Sziklarejtek árvája 1. rész

 Deidara 

Futva szeltem át a folyosót, a szívem gyorsan vert az idegességtől és a tempótól de nem lassítottam és a pánikolást sem tudtam ilyen egyszerűen abbahagyni. Be kell érnem! És nem csak azért mert ilyen lelkes nebulója vagyok e csodálatos intézménynek. Ó nem, ennél sokkal komolyabb indokaim is vannak.

A portás a kapuban állt és felemelve a csuklóját az órájára mutatott.

– Tudom és sajnálom! – kiabáltam ahogy a torkomon kifért és őszintén csodálkozom, hogy ennyi erő volt még a tüdőmben. A portás hátrébb állt, előre sejtette, hogy ilyen sebesség mellett aligha tudok egykönnyen lassítani. – Köszönöm Hachi-san! – kiáltottam még hátra mikor felnevetett. Nagy szerencsém van amiért a portás nem egy házsártos vénember aki simán kint hagyja azokat a diákokat akik elkéstek és még meg is jegyzik, hogy időben kéne felkelni meg elindulni meg ilyesmik. Ha ilyen portásunk lenne valószínűleg minden reggel a kapu előtt adnám elő a drámai történetét annak, hogy én időben felkeltem és el is indultam, de aztán jött azaz ajtó, vagyis autó ami egyenesen belecsapódott az előttem lévő másik autóba amin édes kiscicák hada tartózkodott, de a becsapódástól ők kiszabadultak és félelmükben elszaladtak meg bebújtak a bokrok közé és jajj nem hagyhattam őket magukra! Meg aztán ott volt egy hatalmas főnix madár aki felettünk körzött és bár a hiedelmek szerint ezek a nemes állatok nem táplálkoznak kiscicákkal, én azért jobbnak láttam ha biztosra megyek, nehogy a tűzmadár úgy döntsön, cukiságfalatokkal könnyebben túléli a messzi-messzi telet.

Ez egy fantasztikusan hihető történet. Még a csodálatos színészi vénáim nélkül is egyértelműen süt belőle a hazu.. Igazság! Az igazság.

Rendben, igazából többnyire, egészen valószínűleg csak kapaszkodnék a kerítésbe és ordítanék, hogy engedjenek be. Egy idő után megunnák és kinyitnák a kaput amin vidáman beszökellnék és nyelvet nyújtanék a gonosz portásbácsira. Ő meg aláírást gyűjtene hangszigetelt üvegekért a suliban.

Szeretem Hachi-sant de most őszintén.. Mennyivel menőbb lenne egy olyan portás aki a diákok nemezise lenne és akivel küzdeni lehet? Bár ha jobban átgondolom.. Az is elég menő, hogy Hachi-san leült mellénk a földre kártyázni mikor az aulában vártuk a tesitanárt.

Mikor felértem a másodikra még megnyomtam az utolsó sprintet és végig csúsztam az üres folyosón, egyenesen el a termünk ajtaja előtt a bioszteremig ahol végre elfogyott a lendület és lassan csúszva megálltam. Megigazgattam az egyenruhám és visszasétáltam a termünkhöz ahol mély levegőt véve gyűjtöttem bátorságot, hogy szembenézzek iskolás éveim igazi nemezisével.

Az osztályfőnökömmel.

Bekopogtam a terembe majd benyitottam és mélyen meghajolva kértem bocsánatot a késésemért. Kakashi-sensei csak legyintett és az mondta, hogy üljek le. A többiek azt hinnék jó fej volt és megúsztam a büntetést, de ez csak álca. Valójában gyűjti a striguláimat az agyának egy kifejezetten a számomra fenntartott részlegén. Ezen a kis helyen vannak a perverziói is és a büntető pontjaimmal vásárol be belőlük azokra az alkalmakra amikor kettesben maradunk. Úgy képzelem, hogy egy aranyos kis kosárkába gyűjti a késéseimet aztán a karjába veszi és szétnéz a beteges fantáziái közt, hogy mit is vásároljon belőle.

Mindegy, amíg a nemezisem legnagyobb vágyálma az, hogy a hajamat szaglássza addig azt hiszem biztonságban vagyok, legalábbis ami a tanulmányaimat illeti. Nem rója fel külön a késéseimet semmilyen naplóban (kivéve persze az agyában élő csillámporos kis erotikus naplóját, mert abban fixen beleír rólam mindent is), és sosem értesítette a nevelő papámat arról, hogy rendszeresen kések az iskolából. Bár a papus valószínűleg pontosan tudja, hogy kések. Ha már drámai hisztiknél tartunk, ő már az összes darabomat kívülről fújja. Főleg ha főnixek vannak benne meg az a „szegény én”.

A helyemen ülve hagytam egy kis időt magamnak az önsajnálatra de aztán taktikai gyűlésbe fogtam magammal és a környezetemben lévő tárgyakkal. Amint kicsöngetnek és Kakashi száját elhagyja a „mehettek” szó, én leszek az első aki felpattan és lelép. Gyűjtögesse csak a pontjait egy későbbi alkalomra. Mondjuk azokra az időkre amikor már a papus szoknyája mellett rajzolgatom a jövőmet. De ez még elég soká lesz..

Felsóhajtva számoltam ki fejben, hogy mikor is lesz elég időm haza utazni Sziklarejtekbe a testvéreimhez és a papushoz. Persze szeretek Konohában lenni a fogadott öcsémmel (aki miatt elkéstem ma reggel) és a fogadott apukáimmal (akik egyébként nincsenek együtt, mert egyikük heteró a másik meg egy bonyolult történet) és persze itt is vannak barátaim, de.. Az ellenségeim is itt tobzódnak.

A Konohai iskolák nagyon nehezek és durvák. Minden téren a legjobbat várják el tőled. Sok helyről próbáltak már bekerülni, de nagyon kevés embernek sikerül, már ha össznépi szinten nézzük, mert egyébként egész sokan járnak ide csak épp a világ minden tájáról.

Sziklarejtek sem a szomszédban van.

Akad itt Esőrejteki, Homokrejteki, Hangrejteki, Ködrejteki és Meleg vízrejteki is. Mármint nem homoszexuális Vízrejteki, hanem Meleg vízrejtek a hely neve ahonnan jöttek. Úgy tudom az egyetemen van egy Fű és egy Vízesés rejteki is.

Ha már egyetem, ez a gimi olyan mint egy középiskola és egy egyetem keresztezése. Magasak az elvárások de külön órarendek vannak amik a diákok továbbtanulására specializálódnak, amit már kilencedikben el kellett döntenünk, de persze lehet változtatni csak nem éri meg.

És bár tényleg elég nehéz bekerülni, ami annyit tesz hogy még a zsenik is halálra tanulták magukat a felvételire, de azért vannak gyanús kivételek. Naruto, a fogadott öcsém például bekerült bár főleg a sportra fókuszálták az órarendjét de pontosan tudom, hogy a fogadott apukái juttatták be. Jiraiya az egyetemen tanít bár nem jókedvből teszi hanem mert Tsunade rákényszerítette (csakhogy ne tűnjön el megint évekre). Iruka pedig itt tanít a gimiben és úgy alakította a dolgokat, hogy ő lehessen Naruto osztályfőnöke is ami bár néha nagyon nehéz lehet, de azt mondta így tud a leghatékonyabban segíteni neki. Bárcsak nekem segítene annyit, vagy csak fele ennyit ezzel a Kakashi üggyel kapcsolatban amiről csak mi hárman tudunk. Iruka, a zaklató és szegény én.

Narutót itt ismertem meg. Egyedül lakott és alig tudta fenntartani magát. Hülye gyorskajákon élt és ugyanaz a ruha volt rajta egész héten, de talán egész évben is. Jiraiya és Iruka gondoskodtak róla, már amennyire tőlük telt. Naruto sokszor aludt náluk és töltötte velük az ünnepeket is, de nem akart hozzájuk költözni. Így kerültem én a képbe. Még olyan kis fiatal volt mikor megismertem és mivel a koli nem nekem való hely (mindenki szerint, kivéve persze a papust) felajánlotta hogy költözzünk össze mint lakótársak. Akkor még alacsony volt és cuki, de elég gyorsan kinőtte magát. Bár nekem még mindig az a kis srác aki volt. Az a cuki rókabajszos kölyök aki befogadott. Azonban az évek folyamán ez átment testvéri kapcsolatba. Gondolom mivel mindketten árvák vagyunk, könnyebben kezdünk családi kapcsolatot kiépíteni idegenekkel. Bár ez nem mindenkire igaz, de Narutóra nagyon is.

A csengő hangja olyan váratlanul ért, hogy az első menekülési tervem kimerült annyiban, hogy „Pisilnem kell!” felkiáltással fussak jó messzire, de amint felálltam, az én okos ellenfelem megelőzött.

– Deidara! – szólalt meg Kakashi élesen, de olyan élesen, hogy a hangszálaim beleremegtek tőle, mintha csak figyelmeztettek volna rá, hogy ha most megkísérelek segítségért kiabálni, könnyen elveszíthetem őket. – Utolsóként érkeztél de elsőként távoznál? – kérdezte kissé szemrehányóan. – Beszélni akarok veled, ülj vissza. – segítségkérőn néztem az állítólagos barátaimra de ők csak mosolyogva intettek és magamra hagytak. Lerogytam a székemre és újra gondoltam a menekülési tervemet. Szerintem az első gondolat a legjobb, elvégre ki akarna egy olyan srác nadrágjában turkálni, aki menten összepisili magát, nem? Oké hogy Kakashi egy perverz de azért ennyire nem lehet beteges ugye? Ahh, végem van.

Mikor már mindenki kiment Kakashi elém lépett én pedig igyekeztem igazi hősként állni a sarat és érett felnőttként viselkedni gyermek létemre, hátha ezzel elriasztom a pedofil hajlamait. Bárcsak szőrös lennék már, hogy azzal is kimutassam mennyire nem vagyok gyerek!

– Igen sensei? – kérdeztem semleges arccal. Alapjáraton tényleg semmi bajom nem lenne vele, de…

– Hallom rontottál bioszból. Ha gondolod este átjöhetsz és segítek a tanulásban. – mondta és még maszkja alatt is láttam a mosolyát. Itt is van.. A perverz nemezisem. A zaklatóm. Az osztályfőnököm.

Kakashi meleg mint a homokos tengerpart nyáron, mikor a legjobban süti a nap. Égetően kellemetlenül forró. De azért szívesen átgázolnék rajta, csak sajnos követ mindenhova és azok az apró kis homokszemcsék mindenhová be akarnak férkőzni. De komolyan. Mindenhová.

– Nem kell, köszönöm. Megoldom egyedül. – mondtam ő pedig kérdőn nézett rám.

– Értem, szóval egyedül akarod csinálni..

– Nem úgy értettem. Tanulni fogok az emberi test izmairól. A könyvekből. – nyomtam meg a „könyvekből” szócskát amin elmosolyodott.

– Én is így értettem, miért te mire gondoltál? – ez a kis..

– Semmire. – álltam fel és idegesen felkaptam a táskám. – Most már mehetek ugye? Mosdóba kell..

– Akkor haladjunk előre az anyagban. Mit szólsz az erekcióhoz? – vágott közbe nekem pedig kezdett felforrósodni az arcom. Mérges voltam rá. Kihasználja, hogy tanár és nem feleselhetek vele. Árulkodni meg nem tudnék rá, mert őt mindenki szereti és példamutató tanár.. Meg a faszomat példamutató! Egy jó tanár nem taperolja a diákjait!

– Mennem kell órára. – újra elindultam de megragadta a karom és visszarántva magához, szorosan a testemhez simult. Fenekemen éreztem éledező férfiasságát és megannyi próbálkozása után még mindig sikerült lefagynom az ijedtségtől.

– Olyan aranyos vagy mikor ilyen megszeppenten nézel. – mormogta fülembe és lehúzva maszkját belenyalt a fülkagylómba. Kirázott a hideg és rögtön menekülőre fogtam volna de.. Kakashi erősen tartott karjaiban és mosolyogva figyelte ahogy menekülni próbálok. 

– Engedjen már el! – sziszegtem mérgesen. Nem akartam, hogy a folyosón bárki meghallja a hangomat. Kínos lenne, hisz mégiscsak pasi vagyok. Tudnom kéne vigyázni magamra! Te jó ég, ha innen kijutok segg-szűzen újra megpróbálom a karatét..

– Nem tetszik? – mormogta a fülemnél amitől kirázott a hideg ő pedig kuncogva csókolt a tarkómba. – Felállnak a kis pihék a nyakadon. – kellett nekem felkötni a hajamat. Összerezzentem mikor a kezei végig simítottak a hasamon, szerettem volna elhátrálni a hatalmas kéztől de mögöttem meg egy izmos test és egy farok várta, hogy hozzá nyomódjon az illatos kis testem. Hát itt a megoldás! Mostantól nem fürdök! Szagold csak a rothadó bűzömet te perverz! Jajj, de mi van ha ez is az egyik perverziója? Hallottatok már a híres Napról aki Ó Leon volt? Igazán élvezte ha a partnere napokig nem fürdött és nem használt szappant a mosakodáshoz.

Most jól jönne Iruka.. Kakashiról csak én és Iruka tudjuk, hogy meleg. Mondjuk Iruka is az és ő teljesen bele van habarodva Kakashiba. Ez az a bonyolult történet ami jobban belegondolva nem is olyan zavaros. Hacsak azon nem kezdünk agyalni, hogy a kedves Iruka miért egy ilyen undorító molesztálóba van belezúgva, csak mert az tényleg naagy rejtééH! Hogy a francba állt fel neki ilyen gyorsan és miért ilyen ijesztően nagy? Oh.. Lehet mégis csak tudom a nagy rejtély okát.

De erre most nincs idő! Összerezzenve fordítottam el a fejem és szorítottam le a szemem mikor Kakashi ajkai a nyakam vonál haladva elindult az arcom felé. Gondolkozz Deidara.

– Kérem.. – kezdtem el könyörögni de elkapta az állam és maga felé fordítva a fejem elmosolyodott.

– Mire kérsz? – a mosolya alapján tök másra gondol.

– Órára kell mennem. – utálom, hogy a hangom ennyire gyenge és hogy nem tudom tartani a szemkontaktust. Kakashi elengedte az állam és visszatért a testem többi részéhez. Gyengéden érintette meg a csípőm majd az egyenruhám ingje alá nyúlva simította végig testemet aztán a mellbimbómnál megállt és éreztem a nyakamnál ahogy elmosolyodott.

– Olyan édes vagy mikor remegsz. – suttogta a bőröm ellen és megcsípve a mellbimbómat játszadozni kezdett a kis pöcökkel. Levegőért kapva fogtam le a kezét az ingemen keresztül de erre a nyakamba harapott.

– Fázok. Csak azért remegek mert fázok. – hazudtam amin halkan felnevetett.

– Felmelegítselek? – persze hogy ezt is félre érti.

– Maga perverz. – morgom és minden erőmet beleadva nyomom el nyögéseimet mikor újra ingerelni kezdi a mellbimbóm. Nem, én nem élvezem csak ha valami rosszul esik akkor is nyög az ember.. Meg ha erőlködik.. Küzd.. Szóval elég sok variáció létezik, lehet válogatni bőven!

– Ha megcsókolsz elengedlek. – suttogta lágyan és egészen egy pillanatig csábító ötletnek tűnt, hogy ilyen gyorsan és egyszerűen megszabaduljak tőle, de.. Nem adhatom meg magam! Csókold meg a seggem te szemét seggfej! Várjunk csak.. NE! Inkább ne csókold meg a seggem! Csókold meg a nagyanyám seggét! Igen! Ez máris jobban hangzik. – Bár azt is nagyon élvezném ha kéjesen nyögnél miközben alattam vonaglasz. – kuncogott a nyakamba engem pedig újból kirázott a hideg.

– Nem! – vágom rá élesen ő pedig lök egyet a csípőjén mire újra felnyögök. Utálom hogy a sok észérv ellenére is van valami ebben a rohadékban ami vonzóvá teszi még az én heteró agyamnak is. Például hogy pontosan tudom, milyen érzés mikor a kezei a farkamat kényeztetik és a csúcsra juttattnak. Utálom hogy tudom milyen és utálom amiért reagál rá a testem.

Kezét fentebb csúsztatja a mellkasomon és megfogva az államat maga felé fordítja a fejemet. Nyelvével végig nyalja alsó ajkamat majd gyengéden meg is szívja.

– Nyisd ki a szád.. Deidara. – mondja vágytól mély hangján, de nem engedelmeskedek. Szemembe néz éjfekete szemével ami most türelmetlenül csillog. – Ha nem nyitott ki... – pillant le újra az ajkaimra. – feltépem. Mit fogsz mondani az osztálytársaidnak mikor meglátják a szétharapdált ajkaidat? – szeméből tisztán ki tudom olvasni, hogy nagyon is komolyan gondolja. Soha nem tudnám beismerni hogy rám mászott az osztályfőnököm. Megadva magam, résnyire kinyitom a számat ő pedig gondolkodás nélkül hatol bele nyelvével. Addig noszogat amíg a nyelvem meg nem mozdul, bele simulva a csókjába.

Gyűlölöm ezt az egészet. Már fél éve ez megy és én rohadtul gyűlölöm. Nem vagyok meleg.. Vagyis nem teljesen.. De amit tesz.. Ah! Undorító amit velem művel.

Ujjai visszacsúsznak a mellkasomra míg másik kezével benyúl a nadrágom alá. A csípőm ösztönösen mozdul a keze felé, érzem ahogy az ajkai mosolyra húzódnak és óhatatlanul is valami nyöszörgést hallatok, amikor végre rámfog. Végre? Oh istenem..

– Eh.. lég.. – rántom el a fejem.

– Ne hadakozz. – böki meg a nyakam az orrával. Visszafordulok felé, én sem tudom miért, de kihasználva az alkalmat ismét megcsókol. A hüvelykujja a makkomon dörzsöl. Levegőért kapva rántom el a fejem megint és lenézek a rajtam munkálkodó kezére amit a ruháktól nem látok tisztán, de jobb is így. Kakasi magával rántva leül a földre így lábai közt landolok a kemény padlón. Időm sincs menekülni ugyanis továbbra is erősen tart. Hátam mellkasának feszül, keze kihalássza nadrágomból a már félig merev férfiasságomat. Ez annyira megalázó.

– Hm.. Ennyire felizgattalak egy kis játékkal? – dörgölőzik hozzá a halántékomhoz miközben egyik ujjával a makkom tetején lévő előváladékhoz érinti az egyik ujját. Szorosan lehunyom a szemem. Az arcom lángol a szégyentől. Kezeimmel görcsösen próbálom eltolni de semmi haszna.

– V..valaki.. be jöhet.. – emlékeztettem de ezt is félre értette. Vagy csak félre akarta érteni.

– Ennyire szeretnéd, hogy már benned legyek? 

– Ne! – kiáltom kicsit hangosabban, mire befogja a szám és az ajtó felé fülel de aztán halkan felkuncog.

– Ne aggódj, tudom hogy még nem állsz készen. – nem is fogok soha készen állni erre! Lehajtottam a fejem, becsuktam a szemem és próáltam kizárni ami velem történik.

Gyakran játszadozik a testemmel, de még sosem dugott meg. És nem is akarom, hogy megtegye. Keze mozogni kezd merevedésemen én pedig a fogamat csikorgatva próbálom elnyomni nyögéseimet.

– Élvezed? – kérdezi fülembe nyalva amitől megremegek.

– Nehm.. – nyögök fel ő pedig elmosolyodik, érzem az arcomon ahogy hozzám nyomódik. Kezével gyorsít a tempón és erősebben fog rá farkamra én pedig hátra vetve a fejem élvezek el.. Kinyitva a szemem nézem meg milyen károkat okozhattam a ruhámon a hirtelen élvezetemmel, de csak hatalmas kezét látom amin rajta van a fehér, ragadós ondó, amit a szájához emel és lenyal róla egy keveset. Fintorogva meredek rá, bár ezt sem először csinálja és már azt is tudom mi jön ezután.

– Édes. – mosolyog és megcsókolva mutatja meg saját ízemet. Nincs igaza.. Ez keserű. Érződik rajta a szégyen és a megalázottság íze. Elenged és egy zsebkendőbe törli kezét míg én sietősen teszem vissza hím tagom a helyére. Feláll mögöttem és én is felpattanok majd megigazítom az egyenruhám és próbálom szabályozni szívverésemet. Még mindig az orgazmus nyújtotta gyönyör alatt állok, így mikor Kakashi mellém lép és megcsókol, eszembe se jut ellenkezni. Mikor befejezte a csókot visszahúzza maszkját és végig simít arcomon. – Még találkozunk. – dörmögi mély hangján majd távozik a teremből. Miért csinálja ezt? Ezzel próbálja elérni, hogy ne mondjam el senkinek a ferde beállítottságát? Csak mert ezzel pont az ellenkezőjét éri el. Ha nem zargatna meghagynám a titkát de azok után, hogy ezt csinálja velem, szívem szerint a rendőrségre szaladnék és addig ütném az asztalt amíg le nem csukják kiskorú molesztálásáért.

De kit akarok átverni? A szívem olykor egy lángoló főnix bátorságával lép fel, de mikor Kakashi keze a gatyámba csúszik kialszanak a lángok és csigabigaként kuporodnék be a takaróm alá. Természetesen Kakashi nélkül.

A csengő hangja zavarta meg gondolataim ezért rohanva indultam matekra. Úgy tűnik ez egy sportos nap..

Nara-sensei nem szereti a későket. A múltkor egész órán szívatta a táblánál Kankurout amiért késtünk. Nekem kicsit jobbak a matekjegyeim mint neki ezért én megúsztam de más se hiányzik, mint hogy egy másik tanár is rám szentelje a figyelmét a mai napon.

– Deidara! Siess! – ordította Kankurou mikor meglátott. Konan nevetve figyelte ahogy a 11-es diákokat kerülgetem, Naruto pedig mosolyogva integetett miközben átugrottam Sasuke táskáját. Könnyű volt felismerni hogy az övé, mert egy bazinagy Uchiha címer volt rajta. Mikor végre oda értem a térdeimen támaszkodva próbáltam szabályozni lélegzetvételeimet ami úgy ahogy sikerült is. – Kakashi-sensei jó sokáig bent tartott. – öt perces a szünet ami így jobban belegondolva elég kínos. Pár perc alatt elsültem.

– Nem szívlel téged, mi? – kuncogott Konan, akinél a tanárok külön figyelme egyet jelentett a pikkeléssel.. Pedig ha tudná..

– Mindegy. – legyintettem unottan. – A házid el..? – be se kellett fejeznem a mondatot mikor Konan a kezembe nyomta a füzetét.

– Hétfőn te vagy a soros. – emlékeztetett.

– Igen, tudom. – mondtam és gyorsan lekörmöltem az utolsó feladatot amit nem tudtam megcsinálni. Pont időben fejeztem be mert Nara-sensei nem vette észre a gyors házi másolásomat. Kinyitotta a termet. Kankurou látványosan szenvedve indult meg de mikor Nara-sensei hátra pillantott angyalian mosolygott. Ezt látva a tanár kijelentette, hogy ha ilyen jó kedve van, írja fel a házifeladatot a táblára.

Kankurouval eleinte nem jöttem ki túl jól. Nem is beszéltünk gyakorlatilag. Kilencedik félévkor kezdtünk dumálni, de akkor is csak azért mert téli szünetben Naruto elhívta magához Gaarat és még pár barátját. Úgy gondoltuk együtt ünnepeljük az új évet, de azt nem tudtuk, hogy Gaara testvérei is eljönnek, vagyis pontosabban én nem tudtam róla. És mivel Kankurou nem szándékozott végig az öccsével lógni így velem kezdett beszélgetni. Azóta legjobb barátok vagyunk. Konan pedig.. Vele már kilencedik év elején jóban lettem. Először október környékén beszéltem vele a tetőn. Épp ki akartam depizni magam amiért már megint lánynak néztek, de Konan sírós arca fogadott mikor kinyitottam az ajtót. Elmondta, hogy a pasijával, Painnel vannak gondok. Painék ekkor 11-esek voltak, bár nem sokat beszélgettem velük, de ismerjük egymást vagy mi.

A táblán lévő feladatot néztem de mikor Nara-sensei elvette Kankuroutól a füzetet, hogy fejből oldja meg az egyenletet és ne csak másoljon, együttérzőn összenéztünk Konannel. Kankurou már nem is akadékoskodott csak aggodalmas arccal nézte a számokat.

Nara-sensei alapjáraton nem bírja a Subaku no tesókat hála Temarinak. Úgy tudom egész négy év alatt amíg ide járt Nara-sensei-el feleselt és veszekedett és csak azért nem rúgták ki, mert szín jeles volt mindenből és előszeretettel járt versenyekre. Kankurou öccsét, Gaarat se nagyon szívleli a sensei de mivel Gaara csendes és szintén kitűnő tanuló, így rá nem haragszik annyira. Azonban Kankuronak nincs ilyen szerencséje ugyanis bár egyikünk sem hülye, Nara-senseinél egyikünk sem okosabb. A Konohai Gimnázium azért is olyan kemény, mert a tanáraink sem kispályások mint más oktatási intézményben.

 

Ebédszünetben az udvaron ültünk az egyik padon Konannal és Kankuroval. Csak én vettem szendvicset a büfében, nekik nem volt rá szükségük ugyanis hoztak magukkal. Mázlisták. Kankurounak a nővére készíti, Konannek pedig az a barátja akit sosem látunk a suliban, pedig elvileg ide járt ő is Painel.

– Délután elmegyünk inni, van kedvetek jönni? – fordult felénk Konan a telefonja kijelzőjéről. – Jön Yahiko,.. – akit Painek hívunk. – Kakuzu,.. – aki gőzöm sincs miért lóg egyetemistákkal. – Hidan,.. – aki a válasz az előző kérdésemre azt hiszem. – meg még páran. – legyintett végül.

– Szívesen megnézném ahogy az őskövület a gimis osztálytársunk albínó seggét óvja egész este de sajnos dolgom van suli után. – haraptam bele a szendvicsembe aminek olyan íze volt, mintha három napja várt volna arra, hogy megegyék végre. Noss akkor azt hiszem szívesen, öngyilkos hajlamú Szendó.

– Nem olyan öreg. – töprengett Konan, de mikor felvont szemöldökkel pillantottam rá, elfordította a fejét és inkább témát váltott. – Mi a programod suli után?

– A sátánnal kártyázok. Hm.. – fintorogtam. Harmadik órában az igazgatónő elkapott, hogy mivel a héten harmadjára kések, délután büntiben leszek Kakashival. Azért Kakashival mert történetes módon csak ő ér rá. Én meg hülye vagyok..

– Jó, de utána?

– Otthon döglök. – vagyis nyalogatom a sebeimet és reményeim szerint a szűz lyukamat. Fujj.. Azért azt nem fogom nyalogatni. Elképzeltem ahogy megteszem és ez egyszerre elképesztően undorító és lehetetlenül halálosan csiga. Mert az olyan csont nélküli. – És te Kankurou? – néztem az eddig csendben ücsörgő harmadik tagunkra, aki nagyon modern gyerekként a telefonján játszott a gardenscapes-el.

– Szerintem ugyanezt fogom csinálni mint most. – morogta unottan. – Az öcsém suli utáni elfoglaltságra megy, aztán ramenezik Narutóval. Temari pedig szintén nem lesz otthon, de mikor megkérdeztem, hogy miért csak rám mordult, hogy semmi közöm hozzá.

– Akkor nem is tudod, hogy hova megy?

– Dehogynem. – ezen felnevettem de mivel senki nem nevetett velem így moderáltam magam. – Randija lesz Nara-sensei fiával. – Konannel összenéztünk majd az udvar túlfelén lévő focipályára pillantottunk ahol a 11-esek játszottak. A kapuban Shikamaru épp ásítozott miközben Kiba belőtte mellette a labdát. Mondjuk a többiek reakciójából ítélve ez öngól lehetett.

– De hát Temari sokkal idősebb nála. – mondtam ki a nyilvánvalót. Kankurou felsóhajtva eltette a telefonját és hanyagul vállat vont.

– Kiszámolta és csak három vagy négy év. De azt mondta az nem a világ, szóval elhívta randizni.

– Ő hívta el? – lepődtem meg de mikor Konan a combomba boxolt feltettem a kezem. – Csak az lepett meg, hogy Temari egy olyan sráccal akar randizni akinek utálja az apját. Tudom, hogy egy lány is hívhat randira egy srácot.

– Bár engem még sosem hívtak randizni de biztos. – vont vállat Kankurou. – Talán majd egyszer. – tette hozzá aztán újra elővette a telefonját. Ez nem tartott túl sokáig. – De ha megunom ezt.. – emelte meg kicsit a telefonját ezzel utalva a gardenscapes játékra, amire teljesen ráfüggöt. – akkor szívesen megyek. – ez ebből a szögből nézve esélytelen. Kicsit előrébb hajoltam majd bólintottam. Igen, ez minden szögből esélytelennek néz ki.

– Te mit csinálsz? – nézett rám Konan.

– Szögből nézek? – kérdeztem vissza mert nehéz lett volna elmagyarázni mit is érzek.. Ja nem, ezt másra mondjuk. Hm.. Akkor nehéz lenne elmagyarázni mit is csinálok éppen?

– Néha nem tudom, hogy érdekel-e ami a fejedben van, vagy inkább nem.

– Ezzel én is így vagyok. – bólogattam megértően. – Más feje sem igazán érdekel de kicsit mégis, ha érted mire gondolok. – Konan a szemöldökét ráncolva nézett rám én pedig Hidan felé böktem az állammal aki épp a fát ölelgette de olyan átéléssel, hogy az egyik lábát is a törzsére fonta, az egyetlen gimis barátja pedig fapofával nézte. Kimimarou, mutass valami életjelet, nehogy téged és lábbal ölelgessen! Amilyen magaságban ez történne az már felérne egy szopatással.

– Ha eddig nem értettem miért akar Kakuzu veletek menni inni, mostmár minden világos. – nevetett fel Kankurou. – Hidanhez kell a felügyelet ha már a fákra is rámászik.

– Meg az alkohol is. – vigyorodtam el a zseniális poénomon ami csak tizedrésszer gyengébb mint a fejben történő humorbombáim. A lényeg, hogy robbanjon, márpedig Kankurou felnevetett a hangosan kimondott kis dinamitomon, szóval ma is tettem valami jót.

– Yahiko és Zetsu is szeret inni. – forgatta a szemeit Konan, aki valamiért kedvelte annyira Hidant, hogy kiálljon mellette de annyira már nem, hogy huzamosabb ideig vele legyen.

– Na és Kisame? – néztem rá kérdőn ugyanis a halképű is szeret ám vedelni. Róla hallom a legtöbb részeg viccet a suliban.

– Beteg, szóval nem jön. Bár ez eddig nem igazán volt akadály, szóval most biztos nagyon rosszul lehet. – gondolkodott.

– Kik lesznek még? – kérdeztem mert ha az a tökkel ütött Obito, vagyis Tobi ott lesz akkor én tuti nem megyek. Már ha nem rontja meg Kakashi a lyukamat annyira, hogy ne jégakukon keljen ülnöm egész hétvégén. Konan felsóhajtva kereste elő a telefonján a beszélgetést aztán sorolni kezdte a neveket.

– Sasori, Zetsu, Kakuzu és Hidan. – sorolta Konan. – Meg persze Yahiko meg én.

– Ki az a Sasori és Zetsu? – Zetsuról azt hiszem annyit tudok, hogy füvet árul. Dehogy én ezt honnan tudom, azt nem tudom.

– Sasori elég csendes, nem igazán ismerem. Zetsu pedig általában..

– Fű. – bukott ki belőlem amin Kankurou megint felnevetett én meg igyekeztem moderálni a mimikáimat, hogy ne röhögjek én is egy újabb fűviccen, vagyis faviccen. Konan lehunyta a szemét és elmosolyodott, tehát nem alaptalan amit Zetsuról pletykálnak a férfi wc-ben. Mert a piszoároknál is zajlanak kemény beszélgetések! Meg a francokat, mindenki a lankadt kis hernyóját rejtegeti, főleg mikor Hidan is bent van, amit az albínó olyan pofátlanul élvezi, hogy minden szünetben vagy minden másodikban bemegy egy-két fiú wc-be és vigyorogva jön ki, mint aki jól végezte dolgát, vagyis a népek ijesztgetését és újabb meleg sztereotípiák táplálását. Kakashi egyszer megkérte, hogy ne csinálja, mert egyesek már az igazgatónak panaszkodtak róla. Ő felajánlotta, hogy mostantól a női slozit használja de ez sem tűnt jó ötletnek, tekintve hogy biszexuális. Mikor pedig Kakashi megkérdezte, hogy miért megy be ha nem is kell ürítenie, azt mondta hogy ő úgy érzi, hogy kell, de bemegy és mindenki megijed amitől ő is úgy megijed, hogy elmúlik a pisilhetnékje és összezárulnak a záróizmai.

Természetesen senki nem hitt neki.

A csengőre felkaptuk a fejünket és fáradtan felsóhajtva tápászkodtunk fel a padról mint az öregek. Végzősök vagyunk, mi már nyögdécselhetünk, hogy jajj a tokám! Vagyis a bokám. A tokámat akkor fájlalom amikor csak akarom. Megsimogattam a kis drágám, amin Konan a szemöldökét ráncolta.

– Nincs szakállad.

– Tudom. A tokámat simogattam. Szeretnéd te is? – tartottam oda neki amin felnevetett és a fejét ingatva hárította el a felajánlásomat, amit Kankurou viszont helyette is elfogadott mert megcsippentette a bőrömet és megdörzsölgette de pont olyan pontot talált el ami csikis volt így röhögve behúztam a nyakam és eltakartam az érzékeny területet.

– Mi az, csikis a tokád? – nevetett fel Kankurou én pedig a vigyorgást bár nem bírtam abbahagyni, nagy átéléssel tiltakoztam.

– Milyen órátok lesz? – kérdezte Konan aki valószínűleg előre látta a nőies csikiháborúnkat amit ezzel meg is előzött, vagy legalábbis elnapolt. – Nekem bioszfasz. – csak tudnánk miért olyan tantárgyból akar emeltezni amiből nem épp a legjobb..

– Művészet történelem. – vidultam fel, mert én imádtam a tanáromat és a tantárgyat is. – A menyét a padtársam. – keseredtem el rögtön. Rühellem azt az Uchihát. Ő a másik nemezisem. De ő legalább nem akar szexelni velem, szóval ő egy egész normális ellenfél. Bár neki sem fordítanék hátat bár egészen más okból mint Kakashival kapcsolatban. Mindketten belém vágnának valamit és mindkettő a végemet jelentené.

– Nekem tesim lesz Irukával. – mosolygott Kankurou. Mákos kalács képű szerencsekerék.

– Iruka focizni vitte az osztályát. Gai-sensei helyettesíti. – mosolyodott el Konan kissé kárörvendően. Kankurou lefagyott. Én is. De én jobban titkoltam.

– Mi van? – kérdezte és az arcán mély fájdalom jelent meg. Gai-sensei kedves figura, kicsit őrült meg hangos de kedves. Kivéve tesiórán, mert ott előjön a szadista énje, ami máris értelmet ad a tapadós kezeslábasának amit általában hordani szokott. Gőzöm sincs milyen divat alapján. És főleg, hogy honnan szerzi be.. – Én erről miért nem tudok?

– Mert sose figyelsz. – mondtam nagy okosan bár én is most hallottam róla először. Én tudatlanul is bölcs vagyok.

02 - Túrd inkább az orrodat, az nem fáj senkinek.