Sziklarejtek árvája 28. rész

Csak egy délután...

(A kép a Kuroko no Basukéből van ^^ Az onsen miatt szúrtam be.)

Döbbenten néztem magam elé. Mi az hogy értem jön? A többiek meglepetten néztek rám.

– Várj egy kicsit, ki megyek a folyosóra.. – motyogtam és letettem az ölemből a tálcát, majd kisántikáltam a szobából. A folyosó vége felé vettem az irányt. – Itt vagyok.. – szóltam bele ismét.

– Kettesben voltál Kakashival?! – kérdezte dühösen ezzel teljesen lesokkolva engem. Mégis honnan tud erről?

– Mert.. kiment a bokám és..

– Asumával is vissza mehettél volna, de te Kakashival mentél!

– Azért mert..

– Érzel iránta valamit?

– Mi?! Dehogy is! Végig hallgatnál?! – kérdeztem dühösen. Na tessék, hogy felbátorodtam telefonon keresztül.. Feszült csend lett a vonal végén mire halkan felsóhajtottam és kiléptem a faházból. – Még mindig nem tűntek el a véraláfutások Sasori.. Ha Asuma tudomást szerzett volna róluk, akkor mindketten bajban lennénk. – sántikáltam le a lépcsőn.

– Mégis hogy a fenébe jön ez ide?!

– Elég nagyot estem és biztos voltam benne, hogy az orvos tüzetesebben meg akar majd vizsgálni. És Kakashi hallotta amikor első nap beszélgettünk. Elég gyorsan összerakta a képet arról, hogy mi is történt.. – rogytam le egy padra. Már sötét van idekint.. – Más szóval ő amúgy is tudott a dologról..

– De mi lett volna ha..

– Ha azt teszi amit te? – kérdeztem és szinte láttam magam előtt ahogy kínosan lehajtja a fejét. – Megbeszéltük a dolgokat és azt is elmondtam neki, hogy mi történt köztünk.

– És mégis miért?! Te komolyan bízol abban a..?

– Sasori hagyd már abba! – buktam ki.. – Nem vagyok a tulajdonod! Én is el tudom dönteni, hogy kiben bízok és kiben nem. És jelen pillanatban te sokkal nagyobb veszélyt jelentesz a testi épségemre mint Kakashi. – mondtam idegesen.

– Dei.. – nocsak, hogy megváltozott a hangszíne hirtelen.. – Csak jó akarok neked..

– Ahogy Kakashi is.

– De hát ő..

– Mert te? – vágtam a szavába tudván mire akar kilyukadni. – Hagyd abba a vádaskodást. Semmi jogod hozzá, hogy pálcát törj felette. – na ezt a szöveget is csak Kurosuchinál és Narutónál használtam eddig.. Pálcát törni felette.. Egyáltalán kitől tanultam ezt?... Tuti hogy a Papustól…

– Akkor ennyi?.. – kérdezte de..

– Nem tudom.. Én tényleg szerettelek és talán még most is így van.. Fájt amit tettél és az is ahogy viselkedtél, de a te érzéseidet is megértem. De hiányzik az amikor nem volt Kinu és a nagyid. Amikor suli után találkoztunk és beszélgettünk. Szeretnék segíteni neked és osztozni a terheiden de muszáj az első tíz között végeznem a vizsgán különben lőttek az ösztöndíjamnak az egyetemre. Jobban át szeretném ezt gondolni..

– …Rendben akkor majd ha haza értél át beszéljünk együtt. Ketten. – mondta mire bólintottam.

– Jó.. – motyogtam.

– Akkor jó éjszakát.

– Neked is. – tettem le a telefont. Ha ez a beszélgetés reggel zajlik már rég szingli lennék. A fene beléd Kakashi amiért a második esélyről zagyváltál itt nekem! De ha Kakashi kapott egy új lehetőséget akkor Sasorival sem tehetek kivételt. Elvégre tényleg voltak szép pillanataink együtt.. Felállva a padról vissza bicegtem a szobába, ahol Konan és Kankurou vártak. Szúrós szemmel néztem a kékségre. – Ha jól feltételezem te fecsegtél Painek a bokámról és Kakashiról. – mondtam mire értetlenül ráncolta össze szemöldökét.

– Igen, de.. Nem értem ez miért olyan fontos. És amúgy Kankurou is beszélhetett Sasorival. – védekezett bár azt se tudja miért.

– Kétlem, hogy beszélt volna vele. – huppantam vissza az ágyra és a tálcámra néztem.. – Hol vannak a többiek? – kérdeztem Kankuroura nézve aki idegesen bámult rám. Hopika..

– Na jó. Most már ki vele! – csattant fel Konan mire felé kaptuk a fejünket. – Mit titkoltok előlem? – kérdezte dühösen dobolva combján az ujjaival. Halkan sóhajtva dőltem hátra.

– Kakashi meleg. – mondtam amivel igencsak megleptem. – És volt egy kis balhénk, ami miatt Kankurou most nem akar vele kettesben hagyni.

– Ne már, te szexeltél az osztályfőnökünkkel? – kérdezte mire hangosan felsóhajtottam.

– Szexelt a francokat! Az az állat megerőszakolta. – kösz, ezzel sokat segítettél.. Konan döbbenten nézett rám.

– De mégis mikor?

– Amikor két hétig ˝beteg˝ volt. – mondta Kankurou. Minek is vagyok én itt?

– De ez.. nem értem. Hisz Kakashi sosem..

– Sosem tenne ilyet? – kérdezte Kankurou és dühösen az ágy fa keretére csapott. Az fájhatott.. – Amikor benyitottam a terembe és Deidara felé léptem, még tőlem is megijedt. Tőlem! Érted? Tele volt zúzódásokkal és véraláfutásokkal. Teljesen szét volt esve és csak sírt.

– Köszönöm hogy emlékeztetsz. – szúrtam oda sértetten mire dühösen rám nézett.

– Már hogy ne tenném, mikor ezek után te még ragaszkodtál is hozzá, hogy vele gyere vissza a szállásra! Hogy lehettél ekkora idióta?! Mi van ha megint megerőszakolnak?

– Már megtörtént az istenért! Ezért akartam vele vissza jönni! Ha Asuma-sensei látta volna a sebeimet tuti szólnak Oonokinak! – mordultam fel. – Sasori túl messzire ment és Kakashi hallotta amikor telefonon beszéltem vele. Rögtön rájött, hogy Sasori ugyanazt tette amit ő aznap. – ciccegtem idegesen.

– Sasori nem tenne ilyet. – motyogta Kankurou.

– Ne akard tudni, hogy milyen amikor hirtelen lesz egy terhes barátnőd meg egy idegesítő nagyid akik folyton rágják a füled és egy perc nyugtod sincs, ráadásul az egyetlen menedéked is le akar lépni. – motyogtam.

– De ez még nem ok arra hogy.. Bazdki te nem is voltál beteg..

– Igen, igen, igen. Beszélhetnénk másról?

– Másról? – kérdezte Konan. – Még is mit titkoltatok még előlem?

– Ebben a sárga felsőben kövérebbnek tűnsz. – osztottam meg vele észrevételemet.

– Nem ilyenekre gondoltam te idióta! – mordult rám dühösen. De jó hogy most mindenki dühös. Tisztára elment az étvágyam is. – Kakashi sensei és Sasori is.. Miért nem jelentetted fel?

– Kakashit vagy Sasorit? – kérdeztem mire kínosan elhúzta a száját.

– Lehet hogy az erőszak bűn, de ha ismered a másik fél érzéseit te sem tudnád fel jelenteni. Mindkettejüknek fájdalmat okoztam és ők is nekem ez már csak ilyen.

– Ez attól még helytelen.. – morogta Kankurou.

– Igen ezt én is jól tudom. Ezért Kakashi javaslatára beszélni fogok Jiraiyával és elmondom neki, hogy mit csinált Sasori. Talán rá hallgatni fog és nem csinál többet ilyet.

– Még mindig alig tudom elhinni.. – motyogta Konan.

– Srácok! Filmnézés! Itt meg mi a fasz van? – kérdezte zavartan Hidan mikor belépett. – Mindegy, gyertek! Ez az utolsó osztálykirándulásunk, szóval nincs idő szomorkodni.

– Egyetértek. – álltam fel és bicegve megindultam az ajtó felé. Kankurou megfogta a vállam mire kérdőn fordultam felé.

– Segítek. – motyogta amin elmosolyodtam és átkarolva a nyakát indultunk tovább. Tudom, hogy csak jót akarnak nekem, de attól, hogy a fejemhez vágják a történteket nem lesz jobb a helyzet. Sőt csak még jobban fáj vissza idézni a dolgokat…

3 óra elteltével

A fene esne Hidanbe és Kimimaróba amiért ilyen ijesztő filmet választottak.. Én már a Fűrésztől is beszartam nem hogy ettől az istensetudja mi a címe filmtől. Utálom a horrort!!! De olyan ciki lett volna beismerni mindenki előtt.. Óvatosan bekukkantottam az onsenbe ahol senkit nem láttam.. Nagyot nyeltem.. Tegnap örültem, hogy nem láttam senkit és mégis volt bent valaki.. Mi van ha most is vannak bent?.. Nem kellett volna egyedül jönnöm. De rohadtul leizzadtam és fürödni akarok! De mi van ha..

– Hn.. – ijedten ordítottam fel és összegubózva guggoltam le. Most meg fogok halni? Olyan fiatal vagyok még! Nem akarok elpatkolni! Nem így! Nem most! – Ano~… Daijoubou? – kérdezte Itachi zavartan mire remegve pillantottam hátra vállam felett. Itachi félig felvont szemöldökkel nézett le rám majd egy gúnyos mosoly kúszott ajkaira. – Beszari. – rohadna le a fejed.. Duzzogva fordultam vissza előre de még mindig nem álltam fel.. Ez annyira égő. – Te ugye most nem sírsz? – kérdezte és éreztem hogy sípcsontja hátamnak nyomódik ahogy felém hajol és lepillantva rám arcomat fürkészi. Duzzogva fújtam fel pofazacskóimat és összeráncolt szemöldökkel néztem a fekete szempárba. Itachi unottan nézte arcomat majd elmosolyodott amit nem tudtam mire vélni. Arcmimikáim elgyengültek és érdeklődve figyeltem Itachi arcát aki mintha csak észbe kapott volna egyenesedett ki. Felé pillantottam vállam felett de már ismét egy maszkot húzott magára. – Útban vagy. – lökött meg lábával mire szó szerint beestem a szabadtéri fürdő kövére. Itachi átlépett felettem és leült az egyik csaphoz hogy megmosakodjon. Na szép.. De legalább nem vagyok egyedül. Ha én meghalok akkor ő is… Vááá de romantikus. Blöö.. nyújtottam ki a nyelvem a gondolatra. – Hn? (Mit csinálsz?) – pillantott rám válla felett.

– Semmit. – tápászkodtam fel és leültem a mellette lévő székre. Itachi tekintete lyukat égetett az arcomon.. – Most meg mi van?! – néztem rá idegesen. Utálom ha bámulnak. Bár rendszerint teszek érte, de az nem szándékos..

– Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy engem meg is akarsz rontani de aztán rájöttem, hogy csak félsz. – fordult ismét előre és a tusfürdőért nyúlt. Felvettem egy mosdó szivacsot és én is neki kezdtem a mosakodásnak. De hogy érti hogy meg akarom rontani? És hogy őt is.. Mivel rontanám meg? Lehet hogy..? Á!

– Most kihúztad a gyufát Uchiha. – néztem rá dühösen.

– Hn. (A helyedben nem tenném.)

– Miért is? – kérdeztem az ujjaimat ropogtatva. Gondterhelten felsóhajtott.

– Na figyelj, mert csak egyszer mondom el. – már az is csoda hogy elmondod, nem is gondoltam rá, hogy majd ismételgeted. Ahhoz túl lusta vagy… - Ne nevezz lustának. – csapott homlokon hirtelen mire fájdalmasan felszisszentem és a fájó pontra szorítottam kezemet.

– Te olvasol a gondolataimban? – kérdeztem félve. Lehet hogy ez nem is Itcahi?!

– Néha jobb lenne ha nem tudnám mire gondolsz. – fintorgott.

– Most miért?! Nem olvasok perverz könyveket!

– Csak dugulj el és hallgass meg. – pöckölt orron. Ez szemétség.. Az orromat fogva hunytam le a szemeimet, Itachi pedig halkan felsóhajtott..

– Na kinyögöd még ma, vagy most már megverhetlek? – pillantottam rá mire csak egy unott pillantással jutalmazott.

– Pont ez az.. Ugye tudod hogy kaptam harci képzést?

– Ja. És?

– És erősebb vagyok mint te.

– Na persze.. – forgattam meg szemeimet. Álmodban talán.. Lehet hogy magasabb vagy, de minél nagyobb annál nagyobbat esik.

– És te most sérült is vagy. Add össze. – ugh..

– Egyenlő: Deidarát elpáholják.. – motyogtam mire csak bólintott. – Jó, most egyszer megúsztad, de csak azért mert sérült vagyok, oké? – néztem rá fölényesen amin halkan felnevetett és az égre nézett.

– Bakaga. (Idióta.)

– Aki mondja.

– Hn.. (Most meg vissza a dedóba..)

– Ahhoz is két ember kell..

– Hn? (Már miért kéne kettő?)

– Mert egyedül minek dedózzak? – kérdeztem flegmán amin majdnem felnevetett de mielőtt láthattam volna valamit elfordult és megköszörülte a torkát. Láttam én őt valaha szívből nevetni? – Te amúgy csikis vagy? – kérdeztem mire kérdőn fordult felém.

– Hn.. (Nem tudom..) – döbbenten néztem rá ő pedig zavartan nézett rám.. Ennek nem volt gyerek szobája? Mert oké hogy nekem nem volt de még engem is csikiztek meg.. Akkor ő..

– Szip.. Biztos magányos lehettél. – néztem rá lebiggyesztett ajkakkal.

– Tsz.. Hülye.. – fordult vissza és lemosta magát. Ez utolsó esélyem! Mielőtt felállt volna a nyakához nyúltam és csikizni kezdtem. Először meglepetten felhökkent de végül csak unottan nézett rám. Szélesen mosolyogva tértem át oldalára de ismét semmi.. Szomorúan egyenesedtem ki.. Ezt nem értem.. Mindenki csikis valahol.. Olyan nincs hogy nem.. Vagy mégis van?.. De eddig minden ismerősöm csikis volt.. Itachi ott hagyott és bement a vízbe. Gyorsan át mostam magam és én is követtem. Biztos ez is valami Uchiha cucc. Még kipróbálom Sasukén is. Ha ő sem csikis akkor feladom. Hátra hajtva a fejem az égre néztem.

– Hm.. (Itt még a csillagok is szebbek..)

29. rész - Egy életre megutáltam a perecet...