Secret Soldier

Varjú – Itachi A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és.. Mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindig be volt sötétítve, ritkán fogadtam itt bárkit is, aki miatt szükség lett volna a fényre. – Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. Nem mintha valaha is várnia kellett volna engedélyre. – Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott. – Nem aludtam jól. – feleltem bár az én arcomon mindössze a brutális táskák árulkodtak az érzéseimről. Többnyire karikásak voltak a szemeim, de látványos volt mikor keveset aludtam. – Szokatlan, hogy ilyen korán itt vagy. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám. – Lenne pár kérdésem. – az baj. Nagyon nagy baj. – Miről? – a hangom higgadtnak tűnt, pedig belül éreztem, hogy remegek a félelemtől. – Először is, meg kell í...

Varjú – Itachi Rémálma volt.. Deidarának rémálma volt. Óvatosan végigsimítottam az egyik ujjammal az egyik remegő szemöldökét ami miatt még jobban összekuporodott álmában. Azt reméltem, ha megérintem majd kisimulnak a vonásai és ellazul de csak még görcsösebbé vált. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy újra próbálkozzam, ezúttal kiugró arccsontját simítottam végig és a füle mögé tűrtem egy tincset. A keze megremegett a takarón, egy pillanatra erősebben markolta meg az anyagot. Kissé csalódottan húztam el a kezem és felültem az ágyban. A hűvös levegő jóleső borzongással töltött el, a nyitott ablak előtt meglibbent a függöny, felfedve a hold fényét. Felálltam és a szekrényhez lépve kivettem belőle egy melegítő alsót majd belebújtam és az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítő függönyt így a hold fénye bevilágított a szobába. A fény megvilágította az arcát, a vonásai lassan kisimultak és egy nyugodtabb, mélyebb levegővételt vett. Nem kéne, hogy ennyire fájjon amiért a közelségem csak foko...

  n Deidara n Olyan sokáig álltam a zuhany alatt, hogy kifogyott a melegvíz de ez nem akadályozott abban, hogy továbbra is ott álljak, reményeim szerint kopoltyúkat növesszek és elfollyak a lefolyón. Elélveztem az ujjaitól.. Jó, oké semmi gáz. Nagyon egészséges fiatal vagyok, bármitől elsülök ugye? Szóval ez igazából nem is lenne akkora baj, ha nem azt bizonygatnám neki is és magamnak is már jó ideje, hogy heteró vagyok és ha azok az ujjak a farkam kényeztetésével juttattak volna el a csúcsra nem pedig.. Hát bizonyos értelemben belülről ingerelte a prosztatámat, de ez nem változtat a tényen, hogy attól sültem el, hogy megujjaztak. – NE MÁÁÁR! – csaptam az arcomra idegesen és leguggoltam a földre ami jól is esett meg nem is, ugyanis a hidegvíz miatt kezdtem fázni, szóval jól esett összegömbölyödve egy kis melegséget gyűjteni (bár ki is szállhattam volna a víz alól de ugyan kérlek, én innen addig sehova nem megyek amíg le nem mostam magamról minden szégyent), ami miatt kicsit...

040 – Deidara Konannek sok kérdése volt de mindet úgy tette fel, mintha nem számítana mit válaszolok, mégis éreztette, hogy ennek ellenére, nem ajánlott kitérni előle, vagy hazudni rá. Olykor megérintette az ajka alatti piercinget de más jelét nem mutatta annak, hogy emberi érzései vannak és nem csak egy robot. Összerándult a gyomrom, mikor Ő és Hidan beléptek a nappaliba. Nem fordultam oda, de felismertem a lépteiket. – Most épp melyik? – kérdezte az albínó, szórakozottnak tűnt a hangja de kisebb bosszúság is áradt belőle. – 040. – felelte Konan. – Nem emlékszik sokra az elrablása körülményeiről. – Az elrablásáról? – úgy ejtette ki a szót, mintha csodálkozna rajta. – Igen, így fogalmazott. – rosszat mondtam volna? Mégis hogy máshogy hivatkozhatnék arra mikor valaki elkap egy gyereket és begyömöszöl egy csomagtartóba? – De mint mondtam nem sokra emlékszik belőle, az előtte lévő időszakról pedig semmit nem mondott el. A lakásban ahol megszállt semmilyen személyes holmit nem tárolt, néhá...