Bejegyzések

Sziklarejtek árvája 5. rész

  n Deidara n Fájdalmas képpel feküdtem a padomon az utolsó órán a Menyét mellet és a táblát bámultam. Alapjában véve jó vagyok irodalomból (olyanokat költök, hogy mindenki csak gratulálni tud) de mivel most se energiám, se kedvem nincs hozzá, azt se értem amit látva másolok a füzetembe. – Hn.. (Nem értem..) – ˝szólalt˝ meg Itachi halkan és tekintve hogy a családján és rajtam kívül senki nem érti a nyelvét, egyértelműen nekem szólt. – Hm.. (Én sem..) – ˝feleltem˝ amin látszólag kicsit meglepődött, mert finoman felvonta a szemöldökét és felém pillantott. Haljak meg ha én valaha válaszolok neki egy minimális mimikai kérdésre. Azért a két betűs mondatkölteményeihez most már igencsak ragaszkodok. – Hn? (Tényleg nem érted?) – na erről van szó. – Hm. (Tényleg.) – ezt kéne tanítani az órán. Hogyan kommunikálj valakivel aki Menyét. Legalább lenne egy tanóra amit leadhatok, végül is ijesztően profi vagyok benne. Azt hiszem végül is mi tök jól kijövünk egymással. – Hn. (Ez sem értem.)...

Sziklarejtek árvája 4. rész

  n Deidara n Miután szombaton haza értem Naruto mindentudón leült mellém az ágyamra és egy pillanatra a szívbajt hozta rám azokkal a sejtelmes mondatokkal, hogy „a részeg emberek nagyon őszinték tudnak lenni” és, hogy „Az alkohol feloldja azokat a gátlásokat amik józanon elnyomják az igazságunkat”. Egy ideig tettem a hülyét ő pedig tovább mesélt arról, hogy mennyi mindent elfojtunk, amit bepiálva muszáj elmondanunk valakinek aki közel áll hozzánk, mint mondjuk egy testvér.. Mielőtt bármit kérdeztem volna tőle elővettem a telefonomat és megnéztem kikkel beszélgettem múlt éjjel. Volt pár ismeretlen szám is akiket hívtam és akik visszahívtak, sokszor hívtam Narutót, Kankurout, Konant és legnagyobb sajnálatomra Irukát meg egyszer Kakashit is.. Naruto magától nem beszél rébuszokban, szóval biztos voltam benne, hogy beszélt valakinek a telefonhívásaimról. Mint kiderült az ifjabb Uchiha is itt volt az éjjel és Shikamaru is átjött a randija után, és ugye Gaararól is tudtam, ez már hár...

Kelepce 11. rész

040 – Deidara Letettem a kezemből még egy színpárt és Hidan felé tartottam a kártyáimat, hogy elhúzhasson egy kártyát. Ösztönösen kikerülte a Joker lapját és ez már olyan sokszor megtörtént, hogy engedve a kísértésnek, sunyiban megvizsgáltam a kezemben maradt lapok hátulját, de ugyanolyanok voltak. Nem volt sem egy jellegzetes karc vagy gyűrődés, és a mintában sem volt semmi más. Úgy tűnik ösztönösen a jó lapokat húzza. – Szerencsés a játékokban? – kérdeztem ő pedig kissé megemelve a szemöldökét pillantott fel a lapjaiból. – Nem jobban mint mások. – vont vállat és felém tartotta a kártyáit, úgy tűnik nem talált párt. Húztam egyet de ezúttal én sem jártam szerencsével. – Még ezt játsszuk le, aztán el kell mennem. – bólintottam bár egy részemnek fájt, hogy megint egyedül maradok. Mikor pár órája becsengetett és hozott nekem enni, először nem örültem neki. Azt hittem Itachi küldte, de hamar kiderült, hogy magától jött, vagyis az orvos küldte első sorban, de ő készült úgy, hogy akkor meg i...

Kelepce 10. rész

Varjú – Itachi A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és.. Mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindig be volt sötétítve, ritkán fogadtam itt bárkit is, aki miatt szükség lett volna a fényre. – Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. Nem mintha valaha is várnia kellett volna engedélyre. – Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott. – Nem aludtam jól. – feleltem bár az én arcomon mindössze a brutális táskák árulkodtak az érzéseimről. Többnyire karikásak voltak a szemeim, de látványos volt mikor keveset aludtam. – Szokatlan, hogy ilyen korán itt vagy. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám. – Lenne pár kérdésem. – az baj. Nagyon nagy baj. – Miről? – a hangom higgadtnak tűnt, pedig belül éreztem, hogy remegek a félelemtől. – Először is, meg kell í...

Kelepce 9. rész

Varjú – Itachi Rémálma volt.. Deidarának rémálma volt. Óvatosan végigsimítottam az egyik ujjammal az egyik remegő szemöldökét ami miatt még jobban összekuporodott álmában. Azt reméltem, ha megérintem majd kisimulnak a vonásai és ellazul de csak még görcsösebbé vált. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy újra próbálkozzam, ezúttal kiugró arccsontját simítottam végig és a füle mögé tűrtem egy tincset. A keze megremegett a takarón, egy pillanatra erősebben markolta meg az anyagot. Kissé csalódottan húztam el a kezem és felültem az ágyban. A hűvös levegő jóleső borzongással töltött el, a nyitott ablak előtt meglibbent a függöny, felfedve a hold fényét. Felálltam és a szekrényhez lépve kivettem belőle egy melegítő alsót majd belebújtam és az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítő függönyt így a hold fénye bevilágított a szobába. A fény megvilágította az arcát, a vonásai lassan kisimultak és egy nyugodtabb, mélyebb levegővételt vett. Nem kéne, hogy ennyire fájjon amiért a közelségem csak foko...