Secret Soldier

Az első karácsonyi emlékem, az erős szégyenérzettel párosult. A szobám rejtekében feszült csendben hallgattam a szüleim kiabálását arról, hogy mégis melyikük hibája az, amiért az akkor még igencsak kislánykori énem azt játszotta a karácsonyra kapott barbie babámmal, hogy a fagyöngy alatt megcsókolja a szerelmét, aki szintén egy barbie volt, tehát lány. A nővérem eközben lesajnálóan bámult rám, engem hibáztatva mindenért, pedig én csak játszottam. Legalábbis akkor még nem volt ennek semmi jelentősége. Volt persze Ken babám, de ugyan melyik kislány akarna fiúkkal csókolózni? A fiúk akkori tudomásom szerint, büdösek, koszosak, gonoszak és nagyon hülyék voltak. Ez az álláspontom azóta persze megváltozott, mert rájöttem, hogy az emberek nemtől függetlenül tudnak igénytelenek, szemetek és ostobák lenni. – Min gondolkozol? – ölelt át a barátnőm hátulról és megtámasztva az állát a vállamon az üres vázlatfüzetemre esett a pillantása amit már percek óta csak bámultam és képzeletben ráfestettem a...

Varjú – Itachi Szorító kötést tettem a combjára, rögtön azután, hogy kihúztam belőle a kést. Már épp érte nyúltam, hogy felemeljem, de elcsapta a kezem. – Hagyd ezt abba! – szóltam rá szomorúan. – Mi a fene volt ez? – kérdezte és látszólag cseppet sem zavarta, hogy kik állhatnak az ajtó előtt. A könnyes szemeibe nézve azonban meg tudtam érteni a helyzetet. A szerepe ezt kívánja meg tőle, és nyilvánvalóan fájdalmai is vannak. Mit tennék, ha valóban a szeretőm lenne? Újra megcsókoltam, száraz ajkai az enyémeknek feszültek, de nem húzódott el. Összedöntöttem a homlokunkat és egy pillanatra lehunytam a szemem. – Bízz bennem. Tudom, hogy most fáj, de el fogom magyarázni, csak hagy vigyelek vissza Kakuzuhoz. – kértem és mikor kinyitottam a szemem láttam rajta, hogy nehezére esik megbíznia bennem, de bólintott így azonnal felkaptam. Az ajtó előtt Obito és Madara állt, előbbi karba tett kezekkel méregetett, utóbbi elmosolyodott. – Tudod, hogy ezzel még nincs vége, ugye? – persze, hogy tudom. E...

040 – Deidara Levegő után kaptam a hirtelen belém hasító fájdalomtól. A sötétbőrű, maszkos férfi egy fogóval a kezében gondterhelten felsóhajtott. A szemei szinte átdöftek mikor ösztönösen el akartam húzódni tőle. – Ne rinyálj már, basszus! – morogta és megragadva a csuklómat maga felé fordította a vállamat. Az öklömbe haraptam miközben a gennyes, gyulladt húsba belesiklott a hideg fém fogó és kisebb matatásba kezdett bennem. Az egész vállam elzsibbadt, hányinger tört rám és forgott velem a homályos szoba. Lehunytam a szemem, ami miatt a gyomrom úgy döntött kilöki a gyomorsavam, így az csak egyszerűen feljött és végig folyva az államon az ölembe csöpögött. Görcsösen rázott a hányás, csak tompán hallottam a szitokszavakat, amik… ~ Nagyon nehezek a szemhéjaim. Az egész testem zsibog és lüktet. – Adj be neki valamit, amitől felébred! – ez Ő. Ezer közül is felismerném ezt a nyugodt, de határozott hangot. – Szörnyű állapotban van. – mormogta egy mély hang. Ő volt az, aki szitkozódott nemrég...

040 – Deidara Hiába terjedt el a füst, még mindig a székhez voltam kötözve, nem tudtam volna szabadulni és nem is próbálkoztam. Egy részem talán reménykedett benne, hogy megmenekülök, de egy másik részem azt remélte, hogy eltalál egy golyó a kisebb összetűzés során. – Lábra tudsz állni? – kérdezte egy határozott hang, de mikor odafordultam egy fakó alak állt mellettem, szinte teljesen beleveszett a füstbe a fehér bőrével, a fehér hajával és a fehér ruháival. – Válaszolj! – dörrent rám én pedig nemlegesen megingattam a fejem. Dühösen ciccegett és feszülten pillantott egy vörös színfoltra, nem messze tőlünk. Nagato haja. A füst miatt ő és Tenten kénytelenek voltak szóban kommunikálni egymással, bár ezek a szavak sem voltak mindig egyértelműek. A fakó bőrű férfi eltűnt, és nem sokkal később egy nagy darab fickó bukkant fel mellettem. Elvágta a köteleimet és megtámogatott oldalról, húsos ujjai az oldalamba mélyedtek. – Kijuttatunk, ne aggódj. – miért teszik ezt? Semmi értelme. Úgy kellett ...

  040 – Deidara Minden olyan zavaros és tompa. Húz a fejem, elgémberedtem, ég a testem, meg akarok halni. Bármit megtennék csak legyen végre vége… Nem! Nem tehetek meg bármit csak azért, hogy nekem jobb legyen! Hirtelen ötlettől vezérelve a nyelvemre harapok, de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy akkora erőt kifejtsek, hogy a saját vesztemet okozhassam. Kudarcot vallottam újra és újra hiába sikít az elmém a megnyugvásért, egyszerűen képtelen vagyok szembe nézni a halállal. Bár lenne elég erőm… Erőm, hogy elfussak, hogy harcoljak, hogy őszinte legyek, hogy elé állhassak és beolvashassak neki. Ugyan, hisz a szemébe sem merek nézni. Erősen szúrós szag tolult az orromba, halványan érzek valami nedveset csupasz talpam alatt, a zúgás szinte teljesen elnyomta a kiloccsanó víz hangját, de ha egy érzékszerved érzékeli, a másik kipótolja a hiányt. Úgy hallottam a víz ömlését, hogy valójában csak éreztem a lábam alatt. Égette a szemem a fény, ahogy nagy nehezen felpillantottam, hogy pontosabb rálá...