Kutyakölyök 3. rész

 – Nem baj ha belemész. – mondta Carla hirtelen. Levi kérdőn fordult felé.
 – Mibe? – őszintén nem értette hogy a karácsonyi tervek melyik része volt olyasmi amibe Levinak bele kellett volna mennie, vagy legalábbis Carlat nem zavarta ha belemegy.
 – Eren huszonöt éves Levi. – azonnal megértette mire vonatkozott az előbbi mondat és dühösen ledobta a szivacsot a mosogatóba és elzárta a vizet.
 – Én meg negyvenöt. – felelte miközben megtörölte a kezét és a konyhapultnak támasztotta a derekát. Carla egy kedves mosollyal nézett rá.
 – Azt hittük kinövi, de nem így lett. – kezdte és látszott rajta, hogy beletörődött a helyzetbe amibe Levi még koránt sem. Az utóbbi években mesterien megtanulta kerülni a témát és a gondolatot, hogy Eren még mindig próbálkozik. – Eren már felnőtt. Tudja mit szeretne.
 – Ez olyan mintha győzködnél, pedig tudod hogy én nem szeretném azt amit ő. – nem akarta kimondani hogy ez mit is jelent. Házasság, szex..
 – Láttam milyen ideiglenes randipartnereid voltak az elmúlt években. Magasak, nemtől függetlenül.
 – Azok a magas randipartnerek nem olyanok mint Eren.
 – Eren is magas. – incselkedett Carla de Levinak nem volt kedve a viccelődéshez.
 – Igen, most magas, de régen nem volt az. A randipartnereim nem húsz évvel fiatalabbak nálam, és egyiküknek sem fújtam ki az orrát, mondtam nekik esti mesét, sütöttem nekik dínós fasírtot és hordtam a nyakamban hazafelé sétálva az oviból. – erre Carla szomorúan elmosolyodott.
 – Tudom Levi.
 – Akkor zárjuk le a témát. – de Carla még nem akarta lezárni és ez egyre jobban felbosszantotta Levit.
 – Eren minden karácsonyra azt kérte hogy fogadjam el ezt.. Nem maga miatt, hanem azért hogy ne érezd úgy, hogy megvetnélek miatta.
 – Carla..! – kezdte Levi de Carla felállt az asztaltól és a szavába vágva folytatta.
 – Tudom hogy őrültség! De Levi te sosem kezelted őt a fiadként, sosem tettél vele semmi olyasmit ami miatt pedofilnak bélyegezhetnének téged az emberek, és őket amúgy meg elküldjük a fenébe mert nem érdekel a véleményük. – csakhogy Levi volt az akinek nem tetszett a dolog. – Eren újra és újra beléd szeretett.. Minden szeretetét neked adta. A tiszta, ártatlan, gyermeki szeretet. A tinédzserkori első szerelmet. A felnőtt szerelmet.. Én a kezdetektől láttam azt amit te látni sem akartál, mert az anyja vagyok és akármilyen hallgatag tud lenni néha, sosem rejtegette előttem az érzéseit. – Levi csendben hallgatta mire Carla elmosolyodott. – Csak szeretném ha tudnád, hogy bárhogy is döntesz, akkor is szeretlek és nem foglak elítélni semmiért. – Levi fejében visszhangot vert, hogy ő vajon megtudná-e állni, hogy elítélje saját magát ha elgyengül és enged Erennek. Mert nem tagadhatta hogy mióta Eren betöltötte a huszonhármat, elkezdett igencsak férfiassá válni és ez nagyon kikészítette Levit.
 – Nekem ő akkor is gyerek lesz mikor ő ötven én meg hetven leszek. – felelte végül. Carla szelíden mosolygott rá.
 – Tudom, nekem is. De Levi én az anyja vagyok, Eren pedig már ovis kora óta próbálja elérni, hogy felnőttként tekints rá. Egyszer sütöttél neki dínós fasírtot, egyetlen egyszer és mikor rájött hogy ez mennyire gyerekes, soha többé nem akart olyat enni. Pedig én felnőttként is szeretem. – nevetett fel amin Levi elmosolyodott, mire Carla egy győztes lelkesedésével rámutatott. – Elmosolyodtál! – Levi csak a fejét ingatta de nem komorodott el újra így Carla folytatta. – Évekig került téged és mikor hazajött a kollégiumból vagy a vadkempingből mindig azt leste kivel randizol éppen. Féltékeny volt és birtokló. Fogalmam sincs, hogy ezt kitől örökölte. – Levi erre inkább nem mondott semmit. Matcha felemelte a fejét a kiságyából és megemelte az egyik fülét. Levi rápillantott és várta, hogy reagál. Már messziről meghallotta az ismerős lépteket és három ember volt akit szeretett annyira, hogy csóválni kezdje a farkát. Mivel Carla és Levi jelen volt, így a farok csóva csakis Erennek szólhat. Reménykedett, hogy visszateszi a fejét és csak egy szomszéd ért haza éppen, de ekkor a kis kutya farka erős ütemet kezdett dobolni és izgatottan felpattanva az ajtóhoz igyekezett.
 – Akkor ez Eren lesz. – mosolyodott el Carla. – Köszönöm a teát. – indult el de még az ajtóból visszakiáltott. – Szívesen látunk vacsorára! – választ sem várva lépett ki az ajtón, igyekezve nem kiengedni Matchat. Levi megdörzsölte a halántékát és gondterhelten felsóhajtott.
Nem megy át vacsorára.. Nehéz szívvel de a költözés mellett döntött. Az elmúlt tíz évben sorra bukkantak fel a zavaró tényezők és a figyelemelterelések így Levi mindig csak a nézelődésig jutott lakásügyben. Úgy egy hónapja azonban remek lehetőség pottyant az ölébe, szinte szó szerint. Erwin egyik ismerőse másik városba költözött és így kiadóvá vált a lakása. Jó környék és baráti ár Erwinnek hála.. Nem sok ideje volt gondolkodni ezért végül felhívta Erwint és megkérte, hogy mutassa be ennek a barátjának. A házat még nem hirdették meg, így ő volt az első aki láthatta. Japánban az embereknek előbb volt saját kocsijuk mint saját otthonuk.. A többség albérletben lakott, ráadásul kis lakásokban, panelben és jóindulattal is átlagos környéken. Épp ezért ahogy Levi szétnézett abban a takaros kis lakásban.. Végül aláírták a papírokat. Ma éjjel már ott fog aludni. És mikor Eren visszautazik az egyetemre, Levi visszajön és összecsomagol. Carlanak ezúttal nem szólt előre, nem akarta hogy elkotyogja Eren előtt.. Majd elbúcsúzik később..
Még elmosogatott és rendet tett maga után, majd felvette a kabátját és a már előre összepakolt utazótáskáját amibe mindent beletett amire szüksége lesz a következő két hétben. Matcha már farok csóválva várta hogy Levi leakassza a fogasról a pórázt, sétában reménykedve. Levi lehajolt hozzá és megsimogatta a kiskutya fejét. Bár már elég idősnek számított, a szeme csillogása és a lelkesedése még mindig olyan volt mint kölyök korában.
 – Az új otthonunkba megyünk Matcha. – mondta halkan. Matcha valószínűleg tudta, hogy a barátja szomorú mert a térdére hajtotta a fejét, ezzel vigasztalva őt. Levi egy pillanatra engedett a kísértésnek és lehuppant a földre, hogy Matcha az ölébe mászhasson és csendes együttérzéssel támogassa őt. Helyesen döntött.. Ha máshogy alakult volna, talán eltudott volna tekinteni a korkülönbség felett.. De számára Eren csak az a makacs kis kutya kölyök marad.. Aki követte őt mindenhová és kisautókkal játszott a tea bolt padlóján, miközben gyerekdalokat énekelt.
Mennyivel könnyebb lett volna, ha Eren nem kezd el így érezni Levi iránt. Akkor most náluk várta volna őt haza és hallgatta volna a beszámolóját az egyetemről.
Feltápászkodott a földről és bár nem volt koszos, mégis leporolta a nadrágját. Matcha türelmesen leült és várta mit tesz Levi, bár a tekintete olykor a pórázra rebbent de mindig csak egy-egy pillanatra.
Levi elmosolyodott és már épp le akasztotta volna a pórázt mikor megszólalt a csengő majd azonnal nyílt is az ajtó. Levi sietve lépett el az útból és mikor hátraperdült Erennel találta szembe magát. Eren zöld szemei mosolyogtak mikor találkozott a tekintetük és látszott rajta, hogy örül a hirtelen jött közelségnek, Levit azonban enyhén feszélyezte a dolog. Matcha vidáman körbe ugrálta Erent, el is feledkezve a sétáról. Eren lehajolt hozzá és így hogy a tekintetét elszakította Levitól, egy pillanat alatt felmérte a terepet.
 – Menni készültél? – kérdezte látszólag higgadtan ahogy a Levi lábánál lévő utazótáskára pillantott. Egyik kezével Matcha oldalát simogatta, a másikban egy laminált lapot tartott és egy kisebb ajándékot. Levi idén nem készült ajándékkal. Eren felegyenesedett. – Van rám pár perced? – a hangja sokkal mélyebb volt mint régen. Levit kirázta tőle a hideg.
 – Idén nem készültem. – ismerte el. – Carlával megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk. Neked nem szólt? – Eren féloldalasan elmosolyodott.
 – Mondott valamit róla. – Levit kissé bosszantotta, hogy Eren nem figyelt az anyja szavára, de nem fedte meg miatta. Felesleges feszültséget szülne amit szeretett volna elkerülni. Erennel beszélni az utóbbi években olyan volt mint egy magas épület szélén sétálni. Veszélyes volt, idegtépő, fusztráló.. – Bentebb megyünk? – kérdezte Eren a konyha felé biccentve. Levi levette a kabátját és a bakancsát majd visszament a konyhába. Eren a nyomában volt akárcsak Matcha. Csak épp Eren már nem volt olyan kellemes társaság mint Matcha.
 – Egy teát? – kérdezte miközben felkapcsolta a lámpát. Eren kihúzta az egyik széket és leült rá.
 – Köszönöm, elfogadom. – kimért volt de Levi már tudta milyen profin rejtegeti az érzéseit. Pillanatokon belül tudott váltani az elveszett kisfiú és támadni készülő ragadozó között. Eren nem az a fajta volt akit félteni kellett volna. Levi inkább azokat féltette akik Eren közelében voltak. Most például saját magát. Miközben elkészítette a teát, Eren csendben figyelte a mozdulatait. Levi tisztában volt ezzel, elvégre a szeme sarkából és a visszaverődő felületeken keresztül ő is figyelte Erent. Nem félt tőle, viszont tartott a veszélytől amit jelentett. – Új hódolód van?
 – Nem tartozik rád. – felelte és ahogy arra számított, Eren tenyere hangosan csattant az asztalon. Matcha ilyenkor mindig összezavarodott és feszülten figyelte a következményeket. Levi tudta, hogy Matcha azt fogja hibásnak találni aki először üti meg a másikat és nem akarta hogy a kis barátja őt hibáztassa. Eren megmentette őt és mindig szeretettel fordult hozzá, sétálni vitte és rágcsákat hozott neki. Levi viszont mindennap vele volt, mindennap etette, sétálni vitte és Matcha mégis mindkettőjüket a gazdájának tekintette. Levi néha úgy érezte, hogy Matcha Erent szereti jobban, de tudja hogy Levi otthonában él, ezért hozzá is hűséges..
 – Hozzá készültél? – a számonkérő kérdést vészjósló fenyegetés színezte. Levi farkasszemet nézett vele miközben megfontoltan válaszolt.
 – Nem tartozom neked elszámolással. – Eren szemöldöke megrezdült és végre kezdett elbizonytalanodni.
 – Valóban nem. – felelte végül és leeresztette a vállait. – Csak érdekelt.
 – Ezért csapkodod az asztalt?
 – Dühít hogy ennyire kizársz.
– Dühít hogy ennyire nem értesz a szóból. – erre Eren lehorgasztotta a fejét és intett Matchának aki felugrott az ölébe. Eren megsimogatta a kiskutya fülét majd mikor újra felnézett már úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna.
– Hoztam neked valamit. – azzal felé tolta az ajándékot az asztalon. A laminált lap azonban még Eren előtt volt.
– Nem szükséges.
– Már megvettem és szeretném ha kibontanád. Kérlek fogadd el. – mosolygott Levira mire ő vonakodva elvette a kis csomagot és óvatosan elkezdte kibontani. Látta ahogy Eren szinte hangtalanul leteszi a földre Matchát és feláll így felemelte a fejét mielőtt befejezte volna a csomagolás leszedését. Eren a nyakára simította a kezét és zavartan felnevetett amiért lebukott, hogy már megint közelebb akart settenkedni Levihoz. Viszont nem ült vissza hanem a fejével intett, hogy csomagolja ki végre. Levi vakon tépte le a csomagolást miközben Erenen tartotta a szemét azonban mikor az ujjai sima porcelánt tapintottak mégis lepillantott. Egy tea csésze. Rajta Eren kézírásával a Levi név szerepelt. – Tudom hogy van már elég csészéd, de ez egyedi. – Eren ekkor felé nyújtotta a lapot is. Levi kíváncsian átvette tőle és mikor megfordította összeszorult a torka. Az a szerződés volt amit Eren hatévesen íratott vele alá. Nem az aminek az elődje hullámosvonalakból állt, hanem az amelyiknek a szövege azt írta, hogy mikor Eren betölti a huszonötöt, Levi hozzá megy.
Eren mikor hatévesen megtudta, hogy az esküvőkön papírt is írnak és bár ő nem tudott írni, egy lapra sok hullámosvonalat rajzolt és aláíratta Levial. Később Levi megtudta, hogy valamiféle házasággal kapcsolatos ígéretet írt alá, ami miatt újra el kellett beszélgetniük Erennel. De végül a makacs kisfiú győzött és Carla írt egy papírt, amiben Levi megígéri, hogy ha Eren betölti a huszonötöt, akkor hozzámegy.
Levi és Carla úgy gondolta, Eren ezzel majd megnyugszik és mire betölti az említett kort, már rég elfelejti milyen lehetetlenül üldözte Levit a gyermeki szerelmével, aminek a legfontosabb eleme az volt, hogy Levi mindig vele legyen és csináljon neki palacsintát meg teát.
Most mégis itt állt, a szerződéssel a kezében amit Eren valamikor belamináltatott.. Hivatalos pecsét volt rajta. Valaki jóváhagyta..
 – Ez csak egy kölyök játéka volt.
 – Az ügyvédem szerint helytálló. Anyával szépen megfogalmaztátok annak idején. Én később írtam alá mikor már betöltöttem a huszadikat. – Eren a Levi mögötti konyhapultra simította a tenyereit és mosolyogva Levihoz hajolt. – Ha nem teljesíted amit ígértél, az hosszú perhez vezet.. Nincs annyi pénzed, hogy ezt kifizesd. – Levi Eren szemébe nézett.
 – Ez csak egy darab papír.
 – Fénymásolatok készültek róla és beszkenneltettem. A szerződés érvényes. – mintha az egészre felkészült volna ennyi évvel előre.. De ez lehetetlen volt.
 – Kényszerítesz? – kérdezte Levi mire Eren szomorúan pillantott Levi ajkaira majd a szemeibe.
 – Nem hagytál más lehetőséget.
 – Sok lehetőséged volt mégis emellett döntöttél. Nem leszek a férjed Eren. Nem tudsz magadhoz kötni mint egy kutyát. Az én életem, az én döntésem és ha pereskedni akarsz, legyen. Inkább eladósodom és utcára kerülök minthogy fejet hajtsak valaki előtt. – erre Eren kuncogni kezdett. – Mi olyan vicces ezen? – sziszegte Levi dühösen miközben ökölbe szorította a kezét, összegyűrve ezzel a lapot. Eren felemelte a fejét és összedöntötte a homlokukat, de ahogy hozzányomta a fejét Leviéhoz, közben felé tornyosult és enyhén lenyomta őt. Levi homloka lüktetett, a szíve hevesen vert és szinte remegett a dühtől.
 – Mindig azt hitted én vagyok az a kis kutya kölyök aki megy utánad, de most.. Te vagy az akire póráz kerül. – Eren számított az ütésre. Elkapta Levi kezét és erőszakkal kihajtogatta az ujjait, majd elővett a zsebéből egy karikagyűrűt és felhúzta Levi gyűrűs ujjára. Levi a lábát is lendítette de Eren elkapta és kirántotta alóla a lábait. Levi zuhant de Eren karjai elkapták és erősen tartották ahogy felemelte. Levit bosszantotta ez a fejlemény, mégis megdermedt a pillanatban és Eren pajkosan csillogó szemibe nézett. Az ujjára húzott gyűrű kellemesen simult az ujjára ami szintén Eren hibája volt. Az a sok gyűrű amiket évekig hordott majd később egyesével eltűntek, pont úgy ahogy előtte gyarapodtak. Minden bizonnyal ez is Eren műve volt.. Az előbbi verekedés pedig elindított benne valamit amit eddig..
Eren tudta.. Eszmélt rá hirtelen. Tudta róla, hogy milyen és így is akarta őt.
Levi nem szerette az embereket, csak kevesüket kedvelte annyira hogy tudomást vegyen róluk. Egy kapcsolat azonban más volt. A partnerei mindig magasak voltak, erősek, harciasak nemtől függetlenül. Kevés ember volt, aki hasonlóan szerette a dominanciáját feszegetni és harcolni érte, nagyon kevés. De Eren nem csak hogy felnőtt ehhez, hanem szó szerint kikövetelte magának a helyet..
 – Te beteg vagy. – közölte vele Levi és felmerült benne a kérdés, hogy a pszichológus erre hogy nem jött rá.
 – Menthetetlenül. – mosolygott rá Eren mire Levi megunta, hogy a karjaiban tarja és dühösen kikászálódott onnan. Ahogy megigazgatta a ruháját, Erenre nézett. Ő most egy kedves mosollyal figyelte őt, látszólag türelmesen.
 – Mennyit tudsz?
 – A külföldi fickó nem igazán tudott titkot tartani. – felelte miközben egy árny suhant át az arcán, de mire Levi pislogott egyet, már újra csak az a tündérinek álcázott mosoly fogadta.
 – Szóval ezért tanultál boxolni..
 – Kick-boxolni, ju jitsuzni, karatézni, keysizni és aikidozni. – sorolta de Levi csak közömbösen bámult rá. – Igen, ezért. – bólintott végül Eren.
 – Szóval azt hiszed, hogy ha elég erős vagy ahhoz hogy lenyomj az ágyra akkor már elég vagy nekem?
 – Azt is szereted ha a dominancia harc után parancsolnak neked. Szeretsz veszíteni, behódolni olyasvalakiknek akik erősebbek.
 – Azt viszont nem szeretem ha fenyegetnek. – emelte fel a meggyűrődött lapot Levi. – A pórázos célzásodtól meg kiráz a hideg. Nem vagyok a kutyád!
 – Csak vicceltem, ne szívd mellre.
 – Nem megyek hozzád és ha erőszakkal olyasmiket teszel amit nem akarok, távolságtartásit fogok kérni.
 – Rendben. Akkor első körben a szerződés be nem tartása miatt fogunk pereskedni. Beperellek a szerződés megszegéséért és követelni fogom hogy tegyél neki eleget.
 – Japánban nincs meleg házasság.
 – Élettársi van. – vigyorodott el mintha pont erre utazott volna. – Közös fedél, közös tulajdon. Minden alkalmat megragadok majd hogy rád hajtsak. Addig küzdök veled amíg fel nem adod vagy le nem győzlek. – egyre közelebb lépett Levihoz de ő nem hátrált meg. – Húsz éve álmodozom rólad, tizenhárom éve vágyok rád, nem fogom feladni hogy megszerezzelek. – ahogy felé tornyosult és lehajolt hozzá Levi majdnem elgyengült egy pillanatra de csak majdnem. Még időben elfordította a fejét mielőtt Eren megcsókolta volna. Így a férfi ajkai az arcán érték. Férfi.. Hasított Leviba ismét a gondolat. Eren eddigi viselkedése.. Mind tudatos volt. Becserkészte, megfigyelte, küzdött a gyermeki énje ellen, elnyomta a gyermeki vágyait hogy Levi ne tekintse gyermeknek. Aztán hosszú időre elzárkózott előle, rejtegette ahogy fejlődik, csak azért hogy teljesen más legyen mikor újra elé áll. Hogy ne kezelje többé gyerekként. Levi meredten bámulta az asztalt ahogy felidézte azokat az emlékeket amiket eddig dédelgetett a szívében. A kicsi Eren a játékaival, a szuperhős mániája, a kis kölyök a csúszda tetején pirosló arccal.. És most forró ajkak simították a nyakát, hatalmas kezek csúsztak a pulóvere alá és mély dörmögő hang szólította a nevén. Ez nem volt fair.. Eren nem játszott tisztességesen. Levi szinte darabokra hullt az emlékei és a jelenbéli új élmények között. A múlt kezdett elhomályosulni, a jelenben pedig Eren.. Egyszerre volt törődő és behódoló, aztán szörnyeteg módjára teperte le és szorította sarokba érzelmileg és testileg is. De Levi szeretett küzdeni. Érzelmileg és testileg is.

Vége