A két feladó 2. évad 7. rész

Feküdj az égre

Yaku rosszallóan méregetett mikor hazaértem. Tudtam mire gondol és azt is tudtam mit fog mondani épp ezért hagytam a francba a színjátékot és fáradtan sóhajtva túrtam a hajamba idegességemben. 

– Ne kezd jó? Barom vagyok, seggfej vagyok és kibaszott gyáva.. Tudom. Nem akarom még tőled is ezt hallgatni. – csak lemondóan sóhajtott, de már ez is rosszul esett. 

– Miért nem mondod el neki végre az igazat? Szereted. Nem akartál szakítani, nem akartad elhagyni. 

– Most mondtam, hogy ne kezd, nem? – kérdeztem idegesen morogva. 

– Miért? Úgy sem dobsz ki, annyira azért nem vagy szívtelen. – fordult sarkon és beiszkolt a konyhába. 

– Pedig szívesen lecserélném a gyávaságomat a szívtelenre.. – motyogtam az orrom alatt majd hangosan sóhajtva levettem a másik cipőmet is és felállva a földről mentem be a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a mai nap hazugságait. A fürdőben lévő rend teljesen megváltozott mióta Yaku ideiglenesen beköltözött hozzám. Eddig csak a legszükségesebb dolgok voltak jelen, és persze már akkor is rend volt meg tisztaság, de Yaku érkezése elég sok kacatot hozott magával. Régebben nem volt gyűjtögető.. Legalábbis én nem tudtam róla. Kézkrémek, testápolók és felesleges kacatok amiről váltig állítja, hogy szükségesek.. Ha egy nővel akarnék élni, az sem járna ennyi flakonnal.. A csapon támaszkodva hunytam le a szemem és felidéztem az elmúlt két nap eseményeit.. Sugawara sokat változott, már-már meglepően sokat. Karizmatikusabb mint volt, nem is beszélve a tekintetéről. Sokkal óvatosabb és zárkózottabb, látszik rajta, hogy sokkal tapasztaltabb lett. Oikawa reakciói csak azt bizonyítják, hogy még mindig érez iránta valamit, pedig semmit nem tud a jelenlegi énjéről. Nem volt valami jó ötlet feltépni a sebeiket.. Elég lett volna ha elhívom valahová Sugawarát és Oikawát, aztán magukra hagynom őket. Csak megnehezítem a dolgokat.. Ha Kenma erre rájön, gyűlölni fog érte.. Annyit hazudtam már az elmúlt években, csak hogy kiváltsak belőle valami reakciót.. Erre kiderül hogy másokkal is kavar Sugawarán kívül. Mondjam el az igazat mi? Azzal mit érek el? Épp azért szakítottunk, mert ő sosem küzdött értünk.. Hagyta hogy féltékeny legyek, hagyta, hogy lefeküdjek másokkal, hagyta hogy elköltözzek és még azt is szó nélkül hagyta, hogy hetekig nem kerestem. Mintha nem is érdekeltem volna.. Szenvedtem a hiányától, és azt hittem ő is így érez, erre szembejön velem egy ragyogó mosollyal miközben telefonon beszélgetett az unokatestvérével.. Elment egy koncertre valamelyik munkatársával és mikor megkérdeztem hogy van, csak egy képet küldött amin épp az egyik haverja nyakában ül.. Mindig csendes volt és zárkózott, de az egyetem alatt mintha kifordult volna önmagából. Eleinte örültem ennek, hisz úgy tűnt, hogy boldog.. De nélkülem volt az.. És ez baromira fájt.. 

– Hé, jól vagy? – nyitott be Yaku mire elengedtem a csap szélét és kiegyenesedve felé fordultam. 

– Te kis perverz, mi van ha már meztelen lettem volna? – mosolyogtam mire csak a szemeit forgatta. – Óh? Vagy épp ebben reménykedtél? Szívesen megdolgozlak ha szeretnéd. – válasz helyett csak becsukta az ajtót és magamra hagyott. Idióta vagyok. Megdörzsölve az arcomat idéztem vissza Yaku arcát az előbbi kis ajánlatomra.. Egyszer be fog telni a pohár és akkor jajj nekem. Kicsi a bors, de veszélyes anyu.. Nevetve dobáltam le magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Megnyitva a csapot egy elégedett sóhaj szakadt fel belőlem, majd megérintve az ajkaimat idéztem vissza Oikawa ajkainak ízét. Nem hagyott túl mély nyomot bennem az érzés, szinte már nem is rémlik milyen volt, pedig alig egy órája történt. Kenma csókjai régen vadítóak voltak. Édes volt és óvatos, egy kicsit mégis követelőző.. De most.. Kit akarok áltatni? Hisz még most is forr a vérem a tőle, hiába változott meg maga az érzés és az élmény amikor vele vagyok, ez nem változtat azon, hogy róla van szó.. Ismét felsóhajtottam és lendületes mozdulatokkal vizeztem be a hajam. Ha Kenma így akkor én is. Ha ő nem engem választ akkor én sem választom őt. Van egy csomó lehetőségem arra, hogy komoly kapcsolatom legyen! Össze szedek egy lányt és családot alapítok. Bár elég macerás új emberekkel ismerkedni, de végül is jobb ez mint az eredeti tervem, hogy befűzöm Sugawarát.. Mondjuk ez még mindig jó ötletnek tűnik. Bár nem az esetem és elég kemény diónak látszik, de Oikawa reakciói felkeltették az érdeklődésemet. Egy hetero nőfalót így elvarázsolni nem semmi teljesítmény. Bár az is lehet, hogy Oikawa igazat mondott azzal kapcsolatban, hogy a kísérletezős korszaka miatt jöttek össze. Mosolyogva ingattam meg a fejem.. Kísérletezős korszak ugyanazzal a sráccal körülbelül három vagy négy évig? Az biztos hogy nem csak szórakoztak egymással, máskülönben nem reagálnának úgy ahogy.. Sugawara arca mikor elhoztam tőle azt a dobozt.. Úgy nézett rám mintha kiszakítanék belőle egy darabot. Basszus, nem kéne hogy tetszen azaz arckifejezés. Igazi szadistának érzem magam. Gyorsan befejeztem a fürdést, majd megtörölköztem és felvéve egy melegítő nadrágot bementem a nappalinak kinevezett kis helyiségbe, amit jelenleg Yaku foglalt el. Az alacsony srác felém pillantott és megállította a filmet a laptopján. 

– Mi van? 

– Jó ember vagyok. – közöltem elsősorban magamat győzködve. Yaku a szemöldökét ráncolta. 

– Ezt eddig sem vitattam. – motyogta kissé zavartan méregetve a vonásaimat. – Vagyis.. 

– Miért érzem magam rossz embernek? – vágtam a szavába, mielőtt részletezhette volna miért is utált annyira régen. 

– Hát.. Ez csak egy tipp, de.. Esetleg azért mert egy szadista paraszt vagy? – igyekeztem mosolyogni de a tekintete alapján egy furcsa vicsorgás sikerülhetett. 

– Te aztán tudod hova döfj hogy igazán fájjon tökmag. – csak a szemét forgatta a becenéven. 

– Annyira okosnak hiszed magad, az én gyengepontomat még sem találtad meg soha. 

– Azért ne túlozz. A középsuliban téged is szekáltalak. 

– A magasságommal. 

– És a lányokkal, az irodalom tanárral, az apáddal.. 

– Akkor csak jól tűröm a szadizmusodat. Az évek meg a rutin, tudod.. 

– Ezt utálom benned. – egyszer letepertem de akkor sem volt semmi felháborítóan kielégítő reakciója mint amilyen régen volt. Egyszerűen közölte, hogy engedjem el a csuklóját és ne tornyosuljak felé mert ha eltakarom előle a napot, soha nem nő nagyobbra. Viccnek szánta.. Nem tudta hogy reagáljon ezért végül megfejelt és kikászálódott alólam. – Mit tettél volna ha pár éve komolyan gondoltam volna, hogy megerőszakollak? 

– Te lelki terrorral éled ki a szadizmusod. Fizikailag akkor bántasz másokat ha beleegyeznek nem? De ahogy egyszer már elsírtad részegen, az nem olyan kielégítő mint mikor valakit lelkileg taposol meg. 

– Ha ilyen rossz véleménnyel vagy rólam, miért hozzám jöttél mikor kilakoltattak? 

– Mert sosem tennél velem olyat amit nem akarok. És mert bár nagy seggfej tudsz lenni, a barátaidra figyelsz és vigyázol rájuk. Nem azért nem bántasz szavakkal mert nem tudsz, hanem mert nem akarsz. 

– Akkor most jó vagyok vagy rossz? – az mellékes hogy ez az apró kis pocok tényleg bevehetetlen falatnak tűnik.. Gőzöm sincs mi a gyengepontja. Régen sokkal egyszerűbb volt.. Lehet hogy tényleg csak megerősödött az évek alatt? 

– Mind kettő. Minden ember ilyen. De még mindig nem értem miért nem beszélsz Kenmával. 

– Én most téged szeretlek édes kis pockom. – küldtem neki egy puszit mire a szája elé tette a kezét mintha csak hányingere lenne. – Na bekaphatod! – mordultam rá mire elnevette magát. 

– Nem vagy rossz ember Kuroo. Csak valamiért egyre durvább hazugságokkal etetsz másokat és néha úgy tűnik mintha te is kezdenéd elhinni.. Talán Bokuto-kun az egyetlen aki mellett tényleg őszinte vagy. – hát végül is ő a legjobb barátom. És meglepően sok mindenben hasonlítunk. Kár hogy nem kicsi és aranyos, vagy legalább szépfiú lenne mint Oikawa.. A csengő hallatán összenéztünk Yakuval. 

– Vársz valakit? 

– Valószínűleg az egyik partnered lesz. – kotort elő egy fülhallgatót és a leptojához csatlakoztatta. Nem rémlik, hogy valakivel randit beszéltem meg, de ha csak szexre jött, hát ki vagyok én hogy elutasítsam? Az ajtóhoz lépve még a hajamba túrtam, ami egyébként marhára indokolatlan mozdulat, főleg mivel egyik partneremnek sem kell tetszenem.. Nekik csak a farok méretem számít. Vajon Kenmának is csak az számít? Kinyitva az ajtót meglepetten mértem végig a kócos és kissé züllött kinézetű srácot. A szemeinél a bőre kicsit pirosas volt a szemei pedig bár kissé még dacosak voltak, de kezdett megtörni ami miatt most először igazán vonzónak láttam. 

– Zavarba ejtően sebzettnek tűnsz, ugye tudod? – kérdeztem mire a mellkasomra nyomta a kezét és arrébb tolt az ajtóból, majd beengedve magát rúgta le a cipőjét. 

– Csináljuk azt amit az exeink. – nem helyes kihasználni egy megtört embert.. De végül is én törtem meg, vállalom a felelőséget és még jobban összetöröm. Szadista vagyok.. Seggfej vagyok.. És képes vagyok mindezekért Kenmát hibáztatni. 

– Nem fogok leállni. 

– Nem fogok megfutamodni. – helyes.. Talán valami jó is kisülhet belőle, ha Oikawa és én szexpartnerek leszünk. Alig várom hogy lássam Sugawara arcát, mikor megtudja, hogy az ő szeretett Oikawája befogadó félként volt együtt velem. Francba.. Tényleg seggfej vagyok. 

A tv hangos volt, de még így is nehéz volt koncentrálnom arra ami benne ment éppen. Kuroo megtört még ha nem is szándékosan tette, viszont a végső ütést Kenma vitte be. Azt hittem csak viccel, vagy megpróbálja elterelni a figyelmem de.. Úgy tűnt komolyan gondolja. Még azt is eldöntötte, hogy nem fekszik le másokkal, és ebbe Kuroo is beletartozik. Bár ha jól sejtem erről az említett fekete hajú seggfej még nem tud. Az ajtó nyitódására ijedten rezzentem össze, ami miatt kínosan nevettem fel a saját hülyeségemen. Kenma amint levette a cipőjét bejött a nappaliba és először rám majd a tv-re nézett amiben gyógyszerreklám ment éppen. Talán túl hangosan nevettem.. 

– Üdv itthon. – mosolyogtam rá mire csak egy aprót biccentett majd elém lépve egy gyors csókot nyomott az ajkaimra. Nem volt furcsa érzés.. Olykor én is megcsókoltam őt mikor hazaért, de ez most más volt.. A tegnapi kijelentése miatt volt más.. 

– Reggel miután elmentél, pirítóst akartam csinálni.. 

– Oh, igaz is! Tönkre ment. Majd jövőhónapban veszek egy újat. – na várjunk. Ez így nem túl természetes? 

– A munkatársam adott egy kupont amit fel lehet használni háztartási gépekre. 30% kedvezmény. – aprókat bólintva húztam fel a lábaimat a kanapén és próbáltam nem sóhajtozni. Úgy érzem kínos lenne látványosan megkönnyebbülni és hiányérzetet közölni a sóhajtásaimmal, pedig Kenmának biztos nem tűnne fel, hogy mit is jelent egy nyamvadt sóhaj.. Francba, úgy érzem nem kapok levegőt. Több kell és egyszerre hogy aztán kiengedjem! Sóhajtani akarok! Basszus a tüdőm kikészít. Milyen követelőző hisztigép lett belőle. 

– Oi! – megszeppenve pislogtam Kenmára aki hirtelen túl közelről kezdte vizslatni az arcomat miközben a szemöldökét ráncolta. – Mi bajod? Álmos vagy? 

– Ah.. Igen. – nevettem el magam kínosan majd hangosan felsóhajtottam. – A gyerekek ma nagyon túl voltak pörögve a suliban. – és ezzel még csak nem is hazudok. Tényleg túl voltak pörögve, bár az óráimon nem voltak nagyobb gondok. Csak a szokásos.. 

– És? Gondolkodtál azon amit mondtam? 

– Mi? Jaa! Hogy az! – kínosan dörzsöltem meg az orrnyergemet. Mégis miért kezdtem el ilyen hangosan beszélni? – Nem értem.. – ismertem be majd végre rá néztem. – Mi ez így hirtelen? Én azt hittem neked jó így ahogy most van. 

– Jó is meg nem is. De ezzel te is így vagy nem? – a szemöldökömet ráncolva néztem rá. Jó is meg nem is.. Igaza van, de.. Nem azért nem jó így mert csak alkalmi köztünk a dolog. Hanem azért mert én nem vagyok belé szerelmes.. A szex jó és nem akarok prűd lenni, szerintem igenis fontos dolog az intimitás, igénylem is.. De amit hiányolok az a kibaszott szerelem.. Hogy megőrüljek valakiért, hogy kihagyjon a szívverésem, elolvadjak egy kedves mosolytól és ismét a szex.. Na az sokkal jobb mikor azzal csinálom aki iránt nem csak vonzalmat érzek. De ezzel mások is így vannak.. Azt hiszem.. Kenma felsóhajtva huppant le mellém, majd hirtelen végig dőlt a kanapén és a fejét a combomra hajtotta. Ösztönösen nyújtottam ki a lábam, hogy kényelmesebben tudja lefektetni a fejét. – Tudod.. Én is mindig feladom. – ezzel kicsit összezavart, de úgy döntöttem inkább nem mondok semmit. – Kuroo sokszor megcsalt. És tudta, hogy tudok róla, ezért később már fel is vállalta mikor mással volt. Nem beszéltünk hetekig, aztán vissza jött mintha mi sem történt volna. A szakítás is az ő ötlete volt, aztán az is, hogy azért szexeljünk még. 

– De.. Ez nem feladás.. Oké, nem küzdöttél a kapcsolatotokért, de úgy érezted hogy nincs is értelme nem? Mindig ő volt az aki utánad ment és aki kezdeményezett. – Kenma elgondolkodva húzta el a száját. 

– Mindig ő döntött.. De csak azért mert én sosem tettem semmit. Ha kezdeményeztem is neki az nem hiszem hogy elég lett volna. 

– De ezt miért nem mondod el neki? Megkérdezhetnéd, mit is érez pontosan, vagy hogy egyáltalán mit akar.. 

– De nem akarom. – elég magabiztos kijelentés.. Nem értem őt, akkor miért hozta fel, ha nem akarja megoldani? – Szeretem Kuroot de mikor megkérdezte mit tennék, ha te összejönnél valakivel.. 

– Várj, miért kérdezett tőled ilyet? – vágtam a szavába de csak tanácstalanul nézett fel rám, ezzel is üzenve, hogy ezt ő sem igazán érti. Felsóhajtva gondoltam végig a tegnapot.. Ha összejönnék valakivel.. Talán Kenma attól ijedt meg, hogy kidobom a lakásból? – Figyelj, ha össze is jövök majd valakivel, téged nem dobnálak ki. Barátok vagyunk. Ha úgy alakulna, hogy valakivel komoly kapcsolatom lenne, az egyrészt elég messze van, másrészt akkor majd én költöznék.. 

– Nem akarom hogy elmenj. – meglepetten pislogtam le rá. A fülei elvörösödtek az arcával együtt, és zavarában összepréselte az ajkait. 

– Kenma te..? Szerelmes vagy belém? – megrázta a fejét. 

– Nem tudom. De nem akarok egyedül lenni. Kuroo kiszámíthatatlan. Sae pedig idegesítő. 

– Szóval maradtam én.. – ez azért kicsit sértő, bár ha jobban belegondolok.. 

– A kapcsolatunk a kényelmünkön alapszik.. Jó veled lakni, szexelni, beszélni és köztünk nincs kínos csend.. – legalábbis tegnapig még nem volt, de félek, hogy most lesz egy pár.. 

– Kenma én.. Nagyon kedvellek, de.. 

– Én sem vagyok beléd szerelmes Koushi. 

– És úgy gondolod hogy pont most kéne megalkudnunk? Nem szeretjük egymást és még van esélyünk arra, hogy boldogok legyünk valakivel akit viszont tényleg szerelemmel tudunk szeretni. Ha most elkezdünk járni.. 

– Akkor legyünk egymásnak B terv. – csak a szememet forgattam. Azért ennyire még nem vagyok elkeseredett. A kezem ösztönösen simult Kenma hajába és a puha fürtökkel játszottam az ujjaim közt. B terv mi? Ez az egész most végül is miről szól? Az utolsó emlék tárgyaim Oikawáról eltűntek.. Visszamentek a feladónak, vagy valami olyasmi. A szekrényemben lévő űrt és a szívemben lévő űrt amit az Oikawa iránti érzéseim már nem tudnak kitölteni, Kenmával pótoljam? Ha összejönnék valakivel.. 

– Jó. Legyünk B terv.. De igazából mi a baj? – néztem újra a szemeibe. – Ha már hirtelen ilyen őszinte lettél és még arról is hajlandó voltál beszélni ami közted és Kuroo között volt még régen, akkor azt is elmondhatod, miért dolgozol ilyen sokat nem? Az űrt próbálod kitölteni? – ez az „űr” téma most nagyon belém égett. Oikawa és az ufói meg a csillagok.. 

– Menekülök.. Magányos vagyok.. – szinte alig hallottam olyan halkan mondta el a szavakat. Nem nézett a szemembe, és hallottam ahogy nyelni próbál, de csak nagy nehezen sikerül. Magányos? „A kapcsolatunk a kényelmünkön alapszik.” Lehajolva hozzá pusziltam meg a homlokát. 

– Tudod az hogy a kapcsolatunk a kényelmünkön alapszik, azt jelenti, hogy lehetünk önzők a másikkal. Add önmagad. 

– De.. 

– Kenma, ugye nem csak azért főztél itthon mert úgy érezted, hogy kötelező kedveskedned? 

– Nem. 

– És nem azért segítettél takarítani mert szintén kötelezőnek érzeted? 

– Nem. Vagyis.. Az elején. De már nem. 

– Mondjuk ez jó dolog. Úgy tűnik a rutinod része lett a közös takarítás hm? A kapcsolatok elején azért jó egy-két „muszáj”.. De most nem ez a lényeg. Hanem az hogy ha magányosnak érzed magad akkor én itt vagyok neked. Ha fáj valami akkor meghallgatlak. Ha ölelésre vágysz akkor bármikor megölelhetsz. Bár én azt hittem hogy ezt eddig is tudtad. – remélem nem agyalt rajta olyan sokat, hogy mikor csókolhat meg vagy nem.. 

– Koushi.. 

– Hm? – hirtelen elkapta a tarkóm és lehúzott magához egy csókra amit a meglepettségtől viszonozni sem tudtam. Mire észbe kaptam már elengedett és felülve az ölembe mászott. 

– Csináljuk. 

– Mi ez így hirtelen? – választ sem kaptam mert máris egy újabb csókkal hallgatatott el. Gőzöm sincs mit érezhetett egészen idáig és abban sem vagyok biztos, hogy a jelenlegi érzéseit értem.. Megadva magam simítottam a kezeimet a hátára és szorosan magamhoz öleltem mire ő a karjait körém fonva viszonozta a túlzottan erős ölelést. Mikor úgy éreztem szét esek vagy magányos vagyok mindig erre vágytam.. Hogy valaki ilyen szorosan öleljen.. Úgy tűnik neki is erre van szüksége. És arra, hogy most elfelejtve mindent kikapcsolja az agyát. A jelenlegi pózunk alapján én leszek felül, de inkább hagyom hogy ő most ő döntsön. Nekem elvégre mindegy.. Kenma elhúzódott egy pillanatra de csak hogy le tudja venni a felsőjét. Végig simítottam az oldalán, fel a mellbimbójáig amit kicsit erősebben csíptem meg, majd finoman izgattam tovább az ujjaimmal. Kenma halkan sóhajtott fel az érzésre, kezeit a vállamon támasztotta meg és lehunyta a szemeit amin elmosolyodtam. Sokan azt hiszik, hogy a ruhái alatt piercingek és tetkók sorakoznak, de valójában a bőre fehér és mondhatni makulátlan. Egyik kezemet végig vezettem a hátán, a repedezett bőrfelület alig volt érezhető.. Mikor hirtelen megnyúlt, a bőre nem tudta kezelni.. Sokan vagyunk így ezzel, bár én a szerencsésebbek közé tartozom. Kenma egy hosszú puszit nyomott az arcomra, az egyik kezét a tarkómra simította majd a fülem harapdálásába kezdett amitől jólesően kirázott a hideg. Kezeimmel kitapogattam a kisebb hegeket az oldalán. Az egyik valami gyerekkori esés eredménye, a másik pedig tavalyi. A munkahelyén történt, a konyhán. Nem túl vészes de érezhető. 

– A bőröm története, hm? – kérdezte amin halkan nevettem és inkább abbahagytam a kis hegek tapogatását. – Nem zavar. – még is úgy érzem, hogy lebuktam. – Csináljuk óvszer nélkül? 

– Akkor terítsünk le egy lepedőt az ágyra. Tegnap húztunk tiszta ágyneműt. – duzzogva nézett rám amit nem igazán értettem de ilyenkor mindig olyan aranyos, hogy nem tudtam nem nevetni rajta. – Furcsa mekkora a kontraszt a dühös és a duzzogós arcod között. A kedvemért fújt fel az arcod egy kicsit. – a fejét ingatva nyújtotta ki a nyelvét. – Nekem így is jó. – hajoltam közelebb és megharaptam mire leszorította a szemeit. Kisimítva egy tincset az arcából, finoman szívtam meg a nyelvét majd átcsúsztattam nyelvemet a szájába. Kenma hangosan sóhajtott majd felállt és bevonult a szobájába. Érdeklődve figyeltem mit ügyködik, mikor is előkerült egy tubus, majd egy halvány kék lepedő is amin kis felhők voltak. – Az meg mi? – kérdeztem meglepetten. 

– Még régebben kaptam a nagyitól. 

– Hogy a fellegekben érezd magad? – kuncogtam mire Kenma morogva nézte a kis felhőket. 

– Sajnos nem.. Azt mondta mivel túl sokat vagyok a sötét szobában, legalább néha láthatom az eget. 

– Nem tudom eldönteni, hogy a nagyid gonosz vagy furcsán jópofa. 

– Egy kicsit mindkettő. – terítette le majd elém lépve lehúzta rólam a felsőmet és újra megcsókolt. Egyik kezével végig simított a hasamon. Régen sem voltam kigyúrva, de azok a halvány kis kockák is eltűntek már amik voltak.. Lehet el kéne kezdenem kondizni.. Kenma letérdelt elém és kertelés nélkül húzta le a nadrágomat az alsómmal együtt. Mielőtt azonban a szájába vett volna leguggoltam és mosolyogva megcsókoltam. 

– Feküdj az égre. – megszeppenve pislogott rám majd mikor karon ragadtam és felállva húztam magammal, halkan felnevetett. Mikor végig döntöttem az ágyon és megtámaszkodtam felette, belőlem is kibukott egy halk kuncogás. – Nem is rossz ez a takaró. – Kenma csak a szemeit forgatta miközben a feje felé nyújtva a kezeit, az egész teste megfeszült, csípőjét pedig hozzám préselte. A Nekomás srácok közül, tényleg rá illett (és illik) a legjobban a ˝macskaszerű˝ jelző. Az álla alá csókoltam majd egyre lejjebb haladva értem el, hogy a teste egyre forróbb legyen az ajkaim alatt. Na nem mintha olyan jó lennék az ágyban.. Inkább csak Kenma van feltüzelve annyira, hogy már pár érintés is reakciókat váltson ki belőle. Nem mintha nem szeretném mikor ilyen. A v vonalához érve mindkét oldalon végig nyaltam a bőrét ami kissé sós volt mégis kellemes, férfias illatot árasztott. Ma nem a gyors kajáldában robotolt. Olyankor mindig tömény kaja szag árad belőle. Lehámozva róla a nadrágját újra kezdtem a puszilgatást, de ezúttal a bokájától, felfelé haladva. Az egyik lábát a vállamra tettem és végig simítva rajta, markoltam bele a combjába. A másik lábánál épp a vádlijára leheltem apró csókokat. Élvezi ezt egyáltalán? Felé pillantva láttam ahogy ködös tekintettel figyeli a műveletet. Beharapva ajkait nyelt egy nagyot és zavarában inkább elfordította az arcát. – Milyen aranyos.. – a tenyerébe temetve az arcát morgott valamit arról, mekkora idióta vagyok, de figyelmen kívül hagyva az egyértelműen hamis sértést, lehúztam róla az utolsó ruhadarabot. 

– Hé.. – próbáltam felhívni magamra a figyelmét, de nem úgy tűnt mintha hallana. – Hé.. – próbálkoztam hangosabban, de még mindig semmi. Fáradtan sóhajtottam fel és dühösen rúgtam oldalba, de reflexszerűen kapta el a lábamat miközben a másik kezébe egy gyors mozdulattal dobta át a telefont.. – Baszódj meg! – ide jövök és hülyét csinálok magamból, ő meg csak.. – Még is mi a francot csinálsz?! – ordítottam rá dühösen és felültem az ágyon és nagy nehezen kirángattam a markából a lábamat. 

– Játszok. – mutatta felém a telefont. Színező.. Ez komoly? 

– Haza megyek. – álltam fel, de ekkor elkapta a csuklómat és vissza rántott az ágyra. Már harmadjára ránt így vissza és utána mindig valami mással foglalta el magát aminek semmi köze hozzám. – Dugunk vagy nem? Ha nem akkor haza megyek! 

– Milyen türelmetlen valaki. 

– Nem jó pofizni jöttem! – mordultam rá dühösen. 

– De nem is azért vagy itt, hogy lefeküdj velem. 

– Mi van? Itt egyedül te vagy az aki nem akarja csinálni. – a szemei megvillantak ahogy rám pillantott, majd megtámaszkodva mellettem hajolt hozzám közelebb, de ösztönösen hátrébb húzódtam. Kínosan pillantottam félre. 

– Megmondtam. Csak akkor csináljuk ha tényleg akarod. Provokálhatnálak is hogy gyorsabban haladjunk, de ez jelenleg rohadt vicces. 

– Seggfej vagy. 

– Aki mondja. 

– Gyerekes.. 

– Nicsak ki beszél? – kuncogott öntelten. Baszd ki.. Dühösen túrtam a hajamba. Eljöttem egészen idáig, még a szobájába is betettem a lábam és még arra is hajlandó vagyok hogy szét tegyem a lábam, akkor meg miért szívózik? 

– Bírod a szado cuccokat? – na erre felfigyelt és érdeklődve szakította el tekintetét a telefonja kijelzőjéről. – Van pár kellékem ha érdekel. Kipróbálhatjuk őket. 

– Mi a fene? – nevette el magát de a tekintete inkább lelkesedést tükrözött és perverz gondolatok kavaroghattak a fejében.. – Még nem próbáltad ki őket? 

– Mindig én bilincseltem meg másokat. Most te bilincselhetsz meg engem. – hirtelen leszorított az ágyra és fölém tornyosult. 

– Biztos vagy benne, hogy szükségem van egy nyamvadt bilincsre, hogy lefogjalak? – megfeszítve az izmaimat kerekedtem felé mire egy állatias vigyor terült el az arcán. Bár meg kell hagyni, hogy az érzés, ahogy én nyomom le őt, engem is önteltséggel tölt el. 

– Nem is olyan rossz.. Ha te nyersz talán hagyom, hogy te legyél felül. – ezúttal én voltam az aki fölényesen mosolygott. Lenézően pillantottam rá amin épp csak egy pillanatra lepődött meg, de aztán ha lehet még jobban élvezni kezdte a dolgot. 

– Hm? Miből gondolod, hogy érdekel a segged? Már biztos rongyosra van járatva. – hangosan felnevetett, de elég jól ismertem már ezt a nevetést. Megsértettem és most dühös. A pályán is mindig így nevet mikor egy ellenfelünk mond neki valamit vagy tesz valami sértőt. 

– Én kibaszottul seme vagyok fogtad szépfiú? De mindegy hogy mit akarsz mert erősebb vagyok nálad és ezt a meccset most én nyerem. 

– Kapitány a Kapitány ellen. Akkor játszunk ezt le.

08. - Hiba volt elengednem ugye?