg jó illata van mint mikor a fodrásztól jövök. Bár ma még ez volt az egyetlen jó dolog ami történt..
– Meglep, hogy nem bontottátok le a színpadot Itachival. – megfagyva pillantottam fel Kakashira. Ez meg mit keres itt?? Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, félre pillantott a terem ajtaja felé. – Minden évben beharangozzák a Konohai Egyetem Gólyatábor utolsó napját. Az előadásokat bárki megnézheti. – legalább már értem, hogy miért délután adtuk elő a darabot és hogy miért vannak ilyen rohadt sokan. Jobban kellett volna figyelnem az eligazításon. – Milyen volt a heted? – átlagos kérdés. Nem kéne hogy zavarjon, egy kicsit még is olyan idegen.. És leginkább ez zavar benne.
– Szereztem egy új barátot, akinél mindig van csoki. Azt hiszem ezen kívül minden olyan volt mint általában. – Jégcsappal basztattuk egymást, de aztán még is összefogtunk egyszer vagy kétszer, de egyszer biztosan. Kakashi csak biccentett egyet majd visszapillantott rám. – Az exekkel való kapcsolattartás miért kínos? – kérdeztem mert hát fő az őszinteség és.. Lehet, hogy sok dolog történt ami miatt kerülnöm kéne mint a tűzet, de én vagyok olyan ostoba, hogy a tűzzel játsszak, mint ahogy a Jégcsappal folytatott csetepatéim is mutatják.. Jégcsap, mint tűz.. Na ez új. Inkább úgy fogalmaznék, hogy Jégcsap olyan erősen fagyos, hogy a benne égő veszélyes tűz nem olvasztja meg. A francba, így most valamiért legyőzhetetlennek látom. Ennek nem így kéne lennie..
– Ha pontosak akarunk lenni, én nem vagyok az exed. – hát végül is hivatalosan tényleg nem jártunk, de szexeltünk. Elég sokat és elég vadul..
– Ex partnerek?
– Ex osztályfőnök. Ex tanár.. Hosszú a lista. – értem már. Direkt terel. Lehet nem itt kéne megbeszélni, hogy ha lefekszünk valakivel aztán abba hagyjuk az az exség milyen kínos később? Elvégre hiába tudják hogy kavartam egy tanárral, azt senki nem tudja, hogy ki volt az. Bár jobban átgondolva már nem tanár viszont az erőszak része a dolognak az bűncselekmény és a szabályok azt is tiltják, hogy egy tanár egy fiatal diákkal létesítsen testi kapcsolatot, szóval.. Ez mindenhogy veszélyes téma nyílt terepen..
– Mihez kezd most? Mármint felmondott a gimnáziumban, szóval..
– Még nem tudom, de van időm kigondolni. – nem úgy tűnik mintha zavarná a dolog, pedig valószínűleg tök ideges és fogalma sincs merre induljon el és hogy kezdjen tiszta lappal.
– És ha önvédelmet tanítana?
– Nem jó ötlet.
– Miért nem?!
– Én, mint önvédelmi oktató. Ironikus lenne.. – egy ideig értetlenül bámultam fel rá, de aztán eszembe jutott. Hiába bocsátottam meg neki, attól még bűnt követett el.
– Akkor, legyen mondjuk magán tanár. Plusz meló és mivel sokan szeretik, jól keresne vele míg talál valami mást.
– Ez nem rossz. Lennél a diákom? – valamiért úgy érzem, hogy szívat engem. – Viccet félre téve.. – szóval tényleg szívatott!!? – Egy ismerősöm megkért, hogy tanítsam a fiát.
– Aggódik, hogy baj lesz belőle, ha kiderül, hogy ön..? Én nem mondtam el senkinek, és akik tudnak róla ők sem pletykálták el.
– Elég sokan tudnak róla ahhoz, hogy az már pletyka legyen. Ők csak annyit tudnak, amennyit hallanak innen onnan. A dolgok további alakulása, és ami utána történt azt senki nem említi meg.
– Mindegy mikor futunk össze és hol, ez mindig téma lesz ugye? – az erőszak és az utána való kapcsolatunk.

– Mindegy mennyire vagy erős, nyomott hagyott benned.
– Manapság minden nyomot hagy az emberekben. Bele sem merek gondolni, hogy Jégcsap mennyire retteghet más emberek fogától. Azzal szó szerint mély nyomokat hagytam rajta a gimi alatt. – ha már itt tartunk, még nem szereztem szuvenírt. Kakashi halkan felnevetett.
– Nem vagyok pszichológus, de az mindenképp jó jel, hogy nem élünk tagadásban a történtekkel kapcsolatban.
– Meglehet, hogy a jövőben olykor még berobbanok a házadba, hogy elküldjelek a francba.
– Ez valóban problémás. Úgy fogom kezelni mint a tetteim következményét. – csak helyeslően bólintottam.
– Egyébként kit fog tanítani? Ismerem? – tereltem el a témát, mert ismét vissza kanyarodtunk az esethez amit nem itt kéne megbeszélni.
– Az egyik udvarlód, és talán ő a legproblémásabb is. De az apja sokat fizet. – a szemöldökömet ráncolva pislogtam rá, de nem úgy tűnt mintha név szerint említeni szeretné az illetőt. Lány nem lehet, mivel fiút mondott és az egyetlen fiú aki minden adandó alkalommal rajtam csüng, az Obito vagyis Tobi.
– De ő egy zseni, nem? – legalábbis nekem úgy rémlik.
– Azt azért nem mondanám. – oh, hát ez kissé meglepő. Sasori azt mondta, hogy Obito olyan átlagot produkál amit az apja elvár tőle, vagyis kitűnőt.. De ki tudja mennyit szenved azért az átlagért. Nehéz lehet neki. Bár ez egyértelműen nem az én dolgom, de azért egy kicsit sajnálom.

A zene üteme szinte már fájóan dübörgött a dobhártyámban és a zsigereimben, de semmi pénzért nem hagytam volna ki egy részeg Kiba látványát. Temari becsempészte őket a bulira (Kankurou nagy sajnálatára), és Narutonak hála már ismertem pár sztorit a kutyás srác parti arcáról. Konan nem messze tőlem épp Hidannel táncolt, míg Pain kitudja merre kószált el. Ha minden igaz Nagatot indult el megkeresni, elvégre még is csak együtt jöttünk. A fellépések után haza dobtuk a cuccainkat (tényleg le kéne már tennem a jogsit, tök kínos, hogy mindenki tud vezetni csak én nem). A tanárok csak annyit kértek, hogy ne forgassuk fel a kollégiumot, így az udvar melletti termet kipakoltuk, a szobákat rendbe tettük mielőtt kicuccoltunk onnan és persze a senpaiok bezárták őket, nehogy valakik a buli után/alatt szex partit rendezzenek vagy valami olyasmit. Az udvarra vezető ajtókat kinyitottuk ezzel növelve meg a teret, így kint is lehetett táncolni meg tolongani és bent is. Mindössze bent sokkal melegebb volt a sok izzadt test miatt, és ezáltal a levegő is rosszabb. Na meg itt sokkal erősebben lehetett hallani a zenét. Még hogy hallani, érezni is. Valószínűleg túl sokat ittam, de esküdni mernék rá, hogy éreztem táncolni a belső szerveimet miközben én egy helyben álltam! Igen, egyértelműen túl sokat ittam. Sasuke mellettem ácsorgott és Narutot figyelte aki valami furcsa táncot lejtett a tömegben. Olyan kis flúgos egyem is meg. Semmi ritmus érzéke. Azon mondjuk nem lepődtem meg, hogy Sasuke nem táncol, elvégre ő ahhoz túl menő, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Az viszont még szerintem is jó fej dolog tőle, hogy eljött Narutoval, ha esetleg a rókabajszos túl sokat inna, akkor ne kerüljön bajba és épségben haza jusson. Ami pedig Kibát illeti.. Olykor úgy táncolt mint egy profi, de amint páran figyelni kezdték rögtön eltaknyolt, mintha két részeg személyisége lett volna, az egyik a menő aki bárkit elkap és olyan szövegeket tol hogy távolról nézve is dögösnek tűnik, a másik pedig az aki zavarba jön mikor túl sokan figyelnek rá. Jelenleg épp az első volt érvényben, ugyanis megtalálta Kankurout és beszorítva a falhoz valami nagyon mocskosat mondhatott neki éppen, mert drága barátom olyannyira elfehéredett, hogy még a villódzó fényekben is láttam. Elindultam feléjük, de mire odaértem Kibát már elrángatták onnan. Azt hiszem Shio vagy Shino a srác neve. Kankurout látványosan kirázta a hideg és intett, hogy menjünk inkább ki. Az udvaron is nagy volt a hangzavar, de jóval könnyebb volt mozogni mint odabent. Mielőtt bármit mondhattam volna, Kankurou felmarkolt két üveg energiaitalt. Az egyik a kezembe nyomta a másikat pedig kibontotta és leitta úgy mondjuk.. az.. Egy harmadát? Ki nem szarja le! Sötét van, és pont nem az érdekel hogy bassza szét a szívét! Ami már jobban érdekel, hogy egy piás üveget is felvett az asztalról ami szintén bontatlan volt még. Nem kéne többet innunk. De végül is alig pár napja bizonyítottam, hogy ha bebaszok nem basznak meg, szóval üsse kő! Igyuk le magunkat. Kankurou a kezembe nyomta az üveget amit kertelés és finnyáskodás nélkül meghúztam. Nem kéne így fogalmaznom.. Lehet pont azért kerülök részegen egy pasi alá mert előtte egy csomó üveget meghúzok. Vajon a humorom elvesztése már hányadik fokozat a részegségi létrámon? Biztos létrának hívják? A Narutohoz való meghülyülés már elég rossz jelnek számít.
– Ráta! Skála! – ordítottam pár lehetséges szót a létra helyett. Oké, még nem vagyok Naruto szinten. Ő nem tudja mit jelent a skála és a ráta szó. Na várjunk csak, mi a tököm az a ráta? Oh édes nitroglicerin, teljesen meghülyültem! Ja, nem is. Ez alap állapot. Minden rendben.
– Hé! Mi lenne ha most a változatosság kedvéért becsajoznánk?! – ordította túl a zenét Kankurou.
– Heh?! De hát neked a nevedben is benne van, hogy Kan és Kúró! – meglepetten nézett rám majd elröhögte magát. Ez az! Vicces vagyok!
– Előbb próbálkozzunk a lányoknál, aztán ha nem sikerül, max hazaviszlek téged! – tudom, hogy csak viccel de egy pillanatra megijedtem, hogy az egyetlen normális fiú barátom is bemelegedett. Még ácsorogtunk egy kicsit és ittunk, de amint az üveg aljára értünk, bevettettük a leggázabb táncmozdulatokat és azon röhögtünk mennyire idiótán néz ki a másik, aztán megpróbáltuk leutánozni mennyire gázul táncol a másik. Ennyit a csajozós terveiről, totál kész van szegény. Abba hagyva a hülyéskedést kimelegedve néztem a tömeget. Sokat ittam de azért annyira nem vészes a dolog, inkább csak szédülök és kicsit émelygek, de most valahogy elég fáradtnak érzem magam.
– Minden oké?! – kérdezte Kannkurou mire mosolyogva bólintottam.
– Csak próbáltam ellesni valami normálisabb táncmozdulatot! Ha csajozni akarunk kevés lesz amit mi tudunk! – ezen csak nevetett aztán elkezdett úgy igazán táncolni ahogy szokott. Elismerősen füttyentettem, ugyanis ha valaki akkor ő tényleg nagyon klassz mikor táncol. Vajon a Jégcsapok hogy táncolnak? Max társas táncot nézek ki belőlük, keringő meg a többi komoly cucc. Az időérzékem szinte teljesen odalett, ugyanis valamikor valahogyan odacsapódtunk egy kisebb csapathoz és velük ugráltunk a zenére, és persze még többet ittunk. Pedig éreztem, hogy nem kéne, de annyira jól esett és nem akartam én lenni az egyetlen barom aki nem iszik. Egy idő után féltve a seggi épségemet, inkább intettem Kankurounak és a többieknek, majd elindultam befelé, ugyanis a hátsó kapunál kiszúrtam egy vörös hajú valakit, aki lehet hogy Sasori, de lehet hogy nem, én viszont nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg haza vigyen puszta baráti kedvességből, aztán jól megrakjon ex kedvességből. Szóval bementem, amúgy is rá akartam nézni Narutóékra is, majd intettem Sasukének aki még mindig a fal mellett ácsorgott és átnézve az őt megkörnyékező lányokon, a rókabajszos szöszit figyelte. Mikor intettem neki konstalálta, hogy lelépek és ő is intett egyet (valószínűleg túl sokat ivott, még hogy egy Uchiha biccentés helyett integessen?? Kész szégyen.). A folyosón egy pillanatra leültem a legközelebbi padra és kiélveztem egy kicsit hogy a hangok tompábban szűrődnek ki és az üres térben sokkal inkább lehetett hallani ahogy levegő után kapkodok és ahogy ver a szívem. Nem, ez utóbbit valószínűleg csak én hallom. A zaj megint felerősödött mikor valaki kinyitotta az ajtót. Oda pillantva a róka képű srácot pillantottam meg. Becsukta maga mögött az ajtót így ismét kellemes, tompa zene dübörgött a folyosón.
– Jól vagy? – kérdezte leguggolva mellém és kutakodón figyelte vonásaimat. – Túl sokat ittál mi? Hányingered van?
– Nem, csak elfáradtam. – aprót bólintott és nem is tudom, hogy csalódottnak vagy inkább megkönnyebbültnek tűnt inkább. Az utóbbit nem értem, az előbbi pedig futásra ösztönöz. – De inkább gyorsan haza megyek. – álltam fel a padról de ezzel egyidejűleg ő is felállt és elkapta a csuklóm.
– Haza viszlek. Egyedül túl..
– Én is pasi vagyok, ha nem tűnt volna föl. – fel.. Azt mondtam fel! Nem kellett volna meginni az utolsó kört.. Vagyis inkább az utolsó hatot-hetet-sokat. Megszédülve hajtottam le a fejem és mély levegőket véve próbáltam összeszedni magam.
– Feltűnt, de attól még veszélyes. Túl aranyos vagy ahhoz, hogy ilyen állapotban egyedül maradj. – rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Nem aggódva mondta, mint aki tényleg csak segíteni szeretne.. Inkább olyan volt, mintha azt mondta volna, hogy túl aranyosnak tart ahhoz, hogy ne használja ki a helyzetet. – Támaszkodj rám. – húzott magához közelebb és az egyik kezével a csípőmre simított, majd..
– Ne taperolj.. – morogtam és a seggemen lévő kezére fogtam hogy elhúzzam onnan. Francba, tök kiszolgáltatottnak és gyengének érzem magam. Osaki halkan nevetett és megpuszilta a halántékomat. Erőt gyűjtve ütöttem mellkason és kikászálódtam volna a fogásból, de elvesztettem az egyensúly érzékem és seggre estem. Osaki kérdés nélkül a hónom alá nyúlt és átkarolva talpra állított.
– Ne izgulj, gyengéd leszek. – mi van? Komolyan arra készül? Teljesen lefagytam és egy hang sem jött ki a torkomon. Osaki erősen tartott miközben egyik kezét visszavezette a fenekemre, orrát pedig a hajamba fúrva szívta be az illatomat. Csak megölelt.. Többet is tenni fog, ha nem teszek valamit. Mintha egy gombóc képződött volna a torkomban amitől nem hogy megszólalni nem tudtam, de levőt is csak nagyon nehezen kapok. Osaki az arcomra simította a szabad kezét és hüvelykujjával végig simított alsó ajkamon. – Mi a baj? – te tényleg ilyen hülye vagy?
– Engedj el. – túl halk a hangom. Osaki kérdőn nézett rám és közelebb hajolt az arcomhoz miközben újra megsimította alsó ajkam, de ezúttal kicsit le is húzta. Elfordítottam az arcom de rögtön vissza fordította maga felé.
– Nem hallottam amit az előbb mondtál. Megismételnéd?
– Engedj.. – az ajkaimra tapadt mire dühösen haraptam meg az átfurakodó nyelvét. Felszisszenve húzta vissza de a kezei még mindig szorosan tartottak. – Azt mondtam enged el! – végre kezdem megtalálni a hangom. Osaki értetlenül nézett le rám, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy nem akarok tőle semmit.
– Miért? Nem tartasz vonzónak?
– Nem!
– Szóval akkor vonzódsz hozzám? – ez a sunyi seggfej direkt kiforgatja a szavakat. Rókaképű barom! – Ne gondold túl, csak szexelünk, ennyi. Nem vagy lány, te is tudod hogy egy pasinak vannak igényei, szóval miért hadakozol ennyire? – igények a faszomat! Nem vagyok ennyire könnyűvérű akit bárki megrakhat! Nők terén sem vagyok olyan balfasz, aki mindenkit meg akar húzni mert hímringyónak lenni aztán rohadt nagy dicsőség tényleg..
– Van pasim szóval kopj le! – már értem miért kamuzza ezt annyi lány. Nehéz megértetni egy kanos idiótával hogy miért nem akarok lefeküdni vele.
– De Sasori azt mondta hogy szabad vagy.
– Még friss a kapcsolat és pont nem kötöttem az orrára! – dühösen feszegettem a karjait mikor ismét felerősödött a zene, vagyis segítség! Oda kapva a fejem minden reményem elszállt, ugyanis Jégcsap amint becsukta maga mögött az ajtót, már indult is volna tovább, otthagyva engem Osaki karmaiban. – Ne legyél dühös! – ordítottam neki mire megfagyott és nagy szemekkel nézett rám. – Ez a hülye zargat, de nem hagytam neki semmit! Nem csalnálak meg! – szinte hallottam ahogy leesik neki a dolog. Hangosan felsóhajtott és az orrnyergét dörzsölte.
– Még egy napja sincs, hogy járunk és ez már a harmadik alaklom hogy valaki ˝zargat˝. – meglepően jól játszik.. Tényleg dühösnek és fáradtnak tűnik. Vagy ilyen jó színész, vagy tényleg dühös valakire és most felhasználja a játékban.
– Ne haragudj! – végre meglazult Osaki szorítása így ki tudtam bontakozni belőle és Jégcsap elé lépve folytattam a színészkedést. – Tényleg nem hagytam neki semmit! Megharaptam a nyelvét abban a minutumban hogy átdugta a számba. Ugye? – néztem Osakira aki megszeppenve nézett vissza rám. Hát igen, valószínűleg nem hitte volna, hogy egy olyan Uchiha mint Itachi összejönne velem, vagy bármilyen pasival. Na meg ha egy Uchiha kedvesével erőszakoskodik valaki az okkal fél.
– Megcsókolt mi? – kérdezte Jégcsap marha jól játszva a szerepét miközben Osakira bámult azzal a tipikus Uchihásan fagyos pillantással. Komolyan lenyűgöző! Rajtam kívül nem sokan élik túl az ilyen pillantásokat. Osaki biztos maga alá csinált félelmében és meg sem tud szólalni.
– Szórakoztok? – azta, a rókaképű se semmi. Nem csinálta össze magát Itachi fagyos tekintetétől. – Egyértelmű, hogy nem vagytok együtt. Egész héten balhéztatok, utáljátok egymást.
– Az utálat gyakran fordul át szerelembe. Hm. – csak húzz már el innen a francba, ezt a kört már úgy is bebuktad. Itachi hirtelen megfogta az állam és maga felé fordította az arcomat. Ahogy rám néz.. Ugh, meg fog csókolni? Komolyan ilyen messzire képes elmenni csak hogy ne kelljen szavakkal megvédenie? Beleegyezően tettem meg az első pár centi távolságot az ajkaink között amit végül ő hozott be és szinte rögtön átcsúsztatta nyelvét a számba. A lábaim mint egy villámütés szerűen mondták fel egy pillanatra szolgálatot, de Itachi ösztönösen elkapott és közelebb vont magához. Nem tudom mit csinált a nyelvével, de csinálja még egyszer! Ahh, basszus igazából már azt is marhára élvezem, hogy ennyire közel van hozzám. A karjába kapaszkodva préseltem magamat közelebb hozzá, nyelvemmel pedig átfurakodtam a szájába. A zene hirtelen ismét felerősödött mire meglepetten fordultam az ajtó felé, de nem bejöttek rajta, hanem Osaki ment vissza. Kissé ködösen pislogtam az ajtó irányába még mindig Itachi karjaiban. – Hm.. (Ez durva volt..) – valószínűleg nem hallotta a hümmögésemet bár igazából nem is volt lényeges a mondandóm.. Jégcsap eltolt magától és már épp kikerült volna, de elkaptam a karját. A szemöldökét ráncolva meredt a kezemre, majd egyenesen rám nézett de jelen esetben nem tudtam megmondani mit akar. Hogy mondjam el miért állítottam meg, vagy egyszerűen csak engedjem el és nem mondjak semmit.. – Komolyan itt hagynál egyedül?
– Mint a szél. – túl azon, hogy mennyire bunkó és hogy tud beszélni.. Nem akarom, hogy itt hagyjon. Félek.. Ha pont most nem jár erre kitudja mi történt volna. Nem mertem küzdeni és lefagytam, az a harapás is olyan gyenge volt mintha nem is gyakoroltam volna évekig Jégcsapon.
– Rendőr akarsz lenni nem? – aljas kártya, túlságosan is.
– Tudod egyáltalán mit jelent rendőrnek lenni?
– Lehet nálad fegyver és vokitoki? – vicceltem el mire dühösen indult volna tovább de a másik kezemmel is utána kaptam. – Csak maradj itt egy kicsit, utána visszamegyek Kankurouhoz és nem kell velem foglalkoznod. De most még nem tudok.. – Kakashinak igaza volt. Mélyebb nyomott hagyott bennem, mint gondoltam. Leblokkoltam, tehetetlen voltam és nem sok híja volt, hogy inkább hagyjam magam csak ne tartson olyan szorosan. Nem is tudom mit gondoltam, nem tudom megfogalmazni mit éreztem csak azt tudom, hogy nem akarom. Itachi óvatosan a padhoz tolt és leültetett rá mire meglepetten pislogtam fel rá. – Maradsz? – csak bólintott és elengedve egy kisebb sóhajt leült mellém. Már nem tűnik mérgesnek. Pedig valami felbosszantotta azért akart olyan hirtelen lelépni. Még is marad mert megkértem.. Mély levegőt véve próbáltam észhez térni de amikor felidéztem ahogy megcsókolt.. Megharaptam de ez nem változtat azon, hogy a számba dugta a nyelvét. De.. Itachi is.. Az pedig annyira.. Megfogtam Itachi karját és belemarkoltam a pulcsija anyagába.
– Hn..? (Mi az..?) – pillantott rám kicsit aggódva, de mikor egy pillanatra felálltam majd lovagló ülésben az ölébe ültem inkább megdöbbentnek tűnt.
– Ne piszkáld a kapcsolóimat. – mi a francért kezdtem el begerjedni egy Uchihára? Ez csak védekező mechanizmus, hogy eltereljem a figyelmem vagy hogy bizonyítsak, hogy jól vagyok. Igen, ez csak védekező..
– Hn? (Milyen kapcsolók?) – eddig is tudtam, hogy jó illata van, de most annyira.. Közelebb hajoltam ajkaihoz, de a számra tette a kezét.
– Ha szexelni akarsz miért menekültél a srác elől? – megfogtam Itachi ujjait és elhúztam a szám elől. Igaza van, de.. Akarom..
– Ő másmilyen kapcsolókat nyomott le..
– Hn? (Megint a kapcsolók?) – a térdéről bentebb csúszva meglepetten nyögtem. Egy apró szinte alig észrevehető, győzedelmies kis nyögés volt. Valaki mintha keményedne..
– Részeg vagy..
– Te meg kanos. – csak ne élvezném ennyire ahogy hozzá nyomódik a fenekemhez. Kisebb mozgásba kezdtem és lehunyva a szemem próbáltam visszafogni a remegésem. Ez annyira más mint az eddigiek. Francba.. Most azt csinálom Itachival amit Osaki tett velem. Egy pillanatra abba hagytam és Itachira néztem aki megfeszülve próbált nyugodt maradni. Felkínálkoztam neki, de nem akarja szóval ez.. Molesztálom őt. Ráerőszakolom magam. Nem akarom ezt, én nem vagyok olyan mint Osaki! Már épp elhúzódtam volna mikor Itachi elkapta a csípőm és újra mozgásra bírt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Élvezi.. Ő is akarja.. – Csak nadrágon keresztül érzem mégis.. – annyira jó, hogy el tudnék élvezni. A kezei, ahogy gyengéden tart még is határozottan irányít.. Határozottan irányít de mégis teret ad nekem. Az a csók.. Előtte az a pillanat.. Nem erőltette rám magát hanem megvárta hogy beleegyezzek. A tekintetünk találkozott de nem tudtam kiolvasni belőle mire gondol, teljesen leblokkolt az agyam. Érezni akarom. Még jobban. Óvatosan érintettem meg az arcát és lesimítottam ajkaira. Közelebb hajolva hozzá egy puszit nyomtam ajkaira amit viszonzott majd újra egy apró csókot váltottunk. Elhajolva ajkaimtól a pólómon keresztül óvatosan ráharapott az egyik mellbimbómra mire egy halk morgás volt a válaszom. Egy pillanatra felpillantott az arcomra de mivel nem látta jelét ellenállásnak, folytatta amit elkezdett. Egyik karommal a vállán támaszkodtam míg a másikkal inkább hátra nyúltam és a térdén támaszkodtam, hogy több teret engedjek neki. Éreztem ahogy fenekemnek feszül így próbáltam finomabban mozogni, hogy ne okozzak fájdalmat. Már az is fáj, hogy nadrágom nyomja az enyémet, el tudom képzelni milyen kínzóan idegtépő ahogy hozzá simulok. Meg akarom érinteni.. Halkan felnyögtem mikor újra ráharapott a mellbimbómra. A póló anyaga átnedvesedett és ahogy a fogával finoman megharap a nedves anyag dörzsölése teljesen kikészít.
– Hnn.. (Szét vagy csúszva..)
– Kinek a hibája? – az ajtó kinyílt majd becsukódott és két nevetgélő, botladozó alak haladt el mellettünk. El is felejtettem hol vagyunk.. Még jó, hogy nem nyúltam be a gatyájába és húztam fel a felsőmet. – Itachi.. – hajoltam hozzá közelebb mire hátra döntve a fejét mély levegőt vett és nagyot nyelve hunyta le a szemeit. Agyal.. Óvatos puszit nyomtam az állára majd lentebb, miközben ismét megmozdítottam a csípőmet. Egy férfias morgás hagyta el a torkát majd fel emelve a fejét ismét megcsókolt.
– Hozzád vagy hozzám?
– Melyik van közelebb? – kérdeztem mire elővette a telefonját amit nem értettem de nem is érdekelt mert átölelve folytattam amit eddig. Apró csókokat leheltem a bőrére és ezúttal nem törődve azzal hol is vagyunk, kicsit hátrébb húzódtam és anyagon keresztül markoltam rá férfiasságára. A méretekről már esett szó, de a vastagságról nem.. Bizsereg a hasam és szinte mindenem. Fél füllel hallottam ahogy Itachi a koli címét diktálja és röviden megkérdezi mennyi idő mire ideér.. Taxi? Nem is rossz ötlet. Pár perc alatt odaérünk.. Mikor letette felém fordult és lefogta a kezemet amivel simogattam.
– Meg fogod bánni. – miért bánnám meg? Mert egy Jégcsap? Eddig meglepően forrónak érzem.
– Az legyen az én bajom.
– Rajtam fogod leverni. – ezen nem tudtam nem mosolyogni. Benedvesítve ajkaimat próbáltam eltüntetni a vigyort a képemről, de nem igazán sikerült.
– Hát.. Az meg a te bajod. – néztem rá őszinte kárörömmel. Még van ideje menekülni. Látszott ahogy a lehetséges végkimeneteleken agyal de aztán lemondott a józan észről és az ajkaimra mart. Szenvedélyesen és forrón. Kezd egyre fájdalmasabb lenni a helyzet a nadrágomban. Még nem is érintettem meg magam de máris elélveznék. Itachi felállt és átkarolva a csípőmet engem is talpra állított. Túl könnyen pakolnak ide-oda, de most jelen esetben nem zavar csak még jobban felizgat. Jelenesetben úgy érzem hogy egy gumimacira is képes lennék elsülni ha Jégcsap adná. – Mond hogy gumimaci.. – bújtam a mellkasához mire fáradtan felsóhajtott.
– Hn..? (Most komolyan..?)
– Nem tudom.. Komolyan.. Vagy nem.. – végül is tök mindegy csak hallani akarom a hangját. Itachi kézen fogott és elindult a kijárat felé de felszisszentem és belé kapaszkodva torpantam meg. Túl kemény vagyok.. Fáj.. Itachi újra elém lépett, karjaimat a vállára vezette majd megfogta a combjaimat és felemelt a csípőjére és elindult velem valamerre, gondolom kifelé. Így is feszít.. Ő hogy tudja elviselni? Neki nagyobb mérete van mint nekem, akkor hogy bírja ki?
– Hn.. (Elég érzékeny vagy..) – a vállába temettem az arcom.
– Hm.. (Tudom..) – semmi pénzért nem ismerném be, hogy most fordul velem először ennyire intenzíven. Vagy legalábbis nem tudok róla, hogy máskor volt-e ilyen.. Itachi óvatosan letett a földre és háttal fordított magának. Hát nem kint vagyunk.. Kérdőn pillantottam rá vállam felett, mire egy édes csókot nyomott ajkaimra, mikor azonban megnyitottam őket, a kis pusziból egy mélyebb nyálcsere lett.. Egyik kezével megtámaszkodott a falon a fejem mellett, míg másik kezével egy egyszerű mozdulattal kigombolta a nadrágomat. Még szerencse hogy nem találtam meg az övemet, bár van egy olyan érzésem, hogy Itachi csettintésre kitudta volna csatolni azt is. – Mit..? – azt ne mond hogy..? – Ah! – egyik kezemet a számra tapasztottam míg a másik kezemmel a falba próbáltam kapaszkodni, de a lábaim így is remegtek mint a zselatin és e-miatt Itachi kénytelen volt elkapni. Pedig épphogy hozzám ért.. Majdnem elsültem, csak egy kicsit kellett volna tartanom magam és akkor rendesen megérintett volna.. Itachi mellkasa a hátamnak feszült ahogy a hasamnál fogva magához szorított, éreztem a leheletét a fülemnél.
– Te tényleg.. Nagyon érzékeny vagy..
– Tudo~m.. – temettem a kezeimbe az arcomat. Itachi megpuszilta a halántékom majd hozzám simította az arcát.
– A taxi mindjárt ideér.. Kibírod addig?
– Nem.
– Hn.. (Sejtettem..) – alapból azért kezdtél bele nem? Akkor folytasd! Érints meg! – Támaszkodj meg a falon. – zihálva tettem a kezeimet a hideg felületre. Itachi megtámaszkodott mellettem, hogy némileg takarjon, ha esetleg valaki még is elindul a zárt szobák felé.. A térdét a lábaim közé feszítette. – Helyezd a térdemre a testsúlyod. – akkor miért a falon támaszkodok? Nem tudom hogy érti, most miért nem értem? Újra megpuszilta a halántékom és óvatosan elengedte a hasam, majd lassan benyúlt a nadrágomba. – Szorítsd össze a szád. – ilyen közelről hallani a hangját olyan mintha.. Nem tudom mihez hasonlítani, de nagyon tetszik. Mi a faszért nem beszélsz többet? Már bánom, hogy nem vettem fel a hangját a gimi alatt legalább egyszer. Csinálhattam volna belőle egy remixet..
– Várj.. – kaptam el a csuklóját mielőtt lentebb haladt volna. – Egyedül is megy.. – mi a franc? Hülye vagyok én?
– Idióta.. – megszeppenve pillantottam rá a vállam felett, ő pedig a hajamba puszilt és ezzel egy időben rámarkolt a péniszemre.
– Ah! – a szám elé kaptam az egyik kezem hogy ezzel is visszafogjam a hangomat. A homlokomat a falnak döntöttem és összeszorítva a szemem próbáltam egyenletesen venni a levegőt az orromon. Mondjuk ezen nem sokat segített mikor Itachi visszahúzta a farkamon a bőrt és a makkom hegyét ingerelte.
– Hn? (Hogy szereted a legjobban?) – ahhoz két kéz kell és jelenleg korlátozva vagyunk kezekből. És amúgy sem akarok hangoskodni.
– Ühm.. (Csak mond hogy gumimaci..)
– Hn..? (Most komolyan..?)
– Ühm! (Mindegy csak beszélj!) – francba.. Elhümmögtem.. Most mi lesz?
– Szereted a hangomat? – felnyögve szorítottam össze az ajkaimat. Kirázott a hideg.. Itachi gyengéden megharapta a fülem, mire ismét egy elnyomott és igencsak kéjes nyögés volt a válasz.. – Ne tartsd vissza, élvezz el.
– Ühm.. (Mindjárt elmegyek..)
– Hn.. (Te hümmöghetsz de én nem..) Csak szórakozol nem igaz? Feleslegesen beszélek. – bár így lenne. – Gumimaci. – hangosan nyögve élveztem el.. Pont a gumimaci szó alatt, ez de gáz.. Itachi megtámasztotta az állát a vállamon. A kezemet még mindig a számra szorítottam és könnyezve néztem ahogy Itachi kiveszi a kezét a nadrágomból.. Az egyik kezemmel a zsebemhez nyúltam és elővettem egy kissé gyűrött zsebkendőt. Itachi elvette és megtörölte a kezét, de én még mindig remegve álltam előtte. Még nem konyultam le.. Még nem volt elég de már legalább nem fáj annyira. Itachi összegombolta a nadrágomat és felhúzta a sliccem. – Hn? (Mehetünk?) – csak bólintottam de mikor elhúzódott a lábaim megint megremegtek. Megfordultam és a falnak döntöttem a hátamat majd pihegve pillantottam fel Itachira. – Hn? Hn? (Gumimaci? Komolyan?)
– Hm.. (Direkt időzítettél így, mert érezted hogy el fogok menni..) – egy pillanatra elmosolyodott majd elfordította a fejét és egyik kezével eltakarta az arcát. – Várj, most komolyan?!
– Hn. (Egyáltalán nem.) – biztos, hogy hazudik.
– Hé.. – felém fordult mire közelebb lépve hozzá, lehúztam magamhoz egy csókra. – Menjünk.. – minél előbb érezni akarom újra.. És még jobban..

51. rész - Megérinthetlek? Deidarával nehéz bírni, ezt ő maga is garantálja