Sziklarejtek árvája 49. rész
Dühösen morogtam az orrom alatt miközben a sötét folyosón vágtam át. Kimimarou délután hazament mert reggel vérvételre megy és az albérlete közelebb van a laborhoz, így itt maradtam barát nélkül. Deidara és Itachi szokásosan egymás agyára megy, Kankurou elvan a csapatával, Konan szintén, de ez nem is baj, hisz az a lényeg, hogy ismerkedjünk. Viszont a lányok elviselhetetlenek a csapatomban és egyedül Kanát ismerem, de ő meg Itachi körül legyeskedik minden adandó alkalommal. És a legnagyobb tragédia hogy lemerült a kibaszott telóm! Kakuzu tuti bepöccen ha nem leszek elérhető mikor hív.. Főleg mivel elég sokáig nyaggattam, hogy minden este hívjon majd fel és kívánjon nekem jó éjszakát, mert.. Mert csak! Akarom és kész!
– És itt a ribi! – köszönt rám Hitoshi mikor észrevett a folyosó végén. Válasz nélkül hagyva nyitottam be a szobámba és igyekeztem nem kiakadni mikor egy táska kupacon majdnem eltaknyoltam. Még hogy a fiúk rendetlenek.. Azt se értem, hogy a lányok miért hoztak magukkal ennyi cipőt! Meg mintha minden táborozó ide gyűjtené a táskáit! – Köszönni luxus?! – lépett be Hitoshi aki szerencsétlenebb volt mint én, mert ő ténylegesen eltaknyolt a táskákban. Nem is figyelve rá dugtam töltőre a telefonom majd mikor felvillant a töltés jel, gyorsan bekapcsoltam a készüléket. – Levegőnek nézel buznyák! – ez még csak nem is kérdés volt, felesleges lenne válaszolni rá. Túl nagy lendülettel indult el felém, így mikor a keze megindult, ösztönösen emeltem védekezőleg magam elé a karom, de ütés helyett kikerülte és megragadva az államat fordította maga felé az arcomat. – Ne merészelj átnézni rajtam! – ordította a képembe. Egyenesen ránézve elmosolyodtam és kihasználva a közelséget megnyaltam az orra hegyét. Ahogy azt vártam, ijedten hátrált majd nem figyelve egy bőröndre, megbotlott és seggre esett. A telefonom időközben bekapcsolt így gyorsan beírtam a pin kódot, majd letettem az ágyra és közelebb lépve Hitoshi-hoz leguggoltam elé.
– Miért vagy ennyire rám szállva? – kérdeztem bár őszintén szólva egyáltalán nem érdekel az oka, de nagyon úgy tűnik, hogy szeretné ha megkérdezném tőle. Folyton beszólogat nekem, hirtelen megzavarja a személyes terem és minden alkalmat megragad rá, hogy jelenetet rendezzen amivel talán kellemetlen helyzetbe hozhat. Hitoshi dühösen fújtatott én pedig megunva a sötétben való gubbasztást felálltam, hogy legalább egy villanyt kapcsoljak, de mikor elléptem volna mellette elkapta a lábam ami túl váratlanul ért így ijedten próbáltam kirántani a végtagom a markából, de a lányok cuccain megcsúsztam és pofára estem. – Bazd meg! – ordítottam a parkettának és Hitoshinak is egyaránt. – Cseszd meg! Cseszd meg! Cseszd meg! – vergődtem ki magam a parkettát püfölve majd mikor már kellően lefáradtam a karomra hajtottam a fejem.
– Most duzzogsz?
– Relaxálok! Dugulj el! – meg a földről már nem eshetek lentebb, de az azért fájt, hogy egy cipőre zuhant az egyik térdem. – Egyáltalán miért fogtad meg a lábam!? – ha már valakit hibáztatni kell akkor egyértelműen ő a hibás.
– Itt akartál hagyni. – miért akartam volna kimenni a szobából? A telefonom a falhoz van kötve bazdki.. Bár jobban átgondolva..
– Nem mintha egy légtérben akarnék veled lenni. – főleg a tegnapi után. Attól nem félek hogy megerőszakol, de attól azért tartok, hogy esetleg megkötöz tök meztelenül és kihajít valahová. Vagyis nem.. Erős vagyok! Bárkit megverek!
– Szakíts Kakuzuval.
– Nem. – várjunk.. Szakítsak Kakuzuval? Mi a franc? Ösztönösen rávágtam, hogy nem, de miért mond nekem ilyet? Felülve néztem rá, de a sötétben nem tudtam kivenni az arcvonásait. – Miért? Mit akarsz tőle? A különcökre bukik én pedig egy kicseszett albínó vagyok, szóval ezt bebuktad!
– Nem vagyok meleg!
– Azok tagadják akik azok!
– Ennek semmi értelme!
– Annak nincs értelme amit csinálsz! Egyéni feliratú póló, hogy megalázz?! Nem jött be, mert imádom azt a pólót, és képzeld még Kakuzunak is tetszett mikor küldtem neki egy szelfit amin épp viselem!
– Remek, akkor posztold valami közösségi oldalon, hátha kirúgják miatta!
– Miért rúgnák ki? – akadtam meg, mert ez valahogy nem illik a képbe. Hogy jött fel egyáltalán a munkája?
– Komolyan nem vágod mi? Pedofil, erőszakos és undorító. Egy olyan embernek mint ő nem kéne orvosnak lennie. Sőt, az olyan embereknek mint ő élniük sem lenne szabad. – oké szóval nem engem utál? – Te pedig egy naiv, felelőtlen balfasz vagy. – de igen, még is utál. Már kezdtem megijedni. Fáradtan felsóhajtva húztam fel az egyik térdem és ráhajtva az államat bámultam rá. Vagyis arra a sötét pacára ami elvileg ő.
– Igazad van. Kakuzu erőszakos, bunkó és rohadt sóher. Viszont nem pedofil. Előttem vén nyanyákkal járt.
– Akik vele egyidősek?
– Fogd már be! – mordultam rá mire dühösen fújtatott de végül is elhallgatott. – Rajtam kívül nem üt meg senkit és mióta együtt vagyunk sokkal nyugodtabb.
– Rajtad vezeti le az indulatait! – ordított rám már-már atyáskodva. A nevelő faterom ordít velem így néha.. Meg Kakuzu, de tőle beindulok. Jujj Daddy!
– Én meg rajta! És akkor mi van?! – amint felhív elindítok egy szerepjátékot hátha lesz hozzá energiája. Ha nem, akkor majd elmondom neki, hogy egy homofób rám szállt és egy légtérben maradtam vele egy sötét szobában. Amíg ordibál én élvezkedek és bíztatom, hogy ne hagyja abba. Oké, kezdem érteni miért mondják hogy beteges vagyok.
– Ez nem egészséges kapcsolat! Ölitek egymást! – ezen csak nevetni tudtam mert végül is igaza van. Sokszor bepipul és olykor megüt, sokszor erőszakos és állatias de én ezt is szeretem benne. Minél többet agyalok a kapcsolatunkon annál inkább kívánom. Egyszer biztos kimondatom vele, hogy „El foglak fenekelni.”. Szeretjük a szadomazo erotikát, de valamiért az apucis szerepjáték nem tetszik neki és hiába ˝fenekelt˝ már el, sosem volt olyan amilyet én akartam.
– Vannak beteg emberek. Mi ketten Kakuzuval azok vagyunk. Ez egy „se vele, se nélküle” kapcsolat az eleje nélkül. – bár inkább nekem van szükségem Kakuzura. És én vagyok a betegebb is. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy mielőtt megismertük egymást normálisabbak voltunk, és mióta együtt vagyunk betegesen élvezzük a kapcsolatunkat és úgy alapjáraton az életet.
– Akkor csak a „se nélküle” marad. – morogta kissé zavartan amin nem tudtam nem vigyorogni.
– Pontosan. – kuncogtam mire Hitoshi hányást imitált. – Nem kell értened. Szeretned meg pláne nem. Csak hagyj békén minket.
– Érteni akarom! – na erre mindkét szemöldököm a magasba szaladt. Már épp meg akartam kérdezni, hogy miért, de magától folytatta. – Az öcsém egy vén fószerral kavar. Azt sem tudtam, hogy meleg, erre minden pedofil vén seggfej betalálja. Miért jó ez neki?
– Apa komplexus? Nem tudom én nem bukok az idősebbekre. – már hallottam hogy veszi a levegőt ezért gyorsan közbe vágtam. – Kakuzu előtt csak velem egykorú barátnőim voltak! És jól meg voltam velük, működött a szex is és a szex is marha jó volt. – ezen elröhögte magát.
– A szex kétszer volt.
– Pasi vagyok, engem a szex jobban érdekelt mint hogy milyen kedvesek meg viccesek. – legyintettem hanyagul. – Nem voltam szerelmes és a lányok sem belém. Nem udvaroltam, nem másztam rá senkire, még is mindig volt csajom.
– Aztán belezúgtál Kakuzuba? – ironizált mire reflexből vállon ütöttem hogy úgy igazán érezze.
– Nem baszod, eleinte rohadtul utáltam őt. Sóher és bunkó, na meg kegyetlen. Egyik nap leöntött vízzel aztán felszámolta a vizet amit rám öntött és még a kanapét is nekem kellett megszárítani nehogy penészes legyen! Órákig ültem kint a szivacsokkal a lakóépület előtt! – ezt miért mondom el neki egyáltalán? Tiszta hülye vagyok.. Csak meg kéne ütnöm és kilökdösnöm a szobából.
– Akkor meg miért..?
– Gőzöm sincs. Lefeküdtünk és jó volt, szóval összejöttünk. – tömören és röviden.
– Nem zavart a korkülönbség? És hogy pasi?
– Nem igazán. A kapcsolatunk már az elejétől fogva ösztönös volt.
– És mikor jöttél rá hogy..? Tudod.. – miért olyan nehéz kimondani hogy szerelem? Komolyan nem értem, hogy ez miért olyan kicseszettül hihetetlen.
– Szeretem? – segítettem ki mire bólintott. – Nem tudom. Akkor kezdtem el megkedvelni mikor leült velem tanulni. Vagy talán akkor mikor olcsó dobozos kaját ettünk egy parkolóban? Még azelőtt elkezdtem érezni iránta valamit mielőtt lefeküdtünk volna. De őszintén szólva pont leszarom mikor történt.
– Hallottam mikor az egyik csapattársadat a szerelmi életéről faggatod részletes infókat kérve az első randiról meg csókról. És pont a saját kapcsolatodban nem érdekelnek ezek a dolgok? – és még hallgatózik is. Kurva jó.
– Az emberek szeretik túlagyalni a dolgokat. Kakuzu és én nem. Ennyi. – vontam vállat hanyagul. – Mióta együtt vagyunk sokkal jobbak vagyunk. Végre halad valamerre az életem és nem próbálok megfelelni másoknak. Régen folyton bandáztam és folyton agyon vertek.
– Most Kakuzu ver agyon. – idegesen morgolódva forgattam meg a szemem.
– Tudom azt mondtam sokszor verekszünk de igazából egyre kevesebbszer. Legutóbb akkor ütött meg mikor azt hitte megcsalom. A szadomazo játékainkat nem számolom bele. Az csak élvezet.
– Nem akartam tudni.. – te kezdted az egészet basszameg!
– Vannak emberek furcsa és szokatlan fétisekkel. Mi Kakuzuval szokatlanok vagyunk ugyan, de összepasszolunk. Az öcséd pedig egyáltalán nem hasonlít ránk. Szóval ha miatta utálsz minket akkor baszódj meg. – és ezt komolyan is gondolom. Ahelyett hogy engem basztat, foglalkozhatott volna azzal, hogy az öccsére figyeljen. – De hé, a pólót még hetekkel ezelőtt kellett hogy csináltasd. Honnan tudtad hogy Kakuzu meg én együtt vagyunk? És miért csak minket utálsz?
– Rólad régóta tudom, hogy homár vagy és én kibaszottul gyűlölöm az olyan selejteket mint te. – ez még mindig nem válasz a kérdésemre.. Elvégre nem én vagyok az egyetlen meleg srác és érdekes módon még is csak engem csesztet. Felsóhajtva engedtem el a haragom. Régen sokkal többet átkozódtam és sokkal hangosabb is voltam, szóval Kakuzu tényleg jó hatással van rám. Már sokkal könnyebben kezelem mikor belém kötnek. – Semmi vissza vágás?
– De igen, persze. Mit szeretnél? Baszódjál meg vagy csak simán bazd meg? Esetleg sírjak? Az tetszene mi? – forgattam a szemem unottan. Hitoshi ekkor hirtelen befogta a szám és hátra hajtotta a fejem. Reflexszerűen húzódtam volna el és már a kezem is lendült mikor hirtelen megharapta a nyakam és szívni kezdte a bőrömet. Meg a jó édes..! Dühösen nyaltam meg a kezét hátha elhúzza végre az arcomból a mancsát, de nem úgy tűnt mintha nagyon zavarná a dolog. A szabad kezével átkarolta a derekam és magához szorított, a fogait pedig továbbra is belém mélyesztette. Mindkét kezemmel dühösen ütlegelni kezdtem a hátát, az oldalát és ahol csak értem. A telefonom csörögni kezdett így dühösen ordítva kezdtem el tépni Hitoshi haját de mikor végre abbahagyta a kínzásomat, túl gyorsan hátrált el ütéstávolságra tőlem. Dühösen zihálva töröltem meg a szám, miközben újabb és újabb terveket kezdtem szőni a megkínzására.
– Nos buznyák? Mit fogsz mondani a nagypapidnak mikor meglátja a nyakadon lévő foltot? – dühösen fújtatva szorítottam ökölbe a kezem hogy megfékezzem az indulataimat, mert ha most neki ugrok, biztosan megölöm. A börtönben pedig nem láthatnám Kakuzut. Legalább is csak ritkán.
– Majd azt mondom neki, hogy üvegeztünk és ez volt az egyik feladat. – na igen, én dühösen is okosabb vagyok mint ez a gyökér.
– És vajon hinni fog neked? – kérdezte gúnyosan. – Úgy tudom elég féltékeny típus. És a szőke srácot is lesmároltad, szóval kitudja milyen messzire vagy képes még elmenni?
– Deidara a barátom és gyümölcs illata van! – oké már belátom, hogy ez nem jó érv. – Ha annyira utálod a melegeket miért csak engem szekálsz? Rajtam kívül van itt még minimum négy srác akik melegek vagy biszexek! – ez de gyáva duma. Mi a fene van velem? Hitoshi gúnyosan kinevetett majd felugrott az asztalra. Mielőtt még egyáltalán felállhattam volna a földről, már el is iszkolt az ajtóig.
– Remélem belehalsz a verésbe amit a vénembertől kapsz majd.
– Majd felveszem videóra hogy mekkorát szexelünk és elküldöm neked ajándékba te kicseszett perverz! – erre már nem is válaszolt csak becsapta maga mögött az ajtót. Dühösen rúgtam bele a szekrénybe majd beleütöttem a falba és hangosan felordítottam amiért egy normális visszavágás sem jutott az eszembe. Ez a szemét pedig kiszívta a nyakam! Esküszöm hogy megölöm! Aztán még egyszer megölöm és aztán lehugyozom és felgyújtom a faszba! – Cseszd meg..
Fáradtan nyöszörögve ültem le Ao mellé az udvaron, két kiflivel a kezemben. Még Konan szúrta ki a folyosóról, hogy újdonsült barátunk egyedül ücsörög az udvaron a reggelijével, és mivel az ebédlőben ma reggel is tumultus volt, úgy döntöttünk kimutatjuk baráti szeretetünket és megzavarjuk a békés reggelét. Kankurou a falnak döntötte a hátát és minden figyelmét a kezében lévő kajának szentelte, vagy épp csak bambult mint általában. Konan túlontúl közel ült Aohoz és nagyon bizalmasan osztotta meg vele annak a történetét, hogy is alakult ki a baráti körünk; hogy jött össze Painnel (vagyis Yahikoval); Kankurounak a testvéreiről is mesélt de azt végül is nem mondta el neki, hogy a Kazekage gyerekei. Rólam pedig nem említette hogyan lettem biszexuális és név szerint sem említette meg Kakashit de még csak a témát sem hozta fel, hogy egy tanárral kavartam. Konan tud titkot tartani, de még is képes órákon át fecsegni a semmiről is. Bezzeg ha kiszakítják a megszokott köréből rögtön balta arccal mered mindenkire.
– Sasori és Obito barátok, Obito szerelmes Deidarába, Sasori pedig Deidara exe. Ja igen és Obito az unokatestvére Itachinak, Itachi pedig Deidara ősellensége. – csak elismerően bólintottam. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy Uchiha az ellenségük és még élnek. Naruto és én kifejezetten különlegesek vagyunk.
– Reggelt! – mászott ki az ablakon Hidan egy hatalmas kiszívással a nyakán.
– Kilógtál Kakuzuhoz? – kérdezte Konan a csúnya foltra meredve.
– Ő lógott be hozzám. – kacsintott mire csak nevetve ingattam meg a fejem. Csakhamar Kisaméék is csatlakoztak hozzánk. Sasori leült Kankurou mellé de nem mondott neki semmit. Valószínűleg neki is feltűnt, hogy kedves barátunk minden agyi kapacitása a rágásra és a légzésre összpontosul.
– Elég szarul néztek ki. – közölte Kisame és egy pillanatra meghökkenve nézett Hidan nyakára, de végül inkább Kankuroura pillantott, aki sokkalta fáradtabb és élettelenebb volt mint mi mindannyian együtt véve. Pedig Itachi szeme alatt most a szokásosnál is durvább táskák helyezkedtek el.
– Nem akarom ezt egy kékbőrűtől hallani. – szólt vissza neki Hidan mire Kisame mosolyogva gyomorszájon vágta, Hidan pedig válaszként combon rúgta. Kisame nem ütött vissza, pedig nagyon úgy tűnt, hogy Hidan felkészült a harcra és ezt nyomatékosítva az összes kiflijét Ao ölébe pakolta, aki meglepő módon egyáltalán nem tartotta ezt furcsának. Túl könnyen alkalmazkodik, ez így nem vicces.
– Én nem tudtam aludni. – kaptam el Hidan kezét és leültettem magam mellé, Ao pedig a szájába tömte az egyik kiflit. – Pedig most nem is voltam hozzá kötve Jégcsaphoz.
– Akkor mi volt a baj? Horkol?
– Nem, csak hünnög.. Viszont vagy meghülyültem, vagy tényleg franciául hünnögött egész este.
– Durva.. Én azt hittem csak tök aranyosan hümmög mikor alszik, nem tudtam, hogy jelent is valamit. – mondta Kisame az említettre nézve aki csak a szemeit forgatta.
– Nem hümmög hanem hünnög. Én szoktam hümmögni. – motyogtam csak hogy pontosak legyünk ezzel kapcsolatban, de Kisame már nem is rám figyelt hanem Nagatot kezdte bökdösni aki egy ideig csak bámult maga elé, majd egy olyan szúrós pillantással jutalmazta Kisame ˝jó fejségét˝ hogy még én is megijedtem tőle. A tekintetéből sugárzott, hogy „Feltöröm a gépedet és minden létező infót kiteszek a közösségi oldalaidra, kezdve a rosszul sikerült szelfieiddel, egészen a kínos gyerekkori képekig és egészen biztos vagyok benne, hogy találok még mást is a képeken kívül.” Na tessék, már pillantás-olvasó is vagyok.
– Ti mit csináltok ha nem tudtok aludni? – kérdezte Hidan csak úgy mellékesen, mindenkinek címezve szavait, de az is lehet hogy a kiflikhez beszélt akiket szép sorjában a combjára fektetett. Mintha a kiflik épp a kivégzésükért állnának sorba. Ez így nagyon szomorú! Ne edd meg őket! Ne így! Légy velük kíméletes és csak harapd le mindegyik fejét, vagy bánom is én! – Szeretnéd az egyiket? – kérdezte Hidan akinek feltűnt, hogy a combján lévő elítélteket bámulom.
– Én nem vagyok gyilkos!
– Oké~. Úgy teszek mintha érteném. – megingattam a fejem és inkább válaszoltam az eredeti kérdésre. Sajnálom kiflik, nem menthetlek meg titeket a sorsotoktól, így inkább gyáva emberként behunyom a szemem és nem veszek tudomást a szenvedésetekről. Hova tart ez a világ?
– Ha nem tudok elaludni, kis Deidarákat számolok egy réten. – legyintettem hanyagul. Kár hogy ez a módszer nem mindig válik be.
– És te Itachi?
– Kis Deidarákat taposok el egy réten. – meghökkenve néztem rá, amin kissé meglepődött. Hogy az lepte-e meg, hogy meglepett a válasza, vagy hogy hangosan kimondta pedig nem akarta azt nem tudom. Ez a gondolatmenet már ott elveszett mikor meglepődtem. Kisame hangosan nevetett mire Kankurou észbe kapott és Sasori is megrezzent. Valószínűleg a vörös azonosult Kankurou állapotával és ő is lement alfába, de Kisame és Hidan hangos nevetése kizökkentette őket.
– Remek, mostantól tuti megjelensz majd a rétemen mikor aludni próbálok. Mindegy, majd ott is megverlek. – duzzogtam.
– Hn. (Álmodban sem tudsz majd legyőzni.)
– Mit mondott? – kérdezte Konan kíváncsian.
– Feltörlek mint egy tojást! – ordítottam rá mire a szemöldökét ráncolva meredt maga elé. Büszkén húztam fel az orrom, kiélvezve, hogy visszatért a beszélőkém és végre egy frappáns visszaszólást tudtam produkálni. Na hol vagy te Kancsó?! Most szóljál be!
– Hn.. (Ez egyszerre nőies és morbid..)
– Nőies? – kérdeztem abban reménykedve hogy rosszul hallok, de ekkor ismét átgondoltam amit mondtam.. Francba! – Ugh.. Nem úgy, te perverz! – a fáradtság nincs jó hatással az eszemre.
– Hn? (Milyen eszedre?)
– Ne olvass a gondolataimban! – mordultam rá dühösen.
– De ő ezt hogy a francba érti? – kérdezte Kisame Nagatot aki csak unottan vállat vont.
– Te belül is épp olyan szőke vagy mint kívül.
– A hajam színét ne egyeztesd össze az agyammal! – vitatkoztam tovább és most az sem érdekelt, hogy mondott egy mondatot, pedig nem is volt neki muszáj mint a próbán. Itachi a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– Mert ha belül nem szőke vagy, akkor.. sötét?
– Igen! – a többiek ezen nevetni kezdett amit nem igazán értettem, de aztán eszembe jutott az a szőke nős vicc. A picsába! – Nem! Nem úgy értettem! Én nem vagyok hülye! És amúgy is, csak féltékeny vagy rám mert nekem legalább vidám a kisugárzásom, te meg egy analfabéta, lusta, sötét menyét vagy!
– Szőke picsa.
– Sötét fruska.
– De cuki, új becenevek? – kérdezte Kana az ablakpárkányon könyökölve mire mindketten dühösen ordítottunk rá, hogy ez egyáltalán nem cuki! Ezt a napot is cseszhetem.. Kana csak a szemeit forgatta, majd átmászott az ablakon és meglepő módon Itachi mellé telepedett.
– Hé Hidan, Kakuzu hány éves? – kérdezte hirtelen Kankurou.
– Gyönyörű időnk van. – lelkendezett az albínó, elég feltűnően kerülve ki a válaszadást. Egyébként ez jó kérdés. Én azt hittem, hogy az egyetemen tanít és onnan ismeri Kisamééket, de a múltkor valami olyasmit hallottam, hogy orvos. Pedig esküdni mertem volna, hogy pénzügyet tanít vagy ilyesmi.
– Miért érdekel? – néztem Kankuroura aki válasz helyett felém tartotta a telefonját. Elvettem a készüléket és a megnyitott tweetter fiók posztjait olvasgattam, ahol egy fiatal kislány épp a kórházban fekve készítette egy kis videót amiben Kakuzu fehér köpenyben ült egy másik beteg mellett és nagyon úgy tűnt, hogy épp dolgozik. Ami érdekesebb volt, azaz alatta lévő komment szekció.. Egy farkasos profilkép alatt valaki azt saccolta, hogy a videóban lévő orvos (Kakuzu), vajon hány éves lehet, mert egész fiatalnak tűnik, pedig esküdni mer rá, hogy 10 éve őt is Kakuzu kezelte és azóta mintha egy napot sem öregedett volna.
– Kakuzu hány éves? – kérdeztem meg én is úgy am blokk mindenkitől, hátha tudja valaki.
– Szerintem vérzik a köldököm. – motyogta Hidan, mire kérdőn kaptam felé a fejem. Kisame a szemöldökét ráncolva meredt Hidanre, ugyanis az albínó egyáltalán nem akarta lecsekkolni, hogy tényleg vérzik-e a köldöke, vagy esetleg csak izzad. Nagato orvosolta a gondot és felhúzta Hidan felsőjét de se vér, se izzadtság, csak egy mosolygós smiley a köldöke felett.
– Most olyan érzésem van mintha az a kis fej kinevetne minket amiért hittünk neki.. – motyogtam.
– Mikor felébredtem már ott volt. Lányokkal lenni egy szobában nem túl felemelő érzés. Még jó, hogy nem vagyok szűz, máskülönben folyton zavarban lennék a sok melltartó miatt.
– Inkább azért nem vagy zavarban, mert meleg vagy, nem? – kérdezte Kankurou mire szinte mindenki tök értetlenül nézett rá és bár én nem értettem miért mondott hülyeséget, én is csatlakoztam a „te hülye vagy?” nézéshez. Bocs haver, ez a bosszúm amiért magamra hagytál egy buszos kiránduláson és miattad Jégcsap vállán aludtam.
– Több nővel voltam mint te és Deidara. Háromszor többel.
– Hé! – kaptam felé a fejem dühösen. – Honnan tudod, hogy hány lánnyal feküdtem le?
– A naplódban olvastam.
– Nincs is naplóm.
– De Tweetered van és ott azt írtad, hogy életedben egyszer volt komoly kapcsolatod nővel.
– Te követsz engem Tweetteren? De hogy? Kamu a profilom.
– Beírtam a keresőbe, hogy Menyét és Uchiha. Rögtön kiadta a személyt aki a legtöbbször használja ezeket a szavakat. Ráadásul pont akkor kezdted el Jégcsapnak hívni amikor a valóságban is elkezdtem hallani. – akkor Hidan most okos? Nekem eszembe sem jutott volna hogy így keressek rá valakire.
– Feltörni a gépét és onnan belépni a tweeterébe sokkal gyorsabb és biztosabb. – köszönjük Nagato, most aztán megnyugodtam, hogy van egy hakker ismerősünk de tényleg.. Bár ez a tény eddig sem nyugtatott meg. Azt hiszem már tudom ki találta meg azt a sok kínos infót és videót a gólyákról. Hogy erre miért nem gondoltam előbb?
– Hn. (Mert hülye vagy.)
– Hm. (Nem kérdeztelek.).. Ne olvass a gondolataimban! – vágtam hozzá egy marék száraz füvet ami a kezembe akadt, de nem repült el odáig.
– Nem tudom hogy irigy vagyok-e a kapcsolatotokra vagy inkább örülök, hogy nekem nincs ilyen. – jegyezte meg Kisame amit nem igazán értettem. Ki akarná, hogy egy Jégcsap olvasson a gondolataiban? Én biztos nem!
A foci sosem tartozott a kedvenc sportjaim közé.. Nem is értem miért mentem bele, hogy játsszak. Inkább a túlbuzgókkal kellett volna tartanom hiába ordibáltak velem, hogy ne menjek. Mit csinálhattak volna, ha mégis csatlakozok hozzájuk? Kizárnak a folyosóra? Ja, végül is ezt tenném én is.
– Nem szereted a focit? – kérdezte Hidan mikor megállt mellettem.
– Nézni jobb mint csinálni..
– És még te nevezed Itachit lustának? – nevetett ami miatt csak még inkább elment a kedvem a dologtól. Itachi ugyanis nem messze tőlünk épp Kancsónak segített nyújtani és úgy tűnt jól elbeszélgetnek valami rém unalmas dologról, mint a foci, a nyújtás, a cipők meg ilyenek.
– Jégcsap agyilag lusta és fizikailag produktív. Én épp az ellenkezője vagyok. Ez az épeszű magyarázat arra, hogy eddig miért nem jött rá, hogy valójában én vagyok a lusta és nem ő. – és ez az egyetlen oka annak, hogy kijöttem focizni. Na meg, hogy a túlbuzgók kizártak a köreikből. Most buzoghatok idekint a tűző napon...
– Első meccs! A rózsaszín és a fekete csapat! – ordította el magát a rókaképű senpai. Azt hiszem Osaki a neve. Hidan átment a pálya másik oldalára Kancsóval együtt. A fekete csapat is gyülekezni kezdett így ráérősen odaballagtam hozzájuk és megálltam Ao közelében.
– Rendben én leszek a kapus oké? Jó, rendben szóval kell két hátvéd oké? – ez vagy beszívott vagy tényleg ennyire oké és rendben. – Az egyik te leszel jó? – nézett rám mire csak bólintottam. Nem vagyok otthon a szabályokban de félpályáig felmehetek nem? Meg a védés az egyik feladatom? Kit érdekel, ez csak foci. – Oké-oké akkor te meg a másik rendben? És akkor te leszel a középhátvéd jó? Jó? Rendben, akkor ért valaki a focihoz? Nem? Senki? Jó, oké, akkor eddig megvagyunk négyen és te, meg te és te közép csatárok vagy mik lesztek. Oké? Elvileg azt beszéltük, hogy nyolcas csapatok legyenek de valami tizenegyen kéne lennünk de aztán azt mondták legyenek nyolcas csapatok, szóval.. A többiek cserék? Jó, akkor a többiek cserék lesznek, jó? – kérdőn néztem Ao-ra aki Itachival együtt csatár lett vagy mi. – Oké! Megvagyunk! – ordította el magát az okés csávó így felmentünk a pályára. Hidan is csatár lett, Kana pedig valamilyen érthetetlen oknál fogva a kapuban állt. Ez még jól jöhet, legalább tudom hova kell rúgni. – Kezdhetünk?! – ordított ki a kapuból a csávó. Oké~ én őt is szívesen rúgnám, ezt így most eldöntöttem, jó? Oké? Rendben aranyom. Ez jó, ezt majd elsütöm. Alig hogy elkezdődött a meccs, a rózsaszín csapat máris kapura lőtt, de a senpai kivédte és valamiért nekem adta ki a labdát, amit Hidan rögtön elvett tőlem. Értetlenül pislogtam utána, majd valahogy eljutott a tudatomig, hogy tegnap is vesztettem egy analfabéta Menyét ellen, ma nem fogok veszíteni pár rózsaszín pólós lány (és Hidan) ellen. Na meg elcsíptem Itachi szemforgatását mikor elvették tőlem a labdát bár ez csak mellékes információ ami csak egy hangyafasznyit idegesít. Futni kezdtem Hidan felé, csak hogy őt kicselezte Itachi, de bánja a fene, én Itachira is rámegyek.
– Deidara ő a csapattársunk! – nekem Itachi nem a csapattársam.. És nem is számított rá, hogy támadok, ami előnyhöz juttatott így végre megszeretem a labdát és jó erősen elrúgtam Kancsó felé. Bár a kapuba nem találtam be, de az a fájdalmas nyüszítés mindent megért. Jégcsap dühösen lökte meg a vállam ezzel hívva fel magára megtisztelő figyelmemet.
– Mi van? – flegmáztam cseppet sem elegáns módon. Szőke hercegből lefokozom magam egyszerű de nagyszerű festővé.
– Hn.. (Ha nem tudsz rendesen játszani akkor állj ki..)
– Tudok rendesen játszani. – húztam fel az orrom és érzékelve a mozgást rögtön futásnak eredtem a labda felé, ugyanis míg mi egy nagyon rövid kis párbeszédet folytattunk, a rózsaszín csapat támadásba lendült. Még épp időben zavartam be a lány toporzékolásába. Valószínűleg nem tudta eldönteni melyik lábbal rúgjon kapura. Nekem ezt szerencsére nem kell eldöntenem, elvégre mindkét lábam aranyat ér (hamis aranyat, de legalább szépen csillog). Jégcsap elcsatlizta előlem a labdát mire forrni kezdett a vérem és ezúttal sokkal komolyabban vettem a játékot. Legyen ez a visszavágó a tegnapi vereségem jóvátétele gyanánt. Még megnyerhetem a Jégcsap kupát amit ősidők óta a Menyétek birtokolnak, de ezúttal nem így lesz. Narutoval majd kitesszük a nappaliba és ráment szürcsölve gyönyörködünk benne a gyertyafényben (kandalló híján). Elállva Itachi útját torpantam meg hirtelen, de neki eszébe sem jutott lepasszolni valakinek a labdát, amire számítottam is, én sem adom senkinek amint megszerzem. Csak Kancsót rúgom majd meg vele, hátha megunja az erős rúgásaimat és végül majd menekülni fog a kapuból.
– Ti egy csapatban játszotok!
– Mi nem vagyunk egy csapat! – ordítottuk tökéletesen egyszerre a kapuban ácsorgó senpaijunknak. Morogva néztem farkasszemet a menyéttel akinek sugárzott balta arcáról a düh és a versenyszellem.
– Ne itt civakodjatok már! Mi focizni szeretnénk!
– Dugulj el! – ismét tökéletes összhangban ordítottunk a nem tudom kire. Valahonnan hallottam, hogy Kisame hangosan nevet rajtunk. Na várj csak te halképű, amint ellenetek játszunk majd, szétszedlek téged is. Egy elszabadult farkas vagyok! Na jó, egy kiskutya de a kicsikbe van a legtöbb harag, és még aranyosak is.
– Az ItaDei házaspárt megkérem, hogy rúgja el a labdát és csak aztán teperjék le egymást! – na ezen mindketten megütköztünk és ez Itachi arcára is kiült, meg gondolom az enyémre is. Hidan felé néztünk aki csípőre tett kézzel várta, hogy most akkor mi lesz.
– Hn? (Kinyírjuk?)
– Ez nem is kérdés. – morogtam elszántan mire Itachi lepasszolta nekem a labdát én meg jó erősen Hidan felé rúgtam aki megpróbálta elkapni, de az ItaDei szó hallatán olyan dühös lettem, hogy a labda valami szuperszónikus (najoo, nem) löketet kapott a dühömön keresztül mert Hidan combján akkorát csattant a műbőr, hogy azt még hallani is fájt volna, ha nem mondta volna ránk, hogy házaspár vagyunk.
– Mi a fene bazd meg?! – ordította dühösen de mikor aztán még is inkább elhallgatott és mintha az esélyein kattogott volna. Most kicsináljuk az biztos.
– Cserét kérünk! Két fekete és egy rózsaszín! – ordítottam le sem véve a szemem az albínóról, aki rögtön futásnak eredt mi meg Itachival utána. Megbánja még hogy egy lapra helyezett minket Itachival.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése