Secret Soldier

Levi épp a kulcsot vette elő a postaláda mögötti résből, mikor kiléptem az ajtón, karomban a lázas gyerekkel. Meglepetten vonta fel a szemöldökét. – Hajnalba belázasodott. Elviszem az orvoshoz. – Levi a piros arcú Erenre nézett miközben kinyitotta a kaput. Erent most Levi sem érdekelte, csak gyengén ült a karomban és néha szusszant egyet. – Majd én elviszem. – ajánlotta fel rögtön de megingattam a fejem. – Csináld a dolgod. Itt vagyok. – nyújtotta a kezét Erenért, hogy átvegye tőlem. – Ez is az én dolgom! – emeltem fel a hangom mire Levi leengedte a kezeit, de nem hátrált meg, csak nézett rám. Felsóhajtva dörzsöltem meg a homlokom. – Én.. Csak.. Rengeteget segítesz, de.. – kerestem a szavakat amik most valahogy nem akartak értelmes mondatokká állni. Nem is emlékszem mikor volt velem ilyen utoljára. Újra neki veselkedtem. – Hálás vagyok a munkádért de ez az én dolgom. Én.. Szeretnék.. Én csak.. – Szeretnél jó apa lenni. – fejezte be mire bólintottam. – Aggódok miatta.. Sosem volt dolgom...

Mikor Levi megérkezett, már rég ébren voltam és a konyhában teáztam. Az előttem lévő szék előtt pedig egy másik csésze gőzölgött. – Nemrég öntöttem ki, már biztos jó. – utaltam ezzel a benne lévő tealevelekre. Levi kissé tanácstalanul nézte a bögrét ami új volt. Eddig rá sem nézett arra amivel kínáltam, most mégis mintha elgondolkodott volna rajta, hogy elfogadja. – Fogadd bocsánatkérésem jeleként. – ajánlottam, amivel látszólag megkönnyítettem a belső vívódását, mert kivette belőle a filtert, és miután kidobta, leült és felemelte a csészét. Magamon is meglepődtem, hogy milyen megnyugvással tölt el, ahogy beleiszik. A szívem boldogan dobbant egy nagyot, mikor egy apró mosoly terült el az ajkán, amiből arra következtettem, hogy ízlik neki. Az arca némiképp kisimult mikor apránként kortyolgatni kezdte. Mosolyogva támasztottam meg az állam a tenyeremen. Úgy tűnik a teára nehezen mond nemet. Levi észrevette, hogy figyelem és a jólmegszokott gengszter arca azonnal visszatért. – Mi van? – Ép...

  Izaya tényleg igyekezett úgy viselkedni ahogy a történtek előtt, de ez nem volt olyan egyszerű. Legalábbis Shizuo úgy látta, hogy küszködik a szerepével amit eddig olyan tökéletesen irritálóan alakított. Most akármennyire is lazának mutatta magát, akármilyen ravasz vigyort villantott, mégsem volt ugyanaz.. Kerülte Shizuot. Profin elrejtette mások elől ezt az aprócska változást és úgy alakította a dolgokat, hogy a tanórákon kívül még csak egy légtérben se legyenek, de ez mégis hogy nem tűnt fel senkinek? Shizuo régen nem szívesen időzött egy helyen a bolhával, de most esélye sem volt arra, hogy akárcsak a közelébe mehessen és ez annyira bosszantotta, hogy legszívesebben.. Legszívesebben üvöltött volna a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Ez a nyamvadt bolha olyan hirtelen szívódott fel mikor Shizuo akárcsak gondolt arra, hogy megközelítse, mintha ott sem lett volna, ráadásul vészesen közeledett az idő, hogy még annyit se mutatkozzon az iskolában mint eddig, mert amint teljesíti a...

  Shizuot Izaya harapása zökkentette vissza. A támadás a fülén érte majd egy duzzogó arccal találta szembe magát. – Mi az? – Elbambultál.. Kezdesz annyira lelassulni, hogy még egy öregember is megirigyelné. – a sértés nem volt fair.. Shizuo tartotta az ütemet amit az előbb, csak talán egy egészen kicsit lassult. Az öregember szó valamiért mégis nagyon dühítette. Shizuo mély levegőt vett majd felegyenesedett és kihúzódott Izayából. A bolha zavartan pislogva nézte ahogy kicsúszik belőle, majd felpillantott Shizuora és egyszerre tűnt csalódottnak, egy kicsit dühösnek és talán egy leheletnyit el is sápadt. Már épp szólásra nyitotta a száját, mikor Shizuo minden nehézség nélkül, egy kézzel megfordította és térdelő helyzetbe rántotta. Izaya meglepetten felhökkent, majd az előző intim együttlétet átvette valami állatias. Egy lökéssel merült el benne majd erősen markolva a csípőjét, gyors, ütemes mozgásba kezdett. Eleinte más-más szögben nyomulva fel benne, míg Izaya hangja és teste arra n...

– De így pont a torkom felé hajlik! – közölte kissé dühösen, majd amint elért tudatáig mit is mondott, teljesen elvörösödött és lehajtotta a fejét. – Nem kell tövig leerőszakolnod. – dugta vissza az ujjait Izaya bejáratába Shizuo, és másik kezével ismét feltolta Izaya csípőjét, hogy ő is kezelésbe vehesse ajkaival a bolha péniszét. Az ajkai közé vette és a feléig elnyelte, a torka tiltakozott elenne, hogy mélyebre engedje. – Shizu-chan.. – halk, kérlelő hang. Izaya puha tincsei és homloka Shizuo combjára simult. Shizuo elmerengett rajta, miközben finoman szívogatta a szájában lévő farkat, hogy ahogy Izaya most a nevét ejti, az a végét fogja jelenteni egy napon, mert erre a hangszínre nem fog tudni nemet mondani. Édes volt, bizalmas, már-már szerető, mégis félénk. Sosem hitte volna, hogy ez a nyomorult kis bolha ennyire édes tud lenni. Kiengedte a szájából Izaya farkát, mert nagyon úgy tűnt, hogy válaszra vár. – Nem muszáj, ha nem akarod. – nyalta végig a makkját miközben az ujjaival ol...

  – Izaya, te mazochista vagy? – bukott ki belőle a kérdés, mire a fiú összerezzent majd mozdulatlanná dermedt. Shizuo oldalra döntötte a fejét, hogy rálásson Izaya arcára aki ezt észre véve a szeme sarkából rá pillantott, mintha csak Shizuo reakcióit lesné. Ezzel azonban csak alátámasztotta a logikátlanul kikövetkeztetett elméletet, ami inkább megérzésen alapult. Izaya rémülten fogta menekülőre, de Shizuo elkapva a csuklóit, a padlóhoz szegezte és mivel a bolha hirtelen szökési kísérlete után, kissé arrébb kerültek, így ismét elhelyezkedett felette. Izaya hason fekve kapkodta a levegőt és hozzá méltatlan tehetetlen nyöszörgésfélék törtek elő a torkából, mintha sírni akarna, de mégsem viszi rá a lélek, de egyértelműen tudatja, hogy káosz uralkodik benne és ez megrémiszti őt. Shizuo szíve belesajdult ezekbe a hangokba, mégsem akarta elengedni. Izaya a futáshoz ért a legjobban, így ha most visszavonulót fúj, ezt sosem fogják megbeszélni. – Nem mondom el senkinek. – ígérte halkan a fü...