Az örökség 7. rész

 – Felőlem csinálhatjuk. – a tekintetem óhatatlanul a kidolgozott hasizmaira tévedt és a többi heggre ami a bőrén fehérlett.

Hogy kötöttünk ki ebben a helyzetben? Hány embernek ajánlotta még fel a testét, hogy ennyire könnyedén veszi? Ezért volt olyan távolságtartó? Ezért nem akart itt aludni mert azt hitte csak ágyba akarom vinni? Már a feltételezés is sért, pedig amióta rájöttem hogy vonzódok hozzá.. Az igazság fáj a legjobban ugye? És a tehetetlenség, hogy bár megtehetném, de nem vagyok rá képes fizikailag. És amúgy sem akarnám így, hogy így néz rám, hogy így invitál.. Hogy felőle rendben van..

Behoztam a köztünk lévő távolságot és gyengéden végig simítottam a gerince mentén a hátát. Éreztem ahogy libabőr fut végig rajta az érintésem nyomán de szorosan lehunyta a szemeit és.. Csak tűrt. Megtűrte az érintésem.. Egyik lábamat a vádlijai mögé tettem és szó szerint lesöpörtem a lábáról. A szemei kipattantak ahogy a puha matracra zuhant, finoman rugózott alatta az ágy ő pedig döbbenten szinte rémülten nézett fel rám, mindössze egy boxeralsóban.

– Felőled csinálhatjuk? Szórakozol velem? – zavartan vonta össze a szemöldökét majd felült és úgy nézett fel rám.

– Azt akarod, hogy könyörögjek vagy valami nyálas szöveggel csábítsalak? Mégis hogy kéne fogalmaznom? – kérdezte fintorogva mire ökölbe szorult a kezem de elengedtem a haragom. Láttam ahogy tekintete a kézfejemen időzött és nem értette mikor ellazultak az ujjaim. Gyanakodva nézett fel rám, de nem tetszett ilyen kiszolgáltatottnak látni őt. Féltérdre ereszkedtem előtte mire meglepetten vonta fel a szemöldökét.

– Csak mond az igazat. Legyen az bármi.. Levi, nem kell lefeküdnöd velem csak azért mert én vonzódok hozzád. Sajnálom hogy feszélyezve érezted magad emiatt, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. – akárhogy is.. Megtörhetetlen a tartása még így is. Emelt fővel képes volt ilyesmiket mondani és zokszó nélkül elviselt volna bármit.

Gyűlölöm hogy úgy érzi ilyesmire van kényszerülve.. Bárcsak támaszkodna rám annyira, hogy soha többet ne kelljen ilyesmit csinálnia.

– Levi.. Tudom, hogy ez nem egy álom munka, de tartom magam ahhoz amiben megegyeztünk és ezen nem fog változtatni az, hogy hogyan érzek irántad. A te életed, a te tested. Azt kezdesz vele amit csak akarsz és nem függsz tőlem. – a tenyerébe temette az arcát, könyökével a térdére támaszkodott. Egyik kezével a homlokáig csúszott és a hajába túrva tépte meg a fekete fürtöket.

– Sosem.. Bassza meg.. – felemelte a fejét és rám nézett. – Sosem ajánlottam fel a testem senkinek. Persze hogy az enyém! Előbb rágtam volna le valaki arcát, minthogy levegyem a ruháimat csak azért, mert ő akarja! – lehajtotta a fejét, és kissé összegörnyedt. Remegett.. – Fenébe.. Nem értem.. Nem értelek.. – mintha ólom súly esett volna le a szívemről, aztán mikor felfogtam, hogy ezek szerint ő is akar engem, egy pillanatra levegőt is alig tudtam venni.

– Inkább én vagyok az aki nem ért téged. – mosolyogtam majd felvettem a pólót a földről és megkértem Levit hogy emelje fel a fejét. Hagyta hogy belebújtassam a pizsamába. A térdére tette a kezeit én pedig rásimítottam a sajátjaimat. – Kedvelsz engem Levi?

– Ne bízd el magad. – morogta amin halkan nevettem.

– Nem állt szándékomban. – feláltam és leültem mellé hagyva magunk közt egy kis helyet. – Elmondod miért nem eszel?

– Miért érdekel ez téged ennyire? – kérdezte fáradtan dörzsölve meg az orrnyergét.

– Ez az egyik szeretetnyelvem és sehogy nem tudom hozzád eljuttatni. – mennyivel könnyebb őszintén kimondani. Bár egyértelműen nem csak ez az oka.

Mikor megismertem az arca beesett volt, a szemei alatt hatalmas karikák voltak de mióta itt van mintha kicsit jobb húsban lenne, de nagyon lassú a változás. A hasán lévő izmok alapján arra tudok következtetni, hogy nem éhezett, elvégre valamiből fel kellett építenie magát de ha az utcán nőtt fel, ami elég valószínű, akkor érthető hogy ilyen teste van. Bár lássuk be nem a biosz volt a fő tárgyam, legalábbis az emberi test biztos nem, elvégre nem vagyok kannibál és nem szándékozok főzni nekik.

– Nem akarom elmondani. Hülyeségnek gondolnád és csak még kellemetlenebb lenne az egész.

– Nem tartanám hülyeségnek.

– Akkor sem akarom elmondani.

– Szeretnék főzni neked. Mi a kedvenced? – kérdeztem vidáman mire mogorva arccal ciccegett.

– És mi van azzal, hogy semmit nem erőltetsz? – kérdezte közelebb hajolva felém és dacosan felemelte az állát. Megtámaszkodtam mögötte az ágyon és én is közelebb hajoltam hozzá.

– Fogalmad sincs milyen nehéz megállni, hogy megcsókoljalak. – válasz helyett behozta a távot és összeérintette az ajkainkat. Hagyni akartam vezetni, de éreztem benne a bizonytalanságot. Hiába nyitottam meg az ajkam, nem csúsztatta át a nyelvét, sőt, mintha össze zavartam volna azzal, hogy résnyire nyitottam a számat, de követte a mozdulatot. Gyengéden az arcára tettem a kezem és lassan végig simítottam a nyelvemet az alsó ajkán. Meghökkenve kapott levegő után és mikor a nyelvem a szájába siklott felnyögött. Kesernyés tea ízét éreztem rajta és mentolét. Lassan követte a nyelvem mozgását, érződött mennyire új neki az érzés ahogy egy másik nyelvet ízlelget miközben egy másik ajak nyomódik az övéhez.

Mikor elhúzódtam még puszit nyomtam az ajkaira, majd levegővétel után újra kezdtem, ezúttal apró puszikkal, lassan mélyítve el a csókot és hagytam hogy ő fedezze fel az én terepemet. Éreztem ahogy a keze a karomra simul és ahogy kissé megemelkedik, hogy maga alá húzza az egyik lábát ezzel telesen felém fordulva. Ő is az arcomra simította az egyik kezét, éreztem a bőrkeményedéses ujjak karcos simítását és a belőlük áradó erős vegyszer szagot. Az egész testem belebizsergett az érintésébe és a csókjába egyaránt.

Mikor elvált tőlem továbbra is közel maradva a szemeimbe nézett. Összesimítottam az orrunkat de ezúttal nem csókoltam meg. A homlokát az enyémnek döntötte és éreztem ahogy a szempillái finoman a bőrömhöz érnek mikor lehunyta a szemeit.

– Undorítónak kéne lennie, de eszembe sem jutott amíg tartott.

– Hogy férfiak vagyunk?

– Nem.. Maga a csók.. Az a rengeteg bacilus.. – nem tudtam elfojtani a mosolyom. Kissé bosszúsan elhúzódott és elfordítva a fejét az ágyra meredt. Szeretném felajánlani, hogy aludjon velem a másik szobában, vagy akár én is maradhatnék ebben, de nem akartam elsietni a dolgot.

– A többi sebedről is beszélsz? – kérdeztem felidézve a felsőtestét. Felém fordította az arcát és fürkészőn szemlélte a vonásaimat, mintha csak csapdát sejtene a kérdés mögött. – Nem muszáj, ha nem akarod.

– Aludnod kéne.. De te ilyesmivel húzod az időt. – mondja ezt az aki az előbb még egy igazán kellemes tevékenységgel készült ébren tartani. Mintha csak neki is most jutna eszébe a tenyerébe temette az arcát. – Fenébe mi a fenét műveltem? – motyogta az orra alatt. Mikor újra rám nézett a szeme határozottan csillogott de mikor közelebb hajolt hozzám, nem csókot akart adni, hanem a homlokomra simítva a tenyerét a lázamat akarta lemérni. – Forró vagy! Éreztem de elsiklottam felette, sajnálom.

– Örülök az ajánlatodnak, mert így legalább kiderült, hogy én sem vagyok teljesen közömbös a számodra. De ha nem lennék lázas akkor is vissza utasítottalak volna. – régen sem voltam az a fajta aki rögtön az ágyba ugrott és most a kis problémám is akadályoz egy kapcsolat elkezdésében. Elvégre ha egyáltalán nem áll fel, nehéz lenne mivel magyarázni a szex halogatását. Mégis..

Ahogy Levi szemibe néztem csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarom elengedni. Érte még azt is bevállalom, hogy beszéljek erről az egészről. Elvégre most először érzem azt, hogy képes lennék kényeztetni valakit bármilyen formában az ágyban anélkül, hogy viszonozná. És ez a valaki egyértelműen ő.

Levi arcon csókolt és felállt az ágyról.

– Mérjük meg a lázadat. – nyújtotta felém a kezét én pedig mosolyogva simítottam tenyerébe az ujjaimat. El akarta engedni a kezem de finoman jeleztem, hogy én nem szeretném így a szemöldökét ráncolva rám pillantott és egy beletörődő sóhajjal összekulcsolta az ujjainkat. Mikor kiléptünk a szobából én automatikusan lecsuktam a villanyt de Levi nem tett rá megjegyzést. Az én szobámban a kislámpa égett mikor beléptünk, az éjjeli szekrényen ott hevert a lázmérő. Levi az ágyra mutatott én pedig leültem és csendben a nyelvem alá tettem a lázmérő végét. Levi türelmesen várt és én sem nyúltam érte, hogy magamhoz ölelhessem, pedig szinte éreztem ahogy az ujjaim is belebizseregnek a vágytól, hogy megérinthessem.

A pittyegést hallva kivettem a számból a lázmérőt és a számlapjára néztem. Levi felém hajolva, komoran vonta össze a szemöldökét. 39,2°C..

– Magas. – mondta ki a nyilvánvalót.

– Magas. – értettem egyet, majd megtöröltem egy nedves törlőkendővel a lázmérő végét és visszatettem az éjjeliszekrényre. Levi arca gondterheltnek tűnt és kissé bűntudatosnak. Elé lépve két kezem közé fogtam az arcát és rámosolyogtam. – Nem történt semmi ami miatt ilyen arcot kéne vágnod. – lehunyta a szemeit majd mély levegőt véve lassan ellazultak az arcvonásai. Az ujjait a kezeimre simította és elhúzta az arcáról. Mikor rám nézett újra aggodalmasan ráncolta a szemöldökét. Ahogy lehajtotta a fejét úgy éreztem mintha beismerte volna a kudarcát amiért nem tud csak boldog lenni amiért kiderült, hogy mind a ketten hasonlóan kedveljük egymást. Bár jól esik, hogy aggódik az egészségemért..

– Aludnod kell. – jelentette ki én pedig bólintva az ágyra néztem, majd vissza Levira. Van egy olyan érzésem, hogy ha most elengedem magam mellől furcsaságokra fog gondolni, vagy egyszerűen úgy tesz majd mintha mi sem történt volna. Vagy ami még rosszabb, kiderül, hogy csak álmodtam és mikor rákérdezek a dologra undorodva elhúzódik és azonnali hatállyal felmond.

– Aludj velem. – már lelkileg felkészültem a rosszalló tekintetére és a visszautasításra, de ő bólintott ami miatt egyszerre könnyebbültem meg és lettem izgatott. Mosolyogva bólintottam én is és az ágy belső felére mutattam. – Tudom, hogy te is férfi vagy de szeretném ha te lennél belül. – a szemöldökét ráncolva nézett fel rám.

– Nem mindegy ki hol alszik? Van jelentősége? – már hogyne lenne! Hogy mondjam el úgy, hogy ne sértsem meg? Elvégre láttam, hogy reagált mikor alighogy hozzáértem miközben be akartam takarni a nappaliban. Megszokhatta, hogy éberen alszik, de szeretném ha kipihenné magát mellettem, ha biztosíthatnám róla, hogy biztonságban van.

– Ez a szoba van a legközelebb a bejárathoz és szemben a vendégszoba. Ha valaki betörne az ajtó felőli térfélen fekvőt támadná meg először. – láttam az arcán az unalmat, mintha várna még valamire. Valószínűleg ő is tudja milyen jó riasztórendszerem van, de nem lehet tudni..

– Ha anyád ezt hallaná gúnyosan közölné, hogy a betörőt már beengedted. – szóval mégis csak rosszul esett neki amit anyám tett. Bár úgy kezelte mintha semmiség lenne, valószínűleg rágódott rajta.

– Ha most itt lenne, nem hiszem, hogy ezzel zargatna. Lenne más amin megbotránkozhat. – ha csak nem kapna azonnal szívinfarktust, ami nem kizárt.

Levi karba fonta maga előtt a karját és megingatta a fejét.

– Jobb lesz ha a másik szobában alszom. – jelentette ki és már sarkon is fordult.

– Levi!

– Pihenj! – fordult felém és parancsoló hangon az ágyra mutatott, aztán még mielőtt láthattam volna, hogy kínosan feszengeni kezd a hangneme miatt, átment a másik szobába és becsukta az ajtót.

Csalódottan huppantam le az ágyra és fejben újra végig vettem a beszélgetést.. Ő most elmenekült? Egyértelműen elmenekült! Nem. Lehet, hogy csak visszavonult átgondolni, hogy mit is akar pontosan.. Hát, ez nem nyugtatott meg.

Lecsuktam a kislámpát és bebújtam a takaró alá, de nem jött álom a szememre. Hogy is jöhetett volna? Ma éjjel magamhoz ölelhettem volna, érezhettem volna a bőrét a bőrömhöz simulni, az illata altatott volna el, ehelyett ő ott van a folyosó másik oldalán én meg itt..

Csak magamat hibáztathatom, terelnem kellett volna a témát az anyámról, nem pedig arra célozni, hogy mennyire megbotránkoztatná, hogy egy másik férfivel kezdeményezek kapcsolatot.

Szomorúan néztem a mellettem lévő üres helyre, majd a szobaajtó felé és elképzeltem Levi alakját ahogy ott fekszik a takaró alatt a felsőmben és töpreng.

Ma.. Sokszor meggondolta magát nem? Máskor olyan határozott, tudja mit csinál de most.. Tiszteletben kell tartanom, hogy végül mégis az egyedül alvás mellett döntött.

 

Ennek ellenére mégis nehezen tudtam elaludni. Hajnalig forgolódtam mire sikerült elaludnom, de így alig másfél órát tudtam csak aludni. Ez egyértelműen nem gyorsítja fel a gyógyulást. Vacogva húztam magamra a takarót, a testem olyan nehéznek tűnt, mintha az elmúlt napok rosszullétei sokszorosan nehezedtek volna rám.

Eren sírását hallva mégis elég erőt össze tudtam szedni, hogy felkeljek. Levi ekkor lépett ki a folyosóra velem együtt, így ketten mentünk a hang forrása felé.

Eren a nappaliban ült a szőnyegen és a távirányítót rágva, vörös arccal bömbölt. A karjaimba vettem és a hátát simogatva nyugtattam de csak még jobban sírt.

– Erwin. – tette a vállamra a kezét Levi és aggódva tette szabad kezét a homlokomra. – Feküdj vissza! Hozok gyógyszert meg reggelit, add ide Erent, majd megvigasztalom, te pihenj! – én sem tudom mi üthetett belém, de lehajolva Levi vállára hajtottam a fejem, miközben továbbra is stabilan tartottam Erent. A távirányító.. Ki kéne vennem a kezéből. Leültem a kanapéra és óvatosan kifeszegettem az ujjaiból, de erre ismét a szájába tömte a távvezérlőt és dühösen morgott. Úgy tűnik nagyon utálja azt a kapcsolót..

– Erwin..

– Tudom Levi, mindjárt megyek. – mosolyogtam rá majd újra Erenre néztem. – Add azt ide nekem. – tartottam felé a tenyerem de ő csak újra bőgni kezdett. – Mit ártott az neked? Add csak ide. – de nem adta. Talán most jön valamelyik foga és az fáj neki ennyire vagy mi baja lehet?

Levi elgondolkodva nézte, majd a tévére pillantott és benyomta az alján lévő, keskeny kis gombot. Rögtön elindult valami színes mesevilág, elvégre mostanában csak ilyen gyerek csatornákon szokott üzemelni a készülék. Eren Levira nézett és lassan kivette a szájából a távvezérlőt, majd lenézett rá és dühösen elhajította. Nem repült olyan messzire, de elég nagyot koppant ahhoz, hogy lepattanjon a hátulja. Ezután felém fordult és átölelt, nagyon úgy tűnt, hogy haragszik a tévére.

Levi a fejét ingatta.

– Gondolom a kapcsoló nem engedelmeskedett a parancsainak. – ironizált. – Elég akaratos. – épp csak ki nem mondta, hogy ebben hasonlít rám.

– Genetikailag semmi esély rá, hogy örökölte tőlem és ebben a pár hónapban veled volt a legtöbbet akitől elleshette.

– Sértegetsz Erwin? – elmosolyodtam és kihasználtam, hogy tompább az agyam mint általában, így gondolkodás nélkül mondtam ki amit a tudtára akartam adni.

– Imádom a te szádból hallani a nevem. – egy pillanatra mintha kissé elbizonytalanodott volna, de végül állta a pillantásomat.

– Ha meggyógyultál annyiszor mondom amennyiszer csak akarod. – nem tudom hogy ez jó vagy rossz jel-e, de kihasználom a betegségem idejét, hogy addig is sületlenségeket beszélhessek.

– Ha anyám legközelebb rablással vádol, mond neki, hogy a szívemet vetted el.

– Magadtól adtad, az nem lopás. – ezen halkan nevettem de belesajdult a fejem. Levi elém lépett és a tarkójára simítva a kezét elgondolkodva nézett rám. Mosolyogva vártam mit fog tenni, ő pedig végül egy lemondó sóhajjal eltakarta Eren szemeit és egy rövid csókot nyomott az ajkaimra. – Attól hogy kedvellek még nem jelenti azt, hogy ebből ennél több lehet. Ezt tudod ugye? – az ajkaim bizseregtek de a szívem hevessége apránként fagyott meg.

– Ha meggyógyultam megbeszéljük. – értettem egyet az első kijelentésével. Bólintott és átvette tőlem Erent én pedig vissza mentem a szobámba.

Nem fogok tudni lefeküdni vele, szóval ez a apró csókok és a négy fal közötti flörtölések túl kevesek lesznek.. Ennyire még sosem utáltam, hogy impotens vagyok.

08. rész