Kelepce 1. rész

 Minden olyan zavaros és tompa.. Húz a fejem, elgémberedtem, ég a testem, meg akarok halni.. Bármit megtennék csak legyen végre vége.. Nem! Nem tehetek meg bármit csak azért, hogy nekem jobb legyen.

 Erősen a nyelvemre harapok de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy nagyobb erőt kifejtsek, hogy a saját vesztemet okozhassam. Kudarcot vallottam újra és újra hiába sikít az elmém a megnyugvásért, egyszerűen képtelen vagyok szembe nézni a halállal. Bár lenne elég erőm..

 Erőm, hogy elfussak, hogy harcoljak, hogy őszinte legyek, hogy elé állhassak és beolvashassak neki.. Ugyan, hisz a szemébe sem merek nézni..

 Erősen szúrós szag tolult az orromba, halványan érzek valami nedveset csupasz talpam alatt, a zúgás szinte teljesen elnyomta a kiloccsanó víz hangját, de ha egy érzékszerved érzékeli, a másik kipótolja a hiányt. Úgy hallottam a víz ömlését, hogy valójában csak éreztem a lábam alatt.. Égette a szemem a fény ahogy nagy nehezen felpillantottam, hogy pontosabb rálátásom lehessen, mi is történik körülöttem.

 A vörös hajú srác, Nagato, egy gázmaszkban állt nem messze tőlem. A kezén rikító színű gumikesztyű, a lábainál egy vödör amit most borított ki.. Zavartan pislogok rá és nagyot nyelve próbálom visszatartani a lélegzetem, már amennyire lehet. A talpam.. Éget. Megpróbálom megemelni a lábaimat, de a szék lábához kötözték őket így alig mozdul egy-két centit fentebb de már ez is több a semminél.

– Nem fogsz bele halni, de nagyon fogsz szenvedni. – a maszk miatt tompán hallatszik, szinte nem is értem a fülemben zubogó véremtől. Nagato közelebb lépett hozzám és kesztyűs kezével a szemem felé közelített, aztán mikor már alig egy mozdulat választotta el tőlem, megállt. – Kíváncsi vagy mi fog történni, ha a szemedbe is kerül belőle? – ahogy az ujjaira meredek látom a rajta lévő vízszerűnek látszó folyadékot. Egyáltalán mi a fene ez? A talpam viszket és ég, úgy érzem mintha ezer tű szúrkálna, a bőröm pedig ráfeszülne a csontjaimra ami alól a hús lassan kirohadt. Ordítanék, de mi értelme volna?

 A gumikesztyűbe bujtatott nedves ujjak hirtelen hozzák be a távot ami miatt égő szemeim szinte bele akarnak pattanni a koponyámba, ha lenne számára elég hely. Elfordítom a fejem de egy erős kéz markol a hajamba míg a másik kéz a szemembe dörzsöli a folyadékot.

 Hirtelen belefordítom a fejem és erősen megharapom a kezét, hallom ahogy hirtelen levegő után kap a maszkjában aztán egészen egy pillanatig csak bámulunk egymásra. Én erősebben szorítom az állkapcsom a kezére, nem foglalkozva a torkomat maró érzéssel. Talán ha szájon át jut a szervezetembe elég hatásos lehet ahhoz, hogy véget érjen ez a szenvedés. Vagy ha más nem, hátha megbosszulja ezt a védekező támadást és valamilyen módon mégis csak megöl.

– Tudod.. a fogaid nélkül is érteni fogom a szavaidat. – még erősebben harapom, mondjon bármit nem eresztem ha már elkaptam. Egy kéz kapja el a homlokom, érzem a halántékomba mélyedő körmöket és csakhamar megérzem az édes parfüm illatát. Lassan ellazul az állkapcsom, erőt vesz rajtam a bénultság. A talpam hangosan csattan az ijesztően ismeretlen folyadékban.

 

– Nem tud semmit. – úgy üt át az ismerős hang a sötétségen mintha nem is létezett volna az a feneketlen semmiség. Az előbb még Nagato gumikesztyűjébe mélyedtek a fogaim, sajgott mindenem, most meg kipihenten hallgatom az ezúttal tisztán és érthetően kiejtett szavait. Nincs rajta gázmaszk.. Ahogy ez átfut az agyamon egyre több minden jut eszembe. Felváltva fárasztanak ki a végtelenségig majd altatnak el, ezzel frissítve fel egy kicsit. Többféle reakciót produkáltam eddig amiből arra következtetek, hogy különböző módszerekkel kényszerítettek ébrenlétre és mély alvásra. Bár most tisztán hallom őket mégsem tudom megmozdítani az ujjaimat sem, nemhogy megemelni a fejemet. Alig kapok levegőt.. A szemhéjaim olyan nehéznek tűnnek mintha mázsás súlyok nehezednének rájuk. Égnek a talpaim, a csuklóim, mindenem..

– Szerintem egy Egér. – milyen utálatos szó, milyen egyszerű és ártalmatlannak tűnő név egy szervezetnek ami a világuralomra akar törni. Micsoda klisé.

– Az Egerek nem ilyen balfácánok. – persze hogy nem, hisz a fácán és az egér két különböző faj.

– Mi mással magyarázod, hogy ennyire fogalma sincs semmiről? – Nagato tárgyilagosan kérdez, valóban választ szeretne hallani Tententől de a lány csak felsóhajt.

– Mióta az Egerek kémei a saját szervezetükre ilyen vakok lettek, mások is elkezdtek ilyen kémeket foglalkoztatni.

– Foglalkoztatni. – ismétli mintha ez lenne a kulcs és valóban.. Épp ez a kulcs. Engem nem foglalkoztatnak, sakkban tartanak, köteleznek, kiképeztek olyan birkává aki azt sem tudja melege van-e vagy fázik, amíg parancsot nem kap az egyikre. – Az ő kémeik mások. Mintha agymosottak lennének mint ő is.

– Ahhoz nem ártana egy agy. – a hangsúlyt incselkedve viszi fel a végén, hallatszik hogy mosolyra áll a szája.

– Tsunade-sama engedélyt adott rá, hogy ha nem válaszol semmire, komolyabb módszerekhez folyamodjunk. – Tenten felsóhajtott, valószínűleg nem esett jól neki, hogy figyelmenkívül hagyták a borzalmas viccét.

– És mihez akarsz kezdeni vele? – érdeklődve várjuk Nagato válaszát de hosszúra nyúlik a csend. Gondolkozik én pedig bár fülelek mégis elgondolkodom azon, hogy aki beadott nekem valamit amitől így kidőltem, az csakis Tsunade lehetett, a Csigahercegnő. Az ő illatát éreztem, és neki vannak műkörmei, nem Tentennek. Tehát itt járt és engedélyt adott arra, hogy azt tegyenek amit csak akarnak. Más gyerekekre tojást bíznak, hogy vigyázzanak rá, erre a kettőre meg egy húsvér embert, hogy törjék össze ahogy csak akarják.

A gépek zúgása fájóan felerősödik, belesajdulnak a dobhártyáim és összerezzenek az izmaim.

– Nincs hová menned! – összerezzenek. Tudom, hogy nekem szólt.

– Nagato.. – felemeltem a fejem így Tenten elhallgatott.

– Nincs hová menned. – ismételte a szemimbe nézve. Egy idei visszanéztem rá, de aztán újra erőt vett rajtam a bénultság. Visszaejtettem a fejem és laposakat pislogtam.

A Varjú.. Látom magam előtt a hátát ahogy elhalad előttem, mindenki fél tőle, én is rettegek. Ha láthatatlan vagyok a számára és csak a kért információkat kapja meg tőlem, akkor minden rendben van, de ha hátrapillant.. Ha hibázok.. Végem van.

– Ez nem fog beválni. – csak tompán hallom Tentent amikor a gépek újra felzúgnak. Nagato elém lépett és lehajolt hozzám.

– Hiába vagy hűséges.. Már egy hete itt vagy és még senki nem mentett ki, nem is próbálkoztak. Ennyit jelentesz nekik. Ennyit ér az áldozatod. – azt hiszem rosszul kéne éreznem magam de nem igazán értem a szavait. Milyen áldozatról beszél? Miért próbálnának megmenteni? – Nem azért nem mondod el az igazi neved, mert félsz, hogy találunk rólad valamit.. Nem is emlékszel az igazi nevedre, csak egy szám vagy nem igaz? – a nulla negyvenes. Iwatoshi Deidara. Tudom a nevem és a számomat is. A lelkemre próbál beszélni? Ez meglepően új.

Nagato felemelte a fejem és a szemöldökét ráncolva méregetett.

– Rossz kérdéseket tettem fel. – a szemeim égtek de nem hiszem, hogy a fáradtság lenne az oka, meglepően élénknek érzem a gondolataimat, ellenben a testem.. – Ki vagy te? – ez lenne a jó kérdés? Tudom ki vagyok. Iwatoshi Deidara, a Varjú kiskatonája, a 040-es kém. – Ha nem vagy kém akkor mi marad? – okosabb vagyok annál, mint hogy ezen gondolkodjak. Hamarosan meghalok, szóval ha nem kém vagyok, hulla leszek. – Amint elengedlek visszaszaladsz a gazdádhoz, hűségesen pitizel majd a jutifalatért amiért tartottad a szádat de nem fogja érdekelni, nem fog neked hinni. Túl nagy a tét ebben a háborúban ahhoz, hogy egy botlás után megkockáztassa a lebukást. – nem mennék vissza. Tudom, hogy követnének. Nem akarom, hogy elengedjenek, mert nem tudnám megölni magam. De azt sem akarom, hogy megöljenek. – Ki szeretnél lenni? – ez már nem azon múlik ki szeretnék lenni. Sosem volt választásom.

Nem igaz.. Régen volt.. Mikor még a családommal voltam, mielőtt elraboltak volna.. Mielőtt kiképeztek volna kémnek. Mielőtt átmosták az agyam.

A fegyver kattanására összeszorult a gyomrom és meglepetten pislogtam Nagatora, aki egyik kezével még mindig az államat tartotta a másikkal egy pisztolyt szegezett rám. Egy kézzel nem fogja tudni elsütni, el kell majd engednie a fejemet.

– Ha válaszolsz gyorsan végzek. – éreztem ahogy izgatottan dobban a szívem. Félek de ez a legjobb lehetőségem. Meghúzza a ravaszt és vége. – Kinek dolgozol? – ennyi elég lenne? Ha ezt elmondom, a Varjú dühös lesz. De én addigra már halott leszek. Végülis csak a félelem miatt vagyok hűséges. Kicserepesedett ajkaim szólásra nyílnak, ösztönösen kezdik megformálni a szót, a hangom rekedten tör fel belőlem, szakadozottan mintha egy magnón épp beállítanák az adást. Nagato ajkai torz mosolyra húzódnak. – Mit tudsz róla? – semmit, őszintén semmit. A mosolya lefagyott az arcáról és csalódottan engedte el a fejem. – Megígértem. – sóhajtja végül. Meg fogja húzni a ravaszt. Meg fogok halni.

A dörrenést hallom először aztán a vért látom. Nem érzek semmilyen új fájdalmat, talán az majd később jelentkezik. Tompán hallok, bedugult a fülem. Elvétette volna a fejemet ilyen közelről?

A szemöldököm lassan megemelkedik mikor Nagato újabb lövéseket ad le. Mi történik? Nem is engem lő? Felemeltem a fejem és akkor látom, hogy ő vérzik. A csuklójából ömlik a vér, ösztönösen nyomást helyezett rá és elhúzódott a lehetséges támadási ponttól.

Mi folyik itt? A véren kívül persze..

– Nagato! – kiálltja Tenten aki már harcra készen kapta elő a késeit, parancsra vár, eszmélek rá. Nagato kézjelet mutat felé Tenten pedig bólint. De újabb lövés dördül ezúttal máshonnan és mielőtt a szellőzőbe repítenének pár újabb golyót, az egyik cső elpattan és füst ömlik ránk. Szúrós szaga van ennek is ahogy itt szinte mindennek. A szívem olyan heves ver, mintha az hogy megmentenek ijesztőbb lenne, mint az hogy alig egy pillanattal ezelőtt meg akartak ölni.

Szembe kell néznem Vele, mert hibáztam. Először akkor mikor elkaptak, másodszor pedig akkor mikor elmondtam, hogy a Varjúnak dolgozok.

Szinte látom magam előtt, ahogy felém fordul.. Ahogy a szemei amik eddig átsiklottak felettem, most megállapodnak rajtam..

2. rész - Azt jelenti, bajban vagy