Secret Soldier

Varjú – Itachi A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindegyikben sötétített üveg volt. Az elődömnek durva migrénes fejfájásai voltak, de mikor átvettem tőle a vezetést, ezt a részét az irodának egyáltalán nem változtattam meg. Részben azért, mert olykor nekem is nagyon fájt a fejem, másrészről pedig azért, mert illett a gyászos hangulatomhoz. – Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. – Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom, amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott. – Nem aludtam jól. – feleltem bár ez az elmúlt éveim bármelyik napjáról elmondható volt. Olyan régóta karikásak a szemeim, hogy már nem is emlékszem, milyen volt az arcom nélkülük. – Szokatlan, hogy ilyen korán meglátogatsz. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám. – Lenne pár kérd...

Varjú – Itachi Rémálma volt. Deidarának rémálma volt. Óvatosan végigsimítottam az egyik ujjammal az egyik remegő szemöldökét, ami miatt még jobban összekuporodott. Azt reméltem, ha megérintem majd kisimulnak a vonásai és ellazul de csak még görcsösebbé vált. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy újra próbálkozzam, ezúttal kiugró arccsontját simítottam végig és a füle mögé tűrtem egy tincset. A keze megremegett a takarón, egy pillanatra erősebben markolta meg az anyagot. Kissé csalódottan húztam el a kezem és felültem az ágyban. A hűvös levegő jóleső borzongással töltött el, a nyitott ablak előtt meglibbent a függöny, felfedve egy pillanatra a hold fényét. Felálltam és a szekrényhez lépve kivettem belőle egy melegítő alsót majd belebújtam és az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítő függönyt így a hold bevilágított a szobába. A fény megvilágította az arcát, a vonásai lassan kisimultak és egy nyugodtabb, mélyebb levegővételt vett. Egy kém, aki fél a sötétben. Érdekes srác. Felidéztem az e...

  n Deidara n Olyan sokáig álltam a zuhany alatt, hogy kifogyott a melegvíz de ez nem akadályozott abban, hogy továbbra is ott álljak, reményeim szerint kopoltyúkat növesszek és elfollyak a lefolyón. Elélveztem az ujjaitól.. Jó, oké semmi gáz. Nagyon egészséges fiatal vagyok, bármitől elsülök ugye? Szóval ez igazából nem is lenne akkora baj, ha nem azt bizonygatnám neki is és magamnak is már jó ideje, hogy heteró vagyok és ha azok az ujjak a farkam kényeztetésével juttattak volna el a csúcsra nem pedig.. Hát bizonyos értelemben belülről ingerelte a prosztatámat, de ez nem változtat a tényen, hogy attól sültem el, hogy megujjaztak. – NE MÁÁÁR! – csaptam az arcomra idegesen és leguggoltam a földre ami jól is esett meg nem is, ugyanis a hidegvíz miatt kezdtem fázni, szóval jól esett összegömbölyödve egy kis melegséget gyűjteni (bár ki is szállhattam volna a víz alól de ugyan kérlek, én innen addig sehova nem megyek amíg le nem mostam magamról minden szégyent), ami miatt kicsit...

040 – Deidara Konannek sok kérdése volt, de mindet úgy tette fel, mintha nem számítana mit válaszolok, mégis éreztette, hogy ennek ellenére, nem ajánlott kitérni előle, vagy hazudni rá. Olykor megérintette az ajka alatti piercinget, de más jelét nem mutatta annak, hogy emberi érzései vannak és nem csak egy robot. Összerándult a gyomrom, mikor Ő és Hidan beléptek a hálószobába. Nem fordultam oda, de felismertem a lépteiket. – Most épp melyik? – Hidan szórakozottan tette fel a kérdést. Látszólag ő volt az egyetlen, akinek vannak pozitív érzései felém. Nem mertem a Varjúra nézni. Tegnap enyhe roham tört rám mikor faggatni kezdett, beigazolódtak Aya-san, vagyis a 027-es intelmei a Varjú tekintetét illetően. „Csak eszközök vagyunk számára.” Miért hittem egy pillanatig is, hogy ez nem igaz? Csak magát védi és a szervezetet, ezért kellett a szeretős szerepjáték, csak ezért vagyok még életben. – Nem emlékszik sokra az elrablása körülményeiről. – Az elrablásáról ? – Hidan úgy ejtette ki a szót,...