Sziklarejtek árvája 52. rész

Egyszerre akarok kiabálni vele és úgy tenni mintha nem is létezne.

Soha de soha, de soha többet nem iszok ennyit! Idegesen tépve a hajamba nyöszörögtem előre tudva, hogy ezt az immár sokadjára elismételt fogadalmat, ismét meg fogom szegni.. Kisimítva fürtjeimet az arcomból mélyen felsóhajtottam miközben tekintetemmel a ruháimat kerestem. Mikor kiszúrtam a farmerom és az alsógatyám a földön, erőt vettem magamon és kimászva az ágyból igyekeztem minél előbb magamra rángatni a ruháimat, hogy aztán elhúzzam a csíkot mielőtt Itachi felbukkan. Gőzöm sincs hogy kéne most viselkednem vele, vagy mit kéne mondanom neki.. Úgy érzem magam mint egy olcsó csitri.. Oké Deidara, szedd össze magad. Szexeltem Itachival, hát aztán? Van ilyen, nem igaz? Idegesen néztem be az ágy alá, majd mögé, de a felsőmnek lába kélt. Idegesen kezdtem el négykézláb mászni a földön, minden helyre bepillantva ahová befér. Gondolkozz te ostoba szőke! Hova a picsába tettem? A taxiban még tuti biztos hogy rajtam volt.. Ami utána történt abból leginkább az maradt meg hogy Itachi és én.. Te jó ég, mi a fenét műveltem!? 
– Ha a felsődet keresed.. – ijedten rezzentem össze majd az ajtóban álló Jégcsapra néztem. – Hn.. (Kyouka-san azt hitte hogy Sasuke felsője, mert a folyosón volt..) Hn. (Mosásban van.) – fasza. Így hogy mennyek haza? Kínosan álltam fel a földről és igyekeztem megőrizni a nyugalmamat. 
– Mióta bámulod ahogy keresem? – kérdeztem csak úgy mellékesen. 
– Hn.. (Mióta benéztél az ágy alá..) 
– És miért nem szóltál? – sóhajtottam fáradtan miközben elszántan kerültem a tekintetét vagy hogy egyáltalán rá kelljen néznem. Túl friss még az élmény. 
– Hn. (Azt hittem a méltóságod keresed.) – meghökkenve kaptam felé a fejem ismét. 
– A méltó..? Miért pont nálad hagynám el?! – mordultam rá dühösen mire hanyagul vállat vont. 
– Történt pár dolog ami szintén megkérdőjelezhető lenne. 
– Látom beszédes kedvedben vagy.. – morogtam csak úgy mellékesen. Itachi elindult felém mire ösztönösen fordultam felé teljes testtel, de ő egyszerűen csak kikerült és a szekrényéhez lépett. Miért fordultam felé? Még is mit vártam? Itachi felém tartott egy felsőt amit a kezembe véve összeráncolt szemöldökkel méregettem. – Tudod.. Ha nem rólad lenne szó, még azt gondolnám, azért adod ezt kölcsön, hogy jelezd minden boldognak és boldogtalannak, hogy megdöngettél.. – meredtem a hatalmas Uchiha címerre a felső hátulján. 
– Ha nem rólad lenne szó, talán tényleg ezt a célt szolgálná. – ne kérdezd meg mit jelent, ne kérdezd meg.. 
– Mert így hogy rólam van szó, mit jelent? – barom állat! Most mondtam, hogy ne kérdezd meg! Miért vagyok saját magam ellensége? Hát ki áll így ki mellettem ha magamban sem bízhatok? Ennél még a csöcsös pad is jobb fej volt. Ő legalább egyhelyben állt és nem mondott hülyeségeket. 
– „Hn.” („Nézzétek, annyira részeg voltam múlt éjjel, hogy az általam olyannyira gyűlölt klán egyik tagjának segítségére szorultam.”) Hn. (Valami ilyesmi.) 
– Bazd meg.. 
– Azon már túl vagyunk. – ciccegve fordítottam neki hátat és magamra kaptam a felsőjét, majd gyorsan áttapogattam a nadrágzsebeimet. Meg van a kulcsom és a telefonom is szóval itt sem vagyok. Köszönés nélkül hagytam ott, igyekezve lenyugtatni a szívverésem és némiképp levegőhöz próbáltam jutni de nem igazán sikerült. Letrappoltam a lépcsőn és úgy rontottam ki a házból, mintha minimum egy világmegváltó tárgyalásra igyekeznék. Egészen addig haladtam gyors sétában míg legalább az utcából kiértem, aztán viszont kénytelen voltam lassítani.. A csípőm sajgott de nem volt annyira vészes, pedig eléggé sokáig csináltuk és olykor elég keményen.. A végén annyira kimerültem, hogy mozdulni sem bírtam, csak a levegőt kapkodva próbáltam lenyugtatni a szívem. Halványan rémlik, hogy Itachi megtörölgetett én pedig ahelyett hogy segítettem volna neki, a pilláim alól néztem ahogy igyekszik rendbe szedni kettőnket, meg az ágyat is, hogy azért még se a nedveinkben gazdag takarón feküdjünk. Megtorpanva egy pillanatra dőltem neki egy kerítésnek és a tenyerembe temettem az arcomat. Mi a fenét műveltem már megint? És ő mégis miért ment bele? Meg kellett volna kérdeznem mielőtt eljövök.. Pontosabban, meg kellett volna torpannom az ajtóban és még mindig neki háttal, fel kellett volna tennem a kérdést, hogy miért ment bele.. „Mert én is akartam.” Mosolyogva ingattam meg a fejem. Na ja, ezt biztos nem mondaná. Lepillantva a fekete anyagra hangosan felsóhajtottam. 
– Ez nagy rám.. Te idióta.. – motyogtam de végül is ez nem olyan vészes. Alapból sok bő felsőm van. A hátamon lévő címert pedig eltakarja a hajam. Erre biztos nem gondolt az a hülye. A hazafelé vezető út gyorsan eltelt, ami kissé meglepett, de annyira azért nem foglalkoztatott mint a tusolás gondolata. A bejárati ajtó nyitva volt így belépve hangosan köszöntem, mire egy morgós választ és egy vidám kiáltást is kaptam válaszul.. Na tessék, itt a Jégkocka is. A konyha ajtóban megállva intettem az épp reggeliző párocskának. Naruto teli szájjal tudakolta, hogy kérek-e valamit enni de csak megingattam a fejem. 
– Fehér a képed. Rosszul vagy? – kérdezte mire ismét megingattam a fejem. 
– Nem vészes. – vontam vállat. 
– Valószínűleg másnapos. Arra pedig a legjobb.. 
– A ramen! – ordította el magát Naruto. Sasuke mosolyogva ingatta meg a fejét de végül is ráhagyta a dolgot. – Tegnap megettük az utolsót. 
– Nem baj, jól vagyok. – legyintettem de Naruto felpattant és adva egy gyors ölelést elment venni pár dobozzal. Fáradtan sóhajtva néztem Jégkockára aki szúrósan méregetett. – Tudod nagyon örülnék ha nem manipulálnád ilyen feltűnően. – felőlem küldheti a boltba de akkor már valami értelmes dolgot vegyen, ne csak poharas kaját. 
– Ez a bátyám felsője. – pedig még nem is látta a címert a hátamon, ami a ˝címeres barom˝ jelképeként szolgál habtestemen.. 
– Tudom, kölcsön adta. Hm.. 
– Miért? – mi ez? vallatás? Ennyi erővel maradhattam volna még Itachival is, hogy megbeszéljük ezt az agyrémet. Mégis csak ketten kellettünk egy ekkora baklövéshez. 
– Mert az enyémet valaki berakta a mosógépbe. Hm.. 
– Miért? 
– Mert lehánytam? Hm.. 
– Mikor ideges vagy jelentések nélkül hümmögsz és izzad a tenyered, ami miatt folyton a nadrágodba törölgeted a kézfejed. 
– Ez nem igaz. – engedtem el a nadrágom mire Sasuke a szemeit forgatta. 
– Nem érdekel kivel mit csinálsz.. 
– Csak ne a bátyáddal huncutkodjak? – kérdeztem a szemeimet forgatva és kínosat nevettem, mert a visszatartott hümmögést helyettesítenem kellett valamivel. És inkább nevessek, mint sírjak, nem? 
– Te lefeküdtél a bátyámmal? – mintha ezt eddig nem tudtad volna, cseszd meg! Ne idegesíts már! Most komolyan én mondtam el? 
– Nem. – na jó, ki veszi ezt be? – A hasonmásával. – vagy az ikrével. Nekem aztán mindegy, vigyétek a kamut, egyétek a hamut. Azt hiszem igaz lehet, hogy az alkohol öli az agysejteket. Vagy az a drog? Itachi vajon milyen drog lehet? Tuti valami genetikailag módosított klánról van szó. Mi más magyarázná, hogy ilyen hatással volt rám? Feromonokat bocsátott ki, ami annyira erős, hogy még az én acélos és stabil elhatározásaimat is megdöngette. Megdöntötte! Azt gondoltam megdöntötte! És mi van.. Szóval azzal.. Hogy édes íze volt a.. Jesszusom Deidara ne legyél már pisis! Ezt a te gondolatmeneted a francba is! Gondolhatsz csöcsökre meg padokra és Itachi farkára! Jesszusom, Itachi farkára gondoltam! Miért!? 
– Oké.. Szóval.. – köszörülte meg a torkát Sasuke zavartan és elég furcsán bámult rám. Ennyire feltűnően kiakadtam volna? Megrázva a fejem vettem egy mély levegőt, majd Sasukére néztem de aztán inkább a hűtőt bámultam. Az jobban tetszik meg minden.. Vajon van itthon ananász? Te jó ég Deidara, csillapodj! – Csak közölni akartam, hogy mennyire ironikus ez a helyzet. Hisz az általad olyannyira gyűlölt klán egyik tagjával szexeltél. – mintha ezt már hallottam volna a mai nap csak kicsit más formában. 
– Ezt anélkül is tudom, hogy az orrom alá dörgölnéd. – motyogtam a plafon felé fordítva a fejem és ismét felsóhajtottam. 
– És milyen volt? – vajon mit szólna ha közölném vele hogy a bagós bátyja egy olyan genetikai csoda akinek az ondója nem lesz keserű a cigizés ellenére, sőt inkább édes volt pedig biztos vagyok benne, hogy nem evett ananászt. Mi a faszomért tudom én ezt amúgy??? Hivatalosan is perverz vagyok. 
– Remélem nem gondolod, hogy erre válaszolni fogok.. – feladom. Túl kínos gondolataim vannak. Itachi farkának a gondolatától zavarba jövök, ha pedig az ajkaira vagy a hangjára gondolok.. NEM! Ő Jégcsap! Nem szexelhetsz vele! A végén még megfázol! 
– Nem érdekel a bátyám mérete sem pedig hogy hogyan csináltátok. Nem vagyok perverz. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy élveztétek-e annyira, hogy rendszeressé váljon. – gőzöm sincs mennyire élvezte vagy nem. Dobok neki egy sms-t és megkérdezem. Meg a faszt! Vagyis.. Baszd ki.. 
– Szerintem már ez is perverz kérdésnek minősül. – kérdezz inkább a hangjáról. Kimondta hogy gumimaci. Nem viccelek. Na jó, ezt nem mondom el neki, mert ha Itachi ezzel akar majd szívatni nem tudom letagadni. – Nem hiszem. – válaszoltam normálisan mert úgy tűnt az előbbi mondatomat elengedte a füle mellett. 
– Akarod? – mik ezek a kérdések? Kinek kéne egy szexi.. Khm. Akarom mondani fagyos fagylalt. Mi a picsa? A fagyit szeretem és Itachi nem fagyi hanem Jégcsap! Ez már komolyan a jéghegy csúcsa, mi lesz velem? 
– Kopj le a témáról. – hagytam ott és a fürdő helyett a szobámba mentem ahol eldőlve az ágyamon hangosan felsóhajtottam ma már sokadjára. Gőzöm sincs hogy akarom-e újra vagy sem. Háromszor ébredtem így egy pasi ágyában és az első két alkalom elég furcsa volt. Ismétlés a tudás anyja: Sasorival járni kezdtünk ami egész jó volt, erre megerőszakolt Kakashi, de Sasori továbbra is mellettem maradt. Ezután kiderült hogy Sasori egyik exe terhes, így a kapcsolatunk kisiklott. Sasori egyre erőszakosabb és féltékenyebb lett míg nem maradt más megoldás mint a szakítás. Ezután összejöttem azzal a személlyel aki megerőszakolt és mondhatni ez volt életem egyik legostobább lépése és egyben még is valami érthetetlen okból kifolyólag működött volna a dolog, ha.. Kakashi nem érzett volna többet irántam mint én iránta. Alig hogy lezártam ezt a bonyolult történetet, beleásnám magam egy újabba? Még szép hogy nem! Azért ennyire én sem vagyok őrült.. Remélem.. Talán.. 

Fáradtan ültem le egy padra Kankurou és Konan mellé. A hétvége gyorsan eltelt, Jégcsap felsőjét pedig azóta sem sikerült vissza adni, ahogy a saját felsőmet sem kaptam még vissza. Jégkocka úgy tett mintha semmiről sem tudna, de ezért cserébe nem szólíthatom Jégkockának, Kockának vagy bármi egyébnek. Ami problémásabb az inkább az egyetem. Ez az iskola elég népszerű és a tanítási rendszere is más. Akárcsak a Konoha Gimnázium, a Konoha Egyetem is elég kemény lesz. Őszintén szólva a felvételi és az érettségi teljesen kiesett, csak arra emlékszem azokból a napokból, hogy egész este és nappal tanultam, amikor pedig már túl ideges voltam Kakashival töltöttem egy kis szabad időt de vele meg az emlékkönyveket csináltam.. Na de vissza valóságba és az újdonsült gondomra, avagy Mr. Jégcsapra.. Egésznap hülyét csináltam magamból mikor megláttam, és ez nyilván másoknak is feltűnt, szóval ha eddig nem néztek teljesen hülyének akkor most már biztosan. 
– Nem azt mondtad hogy elmész a büfébe? – de igen Konan, azt mondtam, hogy oda megyek, de volt ott valaki akit jelenleg épp kerülök, szóóóval.. 
– Végül nem vettem semmit. Hm. – vontam vállat kissé idegesen. Itachi úgy viselkedik mintha mi sem történt volna. Csak én vagyok ideges a történtek miatt? Egész nap kerültem, még is folyton egymásba botlottunk ő meg úgy viselkedett mintha minden a legnagyobb rendben lenne! Mintha semmi sem történt volna! Semmi! Miért?! 
– Most komolyan.. Mi a szart csináltál már megint? – kérdezte Kankurou kissé dühösebben mint az indokolt lenne. Hétvégén írt egy üzenetet aminek a felét nem is értettem, és hiába kérdeztem meg tőle, hogy most akkor mi van Kibával, nem válaszolt semmit, én pedig nem erőltettem, de elnézve az állapotát, lehet hogy hiba volt.. 
– Miért csináltam volna bármit is? Hm.. – mielőtt Kankurou felháborodhatott volna egy kéz ragadta meg a vállamat és arrébb tolva ült le közénk ezzel szakítva meg, hogy Kankurou végre kiadja a dühét és talán még a problémáját is elkotyogta volna véletlenül. De neki elnézzük, mert ő Sasori. Aha, persze. Húzz a fenébe! Rossz emlékeket idézel bennem! Most inkább haza mennék és forró kajákat tömnék magamba miközben agyzsibbasztó sorozatokat néznék a világító dobozon. 
– Osaki azt mondta, hogy Itachival jársz, bár a mai napot figyelembe véve.. 
– Te miért vagy itt? – vágtam a szavába ezzel megpróbálva a lehetetlent, vagyis elhallgattatni Itachival kapcsolatban. Valamiért nagyon rá van állva a témára az utóbbi időben. 
– Oda megyek ahova akarok. És érdekel hogy miért kerülöd úgy Itachit mintha tűzből lenne. 
– Nem is kerülöm! 
– Semmi viccesnek szánt megjegyzés arra hogy ő egy jégcsap, helyette inkább heves tagadás? – úgy mosolyodott el mint aki mindent tud. Miért hiszi azt, hogy ennyire kiismerhető vagyok? Miért tesz úgy, mintha mindent tudna rólam? Manapság mindenki ezt csinálja.. Kielemezgeti a testbeszédem és a reakcióim. Az összes hünnögő elmehet a francba! – Szóval? Lefeküdtetek? – elkerekedett szemekkel meredtem rá, de úgy tűnt komolyan kérdezi. Mi a faszomért érdekli a nemi életem? Semmi köze hozzá! 
– Én meg Jégcsap? Jégcsap meg én? Te teljesen hülye vagy?! 
– Ne már, most komolyan lefeküdtetek? – kérdezte Konan meglepetten. – Ki lesz a következő? Kankurou? 
– Hé! Már smároltuk szóval akadj le a témáról. – szólt rá Kankurou mire Sasori meglepetten nézett rá. 
– Mikor smároltatok? – még akkor amikor jártunk de már szakító félben voltunk. Hű mekkora csitri vagyok. Még Hidan sem ekkora ribanc mint én. 
– Már nem voltatok együtt. – hazudta Kankurou és hanyagul legyintett egyet ezzel zárva le a témát. 
– Mindegy, hogy vetted rá hogy lefeküdjön veled? – kérdezte Konan szinte teljesen a képembe mászva. Miért tud erről mindenki miközben nem is mondtam senkinek? Sasuke az egyetlen aki tudja de ő már akkor tudta mikor meglátta rajtam Itachi felsőjét. Csak úgy állította be mintha én mondtam volna el.. 
– Nem feküdtem le vele! Jégcsapról beszélünk! Menyétről! Ne legyetek már ennyire idióták! Ő az utolsó kretén a Földön akivel.. Nem is! Az egész Univerzumban, akivel valaha lefeküdnék! 
– Vajon ennek a monológnak a kretén része dühítette fel, vagy úgy alapból az egész? – kérdezte Sasori miközben a hátra pillantott a válla felett. Követtem a tekintetét. Kisame megszeppenve bámulta Itachit akinek szinte láttam a gyilkos auráját.. Lecsúszva a padról hajtottam le a fejem és összegubózva próbáltam a föld alá süllyedni. Kell nekem a suliban ordibálni.. És amúgy meg miért tömörül mindenki ide? Nagy ez az egyetem, vagy nem? Akkor miért van itt szinte mindenki? 
– Azt hittem csak szívatunk vele, de.. Huhh.. Ti ketten tényleg lefeküdtetek? – kérdezte Kankurou de nem válaszoltam. Helyre kéne hoznom ezt.. Valahogy mindenképpen helyre kell hoznom. Erőt véve magamon felálltam és elindultam Itachi felé, bár gőzöm sincs mit mondjak vagy mit hazudjak vagy egyáltalán csináljak. Mellé érve megragadtam a karját és el kezdtem vonszolni egy kihaltabb helyet keresve ebben a nyamvadt iskolában, de az első napok mindig rohanással telnek és ilyenkor szinte mindenki bent van, hogy felvegyék az óráikat, beszéljenek a tanárokkal meg hogy rendezzék amit még kell. Legalábbis ez az egyetlen épeszű magyarázatom a tumultusra. Valahol a folyosó végén sikerült kettesben maradnom vele, de.. Még mindig nem tudom mit mondjak.. Kanos volt én meg kihasználtam a helyzetet és most még ez is. 
– Ami pénteken történt.. – kezdtem de mikor rá néztem a torkomon akadt a szó és lehajtva a fejem engedtem el a karját. Nem kéne ennyire rágörcsölnöm, nem csináltunk semmi rosszat. – Szóval.. Részeg voltam.. – nem mintha ez mentség lenne mindenre, főleg hogy most kifejezetten emlékszek is. Egy-két részre túlontúl részletesen.. Vajon Sasorival is ennyire jó volt az első? Lehet a pia volt az oka, hogy ennyire begerjedtem rá? Mert ha igen akkor tudom a gyógymódot az állapotomra. – Csináljuk megint. – mi a fenéről beszélsz te idióta szőke! Itachi már épp kikerült volna de elkaptam a karját. – Várj! Az.. A pénteki.. Szóval én tényleg.. Túl jó volt a pia miatt és ha józanon csinálnánk akkor talán nem.. Izé, ez elég kusza meg minden, de.. Tudom, hogy a sze.. hogy a sze.. Hogy.. Szóval tudom hogy ha megint csinálnánk az sem lenne megoldás, de józanul biztos nem lenne annyira jó és akkor.. – felém fordult és kezei közé fogva arcomat hallgattatott el ajkaival. Óhatatlanul is belenyögtem. Ugyanolyan jó. Talán még jobb is, mert most az enyhe szédülés helyett csak a bizsergést érzem. Mikor elvált tőlem még mindig kezei közt fogva arcomat nézett egyenesen a szemeimbe. 
– Felesleges ennél tovább menni. Már így is tudod amit akartál, nem? – elengedett és ismét elindult volna de hátulról átölelve késztettem maradásra. 
– Még.. Még nem.. Hm.. (Még nem tudtam meg amit akartam. Ez csak egy csók volt..) – Itachi lefejtette magáról karjaimat és ismét szembe fordult velem. 
– Ha én lennék az utolsó kretén az univerzumban..? – kínosan pillantottam félre. – Hn? (Azt mondtad soha nem feküdnél le velem, most még is ezt akarod?) 
– Azt.. Nem úgy értettem. 
– Tudom hogy értetted. 
– Csak nem akartam hogy tudjanak róla! Hetero vagy nem?.. Ráadásul pont velem feküdtél le, ez.. 
– Most komolyan azzal próbálsz beetetni, hogy az én érdekemben sértegettél? Te tényleg ilyen hülyének nézel? 
– Inkább úgy mondanám, hogy túl nagy az IQ-d ahhoz, hogy megértsd az emberi érzéseket.. 
– Hn..? (Emberi érzések mi..?) „Az agyamra megy, úgy viselkedik mintha nem is történt volna köztünk semmi.. Lefeküdtünk, oké, de végül is ennyi. Akkor engem miért zavar jobban mint őt? Kész agyrém. Megmondom neki, hogy hiba volt amit tettünk és bár ez magától értetődő, de jobb letisztázni, hogy tartsa titokban. De hogy menjek oda hozzá? Te jó ég! Engem néz! Francba, most ideges? Oké, rendbe hozom ezt és beszélek vele, de gőzöm sincs mit mondjak neki.” Ilyesmiken gondolkodtál egész nap nem? Bár igazad van, ezek nem érzések, hanem gondolatok. Ha az érzéseidről van szó ebben a helyzetben, akkor valami olyasmi lehet, mint: sóvárgás, zavartság, harag és talán még szégyen is. És a meglepettség amiért kinyitottam a számat és szavakat formáltam meg vele. Hn.. (Fárasztó..) – döbbenten néztem rá. Soha nem hallottam még ilyen sokat beszélni, ez csak azt bizonyítja hogy mennyire ideges. De honnan tudja hogy ezek jártak a fejemben? Miért lát át rajtam mindenki?! Dühösen ütöttem meg a mellkasát de meg sem moccant az arca pedig kifejezéstelen volt. Már megint.. 
– Már a puszta jelenléted is felbasz. – morogtam dühösen, de ő elnézve a fejem fölött úgy csinált mintha ott sem lennék, ami még jobban idegesített. – Azt hiszed mindent tudsz? Te is meg az öcséd is úgy tesztek mintha olyan kibaszottul ismernétek minket Narutoval, pedig ez rohadtul nem igaz! – ismét semmi reakció. – Komolyan nem tudom miért mentem bele, azt meg pláne nem, hogy minek agyaltam ezen ennyit. Semmi értelme nem volt! - akkora egy barom vagyok. Úgy viselkedtem mint egy idióta tini aki azt hiszi hogy körülötte forog a világ. Miért gondoltam akár egy percig is, hogy ez az egész jelentett neki valamit? Pont belőle nem néztem volna ki az egy éjszakás kalandokat, de bánja faszom, legalább most már ezt is tudom. Akkora egy barom vagyok! – Tudod mit? Nem szívom vissza. Te vagy az utolsó ember az egész univerzumban akivel valaha komoly kapcsolatot akarnék és rohadtul megbántam, hogy lefeküdtem veled. 
– Hn? (Befejezted?) – kínosan röhögtem el magam. 
– Nem. – meglendítve a lábam, jó erősen bokán rúgtam mire felszisszenve kapott a lábához én pedig dühösen eltrappoltam. Ha hisztis rám jutott a hisztis picsa szerepe, csináljam jól! Itachi nem jött utánam, hogy kitekerje a nyakam, pedig nagyon reménykedtem benne hogy szétverhetem a fejét és további sértő dolgokat vághatok majd hozzá, de ugyanakkor a torkom elszorult és a lábaim önállóan menekültek.. Nem értem magam, sem pedig a testem. Egyszerre akarok kiabálni vele és úgy tenni mintha nem is létezne.

53. rész - Ez a harmadik évad.. De mi is az a szerelem?