Sziklarejtek árvája 25. rész
Mert talán irántad kéne éreznem valamit?
Álmosan pislogtam a zajos
társaságra Kankurou mellett ücsörögve.
– Álmos vagy? –
kérdezte Kankurou.
– Aha.. Semmit nem
aludtam az este.. – dörzsöltem meg a szemem. Sasori ott aludt nálunk, de se ő
sem én nem tudtunk aludni. Csak feküdtünk egymás mellett. Nem nyugtatott meg a
közelsége, inkább megijesztett. Nem mertem neki nemet mondani ezért hagytam
hogy hátulról átöleljen.. És valószínűleg a lábaimat is széttettem volna ha azt
akarja.. De szerencsére figyelembe vette mikor azt mondtam, hogy nem akarok
vele szexelni, és azt mondta, hogy nem erőlteti a dolgot..
– Sasori csinált
valamit? – kérdezte de csak megingattam a fejem.
– Alszok.. –
motyogtam és betettem a fülembe a fülhallgatót. Lehunyva szemeimet halkan
felsóhajtottam és kényelmesen hátra dőltem az ülésen. Azzal amit Sasori tett,
teljesen megváltoztatta az érzéseimet.. Tegnap este sok mindent felhozott..
Amikor együtt főztünk.. Amikor lefestettem őt.. Amikor az étteremben
játszottunk.. Én tényleg szerettem őt, de már nem akarok közel lenni hozzá..
Nem kapaszkodhatok a szép emlékekbe.. És neki sem kellene.. A dolgok változnak
és mi jó barátok lehetnénk, ha.. Ha hagyná… Bárcsak hagyná..
– Mindjárt
megérkezünk a szállásra! Először megebédelünk és majd utána pakolunk ki a
buszból, szóval mindent hagyjatok itt! – hallottam meg Kakashi hangját.
– Tsz.. Pont a te
hangodra akartam kelni.. – motyogtam fintorogva mire a párnám megrázkódott egy
picit.. Hmm.. Kankurou a legjobb barát a világon! Bevásárolt nekem és még azt
is hagyja hogy a vállán aludjak. Hát nem aranyos? Felpillantva barátomra.. – Te
meg mi a..? – ugrottam fel és fájdalmasan kaptam kezeimet fejemhez, mivel a
hirtelen cselekedet miatt bevertem a fejem a táskatartóba…
– Hn.. (Béna..)
– Anyád a béna! –
mordultam rá és tekintetemmel a világ legrosszabb barátját kerestem akit Hidan
és Konan társaságában pillantottam meg a busz hátuljában amint épp hangosan
nevettek valamin.. Duzzogva huppantam vissza az ülésre és szemem sarkából
Itachira pillantottam. – Miért te ülsz mellettem? – kérdeztem ellenségesen.
– Hn?.. (Hogy
miért?..) – vonta fel a szemöldökét majd elgondolkodva ráncolta össze a
vízelvezetőit (Deidara hülye
logikája xdd szemöldök = vízelvezető.). – Hn.. (Így alakult..)
– Ja persze.. Kana
elől menekültél mi?
– Hn.. (olyasmi..)
– Na szép.. –
dörzsöltem meg arcomat és nyújtózkodtam egyet. Épp ekkor kanyarodtunk be a
szálláshoz. Egy tábor területén kaptunk alvó helyet, ami egy hosszú faház szerű
izé.. Ház? Ja, az. Szóval egy helyen leszünk de külön szobákban. Ha jól
emlékszem négy fős szobák lesznek. Az osztály létszám 18 + a 2 tanár. És hat
szoba van egy fa házban. Rögtön ébredés után így vág az agyam? Ejj, de okos
vagyok!
– Leszállás!
Mindent hagyjatok a buszon! – ordította el magát Asuma. Mindenki felállt a
helyéről, de persze még egy jó ideig ácsorogtam Itachi háta mögött, mivel pont
most jött rá az udvariaskodás, és mindenkit maga elé engedett.. Még a srácokat
is. Unottan néztem Itachi széles vállát és erős hátát. Tudom, hogy már sokszor
megemlítettem, de baromi férfias háta van.. Lehetek rá irigy? Nem! Buta
Deidara! Itachira nem lehetsz irigy! Legyél irigy mondjuk… Juugo hátára! Az is
elég férfias.. Na jó, Itachi háta sokkal vonzóbb mint Juugoé.. Mi a franc?! Én
komolyan ilyeneken gondolkodom?
– Hn! – nézett rám
hátra dühösen Itachi mikor egy nagyot csaptam a férfias háta közepére. Rohadj
ketté amiért egy ilyen fasza háttal rendelkezel.. Le biggyesztett szájjal
meredtem hátára majd egy picit lentebb.
– Oh.. – lepődtem
meg mikor fenekére esett pillantásom. Ez is egész formás. Belecsíptem mire
döbbenten megugrott és kerek szemekkel bámult rám amin nem tudtam nem
elmosolyodni.
– Ezt most úgy veszem mintha nem láttam volna.. – motyogta Kankurou mire felé kaptam a fejem.
– Te áruló!
Magamra hagytál amíg aludtam! – mutattam rá vádlón.
– Bocs-bocs, de
Itát a lányok zargatták én meg beszélgetni akartam a többiekkel. – mondta
miközben Itachi végre elindult. Bár szerintem csak menekül, nehogy megint
püspökfalaton csípjem. – De te meg mit csipkeded a seggét?
– Azt mondtad úgy
teszel mintha nem láttad volna. – mosolyogtam rá amin halkan felnevetett és
bólintott.
– Igaz is. –
ugrott le az utolsó lépcsőfokról. Én nem ugrottam mivel még azért kicsit fáj
itt-ott.. Meg mivel most keltem fel, még kissé gyenge vagyok.. Kiropogtatva a
hátam nyújtóztam még egyet, majd hangosan felsóhajtottam.
– Végre tudtam
aludni egy kicsit. – motyogtam csak magamnak.
– Javarészt Itachi
vállán húztad a lóbőrt. – morogta Kana ellenségesen.
– Tsz! Nem mintha
szándékomban állt volna. – fintorogtam mire gyilkos szemekkel meredt rám.
– Inkább légy
hálás érte, hogy egyáltalán hagyta!
– Húú, csak nem
féltékeny vagy? Hihi.. – takartam el ujjaimmal számat és félre pillantva
kinevettem.. Már ha a ˝hihi˝ hang utánzása nevetésnek számít.
– Féltékeny? Rád?
Na ne nevetess. – morogta dühösen és elviharzott az ebédlő irányába.. Összeráncolt
szemöldökkel bámultam az előttünk lévő épületet amire nagy betűkkel felírták,
hogy ebédlő.. Fontos hogy könnyen meg lehessen találni azt a helyet ahol kaját
osztanak.. De könyörgöm, mi van ha valaki egy antiszoc menyét aki folyton a
földet pásztázza? Vagy egy olyan elkeseredett szépfiú mint én aki szintén az
orrát lógatja? Fáradtan sütöttem le a szemem majd döbbenten felhökkentem.. Nagy
sárga betűkkel fel volt festve a földre hogy ebédlő és egy nagy nyíl mutatott
az épület felé. – A legjobb táborhely. – szorítottam ökölbe a kezem drámaian.
– Néha tényleg
kíváncsi vagyok mi zajlik le a fejedben. – mosolygott rám Konan.
– Oh, én tudom.
Több ezer gyilkolási módszer az Uchihák és főleg Itachi kiiktatására. – mondta
Kankurou.
– Ahhoz képest
milyen édesen aludt a vállán. – cukkolt Konan és egy ujjal az arcomat
nyomkodta.
– Hogy folyt volna
rá a kibaszott nyálam.. Hm.. – duzzogtam amin Kankurou felnevetett és átkarolva
a vállam indult meg velünk az ebédlő felé. Már a megterített asztal fogadott
minket.
– Szélen jó? –
kérdezte Kankurou mire a kékséggel csak vállat vontunk hogy nekünk aztán rohadt
mindegy hol eszünk csak együnk végre. – Ezt igennek veszem. – hagyta ránk
bölcsen, és elindult az asztalunk felé. Lehuppantam a kékség mellé leg szélre.
Kankurou előttem ült Hidan mellett.
– Nincs meleged? –
nézett rám Konan.
– Nincs. Miért? –
kérdeztem semleges arccal.
– Sálat hordasz
+30-as hőmérsékleten. – világított rá a tényekre.
– Ne már..
Basszus. Azt hittem ez a bikinim. Még ilyet. – ráztam meg csalódottan a fejem.
Hidan hangosan felnevetett.
– Ne mondj ilyet
mert a végén elhiszem hogy bikinit hordasz. – röhögött az albínó jó hangosan és
persze a többiek is hallották. Konan mentette volna a helyzetet, de…
– Végül is ki
tudja mit hord a strand pulcsija alatt. – kösz bazd meg..
– És akkor mi van
ha strand pulcsit hordok? Hm? A fiúknak talán nem lehet?
– Nem igazán. –
ingatta meg a fejét Kankurou.
– De miért? Kék
színű! Az fiús! – érveltem szerintem tök logikusan.
– Meg a hosszú
szőke haj is az.. – jegyezte meg Kana az asztal másik feléről a mellette
ülőknek, de szuper fülem mindent hall.. Dühösen álltam fel.
– Pofád lapos
Kancsó-chan! (ez Japánul nem lenne vicces
de ide pont passzol) – ordítottam rá mire elkerekedett szemekkel nézett
rám.
– Szóltál valamit
csillagom? – kérdezte számon kérő stílusban. Hátat fordítva neki kinyomtam felé
a seggem és hátra pillantottam rá vállam felett miközben a seggemre csaptam.
– Szeretnél te
ilyen kerek segget meg csodaszép hajat mint amilyen nekem van deszka lány. –
flegmáztam és a kezem amelyik a seggemen pihent hirtelen csak egy középső ujjat
mutatott felé. Rossz kéz! Nem szabd! Milyen kis gonosz.. nem hallgat rám.. Az
asztalnál majdhogynem mindenki felnevetett, kivéve az Uchihát és a két tanárt.. Ja meg persze Kancsó-chant. Róla meg is feledkeztem. Vigyorogva ültem le fájó fenekemre aminek rohadtul nem volt szüksége egy faron
csapásra, de hát na.. Legyünk boldogok, hogy kezd jó kedvem lenni. Nem is értem
miért maradtam otthon. A legjobb gyógyír a társaság.. Aha.. Persze.. Inkább
mások beégetése! Na jó.. ez már tényleg gonosz. Rossz Deidara. Kanára
pillantottam aki vöröslött a dühtől és már épp fel akart állni de a barátnője
leállította.
– Hülye vagy.. –
motyogta az orra alatt Hidan még mindig röhögve.
– Csak most jöttél
rá? – kérdezte Konan.
– Naa! – néztem rá
durcásan. Kankurou átkarolta Hidan vállát.
– Lesz még jobb
is. Higgy nekem. Ez még csak a bemelegítés.
– Anyukádat! –
dobtam hozzá a kanalam. – Most jó fiú leszek. – bólintottam egy nagyot. – Nem
fogok futkározni.. – főleg mivel nem is tudnék mert FÁJ! – ..Nem fogok senkit
megharapni,.. nem fogok Jégcsappal verekedni,.. És nem fogok senkit
összefirkálni álmában mint tavaly. – mosolyodtam el az utolsó mondatnál mire
Hidan döbbenten meredt rám.
– Az te voltál? –
csak bólintottam ő pedig tátogva mutogatott felém, majd gyorsan szegény létra
srác felé fordult, akinek nem emlékszem a nevére, és bocsánatkérőn pillantott
rá. – Na jól van Dei. Ezt meg fogom bosszulni. Ezen a kiránduláson. – kezdte de
Kakashi félbe szakította a zajos társaságot és megállva a hosszú asztal végén
figyelmet kért.
– A mai program
terv a következő: Ebéd után elfoglaljuk a szobákat, majd meglátogatjuk a közeli
emlék helyet.
– Tanár úr! Minek
az emlék helyét látogatjuk meg?! – szólt közbe Konan.
– Nem tudom.
Szóval meglátogatjuk..
– Hogy hogy nem
tudja? Maga a sensei. – szólt közbe Miko-chan.
– Egy bazi nagy
kő! Japánban vagy ezer ilyen emlékkő van! Ki a franc akarja megjegyezni az
összesnek a nevét!? – kérdezte Kakashi dühösen. Meghökkenve néztünk rá.. Már
láttam kiakadva de azért az osztály előtt nem szokott ilyen lenni.. Kakashi
zavartan meg köszörülte a torkát. – Bocsánat.. Szóval ma délután meg látogatjuk
az emlékkövet aztán visszajövünk a szállásra. Mivel sokat kell sétálni így elég
későn érünk majd vissza. Holnap felmegyünk a városra és megnézzük a
Vakmúzeumot. Majd vásárolhattok a családotoknak meg amit még akartok.
Holnapután az erdőben túrázunk és elmegyünk a nem tudom milyen forráshoz. Az
utolsó nap előtt pihenhettek egyet és kiélvezhetitek a tábor nyújtotta
lehetőségeket. Az utolsó nap hazafelé menet elmegyünk az egyik híres szentélybe
és kora délutánra haza is érünk. Most pedig jó étvágyat az ebédhez. – ült le unottan.
Páran a merő kanálért nyúltak és enni kezdtek, de a többség halkan sutyorgott..
– Szerinted mi
baja van? – kérdezte tőlem halkan Konan.
– Mit számít? –
kérdezett vissza Kankurou flegmán mire csak elhúztam a szám.
– Nem tudom
Konan.. – válaszoltam én is majd felálltam, hogy kérjek magamnak egy tiszta
kanalat, mert az előzőt eldobtam..
Dühösen álltam az emeletes ágy
mellett és megpróbáltam hű maradni az ebédlőben tett ígéretemhez és nem
verekedni Itachival.. Csakhogy az rohadt nehezen ment mivel hogy ez a pofátlan
Menyét úgy döntött a mi szobánkba menekül a lányok elől… Ühüm.. Meg a
lófaszt!!! Ide nem jöhet!
– Menj a tanárok
szobájába. – álltam elő az újabb ötlettel. Konan és Kankurou hangosan
felnyögtek a számukra jelentéktelen vita folytatásán.
– Hn (Menj te)
– Én biztos nem
megyek! – ott van Kakashi is.
– Deidara, nem
lesz már elég? Végig mentünk az összes szobán. Nem tudunk cserélni senkivel. –
sóhajtotta Kankurou.
– Mintha a lányok
direkt így csoportosultak volna.. – motyogta Konan csak magának. Kétlem, hogy
szándékos lenne..
– Csak pár napról
van szó. Kibírod. – ismételte Kankurou sokadjára. Fáradtan sóhajtottam.
– Jól van. De nem
akarok egy emeletes ágyon osztozni vele. Övé az egyik felső vagy az alsó és
enyém az ellentétes. Véletlenül se szeretnék megint az ő arcára ébredni. –
kötöttem ki.
– Istenem de
gyerekes vagy. – nyögte Konan ingerülten és nagy lendülettel felállt majd a
táskájához lépett. Kis keresgélés után elővette az egyik füzetét és a
hátuljából tépett egy kis lapot amit négy felé osztott majd irkálni kezdett rá.
– Oké. Először a felsőket húzzuk ki. – lépett elénk és felém tartotta a markát
amiben négy összehajtogatott papírocska hevert.
– Ez hülyeség.. –
kezdtem de ingerülten közbe vágott.
– Nem érdekel!
Negyed órája rohangálok fel-alá ebben a rohadt faházban, hogy ne kelljen
Itachival egy szobában maradnod mert te hisztizel! Nem fogok még negyed órát
azzal tölteni, hogy eldöntsük ki hol fog aludni! Húzz egyet! – szidott le én
pedig vonakodva elvettem egy lapot és kihajtogattam.
– Konan.. –
motyogtam mire a kékség feldobta a ball oldali ágyra a hátizsákját.
– Következő. –
tartotta elém ismét a fecniket. Ismét húztam.
– Kankurou.. –
motyogtam.. Így már tuti a menyét képét kell bámulnom mert egy szinten
leszünk.. Fasza.. Kankurou feldobta a táskáját a jobb oldali ágyra. Ismét
húztam. – Itachi..
– Rendben. Akkor
Itachi fekszik alattam, te pedig Kankurou alatt. Téma lezárva és NINCS
cserebere! – mutatott rám fenyegetőn.
– Hyhy.. –
motyogtam unottan és leültem az ágyamra, ezzel is jelezve hogy elfogadtam a
felállást.. Naná.. Elfogadtam..
– Megyünk fürödni.
Jöttök? – nyitott be Hidan.. Oh basszus! A fürdő!!
– Nekem fáj a
fejem. Egy kicsit le pihenek.. Hm.. – motyogtam.
– Oké, te tudod. –
hagyta rám. – A sensei azt mondta hogy miután megfürödtünk ping-pongozhatunk. –
mondta de ezzel sem hatott meg.
– Mindjárt
megyünk. – biccentett Kankurou. Hidan végre magunkra hagyott, Konan és Kankurou
pedig előkeresték a törölközőiket meg az egyéb szükséges dolgokat. Itachi még
ácsorgott egy darabig, de végül ő is kiment.. Nagyot sóhajtva dőltem végig az
ágyon. Ez a túra borzalmas volt.. Ebéd után alig pár percet kaptunk hogy szobát
válasszunk aztán már indultunk is a háborúban életét vesztett tábornok
emlékkövéhez.. Egy élmény volt. Komolyan.. Az egész délutánunk rá ment erre a
szarra.. Csináltunk előtte egy képet aztán jöttünk is vissza. Gyorsan
megvacsoráztunk aztán arra léptem be a szobánkba hogy van ott +1 bőrönd..
Itachi direkt szívat vagy mi? Nem elég hogy nem használhatom az onsent a
többiekkel együtt, de még ez is.. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem.. A
kijelzőn Sasori neve villogott. Nem akarom felvenni.. Sőt, nem is veszem fel. A
fejemre húzva a párnát fordultam be a fal felé. Miért nem lehet minden olyan
egyszerű mint mikor ovis voltam? Együtt játszunk, piszipuszi, össze veszünk és
pápá. Ennyi.. Na jó, az is bonyolult volt abban a korban de legalább nem
erőszakoltak meg! Uhh.. Ebben az évben már kétszer is megerőszakoltak.. Rá van
írva a képemre hogy mazochista vagy mi a rák?! Utálom Konohát! Haza akarok
menni Sziklarejtekbe.
Durcásan vágtam be magam mögött a
szobám ajtaját.
– Nem akarok kistesót!
Idegesítőek! – ordítottam még ki a szüleimnek.
– Deidara! Ne csináld
ezt! 16 éves vagy!
– Hát pont ez az! A
kamaszkoromat élem, törődésre van szükségem de ha lesz még egy kis pondró mint
én akkor engem elfelejtetek! – hisztiztem.
– De rossz ember
iránt érzed! – mi a fasz? Milyen álom ez?
– Mert talán
irántad kéne éreznem valamit? – kérdezte Itachi ellenségesen.
– Akár.. Igen!..
Bárki jobb mint ő! Ember számba se vesz téged!
– Isteneeeem!
Fogjátok már be! – fogtam a fejem nyűgösen. – Franc akar a szerelmi drámátokra
kelni! – néztem rájuk mire megszeppenten bámultak vissza rám. Kana dühösen
kiviharzott én pedig unottan néztem Itachira. – Szóval tetszik neked valaki..
Ez már haladás. Viszont, ha igaz amit Kana mondott akkor elég mazochista
lehetsz. – motyogtam még mindig álmosan. Itachi dühösen meredt rám.
– Nem akarom ezt
egy olyan ribanctól hallani mint te.
– És megint a
ribanc téma. Hurrá! – forgattam meg a szemem. – De egész jól kijöttök Kanával.
Normálisan kommunikáltál vele. – gondolkodtam el, de mielőtt bármit is
hünnöghetett volna a telefonom csörögni kezdett.. Sasori.. És ki tudja
hanyadjára hív.. A számat rágva álltam fel és a telefonommal a kezemben ki
mentem a folyosóra.
– Igen? – szóltam bele,
de mintha nem is az én hangom lett volna. Vékony volt és erőtlen..
– Már vagy
ezerszer hívtalak.. – morogta kelletlenül.
– Ne haragudj..
Elaludtam…
– Egy kiránduláson
ki az aki nyolckor elalszik?
– Akit
lefárasztott a pasija az előző hetekben.. Hm.. – motyogtam. Sasori kínosan
hallgatott. – Sasori én tényleg sajnálom de..
– Ne mond ki.. –
mondta mire elhallgattam. Egy ideig csendben voltunk majd Sasori hangosan
felsóhajtott. – Az elmúlt hetek nagyon nehezek voltak.. Hirtelen lett egy
gyerekem, a nagyim beköltözött az albérletünkbe és minden időmet megpróbálta
elvenni, hogy ne találkozzak veled. A srácokkal is összevesztem, a suli is
szar.. Tudom hogy érzéketlen voltam veled, de esténként az a kevés idő amit
veled tölthettem én minden mást el akartam felejteni..
– De az csak akkor
ment ha..
– szexeltünk.. –
fejezte be a mondatot. Kínosan sütöttem le a szemem. – Jobban fogok rád
figyelni. És azért amit a múltkor tettem én.. Tényleg nagyon sajnálom.. Tudom
hogy nem mentség de ki voltam borulva és.. Rajtad vezettem le.. Én tényleg
szeretlek szóval.. Gondold még át rendben? – kérdezte mire kínosan
elmosolyodtam.. Ezen nincs mit átgondolni..
– Jó.. – motyogtam
hogy megnyugtassam kicsit. – Most mennem kell.. Jó éjt..
– Neked is.. –
motyogta én pedig kinyomtam a telefont. Miért kellett ennek így végződnie?..
Sarkon fordulva indultam vissza a szobába, de mikor megláttam Kakashit
megtorpantam. Kínosan pillantott félre..
– ..Hallottad?... –
kérdeztem félve. Csak bólintott.. Na már csak ez hiányzott…
Megjegyzések
Xoxo Dia
De ez aszem ilyen marad még egy jó ideig..
Ezért nem akartam befejezni se xdd
:-D
Kakashi hallotta mi az ábra... Na akkor mi van? Itachi is hallotta, megvédi Tejbedarát biztosan >:).
Megjegyzés küldése