Secret Soldier

Gumimaci.. A hős, megmentő! A folyosón ülve hallgattam a benti zajokat. A színpadon épp a narancssárga csapat adta elő a Robbanásveszélyt, de már az első pár percben meguntam és inkább kijöttem, mert így is fájt eléggé a fejem, hát még ha végig azon agyaltam volna mennyire bénán írták át színpadira a kedvenc sorozatomat. Általában bárminek örülök aminek a kedvenc könyveim vagy filmjeim a témája, és akkor is tudom értékelni az erőfeszítéseket, ha nem száz százalékos amit csinálnak, de most valahogy túl lehangolt és fáradt vagyok ahhoz, hogy pozitív legyek. Tegnap este üvegezés helyett próbáltunk ami tök szívás volt, így a senpaijok beleegyeztek, hogy legalább ihassunk és nem kiabáltak velünk minden adandó alkalommal. Bár tegnap az albínó kergetés után meglepően jó hangulatba kerültünk Jégcsappal, így nem is basztattuk egymást mint általában. Csak egy közös ellenség kellett, hogy ideiglenesen lenyugodjunk végre és ne kössünk egymásba feszt. Viszont az este további része borzalmas volt, u...

Cserért kérünk! Hidan rossz napja(i) Dühösen morogtam az orrom alatt miközben a sötét folyosón vágtam át. Kimimarou délután hazament mert reggel vérvételre megy és az albérlete közelebb van a laborhoz, így itt maradtam barát nélkül. Deidara és Itachi szokásosan egymás agyára megy, Kankurou elvan a csapatával, Konan szintén, de ez nem is baj, hisz az a lényeg, hogy ismerkedjünk. Viszont a lányok elviselhetetlenek a csapatomban és egyedül Kanát ismerem, de ő meg Itachi körül legyeskedik minden adandó alkalommal. És a legnagyobb tragédia hogy lemerült a kibaszott telóm! Kakuzu tuti bepöccen ha nem leszek elérhető mikor hív.. Főleg mivel elég sokáig nyaggattam, hogy minden este hívjon majd fel és kívánjon nekem jó éjszakát, mert.. Mert csak! Akarom és kész!  – És itt a ribi! – köszönt rám Hitoshi mikor észrevett a folyosó végén. Válasz nélkül hagyva nyitottam be a szobámba és igyekeztem nem kiakadni mikor egy táska kupacon majdnem eltaknyoltam. Még hogy a fiúk rendetlenek.. Azt se ér...

Nőj fel végre! Deidara frappáns visszaszólására még várni kell.. Arra ébredtem hogy valami kegyetlenül el vagyok gémberedve és a hideg parketta nyomja az oldalam meg az arcom.. Kinyitva a szemem hunyorogva pislogtam egy párat, de végül inkább szorosan szorítottam le szemhéjaimat. Talán még van annyi időm, hogy felmásszak az ágyra és kényelmesen pihenjek egy kicsit. Sőt, az se érdekel ha az egész napot alvással töltöm! Feltámaszkodva erős húzást éreztem a fejbőrömön így inkább vissza feküdtem a földre és dühösen fújtattam. Vaktában megpróbáltam kitapogatni, hogy vajon mi a fenébe akadt bele a hajam már megint, de a megszokott dolgok helyett most egészen mást tapintottam ki.. Egy arcszerű valami... Ez szuszog!! Ijedten pattantak ki a szemeim és nagy lendülettel felültem, de azzal a lendülettel vissza is csapódtam a padlóra. Jégcsap színesen hünnögve küldött el a francba, de ekkor neki is feltűnt a gubanc. Fáradtan pislogtam rá, már amennyire tudtam ebben a helyzetben. – Fáj.. – szipogtam...

Feküdj az égre Yaku rosszallóan méregetett mikor hazaértem. Tudtam mire gondol és azt is tudtam mit fog mondani épp ezért hagytam a francba a színjátékot és fáradtan sóhajtva túrtam a hajamba idegességemben.  – Ne kezd jó? Barom vagyok, seggfej vagyok és kibaszott gyáva.. Tudom. Nem akarom még tőled is ezt hallgatni. – csak lemondóan sóhajtott, de már ez is rosszul esett.  – Miért nem mondod el neki végre az igazat? Szereted. Nem akartál szakítani, nem akartad elhagyni.  – Most mondtam, hogy ne kezd, nem? – kérdeztem idegesen morogva.  – Miért? Úgy sem dobsz ki, annyira azért nem vagy szívtelen. – fordult sarkon és beiszkolt a konyhába.  – Pedig szívesen lecserélném a gyávaságomat a szívtelenre.. – motyogtam az orrom alatt majd hangosan sóhajtva levettem a másik cipőmet is és felállva a földről mentem be a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a mai nap hazugságait. A fürdőben lévő rend teljesen megváltozott mióta Yaku ideiglenesen beköltözött hozzám. Eddig ...