Sziklarejtek árvája 3. rész

 n Deidara n

Olyan sokáig álltam a zuhany alatt, hogy kifogyott a melegvíz de ez nem akadályozott abban, hogy továbbra is ott álljak, reményeim szerint kopoltyúkat növesszek és elfollyak a lefolyón.

Elélveztem az ujjaitól.. Jó, oké semmi gáz. Nagyon egészséges fiatal vagyok, bármitől elsülök ugye? Szóval ez igazából nem is lenne akkora baj, ha nem azt bizonygatnám neki is és magamnak is már jó ideje, hogy heteró vagyok és ha azok az ujjak a farkam kényeztetésével juttattak volna el a csúcsra nem pedig.. Hát bizonyos értelemben belülről ingerelte a prosztatámat, de ez nem változtat a tényen, hogy attól sültem el, hogy megujjaztak.

– NE MÁÁÁR! – csaptam az arcomra idegesen és leguggoltam a földre ami jól is esett meg nem is, ugyanis a hidegvíz miatt kezdtem fázni, szóval jól esett összegömbölyödve egy kis melegséget gyűjteni (bár ki is szállhattam volna a víz alól de ugyan kérlek, én innen addig sehova nem megyek amíg le nem mostam magamról minden szégyent), ami miatt kicsit rosszul esett, azaz enyhe sajgás a fenekemnél.

– Deidara! Baj van? – nyitott be Naruto, ami szívbajt is hozhatna rám, de mióta vele élek megtanultam kezelni, hogy pont olyan hirtelen és pofátlan, mint amilyen én is vagyok. – Hallottam, hogy ordítasz. – guggolt le mellém én pedig felsóhajtva emeltem fel a fejem, hogy ránézzek.

– Igen, de.. Nem ordítunk mi amúgy is szinte mindig? – kérdeztem amin elgondolkozott. Tegyük hozzá, hogy ez a művelet nem igazán volt az erőssége.

– Igazad van csak van különbség a sima kiabálás meg a baj kiabálás között. – ez meglepően okos meglátás tőle, bár amikor nagyon nagy a baj nem ordítunk, hanem csendben szenvedünk. – Meg azt kiabáltad, hogy „NE MÁR!” szóval bejöttem megnézni mi az. – ez már inkább rá vall. Elmosolyodtam és megtöröltem a vizes kezemmel a vizes arcomat, ami igenis sokat segített. – Vagy az a baj, hogy még mindig nem szőrösödsz? – ennyit arról a kis boldogságról amit az előbb meggyújtottál bennem, az öröm oltáránál. Most baljóslatúan búgnak az orgonák, elnyomva a kalapálást amit a koporsód összeszerelése hallat.

– Mit mondtál? – adtam neki egy esélyt a javításra de a kis buta nem értette és ennél fogva nem is élt a menekülési lehetőséggel.

– Hogy nem szőrösödsz. Tudom mennyire zavar, hogy nekem már van szőrzetem neked meg szinte semmi, de ne aggódj, nem is olyan jó dolog mint hiszed. – felálltam mire ő is felegyenesedett és lemosolygott rám, még csak nem is sejtve mi vár rá. Elzártam a csapot és magam köré csavartam egy törölközőt.

– Nem olyan jó dolog mint hiszem? – kérdeztem vissza ismét. – Nem olyan jó..? Mint hiszem? – Naruto kezdhette megérezni a veszélyt mert óvatosan kihátrált a fürdőszobából.

– Most jön az a rész, hogy te elkattansz én meg futok?

– Nem Naruto, most jön az a rész, hogy elkaplak mielőtt elfutnál. – kaptam felé de tévedtem, mert elfutott. Rohadt kis szemét! – Gyere vissza! – rohantam utána. – Tájékoztatásul közlöm, hogy a szőr hőlevezető hatással bír és a nyakunkon a rohadt nyár! – kezdtem az oktatást és bár szívesen bevezettem volna a fő okomba, miszerint egy pedofil zargatja a szőrtelen testemet, visszafogtam magam és lenyeltem az évek óta bennem gyűlő bánatot.

Kifejezetten a szakértője lettem a pedofíliának és bár sokan azt hinnék, hogy azért a gyerekeket szeretik mert kicsik, ez csak egy indok a sok közül. Mert rendben, a fiatalabb szűkebb, ezért zargatja minden pasi a fiatal lányokat, le se szarva hogy harminc-negyven év korkülönbség van köztük. És a vicc az egészben, hogy ők elvileg még nem számítanak pedofilnak a szó szoros értelmében. Csak szűk lányt akarnak a farkukra húzni, csak szex, semmi más. Az igazán nagy probléma, hogy a pasik többsége azért akar kapcsolatot kialakítani fiatalabb lányokkal, mert butának tartja őket, tehát megvezethetőnek. Na ez az ami miatt már a pedofília jeleit mutatják. Ez a legtöbb pasira jellemző, és a legtöbb lány eljátssza a neki szánt buta szerepet.

Szóval először is vérig voltam sértve amiért Kakashi butának tart, de aztán rájöttem, hogy ő inkább a szőrtelen, fiatal testemet kedveli. Szóval bár nem biztos, hogy pedofil, de aljasnak mindenképpen aljas. Kihasználja, hogy hatalma van felettem, a diákja felett és olyan dolgokat csinál velem amit nem szabadna.

Lehet nem ártana figyelmeztetnem Narutót, hogy Kakashi bukik a szőke, kékszemű fiúkra. Bár Naruto mellett ott van az ifjabbik Uchiha mint a védőszentje. Ha Kakashi csak egyszer megérinti úgy (ahogy engem) azt a kis szöszi biztos elmondja a legjobb barátjának, Sasuke meg a rendőrfőnöknek aki nem mellesleg az apja. Lehet nekem is össze kéne haverkodni Itachival.. Chö! Még mit nem! Nem fogok azzal a menyéttel haverkodni! Vele nem is lehet! Vagy átkozódik vagy hünnög!

Feladva az üldözést megtorpantam egy pillanatra. Az elmúlt pár percben végig kergettem Narutót a lakáson, hogy reményeim szerint legalább egyszer megüthessem, de most.. Eltűnt.

– Hol vagy? – jobb esetben az áldozat nem válaszol.

– Itt fent. – de Naruto elég rossz bújócskában, legalábbis ha velem játszik ilyet. Bementem a szobájába ahol az ajtó melletti szekrény tetején hasalt és onnan pislogott le rám. – Lenyugodtál? – kérdezte én pedig felsóhajtva hagytam ott a rögtönzött bünti helyén. – Hé! Deidara! Most akkor lemehetek vagy nem?

– Maradj ott örökre! – kiabáltam vissza amire csak valami szomorú nyafogásféle volt a válasz. A szobámba lépve ledobtam a csípőmre kötött törölközőt és kinyitva a szekrényemet addig kutakodtam amíg nem találtam egy alsógatyát, egy farmert meg egy pólót. Mire mindent megtaláltam és fel is vettem, a szekrényemben lévő káosz átvette az uralmat a szőnyeg felett. – Hm. – reagáltam le gyorsan és röviden, majd mindent visszagyömöszöltem a szekrénybe és mint aki jól végezte dolgát, leporoltam a tenyerem.

– Hová mész? – állt meg a szobaajtómban Naruto, kellő távolságra tőlem, ha esetleg újra futnia kéne.

– Inni megyünk Konanékkel. – erre undorodva kinyújtotta a nyelvét, mintha ezzel akarna megszabadulni az íz emlékétől. Naruto egyszer megkóstolta Jiraiya sörét de annyira megutálta az ízét, hogy azóta nem volt hajlandó inni. Iruka ennek kifejezetten örült, én pedig újra és újra végignézhettem ahogy az emberek kigúnyolják miatta és gyengének nevezik, csak azért mert egy rossz élmény miatt lemondott egy olyan dologról, amire nincs is szüksége. Én büszke voltam arra, hogy (legalább) az ilyen dolgokban nem hagyta magát befolyásolni.

– Én ramenezni megyek Gaaraval, aztán Kibáékkal videójátékozunk. – mesélte vidáman és mikor megszólalt a csengő el is indul ajtót nyitni. Mikor meghallottam Kankurou nevét és hangját én is kimentem, hogy felőlem aztán indulhatunk is. Az ajtóban ott állt még Gaara és Lee is. Naruto lehuppant a földre, hogy felhúzza a cipőjét én pedig kihasználva, hogy ütőtávolságban van, egy jó nagy barackot nyomtam a fejére. Fájdalmában felnyögött és a fejéhez kapva a kezeit óvta meg a kobakját egy újabb és valószínű támadástól.

– Ezt miért kapta? – kérdezte Kankurou bár a mosolya alapján nem sajnálta annyira.

– Szeretetből. – mosolyogtam angyalian de Naruto úgy döntött szeretne még pár barackot, mert morogva megosztotta a többiekkel, hogy a szőrzetemre tett megjegyzéseivel úgy feldühített, hogy a szekrény tetejére kergettem.

– A szekrényre? Tényleg? – ragadta meg Lee a lényeget.

– De hát nem is vagy szőrös. – észrevételezte Kankurou, aki a panaszaim miatt tudott a problémáról, nem azért mert ennyire érdekelte volna a testem.

– Elég nehezen érinti. – bólogatott Naruto megértően én pedig újra ütésre emeltem a kezem de elkapta mindkét csuklómat és felpattanva a földről fölém magasodott. – Ne robbanj fel Nii-chan, nem mindenki szőrös a te korodban. – idegesen rángattam a csuklóm és tehetetlen dühömben kezdtem el átkozódni amit eleinte egy buta mosollyal figyelt de aztán úgy megfejeltem, hogy azonnal elengedett és visszamenekült a szobájába.

A hangok alapján a szekrény tetejére.

 

 

n Sasori n

A kocsma zajos volt és büdös de itt lehetett a legolcsóbban berúgni és a zenegép is jól működött. Bár pont emiatt mindig rengetegen voltak.

– Obito! – kiáltott fel Hidan mikor lehuppant velünk szemben a kezében négy röviddel, ebből egyet a mellette ülő Kakuzunak adott, egyet magának hozott, a másik kettőt meg elénk tolta. – Idd meg, szükséged lesz rá.

– Miért? – kérdezte Obito, aki bővel elvolt egy-két sörrel, nagyon ritkán láttam töményet inni.

– Konan most mondta, hogy elhívta a kiszemelteted is. – a szőke srác akiért Obito másik személyisége visítva rajongott, míg az igazi személyisége mindössze csak nagyon kedvelte őt. Legalábbis nekem ezt mondta mikor legutóbb feljött a téma. Konan valamiért rajongott a meleg románcokért.

– Deidara nem a kiszemeltem. – ennek ellenére elidőzött a kis pohárka bámulásával egy ideig. Valószínűleg könnyebben kordában tudta tartani Tobit, a másik személyiségét, mikor józan volt. – Ő tudja, hogy én itt  leszek?

– Nem valószínű. Konan nem mondta neki, én meg nem beszélgetek velük ahogy ők sem velem. – vont vállat mintha nem igazán érdekelné a dolog. Talán így is volt. Hidan bár nagyon idegesítő tudott lenni, mégis volt valami a személyiségében amiért könnyű volt megkedvelni. Kakuzu valami mást is láthatott benne, mert nem csak egyszerűen megkedvelte, aztán beszélt vele néha pár szót, hanem egyenesen rajongva szerette, ami Hidannek fel sem tűnt. Nekünk is csak azért, mert tudtuk milyen volt azelőtt, hogy az albínó beköltözött hozzánk.

– Szóval ha Deidara eléd állna, hogy rájött, vonzódik a férfiakhoz és szívesen baszna veled, akkor nemet mondanál neki? Vagy átváltanál Tobyra és sírnál örömödben? – kérdezte az albínó. Obitót általában nehezen érintette, ha a két személyiségéről faggatták, de mint mondtam Hidannek van egy bizonyos kisugárzása és stílusa ami miatt elég könnyű volt vele bármiről beszélni.

– Nem utasítanám el. – motyogta és végül csak megitta az alkoholt amit kapott. Valószínűleg Hidan további kérdései miatt amik nem is maradtak benne sokáig. Egy ideig hallgattam őket de aztán nézelődni kezdtem. Voltak fiatal lányok akik épp nagyon idétlenül rángatóztak valami country zenére, amit gondolom a zenegép mellett álló idős férfi indított el, ugyanis a jelek alapján ő élvezte a legjobban a zenét, csak épp partner híján a zenegéppel táncolt de veszettül. Egy ideig elnéztem az urat, de aztán a látóterembe került egy rövid szoknyás lány és pár percig az kötötte le a figyelmemet, hogy minden csípőringásánál meglibben a szoknyája, kivillantva ezzel tangába bujtatott kerek fenekét. Órákig el tudtam volna gyönyörködni a látványban, de a barátnője arrébb riszált vele a bárpult felé. Idősebb nők is voltak akik férfitársaságban italoztak és beszélgettek. Itt szó szerint minden féle ember megtalálható. A mi társaságunkban is van mindenféle ember, szóval annyira azért nem meglepő a dolog.

Konan, Pain és Zetsu is csatlakoztak, mindannyiuknál volt egy-egy pohár ital, utóbbinál egy kézzel tekert cigaretta is, amiben elég valószínű, hogy fű is volt.

– Most Obito szexuális élete a téma? – kérdezte Konan, amin Obito igyekezett nem elpirulni, de kudarcot vallott. Mindig is kilógott a klánjából legalábbis szerintem. Átlagosan az Uchihák olyanok voltak mint Itachi. Egyeneshátú, hallgatag, udvarias fapofák. Bár voltak akik illedelmesen mosolyogtak, de belőlük volt a kevesebb.

– Itt vannak a srácok. – jelentette ki Konan mikor felfénylett a telefonja aztán felállva elindult a kijárat felé. Néztem ahogy elnyeli a tömeg, aztán a tekintetem Obitora siklott aki feszülten bámulta az asztalt. Nem sokat tudtam a romantikus életéről, de volt egy lány még régen akit nagyon szeretett. Sosem mondta el végül, hogy mi történt vele, ezért arra gyanakodtam, hogy meghalt vagy valami hasonlóan tragikus dolog történhetett. A mi generációnkat jobban érintette a háború utószele mint a többséget. Mi még emlékszünk a robbanásokra, a katonákra, a hazaérkező üzenetre, ami közli a sajnálatos híreket és utána a túlélők, a veteránok bűntetteinek áldozataivá váltunk.

Obito arca.. Hasonlóan egy olyan téma amiről nem beszélt. A legjobb barátjának mondott, mégis úgy éreztem, hogy ez csak hazugság amivel maga mellett próbál tartani, hogy legalább egy valaki ott legyen ha kitör a káosz. Bár hogy miért pont rám számít azt nem tudom. A sebes arcát néztem, bizalma egyik apró jele volt, hogy általában ez a sebezhetőbb fele volt felém.

– Dei-chan! – kiáltott fel Toby, én pedig a fülemhez kaptam a kezem az éles hang miatt amit fogalmam sincs hogy tud kiadni magából bárki is.

– Mikor soroltad kik lesznek itt őt egyáltalán nem említetted. – morogta Deidara elég hangosan ahhoz, hogy mi is jól hallhassuk. Konan vidáman mosolygott, valószínűleg shippelte kettejüket, bár az utóbbi időben megtanultam, hogy egy fujosi bárkit össze boronálna bárkivel, nem számít hogy Deidara kivel jön össze amíg fiú az illető. Vagyis utólag kiderült, hogy Deiarát mindenkivel shippel, még a lányokkal is, mert az meg yuris.

Obito vagyis Toby felállt a helyéről és hátra tett kezekkel állt meg Deidara mellett, mintha csak dicséretre vagy valami ahhoz hasonlót várna tőle. Úgy nézett ki mint egy idomított kutya aki megtanulta hogy ne csináljon maga alá a gyönyörtől, mikor a gazdája felbukkan a kapuban.

– Jó fiú. – emelte fel a kezét Deidara és megsimogatta Toby fejét. – Ülj le. – mutatott arra a helyre ahonnan az imént felállt, Toby pedig engedelmeskedett.

– Beidomítottad Tobyt? – kérdezte Konan kissé talán csalódottabban mint az indokolt lett volna.

– Nem vagyok kutya! – csattant fel Toby szinte már hisztizve. – Dei-chan, ülj mellém! – kezdte el ütögetni a mellette lévő helyet vidáman, teljesen kizökkenve az előbbi panaszos hangjából.

– Nem. – csak ennyit mondott, nem magyarázta semmivel, Toby pedig lehajtotta a fejét és mély letargiába esett. Hamar kiderült, hogy ez csak álca, mert mikor Deidara egy pillanatra nem figyelt, Toby már ott állt mögötte és rácsimpaszkodott mint egy levakarhatatlan polip.

– Deidara! Tudod az idomítás csak akkor működik, ha te is megadod azt amire a kutya vágyik! – kiáltott nekik oda Hidan.

– Ezt honnan veszed? – kérdezte tőle Zetsu.

– Tapasztalat. – mosolygott és mivel mindannyian tudtuk, hogy Hidannek sosem volt kutyája.. Kakuzura néztünk aki megsimogatta Hidan fejét, ezzel egyértelművé téve ki idomított be kit. Vagy legalábbis ki próbálkozott meg vele. Hidan végül is elég gyakran kekeckedett Kakuzuval aminek többnyire büntetés lett a vége aztán pedig békülés. Mindkettőt nagyon élvezték. Mi már kevésbé, de Kakuzu egyszerűen nem volt hajlandó hangszigetelté tenni a hálószobáját. Szerintem élvezte, hogy halljuk ahogy a csúcsra juttatja az albínót, ahogy azt is imádta, hogy Hidan egy cseppet sem szégyenkezik emiatt.

Bár sokkal valószínűbb, hogy csak nem akart pénzt költeni ilyesmire. Vajon mennyibe kerül egy hangszigetelt szoba? Ha nem olyan drága, összedobjuk rá a pénzt az évfordulójukra.

– Szállj már le rólam! – a hang felé fordultam és bár kicsit sajnáltam a menekülni próbáló szőkét, sokkal inkább szórakoztatott a látványuk. Zetsura pillantottam aki egy újabb cigit sodort az ujjai közt és mosolyogva nézte őket. Hidant lekötötte, hogy Kakuzunak suttogjon a fülébe, Konan pedig egyértelműen élvezte azt látni, ahogy Toby szemérmetlenül próbálkozik valami olyasmivel ami akár már molesztálásnak is mondható. Kankurou pedig aki Deidarával jött, már akkor felszívódott mikor épp csak köszöntek. Gondolom elment italért. Vagyis a szőke magára maradt..

Felálltam a helyemről és elkapva Tobyt elhúztam a menekülni próbáló sráctól.

– Sajnálom, kicsit nehezen boldogul az érzéseivel. – szorítottam meg Toby vállát aki fújtatott mint egy macska. Obitóval ellentétben, Toby nem igazán rajongott értem. Ezért általában nem is nagyon bújt elő a közelemben. Néha az is eszembe jutott, hogy talán Obito azért lóg velem, mert így könnyebben önmaga maradhat. – A nevem Sasori. Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolyogtam a szőke hajú fiúra.

– Deidara. – mutatott magára és tanulva az előbbiekből, most a fél szemét Tobyn tartotta. Csakhogy egy zsúfolt helyen nehéz nem elkalandozni. Hidan kiabálására kaptuk fel a fejünket, ami miatt Toby kiszabadult a karom alól és újra Deidarára csimpaszkodott.

Hát.. Ez hosszú este lesz..

w

 

Nem ittam sokat, de ilyenkor jön az a bizonyos mondat, hogy az utolsót már nem kellett volna meginni.

Kankurou a wc falának támaszkodva nézte ahogy arcot mosok.

– Biztos minden rendben? – ezen felnevettem.

– Részegebb vagy mint én. – ezzel természetesen nem értett egyet, pedig nyilvánvaló volt, hogy kettőnk közül én vagyok a beszámíthatóbb. Újra megmostam az arcom, mert abban reménykedtem, hogy így enyhülni fog a szédülés. Húzott a fejem, az előttem lévő látkép pedig folyton elmozdult a helyéről, nagyon erősen kellett fókuszálnom, hogy rendesen lássak.

Egy kéz simult a hátamra, de mikor felemeltem a fejem már nem Kankurou állt mellettem, hanem a szőke hajú fiú. Mosolyogva nézett le rám, de a tekintete ködös volt, a keze pedig gyenge.

– Jól vagy? – ezen felnevetett.

– Te hajolsz a csap fölé és engem kérdezel? – ezen én is elmosolyodtam és csak a rend kedvéért felegyenesedtem.

– Csak kell egy kis fókusz. – megértően bólogatott, majd a zsebébe nyúlt és kifordította, aztán ezt eljátszotta a másikkal is, végül csalódottan nézett fel rám.

– Sajnos nem tudok adni. – nem számított, hogy van-e nála valami, mert itt volt előttem. Egész este beszélgettünk, engem használt pajzsnak Tobyval szemben én pedig élveztem a testőr szerepét. Nem rajongtam a hosszú hajú lányokért, a szőkék sem estek a zsánereim közé, ráadásul Deidara fiú is volt és mégis..

Odahajoltam hozzá és összeérintettem az ajkainkat, ő pedig megnyitotta nekem őket és átkarolta a nyakamat. Magamhoz húztam és mikor levegő híján elhúzta a fejét én újra az ajkai után kaptam. Még mindig forgott egy kicsit a világ, de ott volt a karjaimban ő is, és így már nem is volt annyira szörnyű az egész. Támolyogva estünk neki a wc ajtónak, tapogatózva nyitottunk be és a zárral kezdtünk babrálni odabent, de végül hagytuk az egészet a fenébe és inkább nekifeszültünk az ajtónak, hogy ne lehessen benyitni a súlyunk miatt.

– Sasori.. – állított le hirtelen és zihálva fogta a kezei közé az arcomat. – Pasi vagyok. – közölte a nyilvánvalót.

– Tudom.

– Te is az vagy. – ezen elmosolyodtam.

– Ezt pláne tudom. – feleltem ő pedig bólintott és magához húzva újra megcsókolt. Kertelés nélkül nyúltam a nadrágjába és tapogattam ki a lényegi részeket. Sosem csináltam még ilyet, sosem hittem, hogy tetszene és bár furcsa érzés volt, de egyáltalán nem rossz értelemben. Elővettem a farkát ő meg az enyémet és percekig csak kényeztettük egymást miközben szakadatlanul csókolóztunk.

Ah, ez olyasmi amin a fiatal srácok többsége átesik egy olyan túlfűtött estén, mint amilyen ez is? Szinte biztos vagyok benne, hogy akivel ilyesmi valóban megesik, az ő fejükben is váltakozik az a két gondolat, hogy ez csak egyszeri alkalom és az, hogy ez valami különleges.

Én sokkal erősebben érzem az utóbbit.

 

 

n Deidara n

Szédülök, fáj a fejem és rettentően hányingerem is van. Ünnepéjesen megfogadom, hogy soha többet nem iszom. Legalábbis alkoholt. Sőt! Nem is fogok enni olyan ételt amiben alkohol van, szóval mostantól ez a romhalmaz amit a testemnek csúfolnak, egy édes kis templom lesz.

Na várjunk egy percet, a templomokban is van némi szesz ha nem tévedek. Hm.. Erre majd visszatérünk akkor amikor már nem kerülget a hányinger a pia gondolatától is. Vagy úgy alapjáraton bárminek a gondolatától is.

Kinyitottam a szemem hogy az órára pillantsak de..

Ez nem az én szobám.. Mikor végre sikerült felfognom hogy kibaszottul nem tudom hol vagyok gyorsan felpattantam az ágyból de a fájdalomtól ami nem csak a fejemen ért hanem alsóbb régiókon is (????) a földre estem és a fájó pontot tapogattam.

Tekintve hogy szinte minden porcikám sajog, főleg a hátsóm, a fejem, a jobb karom meg a csípőm.. Valószínűleg verekedtem az éjjel. Igen, jó alaposan összeverekedtem valakivel és biztos hogy nyertem.

– Minden oké? – a hang felé kaptam a fejem. Sasori az ajtóban állt egy melegítőnadrágban, meztelen felsőtesttel.

– Ühüm. Hm.. – magamra rángattam a földön lévő farmeromat, az alsógatyám keresésével inkább nem húztam az időt, az ott rohadjon meg ahol van, ha már volt pofája elhagyni engem, mint utolsó védelmi bástya.. Gabástya.. Hm, nem is rossz, csak sajnos elbukott. Már csak arra lennék kíváncsi hogy hol van a pólóm. – Öhm.. Hogy kerültem ide? – dörzsöltem meg az arcomat és igyekeztem feleleveníteni a tegnap estét, de az utolsó ami rémlik, hogy Zetsu megkínál egy cigivel ami.. Nem valószínű, hogy sima dohány volt. Vajon elfogadtam tőle? Ugyan, kizárt hogy megtettem, egy olyan helyzetben nem lehettem annyira ostoba, hogy..

Letörten hajtottam le a fejem. De igen, ostoba vagyok. Tuti hogy elfogadtam és amiatt van ez az egész. Deidara te barom!

– Te..? Várj, ne mond hogy nem emlékszel arra hogy.. – kereste a szavakat és a tekintete már egyáltalán nem volt aggódó. Inkább mérgesnek, idegesnek vagy mérgisnek mondanám. Miért is ne, mérgisne? Elég a szóviccekből!

– Emlékezni? Mire is? – vakartam meg a tarkóm és kissé nehezen érintett a tudat, hogy a hajhagymáim is fájnak. Már biztos hogy hajba kaptam valakivel az éjjel. És ahogy elnézem, most Sasori is latolgatja, hogy nekem essen. Be kéne neki mutatnom a menyétet. Együtt megalkothatnák az „utáljuk a szőkét” klubbot.

– Emlékezz vissza. – fordult sarkon és kiment a folyosóra én pedig eszméletlen nagy fájdalmakkal a testem szinte minden pontján, utána csoszogtam.

– Ha vissza tudnék emlékezni, nem téged kérdeznélek. Várj már. – kaptam el a karját így megállt és felém fordulva, dühösen meredt rám. – Mindenem fáj és biztos, hogy másnapos is vagyok szóval.. Kérlek mond el, hogy mi történt. – ugye nem feküdtem le Obitóval vagy bárkivel akinek farka van?

– Rám másztál. – aljas rágalom! – Na rémlik már valami? – nem és nem hiszek neki sem pedig a harapásnyomnak a karján és a mellbimbója körüüühühü... Azta kurva de perverz bigével lehetett az este!

– Eeh? – kínomban nevetve fordítottam el róla a tekintetem. – Öhm. Szóval te meg leütöttél utána. Ugye? – a remény hal meg utoljára, mert hal a gyilkos.

– Inkább „ledöftelek” hogy pontosítsak. – suttogta közelebb hajolva hozzám ami nem segített félreértéseket gyártani. Próbáltam megszólalni de pár értelmetlen szótagon kívül nem igen jutottam sokra. Végül csak elhátrálva egy lépést a hajamba túrtam és vettem egy mély levegőt. Nem igazán sikerült megnyugodnom tőle de egy próbát megért.

– De miért mentél bele? – kérdeztem végül. Sasori vállat vont.

– Franc tudja.. Így alakult. – morogta oldalra nézve hogy kerülje a szemkontaktust. El se hiszem hogy megbaszott egy srác. Ráadásul pont Sasori. Nem is az esetem. Bár konkrétan nincs esetem, csak sok balszerencsés esetem amit inkább nem ecsetelek senkinek sem. – Bocs ha kicsit durva voltam. – mondta hirtelen és a hangjában ismét az aggodalmat véltem felfedezni egy kisebb bűntudattal megspékelve.

Na nekem itt ne fűszerezd az érzéseket! Kérem vissza az ártatlanságomat! Volt nekem olyanom egyáltalán? Reményvesztett számkivetettnek érzem magam.

– Most nem az a legnagyobb probléma hogy gyengéd voltál vagy sem. – morogtam. – Tudjuk be annak hogy nőnek néztél én meg azt hittem úrilógiai vagy milyen vizsgálatra mentem. – motyogtam kelletlenül.

– Hn.. – remek. Komolyan meg kéne ismernie Itachit. Vagyis.. Szerintem ismeri. Fasza. Nagy pirospont nekem. Ahogy Sasori piros hajára néztem, legszívesebben vissza szívtam volna ezt a pirospontos gondolatot, de már késő. Mindegy inkább egy piros mint egy fekete pont, nem igaz? Na tessék, végzős gimnazistaként most kezdtem el pontocskákat gyűjtögetni, szégyelld magad te csirkefogó! Vagyis inkább kakasfogó.

– Nem tudod hol van a felsőm? – kérdeztem lemondóan ő pedig a folyosó végére mutatott, pedig oda sem nézett. Oda pillantottam és a magasba szaladt a szemöldököm, ezzel újabb fejfájást okozva nekem. Mit keres a felsőm a kislámpán? Mindegy, ezen most ne akadjunk fent. Gyorsan megszereztem és belebújtam. Basszus a kezem is hogy fáj. Köröztem párat a jobb vállammal miközben a nyakamat masszíroztam meg kicsit, közben Sasorira néztem. – Aszem most megyek. Ne haragudj a történtekért. Felejtsük el, jó? – néztem rá megbánóan ő pedig bólintott majd visszament a szobájába én pedig megkerestem a kijáratot.

Nem tudtam nem észre venni hogy több ajtó is van a folyosón amin névtáblák vannak. A Kisame felirat volt az egyik. Tovább mentem (vagyis bicegtem) és egy félig nyitott ajtón is beláttam. Hidan egy nagyobb darab férfi testen feküdt és bár nem igazán kedvelem őket, de ez a sötét és világos bőrszín egymásba gabalyodva elég művészi.

Az agyadra ment a dugás Deidara? Takarodjál haza! Jól van már, megyek. Nem kell ilyen gonosznak lenni.