Sziklarejtek árvája 54. rész

Etessünk együtt galambokat. Mindenkinek vannak problémái.

Bár nem akartam sokáig maradni Kakashinál, de hazamenni is féltem kicsit, tudva, hogy mi vár majd rám. Viszont kénytelen voltam elindulni és szembenézni Iruka haragjával. Hiába érveltem amellett, hogy magamért felelek és máskor is kijárkálok esténként (ami amúgy kamu), egyáltalán nem változtatott azon, hogy ő a felnőtt, és kifejezetten megtiltotta, hogy elmenjek otthonról. Az ablakon való szökés pedig annyira ledöbbentette, hogy ezt nagyon hangsúlyosan kiemelte többször is. Minden második mondata az volt, hogy „Komolyan kimásztál az ablakon?”. Így végül egyikünk sem aludt este. Naruto pedig megszeppenve vette tudomásul reggel, hogy míg ő aludt én büntetésbe kerültem. Iruka olyannyira felpaprikázta magát, hogy a végén már ketten térdepeltünk a fal mellett Narutoval és elgondolkodtunk azon, milyen hülyeséget csináltam. Míg én arra jutottam, hogy legközelebb az ajtót használom a fürdőszoba ablak helyett, addig Naruto eldöntötte milyen ízű rament fog majd enni ha Iruka lenyugszik végre. Úgy körülbelül fél kilenckor döntött úgy, hogy megkegyelmez nekünk és még reggelit is készített, csakhogy az nem épp egy béke pipa volt, hanem egy utolsó adag büntetés. 

– Gombát etetett velem! – panaszkodtam Konannek aki délután környékén állított be hozzánk, hogy töltsünk együtt egy kis időt, mivel most az egész világból elege van. Nem tiltakoztam, elvégre jelenleg én is így éreztem. 

– Csak aggódott érted. Az én nevelőszüleim is elég komolyan veszik az ilyesmit, és pont nem érdekli őket, hogy már lassan 19 éves vagyok. – én is azzal érveltem hogy egyetemre járok, de Iruka ezen csak még inkább felhúzta magát, mondván, hogy én három diplomával is hülye maradok. Ez egészen egy pillanatig rosszul esett, de aztán kénytelen voltam belátni, hogy végül is igaza van. Túl hirtelen haragú és kiszámíthatatlan vagyok, néha még saját magamnak is. Bár gondolom ezzel sokan így vannak, csak épp ők nem feltétlenül indulnak neki a hülyeségeiknek. Vagy legalább egy kicsit megfontoltabban mint én. – Még szerencséd, hogy nem tudja kinél voltál. – mondta kicsit halkabban, nehogy esetleg Iruka meghallja. Mikor megemlítettem, hogy az exemnél voltam, rögtön tudta hogy nem Sasoriról van szó, mert ő haza hozott, aztán haza ment, és mivel Konanék még nyáron beköltöztek az albérletükbe, így nagyon is jól tudja, hogy nem hozzájuk vezetett az utam éjfélkor. – És megkaptad amit akartál? - kérdőn néztem rá mire az ujjaival imitálta a szexet. 

– Jelenleg csak egy bizonyos Jégcsapra vagyok begerjedve.. – és ez elég ijesztő felfedezés volt a részemről. Ha épp nem püföltük egymást, voltak jó pillanataink. Például mikor osztozunk a kaján, vagy mikor egymást mellett feküdtünk és olvastunk. Bár még mindig kételkedem abban, hogy szerelmes vagyok belé. Tények ide vagy oda akkor is bizonytalan vagyok. 

– Milyen volt? – kínosan néztem a kékhajúra aki most nem perverzen csillogó szemekkel nézett rám mint amikor feljön valami hasonló téma.. Most inkább olyan volt, mint aki tudni akar valamit, vagyis mintha alá akarna támasztani valamit a saját érzéseivel kapcsolatban. 

– Szokatlan volt de nagyon jó.. Igaz hogy mindketten pasik vagyunk de nem kezelt nőként. – bár az tényleg aggasztó, hogy olyan könnyen fel tud emelni, de egyben nagyon vonzó is volt, mert annak ellenére hogy leszoríthatott volna, nem tette meg. Figyelt arra hogy mit akarok, és teret adott nekem. Az sem zavarta, hogy egy kicsit önző voltam. – Nehéz elmondani miért volt olyan jó. 

– Hatással volt rád kémiailag és végül is a cselekedetei nagy része pedig őt tükrözik és az is vonzó volt benne. – na igen.. Ráadásul azóta folyton arra gondolok, milyen lenne ha együtt lennénk. Sokat vitatkoznánk? Ha nem kapnám fel mindenen a vizet vele kapcsolatban, ha nem piszkálnám folyton akkor milyen lenne a kapcsolatunk? 

– Sasori szerint azért verekedtünk hogy így vezessük le a köztünk lévő állatias vonzalmat vagy mit.. Furcsán hangzik, de van benne valami. Ha nem kezdem el piszkálni, sosem érintettem volna meg és ő se engem. Ő szinte mindenkivel távolságtartó, de hozzám közelebb jött még akkor is ha nem verekedtünk vagy nem csesztettük egymást éppen. – ez így olyan mintha megpróbáltam volna megszelídíteni Jégcsapot. És úgy tűnik elég rosszul sült el. Ő egy olyan Menyét ami távolságtartó az emberekkel, de én magamhoz szoktattam csak ennek az volt az ára hogy agyon vertük egymást. Hát belőlem sem lesz állat idomár az biztos. „Újoncok! Ha meg akartok szelídíteni egy állatot, idegesítsétek fel aztán fussatok az életetekért. A legjobb módja annak, hogy egy állat a közeledben akarjon lenni, az hogy meg akarjon ölni!” 

– Sasori adott neked tanácsot Itachival kapcsolatban? – kérdezte Konan elég furcsán grimaszolva. 

– Aha, szerintem is pszichopata. Még is melyik ex az aki segít az EX-ének akibe még mindig szerelmes, összejönni valakivel aki nem ő? 

– Kicsit kusza de értem mit akarsz mondani és kénytelen vagyok egyetérteni. Én nem hiszem, hogy képes lennék összehozni valakit Yahikoval. 

– Szakítottál Painnel? – akadtam meg mire kínosan elhúzta a száját. 

– Még nem, de lehet, hogy szakítani fogunk. A gólyatábor után elég sok minden történt. Például te meg Itachi. De ott van még Kankurou is aki elvileg Kibával volt, bár azt nem tudom pontosan mi történt és hogy lefeküdtek-e vagy sem, de eléggé dühös lesz mikor szóba jön a dolog, szóval valami biztos történt. Sasorit egy rendőr hozta haza, aki ráadásul Obito apja, szóval elég kínos volt az egész. Mert nem hívhattunk ki egy rendőrt, hogy egy rendőr jelenetet rendez a lakásunkban, nem? Kakuzu meg nem volt otthon, mint utólag kiderült épp Hidant kereste aki pedig Hitoshival volt a város másik végében és elég csúnyán össze verték egymást na meg a Hidan nyakán lévő kiszívást valójában Hitoshi okozta és gőzöm sincs, hogy mikor és miért na meg hogy hogyan! Kisame próbálta kézben tartani a dolgokat, de valami vele sem stimmelt, mert a szokásossal ellentétben egyáltalán nem volt higgadt, teljesen szét volt csúszva és basszus megütötte Obito apját! Gőzöm sincs mi lesz vele, mert mégiscsak behúzott egy rendőrnek. – elkerekedett szemekkel hallgattam őt miközben egyre jobban hadart. Észre sem vettem mennyire maga alatt van szinte mindenki. Míg én azon agyaltam, hogy Itachi és én lefeküdtünk, addig a többiek sokkal őrültebb és veszélyesebb dolgokat csináltak mint én. 

– Basszus nem gondoltam volna, hogy lesz egy este amikor én viselkedek a legnormálisabban. 

– Hallottam hogy Osaki mit akart csinálni veled.. Ha nem kamuzod azt hogy Itachival vagy együtt akkor megint megerőszakoltak volna. Így belegondolva, tényleg te vagy az egyetlen aki aznap este logikusan gondolkodott. Szóval baszhatjuk az egész évet, mert hülyébb leszel mint valaha. Elhasználtad az összes agy sejteted a gólyatábor utolsó napján. 

– Aha, hát kösz szépen. – mutattam fel szépen lassan mindkét középső ujjam, majd sóhajtva eldőltem az ágyon és a fejem alá húztam a párnám. – Sasorit egy rendőr vitte haza.. De miért? 

– Részeg volt és állítólag verekedett is. Obito apja azért vitte haza, mert nem akart nagy ügyet csinálni belőle, de nem is akarta az utcán hagyni, nehogy másokba is belekössön. – az szép.. 

– És Obito apja miért rendezett patáliát? 

– Mert Obito az engedélye nélkül elköltözött és az apja úgy látta, hogy jól érzi magát velünk.. Aztán kiakadt amikor megtudta hogy Sasori amúgy Obito egyik barátja és a klánjukról hadovált valamit. Olyan volt mint egy szappanopera. Ráadásul Nagato is eltűnt és túlságosan aggódtam érte ahhoz, hogy rendesen tudjak figyelni a történtekre. 

– Eltűnt? – mintha tegnap láttam volna a városban, de gondolom Konan csak arra az estére gondol most. 

– Köszönés nélkül lelépett a buliból. Hazamentem, hogy beszéljek vele, de nem volt otthon és a telefont sem vette fel. Nem tudtam hogy a munkája miatt került-e bajba vagy ilyesmi és mikor megjelent Obito apja és ahogy beszélt vele és velünk is.. Aztán ugye Kisame.. Nagato talán mondhatott volna valamit amivel elhallgatatja őt, és akkor Kisame nem ütötte volna meg.. 

– De nem csak ez a baj.. Szükséged volt rá de nem volt melletted. – Konan mindig Nagatohoz menekül ha valami zavar van a lelkében vagy szomorú valami miatt. És mikor boldog mindig Nagatonak szól először. Mikor megismerkedtünk Konannal még nem tudtam biztosra mit érez Nagato vagy Pain iránt de aztán összejött Painnel és továbbra is együtt élt Nagatoval. Úgy hivatkozott rá mintha egy család lennének és mivel nincs jogom beleszólni így sosem tettem. 

– Nagato.. Sosem zárt ki engem ennyire a világából. Valami történt de nem tudom, hogy mi. Talán túl önző voltam vele? Folyton ráakaszkodtam, talán idegesítettem. Nem tudom. – megfogtam a karját és magamhoz húztam, hogy átölelhessem. Konan egy kicsit helyezkedett majd a karomra fektette a fejét és felém fordulva átölelt. – Gyümölcs illatod van. 

– Mert barackos a tusfürdőm és epres a samponom. – felesleges lenne felkapnom a vizet azon, hogy attól még lehetek férfias, mert végül is Konan a barátom és nem éreztem gúnyos élt a hangjában. – Mit csináltál mikor nem érted Nagatot? 

– Megállás nélkül hívogattam és úgy rohangáltam mint egy mérgezett egér. 

– És ha Paint nem találod.. Mit csinálsz? – kínosan temette arcát a pulcsimba. 

– Szólok Nagatonak.. – bár nem épp ugyanaz a helyzet, de hasonló dolgon megyünk át. Konan valószínűleg nemrég ébredt rá, hogy Nagatoba szerelmes nem pedig Painbe. – Yahiko nemrég felhozta, hogy költözzünk el külön és házasodjunk össze.. Meg hogy szüljek gyereket. 

– Nem túl hirtelen ez a..? Vagyis.. Még egy fél éve sincs annak hogy eladták a fejed fölül az albérletet és oda kellett költöznötök Nagatoval. – bár nincs jogom beleszólni. Az ő életük csak épp.. Engem is megijeszt, hogy Konan ennyi változáson menne át. Az idő rohamosan múlik és mindenki változik, felnő és fontos döntéseket hoznak meg. Nem tudom, hogy tartsak lépést velük és hogy egyáltalán akarom-e.. Vagy hogy egyáltalán Itachival és velem most mi lesz. Basszus nem csoda hogy ideges volt és nem keresett engem az után az este után, elvégre amíg mi (elég durván) szexeltünk, addig a legjobb barátja konfliktusba keveredett egy rendőrrel. 

– Nem arról van szó, hogy nem akarok gyereket, csak.. Ez az én testem és az én életem. Biztos alapok nélkül belefogni nem túl jó ötlet és abban sem vagyok biztos, hogy ezt Yahikoval akarom. Lehet csak megijedtem, de.. Mikor Nagato eltűnt és nem tudtam mit tegyek, egyáltalán nem nyugtatott meg Yahiko jelenléte pedig ő is helyén tudja kezelni a helyzeteket. – Paint könnyű követni a jó természete miatt, de Nagato sokkal okosabb. Én mindig úgy láttam mintha Nagato és Konan felnéznének Yahikora (Painre), de közben meg a két srác mindennél jobban szereti Konant, és Nagato pedig.. Ő a zseni hármójuk közt. – És a legviccesebb az egészben, hogy mikor Kakuzu meg Hidan hazajöttek, és megtudták, hogy mennyi minden történt és hogy Nagato is eltűnt.. Másnap pedig Nahato nem nekem üzent vagy nem engem hívott fel hanem Hidant. Hidant! 

– Nem tudtam hogy ilyen jóban vannak. 

– Hát én sem.. – dühösen sóhajtott majd egy ideig csak csendben feküdtünk egymás mellett. Vajon Kankurouval mi történt? Ha szóba hozom nekem elmondja? Gőzöm sincs hogy tudnék segíteni neki vagy Konannek. 

– Azóta tudtatok beszélni Nagatoval? 

– Nem jött haza és az egyetemen sem tudtam elcsípni pedig egyszer még az órájára is beültem. – a tanárok többségét hidegen hagyja ha más diákok is beülnek az órájukra, szóval ez érthető. Legalábbis mikor véletlenül rossz terembe mentem, nem nézett rám csúnyán senki, én pedig kínosnak éreztem felállni az óra közepén, hogy átmenjek egy másik terembe. – Nagato eddig mindig mellettem volt bármiről is legyen szó. Belegondolni hogy ez az időszak nem csak pár hétre szól, nagyon ijesztő. 

– Az tudod miért nem áll veled szóba? 

– Hidannak azt mondta, hogy át akar gondolni néhány dolgot. De azt nem mondta, hogy mivel kapcsolatban. 

– Szerelmes vagy belé? 

– Nem tudom.. Fontos nekem, de Yahiko is fontos nekem. Nem akarom őket elveszíteni. A szerelem pedig nehéz.. Túl nehéz.. 

– Egyszer azt olvastam valahol, hogy a szerelem egy szikla. Egy másik helyen meg azt olvastam, hogy szél, meg óceán, csend és zaj.. A szerelem kibaszottul nehéz. – ezen Konan halkan felnevetett amin elmosolyodtam. 

– Szerintem cuki pár lennétek Itachival. 

– Eddig is cukik voltunk csak másképp. 

– Mert ha most összejöttök, akkor nem fogod felfalni előle a kajáját? 

– Az ő hibája amiért mindig ugyanoda teszi. Pedig tudta hogy elcsórom az édességeit. Szerintem meg se ette volna. – basszus, el akarom csórni a kajáját, játszani akarok a hajával, az ölébe akarok ülni miközben színházi darabokat idézek neki és romantikusan a szívemhez szorítom a kezem.. Vele akarok lenni. Nem csak szexelni akarok, hanem beszélgetni is, meg együtt olvasni és galambokat etetni, meg különféle szavakat kimondatni vele. 

– Mikor régebben azzal cukkoltunk, hogy az már szerelem, ha tudja, hogy mindig elcsórod a nasiját de mégis mindig ugyanoda teszi, te meg duzzogva magyaráztad hogy ő egyszerűen csak hülye.. 

– Most azt várod, hogy elismerjem igazad volt? 

– Nem. Azt várom, hogy beismerd, mekkora hülye voltál. 

– Kibebaszottul hülye voltam és még mindig az vagyok. – ismertem be mire megint felnevetett ezúttal velem együtt. 

– Ha ez megnyugtat én is egy hatalmas idióta vagyok. 

– Amíg magamról nem tudtam, hogy az vagyok addig se zavart. – dühösen csípett bele az oldalamba mire röhögve fogtam le a kezét. – Te nem vagy idióta Konan. Csak féltél, hogy ha összejöttök Nagatoval akkor talán elveszítheted Paint is és végül Nagatot is. Legalábbis szerintem. 

– De te miért nem ismerted be hogy érzel valamit Itachi iránt? – mert hülye vagyok és mert soha nem akartam beismerni hogy vonzónak tartom azt meg pláne nem, hogy biszex vagyok. 

– Még mindig nehéz beismerni és elég hihetetlen is.. 

– Hát.. A szerelem bonyolult. 

– És kiszámíthatatlan. – sok minden történt az elmúlt évben. Mikor ide költöztem három évig még csak csajozni sem csajoztam, erre az elmúlt egy évben volt egy pár hónapos komolyabb kapcsolatom Sasorival aztán egy szintén pár hónapos titkos viszonyom Kakashival. Itachi biztos nem kezdene ki egy ribivel mi? Egy éjszakás kaland voltam. 

– Mit fogsz csinálni? – beleverem a fejem a falba és bánatomban zabálni kezdek, hogy ne legyen olyan könnyű ide-oda pakolni a seggemet. És ha valaki legközelebb rám hajtanak, majd ráülök a hátára és feltartom a kezeimet, hogy én győztem! Most elképzeltem magam kövéren, nagy tokával meg ilyenek. Hát a szép arcomon nem sokat változtatna ahogy a szép hajamon sem, szóval lehet így is bepróbálkoznának páran. Nekem régen is bejöttek a duci lányok, van bennük valami elragadó és kedves. Oké én nem lennék sem elragadó sem kedves. És én nem osztozkodnék a kaján. Ha valaki csak egy kis csokit is el merne venni tőlem, lerágnám a kezét! És ha valamivel felcseszem Itachit nem futunk előle hanem gurulok. És ha mégis elkap akkor visszafordulok és rágurulok. Mint a csapdákban a hatalmas kőtömbök. Vagy talpra állok és leszumózom. Lemondóan sóhajtottam. Tényleg idióta vagyok mi? 

– Hát.. Azt hiszem úgy fogok tenni mintha mi sem történt volna és amikor legközelebb összefutunk, beállok elé és letámadom, hogy nyelvleckéket adjak neki. – aztán veszek egy nagy adag gyors kaját meg cukros üdítőt és sírva megeszem. 

– Szóval lesmárolod. – igen ez a kép jobban tetszik. 

– Nem így értettem, de most elgondolkodtam rajta, hogy megtegyem. 

Miután Konan haza indult, úgy döntöttem, hogy elviszem Jégcsapnak a felsőjét, nehogy megfázzon nélküle. Jó, ez természetesen csak egy ösztönző gondolat volt ahhoz, hogy elinduljak. Tudom, hogy több ruhája is van és valószínűleg egyáltalán nem hiányzik neki ez az egy de mindegy. Viszont nem mostam ki, mert egyrészt csak max másfél óráig volt az izzadt testemen, szóval valószínűleg büdös (én meg szagolgattam hátha érzem rajta Itachi illatát és bele sem gondoltam, hogy én izzadtam bele. Semmi baj, szőke vagyok.). Na mindegy igazából mosószer illata van meg amúgy is annyira győzködtem eddig szinte mindenkit hogy gyümölcs illatú férfi vagyok, szóval ha nem mosok ki egy felsőt mikor vissza adom az igazán.. Bunkóság. Mindegy Jégcsapról van szó. Ha tényleg szerelmes belém akkor örülhet neki hogy nem mostam ki, ha meg nem szerelmes belém akkor mossa ki ő! Majdnem egy hétig nálam volt, miért nem mostam ki amúgy? Pedig valamikor hét közepén mostam két adag ruhát.. 

– Deidara-kun? – megtorpanva pillantottam Mikotora aki épp a kaput nyitotta és úgy tűnt menni készül valahová. Illedelmesen köszöntem, de itt megállt a tudomány. Nem tudtam mit mondjak vagy kérdezzek mert a gyomromban egy kedves kis görcs épp próbálta bebizonyítani hogy ő is olyan mint én, tehát egy kis görcs. És persze hülye is mert azt nem gondolta végig, hogy egyazon testen osztozunk, vagyis ha én görcs vagyok akkor ő is az. Hmm.. Talán épp rájött erre és azért szűkült ennyire össze és azért fáj ennyire görcsösen, mert engem utánoz. Te kis nyomorék, azonnal legyél jó pocak és ne görcsölj a kurva életbe már! Nem kell olyannak lenned mint én, csak szeress engem ahogy én is szere.. Na várj. Gombát adtam neki reggel. Oh bazd meg! Most épp büntet engem! Haaah!!! – Itachi nincs itthon és Sasuke sem. 

– Oh.. – rosszkor jöttem mi? – Ezt odaadná Itachinak? Kölcsön adta még múlt héten. – adtam oda neki a táskámból a felsőt. Már épp elköszöntem volna, de ekkor elmosolyodott és meginvitált egy teára.. Így kötöttem ki az ebédlőben.. Ha Jégcsap haza ér az elég kínos lesz. Gyakorlatilag bratyizok az anyukájával. 

– Hogy tetszik az egyetem? – kérdezte kedvesen. Noss neki nem mondhatom azt mint a papusnak, nem igaz? „Az a kígyóképű tanár zseniálisan beteg! És beültem egy kémia előadásra, de nem is mutattak be semmilyen kísérletet pedig állítólag a tanárnő minden évben elájul mikor megszagol valami csövet amibe amúgy nem is lehetne beleszagolni mert ugyebár kidőlhet tőle az ember. Egy alkalommal elvileg lefejelte az asztalt aztán olyan kifacsart pózban terült el a földön, hogy az már komolyan művészet! Imádom ezt a kibaszott helyet!” Na ja, a papus már hozzá szokott ahhoz hogy egy beteg kis görcs vagyok. És ennek ellenére szeret engem. Papus te egy nagyon nagy orrú angyal vagy. Egy nagy ember, hatalmas szível egy igencsak kicsi testben. 

– Elég kemény lesz, de bírni fogom. – válaszoltam röviden mire bólintott. – Szervez majd valamikor adománygyűjtést vagy ilyesmit? – kérdeztem mert ezen kívül nem igen volt mit kérdeznem. Itachiról nem mertem kérdezni, ahogy Sasukéről sem. 

– Igen, de a közeljövőben mások rendezvényein segédkezem és jövő héten részt veszek egy felolvasáson. Téged is érdekel az ilyesmi? – nem mondanám, hogy érdekel, elvégre sokáig én is csak egy árva voltam aki örült neki mikor megkaparintott egy meleg pulcsit az érkezett adományokból. Jó ideig árvaházban éltünk Kurotsuchival, mikor végül a Papus úgy döntött, hogy magához vesz minket. Gyakran volt az árvaházban és sok gyerek ugrálta körül, de ő mégis minket választott. Sokáig éltünk vele, és segített abban, hogy beköltözhessünk az örökségül kapott otthonunkba. A szüleim rám hagyták a lakásukat és egy nagyobb pénz összeget is. Egyedül Akatsuchinak nem volt lakása, így ő a papusnál maradt és gyakran aludt nálunk is. Eleinte mindig hárman voltunk. Együtt aludtunk felváltva a papusnál, Kurotsuchinál és nálam. De én szerettem egyedül lenni ezért elkezdtem egyedül aludni az üres lakásomban és mikor felvételizni indultam, Konoha volt az elsődleges úti célom. 

– Én elég önző vagyok. – erre Mikoto meglepetten pillantott rám. – Leginkább a túlélés érdekel és mikor megkérdezte tőlem még régebben, hogy szeretnék-e segíteni, csak azért mondtam igent mert nem kellett áldoznom rá semmit. Csak festettem amit amúgy is csináltam volna. 

– Értem. Remélem minden önző ember olyan mint te. – nem tudtam hova tenni a szórakozott mosolyát és ez az arcomra is kiülhetett mert a szája elé emelve a kezét halkan felkacagott. – Tudod Deidara-kun csak azért kértelek fel téged, mert a fiaim jó véleménnyel voltak rólad, vagyis a tehetségedről. Talán nem tettünk nagy dolgot azzal, hogy pénzt gyűjtöttünk rászorulóknak, de én azt hiszem csak kompenzálni próbálok ezzel a háború miatt. És nem lett volna merszem mások arcába vágni, hogy ez a saját önzőségem műve, hogy jobban érezzem magam mikor este lehajtom a fejem. – a mosolya és a tekintete is megváltozott. Mintha a szemeiben nem a beszűrődő napfény csillant volna meg, hanem a fegyverek pengéjéről visszaverődő tűz fénye. A mosolya is eltűnt ahogy elmerengve nézte az asztalterítőt. 

– Ha azért teszi mindezt, hogy vezekeljen az azt jelenti, hogy ön jóember nem? – kérdeztem mire elszakította tekintetét az asztaltól és még mindig kissé távolba meredő tekintetével felém fordult. – Ha valaki jobban érzi magát mikor segít, az lehet hogy nem feltétlenül önzetlenség, hisz a saját megnyugvásukért is teszik, de pont ettől lesz valaki jobb ember mint a többi. Mert boldoggá teszi, hogy segíthet. Mert aggódik azokért akiknek nincs semmijük vagy csak nagyon kevés és megnyugszik mikor a sok gyerek közül egy maréknyinak ruhát és enni valót tudott adni. – az szeme újra megcsillant de ezúttal nem láttam bele semmi olyat ami nincs. Egyszerűen csak a napfényt. Egy ilyen csodálatos nő, hogy lehet egy olyan savanyú ábrázatú férfi felesége? Jobban átgondolva Itachinak is kedves arca van. Bár igazán mosolyogni még sosem láttam. Vajon milyen lehet? 

– Te tényleg nagyon kedves fiú vagy Deidara-kun. – zavaromban elfordítottam a fejem és csak remélni mertem, hogy nem pirultam el a szokatlanul őszintén csengő bók hallatán. – Te is árva vagy.. – a hangja mintha megremegett volna de mikor újra rá néztem megint csak kedvesen mosolygott. – Itachi épp költözik. 

– Miért? – francba, túl hirtelen volt a kérdés. – Vagyis.. Elnézést csak.. 

– Semmi baj. Nem megy messzire csak közelebb költözik valamennyivel a rendőrőrshöz. Bár így elég messze lesz tőlem. Fugaku szerint csak önállósodni akar, de attól még szomorú vagyok. Nem kéne ilyen fiatalon elköltöznie, még legalább az egyetem alatt itthon maradhatott volna. – ezen nem tudtam nem nevetni mert ahogy felfújta az arcát duzzogás közben az egyszerre volt reménytelenül aranyos és vicces. Na meg megnyugodtam, hogy Konohában marad és nem egy másik városba költözik. 

– Gyorsabban felnőnek mint várta nem igaz? 

– Hnn.. Ennek valószínűleg Fugaku az oka. Túl magasak az elvárásai. Fárasztó lehet. – ezt úgy mondja mintha őt nem nevelték volna ilyen szigorúan. Bár nem minden Uchiha ilyen keménykezű, mint Fugaku azt hiszem. ár Obito apja is az.. Kisame ügyével vajon mi lesz? – Fugaku nagyszerű ember, remek férj és jó apa de.. De miatta túl gyorsan felnőnek a fiaink. – ezen megint felnevettem. Túl aranyos ahogy duzzog! Mikoto telefonja megcsörrent mire sietve felvette és felállva az asztaltól ment egy kicsit messzebb. Hallottam ahogy elmagyarázza miért késik és emiatt egy kicsit bűntudatom lett. Azért késik mert velem beszélget. Felálltam az asztaltól, és mikor letette megköszöntem a teát. Mikor kikísért az ajtóhoz és felvettem a cipőm, még megállított egy percre. – Hallottál Kisame ügyéről? Valójában erről akartam veled beszélni, de.. 

– Csak ma hallottam róla egy barátomtól. Ha „ügy”-ként említi akkor gyanítom bíróságra viszik a dolgot. 

– Oh, valójában nem. Vagyis volt egy meghallgatás a minap és közmunkát róttak ki Kisamére, de Fugaku elég dühös volt amiért Itachi jóban van vele. – szóval ez lehet a főbb oka amiért Itachi úgy döntött, hogy önállósodni akar? „Amíg az én házamban élsz addig azt teszed amit mondok!”. Itachi és Kisame elég régóta barátok, egy ilyen incidens miatt ezt nem akarja megváltoztatni. 

– Obito apja milyen ember? – kérdeztem mire Mikoto elgondolkodva érintette meg az állát. 

– Ha finom akarok lenni akkor azt mondanám, hogy kissé hirtelen haragú de nagyon céltudatos. 

– És ha nem finomkodik? 

– Azt inkább megtartom magamnak. – mosolygott amin én is elmosolyodtam. 

– Mert így az elegáns? 

– Mert szégyellném magam, ha kimondanám. – megértően bólintottam majd elindultam haza. Mikor elővettem a telefonom hirtelen ötlettől vezérelve bepötyögtem egy üzenetet. Személyesen akartam vallomást tenni de kitudja belemenne-e hogy találkozzunk, szóval íme a lényeg:

„Etessünk együtt galambokat.”

És elküldve. Ha a hümmögésem és gyakran még a gondolataimat is érti, akkor ebből le fog neki esni, hogy komolyan gondolom vele és megszeretném beszélni. Na meg nem merem felhívni. Most is nehezen vettem rá magam, hogy elküldjem neki ezt az üzenetet és már most izgulok hogy mi lesz a válasz. A szívemre téve a kezem álltam meg egy pillanatra. Nyugi Deidara, belezúgtál egy Jégcsapba akit Menyétnek hívnak. Még ha nem is viszonozza az érzéseidet, tartozol magadnak annyival, hogy őszinte vagy a saját érzéseiddel kapcsolatban. A telefonom rezgésére a szívem kihagyott egy ütemet de.. Ki a farkam az a Mr. A.? Kérdőn nyitottam meg a üzenetet amiből rögtön rájöttem, hogy ez bizony Hidan és nem mellesleg Mr. 20 centi (amit majd át kell írnom és amúgy is Itachi) helyett neki küldtem a gyenge vallomást.

„Felőlem. De amúgy miért pont galamobokat? A kacsák aranyosabbbak.”

És még csak nem is írta le helyesen hogy galamb.. Dühösen kezdtem el pötyögni a választ de azért a félrenyomásokat kijavítottam mert elég fura lenne azon mérgelődni hogy ez a gyökér nem tud helyesen írni aztán meg én is helytelenül írom neki, hogy:

„Baszódj meg! #*@!’#&%*~&@”

55. rész - Beléd zúgtam! Az van! Deidara már megint túl gondol mindent.