Secret Soldier

Zúzz a rockerekkel!   Nagyot sóhajtva kavartam meg a levest. Még egy tíz perc és jó lesz.. Vissza tettem rá a fedőt és elővettem a telefonom. Aoi posztolta twitteren, hogy utazik.. Még egy képet is feltöltött a kocsi ablakából.. Rögtön pötyögni kezdtem az sms-t: „Vezetés közbe ne telefonozz! Veszélyes..” Alig hogy elküldtem, érkezett a válasz, amivel nem megnyugtatott, hanem még idegesebbé tett. Ha ilyen gyorsan válaszol, az azt jelenti, hogy eddig is a telefonjával szórakozott. „Nyugi Kai, óvatosan vezetek ^^ ” „Akkor miért válaszoltál ilyen gyorsan?!” „Miért, miért? Hát hogy ne aggódj ;) ” „Vezetés közben ne telefonozz!!!” „A benzinkúton állok! xD ” „Bocsánat.. Csak Rei balesete óta idegesebb vagyok..” „Amióta ismerlek ilyen vagy xD De jó, értem mire gondolsz. Óvatosan fogok vezetni és felhívlak ha megérkeztem a szüleimhez.” Csak a szememet forgattam. Mi vagyok én? Az anyja? „Nem vagyok az anyukád..” „Jó, akkor nem hívlak fel!” „Azt ne...

Vagy a húst szabdalom fel, vagy a basszerost – Ki vagy te? – kérdésére teljesen ledöbbentem. Uruha kínosan elnevette magát. – Hogy hogy ki? Hát Kai! Tudod, a dobosunk. – próbálta rá vezetni, de nem igazán látszott úgy, mintha értené, amit mond neki.. – Hívok egy orvost. – sietett ki Aoi a teremből. Reita meglepetten nézett Uruhára. – De hol van Yune? – kérdezte ezzel még inkább megforgatva bennem a tőrt.. Yune.. – Reita, tudod milyen nap volt, amikor a baleset történt? – kérdezte Ruki, mire Reita megrázta a fejét. – És azt sejted, hogy milyen évet írunk? – kérdezte lassan formálva a szavakat, mintha csak a választól félne. – Persze. 2003 Január.. – mondta határozottan, de mikor látta a döbbent arcokat, zavartan nézett Uruhára és jobban szemügyre vette. – Már nem fested a hajad? – kérdezte majd Rukira nézett. – És te sem.. Meddig voltam kómában? – kérdezte mire összenéztünk a srácokkal. – Reita.. Te mindössze három hétig voltál eszméletlen de.. Valószínű, hogy amnéziád van. – m...

Szeretlek Fel és alá járkáltam a folyosón..  Az agyam megállás nélkül kattogott, egyszerűen nem tudtam meg nyugodni. Ruki karba tett kezekkel állt az ajtó előtt és az orvosra várt, egyik lába idegesen járt a padlón. Aoi egy széken ült és nyugtatni próbálta magát, de akárhányszor nyílt az ajtó és még több orvos kezdett rohangálni, egyre idegesebb lett. Ezt is bizonyította az hogy a lába egyfolytában rugózott. Uruha morogva dőlt hátra a székben. Bár kívülről úgy tűnhet, ő közel sem olyan ideges mint mi, de van rá egy húszasom, hogy ő legidegesebb közvetlenül utánam. – Fel kell hívnunk a családját. – szólalt meg hirtelen Ruki, mire megtorpantam és felé kaptam a fejem. – Még várj egy kicsit.. – kérte Aoi. – Tudniuk kell róla. Uruha, megtennéd? – nézett az említettre Ruki. Uruha bólintott és felállva a székből messzebbre sétált, hogy értesítse Reita családját a balesetről. Ez az egész az én hibám… Aznap reggel, 7 óra 15 perc, a város nyugati felén lévő parkban Sietős lé...