A hazugság bűze 7. rész - Igaz

 Izaya tényleg igyekezett úgy viselkedni ahogy a történtek előtt, de ez nem volt olyan egyszerű. Legalábbis Shizuo úgy látta, hogy küszködik a szerepével amit eddig olyan tökéletesen irritálóan alakított. Most akármennyire is lazának mutatta magát, akármilyen ravasz vigyort villantott, mégsem volt ugyanaz..
Kerülte Shizuot. Profin elrejtette mások elől ezt az aprócska változást és úgy alakította a dolgokat, hogy a tanórákon kívül még csak egy légtérben se legyenek, de ez mégis hogy nem tűnt fel senkinek?
Shizuo régen nem szívesen időzött egy helyen a bolhával, de most esélye sem volt arra, hogy akárcsak a közelébe mehessen és ez annyira bosszantotta, hogy legszívesebben.. Legszívesebben üvöltött volna a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Ez a nyamvadt bolha olyan hirtelen szívódott fel mikor Shizuo akárcsak gondolt arra, hogy megközelítse, mintha ott sem lett volna, ráadásul vészesen közeledett az idő, hogy még annyit se mutatkozzon az iskolában mint eddig, mert amint teljesíti a kötelező óraszámot, megint felszívódik hetekre és Shizuo egészen biztos volt benne, hogy másik búvóhely után néz az otthona helyett.
Szóval Shizuo olyat tett, amit azelőtt soha.
– Kérhetek egy szívességet? – nézett Shinrára aki mosolyogva pillantott fel a könyvéből, ami a változatosság kedvéért nem egy orvosi vagy kutatói kötet volt, hanem egy romantikus, reneszánsz korban játszódó regény. Valami olyasmivel magyarázta, hogy ez is egyfajta kutatás.
– Nem kell szívességnek hívnod. Barátok vagyunk, ha tudok segítek. – Shizuonak jól estek a szavak, de tudta, hogy amit kér, azzal nem csak feladja barátjának a leckét, de sok megválaszolatlan kérdést is hagy majd maga után.
– Beszélnem kell Izayával. – Shinra olyannyira meglepődött, hogy azonnal becsukta a könyvét. A hirtelen mozdulat miatt hangosan csattant és sokan feléjük pillantottak, mintha csak attól féltek volna, hogy Shizuo megütött valakit. Lássuk be, nem ez lett volna az első eset..
Azonban miután meggyőződtek róla, hogy Shizuo jelenleg ártalmatlan, tovább folytatták amit addig csináltak.
– Beszélni? Mármint nem verekedni vagy ilyesmi, hanem beszélgetni vele? – kérdezte Shinra döbbenten majd elgondolkodva fogta meg az állát. – Bár ha jobban belegondolok nemrég is ezért akartad meglátogatni. – csak akkor Shinra épp nagyon bele volt mélyedve valamibe és csak futólag pillantott Shizuora meglepettségében.
– El tudnád intézni, hogy ne szívódjon fel olyan hirtelen? – kérdezte miközben visszaidézte, hogy az első csendes órák után, hogy próbálta meg megközelíteni a bolhát, akivel a jól megszokott hosszadalmas fogócskák átcsaptak bújócskába. Amint utána eredt, egy-két sarkig üldözte aztán eltűnt. Az orrára sem tudott hagyatkozni, mert Izaya előrelátóan elhagyott pár használt ruhadarabot. Pólók, pulcsik, egyszer pedig egy zokni kupac fogadta a női mosdó egyik zárt ajtaja mögött az ülőkén. Semmi hencegő üzenet vagy hergelő megjegyzés. Csak ruhák..
– Nem hiszem, hogy az menne. De megadhatom valamelyik telefon számát.
– Valamelyik? – akadt fent a szón Shizuo, majd eszébe jutott, hogy a nyomorult kis bolha mindig másmilyen telefont lóbál a kezében. Nem igazán gondolt bele eddig, mert nem érdekelte a dolog.
– Több telefonja és száma is van. Ne kérdezd mi értelme, csak unalmas válaszokat adott mikor kérdeztem. – mondta legyintve majd egy pillanatra félre pillantott és vörös lett az arca. Hevesen megrázta a fejét és ismét Shizuora pillantott. – Talán volt néhány zavarba ejtő válasza is, de szerintem azt sem akarod hallani.
Ebben tévedett. Szívesen meghallgatta volna, de most fontosabb volt, hogy minél előbb nyakon csíphesse a bolhát.
– Leírnád nekem mindet amelyiket tudod? – kérdezte mire Shinra biccentett egyet majd előhalászta zsebéből a mobilját és egy kitépett füzetlapra elkezdte leírni a telefonszámokat.
Shizuo eltette a papírlapot és megköszönte Shinrának a segítséget. A telefonálgatást azonban majd csak akkor ejti meg, ha addig nem sikerül valahogy elkapnia őt személyesen is.
Mikor Shizuo aznap sem tudta elfogni Izayát, úgy döntött meglátogatja az otthonában. De ahogy sejtette, nem volt otthon. A ház teljesen üres volt, bárhogy fülelt egyetlen neszt sem hallott és mozgásra sem lett figyelmes az ablaknál. Nem úgy mint a szomszédoknál, akiket aggasztott a festett szőke hajú fiú látványa az Orihara ház előtt. Így hát haza ment, mielőtt kihívták volna rá a zsarukat.
Otthon a papírlapot az asztalára tette, és az ágyára fekve próbált lazítani egy kicsit, de folyton elkalandoztak a gondolatai. Nem tudta hogy Orihara Izaya milyen bűbájt alkalmazhatott rajta, de minden esetre beválhatott. Nem tudta kiverni a fejéből a mosolyát. Persze voltak más dolgok is amik időről időre eszébe jutottak, de legtöbbször a nevetése volt az ami felrémlett benne. A véleménye továbbra is az volt, hogy hazug kis rohadék, de sajnos már az is feltűnt neki, hogy ez a rohadék milyen jól néz ki. Szerette volna megérteni őt. És őszintén szólva megérinteni is..
Shizuo fájdalmas nyögést hallatva fordult a hasára és a párnájába fúrva a fejét igyekezett másra koncentrálni.
– Még mindig semmi? – hallotta meg az öccse hangját, mire felé fordította a fejét. Kasuka az ágy mellett állt kifejezéstelen arccal. Shizuo azonban tudta, hogy az öccse valóban kíváncsi a válaszra.
– Kerül engem. – még mindig. Shizuo felült az ágyán és az öccsére nézett, aki bár fiatalabb volt nála, mégis elég érett volt ahhoz, hogy Shizuo beszámolhasson neki arról, mi történt közte és Izaya között. Ő volt az első akinek elmondta. Már aznap beszámolt neki mindenről amikor a gyengélkedőn letámadta Izayát. Aznap is mikor haza ért, bár nem részletezte, de elmondta, hogy lefeküdtek és azt is, hogy élvezte vele a szexet. Kasuka csak bólintott és megkérdezte, hogy járnak-e. De Shizuo szájában megkeseredett a „nem” szócska mikor kimondta.
Járni akart vele. Fülön akarta csípni mikor hazudgál másoknak, meg akarta csókolni, hogy zavarba hozza (és hogy érezze az ajkait és az ízét). De ugyanakkor agyon is akarta csapni. Ez az érzés bár enyhült, de nem változott. Nehéz átállni egyik érzésről a másikra.
– Szóval nem tudtad elkapni.
– Nem. – morogta letörten.
– És ha még azelőtt elkapnád, hogy futni kezdene? – kérdezte mire Shizuo kérdőn pillantott rá. Kasuka egy kisebbfajta labdára pillantott. Stresszlabda, bár Shizuo nem igen használta. – Ha fogócskában is és bújócskában is alul maradsz.. Játsz vele kidobóst. – egy kicsit azért mégis gyerek.
Shizuo elmosolyodott és összeborzolta az öccse haját.
– Már próbáltam, de azért kösz.
– De ha kicsengetés előtt dobod akkor nem fog számítani rá. – mondta az öccse de mikor egymás szemébe néztek lemondóan felsóhajtottak. Izayáról volt szó. Biztos hogy számít efféle támadásra.

*

Másnap Shizuo nem futott a bolha után. A bűz elviselhetetlen volt ugyan, és bármit megadott volna azért hogy olyan közel férkőzhessen hozzá, hogy arra a halvány kis illat foszlányra tudjon fókuszálni, de erőnek erejével visszafogta magát.
Ez Izayának is feltűnt, aki egy pillanatra kérdőn pillantott rá, mikor következő órán belépett a terembe, de ez tényleg csak egy pillanatig tartott. Mikor a következő szünet is hasonlóan telt, a bolha zavartan pillantgatott hátra Shizuora aki úgy tett mintha nem venné észre.
Tegnap este arra jutottak az öccsével, hogy talán a gyorsasága és az ereje helyett gondolkodnia kéne. Shizuo a fogát csikorgatta dühében, amikor felidézte, hogy az öccse kvázi lehülyézte őt, de abban mindenesetre igaza volt, hogy ha Izaya képbe került, hajlamos volt elveszíteni a fejét.
Shizuo nem akarta zavarni a tanórákat és többnyire vissza tudta fogni magát ilyenkor, de most hirtelen felállt. A tanár elhallgatott, Izaya teste pedig megfeszült. Ugrásra készen állt ha Shizuo csak egy lépést tesz felé. Ez bosszantotta őt. A szíve összeszorult, mint a napokban többször is, és felvetült benne a kérdés, hogy azok után ami köztük történt, miért menekül előle még mindig?
Persze tudta a választ. Izaya félt.. Félt az érzéseitől, attól is félt hogy emiatt sebezhető de leginkább Shizuótól félt. Mert ő már látta az igazi énjét, még ha csak pár órára is.
– Heiwajima Shizuo. Szeretnél mondani valamit? – kérdezte a tanár kissé feszülten, de Shizuo le sem vette a szemét Izayáról, aki szemöldök ráncolva meredt vissza rá. Minden bizonnyal számított rá, hogy egy idő után Shizuo megkockáztatva a kirúgást, tönkre teszi majd az egyik tanórát, de mivel Shizuo nem őrjöngeni kezdett, ez kicsit elbizonytalanította.
– Heiwa.. – kezdte volna újra a tanár, de Shizuo közbe vágott.
– Mondanom kell valamit Izayának. – közölte mire Izaya szemöldöke a magasba szaladt és valószínűleg a pedagógusé is.
– Jelenleg órátok van, ráadá..
– Csak egy pillanat az egész. – mondta ismét a szavába vágva. Feszült csend telepedett a teremre. A tanár minden bizonnyal már fejben egy hosszú szaktanárit írt neki, de nem érdekelte. Mélyen Izaya szemébe nézett majd nagy levegőt vett és kiengedte a tüdejéből. Édes illat csapta meg az orrát ami ráébresztette arra, hogy tudja a legegyszerűbben elmondani azokat a bonyolult érzéseket amik benne kavarogtak. – Szeretlek. – Izaya arca láttán majdnem elvigyorodott de nem akarta, hogy bárki is viccnek gondolja amit mondott. – Csak ennyit akartam, köszönöm. – mondta és leült.
A tenyere izzadt a szíve pedig hangosan dörömbölt a mellkasában az izgalomtól. Kimondta az érzéseit. Bevallotta, hogy szereti őt és azt is megkockáztatta ezzel, hogy Izaya megalázhatja ha akarja. De mikor rá pillantott csak a tarkóját látta ami piros volt, a fülével együtt. Izaya idegesen a hajába túrt és kibámult az ablakon, de hiába próbált nyugodtnak tűnni, egyértelmű volt, hogy káosz uralkodik benne.
A tanár megköszörülte a torkát de mielőtt megszólalhatott volna a csengő vágott a szavába. Shizuo nem igen figyelt rá, mert csakhamar zsongni kezdett az osztályterem, de Izaya nem mozdult. A helyén maradt. Mintha észre sem vette volna a hangzavart, sem pedig azt, hogy az órának vége lett.
– Úgy érzem lemaradtam valamiről. – lépett mellé Shinra, de Shizuo félt levenni a szemét Izayáról. Nem akarta, hogy felszívódjon. – Csak bámulod, vagy..? – kezdte Shinra de ekkor Shizuo is észbe kapott és felállva a helyéről a bolhához ment és mielőtt az észbe kaphatott volna, megragadta a csuklóját.
Izaya arca pipacs vörös volt és elkerekedett szemekkel, remegő ajkakkal próbált valami értelmeset kinyögni. Shizuo csak ki akarta vinni a teremből, hogy négyszemközt vitathassák meg a dolgot de Izaya illata olyan erős volt, hogy képtelen volt neki ellenállni.
Az ajkait az övére tapasztotta és lágyan mélyített el egy csókot, úgy ahogy Izaya a legjobban szereti. A bolha eleinte nem viszonozta de kisebb noszogtatás után gyengén követte Shizuo nyelvének mozgását.
Csak egy rövid csók volt, de mikor elváltak egymástól Izaya úgy lélegzett fel, mintha hosszú idő óta először jutna levegőhöz.
Shizuo felrántotta őt a székéből de mikor Izaya megpróbálta elhúzni a kezét, Shizuo közelebb lépett hozzá, az orruk szinte összeért.
– Velem jössz. – csendben mondta, de mégis úgy hangzott, mint egy parancs és Izaya.. Egy reszketeg sóhajt hallatott, mint aki nagyon élvezi, hogy elkapták és most parancsolnak neki. Bár ezt biztos nem ismerné be, de nem is kellett, mert Shizuo kezdte megérteni Izaya mazochizmusát.
Szereti ha tudja mi fog történni, de sokkal jobban élvezi ha meglepik és megmondják neki mit tegyen, bár azt kétségkívül megválogatta kinek akar engedelmeskedni és kinek nem.
Shizuo lentebb csúsztatta a kezét Izaya csuklójáról és összekulcsolta az ujjaikat, majd elindult vele kifelé az osztályból. A folyosón sokan összesúgtak mikor meglátták őket, de Shizuo csak a kezükre fókuszált, mert titkon mégiscsak félt, hogy Izaya kicsúszik az ujjai közül, méghozzá szó szerint.
Mikor végre talált egy zugot ahol kettesben lehettek és Izaya felé fordult, a bolha szabad karjával átkarolta a nyakát és az ajkaira tapadt. Shizuo rögtön viszonozta, szabad karjával magához ölelte de a másik kezével még mindig nem volt hajlandó elengedni a kezét. Mikor zihálva elváltak egymástól, Izaya szemei úgy csillogtak mintha azóta erre várna, mióta lefeküdtek egymással.
– Megleptél. – nyögte rekedten. – Komolyan mondtad? – utalt az osztályban történtekre, mire Shizuo Izaya arcára simította a kezét.
– Szerelmes vagyok beléd. – suttogta az ajkaira. – Az őszinte nevetésedbe.. Az igazi mosolyodba.. A mazochista hajlamaidba.. A hülye eszedbe.. – erre Izaya enyhén lehajtotta a fejét és kitört belőle a nevetés.
– A hülye eszembe? Komolyan? – kuncogott mire Shizuo maga felé fordította az arcát és csókot nyomott az ajkaira és két oldalt az arcára is, majd a szeme sarkában lévő mosolyráncokra is.
– Pff.. Hűséges kutya típus vagy, nem igaz?
– Az milyen? – kérdezte bár jobban foglalkoztatta volna Izaya nyakának íve, és a puha, selymes bőre.
– Ha valakit szeretsz azt mindennel együtt és mindeneddel szereted. Hűségesen és odaadóan. – ezen Shizuo elgondolkodott, de nem igazán tudta elmondani, hogy így van-e, mert még sosem volt szerelmes.
– Nem tudom.. De te bolha típus vagy.
– Megsértődnék, de én sem szeretem a kutyákat szóval.. Milyen az a bolha típus? – kérdezte mire Shizuo kissé elhúzódott tőle, hogy a szemeibe nézhessen.
– Kiszámíthatatlan vérszívó.
– Ez nem hangzik valami jól. – ráncolta a szemöldökét majd egyik lábával átölelte Shizuo egyik combját ás felmosolygott rá. – Ragaszkodó mint egy bolha, de vér helyett mást szívogat. – Shizuo a szemét forgatva ingatta meg a fejét majd lehajolt hozzá egy újabb csókra.
– Harapós vagyok ugye tudod? – morogta a bolha szájába mire amaz felnyögött.
– Nem bánom. – lehelte vágyakozva, majd fájdalmasan felnyögött a felismerésre.. – Rohadj meg, én is beléd zúgtam. – és minden szava igaz volt.

Vége