Kelepce 10. rész

Varjú – Itachi

A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és.. Mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindig be volt sötétítve, ritkán fogadtam itt bárkit is, aki miatt szükség lett volna a fényre.

– Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. Nem mintha valaha is várnia kellett volna engedélyre.

– Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott.

– Nem aludtam jól. – feleltem bár az én arcomon mindössze a brutális táskák árulkodtak az érzéseimről. Többnyire karikásak voltak a szemeim, de látványos volt mikor keveset aludtam. – Szokatlan, hogy ilyen korán itt vagy. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám.

– Lenne pár kérdésem. – az baj. Nagyon nagy baj.

– Miről? – a hangom higgadtnak tűnt, pedig belül éreztem, hogy remegek a félelemtől.

– Először is, meg kell ígérned, hogy nem akadsz ki. És hogy nem leszel dühös. És semmiképp ne hazudj vagy kertelj, válaszolj őszintén és egyértelműen. – nézett fel rám elszántan és meg sem fordult a fejében, hogy ha valamire a szavamat adom, akkor is hazudhatok. Megbízott bennem.

– Megígérem. Mindet. – egy leheletnyi megkönnyebbültség ült ki az arcára, de aztán újra feszültté vált és hogy el tudja ezt rejteni, megköszörülte a torkát és leült velem szemben az egyik fotelben. Visszaültem a kanapéra és igyekeztem úgy tenni, mintha nem látnék át rajta.

– Mostanában egyre több a.. Vagyis nem csak mostanában viszont ez.. – újra megköszörülte a torkát de aztán feladta a játékot és a hajába túrva felsóhajtott. – Gyűlölöm, hogy ennyire gyenge vagyok. – finoman elmosolyodtam, ő pedig leengedte a kezét és újra rám nézett. – Mi a fene folyik ebben a városban? – háború a hatalomért. Egy egységes, kiterjedt, sötét birodalomért.

– Ha egyértelmű választ szeretnél, a kérdésnek is pontosnak kell lennie. – bosszúsan összevonta a szemöldökét de bólintott, hogy megértette és ezúttal jobban átgondolta mit akar kérdezni.

– Uzumaki Naruto egy gyilkos? – ez érdekli a legjobban? Hogy a szeretője ölt-e embereket?

– Bizonyos értelemben az, de tudtommal eddig csak önvédelemből ölt és az információink szerint csak háromszor. – a sötét ellenére és a fehér bőre ellenére is feltűnt ahogy elsápad a válaszomat hallva. Mintha most tudatosult volna benne, hogy amiket sejtett azok igazak. De el kell hitetnem vele, hogy nincsenek szervezetek, csak néhány hatalommániás, beképzelt seggfej. – Azért van még szabadlábon, mert a bizonyítékok szerint, ő az áldozat és a családja miatt kezdték ki, de ennél nem tudok róla többet. Mióta ott hagytam a rendőrséget és a családi házat, nem sok infót osztanak meg velem.

– Apa azért küldött el, mert Shisui és te..? Mert együtt voltatok? – tudtam hogy apa nem beszélt neki erről, ahogy anya sem. Nem a szégyen miatt, hanem mert szerintük ez befolyásolhatja azt, hogy neki mi lesz a nemi identitása. Nevetségesen szűklátókörűek, ha erről van szó.

– Nem küldtek el. – a szó szoros értelmében nem. – Én döntöttem úgy, hogy elmegyek. – hogy megvédjelek titeket. Madara helyeselte a döntésemet és Shiusira bízott. Apa koránt sem tudott eleget ahhoz, hogy átlássa a szervezetek működését és úgy egyáltalán a biztos létezésüket, de annyit azért tudott, ha Madara lát bennem valamit, és a sötétség elragad, nincs értelme utánam nyúlnia. Szóval elengedett és védte anyát meg az öcsémet. – Választhattam, hogy maradok vagy Shisuival leszek. – mikor hozzáköltöztem még semmit nem éreztem iránta, de aztán apránként minden megváltozott köztünk.

– De hát csak tizenkét éves voltál. – a hangjából sütött a megvetés ami összeszorította a szívemet. Nem akarom, hogy azt higgye, Shisui megrontott vagy megvezetett.

– Shisui nem ért hozzám amíg meg nem értem rá. Meg sem csókolt és sosem kényszerített semmire. – ez látszólag kevés vigasznak tűnt. – Elítélsz miatta? – gondolkodás nélkül kezdte el rázni a fejét, hogy nem, amin elmosolyodtam.

– Sosem ítélnélek el. – ebben azért kételkedem. – De nem értem. Semmit nem értek. Madara vitt el téged mert azt mondta zseni vagy és már mikor otthon éltél is rendőrségi ügyekbe vontak be, de miért? És aztán elmentél Shisuihoz és anyáék úgy viselkedtek mintha mindez teljesen rendben lenne. – nem mintha bármit tehettek volna ellene.

– Miért foglalkoztat ez most olyan hirtelen? – az elmúlt években sosem kérdezett erről, most mégis erről faggat ahelyett, hogy a tárgyra térne. Sasuke egy darabig gondolkozott de aztán elővette a telefonját és keresni kezdett rajta valamit. Mikor megtalálta, felém fordította a kijelzőt. Egy fotó volt rajta egy nyomtatott levélről amit neki címeztek. Gyorsan átfutottam a sorokat és zavartan összeráncoltam a szemöldököm.

– Korábban is kaptam egyet amiben Narutóról volt szó. Mikor elkezdtem vele ismerkedni. – tehát szexelni. – Az egy viccnek tűnt. Maradjak tőle távol, mert megégetem magam, meg ilyesmi. Azt hittem valamelyik exe, de utána nem sokkal kaptam ezt. – és megvitatta Narutóval. Valószínűleg ezért célozgatott arra az Uzumaki a legutóbb, hogy ki fogják tagadni a szüleink, csak azért mert meleg. De a sorok mögött volt valami más is. A sok gyerekes kis pletyka mellett volt egy mondat ami arra utalt, én öltem meg Shiuit.

„A bátyád olyan mint egy ólomgolyó, ami befurakodott egy férfi szívébe, mert máshogy nem talált magának helyet benne.”

– Tudom, hogy Shisui halála után hagytad el a rendőri szakmát. De azt nem tudtam, hogy elküldtek. – nem küldtek el, én mondtam fel, és Madara volt az egyetlen aki megértette a döntésemet és elfogadta. Nem akadékoskodott mikor benyújtottam a felmondásom. A többiek összesúgtak, azt mondták gyenge vagyok és sosem lett volna szabad már ilyen fiatalon belépnem, de Madara nem kérdezett semmit, csak bólintott és csendre intett mindenkit. Kivizsgálták Shisui ügyét és megosztott velem mindent róla, de persze közben igyekezett felmérni a hűségem és meggyőzni, hogy ne forduljak el a klántól és ne őket hibáztassam. Fogalma sem volt róla, hogy már rég áruló voltam. – Téged vádoltak Shisui halálával, ugye? – még mindig nem értem miért ez a téma.

– Ők engem vádolnak, én őket vádolom. A halála megoldatlan ügy. – zártam rövidre. – Miért kérdezel erről? – miután elköltöztem haragudott rám, csak nem olyan rég kezdett újra rendeződni a kapcsolatunk de sosem kérdezett arról mit csinálok vagy mi volt régen. Jött ha szüksége volt rám és ez rendben is van így.

– Mi az a Medve Verem? – erről végképp nem kéne tudnia, de.. Ha ilyen nyíltan rákérdez, biztos tud valamit arról, hogy közöm van hozzá.

– Illegális küzdőtér. – feleltem röviden. Sasuke várakozón hallgatott de mikor nem folytattam mély levegőt vett és hátradőlt a fotelben.

– A tiéd a hely?

– Nem.

– De sokat vagy ott.

– Igen.

– Miért? – mert épp olyan szörnyeteg vagyok, mint amilyennek a kis barátod lefestett. Hosszúra nyúlt a csend így Sasuke ismételten felsóhajtott. – Azt mondtad válaszolni fogsz.

– Nem gondoltam, hogy rólam kérdezel majd.

– Megfojtottál egy embert a küzdőtéren, egy kibelezett hulla gyomrába dugva a fejét. – akkor jó ötletnek tűnt, bár nem mondom, hogy nem bánom a dolgot, de annyira nehéz ellenfél volt.. Ha nem folyamodok valami ilyesmihez, könnyen alul maradtam volna. – Nem is tagadod?!

– A veremben nincsenek szabályok sem tisztesség.

– Ez nem mentség..

– Nem annak szántam. – csak közöltem egy tényt. – Miért kérdezel ezekről? – Sasuke lehajtotta a fejét és újra felsóhajtott.

– Ezek nem normális dolgok bátyám. Persze, hogy megkérdezlek róluk. – halk volt de nem annyira, hogy ne halljam. Mikor felemelte a fejét és rám nézett, összeszorult a mellkasom. – Tényleg szörnyeteg vagy. – felesleges lenne tagadnom vagy arra kérnem, hogy maradjon távol a Medve Veremtől és Uzumaki Narutótól. – Nincs mit mondanod? – néha sokkal rosszabb beszélni mint hallgatni. Bár vannak esetek amikor a hallgatás is rossz válasz.

Sasuke felállt és kiviharzott. Konan nem sokkal később belépett az ajtón és csendben várta, hogy szükségem van-e tőle valamire. De mikor csak legyintettem, hogy távozhat, azonnal meghajtotta a fejét és kilépve az irodából behúzta maga mögött az ajtót.

Kockázatos lenne most Kisamének írnom és valljuk be, a klánom dolgai, mégis csak a klánomra tartoznak leginkább. Elővettem a telefonom és küldtem egy üzenetet Obitónak, amiben arra kérem, hogy találkozzon velem. Nem sürgettem, mégis azonnal választ kaptam tőle, amiben az állt, hogy úton van a Shizenhez.

Miközben letettem a dohányzó asztalra a telefont, elnyomtam egy kelletlen mosolyt, hisz Obito ezzel adta a tudtomra, igencsak felelőtlenül, hogy megfigyelés alatt tart. Nem mintha ezt ne sejtettem volna, de azért óvatosabb is lehetne.

A legutóbb azt kérte tőlem, hogy adjam át neki Deidarát. Akkor még azt hittem van elég időm, mielőtt az öcsém komolyabban belebonyolódhatna a titkainkba, de nagyot tévedtem. Ha Deidara a kezei közé kerül, ki fog derülni a titkom. Fény derül rá, hogy az Egerekhez tartozok. Szóval ha újra őt kéri, fel kell készülnöm rá, hogy kiderül az igazság.

Gondterhelten megdörzsöltem az orrnyergemet és felsóhajtottam.

Ez nehéz menet lesz.

Obito kérdés nélkül beengedte magát, Konan dühösen elkapta a karját mikor beérte és épp levegőt vett, hogy tájékoztassa az etikettről, mikor megszólaltam.

– Hagyd csak. Menj ki és ne engedj be senkit. – ezen Obito elmosolyodott és gúnyosan integetett Konan arca előtt, mire ő feszülten fejet hajtott és távozott. Obito felém fordult, az arcán már nyoma sem volt a színlelt jókedvnek.

– Sasuke itt volt. Mit mondott?

– Most nem hallgatóztál? – dőltem az íróasztalom szélének és karba fontam magam előtt a kezeimet.

– Tudom hihetetlen, de nem értem rá. – még ha ő nem is ért rá, egy embere biztos lehallgatott.

– Tud a Medve Veremről és Shisuiról. – Obito szemöldöke zavartan szaladt össze. – Nem csak Naruto tömi a fejét. Valakitől leveleket kap amik gyerekesnek tűnnek de az illető engem vádol Shisui halálával szóval..

– Ne kezdj el komplikálni Itachi. – vágott közbe így elhallgattam. – Talán csak téged akarnak besározni.

– Olyan infókat osztanak meg vele amikről nem kéne tudnia. Már most is sok kérdése van, szerinted nem fog utána járni semminek? Az öcsém védett! Nem szabad tudnia ezekről, nem szabadna hagynotok, hogy leveleket kapjon és hogy egy Galambbal beszélgessen és..!

– Rendben, akkor mit tegyek? – vágott ismét a szavamba és bár higgadt volt, de a hangja erőteljesen csendült.

– Védd meg. Ne menjen a Verem közelébe, sem Naruto közelébe és ne kérdezősködjön Shisuiról és a haláláról és ne.. Ne kerüljön bele ebbe az egészbe. Csak adj infókat, a többit elintézem..

– Az embereid végrehajtók Itachi, abból is az öldöklős fajták, arról nem is beszélve, hogy Madara mennyire kibukna ha tudná, hogy erre használod az embereidet miközben sokkal fontosabb dolgaid vannak. – megfeszült az állkapcsom.

Hiába vagyok alvezér, a többiek sosem tekintettek rám egyenrangúként, csak elvégeztetik velem a piszkos ügyeket és a takarítást, aztán kispadra küldenek. Obito közelebb lépett hozzám és lenézett rám. Nem volt sokkal magasabb mint én, épp csak fél fej volt köztünk, de most sokkal többnek tűnt, mivel az asztalnak voltam támaszkodva, és kissé előre voltam görnyedve. Fel sem tűnt milyen kiszolgáltatott testtartást vettem fel. Kihúztam magam és szembe néztem vele amin elmosolyodott.

– Megvédem, elterelem a figyelmét, eltávolítom mellőle az Uzumakit és informállak mindenről amiről csak akarod. – és most jön a követelés. Deidara.. – De neked is adnod kell valamit. A hallgatásomért amiért elrejtem Madara és a többiek elől ezt az egészet és azért is amiért az erőforrásaim egy részét a védelmébe és a terelgetésébe fektetem ahelyett, hogy azt tenném amit mindenki elvárna. Beavatnám és elhallgattatnám, ha úgy tűnik nem elég hűséges hozzánk. – a gyomrom megremegett az idegességtől és mély levegőt kellett vennem, hogy lenyugtassam magam annyira, hogy ne szálljak vele vitába. – Ez már két elég nagy szíveség.

– Csak mond mit akarsz. – nem akarom, hogy Deidara meghalljon de ha megint őt kéri, csak remélni merem, hogy tartani fogja a száját mielőtt Obito kizsigereli.

– Fordulj meg, told felém a feneked és kérd hogy segítsek neked. – egy pillanatra fel sem fogtam amit mond, de mikor a szemeibe néztem, nem volt kétségem afelől, hogy jól hallottam. – Még jobb lenne, ha a nadrágodat is letolnád és széthúznád a farpofáidat. – támaszkodott meg az egyik kezével a csípőm mellett az asztalon. Mintha egér utat hagyna a menekülésre.

– Kérj mást. – morogtam dühösen.

– Mindenem megvan Itachi. – sóhajtotta és szabad kezével a hajamhoz nyúlva kezdett el egy tincsemmel babrálni. – Tudod engem nem zavarna, ha beavatnánk az öcsédet. Kevesebb macera meg minden. Csak miattad fáradozok vele ennyit, szóval igazán nem nagy ár ezt megtenned. – elengedte a hajam és lemosolygott rám. – Túl nagy ár ez az öcséd biztonságáért? – nem. Bármit megtennék azért, hogy ne kerüljön bele ebbe a világba amiben vagyunk. Hátat fordítottam Obitónak és letoltam a nadrágom az alsómmal együtt. Hallottam ahogy halkan felnevet, biztos arra számított, hogy erőszakosabbnak kell lennie, hogy megkapja ezt. Elárultam a klánom, megöltem pár ártatlant, hogy bizonyítsam hűséges vagyok a Grízlikhez, ezek után téved ha azt hiszi van még gerincem. Előre dőltem és felé tolva a hátsóm széthúztam a farpofáimat.

– Kérlek segíts.. – a vállam felett hátra néztem rá, mert egy részem attól félt, csinál egy videót vagy egy képet, hogy megalázhasson, de ehelyett döbbenten állt és vigyorgott, miközben az arca enyhén kipirult.

– Mond újra, a nevemmel együtt. – nézett a szemembe én pedig megfeszült állkapoccsal fordultam vissza előre.

– Kérlek segíts, Obito. – levegőért kaptam mikor az egyik ujját belém nyomta. Szóval komolyan gondolja? Mármint nem csak egy megalázó helyzetet akart látni, hanem ez komolyan izgatja is?

– Nem számítottam rá, hogy ilyen könnyen megteszed. – bedugta még egy ujját és keményen belém döfte őket, aztán ollózott egy párat amitől görcsbe rándult a gyomrom, főleg mikor egy pillanatra elérte bennem a prosztatám. Kihúzta az ujjait én pedig megkönnyebbülten lazultam el kissé. – Tiszta vagy. Készültél? Vagy a kémed van felül? Ahogy kinéztetek úgy tűnt, de húzogatod őt.

– Sokat pofázol. – bukott ki belőlem amin felnevetett.

– Nem te vagy az első aki ezt mondja. – ráfogott a kezeimre és még jobban széthúzta a fenekem. – Hajolj jobban előre. – engedelmesen megtettem ő pedig hirtelen letérdelt és belém nyalt. Összerezzentem a döbbenettől és az érzéstől egyaránt és mikor a fenekemet markolva még mélyebbre dugta bennem a nyelvét, megremegtek a térdeim. Ez nagyon furcsa. Az asztalra nyomtam a homlokom és lehunyva a szemem koncentráltam az érzésre, ami egyre jobban felizgatta a testem. A farkam merevedésnek indult és az asztal szélének ütközött, amitől egy pillanatra megijedtem és összerezzentem. Obito észrevette ezt és abbahagyta a műveletet így egy pillanatra megint ellazultam és igyekeztem rendezni a légzésemet. Megfogta a felsőm és felgyűrte a hátamon, majd másik kezével a hasam alá nyúlt és felemelve magához húzott.

– Szét vagy csúszva. A kis kémed mégsem gondoskodik így rólad? – ostoba elgondolás, hogy mindenki csak egyféle módon élvezi a szexet és hogy csak arra van szüksége. Ezerszer inkább választom őt, mint Obitót vagy egy másik seggnyalót.

– Hn! – leszorított szemmel nyögtem fel mikor egyik kezével megcsípte a mellbimbóm míg a jobbjával kiszabadította a farkát az alsójából, ami így a farpofáim közé feszült. Lehúzta rólam a felsőm és a nyakamba csókolt de aztán egy pillanatra elakadt és gyengéden végig simított a vállamon egy apró karmolás nyomot.

– Te és a kémed tényleg együtt vagytok? – noss ezt hazudtuk, vagy nem?

– Igen..

– És ilyen könnyen megcsalod? – dühösen kaptam felé a fejem ami látszólag meglepte.

– Mondtam, hogy kérj mást! Nem élvezetből csinálom ezt! – elgondolkodva pillantott félre aztán felsóhajtott és vállat vont.

– Ha elég keményen tiltakozol nem erőltettem volna. – zavartan néztem rá és épp el akartam húzódni, mikor megragadta a csípőm és figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Előre dőlve kapaszkodtam meg az asztalban és levegő után kaptam a feszítő érzésre. – Istenem de rohadt szűk vagy.. – morrdult fel elégedetten én pedig levegő után kapkodva próbáltam ellazítani magam de amint úgy éreztem sikerülne, félig kihúzódott és belém vágódott újra. – Lazíts, így le fogod tépni a farkam. – annak ellenére hogy ezt mondja, egész durván mozog bennem. Érzem ahogy kidörzsöli a falaimat, ez rohadtul fáj..

– Lassíts.. – kaptam el a kezét a csípőmön, így leállt egy pillanatra.

– Túl durva? – kérdezte meglepetten majd előre nyúlva, megragadta az állam és maga felé fordította. – Nagyon szexi arcot vágsz. Igazából tetszik, nem? – éget, és nem a jó értelemben. Elengedte az állam és az egyik kezével a számba nyúlt. – Nyálazd be rendesen. – erre hamarabb kellett volna gondolnia. Összerezzentem mikor valami nedves folyt a fenekemre és kiengedve az ujjait a számból hátranéztem rá. Nincs nála semmilyen tubus vagy tasak, akkor az előbb.. Megnyalta a száját és nyelve egyet rám vigyorgott. Most komolyan odaköpött? Ennél már csak az lett volna a rosszabb ha nem csak kiengedi a szájából, ha nem komolyan odaköp.

– Síkosítóról hallottál már?

– Az egyik exem allergiás volt rá, azóta biztosra megyek. – ezerből egy embernél ha van ilyen, és többféle síkosító is létezik amik sokkal hasznosabbak, mint a nyál. Kihúzódott belőlem és elkente rajtam a nyálas ujjaival a saját nyálát, aztán mielőtt ideje lett volna megszáradni, újra belém hatolt. – Érzem ahogy remegsz belül, neked is tetszik nem igaz? – hajolt felém és a hajba túrva emelte meg a fejem. – Ha édesen nyögdécselnéd a nevem, azzal nagyon levennél a lábamról. – szorosan összezártam az ajkaimat amin felnevetett és egy erőteljesebb lökéssel elmélyedve bennem, megállt egy pillanatra. Éreztem ahogy remegnek a hozzám feszülő combjai de még nem élvezett el, viszont közel jár. A tarkómba csókolva egy lassabb ütemet kezdett el diktálni, a szabad kezével pedig lentebb küzdötte rólam a nadrágot a combomról. – Ruhákban is jól nézel ki, de meztelenül embertelenül dögös vagy. – húzni akarja az aktust. Azért lassít, hogy tovább tartson..

– Élvezz már el. – morogtam dühösen amin halkan felnevetett és kihúzódott belőlem. Felé fordultam ő pedig megfogta a csuklóm és magához húzva átölelte a derekam, majd hirtelen lehúzott a földre és elengedett, miközben a tenyerein megtámaszkodott maga mögött a padlón.

– Lovagolj meg. – felmordulva bújtattam ki az egyik lábam a nadrágom szárából, a másikkal nem vesződtem így az a vádlimnál elakadt. Obito ölébe másztam és hátra nyúlva megfogtam a merevedését amit felállítva irányba helyeztem és lassan magamba engedtem. – Egész gyakorlott vagy. – miért hangzik ez úgy, mintha sértegetne? – Tudod, tényleg nem erőltettem volna, ha jobban hadakozol. – az egyik kezével ráfogott a csípőmre és erősen megmarkolva nyomott mélyebbre amitől a farka hegye már túl mélyre ért bennem. Hányingerem van.. – De már nem tudnék leállni, még ha könyörögnél sem.

– Miért kéne elhinnem, hogy nem erőltetted volna? – kérdeztem ő pedig felnézve rám, egyenesen a szemeimbe nézett.

– Mert nem élvezem a szexet mikor nem kölcsönös a vonzalom. – megfogta a merevedésem és elmosolyodott. – Amilyen könnyen beadtad a derekad, egyértelmű, hogy te is akartad ezt. – fogalma sincs róla mennyi mindent megtennék a családomért. Hisz neki nincsenek ilyen fontos személyek az életében. De jobb is ha nem tudja. Higgye csak azt, hogy vágytam erre. Ez a végkifejlet végülis sokkal egyszerűbb, mint amire felkészültem. Így nem derül ki, hogy Egér vagyok, az öcsém biztonságban lesz és Deidarát sem fogják megkínozni és megölni. Csekély ár ez azért, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva Obito a racionális döntések helyett, a pillanatnyi vágyaira hallgatott. – Gyönyörű és strapabíró. Ritka kombináció. – markolt bele a fenekembe és hátrébb dőlve figyelte ahogy mozgok rajta. Csak élvezz el végre és legyen vége ennek az egésznek. Aztán soha többé nem akarok emlékezni rá.