Sziklarejtek árvája 53. rész

Ez a harmadik évad.. De mi is az a szerelem?

A napok gyorsan teltek, de semmi sem változott.. Felvettük az óráinkat és lefotóztuk egymásét, így tudni fogom, hogy Kankurou és Konan épp suliban van-e vagy sem. Még Hidan órarendjét is lefotóztam ahogy ő is az enyémet. A gólyatábor utáni hétvégéről valamiért mindenki mélyen hallgatott, de mivel én sem akartam róla beszélni, így nem firtattam a dolgot. Jégcsappal azóta nem futottam össze, bár ez azért lehet mert folyton körülvettem magam Kankurouékkal és ha nem velük beszéltem éppen, akkor elmélyülten olvastam. Sasuke azóta nem jött át, Naruto pedig az esték nagy részét vagy velem tölti, vagy pedig a barátaival lóg valahol. Elvileg összekaptak a buli miatt, ami azért furcsa mert a buli utáni napon még semmi baj nem volt. Naruto pedig elég furcsán magyarázta el, hogy min is vesztek össze, ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy a polipoknak semmi köze a vitájukhoz. Vagy lemaradtam valamiről és a polipból készült ételek mégis csak fontosak ahhoz hogy megértsem a történetet. Sasorira néztem aki az utat figyelte és az egyik festményről beszélt amit a kiállításon láttunk. Ez így majd nem olyan volt mint egy randi, és az, hogy kihangsúlyoztuk, hogy ez nem randi, még inkább kínossá tette. Eredetileg Sasori úgy tervezte, hogy Obito is velünk jön meg Kankurou, de mindketten lemondták. Kankurou azért mert az apja ideutazott egy megbeszélésre és úgy döntött, hogy tölt egy kis időt a gyerekeivel, ha már itt van. Viszont gőzöm sincs, hogy Obito miért mondta le.. Zavartan hallgattam Sasorit akinek a kis monológja elkezdett teljesen más irányba mutatni.. 

– Most tesztelsz, hogy figyelek-e? Mert ha igen, akkor nagyon bénán csinálod. – amúgy meg az is csak egy buta mítosz, hogy egy pasi nem tud egyszerre több mindenre figyelni. Vannak helyzetek amikor igaz, de én tudok egyszerre figyelni valakire és közben hülyeségeken gondolkodni. És tudok egyszerre enni meg beszélni is, bár ezért eddig senki nem dicsért meg. 

– Tudom, hogy tudsz egyszerre két dolgot is csinálni. – van hogy többet is. – Csak eléggé más vagy mint általában. 

– Új hajgumi. 

– A hajgumikkal személyiség is jár? – kérdezte szarkasztikusan, de tettettem a szőkét és folytattam a játékom amibe óhatatlanul is belement. 

– Ezt olcsón vettem szóval elég gagyi személyisége van, ráadásul szürke, ezért vagyok depis. Na meg a színe nem megy a cipőmhöz és ez tök lehangoló. A hajgumim sötétszürke, pedig ehhez a cipőhöz a világosszürke passzolna. 

– Olcsó mint amilyennek gondolod magad, sötét szürke mint amilyet egy bizonyos Uchiha is szokott hordani és cipő mert ismét menekülsz. 

– Kicsit sem furcsa, hogy tudod milyen színű hajgumit hord Mr. Nagyképű, a másik két elméletet pedig kikérem magamnak. – nevettem kínosan és a hajamba túrva sóhajtottam fel. – Miért érdekel ez téged ennyire? 

– Mert még mindig szeretlek és rossz látni, mikor szomorú vagy. – bárcsak ne lett volna akkora pöcs még anno. Terhes ex és keménykezű nagyi ide vagy oda. Bár nem mintha ez számított volna, mert végül is én nem voltam szerelmes belé, akármilyen szörnyen hangzik. – Mit mondott Itachi ami ennyire rosszul esett? 

– Miért esne rosszul bármi amit mond vagy tesz? És miért pont veled beszélném ezt meg? – kérdeztem meredten bámulva az utat, hogy még csak véletlenül se kelljen rá néznem. 

– Azért mert barátok vagyunk. Legalábbis én szeretném ha barátok lennénk. 

– De exek is vagyunk. Csak egy pszichopata barátkozik az exeivel. 

– Milyen ostoba oldalon olvastad ezt? – a kis madáron mondta valaki, de nagyon sok agy halott idézet is van ezzel kapcsolatban az arc könyvben. Sasori hangosan felsóhajtott. – Deidara akárhonnan nézem, szereted Itachit. – na erre mindkét szemöldököm felszaladt és magyarázatot várva fordultam felé. – Amíg együtt voltunk, szinte folyton róla beszéltél. Ha szóba jött az iskola, Itachi volt az elsődleges téma. Ha pedig Narutóról volt szó, szóba került Sasuke és rajta keresztül Itachi. 

– Ez nem igaz! Egy csomó másról is beszéltünk. 

– Nem azt mondom, hogy más dolgokról nem beszéltünk, csak azt hogy durván az esetek többségében ő volt a téma. 

– Te hozod fel őt folyton, nem én! Vagyis akkor te szereted őt, nem én! – grimaszolva pillantott rám, majd vissza az útra. 

– Mi lenne ha félre tennéd az Uchiha utálatodat és végig gondolnád a dolgokat? Deidara, nem volt olyan nap amikor ne beszéltél volna róla valamilyen formában. Szinte mindenről ő jutott az eszedbe és folyton keresztbe tettél neki. Még egy listát is írtál, hogy mi fog kelleni egy Itachi fanclubhoz. – már épp közbe akartam vágni de ő gyorsabban folytatta. – Mikor elmentünk egy étterembe és szerepjátékoztunk te Itachit játszottad. 

– De előtte meg téged! 

– Mert én ott voltam az orrod előtt! – de Itachi nem, és ezt ki sem kellett mondania. – Eleinte vicces volt hogy ennyire ki tudod hozni a sodrából és valószínűleg soha nem hallottam volna tőle olyan béna káromkodásokat de egy idő után ez már nem volt vicces. Verekedtetek, durván karmoltátok, ütöttétek és haraptátok egymást. Mintha az állatias vonzalmat kettőtök közt nem szexel hanem egymás püfölésével vezettétek volna le. És ha épp nem verekedtetek akkor tök idióta dolgok miatt kergetőztetek. Elvetted a szendvicsét, ami miatt persze hogy megkergetett. Minden felnőtt gondolkodású ember ezt csinálja. A lányok süteményt vittek neki, mire te megsértődtél, hogy miért halmozzák el mindig valami keserű borzalommal. Ennek ellenére mégis kikaptad a kezéből és több mint a felét begyömöszölted a szádba, ő pedig pislogás nélkül bámult rád aztán mikor észbe kapott próbálta vissza szerezni, de te elfutottál és futás közben megetted a maradékot is. Ezek után az egész délutánt a gyengélkedőn töltötted mert fájt a hasad. Egy másik napon azt ecsetelted, milyen szavakat próbáltál megtanítani neki és hogy ezt követően eljátszottál egy romantikus darabot büntetés képp. 

– Jó-jó, felfogtam! De ettől még nem szeretem! Utálom őt és vicces csesztetni, ennyi. 

– Még nem fejeztem be. Ott van a tény, hogy egyedül neki adsz egy csomó becenevet. Még a barátaidnak sem adtál becenevet soha és engem is csak ritkán becézgettél pedig egy párt alkottunk. – mintha sértettséget hallanék a hangjában. Most komolyan, mit kellett volna csinálnom? Adjak neki is sértő beceneveket? Egy csomószor hívtam őt Dannának, ami azért sokkal jobb mint a Jégcsap! És nem csak Itachit szívatom ezzel! 

– Itachin kívül Obitot és Sasukét is folyton becézem! 

– Jégkása és Jégkocka, nahát, nem ismerős ez valahonnan? 

– Mi van?! 

– Csak azért becézed így őket, mert közük van Itachihoz. – mondta ki a nyilvánvalót. – Figyelj Deidara mikor még együtt voltunk aggódtam Kakashi miatt és Iruka miatt is, de Itachi zavart a legjobban mert köztetek olyan kapcsolat volt ami köztünk nem. 

– Mi szexeltünk, Itachival meg verekedtem! – most komolyan, mi a fene folyik itt?! 

– Rólam sosem áradoztál senkinek, vagy ha mégis akkor biztos Itachi előtt tetted, hogy tudat alatt is húzd az agyát mert te is tudod, hogy mit érez irántad. Ráadásul.. 

– Stop! Mi a fészkesről beszélsz? Hogy mit érez irántam? Utál! Ez egyértelmű! – vágtam a szavába dühösen. 

– Szerelmes beléd te idióta. – sóhajtotta fáradtan és a testtartása is megváltozott. Mint aki feladta, vagy nem is tudom.. Meredten bámultam rá, próbálva felfogni amiket mondott és egy nagy egészet látni, de nem ment. Itachi utál engem. Vagyis gyakran kiidegelem.. Amúgy meg ő mindenkinek segít ha tud, főleg ha komoly dolgokról van szó. – Te vagy az egyetlen aki fel tudja húzni, az egyetlen aki után képes órákon át rohanni mikor nagyon érett módon meghúzod a haját. És az az adománygyűjtős dolog amit az anyja szervezett. Sasuke nem volt ott, de Itachi minden alkalmat megragadott, hogy veled legyen és ahogy rád néz.. – idegesen szakítottam félbe. 

– Valamit nagyon félre értesz vele kapcsolatban. Nem azért futott utánam, mert szeret engem. Meg akart verni és sokszor tényleg szétvertük egymást. Ha valakit szeretsz, akkor nem vered meg! – céloztam itt arra is amikor Sasori ütött meg engem. Szemétség tőlem úgy terelni a témát, hogy közben őt bántom, de kezd elegem lenni abból, hogy az én érzéseimről papol miközben semmit nem tud! 

– Kivéve ha óvodások szintjén szeretitek egymást, ugyanahhoz a nemhez tartoztok és az egyiküket Uchiha Itachinak a másikat meg Iwatoshi Deidarának hívják. 

– Te hülye vagy.. – nevettem kínomban és elfordultam tőle. 

– Nálad nem nagyobb. – nem válaszoltam. Sztrájkolok. Amint Konohába érünk kiszállok a kocsiból és mehet amerre lát, legközelebb pedig ha kiállításra akar menni, mehet egyedül, pláne ha ilyen messze van. – Nem azt mondom, hogy minden meleg pár veri egymást. Csak arra próbáltam kilyukadni, hogy ti ketten ilyenek vagytok. Talán csak testi kontaktust akartál kialakítani de nem tudtad hogyan csináld. Ez az egész kettőtökkel még azelőtt kialakult, hogy rájöttél, vonzódsz a pasikhoz is. – hallgass már el.. – Itachi nem feküdt volna le veled, ha nem érezne irántad semmit. 

– De igen mert pasik vagyunk! – mordultam fel dühösen. – Tombolt bennünk a tesztoszteron és épp rosszkor voltunk rossz helyen. Én tovább gondoltam, de Ő nem! Meg akartam vele beszélni, de Ő nem! 

– Mert megbántottad! 

– Az Uchihák nem bántódnak meg! 

– Hagyd már abba ezt a baromságot az Uchihákról! – ordította el magát dühösen és ezúttal sokkal hangosabb volt mint amire számítottam. Idegesen markolta a kormányt és benedvesítette az ajkait majd halkabban folytatta. – Beskatulyázod őket. Azt mondod érzéktelenek, erősek, okosak és tökéletesek de ez rohadtul nem igaz. Rengeteg elvárásnak kell megfelelniük. – most Obitóról beszél. Jó tanuló és ő is sok mindenhez ért de sokat kell érte dolgoznia. Ezt eddig is tudtam, de.. Most miért érinti ez ennyire rosszul? – Sokkal érzelmesebbek mint az átlag. Itachi is az. Igaz hogy őt nem ismerem annyira, de tudom, hogy ő is ilyen. Főleg ha rólad van szó, vagy a családjáról. Obito különleges eset a balesete miatt, és tudom hogy nem vagyok egy minta barát, de amióta szakítottunk sokkal többet beszélgettünk. Igen, egy Uchiha marha kemény és rideg tud lenni, képesek egy kedves mosolyt erőltetni magukra ha üzletet akarnak kötni vagy csak úgy szimpátiát kialakítani, de erre sokan mások is képesek. Itachinak egyértelműen rosszul esett amit mondtál, mert ő valószínűleg komolyan gondolta veled, csak ahogy ismerlek nem igazán adtál neki esélyt arra, hogy ezt közölje. 

– Felhívhatott volna. Vagy írhatott volna, de nem tette. Amit pedig a suliban mondtam azért bocsánatot kértem tőle. Nem akartam hogy mindenki tudja, mert ő még is csak egy Uchiha és rendőr akar lenni.. 

– És hozzá fűzted hogy nem akartad hogy tudjanak rólatok? 

– Most ezzel mi a baj? 

– Ha valaki akit szeretsz azt mondja neked, hogy tartsátok titokban ami kettőtök közt történt, az neked hogy esne? – kibaszott szarul. Idegesen haraptam be a szám és a megszáradt bőrt kezdtem el lerágni róla ezen vezetve le a dühöm. Most gyakorlatilag magamat zabálom, ha már más nem zabál.. 

– Ki miatt aggódtál még? Kakashit értem, de Iruka? – próbáltam terelni, bár nem épp a jó irányba. 

– Iruka szerelmes Kakashiba, Kakashi pedig beléd. És mivel közel álltok egymáshoz Irukával azt hitem talán te meg ő.. 

– Viccnek is rossz.. Ki volt még? 

– Nem lényeg. 

– Kanos vagyok, szexelhetünk ha őszinte leszel. 

– Naruto, Kankurou, Hidan, Itachi, Kakashi, Iruka, Obito, Sasuke és valamilyen érthetetlen oknál fogva Nagato. 

– Aha. Az előbb hazudtam. 

– Én is. 

– Vajon miért nem hiszek neked? 

– Mert mindenkiben a hibát keresed. – na persze. – Tudtam hogy hazudsz. Túl ideges vagy ahhoz, hogy lefeküdj bárkivel is. 

– Akkor miért válaszoltál? 

– Egy próbát azért megért. – na ja.. Kéne egy másik téma ami nem köthető Itachihoz. Bár jelenleg semmi nem jut eszembe amihez ne tudnám kötni. – Beszélned kéne vele. – vajon miért az exeim adnak tanácsot ha pasikról van szó? Kakashi segített Sasorival kapcsolatban, hogy le tudjam zárni és ha még is vele akarok lenni akkor meg új lappal tudjak majd indulni. Erre Sasori meg Itachival kapcsolatban próbál nekem segíteni. Ez normális amúgy vagy ők ketten bérgyilkosok lennének? – Bekanyarodok a McDirve-ba, döntsd el mit akarsz enni. 

– Nem vagyok éhes. 

– Ezt általában lányok szokták mondani. Nem kérnek, aztán megeszik a másikét. 

– Nem rossz ötlet. Lehet a nőknél ez egy csendes bosszú amiért megbántjuk őket. 

– Nem hiszem. – jó amúgy én sem. – Megbántottalak? – esett le neki mire elröhögtem magam. – Most szórakozol vagy tényleg megbántottalak? Mert ennyit nem ér az a fapofa. – nevetve ingattam meg a fejem Itachi újabb becenevén. Pedig mennyire kiállt mellette az imént, erre most hirtelen már nem ér annyit. 

– Tényleg szeretsz engem? – akadtam meg mire egy „ezt most komolyan kérdezed?” pillantással reagált le. De ha szeretünk valakit nem ütjük meg és nem bántjuk, meg nem erőltetünk rá semmit. Most akkor vagy kihozom másokból az állatot vagy vonzom a gyilkosokat. Valamiért mindig itt lyukadok itt. Mikor ránk került a sor, Sasori letekerte az ablakot és rendelt nekünk kaját meg inni valót. A parkolóban leállította a kocsit, így kiszálltunk és felnyitva hátul a csomagtartót nekiültünk kajálni a csillagos ég alatt a hivatalosan is nem-randinkon. Mikor a blokkért nyúltam volna, Sasori összegyűrte és a közeli kukába dobta. 

– Hé! Megbeszéltük még a kapcsolatunk elején, hogy nem fizetsz helyettem soha! 

– Annak a kapcsolatnak már rég vége. Ez a harmadik évad. – értetlenül pislogtam rá de végül inkább vállat vontam. Végül is tud Kakashiról és valószínűleg most Itachit tartja a következő ˝évadnak˝. 

Már lassan éjfélre járt az idő mire haza értem. A bejárati ajtónál kiszúrtam Iruka cipőjét így csendben haladva indultam el a konyha felé, ahol sejtéseim szerint találhatom. A villany valóban égett a kis helyiségben, a középkorú férfi pedig az asztalnál ült és egy füzetbe írogatott. Valószínűleg az idei tanévet tervezte, hogy min változtasson a tavalyihoz képest, mik az új tantestületi szabályok és változások meg hasonló felnőttes dolog, amihez nem igazán értettem. Érkezésemre felpillantott és mosolyogva tolta el maga előle a füzetet, ezzel is jelezve, hogy rám figyel. Ezen elmosolyodtam és leültem vele szemben az asztalhoz. 

– Milyen volt a kiállítás? – ilyenkor hajlamos voltam úgy érezni, itthon vagyok. Iruka a maga furcsa módján olyan volt mint egy szerető édesanya, és bár egyértelműen férfi, mégis sokkal inkább tekintettünk rá anyuka ként Narutóval. De szerencsére ezen nem sértődött meg, mert bár a megnevezés kissé furcsa, maga a jelentése nagyon is szíven találta. De Oonoki papust senki sem helyettesítheti, és van rá egy gyűrött zsebkendőm, hogy a papus soha nem hagyott volna kettesben Kakashival a történtek után. Szóval bár nagyon szeretem Irukát és a történtek után is képes vagyok ennyire örülni neki, azt azért le kell szögeznem, hogy még mindig nem bocsátottam meg neki teljesen. Viszont valamivel ellensúlyozza a dolgot, hogy utána titokban szexeltem a nagy szerelmével és emiatt cseszettül bűntudatom van. Így jobban átgondolva.. Milyen elcseszett döntéseket hoztam az elmúlt években? Normális vagyok én? – Elkalandoztál Deidara-kun. – épp összeomlik a világom mert nagyon úgy fest, hogy Itachival akarok lenni de visszagondolva az előző két kapcsolatomra most nagyon arcul csapnám magam.. 

– Kankurou nem jött. És meglepő módon Obito sem. Szóval Sasori és én kettesben maradtunk.. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt kínos. – ezen halkan nevetett miközben felállt egy pillanatra a székről, de csak hogy teát töltsön nekünk, és futólag azt is megtudakolta, hogy vacsoráztam-e már. Sasori egy idióta. Sosem tudnék máshogy tekinteni Irukára mint egy szülőre. A történtek ellenére, vagy talán épp a történtek miatt, de fontos részévé vált az itteni életemnek. Naruto befogadott a családjába, otthont adott nekem és ragaszkodni kezdett hozzám. Magányos volt ahogy én is. Naruto a tudta nélkül gyűjtötte maga köré az embereket, mégsem volt senki akinek „Üdv itthon”-nal köszönhetett volna mikor belép az ajtón. Miközben a kiállításról meséltem, egyre inkább azon kezdtem el agyalni, hogy mégis mihez kezdjek ha elvégzem az egyetemet. Felvettek, ez igaz és a gólyatáboron is túl vagyunk, de mihez kezdjek ha lediplomáztam? Tényleg szükségem van erre a papírra? Mit tanuljak azután? És kivel fogok élni? Hol fogok élni? 

– Gondolkodtál rajta, hogy újra járni kezdj vele? – a kérdés nem ért váratlanul. Iruka nem tud a Kakashival való viszonyomról és nem is akarom, hogy tudomást szerezzen róla. Túlságosan szégyellem előtte, főleg mivel tisztában vagyok az érzéseivel. Ennek ellenére mégis lefeküdtem Kakashival. Ha az anyád szerelmes egy pasiba aki aztán veled kefél, az a te hibád vagy a pasi hibája? Általában egy fiatal lány és egy idős pasi szokott lenni ebben a forgatókönyvben, de mi mindhárman pasik vagyunk. Bár a szőke ribi akár még illene is rám, ha nem kérném ki magamnak, hogy pasi vagyok.. És nem vagyok ribi sem, bár ez most fejben sem tűnik túl meggyőzőnek. Ha az ember alulra kerül egy kapcsolatban, meglepően kínossá válik számára a téma. 

– Nem akarom hogy hozzám érjen. Barátként eltudom fogadni, de van amikor tesz egykét megjegyzést és máskor ez vicces lett volna, de így hogy exek vagyunk, nem igazán tudok rajta nevetni. – és ez a kiokítás Itachival kapcsolatban csak még inkább kiakasztott. Pedig elég sok igazság volt abban amit mondott és ha valaki más mondta volna.. Ha Kankurou, Konan vagy Hidan mondta volna.. Pedig Sasori fantasztikus srác, és annyira a barátja akarok maradni.. – Honnan tudjuk ha szerelmesek vagyunk? – kérdeztem mert valamiért az elmúlt időben úgy éreztem tönkrement az agyi kapacitásom és kell egy alapos helyre pofozás. Ha nem így lenne, valószínűleg nem beszélnék erről hanem cselekednék. 

– Hát.. Nem tudom pontosan, mert az emberek sokszor csak azt hiszik, hogy szerelmesek. Mikor fiatalabb voltam sok barátnőm volt, igazán komolynak tűnt a kapcsolatunk. Szeretve voltam és viszont szerettem, minden kapcsolat más volt és az adott pillanatban különleges is. De egy idő után egymásra untunk. – nagyon értelmesen nézhettem mert elnevette magát. – Te mit éreztél Sasorival? 

– Elvoltam vele. Megvolt az intimitás de zavart ha nyilvános helyen túl.. Hogy mondjam? Szóval ha megfogta a kezem az még nem zavart annyira, de ha a derekamra tette a kezét vagy bármi ilyesmi attól kirázott a hideg és a rossz értelemben, de ő ezt nem értette meg. 

– Talán csak az zavart hogy nem férfiként bánt veled. 

– Mikor barátnőm volt és ő érintette meg az oldalam, vagy a farzsebembe csúsztatta a kezét az nem zavart.. De igen, talán tényleg az volt a gond, hogy Sasori kissé túlságosan is nőként bánt velem. Barátként jobban kedvelem és az sem hiányzik. – céloztam itt a szexre, de nem úgy tűnt mintha Iruka értené így inkább csak legyintettem. – Honnan tudod hogy szerelmes vagy Kakashiba? – kínosan pillantott félre. Egy ideig csendben volt csak néha hallatott valami hümmögés/hünnögés félét, de úgy tűnik az ő titkos nyelvét nem ismerem. 

– Ő más.. Számomra más. Szeretném ha boldog lenne, még akkor is ha nekem fáj. Olyan hatással van rám ahogy senki más és folyton őt keresem, nem tudok logikusan gondolkodni ha róla van szó, vagy ha a közelemben van. Nem tudom megmagyarázni miért szeretem, mert neki is vannak hibái. Olyan hibái ami miatt másokat már reflexből elkerülnék, de őt mégsem kerülöm. Fáj hogy elutasító velem, miközben én csak az élete része szeretnék lenni. Fáj amikor tudom, hogy nem láthatom, mert nincs jogom hozzá, hogy láthassam, mert ő nem akar látni. Engem nem. – a torkom összeszorult miközben hallgattam. A szerelem leírhatatlan, de ha ennyire fáj szeretni valakit akkor én nem akarom ezt. Iruka rám pillantott amitől még rosszabbul éreztem magam. Őt nem akarja látni, de engem igen.. Vajon Iruka mennyi ideig haragudhatott rám amiért Kakashi engem szeretett és nem őt? Azért hagyott vele kettesben, mert bár sajnált engem a történtek miatt, Kakashit a hibája ellenére is szerette? Nem tudom és egyáltalán nem értem hisz nem voltam még az ő helyzetében. Iruka szemében voltam már áldozat a Kakashival való kusza kapcsolatában. Kakashi, akibe szerelmes.. Megerőszakolt engem mert dühös volt rám, és magának akart. Iruka fiaként szeretett engem de féltékeny is volt rám amiért Kakashi úgy érez irántam ahogy iránta nem. És mikor ott hagyott vele kettesben.. Vajon mennyi ideig emészthette magát miatta? 

– Haragszol rám miatta? Hogy fel kellett mondani a suliban.. – megingatta a fejét de ettől nem lettem nyugodtabb. – De így nem láthatod olyan gyakran mint eddig. 

– Az nem jelent semmit. Ha nem lennék ilyen kiállhatatlan, akkor bármikor meglátogathatnám. – ez kissé meglepett. Nem hittem volna, hogy így gondol magára. – Ne gondold túl Deidara-kun. A Kakashival való kapcsolatom bonyolult. A veled való kapcsolatom pedig szintén. De mindkettőtöket szeretlek, még ha másképp is. Követtem el hibákat és valószínűleg még fogok is, de akkor is szeretlek titeket. 

– Mindjárt zavarba jövök. – szúrtam oda kissé kínosan mosolyogva amin Iruka halkan nevetett. Az érzések fontosak de most ez még is zavarba ejtő volt.. Pedig nem mondott semmi olyat amire ne számítottam volna. Azon kívül, hogy kiállhatatlannak tartja magát. Egyáltalán miért? Kakashi mondta neki vagy mi van? – Fáj ha Kakashi sérteget téged? 

– Persze hogy fáj. De amikor megdicsér vagy csak kedves velem, az mindennél jobban feldobja a kedvem. – szerelmesnek lenni tényleg szívás. De még mindig nem tudom, mit érzek Itachi iránt. Hamar kihoz a sodromból, keresem a társaságát és durván jó köztünk a kémia, de az hogy ő nem akar tőlem semmit az nagyon rosszul esik. Egészen idáig arról győzködtem magam, hogy utálom őt és csak néha érzékenyültem el vele kapcsolatban, de.. Nem tudom hogy csinálhatnám vissza. Nem tudok úgy a közelébe menni a történtek után, ne akarjak többet. És szánalmas módon még mindig nem adtam vissza a felsőjét pedig egyáltalán nem érzem rajta az illatát. Csak olyan átlagos mosószer illat árad belőle. Miért tiszta felsőt adott? Miért nem valami alig használtat vagy mit tudom én? Na oké ha eddig nem voltam nőies akkor ez a gondolatmenet most nagyon kínosan kuss! Jelentsen ez akármit.. És akkor álljunk meg egy barbi-baba-fasznyi perecre. Rémlik hogy Kakashi arra célozgatott, hogy hűséges kutyus vagyok. Nem vagyok egy Sherlock de ha Itachira gondolt, márpedig Itachira gondolt, akkor komolyan át kell gondolnom vagyis gondolnom az életem. – Nem tetszik ez a nézés. – motyogta Iruka. 

– Nem tudom hogy néz ki de belülről nézve én is utálom. – álltam fel és sietős léptekkel indultam az előszobába hogy felhúzzam a cipőmet. Iruka azonban utamat állta. 

– Késő van. Bárhová is akarsz menni, az várhat holnapig. 

– De már egyetemista vagyok anyuu. – idegesen lökött mellkason. 

– Nem vagy vicces és én sem viccnek szántam amit mondtam. Késő van, mindjárt éjfél. Vagy talán már el is múlt. 

– Tudod mikor nem vagy itt, máskor is sétálok este. – kamu, fosos vagyok mint Jégcsap az óvodában. Vajon milyen lehetett kicsiként? A francba is Mikoto, miért nem vagy te is olyan anyuka mint a vicces sorozatokban? Akik gyerekkori képeket hordanak maguknál a nagy fiukról, hogy bárhol és bármikor előkaphassák. 

– Ezt nem igazán tudom elhinni. Bulizni is ritkán mész és mindig bőségesen bevásárolsz, hogy ne este kelljen fagyit venned. – igen, mind emlékszünk Deidara első esti kalandjára Konohában mikor fagyiért indult az utcai lámpák fényében, de egy gyökér kikapta a kezemből a drága édességet, majd menekülés közben eltaknyolt és ráesett a műanyag dobozra ami összetört, akárcsak a szívem. Annyira le voltam fagyva a történtek szemlélése közben, hogy csak bámultam a pasast, mikor pedig tudatosult bennem, hogy mi történt, leültem ott ahol épp álltam, avagy a járda közepén és bámultam a papucsban rohanó fickó után. Igazából ez egyáltalán nem volt nagydolog. Nem vertek meg és nem is nagy értéket vettek el tőlem, de azért jobb lett volna az első estémet a koliban egy nagy adag fagyival tölteni. Az egyik kolis nevelőtanár jött utánam, mert zárni akarta a kaput és már csak rám kellett várni, pedig én csak a közeli boltba mentem fagyiért. 

– Igazad van. Ráér holnapig. Letusolok, megvárod vagy elmész? 

– Inkább megvárom. Meg azt is amíg elalszol. – sóhajtotta fáradtan. Most mire ez a bizalmatlanság? Szoktam én hülyeséget csinálni? 

– Oké, sietek. – mentem be a szobámba és a kezembe vettem egy tiszta alsót meg pizsamát, majd elindultam a fürdőszobába, ahol becsuktam magam mögött az ajtót, ledobtam a mosógépre a ruhákat és.. Kimásztam az ablakon. Várhatna holnapig a dolog, de most akarok beszélni azzal a seggfejjel és amúgy is megérdemli, hogy hajnalok hajnalán verjem fel az álmából. Tudni akarom, hogy Itachira gondolt-e mikor azt mondta hűséges vagyok. Iruka annyira elvakultan szerelmes, hogy ő biztos nem vett észre rajtam meg Itachin semmit, de Kakashi még is csak rám volt gerjedve vagy mi, szóval.. Szóval nem biztos hogy most rá kéne rontanom. A végén megint alá kerülök. Ha most visszafordulok és a bejárati ajtón bemegyek (mivel a fürdő szoba ablak túl kicsi és kintről amúgy sem érem fel), Iruka vajon mennyire fog kibukni? Hát.. Nem jobban mintha nem mennék vissza. Vissza indultam, de.. Bazdki, akkor is tudnom kell most azonnal, hogy Itachira gondolt-e és személyesen akarok beszélni vele. Ha tényleg Itachiról beszélt akkor még oda is van egy utam. A telefonomat otthon hagytam, szóval ha Iruka rá is jött, hogy nem hallgattam rá, már nem tudott mit tenni ellene. Az esti hűs levegő kellemes volt, és viszonylag gyorsan elértem Kakashihoz, ahol mit sem törődve az illemmel, rátenyereltem a csengőre és addig nem vettem le róla a mancsom míg egy kómás Kakashi ki nem lépett a házból. 

– Deidara? – nem bazd meg a Jézuska! Ki más lenne az a görcs aki felver az éjszaka közepén? Naná, hogy a volt diákod aki fejjel rohan a falnak, önként ugrik fejest a cápák közé és zabálja be a mérget, mert van olyan idióta, hogy akitől félnie kéne, ahhoz becsenget. 

– Kire gondoltál mikor azt mondtad hűséges vagyok? 

– Mennyi az idő? 

– Állj bosszút a volt osztályfőnöködön idő van. Válaszokat akarok! Vállságban van a felfogó képességem és az agyam öngyilkosságot követ el, rövid időn belül. – Kakashi felsóhajtva lépett vissza a házba, majd a kulcscsomójával a kezében jött ki és beengedett. Az egyik kutya lelkesen ugrándozott körülöttem így futólag megsimogattam a fejét, majd bementem az épületbe. Kakashi felcsukta a konyhában a villanyt, majd leültünk a nappaliban. A konyhából kiáramló fény nem volt vakító, de épp elég volt ahhoz, hogy lássuk egymást. – Szóval? Kire céloztál mikor azt mondtad hűséges vagyok? 

– Miért olyan fontos ez? És miért pont most? – türelmetlenül sóhajtottam mire fáradtan dörzsölte meg az arcát. 

– Deidara, te is tudod hogy elég labilis vagyok, nem? Hülyeség volt ide jönnöd ilyen későn. – mintha rémlene valami amit Jiraiya-san mondott arról, hogy a háború milyen hatással lehetett Kakashira és hogy dühkezelési problémái is voltak és talán még mindig vannak. 

– Szeretek kockáztatni. – de sokkal inkább hülye vagyok. – Ez most nagyon fontos nekem. És veled lehetek önző. – nem csak a szex volt az oka, hogy Itachival akartam lenni. Jó volt vele, ez igaz, sőt, több mint jó, de.. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy máshogy is felébredhettem volna mellette. Hogy utána kedvesen megcsókolhatom és piszkálhatom amiért az este többször is aranyosnak nevezett, ő pedig a gumimacival cukkol, meg hogy folyton azt ismételgettem hogy hallani akarom a hangját. Lehetett volna így is. Megbeszélhettük volna, hogy ez akár több is lehetne.. Aztán meg annyira zavarban voltam ezek miatt a gondolatok miatt, hogy túl feltűnően kerültem és aztán még meg is bántottam, ha minden igaz. Folyton azon gondolkodok hogy tegyem jóvá, hogy kezdjem újra, hogyan viselkedjek a közelében. 

– Történt valami köztetek ami miatt most hirtelen ilyen fontos lett ez a téma? 

– Csak mond el a nevét annak akire gondoltál. – nyöszörögtem türelmetlenül. Igen, jól esik azt mondani, hogy Sasori egy beképzelt majom és csak hülyeségeket hordott össze-vissza, de igazából jól esett amiket mondott Itachiról és rólam. Szeretném elhinni, hogy tényleg úgy van ahogy ő látja. De közben még is zavar ez az egész, mert én nem vagyok szerelmes Itachiba. Kizárt hogy szerelmes legyek valakibe akit csak csesztetni szeretek. Vagy nem? – Nem vagyok szerelmes belé. 

– Kibe? 

– Senkibe! 

– Akkor miért vagy ennyire kiborulva miatta? – mert a nevem Deidara. Iwatoshi Deidara. Bármin ki tudok borulni, még ha utána el is küldöm magam a francba, hogy nyugodjak le a picsába. – Szerelmet vallott neked? 

– Ki? 

– Itachi. – kimondta! Szóval tényleg rá gondolt? 

– Milyen Itachi? – kérdeztem mire fáradtan felsóhajtott. 

– Fáradt vagyok Deidara, muszáj ezt pont most megbeszélni? 

– Miért vallana nekem szerelmet Uchiha Itachi? És miért lennék hűségesen szerelmes belé? Mi a francért tudja ezt jobban nálam mindenki? 

– Ki az a mindenki? 

– A plüssállatkáim! – vágtam rá gondolkodás nélkül és duzzogva fontam karba magam előtt a kezeimet. Kakashi fáradtan állt fel és beengedte a nyüsszögő kutyát, aki valamiért nagyon örült nekem. Egy másik kutya is besurrant, de ő csak letelepedett az ebédlő asztal alá és csendben pihent. A másik viszont farok csóválva mászott az ölembe simogatásért. Mosolyogva ölelgettem meg és agyon gyömöszöltem, miközben Kakashi készített egy erős kávét magának, nekem pedig egy koffein menteset. Azt mondta, hogy már úgy sem tud majd visszaaludni, szóval nem is próbálkozik. Mire a kutyus végre lecsillapodott kicsit, elterült mellettem a kanapén, a fejét pedig az ölembe hajtotta. A kétségbeesett dühöm kezdett elpárologni, és helyette egy „mihez kezdjek az életemmel?” típusú kilátástalanság vette át a helyét. – Te honnan tudod, hogy szerelmes vagy? – kérdeztem, hátha előrébb jutok a saját érzéseim megfejtésében. 

– Nehéz megfogalmazni. – igen, ezt a mondatod már ismerem. Kezdem úgy érezni, hogy a „szerelem” szó jelentése, a „nehezen megfogalmazható érzések”-et jelenti. 

– Azért megpróbálnád? – kértem mire ismételten felsóhajtott és elgondolva bámult rám. Az ajkain egy halvány mosoly bukkant fel, és a tekintete is megváltozott. 

– Mikor rád nézek, azt érzem, hogy megáll az idő. – rossz embert kérdeztem, ez már egyértelmű. – Mindig mikor ott voltál, boldog voltam és vágytam arra, hogy megérinthesselek, hogy rám nézz, hogy beszélj hozzám, hogy velem foglalkozz. Az idő hol kínzóan lassan telt, hol pedig egy szempillantás alatt elrepült. Most ahogy nézlek, minden olyan kellemes és nyugodt, az idő pedig mintha megállt volna egy olyan pillanatnál, amit mindenképp meg akarok őrizni. És nem akarok arra gondolni, hogy ennek nincs jövője, mert olyankor minden fájóan lassú lesz. Látod? Nehéz szavakba önteni. Egyszerűen tudom, hogy szeretlek és kész. 

– De én honnan tudjam, hogy szerelmes vagyok-e? 

– Sosem tudhatod biztosra. – vont vállat. – Képzeld el a jövődet Sasorival. Mit látsz? – a szememet forgatva mentem bele ebbe a hülye játékba. 

– Sasori ingerlékeny, fáradt és dühös. Mikor haza ér az otthonunkba, nekem esik, én pedig hagyom magam, mert félek tőle. El akarom hagyni. De ez hülyeség, máshogy is elképzelhetem. Láthatnék egy boldog kis családot amiben mikor haza ér, mosolyog és vidám. 

– De nem ezt képzelted el elsőnek. Most képzeld el a jövődet velem. 

– Iruka megutált, el kellett költöznünk egy másik városba, új lappal próbálunk indítani de közben folyton emészt a bűntudat amiért nem tudlak úgy szeretni ahogy te engem. Egyszer összepakolom a holmimat és egy szó nélkül lelépek, bele sem gondolva, hogy mit szabadítok ezzel magamra és mennyire megbántalak vele. – egészen egy pillanatig mintha valami megváltozott volna a tekintetében, de lenyelve a fájdalmát feltette az újabb kérdést. 

– Milyen jövőképet látsz Itachival? – elmerengve pillantottam az ölemben fekvő kutyára aki csukott szemmel hallgatta a hangunkat és élvezte ahogy a fejét simogatom. Egy jövőkép Itachival? 

– Valamiért az első dolog ami beugrik, az hogy galambokat etetek egy parkban. Itachi mellém lép, kicsit fáradtnak tűnik. Leül mellém és elhünnögi, hogy olyan vagyok mint egy öregasszony, én pedig vállon ütöm, aztán felé tartom a madár kajás zacskót amiből ő is vesz és öregasszonyosan eteti velem a galambokat. De ez hülyeség! - ráztam meg a fejem. – Sasorival is hasonlóan romantikus valamit képzeltem volna el még a kapcsolatunk elején, erre most tönkretettem egy barátságot azzal, hogy szexeltem vele. – vagyis hogy lehettünk volna barátok is ha nem baszom el. – És bárki mással el tudom képzelni a jövőmet, de attól még nem leszek szerelmes belé! 

– Bárkivel elképzelheted a jövődet, ez igaz, de.. Csak akkor érzékenyülsz el és nyugodsz meg, ha bízol benne és szereted azt akivel elképzelted. 

– De ez attól még nem lesz szerelem.. 

– Ha tovább gondolod, együtt mentek haza? – mosolygott mire kínosan bólintottam. 

– Kézen fogva.. 

– És mikor haza értek..? 

– Oké-oké, kezdem kapizsgálni! – intettem le sietve. 

– Lehet hogy nem tart örökké, de ha jelenleg így érzel iránta, akkor talán megéri küzdeni érte. – küzdeni? Jégcsapért? Ez egyrészt marha vicces, másrészt viszont.. Galambokat akarok etetni a parkban. Közösen.. Ez a legviccesebb szerelem amit valaha átéltem. Aah, basszus. Én tényleg szerelmes vagyok Itachiba.

54. rész - Etessünk együtt galambokat. Mindenkinek vannak problémái.