Secret Soldier

  Erwin   – Impotens vagyok. – miután kimondtam még sokáig éreztem a visszhangját. Levira pillantottam de ő csak a szemöldökét ráncolva nézett vissza rám. Szólásra nyitottam a számat de nem tudtam mit mondjak. Valójában túl sok mindent akartam mondani, de féltem rázúdítani. Pedig el akartam neki mondani mennyire gyönyörű volt ahogy kitárulkozott előttem. Egyáltalán nem ódzkodtam tőle, hogy az ajkaim közé vegyem és annak ellenére, hogy nem állt fel a farkam, élveztem a számban érezni a lüktető vágyát, hallani a hangját, ahogy a nevemet ismételgette. Még ha nem is a megszokott értelemben élveztük együtt, de ez nem változtat azon, hogy jól éreztem magam vele és szívesen folytatnám tovább. – Miért nem mondtad el? – kérdezte végül és éreztem ahogy ellazul. A mellkasomnak vetette a hátát és már a kezemet sem szorította olyan erősen. Rám pillantott és a válaszomat várta. – Nyilvánvalóvá tetted, hogy csak testiséget akarsz. Ez is rendben van.. – simítottam végig a tagján, de...

  Komoly kapcsolatot szeretnék. Komoly kapcsolatot szeretnék. Komoly kapcsolatot.. Nem tudtam mit feleljek és el akartam húzódni tőle, de közben még közelebb akartam lenni hozzá, ezért inkább nem mozdultam csak néztem rá miközben egyre csak a szavait ismételgettem a fejemben. Komoly kapcsolatot.. – Sokat gondolkodtam. – kezdte és hüvelykujjával gyengéden megsimogatta az arcomat, egy pillanatra sem húzódott el tőlem de én végül levettem a válláról a karjaimat és magam mellé engedtem őket. Kutakodón kémlelte az arcomat de nem tudtam, hogy talált-e valamit a vonásaimban. A kezeimre pillantott mert az, hogy már nem öleltem át aggasztotta. Ösztönösen fogtam meg a csuklóit és lefejtettem kezeit az arcomról. – Azt mondtad ennél nem lehet köztünk több. Arra céloztál, hogy csak testiségre vágy a négy fal között, titokban? – elfordítottam a fejem mire felsóhajtott. – Levi én.. – kereste a szavakat, sokáig hallgatott. Már épp felpillantottam rá, mikor hirtelen a hónom alá nyúlt és az ...

 Levi Egyszerre akartam, hogy jobban legyen és hogy maradjon lázas. Fáradt voltam de mikor a homlokára simíthattam a kezem ami árasztotta magából a hőt, miközben a szemei láztól csillogtak, olyan volt mintha ébren álmodnék. Szerettem ezt az érzést, ezeket a pillanatokat, de közben a tudat, hogy a szervezete a betegsége ellen küzd ami gyötri.. Bűntudatom volt amiért kihasználtam ezt a védtelen állapotát. Pedig még így is erősnek tűnt, rendíthetetlennek és legszívesebben arcon rúgtam volna amiért még izzadtan és bágyadtan is ennyire vonzó. De elvetettem az ötletet, mégis csak a főnököm. És amúgy sem lenne ronda egy cipőtalplenyomatával az arcán, még akkor sem ha saras nyomot hagy maga után. Tekintetem a saját bakancsomra tévedt. Tökéletesen tiszta. Szóval az ötletem háromszorosan is megbukott. – Gessze! – nyújtotta felém a karjait Eren de olyan parancsoló éllel, hogy idegesen megrándult a szemöldököm. – Ha így kéred, biztos nem veszlek fel. – közöltem kíméletlenül mire megremeg...

  – Felőlem csinálhatjuk. – a tekintetem óhatatlanul a kidolgozott hasizmaira tévedt és a többi heggre ami a bőrén fehérlett. Hogy kötöttünk ki ebben a helyzetben? Hány embernek ajánlotta még fel a testét, hogy ennyire könnyedén veszi? Ezért volt olyan távolságtartó? Ezért nem akart itt aludni mert azt hitte csak ágyba akarom vinni? Már a feltételezés is sért, pedig amióta rájöttem hogy vonzódok hozzá.. Az igazság fáj a legjobban ugye? És a tehetetlenség, hogy bár megtehetném, de nem vagyok rá képes fizikailag. És amúgy sem akarnám így, hogy így néz rám, hogy így invitál.. Hogy felőle rendben van.. Behoztam a köztünk lévő távolságot és gyengéden végig simítottam a gerince mentén a hátát. Éreztem ahogy libabőr fut végig rajta az érintésem nyomán de szorosan lehunyta a szemeit és.. Csak tűrt. Megtűrte az érintésem.. Egyik lábamat a vádlijai mögé tettem és szó szerint lesöpörtem a lábáról. A szemei kipattantak ahogy a puha matracra zuhant, finoman rugózott alatta az ágy ő pedig dö...

Mikor felébredtem nem hogy jobban de még rosszabbul éreztem magam. Pedig a lázmérő szerint a testhőm megindult lefelé. Reményeim szerint nem megy vissza 40°C-ra de a 39°C sem tetszett. Halk kopogás után Levi óvatosan benyitott. – Hogy érzed magad? – kérdezte én pedig letéve a komódra a lázmérőt megköszörültem a torkom. – Jobban. – már ha a lázmérőt nézzük. – Éhes vagy? – Nem. – Levi rosszallóan ráncolta a szemöldökét, de nem kezdett el kioktatni. – Eren hogy van? – tereltem el a témát. – Korlátot épít a plüsseinek, hogy ne essenek le a polcról. Egyenlőre fel kellett húzni a kiságy rácsos részét a legmagasabb fokra. – ezen halkan felnevettem. – Mindig az apjának hívlak de.. Most már tudom, hogy ő ilyenkor másra gondol. – karba téve a kezeit kissé idegesen meredt maga elé. Vajon csak azért ilyen rossz a kommunikációja mert a főnöke vagyok és eddig mindig seggfejeknek dolgozott vagy ő alapból is ilyen? – Szeretnék az apja lenni de nem akarom ráerőltetni hogy így hívjon. Majd idővel eldől....

Levi karba tett kezekkel állt, a súlypontját a jobb lábára helyezve, míg a balját enyhén behajlította. Ködös tekintettel néztem a combját és a csípőjét, miközben óhatatlanul is elképzeltem milyen lenne kizökkenteni ebből a kissé számonkérő állásból és az ölembe húzni, hogy.. Egy hideg tenyér nyomódott a homlokomra. Levi a másik kezét a saját homlokára tette majd felsóhajtott és leengedte a kezeit. – Lázas vagy. – közölte én pedig meglepetten vontam fel a szemöldököm. – Ne nézz ilyen döbbenten! – mordult rám dühösen, majd egy ideges mozdulattal az ajtó felé mutatott. – Ágyba! Most! – ezt eltudnám képzelni egy másik szituációban. Mosolyogva legyintettem. – Túl reagálod. – Hol a lázmérő? – az asztalra könyökölve néztem rá, még mindig egy bágyadt mosollyal az arcomon. Ha ez láz, akkor a szerelemtől lehet, mert egy kis hidegrázáson kívül semmi bajom sincs. – Nincs rá szükség. – Erwin. – hajolt az arcomba kissé fenyegetően, de csak arra tudtam fókuszálni, hogy közel van hozzám és a nevemen s...