A két feladó 2. évad 5. rész

Barmok vagyunk

Iwa-chan lakása alomtól és állateledeltől bűzlött mint ahogy azt már jó ideje megszokhattam. Néha olyan érzés ide jönni, mint belépni egy kisállat kereskedésbe. Az ölemben pihenő Sato-chan elégedetten dorombolt, pedig csak néha simogattam meg gyönyörű bundáját, egyébként csak pihentettem rajta a bal kezem. Iwa-chan épp az egyik papagájt zárta vissza a kalitkájába, mikor kissé elkalandozva pillantott ki az ablakon. Régen is voltak olyan esetek amikor elbambult, de az érettségi után egyre többször fordult elő. Eleinte nem tudtam miért zárkózik el olykor, vagy hogy miért bambul a semmibe, de mára már elég egyértelművé vált, hogy főleg akkor teszi ezt, amikor kilátástalannak érzi az egész életet, vagy.. Ha épp túl boldog.. A két véglet közül, most leginkább az utolsóra tippelek, tekintve, hogy mikor megérkeztem, Iwa-chan épp a mosott ruháit teregette (hozzá teszem férfiakat megszégyenítő módon szabályosan és szépen tereget). Az egyik vállfán pedig a fehér ingje száradt éppen.. Vagyis randizott azzal a lánnyal, és valószínűleg nem először, ha már a szép ingjét is felvette, akkor biztos vacsoráztak valami meghitt helyen.

– Haruka-san azt mondta, hogy lányos vagyok. – a szemöldökömet ráncolva nézte Iwa-chant aki unottan mozdult el végre a kalitka elől és leült velem szemben a szőnyegre. Egy pár percig csendben bámultunk egymásra. Csak az állatok neszeit lehetett hallani.

– Kifejtenéd?

– A lakásom.. Az hogy rajongok az állatokért.. Szeretem a gyerekeket.. Merek beszélni az érzéseimről.. Össze-vissza hadart arról, hogy meleg vagyok ezek miatt a dolgok miatt. – tévedtem. Azért merengett el mert maga alatt van.. Óvatosan felemeltem a cicát és arrébb tettem a kanapén, majd én is leültem a szőnyegre és törökülésbe húzva a lábaimat halkan felsóhajtottam.

– Talán.. Talán csak nem találkozott még olyan pasival mint te. A többség vagy fizikai munkát végez és folyton hangosan nevet miközben a csajozási módszereik olykor betalálnak és akkor vagy nyáladzva leteperik a lányokat vagy rá sem hederítve döntik el, hogy bármit megtehetnek. Vagy ott vannak azok akik irodai munkát végeznek vagy akik folyton csak dolgoznak, vagy..

– Oikawa!

– Ha meleg lennél arról tudnál! – bólintottam egy nagyot és biztatóul rá mosolyogtam. – Mondjon csak amit akar. Biztos keresi benned a hibát. Tudod sokan azt mondják, hogy a legjobb pasikról mindig kiderül, hogy melegek.

– Nem vagyok hibátlan és nem vagyok nőies..

– Tudom. – röhögtem. – De az tény, hogy házias vagy. A japán férfiak többsége a mi korunkban csak akkor házias, ha nem akar feleséget, vagy már van neki.

– Jogos... A munkatársaim azt mondták, túlságosan sok állatot tartok itthon. – hirtelen váltás.. A mögötte lévő akváriumokra néztem, majd a kalitkákra és a kanapén alvó macskára aki furcsa mód meg sem próbált rátámadni sem a madarakra sem az akváriumban lévő halakra. Vagy csak nem tudok róla.

– Tudod Iwa-chan én azt hittem minden állatokkal dolgozó embernek sok háziállata van.

– Én sem tudtam, hogy e-miatt furcsa vagyok.

– Ja..

– Hozok sört. Itt alszol? – állt fel a szőnyegről.

– Nem. Randim van.

– Hmm. Az utóbbi időben max azt mondtad, találkozol az egyik szeretőddel. És most hirtelen randizni kezdesz?

– Jajj Iwa-chan.. Nem úgy értettem. – sóhajtottam fáradtan megdörzsölve az arcomat. – Wakatoshi elhívott magához, hogy visszanézzük az előző meccsünket. Megint. Remélem Tobio nem lesz ott. Vagy Kuroo, Kagami..

– Kagamiról eddig is tudtam hogy utálod, de Kuroo-t miért?

– Az egy nagyon érdekes sztori amihez kell egy sör. – sóhajtottam ismét. Iwa-chan kiment a konyhába majd pár sörrel és egy tálka sós nasival jött vissza.

– Mikorra beszéltétek meg Wakatoshival? Itt lakik a közelben nem? Két átszállás metróval.

– Jól informált vagy Iwa-chan. Ha metróval megyek és kétszer busszal akkor olyan 40 perc múlva ott vagyok.. De majd csak este hét körül megyek. Addig van idő.

– De ő mit mondott mikorra vár?

– Öt óra.

– De te direkt később mész.

– Talált. – bontom fel az egyik sört majd kortyolok belőle egy párat. Keserű, de mégis olyan kellemes utóíze van. – Kuroo letámadott a múltkori kis összejövetelen.

– Letámadott?

– Kous.. Szóval róla kérdezett.

– Sugawara Koushi. – mondta ki a teljes nevét mintha csak direkt kínozna vele. – Van hogy Koushinak hívod, van hogy Sugawarának de a beceneveit sosem említed. – ez miért olyan meglepő? Elvégre szakítottunk, nincs köztünk semmi és gyakorlatilag idegenek vagyunk egymás számára.. Iwa-chan észre vette, hogy magamban morgok így inkább folytatta a beszédet. – Kuroo ezzel zargatott? Az exeddel? – ex.. Még ez is elég zavaró megnevezés.

– Hát mivel Kenma és ő most együtt élnek..

– Mármint Kuroo és Kenma?

– Nem. Sugawara és Kenma.

– Oh.. Az gondolom jó. Túllépett rajtad, és te is rajta. – grimaszolva ciccegtem felé, jelezve, hogy érzem az iróniát.

– Kuroo azt mondta lefekszenek egymással de nincsenek hivatalosan együtt vagy mi. És azt is elmondta, hogy Kenmával néha még most is találkoznak és olyankor szexelnek. Aztán felvetette, hogy ha már az exeink így össze melegedtek, próbáljuk meg mi is. Nem vagyok meleg, Sugawara csak.. Ő olyan amilyen..

– Jó, de.. Mit mondtál neki?

– Hogy nem! Ez még komolyan kérdés?! – háborodtam fel mire Iwa-chan a szemeit forgatta majd elmosolyodott.

– Pedig lehet meg kéne próbálnod.

– Kizárt!

– Sugavarával is működött.. Sőt mi több az egyetlen kapcsolatod ami ér is valamit az egyértelműen..

– Nem vagyok meleg. – szögeztem le újfent.

– Csak biszex de ugyan kit zavar ez? – ivott bele ő is a sörébe.

– Mondja ezt a srác aki egy csajt sem tudott még megtartani. – szúrtam oda sértetten. – És még csodálkozol, hogy melegnek tartanak? – nevettem de mikor Iwa-chan nem kezdett fenyegető arccal bámulni lefagytam. Az előbb amikor arról beszélt, hogy..? Az nem lehet, még hogy ő? – Iwa..-chan..? – mosolyogtam kínosan. – Elgondolkodtál azon, hogy esetleg te..?

– Elgondolkoztam de a válasz nem. Néztem meleg pornót, elképzeltem milyen lenne ha egy pasival feküdnék le és nem indultam fel tőle. Még csak nem is tetszett..

– Elképzelted magad egy pasival? Kivel?

– Az egyik színésszel a pornóból.

– De ez egy kicsit.. – basszus én hogy is csináltam? Olyan srácokat néztem aki csak egy kicsit hasonlítanak Sugawarára.. Aztán olyan lapos mellű lányokat akik szintén hasonlítottak rá.. – Túl természetesnek veszed hogy nő és férfi alkothat egy párt.

– Mi?

– Mármint, tudom hogy kedves vagy meg elfogadó de mivel csak a lányok érdekeltek eddig mert ez a megszokott így talán..

– Nem vagyok meleg.

– De ha mégis..

– Nem akarom ezt egy olyan szarostól hallani aki egyértelműen két oldalon játszik mégis arról hisztizik hogy nem meleg! – ez betalált.. Iwa-chan nyerte meccset. – Tudod mit Ostobakawa? Ha Kuroo legközelebb felveti a témát, menj bele. Ha begerjedsz biszexuális vagy. Ha nem, akkor baszhatod mert ezek szerint Sugawara volt az egyetlen személy az életedben akit igazán szerettél.

– Nem fogok csak azért lefeküdni Kurooval hogy ezt bizonyítsam!

– Akkor keress mást! Menj fel egy meleg oldalra, keress egy olyan helyet ahol melegek vannak és döntsd el végre hogy mit akarsz!

– Jó!

– Ne ordibálj!

– Jó. – suttogtam mire elröhögte magát és én is kínosan nevettem fel. – Franc kivan ezzel az egésszel. – sóhajtottam.

– Egyetértek. – ivott egy kortyot aztán újra felsóhajtott ahogy én is. Ezen megint csak elmosolyodtunk. – Általában ugyanazokon a dolgokon vacillálunk mint mindig. Én a munkatársaimon, a boltos lányon, a jövőmön meg hasonlók. Te a párkapcsolatokon, a csapattársaidon, a szüleiden és a múlton.

– Már múltnak hívjuk Sugawarát?

– Hívtuk már exnek, tudod kinek, anyajegynek, felpezsdítő uraságnak, akinek nem mondhatom ki a nevét, akinek nem nyögheted a nevét míg egy csajjal vagy, és most már múltnak is.

– Ezekre bezzeg emlékszel.. – morgom mire hirtelen oldalba rúg. Fájdalmasan szisszenek fel de nincs erőm nyafogni miatta. – Mindegy, ne beszéljünk róla.. A múltkor csak.. Feljött a neve és Kuroo.. Hát ő egy hatalmas seggfej.

– Még nálad is nagyobb?

– Nem értem miről beszélsz. Elragadóan kedves vagyok. Látod, most is elmegyek a csapattársamhoz megnézni egy olyan mecset amit már vagy tízszer láttam és egyszer át is éltem.

– Elragadóan kedves mi? Bűbájos személyiségeddel megtiszteled Mr. Tökélyt azzal, hogy élvezheti a jelenlétedet miután körül belül két órát vár majd rád.. – forgatta a szemét és belekortyolt a sörébe.

– Talán le kéne tepernem. – mondtam mire Iwa-chan köhögő rohamot kapott majd ismét belém rúgott.

– Direkt várk.. Várhtál ezzel a kijelentéshel míg inni nem krezdek. – krákogott amin röhögve ingattam meg a fejem.

– Csak kimondtam ami az eszembe jutott Iwa-chan. Kezdesz paranoiás lenni.

– Paraizé majd akkor leszek, ha..! – lefagyva gondolkodott el majd ismét megrúgott mire fájdalmasan szisszentem fel. – Az nem paranoia ha ilyesmivel vádollak!

– De azért elgondolkoztál rajta. – kuncogtam mire letette a sört (és persze gyorsan én is előre sejtve hogy mi lesz ebből), és Iwa-chan hirtelen rám vetette magát. Védekezőn emeltem magam elé a kezeimet, kivédve a csipkedést és a bökdösést ami bár rohadt fájdalmas, de egyben kicsit csikis is. Felhúzva az egyik lábam Iwa-chan mellkasára feszítettem és eltoltam magamtól. Mondanom sem kell, jobb kondiban van mint én. Mindig is erősebb volt nálam, de rendszerint én is elláttam a baját. Martam, haraptam, ütöttem, de közben egyikünk sem felejtette el hol vannak a határok. Mikor már úgy ítéltem meg, nekem ez bőven elég volt mára hangosan és fájdalmasan jajjdultam fel, mire Iwa-chan egy pillanat alatt lefagyott.

– Penykawa.

– Az meg mi az isten?

– Penye Oikawa.

– Menj a francba! – löktem el a közelemből majd röhögve ingattam meg a fejem. – Tudod ez egyáltalán nem felnőttes viselkedésre vall.

– Szerintem nem korhoz kötött, hogy megüsselek.

– Kegyetlen vagy! Kegyetlen! – duzzogtam de ő csak felhúzott állal fordította el a fejét. – Ke-gyet-len! – ismételtem a karját ütögetve.

– Hé. – fordult ismét felém ezúttal komolyra véve a szót. – Komolyan mondtad azt az előbb? Wakatoshival kapcsolatban.

– Hmm? Csak nem féltékeny vagy? – cukkoltam. Iwa-chan zavartan vonta fel az egyik szemöldökét.

– Még egy ilyen és laposra verlek. De komolyan. Eltöröm az orrod.

– Ezt még fenyegető aura nélkül is elhiszem neked. – mosolyogtam kissé letörten. Ez a verekedős mizéria néha jól jön, de egy törött orr.. Azt nem akarom. – Komolyan mondtam. Egyszer már megcsókoltam. Nem volt kellemes. Sugawara sokkal.. Nem.. Mindegy, nem akarom felidézni én csak.. Wakatoshi túl férfias hozzám képest. Bár Kuroo nem annyira mint Wakatoshi, de azért ő is.

– Nem értelek. Miért akarod leteperni Wakatoshit?

– Mert mintha nemrégiben abban egyeztünk volna meg édes, kedves Iwa-chanom, hogy változtatnunk kell. Ahogy azt nemrég meg is említetted, eddig csak egy komoly kapcsolatom volt és az is egy fiúval. Tudni szeretném milyen ha én vagyok alul. Wakatoshi pedig eléggé szűkszavú és becsületes. Úgy sem mondaná el senkinek ha történne valami.. És az sem utolsó szempont, hogy egyértelműen csüng rajtam. Azt állítja nem meleg, de valamiért úgy érzem, hogy.. Hogy is mondjam..?

– Gerjed rád?

– Ja.. – fintorogtam. – Olyasmi..

– És Kuroo? Ő nyíltan felajánlotta, hogy feküdjetek le.

– Abban nincs kihívás. Nem akarom, hogy becserkésszenek. Én akarok cserkészni.

– Micsoda cserkész. – gúnyolódott. – Ha sikerül ágyba vinned Wakatoshit, megkapod a faszfej kitüntetést.

– Miért nem a hímringyót? – kérdeztem ironikusan, ezzel is kimutatva, hogy igencsak sértőnek találom ezt a faszfej dolgot, aminél már csak a hímringyó lenne a rosszabb.

– Ugyan Szarkawa. Azt már rég megkaptad.

– Baszódj meg!

– Isten ments. Én a másik oldalon játszok Ostobakawa.

– Naná.. Te dugsz meg másokat nem ők téged, világos. – morogtam miközben épp a saját seggemet féltettem a hirtelen jött elhatározástól. Wakatoshi mi? Még sosem próbáltam meg játszani magammal hátul.. És most hirtelen elhatároztam hogy kipróbálom és pont vele.. Hát hülye vagyok én?

– Nem akarom vissza vinni Julius-t az állatkertbe. – ismét gyors téma váltás. Iwa-chan felé pillantottam aki elmerengve bámulta a kalitkában lévő madarak egyikét. – A többi madár valamiért kiközösíti. Folyton megsérül mikor ott van..

– Iwa-chan, nem hiszem, hogy itt tarthatod a megengedettnél tovább.. Már az is mennyi papírmunkába meg engedélykérésbe került, hogy egyáltalán haza hozhasd ápolni.

– Tudom.

– Ha már Julius.. A teknőssel mi van? Brutus-al.

– Hogy jutott eszedbe Julius-ról pont Brutus? – laposan pislogva néztem rá, de.. Mindegy is. Iwa-chan az csak Iwa-chan.

– Nemrég visszavitted az állatkertbe?

– Dehogy is. Orvosnál van. Pár nap múlva megyek érte. Ha minden rendben van vele akkor vissza viszem, ha nem akkor megint haza hozom.

– Nem kéne inkább az állatkertbe vinned? Amíg nem engedhetik a többi állat közé, csinálhatnátok valami elkerített részt a számára.

– Közel lakok az orvoshoz akinél van. És Brutus nem szeret egyedül lenni. Sato-channal jól kijönnek.

– És a többi állat? Mármint a három hörcsög, a tengeri malac, a nyúl, a madarak..?

– Julius és Magdolna hamarosan visszakerül az állatkertbe. Julius helyzete még kicsit zavar, de majd beszélek bent a többiekkel. Riko és Pokko az én madaraim. Albert az én nyulam. Suzu, Chizu és Hikki az én hörcsögeim. Kom pedig a szomszéd páré akik elutaztak.

– Néha komolyan nem értem, hogy lettél ekkora állat bolond.

– Rég láttam Hanamakit..

– Kegyetlen! Makki nem állat Iwa-chan! – válasz helyett csak vállat vont. – Gonosz vagy Iwa-chan!

– Matsukawa és Hanamaki is a barátaink voltak. Elég fura de tényleg hiányoznak.

– Iwa-chan! – vetettem rá magam és szorosan ölelgetni kezdtem de ő morogva és szitkozódva tenyerelt bele a képembe hogy eltoljon magától. – Zord külsőd érzékeny lelket takar! Semmi baj Iwa-chan én itt vagyok neked! Sosem hagylak magadra! Iwa-chan!

– Dugulj már el Szarkawa!

– Nagyon szeretlek Iwa-chan!

– Sajnos tudom. – vágott gyomorszájon mire köhögve engedtem el és eldőlve a szőnyegen gömbölyödtem össze. Időközben Sato-chan felült a kanapén és most engem nézve nyávogott egy sort.

– A gazdád kegyetlen.. De azért szeretjük. Mazochisták vagyunk.

– Barom..

– Ja.. Barom. – rúgtam oldalba és mosolyogva kuncogtam egyet, de azzal csak fájdalmat okoztam a hasamnak így abbahagytam. Barmok vagyunk..

06. - Hogy ütne el egy kocsi..