Sziklarejtek árvája 22. rész

Mindig szeretni foglak.. Itachi tud romantikus is lenni?

Egy hónap elteltével

Pihegve néztem a plafont, még mindig az orgazmus alatt állva egy kicsit.. Hallottam ahogy susognak a ruhák, így Sasori felé pillantottam aki már majdhogynem teljesen felöltözött. Felülve az ágyon hátára simítottam kezemet, mire rám pillantott.

– Ma sem maradsz? – kérdeztem kicsit csalódottan, ő pedig elhúzva a száját fordult el.

– Majd legközelebb. – állt fel és búcsú csók nélkül távozott.. Nagyot sóhajtva dőltem vissza az ágyra és újra a plafont kezdtem el tanulmányozni.

– Megint hazudsz.. – motyogtam csak magamnak. Nem is emlékszem mikor beszélgettünk utoljára normálisan.. Kinu-chan már a hatodik hónapban van.. Már csak három hónap.. És utána mi lesz? Összeköltöznek? Elővettem a telefonomat és ki kerestem Kankurou számát.. Persze rögtön felvette.

– Megint lelépett? – kérdezte előre tudva a választ. Hangosan felsóhajtott. – Átmegyek. – jelentette ki én pedig kinyomtam a telefont és elcsoszogtam a fürdőig.. Na igen, már nem csak az összebújás marad el szex után, de a közös tusolás is.. Csak szex és ennyi.. Negyed órával később a nappaliban ülve iszogattam a teámat, Kankurou pedig az energia italos dobozát gyűrte össze..

– Most úgy érzem magam mint egy lyuk. – törtem meg a hosszú csendet.

– Lényegében úgy is kezel. – nyitott ki egy újabb bombát ami nem mellesleg az egyetlen energia ital amit én is kedvelek. – Szakíts vele.

– Tudod, hogy nem akarok vele szakítani..

– Tudod, hogy ez nem kapcsolat. – vágott vissza. Kelletlenül bólintottam.

– Tudom.. – de ez így akkor sem fair vele szemben. Neki most sokkal nehezebb mint nekem..

– Azért nem akarsz vele szakítani mert ő is kitartott melletted, miután Kakashi..? – kérdezte de csak szomorúan megingattam a fejem.

– Persze az is közre játszik de.. Én tényleg úgy éreztem hogy szeretem Sasorit..

– A kulcsszó az ˝érezted˝. Múlt időben.. Nem azt mondom, hogy szakítsd meg vele a kapcsolatot, barátként támogathatod, de ezzel csak magadnak ártasz. Itt ülsz és várod hogy mikor támad kedve levezetni a feszültséget.

– De szüksége van erre.. Főleg most..

– És később mi lesz? Ki próbálod vele a S&M szexet csak mert kedve van ütni valakit? Mert azzal akarja levezetni a feszültséget? – elkerekedett szemekkel néztem rá. Ezt ő sem gondolhatta komolyan.

– Sasori nem ilyen! – csattantam fel. Kankurou csak a szemét forgatta.

– Nem akarom még egyszer végig nézni ahogy megtörten sírsz egy csomó véraláfutással a testeden.. – mondta nekem pedig görcsbe ugrott a gyomrom az emlékre. A csípőm sajgott, a nyakamon hagyott harapás lüktetni kezdett.. Sasori egyre durvábban viselkedik az ágyban.. – Mi a helyzet a kismamával? – kérdezte tématerelés gyanánt.

– Jól van… – motyogtam. Éreztem hogy Kankurou tekintete lyukat éget a rajtam.. Tudta hogy elhallgatok valamit és sajnos azt is sejtette hogy mit..

– Megint te vigyáztál rá mi? – kérdezte kínosan röhögve. – Dei! Nem a te gyerekedet hordja a szíve alatt hanem Sasoriét! Ne te ugrálj neki dinnyéért, meg fagyiért! Ha meg sétálni akar, menjen Chiyo-baa-sannal! – mordult rám dühösen.

– Sasorinak ott van az egyetem..

– Neked meg az érettségi bassza meg! – csapott az asztalra. – Pont most akarod lerontani az átlagodat?!

– Nem ezért hívtalak fel Kankurou, kérlek.. – motyogtam fáradtan. Iruka és Jiraya megállás nélkül ezt hajtogatja..

– Tudom, de akkor is igazam van.. – duzzogott.

– Tudom, hogy igazad van pont ezért esik olyan szarul.. – hajtottam le a fejem az asztalra. – Piálni akarok.. – nyafogtam. Hallottam ahogy felsóhajt.. – Tudom, ne is mond ki.. Az én hülyeségem, hogy nem megyek bulizni.. Tudom.. De jól esik nyafogni.. – motyogtam letörten.. – Hiányzik Sasori.. – ismertem be.. Kankurou kedvesen megsimogatta a fejemet, mire halványan elmosolyodtam. Tőle nem is vártam mást. Berobog, leszid, aztán egyszerűen megveregeti a vállam vagy megsimogatja a fejem. De ez már elég.. – Beszélni fogok vele.. – ígértem sokadjára.

– Két hete mondogatod.. és még mindig nem csináltál semmit. – szidott le megint amin már csak keserűen mosolyogtam.. Két hete mi?.. Nekem két évnek tűnt..

Konan rágózva sms-ezett (gondolom) Painnel, mikor ebéd szünetben kint ücsörögtünk a padon. Kankurou az öccsét kereste tekintetével (milyen lusta tud lenni néha nap.. Sokkal könnyebben megtalálná ha felemelné a seggét.), így csendben piszkáltam a bentómat. Miután közöltük Chiyo-baaval hogy nem akarunk szakítani, eléggé megnehezítette Sasori mindennapjait. Kezdve azzal, hogy itt maradt a városban és beköltözött az albérletbe.. Emiatt a többi lakó eléggé kivan bukva.. Pain egyfolytában Konannél lebzsel, Kisame betámadta az Uchiha lakást, Hidan pedig egész álló nap azt tervezgeti, hogyan üldözze el a banyát. Felpillantva a tojástekercsek piszkálásából Hidanék felé fordultam. A nagyszájú albínó erősen gesztikulálva mutogatott valamit Kimimaronak. Gondolom egy újabb terv amivel őrületbe kergetheti az öreglányt.. Csakhogy Chiyo még rajta is kifog.. A boszorka azok után se lépett le, hogy Kakuzu és Hidan a konyhában szeretkeztek (na ne szépítsünk.. Kakuzu úgy szétbaszta Hidant, hogy utána három napig hírét se hallottuk..). A bejárati ajtóban Kakashi ácsorgott és minket nézett.. Pontosabban engem. Nem kaptam el a tekintetem ahogy eddig.. Most álltam a pillantását. Eszembe jutott hogy mit mondott még anno a teremben.. Ha újra szingli lennék, biztos azt gondolná, hogy van esélye.. Igazából elég sok minden szól amellett, hogy Sasorival maradjak.. Mármint így Kakashi valamilyen szinten békén hagy, van kivel szexelnem és… Nincs időm semmire az exe miatt és a mamája miatt, nem beszélgetünk, egyre erőszakosabb szex közben, már tizenkét napja nem mondta ki hogy szeret engem és.. Basszus, ez így nem mehet tovább! Szakítanom kell vele. Most már komolyan beszélni fogok vele. Ma délutáni órái vannak az egyetemen, szóval majd fél hatra oda megyek és megvárom.. Igen, így lesz a legjobb.

– Hidan meg mit csinál? – kérdezte hirtelen Konan én pedig az albínó felé pillantottam. A lenyalt hajú össze kulcsolta maga előtt a kezeit és gondolom Chiyo-baat utánozta. Elővettem a telefonom és lefotóztam. Ez jó lesz az emlék könyvekbe.

– Engem a sensei jobban foglalkoztat. – morogta Kankurou, mire Konan Kakashi felé pillantott.

– Miért utáljátok ennyire? Kakashi-sensei az egyik legjobb fej tanár a suliban. – mondta Konan amin csak a szememet forgattam.

– Ja. Tényleg az. – helyeselt Kankurou szarkasztikusan. Konan oldalba lökött mire fájdalmasan felszisszentem.

– Azért ennyire nem löktelek meg. – nevetett hitetlenkedve, de én csak elhúztam a számat és megdörzsöltem az oldalamat. – Sasorival és veled mi a helyzet? – kérdezte de végszóra mentett meg az éles csengő hangja. Sietve elpakoltam az ebédes dobozomat majd intettem és a művtöri felé vettem az irányt. Hogy mi a helyzet Sasorival és velem? Szerintem ezt már elég részletesen eltaglaltam az utóbbi időben.. De ezt nem akarom Konannel megbeszélni. Ő nem érzi át úgy mint Kankurou. Pont azért mert Konan semmit nem tud Kakashiról, mert szerinte a sensei a legjobb fej tanár a suliban.. Fáradtan rogytam le a padra Itachi mellé..

– Hmm.. (Fáradt vagyok..) – Itachi felém pillantott, majd újra elmélyedt a könyvében. – Mit olvasol? – kérdeztem csak úgy mellékesen, ugyanis a borítóról semmit nem tudtam leolvasni. Itachi nem felelt csak kissé elfordult, ezzel éreztetve velem, hogy az nem az én dolgom. Legszívesebben kikapnám a könyvet a kezéből, hogy cukkoljam de nincs hozzá energiám.. Kinu-chan minden erőmet leszívja.. Egy hatalmas koppanásra kaptam fel a fejem a padról és elkerekedett szemekkel bámultam Kana táskáját.. De legalább volt olyan kedves és nem a fejemre dobta rá..

– Most én ülök itt. – fogalmazta meg finoman a „Takarodj!” szócskát. Na bazd meg.. Kelletlenül álltam fel és végig néztem ahogy hátra dobja válla felett a haját és leül Itachi mellé majd jó közel húzódik hozzá. Ribanc.. – Itachi-kun, mit olvasol? – kérdezte mézes mázos hangon, de persze Itachi tudomást sem vett róla.. Úgy látom Kanára is ráfér pár szerelmi jó tanács. Első lecke, hogyan flörtölj. Start!

– Itachi-ku~n. – búgtam a nevét közvetlen a füle mellett mire látványosan kirázta a hideg és döbbenten nézett rám. Első lépés: Vond magadra a figyelmét. Csábosan megkerültem és felpattantam elé a padra mire hátra hőkölt kissé. Kihasználva hogy enyhén lesokkoltam kivettem a kezéből a könyvet és megpróbáltam olyan nőiesen mozogni ahogy csak tudtam. Lábaimat keresztbe tettem és halvány mosollyal ajkaimon olvastam bele az első sorokba. Azonban Itachi észhez tért és kikapta kezemből a könyvet majd dühösen csapott az asztalra a hátam mögött és ott tartva tenyerét nézett rám.

– Szállj. Le. A padról. – mondta dühösen. Játékosan nyaka köré fontam karjaimat mire magasba szaladt mind a két szemöldöke.

– Óh Itachi! Miért vagy te Itachi? Tagadd meg Kannád és dobd el neved! S ha nem teszed, csak esküdj kedvesemmé, s majd én nem leszek Deidara többé! – drámáztam mire megremegett a visszatartott düh kitöréstől..

– Tudod kinek kéne egy olyan ribanc mint te. – fortyogta lenézően és nagyot lökött rajtam mire leestem a padról. Fájdalmasan nyögtem fel és a csípőmhöz kaptam. Szinte csillagokat láttam a fájdalomtól. – Hé.. – hallottam meg Itachi zavart hangját de nem törődtem vele.. Kellett nekem szórakozni vele.. Hirtelen erős karok rántottak fel a földről. Még észhez sem tértem mikor már a teremből vonszolt kifelé. Néztem Itachi fekete tincseit és fáradtan felsóhajtottam.

– Jól van már, csak elestem. – próbáltam elhúzni a kezem, de nem jártam sikerrel. – Itachi, hagyd már, nem a te hibád.. Bár gondolom nem is hiszed hogy a te hibád lenne.. – motyogtam csak magamnak a végét. Itachi hirtelen megállt és felém fordult. Vészesen közel volt hozzám amitől akaratlanul megremegtem és ijedten néztem fekete szemeit. – Mi van?.. – motyogtam alig hallhatóan.

– Beszélj az apámmal.. – mondta mire döbbenten ugrottam hátrébb ő pedig végre elengedte a kezem.

– Minek? – kérdeztem bár sejtettem mire célozhat.

– Azt hiszed nem vettem észre hogy nézel ki? A véraláfutások és a harapás nyomok.. – morogta undorodva.

– Semmi közöd hozzá. – morogtam az ablakokat bámulva..

– Ne drámázz már bassza meg! – morogta idegesen. – Nem csak neked vannak problémáid!

– Akkor foglalkozz a sajátoddal!

– És mégis hogy hunyjak szemet valami felett amit látok?! Hogy legyek rendőr ha még a közvetlen környezetemben lévőknek sem tudok segíteni? – kérdezte dühösen mire felé fordultam. Dühösen morogva kezdett el káromkodni majd újra felém lépett és elkapva csuklómat felhúzta rajta a zakóm ujját. Lilás foltok voltak rajta.. – Tegyél feljelentést erőszak miatt.. – mondta és felemelte karomat kettőnk közé, hogy jól megnézzem a színes foltocskát.. – Szólok a tanárnak hogy rosszul vagy. Hagyd ki a testnevelést is és gondolkodj el azon amit mondtam. – engedett el majd vissza ment a terembe. Szóval Itachi is észre vette.. Vajon másnak is feltűnt? Lehúztam a zakóm ujját és fájdalmasan nyomtam kezemet a mellkasomhoz. Fáj… De igaza van…

Nem tudom mikor aludtam el, de mikor felébredtem már nm szólt a fülemben a zene.. Sőt, a hetszetem sem volt a helyén.. Álmosan pislogva nyitottam ki szemeimet és az ágy mellett ülő Itachit néztem.. Elmélyülten olvasott. Halványan elmosolyodott, még a szemei is csillogtak ahogy kissé oldalra biccentette a fejét.

– „Mindig szerettelek.. – súgta a könnyeivel küszködve. A férfi a karjaiba zárta a törékeny testet és alig hallhatóan felzokogott. Már nem volt több idejük. A férfi megfogta a nő kezét és ujjára húzta a gyűrűt..”

– „Mindig szeretni foglak.. – súgta mélyen a szemébe nézve és letörölte kedvese utolsó könnyeit, mielőtt kihunyt a szemeiben a fény.. ” – folytattam kissé rekedtes hangon. Itachi döbbenten kapta felém a fejét. – Hmm.. Ki hitte volna, hogy ez a kemény Uchiha egy romantikus könyvet olvasgat. – mosolyogtam fáradtan. Itachi becsukta a könyvet és a táskájába dobta. – Nyugi nem mondom el senkinek. – ültem fel az ágyon. – Bár nem hiszem, hogy rontana az imidzseden. – fűztem hozzá.

– Hn.. ( Sok benne a harc és a történelem.. )

– Ja. Meg az egyik legszebb szerelem. – fűztem hozzá mire értetlenül pillantott felém. Fáradtan mosolyogtam rá. – Már vagy ezerszer olvastam azt a könyvet.

– Hn.? (Miért is nem lepődtem meg?)

– Hm.. (Mert jó könyv..) – csendben bámultam magam elé. Jól elaludtam az időt.. Itachi felém tartott egy üveg vizet amit elfogadtam és aprót biccentve megköszöntem. – Azt hittem haragszol a rómeós cucc miatt. – mosolyogtam kínosan. Eddig voltak sokkal durvább húzásaim is, de ez valamiért most mégis más volt.. Talán a közelgő érettségi miatt..

– Hnn.. (Rád amúgy is mindig haragszok..)

– Hm. (Ez kölcsönös)

– Hn? Hn.. (Tényleg? Ez érdekes..)

– Hm? Hmhm.. (Miért is? A szótáramban a neved mellett csak gonosz szavak sorakoznak..)

– Hn. (Ez kölcsönös)

– Hm. (Utállak)

– Hn. (Gyűlöllek) – a szemeimet forgatva bontottam ki a vizet és ittam belőle pár kortyot. Itachi karba fonta kezeit a mellkasa előtt és engem nézett. Megtöröltem a számat és hangosan felsóhajtottam.

– Beszélni fogok Sasorival, hogy túl durva mostanában és közlöm vele, hogy nem vagyok egy lyuk és nekem is vannak érzéseim attól, hogy ő most a nagyanyjával és a terhes exével küzd, még engem is ember számba kéne vennie, ha elvileg szeretjük egymást. – hadartam el egy szuszra amivel igencsak megleptem Itachit. De végül csak bólintott hogy tegyem azt. Felálltam az ágyról és a nővér asztal feletti kis órára pillantottam. Még van három és fél órám.. Addig átgondolom, hogy mit mondjak. Felkaptam a táskámat majd elindultam kifelé, de az ajtóban megtorpantam. – Ha elolvastad dobj egy sms-t. Kíváncsi vagyok mit szólsz a végéhez. – pillantottam hátra, majd mosolyogva kinyitottam az ajtót és ott hagytam. Kakashi sietős léptekkel haladt a folyosón egy elég csúnya lila monoklival az arcán. Megtorpanva néztem utána. Itachi ekkor lépett ki a gyengélkedőből és ő is a sensei után meredt, majd felém pillantott. – Ejj, de kár, hogy nem én ütöttem meg. – motyogtam csak magamnak. – Na szia. – intettem és most már tényleg elhagytam a sulit. De mégis hogy mondjam el Sasorinak, hogy egy önző dög vagyok és nem akarok a feszültség levezető játéka lenni? Amikor ez az egész kezdődött úgy volt, hogy én vagyok számára a menedék.. Akkor mégis mi változott?.. Valakivel jó lenne ezt át beszélni de.. Kankurou azt mondaná, hogy szakítsak vele, Irukára haragszok, meg amúgy is azt mondaná, hogy szakítsak vele, Jiraiya is azt mondta hogy szakítsak vele.. Akkor beszélek a papussal.. Elővettem a telefonomat és előkerestem Oonoki papus telefonszámát majd rámentem a hívásra. A harmadik csörgésre kinyomott én pedig leültem egy padra és mikor csörögni kezdett a telefonom, a fülemhez emelve vettem fel.

– Ráérsz most? – kérdeztem bár előre tudtam a választ.

– Csak vagy ezer dokumentumot kell átolvasnom, de ha nagyon fontos beszélhetünk. – elmosolyodtam és megráztam a fejem.

– Ááh! Nem fontos. Akkor szia. – köszöntem el, de továbbra is a fülemnél tartottam a készüléket.

– Héhéhé! Ne hogy le tedd! – mondta mire felnevettem.

– Ismerd el, hogyha apró-cseprő dolgokkal keresnélek akkor is ráérnél.

– Persze hogy ráérnék! Az embernek arra van ideje amire akarja! Pimasz kölyök.. Végre felhív erre csak szórakozik.. – mondta duzzogva.

– Ismerd el, hogy szereted. – cukkoltam, mert így valahogy könnyebb volt a szívemnek.

– Én aztán be nem ismerem! Na mesélj kölyök. Mi újság Konohában?

– Az ég kék, a madarak csiripelnek, az emberek nevetnek.. Vagy nem is. Várj. Az a néni nagyon dühösnek tűnik.. Óh! Az csak Makiko-san. Ha ő puffog én csak nevetek szóval azt hiszem ha őt felhúzzák az mindenkinek öröm. – mosolyogtam mire a papus felnevetett.

– Te sosem változol. De jó ez így. Máshogy nem is tudnálak elképzelni. – mondta mire szomorúan nézegetni kezdtem a cipőm orrát.

– Van egy barátom, aki elég szorult helyzetben van..

– Ezt hogy érted?

– Rájött hogy a saját neméhez is vonzódik és összejött egy sráccal. Ezt a barátomat egy férfi megerőszakolta de a pasija továbbra is kitartott mellette. Úgy egy hónapja megjelent a pasijának az egyik exe aki nő, és hat hónapos terhes a srác gyerekével. Azóta eléggé megváltoztak a dolgok kettejük között. Egyre többször látok rajta véraláfutásokat és az elmondása szerint csak akkor találkoznak ha a srác szexelni akar vele. És szex után rögtön lelép.. – soroltam. – Segíteni szeretnék neki, de valahol megértem hogy nem szakít vele. Elvégre a srác kitartott mellette amikor gyakorlatilag megcsalta őt, és nagyon sokáig boldogok voltak együtt.

– Hmmm… Ki ez a barátod?

– Kankurou. – hazudtam.

– Oh, a barkács klubos fiú.

– Igen, ő.

– Szereti még azt a srácot? – kérdezte mire akaratlanul is láttam magam előtt a mosolygós Sasorit.

– Igen. Azt hiszem szereti..

– Akkor beszéljen a fiúval és szakítson vele.

– Mi? – kérdeztem meglepetten. Mindenre számítottam csak erre nem.

– Ha a srác csak arra használja Kankurout hogy kiélje a szexuális éhségét, akkor jobb ha szakít vele. Még most amikor nem gyűlöli. Ha később szakítanak lehet hogy patália lesz belőle.

– És ha minden helyre jön? – kérdeztem mire felnevetett.

– Mert a szerelem mindent legyőz mi? Túl sok könyvet olvasol. Nagyon ritka az ilyen.

– De ha mégis.. Meg amúgy is! Ez így nem önzőség? Mármint ott hagyja a pácban egyedül, miközben a srác kitartott mellette mikor bajban volt!

– Az embereknek néha önzőnek kell lenniük. És Kankurou nem tehetett róla hogy megerőszakolták, tehát az nem megcsalás.

– Hát azért valahol az ő hibája is volt.. Vagyis akkor most mi van?! Szakítson vele és hagyja egyedül?! De Kankurou nem ilyen önző!

– Akkor csak tartsanak szünetet.

– De egy csomó tényező amellett szól hogy..

– Deidara..

– Igen? – kérdeztem reménykedve. A papus halkan felsóhajtott.

– .. A nyakatokon van az érettségi. A jövőjére is gondolnia kell. Mindenképp szünetet kell tartaniuk és talán az érettségi végeztével könnyebben megbirkóznak a problémával. Úgy tudsz kiállni a leginkább a barátodért ha azt mondod hogy szakítsanak.. – de.. ez akkor is.. Összepréseltem ajkaimat hogy ne hallja hogy mindjárt elsírom magam.. Egy könnycsepp gurult végig arcomon.. Azt hiszem ez eldöntve.. Szakítanunk kell..

23. rész - Ígérd meg!.. Sasori egyre durvább, vajon mit lép a szöszi?