Sziklarejtek árvája 25. rész

Mert talán irántad kéne éreznem valamit?

Álmosan pislogtam a zajos társaságra Kankurou mellett ücsörögve.

– Álmos vagy? – kérdezte Kankurou.

– Aha.. Semmit nem aludtam az este.. – dörzsöltem meg a szemem. Sasori ott aludt nálunk, de se ő sem én nem tudtunk aludni. Csak feküdtünk egymás mellett. Nem nyugtatott meg a közelsége, inkább megijesztett. Nem mertem neki nemet mondani ezért hagytam hogy hátulról átöleljen.. És valószínűleg a lábaimat is széttettem volna ha azt akarja.. De szerencsére figyelembe vette mikor azt mondtam, hogy nem akarok vele szexelni, és azt mondta, hogy nem erőlteti a dolgot..

– Sasori csinált valamit? – kérdezte de csak megingattam a fejem.

– Alszok.. – motyogtam és betettem a fülembe a fülhallgatót. Lehunyva szemeimet halkan felsóhajtottam és kényelmesen hátra dőltem az ülésen. Azzal amit Sasori tett, teljesen megváltoztatta az érzéseimet.. Tegnap este sok mindent felhozott.. Amikor együtt főztünk.. Amikor lefestettem őt.. Amikor az étteremben játszottunk.. Én tényleg szerettem őt, de már nem akarok közel lenni hozzá.. Nem kapaszkodhatok a szép emlékekbe.. És neki sem kellene.. A dolgok változnak és mi jó barátok lehetnénk, ha.. Ha hagyná… Bárcsak hagyná..

– Mindjárt megérkezünk a szállásra! Először megebédelünk és majd utána pakolunk ki a buszból, szóval mindent hagyjatok itt! – hallottam meg Kakashi hangját.

– Tsz.. Pont a te hangodra akartam kelni.. – motyogtam fintorogva mire a párnám megrázkódott egy picit.. Hmm.. Kankurou a legjobb barát a világon! Bevásárolt nekem és még azt is hagyja hogy a vállán aludjak. Hát nem aranyos? Felpillantva barátomra.. – Te meg mi a..? – ugrottam fel és fájdalmasan kaptam kezeimet fejemhez, mivel a hirtelen cselekedet miatt bevertem a fejem a táskatartóba…

– Hn.. (Béna..)

– Anyád a béna! – mordultam rá és tekintetemmel a világ legrosszabb barátját kerestem akit Hidan és Konan társaságában pillantottam meg a busz hátuljában amint épp hangosan nevettek valamin.. Duzzogva huppantam vissza az ülésre és szemem sarkából Itachira pillantottam. – Miért te ülsz mellettem? – kérdeztem ellenségesen.

– Hn?.. (Hogy miért?..) – vonta fel a szemöldökét majd elgondolkodva ráncolta össze a vízelvezetőit (Deidara hülye logikája xdd szemöldök = vízelvezető.). – Hn.. (Így alakult..)

– Ja persze.. Kana elől menekültél mi?

– Hn.. (olyasmi..)

– Na szép.. – dörzsöltem meg arcomat és nyújtózkodtam egyet. Épp ekkor kanyarodtunk be a szálláshoz. Egy tábor területén kaptunk alvó helyet, ami egy hosszú faház szerű izé.. Ház? Ja, az. Szóval egy helyen leszünk de külön szobákban. Ha jól emlékszem négy fős szobák lesznek. Az osztály létszám 18 + a 2 tanár. És hat szoba van egy fa házban. Rögtön ébredés után így vág az agyam? Ejj, de okos vagyok!

– Leszállás! Mindent hagyjatok a buszon! – ordította el magát Asuma. Mindenki felállt a helyéről, de persze még egy jó ideig ácsorogtam Itachi háta mögött, mivel pont most jött rá az udvariaskodás, és mindenkit maga elé engedett.. Még a srácokat is. Unottan néztem Itachi széles vállát és erős hátát. Tudom, hogy már sokszor megemlítettem, de baromi férfias háta van.. Lehetek rá irigy? Nem! Buta Deidara! Itachira nem lehetsz irigy! Legyél irigy mondjuk… Juugo hátára! Az is elég férfias.. Na jó, Itachi háta sokkal vonzóbb mint Juugoé.. Mi a franc?! Én komolyan ilyeneken gondolkodom?

– Hn! – nézett rám hátra dühösen Itachi mikor egy nagyot csaptam a férfias háta közepére. Rohadj ketté amiért egy ilyen fasza háttal rendelkezel.. Le biggyesztett szájjal meredtem hátára majd egy picit lentebb.

– Oh.. – lepődtem meg mikor fenekére esett pillantásom. Ez is egész formás. Belecsíptem mire döbbenten megugrott és kerek szemekkel bámult rám amin nem tudtam nem elmosolyodni.

– Ezt most úgy veszem mintha nem láttam volna.. – motyogta Kankurou mire felé kaptam a fejem.

– Te áruló! Magamra hagytál amíg aludtam! – mutattam rá vádlón.

– Bocs-bocs, de Itát a lányok zargatták én meg beszélgetni akartam a többiekkel. – mondta miközben Itachi végre elindult. Bár szerintem csak menekül, nehogy megint püspökfalaton csípjem. – De te meg mit csipkeded a seggét?

– Azt mondtad úgy teszel mintha nem láttad volna. – mosolyogtam rá amin halkan felnevetett és bólintott.

– Igaz is. – ugrott le az utolsó lépcsőfokról. Én nem ugrottam mivel még azért kicsit fáj itt-ott.. Meg mivel most keltem fel, még kissé gyenge vagyok.. Kiropogtatva a hátam nyújtóztam még egyet, majd hangosan felsóhajtottam.

– Végre tudtam aludni egy kicsit. – motyogtam csak magamnak.

– Javarészt Itachi vállán húztad a lóbőrt. – morogta Kana ellenségesen.

– Tsz! Nem mintha szándékomban állt volna. – fintorogtam mire gyilkos szemekkel meredt rám.

– Inkább légy hálás érte, hogy egyáltalán hagyta!

– Húú, csak nem féltékeny vagy? Hihi.. – takartam el ujjaimmal számat és félre pillantva kinevettem.. Már ha a ˝hihi˝ hang utánzása nevetésnek számít.

– Féltékeny? Rád? Na ne nevetess. – morogta dühösen és elviharzott az ebédlő irányába.. Összeráncolt szemöldökkel bámultam az előttünk lévő épületet amire nagy betűkkel felírták, hogy ebédlő.. Fontos hogy könnyen meg lehessen találni azt a helyet ahol kaját osztanak.. De könyörgöm, mi van ha valaki egy antiszoc menyét aki folyton a földet pásztázza? Vagy egy olyan elkeseredett szépfiú mint én aki szintén az orrát lógatja? Fáradtan sütöttem le a szemem majd döbbenten felhökkentem.. Nagy sárga betűkkel fel volt festve a földre hogy ebédlő és egy nagy nyíl mutatott az épület felé. – A legjobb táborhely. – szorítottam ökölbe a kezem drámaian.

– Néha tényleg kíváncsi vagyok mi zajlik le a fejedben. – mosolygott rám Konan.

– Oh, én tudom. Több ezer gyilkolási módszer az Uchihák és főleg Itachi kiiktatására. – mondta Kankurou.

– Ahhoz képest milyen édesen aludt a vállán. – cukkolt Konan és egy ujjal az arcomat nyomkodta.

– Hogy folyt volna rá a kibaszott nyálam.. Hm.. – duzzogtam amin Kankurou felnevetett és átkarolva a vállam indult meg velünk az ebédlő felé. Már a megterített asztal fogadott minket.

– Szélen jó? – kérdezte Kankurou mire a kékséggel csak vállat vontunk hogy nekünk aztán rohadt mindegy hol eszünk csak együnk végre. – Ezt igennek veszem. – hagyta ránk bölcsen, és elindult az asztalunk felé. Lehuppantam a kékség mellé leg szélre. Kankurou előttem ült Hidan mellett.

– Nincs meleged? – nézett rám Konan.

– Nincs. Miért? – kérdeztem semleges arccal.

– Sálat hordasz +30-as hőmérsékleten. – világított rá a tényekre.

– Ne már.. Basszus. Azt hittem ez a bikinim. Még ilyet. – ráztam meg csalódottan a fejem. Hidan hangosan felnevetett.

– Ne mondj ilyet mert a végén elhiszem hogy bikinit hordasz. – röhögött az albínó jó hangosan és persze a többiek is hallották. Konan mentette volna a helyzetet, de…

– Végül is ki tudja mit hord a strand pulcsija alatt. – kösz bazd meg..

– És akkor mi van ha strand pulcsit hordok? Hm? A fiúknak talán nem lehet?

– Nem igazán. – ingatta meg a fejét Kankurou.

– De miért? Kék színű! Az fiús! – érveltem szerintem tök logikusan.

– Meg a hosszú szőke haj is az.. – jegyezte meg Kana az asztal másik feléről a mellette ülőknek, de szuper fülem mindent hall.. Dühösen álltam fel.

– Pofád lapos Kancsó-chan! (ez Japánul nem lenne vicces de ide pont passzol) – ordítottam rá mire elkerekedett szemekkel nézett rám.

– Szóltál valamit csillagom? – kérdezte számon kérő stílusban. Hátat fordítva neki kinyomtam felé a seggem és hátra pillantottam rá vállam felett miközben a seggemre csaptam.

– Szeretnél te ilyen kerek segget meg csodaszép hajat mint amilyen nekem van deszka lány. – flegmáztam és a kezem amelyik a seggemen pihent hirtelen csak egy középső ujjat mutatott felé. Rossz kéz! Nem szabd! Milyen kis gonosz.. nem hallgat rám.. Az asztalnál majdhogynem mindenki felnevetett, kivéve az Uchihát és a két tanárt.. Ja meg persze Kancsó-chant. Róla meg is feledkeztem. Vigyorogva ültem le fájó fenekemre aminek rohadtul nem volt szüksége egy faron csapásra, de hát na.. Legyünk boldogok, hogy kezd jó kedvem lenni. Nem is értem miért maradtam otthon. A legjobb gyógyír a társaság.. Aha.. Persze.. Inkább mások beégetése! Na jó.. ez már tényleg gonosz. Rossz Deidara. Kanára pillantottam aki vöröslött a dühtől és már épp fel akart állni de a barátnője leállította.

– Hülye vagy.. – motyogta az orra alatt Hidan még mindig röhögve.

– Csak most jöttél rá? – kérdezte Konan.

– Naa! – néztem rá durcásan. Kankurou átkarolta Hidan vállát.

– Lesz még jobb is. Higgy nekem. Ez még csak a bemelegítés.

– Anyukádat! – dobtam hozzá a kanalam. – Most jó fiú leszek. – bólintottam egy nagyot. – Nem fogok futkározni.. – főleg mivel nem is tudnék mert FÁJ! – ..Nem fogok senkit megharapni,.. nem fogok Jégcsappal verekedni,.. És nem fogok senkit összefirkálni álmában mint tavaly. – mosolyodtam el az utolsó mondatnál mire Hidan döbbenten meredt rám.

– Az te voltál? – csak bólintottam ő pedig tátogva mutogatott felém, majd gyorsan szegény létra srác felé fordult, akinek nem emlékszem a nevére, és bocsánatkérőn pillantott rá. – Na jól van Dei. Ezt meg fogom bosszulni. Ezen a kiránduláson. – kezdte de Kakashi félbe szakította a zajos társaságot és megállva a hosszú asztal végén figyelmet kért.

– A mai program terv a következő: Ebéd után elfoglaljuk a szobákat, majd meglátogatjuk a közeli emlék helyet.

– Tanár úr! Minek az emlék helyét látogatjuk meg?! – szólt közbe Konan.

– Nem tudom. Szóval meglátogatjuk..

– Hogy hogy nem tudja? Maga a sensei. – szólt közbe Miko-chan.

– Egy bazi nagy kő! Japánban vagy ezer ilyen emlékkő van! Ki a franc akarja megjegyezni az összesnek a nevét!? – kérdezte Kakashi dühösen. Meghökkenve néztünk rá.. Már láttam kiakadva de azért az osztály előtt nem szokott ilyen lenni.. Kakashi zavartan meg köszörülte a torkát. – Bocsánat.. Szóval ma délután meg látogatjuk az emlékkövet aztán visszajövünk a szállásra. Mivel sokat kell sétálni így elég későn érünk majd vissza. Holnap felmegyünk a városra és megnézzük a Vakmúzeumot. Majd vásárolhattok a családotoknak meg amit még akartok. Holnapután az erdőben túrázunk és elmegyünk a nem tudom milyen forráshoz. Az utolsó nap előtt pihenhettek egyet és kiélvezhetitek a tábor nyújtotta lehetőségeket. Az utolsó nap hazafelé menet elmegyünk az egyik híres szentélybe és kora délutánra haza is érünk. Most pedig jó étvágyat az ebédhez. – ült le unottan. Páran a merő kanálért nyúltak és enni kezdtek, de a többség halkan sutyorgott..

– Szerinted mi baja van? – kérdezte tőlem halkan Konan.

– Mit számít? – kérdezett vissza Kankurou flegmán mire csak elhúztam a szám.

– Nem tudom Konan.. – válaszoltam én is majd felálltam, hogy kérjek magamnak egy tiszta kanalat, mert az előzőt eldobtam..

Dühösen álltam az emeletes ágy mellett és megpróbáltam hű maradni az ebédlőben tett ígéretemhez és nem verekedni Itachival.. Csakhogy az rohadt nehezen ment mivel hogy ez a pofátlan Menyét úgy döntött a mi szobánkba menekül a lányok elől… Ühüm.. Meg a lófaszt!!! Ide nem jöhet!

– Menj a tanárok szobájába. – álltam elő az újabb ötlettel. Konan és Kankurou hangosan felnyögtek a számukra jelentéktelen vita folytatásán.

– Hn (Menj te)

– Én biztos nem megyek! – ott van Kakashi is.

– Deidara, nem lesz már elég? Végig mentünk az összes szobán. Nem tudunk cserélni senkivel. – sóhajtotta Kankurou.

– Mintha a lányok direkt így csoportosultak volna.. – motyogta Konan csak magának. Kétlem, hogy szándékos lenne..

– Csak pár napról van szó. Kibírod. – ismételte Kankurou sokadjára. Fáradtan sóhajtottam.

– Jól van. De nem akarok egy emeletes ágyon osztozni vele. Övé az egyik felső vagy az alsó és enyém az ellentétes. Véletlenül se szeretnék megint az ő arcára ébredni. – kötöttem ki.

– Istenem de gyerekes vagy. – nyögte Konan ingerülten és nagy lendülettel felállt majd a táskájához lépett. Kis keresgélés után elővette az egyik füzetét és a hátuljából tépett egy kis lapot amit négy felé osztott majd irkálni kezdett rá. – Oké. Először a felsőket húzzuk ki. – lépett elénk és felém tartotta a markát amiben négy összehajtogatott papírocska hevert.

– Ez hülyeség.. – kezdtem de ingerülten közbe vágott.

– Nem érdekel! Negyed órája rohangálok fel-alá ebben a rohadt faházban, hogy ne kelljen Itachival egy szobában maradnod mert te hisztizel! Nem fogok még negyed órát azzal tölteni, hogy eldöntsük ki hol fog aludni! Húzz egyet! – szidott le én pedig vonakodva elvettem egy lapot és kihajtogattam.

– Konan.. – motyogtam mire a kékség feldobta a ball oldali ágyra a hátizsákját.

– Következő. – tartotta elém ismét a fecniket. Ismét húztam.

– Kankurou.. – motyogtam.. Így már tuti a menyét képét kell bámulnom mert egy szinten leszünk.. Fasza.. Kankurou feldobta a táskáját a jobb oldali ágyra. Ismét húztam. – Itachi..

– Rendben. Akkor Itachi fekszik alattam, te pedig Kankurou alatt. Téma lezárva és NINCS cserebere! – mutatott rám fenyegetőn.

– Hyhy.. – motyogtam unottan és leültem az ágyamra, ezzel is jelezve hogy elfogadtam a felállást.. Naná.. Elfogadtam..

– Megyünk fürödni. Jöttök? – nyitott be Hidan.. Oh basszus! A fürdő!!

– Nekem fáj a fejem. Egy kicsit le pihenek.. Hm.. – motyogtam.

– Oké, te tudod. – hagyta rám. – A sensei azt mondta hogy miután megfürödtünk ping-pongozhatunk. – mondta de ezzel sem hatott meg.

– Mindjárt megyünk. – biccentett Kankurou. Hidan végre magunkra hagyott, Konan és Kankurou pedig előkeresték a törölközőiket meg az egyéb szükséges dolgokat. Itachi még ácsorgott egy darabig, de végül ő is kiment.. Nagyot sóhajtva dőltem végig az ágyon. Ez a túra borzalmas volt.. Ebéd után alig pár percet kaptunk hogy szobát válasszunk aztán már indultunk is a háborúban életét vesztett tábornok emlékkövéhez.. Egy élmény volt. Komolyan.. Az egész délutánunk rá ment erre a szarra.. Csináltunk előtte egy képet aztán jöttünk is vissza. Gyorsan megvacsoráztunk aztán arra léptem be a szobánkba hogy van ott +1 bőrönd.. Itachi direkt szívat vagy mi? Nem elég hogy nem használhatom az onsent a többiekkel együtt, de még ez is.. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem.. A kijelzőn Sasori neve villogott. Nem akarom felvenni.. Sőt, nem is veszem fel. A fejemre húzva a párnát fordultam be a fal felé. Miért nem lehet minden olyan egyszerű mint mikor ovis voltam? Együtt játszunk, piszipuszi, össze veszünk és pápá. Ennyi.. Na jó, az is bonyolult volt abban a korban de legalább nem erőszakoltak meg! Uhh.. Ebben az évben már kétszer is megerőszakoltak.. Rá van írva a képemre hogy mazochista vagy mi a rák?! Utálom Konohát! Haza akarok menni Sziklarejtekbe.

Durcásan vágtam be magam mögött a szobám ajtaját.

– Nem akarok kistesót! Idegesítőek! – ordítottam még ki a szüleimnek.

– Deidara! Ne csináld ezt! 16 éves vagy!

– Hát pont ez az! A kamaszkoromat élem, törődésre van szükségem de ha lesz még egy kis pondró mint én akkor engem elfelejtetek! – hisztiztem.

– De rossz ember iránt érzed! – mi a fasz? Milyen álom ez?

– Mert talán irántad kéne éreznem valamit? – kérdezte Itachi ellenségesen.

– Akár.. Igen!.. Bárki jobb mint ő! Ember számba se vesz téged!

– Isteneeeem! Fogjátok már be! – fogtam a fejem nyűgösen. – Franc akar a szerelmi drámátokra kelni! – néztem rájuk mire megszeppenten bámultak vissza rám. Kana dühösen kiviharzott én pedig unottan néztem Itachira. – Szóval tetszik neked valaki.. Ez már haladás. Viszont, ha igaz amit Kana mondott akkor elég mazochista lehetsz. – motyogtam még mindig álmosan. Itachi dühösen meredt rám.

– Nem akarom ezt egy olyan ribanctól hallani mint te.

– És megint a ribanc téma. Hurrá! – forgattam meg a szemem. – De egész jól kijöttök Kanával. Normálisan kommunikáltál vele. – gondolkodtam el, de mielőtt bármit is hünnöghetett volna a telefonom csörögni kezdett.. Sasori.. És ki tudja hanyadjára hív.. A számat rágva álltam fel és a telefonommal a kezemben ki mentem a folyosóra.

– Igen? – szóltam bele, de mintha nem is az én hangom lett volna. Vékony volt és erőtlen..

– Már vagy ezerszer hívtalak.. – morogta kelletlenül.

– Ne haragudj.. Elaludtam…

– Egy kiránduláson ki az aki nyolckor elalszik?

– Akit lefárasztott a pasija az előző hetekben.. Hm.. – motyogtam. Sasori kínosan hallgatott. – Sasori én tényleg sajnálom de..

– Ne mond ki.. – mondta mire elhallgattam. Egy ideig csendben voltunk majd Sasori hangosan felsóhajtott. – Az elmúlt hetek nagyon nehezek voltak.. Hirtelen lett egy gyerekem, a nagyim beköltözött az albérletünkbe és minden időmet megpróbálta elvenni, hogy ne találkozzak veled. A srácokkal is összevesztem, a suli is szar.. Tudom hogy érzéketlen voltam veled, de esténként az a kevés idő amit veled tölthettem én minden mást el akartam felejteni..

– De az csak akkor ment ha..

– szexeltünk.. – fejezte be a mondatot. Kínosan sütöttem le a szemem. – Jobban fogok rád figyelni. És azért amit a múltkor tettem én.. Tényleg nagyon sajnálom.. Tudom hogy nem mentség de ki voltam borulva és.. Rajtad vezettem le.. Én tényleg szeretlek szóval.. Gondold még át rendben? – kérdezte mire kínosan elmosolyodtam.. Ezen nincs mit átgondolni..

– Jó.. – motyogtam hogy megnyugtassam kicsit. – Most mennem kell.. Jó éjt..

– Neked is.. – motyogta én pedig kinyomtam a telefont. Miért kellett ennek így végződnie?.. Sarkon fordulva indultam vissza a szobába, de mikor megláttam Kakashit megtorpantam. Kínosan pillantott félre..

– ..Hallottad?... – kérdeztem félve. Csak bólintott.. Na már csak ez hiányzott…

26. rész - Vak múzeum.. Van amitől Deidara ne félne?