Konohana 9. rész

További aggodalmak

Valaki, aki mellett nem voltam magányos.. Kouyou herceg rátapintott a lényegre, bár amilyen egyszerűen leengedtem mellette a védelmem, nem csoda, hogy olvasni tudott a szavaim mögötti jelentésekből. Kár lenne tagadni, hogy az atyja végzett a kedvesemmel, azonban.. Az is értelmetlen lenne ha tudna róla. A háború alatt.. A császár egyik embere megmérgezte a lányt, akit szerettem. Vajon milyen arcot vágna ha ezt tudná? Hinne nekem egyáltalán? És amiket mondott.. „Ön király.. Az rosszabb..” Vajon hogy értette ezt? 

– Felség, talán vissza kéne mennie a lakosztályába. A mai reggelit még el sem fogyasztotta. – HyoSoo felé fordultam de ő leszegett fejjel várta a válaszomat. Idősebb mint Kouyou herceg, a vonásai még is hasonlóan fiatalosak. Vajon mit szólna a herceg, ha felvetném, hogy essen át ő maga is az eunuch-á válás alapvető feltételén? Akkor nem igen lenne gond azzal, hogy esetleg mikor kezd férfivá érni. Megmaradna a szőrtelen arca, a lágy hangszíne és a nőiesen finom vonásai. – Felség.. – pillantott fel rám HyoSoo amin elmosolyodtam ő pedig bosszúsan sütötte le a szemét. – Pedig már kezdett kinőni az efféle játékokból. – ha a szemembe merne nézni, nem játszottam volna ilyesmit. A régi eunuchom gyakran vette fel velem a szemkontaktust, épp ezért elterjedt a hír, hogy azért fejeztettem le mert ezzel a gesztusával megsértett. Persze HyoSoo is nagyon jól tudja, hogy szó sincs erről. Az előde megmérgezte atyámat, hogy mihamarabb átvegyem a helyét. Még időben észrevettük a ténykedését és lecsukattuk a társaival együtt. Bizonyítani már nem tudtuk a tetteiket, mert végül öngyilkosságot követtek el. Bár az eunuchom túl élte, végül más vádak miatt lefejezték. Az ellenem való lázadókat már csak a trónra lépésem után tudtam elkapni. A palota megmérgezi az embereket. Gyanakvóvá tesz és magányossá. Sokan pedig kifordulva önmagukból még több hatalomra áhítoznak és legjobb barátaik ellen fordulnak. – Esetleg bántja valami felségedet? – kérdezte HyoSoo és ezúttal nyíltan szemlélte arcom vonásait. 

– A ma reggeli tanácskozás meglepően rövidre sikeredett. 

– Ez aggasztja felségedet? – a hangja nem tűnt meglepettnek. Nagyon jól tudja, hogy valami más aggaszt, de úgy döntött belemegy a játékba amíg kint vagyunk a nyílt terepen. Bár HyoSoo kedves és illedelmes, olykor elég keménykezű velem, viszont mivel félti az életét, a palotában élők előtt csak a fegyelmezett és engedelmes énjét mutatja. Megértem, hogy így cselekszik, és olykor igencsak kapóra jön ez a pajzs amit használ. Így könnyű meglógni előle, ha kellemetlen kérdésekkel vagy szentbeszédekkel készül.. 

– A háború nemrég ért véget.. A jelentéseken kívül még sem hallottam ma egyetlen új tervet sem amivel segíteni lehetne a nép helyzetén. 

– Felség az eddigi igyekezetei elértek az ország minden pontjára. Korea hamarosan ismét virágozni fog. – újabb hazugság. A szeme alatti karikák és a folytonos grimaszolás elég egyértelművé teszi, hogy ő sem elégedett a helyzettel. Sokan bezsebelik a palota adományát és kevesebbet osztanak szét a nép között. Az étel amit osztanak vajmi kevés ahhoz képest mennyinek kéne jutnia a számok szerint. Sok alattvaló engem hibáztat a szegénységért, és bár fáj ezt elismerni, de igazuk van. Áldozatot hoztam az ország jövőjének érdekében, de ezt ők szenvedték meg a legjobban. Még ha az utókorra az is marad fent, hogy bölcs voltam és erős, azt a ma élő nép már nem éli meg.. Ahogy én sem. Jó király a jelenben, vagy jó király az idők végezetéig? – Felség, MinJee udvarhölgy szeretne önnel beszélni. – elnézve HyoSoo mellett valóban megpillantottam MinJee-t a kíséretem mellett. Elindultam felé HyoSoo-val az oldalamon. A mai reggelit együtt szerettem volna tölteni a herceggel.. A tegnap este alatt valamivel közelebb kerültünk egymáshoz, így hát szerettem volna elérni, hogy többet egyen. MinJee köszönés képpen meghajolt, majd elindultunk a lakrészem felé. HyoSoo-nak is biztos lesz mondanivalója, és MinJee arca is csüggedtnek látszik. Minden bizonnyal Kouyou ismét alig evett valamit. Ha ez így folytatódik az édesanyám lépni fog az ügyben és akkor lelepleződik a titok. Mikor végre a lakrészemhez értünk, HyoSoo-val és MinJee-vel hármasban maradtunk, az udvarhölgyek pedig elindultak a konyhára, hogy előkészítsék a reggelit amit ma igen csak késve fogyasztok majd el. A hirtelen beállt szélcsendben MinJee halk sóhaja tisztán kivehető volt. Kissé mintha zavarba is jött volna tőle. 

– Ha jól sejtem a mai reggelit sem fogyasztotta el. – törtem meg a csendet. Így, hogy tudom milyen égbekiáltóan sokat fogyott.. Egyre jobban aggaszt.. 

– Sajnos nem, felség. Mindemellett az anyakirályné meglátogatta az étkezés után és kifejezte az aggodalmát ezzel kapcsolatban. A konyha fő udvarhölgye is bebocsátást kért a herc.. a királynéhoz és étvágyserkentő teát vitt neki ajándékba. – még mindig nem tudja, hogy nevezze előttem. A királyné megnevezés a helyénvaló, tekintettel a kialakult körülményekre. Ha ezt a nyelvbotlást valaki más is hallotta volna az sok galibát okozna. 

– A tea valóban remek ötlet, hisz eddig étvágyserkentő ételekkel próbálkoztak. A teát könnyebb elfogyasztani. – hamarabb is gondolhattunk volna erre. Bár nincs jogom ezt bárkinek is felróni, hisz én magam sem vetettem fel ezt a megoldást. – A királyné főorvosa leellenőrizte a kapott tealeveleket? 

– Igen felség. – helyeslően bólintottam. Bár szeretnék bízni az édesanyám felügyelete alatt lévő udvarhölgyekben, még is csak jobb az elővigyázatosság. – A királyné ma.. meglehetősen vidámabbnak tűnt. – ezen elmosolyodtam. 

– Mikor hazudsz nekem, mindig vonakodva és lassan teszed. – mégis újra és újra próbálkozik, hogy apró füllentésekkel nyugtasson meg. – Nem kell kímélnetek engem. 

– Igen, felség. – helyeseltek egyszerre és mikor rám néztek már nem próbálták takargatni az aggodalmaikat. 

– Van még más is, nem igaz MinJee? Levertnek és kimerültnek tűnsz. A királyné állapotával kapcsolatos, vagy esetleg a te egészséged romlott? – kérdeztem az arcát tanulmányozva. MinJee halványan elmosolyodott. 

– Köszönöm, hogy ilyen figyelmes velem felség, de az én egészségem jól szolgál. Akiért én aggódok az inkább felséged édesanyja. Még mindig nem értem, miért titkolja el előle az igazat felség. A királyné azt mondta ma reggel, miután felséged elhagyta a lakosztályát, hogy jó okkal tartja titokban az édesanyja előtt a kilétét. Azonban én még sem tudom megérteni ezt és nagyon aggaszt, hogy az anyakirályné ennyit aggodalmaskodik. Elég idős már, és félek, hogy az ő egészsége is megromlik. – az édesanyám egészsége. Eleinte annyira boldog volt, hogy megházasodok, még ha a békét is szolgáltam ezzel a gesztussal. 

– Talán épp a házasság körülményei miatt, de az édesanyja igen csak a szívén viseli a királyné állapotát. Ha a királyné nem kezd el enni, félek, hogy talán megvizsgáltatja majd a saját orvosaival is. – HyoSoo a homlokát ráncolta miközben gondolkozott. MinJee érdeklődve várta a további mondandóját, hátha valami megoldást talál. 

– Azt mondta nem érzi úgy, hogy joga van itt lenni. – mind a ketten felém kapták a fejüket és bár kissé meglepte őket amit mondtam, úgy tűnt megértik a herceg aggodalmát. – Ti is úgy gondoljátok, ahogy ő? – kérdeztem talán kissé vészjóslóbban mint akartam. Atyámmal ellentétben, én nem akarom megfélemlíteni a bizalmasaimat, ha nem úgy vélekednek ahogy én. 

– Felség, bár jelenleg a házasság hivatalosnak minősül, valójában ez.. Amit tett az hatalmas bűn. Sértés a királyi családdal szemben, a néppel szemben és az istenekkel szemben. – mondta halkan HyoSoo, hogy még csak véletlenül se hallatszódjon ki amit mond. – Még mindig azt látom a legjobbnak, ha megejtenek egy cserét és kijavítják a hibát. – a hibát hm? Valóban hiba lenne, ami történt? Egy fiú aki bármit megtesz a szeretteiért annak ellenére is, hogy nem akart sem hatalmat sem pedig a dicső halált. „Ön király.. az rosszabb..” Ha úgy véli, királynak lenni rossz.. Akkor királynénak lenni is ugyanolyan rossz lehet. Főleg férfiként. Ha valaki nem eszik és étvágytalan az vagy testi vagy lelki betegséget jelent. „nincs jogom itt lenni.” 

– Túl jól ismerik az arcát a palotában. 

– Mert felséged nem hagyta, hogy az ide érkezése pillanatában orvosoljuk az ügyet. – szidott meg HyoSoo. 

– Uram, kérem. Ne beszéljen így őfelségével. – MinJee pedig őt szidja meg. Szórakoztatóak, kedvesek, hűségesek.. És igazuk van a herceggel kapcsolatban. Itt tartani őt rengeteg problémát szül. Egy herceg aki királynéként él a palotában, nőnek adva ki magát. Kíváncsi voltam, hogy életben tudom-e tartani. De egy ember életével játszani.. Nem a háború miatt nevezhetnek szörnyetegnek, hanem éppen e-miatt a gondolat miatt. Csak a kihívást láttam és bele sem gondoltam mit teszek ezzel. Épp ezért mondtam, hogy minden ember ostoba. A herceg aki átveszi szeretett húga helyét, hogy megmentse az érdekházasságtól, a magánytól vagy az esetleges haláltól.. Olyan döntést hozott meg amivel csak még nagyobb bajt kevert. És a király aki ahelyett, hogy éktelen haragra gerjed a hamis hercegnő láttán.. Inkább elfogadja társául egy életen át. 

– Nem volt hiba. 

– Felség? – hüledezett HyoSoo és MinJee is elkerekedett szemekkel nézett rám. 

– Nem volt hiba, hogy idejött. És az sem volt hiba, hogy hagytam. – végig kifogásokat gyűjtöttem, hogy miért ne küldjük vissza az otthonába. Elhalaszthattam volna az esküvőt és megbüntethettem volna a herceget. De én azt mondtam, hogy megalázó lenne beismerni, hogy átvertek és egy férfit vettem feleségül. Holott már az első pillanattól kezdve mikor megláttam, tudtam, hogy ő Kouyou herceg. Ezután húztam az időt és azt mondtam, túl sokan ismerik már az arcának egyedi vonásait ahhoz, hogy észrevétlenül kicseréljük az igazi hercegnőre. – Minden okkal történik.. De az érzések gyakran ok nélkül is létre jöhetnek. – mosolyodtam el és mikor megláttam a barátaim zavart arcát, csak még szélesebb lett a mosolyom. – Az igazi hiba az lett volna, ha az ilyen fontos érzésekre nem hallgatunk. Minden embernek kell valami amiben hihet. Számomra ez a sors, és úgy hiszem, a sors egyik alappillére azaz érzés ami minden tényező ellenére is létrejön az emberek szívében. A királyném úgy érezte helyesen cselekszik és én is úgy érzem, hogy helyesen cselekedtem, noha minden ellenünk szól. 

– Kérem felség, ez már csaknem úgy hangzik mintha ön.. 

– Ez egyenesen őrültség! Hogy mondhat ilyet? Ön a király, a népére kell gondolnia és az.. 

– HyoSoo. – intettem le mire vonakodva elhallgatott. – Vajon jó király az, ki háborúba vezeti a népét? 

– De felség.. 

– Ha nem kezdeményezek háborút, a nép továbbra is egy helyben toporogna és nem lenne esélyünk a fejlődésre, de legalább nem lenne éhinség. Évek múltán ez a birodalom virágozni fog és addig is mindent megteszek, hogy ezt biztosítsam. Eddig mindent az eszemmel próbáltam megoldani, de most a megérzéseimre kell hallgatnom. A királyné a szövetségesünk és meg kell őt védenünk. 

– A királyné számára is az lenne a legjobb, ha nem lenne a palotában. Felség.. Kérem, mondja el nekünk őszintén.. Miért akarja őt itt tartani? – már nem csak játék.. Életben akarom tudni és beszélni szeretnék vele. Ha megoldható lenne, hogy férfiként tartsam magam mellett akkor nem kéne álcáznia magát. Talán megoldható lenne.. Egy pletyka miszerint a királyné az egészsége miatt a gyógyfürdők közelében lévő nyaralóba utazik.. És eközben Kouyou herceg látogatóba jön a palotába. Nem.. A herceg kapna az alkalmon és hazautazna. Szinte látom magam előtt ahogy mosolyogva lóra pattan és integet miközben távolodik a kastélytól. Nem, már ismerik az arcát és nem menekülne el. Hisz ha nincs királyné, a béke nagy eséllyel megtörik. És ha férfiként lenne mellettem, nem lehetne a gondjaira bízni egy gyermeket.. 

– Érdekesnek tartom őt. Sosem küzdött a fivérével a trónért, nem bánta, hogy elvették minden hatalmát és díszhercegként élt. Gondtalan életre vágyott és még is.. Félre dobott mindent. Szeretetből, bátorságból, ostobaságból.. Megsebezte atyja szívét, megmentette a húgát a véres kezű uralkodó karmaiból, magabiztosan viselte a női nem öltözékét egy pillanatra sem dobva félre a becsületét. Mindazonáltal igazatok van abban, hogy szenved a palota falai között… Épp ezért, ha esélyt láttok arra, hogy a béke megingathatatlan maradjon és a királyné is visszatérhessen az otthonába, akkor ne habozzatok cselekedni és a segítségemet kérni. – „Ha elfogadom a helyzetem és megbékélek a haragommal akkor nem marad semmi.. Csak az a fojtogató és üres érzés a torkomban és a mellkasomban és azaz idegesítő kis gondolat a fejemben ami folyton azt harsogja, hogy nincs jogom itt lenni.” Amikor ezeket a szavakat mondta, szinte éreztem a szenvedését.. Ha lesz esély rá, hogy haza térjen, még ha csak évek múltán is, mikor már becsempésztünk egy trónörököst, a királyné halálát pedig elhíreszteljük.. Ha haza akar menni és minden gond nélkül teljesíteni tudom ezt a kívánságát akkor elengedem. – Addig is tegyetek meg mindent, hogy otthonának érezze a palotát és visszanyerje az egészségét. 

– Igenis, felség. – hajtották meg a fejüket, majd egymásra pillantottak. Úgy tűnik megelégedtek a köztes megoldással. ˝Ha esély lesz rá..˝ De az még messze van. 

– Felség, önnek van ötlete, hogy éreztessük a királynéval, hogy ide tartozik, a körülmények ellenére is? – kérdezte MinJee. Hogy úgy érezze ide tartozik, és otthonának érezze a palotát.. Ez leginkább az érzésein múlik. Ebben a helyzetben vajmi keveset tehetek, főleg mivel még mindig véreskezű uralkodónak tart, azonban.. 

Beszélni szeretnék YongJung-al a királyné fő orvosával.