Bejegyzések

Sziklarejtek árvája 5. rész

  n Deidara n Fájdalmas képpel feküdtem a padomon az utolsó órán a Menyét mellet és a táblát bámultam. Alapjában véve jó vagyok irodalomból (olyanokat költök, hogy mindenki csak gratulálni tud) de mivel most se energiám, se kedvem nincs hozzá, azt se értem amit látva másolok a füzetembe. – Hn.. (Nem értem..) – ˝szólalt˝ meg Itachi halkan és tekintve hogy a családján és rajtam kívül senki nem érti a nyelvét, egyértelműen nekem szólt. – Hm.. (Én sem..) – ˝feleltem˝ amin látszólag kicsit meglepődött, mert finoman felvonta a szemöldökét és felém pillantott. Haljak meg ha én valaha válaszolok neki egy minimális mimikai kérdésre. Azért a két betűs mondatkölteményeihez most már igencsak ragaszkodok. – Hn? (Tényleg nem érted?) – na erről van szó. – Hm. (Tényleg.) – ezt kéne tanítani az órán. Hogyan kommunikálj valakivel aki Menyét. Legalább lenne egy tanóra amit leadhatok, végül is ijesztően profi vagyok benne. Azt hiszem végül is mi tök jól kijövünk egymással. – Hn. (Ez sem értem.)...

Sziklarejtek árvája 4. rész

  n Deidara n Miután szombaton haza értem Naruto mindentudón leült mellém az ágyamra és egy pillanatra a szívbajt hozta rám azokkal a sejtelmes mondatokkal, hogy „a részeg emberek nagyon őszinték tudnak lenni” és, hogy „Az alkohol feloldja azokat a gátlásokat amik józanon elnyomják az igazságunkat”. Egy ideig tettem a hülyét ő pedig tovább mesélt arról, hogy mennyi mindent elfojtunk, amit bepiálva muszáj elmondanunk valakinek aki közel áll hozzánk, mint mondjuk egy testvér.. Mielőtt bármit kérdeztem volna tőle elővettem a telefonomat és megnéztem kikkel beszélgettem múlt éjjel. Volt pár ismeretlen szám is akiket hívtam és akik visszahívtak, sokszor hívtam Narutót, Kankurout, Konant és legnagyobb sajnálatomra Irukát meg egyszer Kakashit is.. Naruto magától nem beszél rébuszokban, szóval biztos voltam benne, hogy beszélt valakinek a telefonhívásaimról. Mint kiderült az ifjabb Uchiha is itt volt az éjjel és Shikamaru is átjött a randija után, és ugye Gaararól is tudtam, ez már hár...

Kelepce 11. rész

040 – Deidara Letettem a kezemből még egy színpárt és Hidan felé tartottam a kártyáimat, hogy elhúzhasson egy kártyát. Ösztönösen kikerülte a Joker lapját és a kezemben lévő párokat. Ez már olyan sokszor megtörtént, hogy engedve a kísértésnek, sunyiban megvizsgáltam a kezemben maradt lapok hátulját, de ugyanolyanok voltak. Nem volt sem egy jellegzetes karc vagy gyűrődés, és a mintában sem volt semmi más. Úgy tűnik ösztönösen a jó lapokat húzza. – Szerencsés a játékokban? – kérdeztem ő pedig kissé megemelve a szemöldökét pillantott fel a lapjaiból. – Nem jobban mint mások. – vont vállat és felém tartotta a kártyáit, úgy tűnik nem talált párt. Húztam egyet, de ezúttal én sem jártam szerencsével. Nem tudtam, hogy kettes is lehet Fekete Pétert játszani, de elég volt kihagyni azt a lépését a játéknak, hogy a kezünkben lévő párokat azonnal le lehet tenni, és egy párt csak akkor lehet letenni, ha az egyik a kezünkben van a másikat meg épp elhúztuk a másiktól. – Még ezt játsszuk le, aztán el k...

🔞 Kelepce 10. rész 🔞

Varjú – Itachi A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindegyikben sötétített üveg volt. Az elődömnek durva migrénes fejfájásai voltak, de mikor átvettem tőle a vezetést, ezt a részét az irodának egyáltalán nem változtattam meg. Részben azért, mert olykor nekem is nagyon fájt a fejem, másrészről pedig azért, mert illett a gyászos hangulatomhoz. – Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. – Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom, amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott. – Nem aludtam jól. – feleltem bár ez az elmúlt éveim bármelyik napjáról elmondható volt. Olyan régóta karikásak a szemeim, hogy már nem is emlékszem, milyen volt az arcom nélkülük. – Szokatlan, hogy ilyen korán meglátogatsz. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám. – Lenne pár kérd...

Kelepce 9. rész

Varjú – Itachi Rémálma volt. Deidarának rémálma volt. Óvatosan végigsimítottam az egyik ujjammal az egyik remegő szemöldökét, ami miatt még jobban összekuporodott. Azt reméltem, ha megérintem majd kisimulnak a vonásai és ellazul de csak még görcsösebbé vált. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy újra próbálkozzam, ezúttal kiugró arccsontját simítottam végig és a füle mögé tűrtem egy tincset. A keze megremegett a takarón, egy pillanatra erősebben markolta meg az anyagot. Kissé csalódottan húztam el a kezem és felültem az ágyban. A hűvös levegő jóleső borzongással töltött el, a nyitott ablak előtt meglibbent a függöny, felfedve egy pillanatra a hold fényét. Felálltam és a szekrényhez lépve kivettem belőle egy melegítő alsót majd belebújtam és az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítő függönyt így a hold bevilágított a szobába. A fény megvilágította az arcát, a vonásai lassan kisimultak és egy nyugodtabb, mélyebb levegővételt vett. Egy kém, aki fél a sötétben. Érdekes srác. Felidéztem az e...