A két feladó 2. évad 4. rész

Mit tennél, ha..?

 

Fullasztó hőség, lecsapódó pára, tömény zsír és izzadság szag ami erős tisztítószerekkel keveredik. Nem tudom, hogy minden gyorsétterem ilyen szagú-e, de ez mindenesetre borzalmas..

– Szünetet tartasz? – lépett mellém a főnök. A nagy konténer melletti rekeszen ültem és egy félig elszívott cigit tartottam az ujjaim között. Válasz helyett felé tartottam az eddig mellettem pihenő dobozt. – Köszönöm. – vett ki belőle egy szálat majd leült a mellettem lévő hatalmas papírkötegre és ajkai közé vette a cigaretta szálat. A gyújtómat felé tartva hagytam, hogy meggyújtsa, majd mindent visszatettem magam mellé. A főnököm haja már kezdett őszülni, az arcán lévő mélyebb ráncok főleg a szeme és az ajka körül rajzolódtak ki. Kifejezetten jól állt neki bár mindig zavarba jött mikor ezt valaki megjegyezte. – Zen keresett az előbb. Azt akarta tudni, hogy nem vagy-e éhes. – pillantott rám egy kedves mosollyal az arcán.

– Igen.. Már megtalált.. – pár perce csapta ki a hátsó ajtót és futtában megkérdezte készítsen-e nekem valamit vacsorára, és hogy itt eszek-e vagy inkább elviszem zárás után.. Addig még egy óra.. Utána pedig kitakarítunk és előkészülünk holnapra ami jobb esetben ugyancsak egy óra, rosszabb esetben akár kettő vagy három..

– És mit mondtál neki?

– Hogy majd otthon eszek. – Sugawara tegnap felvetette, hogy mikor hazafelé megy az iskolából, vesz valami süteményt.. Ilyenkor általában valami új dolgot próbál főzni és mivel fél, hogy rosszul sikerül, mindig vesz almás pitét.. Könnyű őt kiismerni, nem túl bonyolult figura. Elnyomva a csikket beledobtam a kis tartóba majd összepattintottam és felvéve a cigis dobozt meg a gyújtót felálltam a rekeszről és visszamentem dolgozni. Zen a ˝főszakácsunk˝ aki irányít minket és összeállítja a recepteket. Gyors, finom, laktató.. És persze egészségtelen. Viszont Zen igyekszik olyan ételeket is készíteni amik valamivel egészségesebbek és az is egy nagy előnye a helynek, hogy igyekszünk olyan menüt összerakni ami nem fekszi meg az emberek gyomrát.

– Kenma, segíts Mikának előkészülni holnapra! – még csak felém se pillantott.. Néha tényleg olyan mintha a tarkóján is lenne szeme..  

– Hy! – indultam el Mika felé és máris visszacsöppentem abba a lendületbe ami itt egész nap szükséges. Ha kevés a vendég ami általában kedden és szerdán fordul elő és akkor is csak délelőtt 10 vagy 11 után egy pár órára. Ilyenkor takarítunk és egyenként megállunk megebédelni... Az órára pillantva fáradtan felsóhajtottam. Ha minden jól megy akkor este 10-re haza érek..

Csak a kislámpa égett a nappaliban mikor haza értem.. Halkan sóhajtva vettem le a cipőm és benyitva a szobámba lepakoltam a cuccaimat. Már fél tizenkettő.. Bár az előkészületekkel gyorsan végeztünk, a zárás előtti takarítás elhúzódott.. Az sem igazán segített a helyzeten mikor Mika kiment hogy behozza a táblát, és észre vette, hogy fel van túrva a virágágyás.. A főnök nem akarta úgy hagyni egész estére ezért hárman neki álltunk helyrehozni a dolgokat és megmenteni a virágok nagy részét. Zen dühöngött és cserepeket keresett a növényeknek.. Nem először fordul elő ilyesmi, a főnök mégis ragaszkodik hozzá, hogy a kis étterme előtt virágok legyenek. Zen mondott valamit erről, de nem igazán figyeltem rá. Lassan csoszogva indultam el a fürdőszoba felé hogy alaposan megfürödjek. Egyszerűen hányingerem van attól a tömény zsírszagtól ami beleivódott a hajamba a mai nap folyamán. A fürdőszobába érve becsuktam magam mögött az ajtót és igyekezve nem túl nagy zajt csapni levettem a ruháimat és bemászva a kádba megnyitottam a csapot, majd kihúzva a kis pöcköt átállítottam a víz folyását a zuhanyrózsára. A szüleim házában külön kis hely volt ahol le lehetett ülni és megmosdani mielőtt elmerültem volna a kádban, de ez egy nagyon kicsi albérlet.. A két szoba bár igazán luxusnak számít, de az egész helyben ez az egyetlen ami luxus.. A fürdőszoba kicsi, a wc-ben pont annyi a hely hogy belépsz és pingvintotyogással megfordulsz. A konyha egybe van építve egy ebédlővel ami egyben nappali is. Ott viszonylag több a hely. Ha az asztalt bevisszük az egyik szobába és egy alacsony asztalt teszünk a szoba közepére, akkor olyan 10-en kényelmesen elférnénk.. Na nem mintha vendégeket akarnánk fogadni.. A konyhából nyílik egy kamra. Ott van a hűtő is. Ketten simán elférünk bent.. A szobák pedig egész tűrhetőek. Mindkettő ugyanakkora. Elfér bennük egy nagyobb ágy, íróasztal, szekrény, és még így is ki lehet nyúlni a szőnyegen. Szóval alapjában véve ez egy igazán jó hely. Sugawara igazán otthonossá tette és apránként együtt csinosítgattuk tovább mikor beköltöztem.. A kapcsolatunk igazán kényelmes és hasznos, de igazából jól megvagyunk egymás nélkül is. Nem kötődünk.. Legalábbis nem egymáshoz. Egy fekete tincsem előre bukott, mire a nedves fürtök közé túrva hátra simítottam. A szüleimet nem igazán érdekelte mit teszek a testemmel, csak az volt a lényeg, hogy ne legyek olyan mint az unokatestvérem, Kou.. Befesthettem a hajam a gimiben, ihattam alkoholt otthon, egy időben a tetoválást fontolgattam de ekkor elkezdtek bombázni olyan képekkel amik nekik tetszettek, de én soha nem varrattam volna magamra. Bár végül nem csináltattam tetoválást csak egy piercinget, de mára már beforrt a lyuk. A fülemet is átszúrattam.. Az egyiket Kou csinálta meg nekem, a másikat én magamnak. Végig simítottam a fülemen amin a két egymás mellett lévő lyuk még mindig ott volt. Kou eléggé meglepődött mikor én fél évig nem hordtam fülbevalót és még sem forrt be.. Azt mondta neki max két hónapig bírja.. Ha már Kou és a családunk.. A nagynéném és a nagybátyám hallani sem akarnak Kou sikereiről Franciaországban. A szüleim bár még mindig megvetően beszélnek róla, azért azt elismerik, hogy egész tehetséges cukrász lett belőle.. Örülök a sikereinek, de hiányzik is. Szeretem a szüleimet, de hozzájuk máshogy kötődök. Tisztelem őket és meghallgatom a véleményüket, de tudom hogy bármit is teszek Kou akkor is szeretni fog. Na meg a személyisége is üdítően hatott, még ha sokszor fel is idegesített a váratlan ötleteivel és a szókimondóságával. Fájdalmasan nyögtem fel mikor kiszálltam a kádból és elzártam a vizet. A tükör előtt állva letöröltem róla a párát, bár így is kissé homályosan láttam az arcomat az elkent vízcseppek miatt. Nem ilyen életre vágytam.. Egyáltalán nem... Elégedett vagyok a szexuális életemmel és végül is van munkám. Viszont néha alig kapok levegőt és teljesen összeszorul a torkom. Most is.. Ez depresszió? Magány? A mostani életemben az egyetlen amit teljes gőzzel csinálok, az a munka. Kitölti az időmet, a gondolataimat, lefáraszt és pénzt is keresek vele. Amikor van időm, játszok mint ahogy mindig is tettem. Vannak dolgok amik nem változtak. Mint az érzéseim Kuroo iránt.. Nagy levegőt véve húztam ki magam mert hirtelen még kínzóbb lett a levegő hiány. Mély lélegzetvételekkel értem el, hogy valamivel jobb legyen a helyzet, még ha ez csak fizikailag hat is.. Ő még mindig annyira..

– Magabiztos, céltudatos, kötekedő, manipulatív és.. – még mindig jól néz ki, még mindig megfordul velem a világ a hangjától amikor mocskos dolgokat mond és még mindig kínosan érzem magam a tekintetétől amikor úgy néz rám.. Amikor tüzetesen végigmér és a pupillája kitágul, a szemhéja pedig kissé leereszkedik.. Ilyenkor épp fantáziál.. És ezután mindig megvalósítja amit akar. Annyira önző.. Elhessegetve az elém táruló emlékeket, gyorsan és alaposan megmostam a fogaimat, majd törölközővel a csípőmön gyorsan kitusoltam a kádat, és sietve elindultam a szobám felé, hogy felkapjak magamra egy alsógatyát, meg egy felsőt. Még mielőtt lehuppantam volna a puha matracra, kimentem a konyhába. Ahogy azt sejtettem, Sugawara új recepttel próbálkozott.. Igazság szerint gőzöm sincs mi ez, de eddig mindig jól sikerültek a kísérletei. Levettem a tányérról a fóliát és gyors melegítés után vissza vonultam vele a szobába. A kislámpát is lecsuktam aminek a fénye zavaró lehetett Sugawarának. Valamiért minden apró fény zavarja mikor aludni próbál, és ennek ellenére mégis égve hagyta nekem.. Nem akarom ennél is jobban zavarni.. A szőnyegen ülve a sötétben kezdtem el enni.. Kagyló, zöldség, valami édeskés szósz és tészta. Meglepően finom. Pedig nem rajongok a kagylóért. A telefonom kijelzője felfénylett de oda se pillantva sóhajtottam fel. Valami értesítés lesz hogy frissítsek egy alkalmazást, vagy egy üzenet valakitől.. Valószínűleg tőle.. Nem akarok egész este forgolódni miközben fejben számolgatom a beosztásaimat és az időt amit túlórával pótolok majd be csak azért, hogy ismét találkozzunk, unalmas dolgokról beszélgessünk, aztán ha úgy alakul akkor lefeküdjünk.. A kijelző elsötétült én pedig egy pillanatra abba hagytam a rágást. Vajon ő is egyedül van? Egy sötét szobában egy tányérral a kezében és halkan eszik mintha a létezése is bűn lenne? Bár el tudom képzelni a jelenetet, mégis kizártnak tartom, hogy ez vele valaha is megtörténjen. Hátra nyúlva az ágyra kitapogattam a készüléket és a kezembe véve feloldottam a zárat.

„Mit tennél ha Sugawara összejönne Daichival?”

Unottan pislogtam a kijelzőre.. Bár már sokkal jobban bírom a fizikai megterhelést, ez a hét igencsak rohanósra sikeredett és az új díszlet összerakása miatt elég sok súlyt emeltem. Kanapé ki, kanapé be, pavilon szerű szerkezet is kell szóval rohanj fáért meg festékért és mi lenne ha ott meg hatalmas növények lennének? A mi lenne kérdésre a válaszom az izomláz. És akkor éjnek évadján fel tesz egy ilyen kérdést. Válasz nélkül hagyva tettem le a telefont és tovább ettem az igencsak kései vacsorám. Sugawara és Daichi nem fognak összejönni. Bár néha összejárnak és van hogy felhívják egymást, a kapcsolatuk már inkább a ˝régi barát˝ kategóriába tartozik, mintsem a ˝mi lenne ha te meg én..˝ avagy barátság extrákkal kiadásba. Viszont havonta egyszer randizik.. Ha valamelyikükkel végül összejönne akkor a kapcsolatunk megváltozna. Nem csókolnánk meg egymást, nem aludnánk együtt, nem szexelnénk. Ezenkívül kevesebbet lenne itthon, talán ha elkezd komolyodni a dolog össze akarnak majd költözni.. Egy pillanatra abbahagytam a rágást és elképzeltem hogy ez mind megtörténik. A kapcsolatunk a kényelmünkön alapul. Egyikünk sem szerelmes a másikba, nem kötődünk túlzottan, de ugyanakkor ha mind ez nem lenne.. Mi lenne velem? Apránként elhidegülnénk, és végül elköltöznék.. Egyedül lennék. Még a mostaninál is jobban. Feltápászkodva a földről letettem a tányért az íróasztalomra és bár normál esetben nem hagynék ételt csak úgy az asztalon fólia nélkül, most még is így tettem. Felemelve a párnám szorosan magamhoz öleltem, de továbbra is feszített belülről az a kellemetlen, fojtogatóan feszítő érzés.. Ledobva a párnát átcsörtettem Sugawara szobájába de.. Békésen alszik.. Holnap korán kel, mert nulladik órája is lesz. Jobban átgondolva mégsem hagyhatom ott az ételt az asztalon, nem igaz? Visszamentem a szobába és bár hazafelé menet még úgy éreztem egy egész lábasnyi kaját fel tudnék falni, most még is ez az adag kifogott rajtam. Felemeltem a tányért és kimentem a konyhába hogy fóliát tegyek rá majd betegyem a hűtőbe. Szánalmasan megfutamodtam.. Mint mindig. Akkor is amikor Kurooval szakítottunk; akkor is amikor nem vettek fel a céghez ahová beadtam a jelentkezésemet; akkor is amikor a szüleim rágni kezdték a fülem, hogy további helyekre is jelentkezzek. Nem küzdöttem semmiért és senkiért, beleértve saját magamat is. Ha Sugawarával a kapcsolatunk tényleg csak a kényelemről szól, akkor a saját érzéseimet kéne szem előtt tartanom és odabújni mellé ahogy azt az előbb akartam. Viszont.. Ha a terhére vagyok nagyobb az esélye hogy végül mégis csak egyedül maradok, hisz nem kell elviselnie engem. Hasznos és kényelmes..? Úgy tűnik ez sem olyan egyszerű mint amilyennek hittem. A szobámba lépve felemeltem a takarómat (úgy tűnik megágyazott nekem..) és a párnámat, majd csendben átmentem hozzá. Letettem mellé a párnám és bevackoltam magam egy kis részre. Háttal feküdt nekem, elég kicsavart pózban.. Ölelésre van szükségem.. Kou, Shouyo, Sugawara, Kuroo.. Annyira fáradt vagyok, fáj mindenem, de leginkább ez az érzés fáj.. Mély levegőt véve magamra húztam a takarót és egy játékon kezdtem el agyalni amit a múlthéten vettem. A története, a párbeszédek benne, a karakterek, a legyőzendő szörnyek.. Szintfejlődés.. Holnap utánra össze fog gyűlni a pontom, hogy végre tovább fejleszthessem a karakterem és akkor talán letudom győzni azt a fickót aki elárulta a csapatunkat. És ezzel megint.. Menekülök.. Ezúttal az érzéseim elől.. Saját magam elől..

05. - Barmok vagyunk