Ki vagy te? 4. rész

Amúgy kézfétisem van..

 

Mégis hogy jön ő ahhoz, hogy a cuccaim közt turkáljon?! Gusztustalan homokos!!! Ez a gatya miért ragad?..

– Uruhaaa… – vágtam hozzá a fehérneműt ő meg röhögve védte ki támadásomat egy párnával.

– Én mondtam hogy használj betétet, mert össze vérezed a bugyid. – csücsörített játékosan amin felnevettem.

– Hülye.. – ültem le az ágyra és hangosan felsóhajtottam. Ruru mellém mászott és törökülésbe vágva magát, elhelyezkedett mellettem.

– Miért ordítottál rá Kaira? Csak össze szedte a szennyesed. Máskor is csinált már ilyet. – mondta mire magasba szaladt a szemöldököm.

– Mi az hogy máskor is csinált már ilyet?! Miért nyúl ő a fehérneműimhez?! Ha?! – kérdeztem indulatosan amin Ruru csak a fejét ingatva ciccegett.

– Azért mert rettenetesen kupis vagy. Nem mellesleg Ruki is meg én is takarítottunk már nálad.

– Az más. Titeket ismerlek. – vontam vállat.

– Kait is ismered. – sóhajtotta fáradtan. – Nagyon gonosz vagy vele.

– Miért kéne kedvesnek lennem Pont Vele? – fintorogtam. Talán a többiek nem is tudják, hogy meleg?

– Mi az hogy pont vele? – ütött tarkón mire reflexből mellkason ütöttem. – Bazd.. – kapott a mellkasához fájdalmasan és dühösen vállon ütött. Már épp vissza akartam adni de felkapott egy párnát és a képembe nyomta.

– Uruha.. – dörmögtem a párna ellen, de mire megszabadultam az anyagtól már nem ült mellettem.

– Kai olyan mint az anyukánk.

– Ez undorító hasonlat.. – sose feküdnék le az anyámmal.. Brr! Ez nagyon undi..

– Rei! Miért vagy ilyen?! Kai a bandatársunk és a barátunk! Sokat aggodalmaskodik, bár ő ezt észre sem veszi. Ha turnén vagyunk ő szokott minket kelteni, ő főz ránk..

– Főz mi? – fintorogtam ismét.

– Ugye nem fikáztad a főztjét?.. – kérdezte mintha csak most jött volna rá valamire.

– Csak az igazat mondtam…

– Rei! Most komolyan, mi a franc van veled? Oké, tény, hogy nem szereted Kai főztjét de sosem bunkóztál vele és nem szidtad ha készített neked valamit, mert te is tudod, hogy csak azért teszi, hogy neked segítsen. – szidott meg. Jó.. Tény, hogy kicsit durva voltam vele és megbántottam de jó okom volt rá. Én nem lehetek meleg..

Ismételten felsóhajtottam és elzártam a csapot. Két srác egy nap alatt hogy csinálhatott ennyi mosatlant? A szennyes ruhákról nem is beszélve.. Bár kétlem, hogy azt ki tudnám mosni, elvégre Reita elég durván kiakadt miatta. Nem értem hogy miért ilyen.. Meddig fog még ez tartani? Elővettem a seprűt és össze sepertem a nappaliban, a folyosókon és a konyhában is.. Miután ezzel végeztem, csináltam felmosó vizet és feltöröltem a konyhát, mivel valami eszméletlenül ragadt a gáztűzhely körül.. Ha tippelnem kéne ez is a szörp bűne lehetett akárcsak Reita gatyájánál. Hangosan felsóhajtottam.. Haza akarok menni…

– Ha ennyire nem akarsz itt lenni akkor miért nem mész el? – hallottam meg Reita hangját mire meglepetten fordultam az ajtó felé. Az a tekintet amivel néz rám.. Kellemetlenül érzem magam miatta.. Nem úgy mint máskor.. Most nem zavarba jövök tőle, hanem inkább bűnösnek érzem magam…

– Nem fogok haza menni.. – fordítottam el róla tekintetem, hogy legalább ne kelljen látnom megvető pillantását.

– Egyszer már haza mentél. Mi változott? – kérdezte szemrehányón.

– Beszéltem Rukival. Felelőtlenség lenne itt hagyni téged csak azért mert jelenleg nem kedvelsz..

– Nem is foglak kedvelni! – vágott a szavamba. A szavai tőrként hasítottak belém.. Nem fog kedvelni…

– Értem.. – motyogtam.

– Most hogy ezt tisztáztuk, mehetsz is.

– Nem megyek. Amíg fel nem épülsz itt maradok.

– Miért?!

– Mert attól hogy te utálsz én még mindig a barátod vagyok! – néztem rá dühösen, amivel igencsak megleptem. – Ha nem ízlik amit főzök akkor majd változtatok valamin, hogy ehetőbb legyen. A ruháidhoz nem nyúlok, de attól még rendet tehetek..

– Senki nem kért meg rá.. – morogta dühösen.

– De igen. Aoi nem tud itt leni és Rukinak is dolga van. Nem csak érted teszem hanem azért is, hogy a többiek is megnyugodjanak, hogy valaki itt van veled.

– Uruha itt van. – ellenkezett megint mire bólintottam.

– Igen, tudom, de én is itt szeretnék lenni.

– Én viszont nem akarom, hogy itt legyél! – lépett mellém és megpróbálta kirántani a kezemből a felmosót.

– Várj má..! – kezdtem de a következő pillanatban Reita megcsúszott a vizes kövön és nagyot zakóztunk a talajon.. Fájdalmasan nyögtem fel mivel persze hogy én estem alulra.. Bár jobb ez így, elvégre ő meg van sérülve.. Basszus, tényleg! – Jól vagy? Nem szakadt fel a sebed? Megütötted magad? – kérdeztem mire felpattant rólam és elkerekedett szemekkel meredt rám. Most meg mi van?.. Tüzetesen végig mértem de nem tűnt úgy mintha baja lenne.

– Te meg a buzi kis trükkjeid. Nem fogsz tudni elcsábítani. – mordult rám és ott hagyott. Mi a franc? Miatta estünk el! És miért akarnám elcsábítani ebben a helyzetben??? Mert tény, hogy el akartam a balesete előtt, de azóta már elég sok minden változott.. Például, hogy nem emlékszik rám, csak arra hogy meleg vagyok.. Ááááh! Kikészít! A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, így kénytelen voltam feltápászkodni a földről és az asztalhoz lépni. Ruki neve villogott a kijelzőn. Unottan vettem fel.

– Itt vagyok Reitánál. – adtam helyzet jelentést mire megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Akkor jó. Csak ennyit akartam. – nyomta ki a telefont.. De én beszélni akartam vele.. Így hogy Rei bunkó, sokkal jobban igénylem a többiek közelségét és kedvességét. Az órára pillantottam.. Lassan át kéne cserélni a kötést. Szólok Rurunak, hogy engedjen annak az ökörnek vizet. Amennyire ellenséges velem, most még azt se engedné meg hogy törölközőt adjak a kezébe, nem hogy kád vizet engedjek neki… Bár nem értem hogy miért.. Eddig örült hogy gondoskodtam róla. Felnéztem a lépcsőn.. Ruru a szobájában van. Fájdalmasan felnyögtem. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy nem akartam bemenni abba a szobába.. Majd kopogok és beszólok Rurunak, hogy jöjjön ki.. Igen, ezt fogom tenni. Bólintottam egyet és elindultam felfelé, de alig hogy felléptem pár lépcsőfokon, kicsapódott az ajtó és egy rohanó Uruha közeledett felé. Meglepetten álltam félre ő pedig tovább robogott.

– Uruha! – szóltam utána kétségbeesetten. Ugye nem akar itt hagyni? Ruru a cipőjét húzva nézett vissza rám.

– Aoi otthon felejtette a szülei évfordulójára vett ajándékot. – magyarázta és elviharzott. Szóval elviszi neki az ajándékot mi?.. Várjunk csak egy majonéznyi másodpercet! Akkor ő most elutazik?! Tehát itt maradtam egyedül?!! Köszönöm srácok, most baromi nagyot csalódtam bennetek.. Duzzogva mentem fel a fürdőbe és engedtem meg a vizet Reitának. A fene vigye el, hogy Aoi is pont most felejt el egy ilyen fontos dolgot! Direkt szóltam neki tegnap este, hogy tegye el az ajándékot! De hallgat rám? Persze hogy nem? Itt senki sem hallgat rám! Főleg nem Reita..

– Te mit csinálsz? – kérdezte az említett jómadár.

– Vizet engedek neked. Bár.. – tettem fel a kezem mielőtt megszólalhatott volna. – nincs szükséged a segítségemre. Tehát csak szimplán megkérlek, hogy fürödj meg. – utasítottam mintsem kértem, és kilépve a fürdőszobából rácsuktam az ajtót. Még hallottam ahogy elfordítja a kulcsot.. Bezárkózott? Most komolyan attól fél, hogy rányitok? Hol érdekel engem az ő… Vagyis érdekel, de nem nyitnék rá! Nem vagyok kukkoló!

Uruha a legrosszabb barát a világon! Még csak el se mondta hová rohan, egyszerűen lelépett és itt hagyott ezzel az uke gyerekkel! Így mégis ki fog felelőséget vállalni ha mocskos dolgokat művel velem?! Sérült vagyok és gyenge!..

– Basszus Reita, a fejeddel is nagy bajok vannak.. – motyogtam csak magamnak és beleültem a kádba. A kötést nem vettem le. Amúgy sem feküdhetek bele a vízbe ilyen sebbel. Egyáltalán mikor lesz varrat szedés? Három hétig nem gyógyult be? Ezt még én se hiszem el.. Bár nem vagyok orvos, szóval inkább nem kötözködök. – De azért jó lenne tudni, hogy hová ment Ruru.. – hajtottam hátra a fejem és a mennyezetet figyeltem. Szép ez a ház. Újra körbe pillantottam. A tükör jó nagy és kis lámpák vannak rajta körben amiket forgatni és állítgatni is lehet. A kád is jó nagy és kényelmes.. Bár még nem tudtam rendesen kipróbálni, mivel nem feküdhetek bele.. A tusfürdő illata is tetszik. Ez valami új? Bár lehet hogy csak nekem új.. – Pár napja még albérletben laktam egy kis lakásban… Remélem ez nem csak egy álom. – nyomtam a kezemre a tusfürdőből és óvatosan megmosakodtam. „Reitah.. ühm..” villant be egy kép mire kirázott a hideg.. Ez a része lehetne egy sima álom.. Ha mindent össze vetünk, ezen a Kaion kívül minden tökéletes. Talán ez a bizonyítéka annak, hogy nem álmodom? Elvégre milyen rémálom már az, hogy meleg vagyok? Unottan mostam le magamról a tusfürdőt. A hajam még kibírja, hisz mikor haza jöttem a kórházból azt megmostam. Kihúztam a dugót és kiléptem a szőnyegre. Vajon hol tartom a törölközőket? Még csak a kéztörlőt se látom sehol.. „ – Rukiékkal mindent kitakarítottunk mire jöttél.” jutott eszembe Aoi egyik mondata.. És mikor tegnap fürödni jöttem kaptam egy törölközőt amit.. a szekrényemből vett ki… ami a szobámban van.. Most komolyan? Hogy lehetek ilyen hülye? A törölközőknek a fürdőszobában a helye! Az összesnek! – Ezt direkt csinálta.. – villant be Kai arca.. Az összes buzi ilyen aljas trükkökkel szórakozik? A fene vigye el! Halkan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Sehol senki. Talán lent kotyvaszt valami bájitalt a konyhában. Kitártam az ajtót és berohantam a szobámba.

Az ajtó hirtelen kinyílt és be is csapódott, mire meglepetten fordultam Reita felé aki…

– Jézusom! – fordultam el és az arcom elé emeltem a koszos ágynemű huzatot.

– Te.. Te meg mit keresel a szobámban?! – kérdezte idegesen.

– Vegyél már fel valamit! Ne velem ordibálj! – ordítottam az anyag ellen miközben erősen össze szorítottam a szemeimet. Láttam meztelenül.. És tetszett, bassza meg! Ki akarok belőle szeretni, nem pedig fordítva! Hallottam ahogy nyílik a szekrény ajtó és Reita gyorsban megtörölközik. Persze folyamatosan káromkodott amit meg is értek.

– Jól van, most már kimehetsz. – morogta kelletlenül én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam és felé fordultam. Elkerekedett szemekkel bámultam a basszerost aki mogorva arccal állt a szekrény előtt, egy melegítő nadrágban, egy hosszú ujjú pólóban és egy zokniban..

– Sálat esetleg ne hozzak? – kérdeztem mire csak egy szúrós pillantást kaptam. Bár rosszul esett ahogy nézett és tisztában vagyok vele, hogy miattam öltözött be ennyire de attól még elég vicces. Próbáltam elnyomni a mosolyomat de amikor duzzogva karba tette a kezeit kitört belőlem a nevetés. – Nyár van Reita.. – röhögtem. A basszerosunk, aki mindig gatyában és pólóban alszik a legkülön félébb alvási pozíciókban, az most tetőtől talpig beöltözött.

– És akkor mi van? Ha? – kérdezte mire csak leintettem.

– Semmi. Ha te így nyugodtabb vagy. – vontam vállat és hátra nyúltam az éjjeli szekrényre a ködszerért. – Viszont egy pillanatra levennéd a pólód? – kérdeztem mire magasba szaladt mind a két szemöldöke.

– Minek?

– Na szerinted? Át kötöm a sebed. – mondtam. Ezt azért csak megengedi nem?

– Meg a francokat! Kukkoló állat! Menj ki a szobámból most azonnal! – ordított rám és szinte felnyársalt a tekintetével. Kínosan sütöttem le a szemem.

– Eltűröm hogy szidsz és hogy mocskos buzinak tartasz, de a sebedet akkor is át kell kötözni. – morogtam és a szemeibe néztem.

– Na figyelj a számra Uke-fiú. – lépett kissé közelebb, de még mindig tartotta a két lépés távolságot. – Nem. Veszem. Le. A felsőm. Sőt, előtted még a zoknimat sem. Ki tudja milyen undorító fétiseid vannak. – fintorgott mire döbbentem nyögtem fel és kínosan mosolyogva akartam a hajamba túrni, de végül össze préseltem az ajkaimat és félúton vissza engedtem a kezem. – Te. Ebbe a szobába. Nem jöhetsz be. De még csak be se pillanthatsz. Világos? – kérdezte mire kelletlenül bólintottam és ledobtam az ágyra a ködszert meg a nedves törölközőt.

– Csinálj amit akarsz. – csörtettem el mellette, majd még az ajtóból vissza szóltam. – Egyébként kézfétisem van és a nyakadat is takargatnod kéne, mert az az egyik gyengém. Sőt, ha már itt tartunk, keress elő egy kendőt 2003-ból és azt is tedd fel, mert az ajkakra is tapadok. – hazudtam és ott hagytam a hülye gondolataival együtt.

Döbbenten néztem utána. Kézfétis? Nyak és ajkak?... Nem fogok garbóban aludni! Van egyáltalán garbóm? A szekrényhez lépve kutatni kezdtem a ruháim között, de egyetlen magas nyakú felsőt sem találtam.. Unottan néztem a ruha kupacra amit időközben kidobáltam a földre. Talán egy kapucnis felsővel megoldható, hogy ne látszódjon a nyakam.. Halkan felsóhajtottam.. Az az arc amit vágott.. És hogy a hajába akart túrni de végül nem tette.. Lehet nem is ő csábított el hanem én őt?.. Megfektettem, szerelmet vallott és most ilyen durva vagyok vele.. Ez így nem helyes.. De én akkor sem lehetek meleg! Nem és kész! Dühösen huppantam le az ágyra. Még az ágyneműmet is áthúzta.. Hallottam hogy megnyitja a zuhanyrózsát.. Kimossa a kádat utánam. Az ajtóhoz léptem és résnyire nyitottam azt. Kai lebiggyesztett szájjal próbálta vissza tartani a sírást. Lepillantva a mellkasomra értetlenül néztem magam elé.. A kezemet a szívemre szorítottam ami egyre inkább nehezebb lett. Egy seggfej vagyok.. Nem akartam vele olyan durva lenni, csak így jött ki.. És ha tényleg belém szeretett akkor jobb ha most tartom tőle a távolságot. Idővel megbékél, és akkor majd kiengesztelem valahogy. Veszek neki egy zippot.. Értetlenül ráncoltam a szemöldököm.. Miért vennék neki zippot? Talán ez is egy emlék töredék? De valamiért úgy érzem örülne neki.. Vissza csuktam az ajtót és az ágyon lévő ködszerre meredtem. Tényleg át kéne cserélni a kötésemet.. Na akkor hívjuk fel a srácokat! Előkerestem a telefonom és ügyetlenül kezdtem el keresgélni a névjegyzéket.. Uruháék olyan könnyen használták ezt az okos telefont.. Szinte hihetetlen, hogy a balesetem előtt én ilyet használtam. Meg ezt nap mint nap a kezemben volt. Akkor erre miért nem emlékszem? A fülemhez emeltem a készüléket, amit meglepő módon Uruha rögtön fel is vett.

– Mond Rei. – hallatszott Ruru hangja a vonal végén. Meg valami más is..

– Te most kocsiban ülsz? – kérdeztem meglepetten.

– Igen. Elviszem Aoinak a szülei házassági évfordulójára vett ajándékot. Otthon felejtette a hülye. De miért hívsz?

– Ja, akkor semmi. Ezek szerint nem értek rá..

– Ha bármi van beszélj Kaial. Lent lesz egész este a vendégszobában. – na erre nem is kicsit lepődtem meg.

– Már miért lenne a vendégszobában?

– Mert ott alszik. Macerás lenne folyton átkocsikáznia hozzád, és így mi is nyugodtabbak vagyunk. De most leteszem mert vezetek. Szia.

– Szia.. – motyogtam ő pedig megszakította a hívást.. Ez a srác most komolyan itt lesz egész este? Így hogy fogok átvedleni gatyára meg rövid ujjú pólóra? Én így meg fogok sülni este. A légkondit meg fogalmam sincs, hogy kell használni.. De itt van még Ruki is.. Rámentem a hívásra, mire kinyomott.. Mi a franc? Talán véletlen volt?.. Hívjuk újra.. Megint kinyomott.. Lehet ő sem tudja kezelni ezeket a kütyüket? Na majd most..

– Basszus Reita megbeszélésen vagyok! – suttogta dühösen.

– Oh.. Ne haragudj.. – motyogtam.

– Mindegy most már kijöttem wc-re szóval mondjad. Történt valami? – kérdezte feszülten.

– Nem akarsz eljönni vigyázni rám? – kérdeztem olyan aranyosan amennyire csak tudtam.

– Reita, ha valamire szükséged van, csak menj oda Kaihoz.

– De Rukii, ez az uke-srác itt is alszik.. – nyavalyogtam és rohadtul nem érdekelt, hogy 36 éves fasz vagyok. A rockerek úgy élnek, hogy kimutatják a valós érzéseiket még akkor is ha a világ beszól nekik emiatt.

– Ne hívd már uke-srácnak. – sóhajtotta.

– De mi van ha rám mászik amíg alszok? – kérdeztem mire teljesen meghökkent.

– Elment az eszed? Csak a neve uke! Attól még nem meleg! – mordult rám. De hát ő tényleg az… – Ne hisztizz hanem embereld meg magad! Te találtad ki hogy alkossuk meg a GazettE-t és nem akarom, hogy tönkre menjen miattad! Kai már szerves tagja a csapatunknak és nem akarjuk őt leváltani! Szóval ismerkedj meg vele újra! Nekem pedig most tényleg vissza kell mennem, mert ez egy baromi fontos megbeszélés. Menj oda Kaihoz és ne legyél bunkó! – köszönt el kedvesen és rám csapta a telefont..

– De miéééért? – dőltem el az ágyon.. Jogos amit mondott de én nem akarok vele egy légtérben lenni.. Nem azzal van a bajom hogy meleg, hanem hogy lefeküdtem vele a francba is! Miért pont engem pécézett ki magának? Vagy lehet tényleg én csábítottam el? Mert akkor tényleg nem akarom újra megismerni. A baleset lehet hogy egy jel volt, hogy újra normális lehessek.. Duzzogva próbáltam meg átcserélni a kötést de rohadtul nem láttam a hátamat.. Ez így nem fog menni.. Hangosan felsóhajtottam.. Most mit csináljak?

5. rész - Feküdj le velem..