Kutyakölyök 1. rész
Levi utálta az embereket. A
legtöbbjük hangos volt, ostoba, beképzelt és igénytelen. Mikor reggelenként
kinyitotta a kisboltot, rendszerint azzal kellett kezdenie, hogy a bolt előtt
összeseperte az eldobált sörösdobozokat és a csikkeket, vagy ami még rosszabb
volt, a törött üvegeket. Utálta a csörgésének a hangját ahogy a szemeteslapátra
söpörte a szilánkokat.
Ez is egy ilyen reggel volt és bár nem kifejezetten tartotta magát agresszívnek (hogy mások milyennek tartották az most igazán lényegtelen), szíve szerint minden szemetelő barmot megetetett volna pár törött üveggel. De az utcán jelenleg csak hajléktalanok vagy részegek feküdtek a falak mellé húzódva és nem volt kedve olyanokat összeverni akik amúgy is le vannak szedálva. A kevésbé rutinosak az út szélén feküdtek, vagy nyújtott lábbal terpeszkedtek a járdán.
Rosszkörnyék de nem a legrosszabb. Legalábbis ezzel vigasztalta magát. Meg azzal, hogy a rosszabban is túlélte akkor ez igazán nem nagy kihívás..
Levi kidobta a szemetet és bement a kisboltba ahol különféle teafüvek illata terjengett. Bár az embereket nem kedvelte, olykor egyenesen utálta őket, de az emberek rá lettek kényszerítve a társadalmi életre. Eleinte a túlélés miatt, manapság a sok gyenge szar miatt akiket el kell tartani. Ha jobban belegondolunk ez is túlélés, csak másoknak és máshogyan.
Az ajtó feletti kis csengő megszólalt mikor vendég érkezett. Levi ilyen korán csak betévedt csavargókkal találkozott, de most a szomszédja állt előtte, karjában a kisfiával és Levi már tudta, hogy a mai nap nehezebb lesz mint általában.
– Sajnálom, tudom hogy dolgozol, de nem tudom kire bízni Erent és mikor kopogtattam már nem voltál otthon.
– Hatkor kezdek, hétkor nyitok. – felelte Levi és a kis Erenre nézett aki piros orral a szája elé kapta a kezeit és hangosan köhögött. – Még mindig beteg? – kérdezte bár nyilvánvaló volt, hogy két nap alatt nem fog meggyógyulni. Levi hibásnak érezte magát.. Ő vigyázott rá szombaton és majdnem egy egész napot töltöttek kint a hidegben. Erent nehéz volt lekönyörögni a mászókáról.. Még Levinak is.. Ösztönösen nyúlt felé és átvette az anyjától, aki egyértelműen itt akarta hagyni a teaboltban.
– Az orra is kisebesedett.. – mondta Carla és megsimogatta a kisfia fejét. – Itt hagyhatom délelőtt? A főnököm kirúg ha megint beviszem az étterembe. – Levi szétnézett a kis boltjában és felsóhajtott. Ezt Carla igennek vette mert már puszit is nyomott az arcára meg a kisfiáéra is és már el is sietett miközben megígérte, hogy délre itt lesz érte. Hangosan, hadarva hálálkodott miközben már fél lábbal kint is volt az üzletből. Carla hangos volt és közvetlen (egyesekkel túl közvetlen is), de nem volt sem beképzelt sem buta és ami a legfontosabb (legalábbis Levi szerint), igénytelen sem volt. Persze a többi tulajdonsága miatt is kedvelte.
Eren fészkelődött így Levi letette a földre. Manapság Eren nem szívesen időzött Levi karjában, vagy legalábbis nem túl sokáig. Szívesen fogta Levi kezét és mindenhová követte, de határozottan kijelentette, hogy nem a gyereke. Ezt Levi tudomásul is vette és biztosította róla, hogy ezzel ő is tisztában van.
– Nem vagy fáradt? – kérdezte tőle de Eren óvatosan megingatta a fejét és kissé belesápadt a mozdulatba. Minden bizonnyal szédült még. Tegnap késő délután Carla ismét rábízta Erent amíg Grisha oda nem ért a rendelőből. Eren arról panaszkodott, hogy forog a szoba és homályos is. Aztán hányt egyet és annyira elfáradt benne, hogy alig tíz perccel később már el is aludt, szóval Grisha csak jött és ment. Adott neki gyógyszereket meg ellátta őket pár felesleges jótanáccsal és már ment is vissza az első családjához. – Csinálok neked egy mézes teát.
– Nem kell méz! – kiáltotta Eren rekedten mire Levi felvonta a szemöldökét.
– Biztos?
– Igen. – bólintott egyet határozottan de azonnal meg is bánta mert a fejére tette a kezeit és óvatosan levegőt vett a száján keresztül. Az orra teljesen be volt dugulva. Levi levette Erenről a kistáskát és az elejéből kivette az orrsprayt meg a tiszta textilzsebkednők egyikét. Carla mindig ugyanoda rakta Eren dolgait.
– Előbb fújd ki. – tartotta az orra elé a zsebkendőt mire Eren belefújt. – Erősebben. – kérte így Eren újra próbálkozott. Ezután Levi fújt az orrába a spray-el és óvatosan hátra döntötte Eren fejét. – Csinálok neked egy meleg teát, rendben? – kérdezte bár költői kérdésnek szánta. Eren úgy ment utána mint egy kis kölyök kutyus és bár Levi utálta az embereket, Erent nagyon szerette, a sok buta kérdés és a túlzott ragaszkodás ellenére is.
– Levi.. – kapta el a nadrágja szárát mire Levi megtorpant és lepillantott rá. Ilyenkor szokott jönni a kérdés vagy a vallomás, hogy mennyire szereti a kiskutyákat meg a kisautóját meg az anyukáját és Levit. De most csendes volt és csak nézett a nagy zöld szemeivel így Levi leguggolt elé.
– Fáj valamid? – kérdezte bár egyértelműen igen volt a válasz, ezért pontosított. – Rosszabbul vagy? Hányingered van? – kérdezte mire Eren szomorúan nézett vissza rá.
– Találkoztunk az óvónénivel. – erre Levi szemöldöke összeszaladt.
– És mi történt? – kérdezte, mert bár a gyerekek sok apróságon fennakadnak és a bolhából is elefántot csinálnak, a baj akkor is baj.. És Levi úgy gondolta, hogy sok felnőtt azért rajong a gyerekekért mert az ő problémájukat legalább meg tudják oldani. Vagy legalábbis ezt gondolják.
– Eljegyezték. – felelte Eren mire Levi egy „oh” féle hangot hallatott szinte öntudatlanul. Eszébe jutott, hogy az Eren korabeli kisfiúk gyakran lesznek szerelmesek az óvónénijükbe. Bár csak öt éves volt tehát ez a szerelem egy nagyon erős szeretet jelentetett, de attól még fontos volt.
– És szomorú vagy miatta?
– Nem. – ráncolta a homlokát elgondolkodva. – Csak nem értem. Szörnyű egy nő. – Levi nem tudta visszatartani a mosolyát.
– Értem. Akkor miért hoztad fel? Mit szeretnél kérdezni?
– Anya azt mondta, hogy apa azért nem él velünk mert már van felesége. – Levit meglepte ez a fejlemény. Tudott róla, hogy Grisha csak Eren miatt jár el Carlahoz és elég keveset segít nekik anyagilag, de nem tudta hogy Carla elmondta a kisfiának, hogy az apukája.. Noss hogy másik családja van. – Az óvónéni kapott egy gyűrűt. Anya azt mondta apa felesége is kapott gyűrűt ezért vannak együtt.
– Ez.. Ennél azért bonyolultabb a dolog.
– Igen, anya is össze-vissza beszélt. – értett egyet Eren majd a zsebében kezdett kotorászni és kivett belőle egy befőttes gumit. – Most csak ez van nálam. – adta oda Levinak amit a férfi nem igazán értett.
– Miért adod ezt nekem? – kérdezte óvatosan, mert a házasság téma után egy ajándékba kapott befőttes gumi elég rossz jelnek tűnt.
– Hogy mindig velem maradj. – Levi megkönnyebbülten felsóhajtott. Hát csak erről volt szó. Eren csonka családban élt és a szomszéd gyakran vigyázott rá. Megijedt, hogy egy nap majd Levi, vagyis a szomszéd is eltűnik az életéből és a gyermeki logikája arra engedte következtetni, hogy ha valami gyűrűféleséget ad neki, azzal maga mellett tarthatja a szeretteit. Nem akarta elszomorítani, ezért azt tette amit nagyon sok felnőtt tett.. Hazudott egy kegyeset, nem értve milyen károkat okozhat ezzel később.
– Enélkül is mindig veled leszek Eren.
– Megígéred?
– Megígérem. – felelte de azért Eren ragaszkodott hozzá, hogy tekerje a befőttesgumit a gyűrűsujjára.
Ez is egy ilyen reggel volt és bár nem kifejezetten tartotta magát agresszívnek (hogy mások milyennek tartották az most igazán lényegtelen), szíve szerint minden szemetelő barmot megetetett volna pár törött üveggel. De az utcán jelenleg csak hajléktalanok vagy részegek feküdtek a falak mellé húzódva és nem volt kedve olyanokat összeverni akik amúgy is le vannak szedálva. A kevésbé rutinosak az út szélén feküdtek, vagy nyújtott lábbal terpeszkedtek a járdán.
Rosszkörnyék de nem a legrosszabb. Legalábbis ezzel vigasztalta magát. Meg azzal, hogy a rosszabban is túlélte akkor ez igazán nem nagy kihívás..
Levi kidobta a szemetet és bement a kisboltba ahol különféle teafüvek illata terjengett. Bár az embereket nem kedvelte, olykor egyenesen utálta őket, de az emberek rá lettek kényszerítve a társadalmi életre. Eleinte a túlélés miatt, manapság a sok gyenge szar miatt akiket el kell tartani. Ha jobban belegondolunk ez is túlélés, csak másoknak és máshogyan.
Az ajtó feletti kis csengő megszólalt mikor vendég érkezett. Levi ilyen korán csak betévedt csavargókkal találkozott, de most a szomszédja állt előtte, karjában a kisfiával és Levi már tudta, hogy a mai nap nehezebb lesz mint általában.
– Sajnálom, tudom hogy dolgozol, de nem tudom kire bízni Erent és mikor kopogtattam már nem voltál otthon.
– Hatkor kezdek, hétkor nyitok. – felelte Levi és a kis Erenre nézett aki piros orral a szája elé kapta a kezeit és hangosan köhögött. – Még mindig beteg? – kérdezte bár nyilvánvaló volt, hogy két nap alatt nem fog meggyógyulni. Levi hibásnak érezte magát.. Ő vigyázott rá szombaton és majdnem egy egész napot töltöttek kint a hidegben. Erent nehéz volt lekönyörögni a mászókáról.. Még Levinak is.. Ösztönösen nyúlt felé és átvette az anyjától, aki egyértelműen itt akarta hagyni a teaboltban.
– Az orra is kisebesedett.. – mondta Carla és megsimogatta a kisfia fejét. – Itt hagyhatom délelőtt? A főnököm kirúg ha megint beviszem az étterembe. – Levi szétnézett a kis boltjában és felsóhajtott. Ezt Carla igennek vette mert már puszit is nyomott az arcára meg a kisfiáéra is és már el is sietett miközben megígérte, hogy délre itt lesz érte. Hangosan, hadarva hálálkodott miközben már fél lábbal kint is volt az üzletből. Carla hangos volt és közvetlen (egyesekkel túl közvetlen is), de nem volt sem beképzelt sem buta és ami a legfontosabb (legalábbis Levi szerint), igénytelen sem volt. Persze a többi tulajdonsága miatt is kedvelte.
Eren fészkelődött így Levi letette a földre. Manapság Eren nem szívesen időzött Levi karjában, vagy legalábbis nem túl sokáig. Szívesen fogta Levi kezét és mindenhová követte, de határozottan kijelentette, hogy nem a gyereke. Ezt Levi tudomásul is vette és biztosította róla, hogy ezzel ő is tisztában van.
– Nem vagy fáradt? – kérdezte tőle de Eren óvatosan megingatta a fejét és kissé belesápadt a mozdulatba. Minden bizonnyal szédült még. Tegnap késő délután Carla ismét rábízta Erent amíg Grisha oda nem ért a rendelőből. Eren arról panaszkodott, hogy forog a szoba és homályos is. Aztán hányt egyet és annyira elfáradt benne, hogy alig tíz perccel később már el is aludt, szóval Grisha csak jött és ment. Adott neki gyógyszereket meg ellátta őket pár felesleges jótanáccsal és már ment is vissza az első családjához. – Csinálok neked egy mézes teát.
– Nem kell méz! – kiáltotta Eren rekedten mire Levi felvonta a szemöldökét.
– Biztos?
– Igen. – bólintott egyet határozottan de azonnal meg is bánta mert a fejére tette a kezeit és óvatosan levegőt vett a száján keresztül. Az orra teljesen be volt dugulva. Levi levette Erenről a kistáskát és az elejéből kivette az orrsprayt meg a tiszta textilzsebkednők egyikét. Carla mindig ugyanoda rakta Eren dolgait.
– Előbb fújd ki. – tartotta az orra elé a zsebkendőt mire Eren belefújt. – Erősebben. – kérte így Eren újra próbálkozott. Ezután Levi fújt az orrába a spray-el és óvatosan hátra döntötte Eren fejét. – Csinálok neked egy meleg teát, rendben? – kérdezte bár költői kérdésnek szánta. Eren úgy ment utána mint egy kis kölyök kutyus és bár Levi utálta az embereket, Erent nagyon szerette, a sok buta kérdés és a túlzott ragaszkodás ellenére is.
– Levi.. – kapta el a nadrágja szárát mire Levi megtorpant és lepillantott rá. Ilyenkor szokott jönni a kérdés vagy a vallomás, hogy mennyire szereti a kiskutyákat meg a kisautóját meg az anyukáját és Levit. De most csendes volt és csak nézett a nagy zöld szemeivel így Levi leguggolt elé.
– Fáj valamid? – kérdezte bár egyértelműen igen volt a válasz, ezért pontosított. – Rosszabbul vagy? Hányingered van? – kérdezte mire Eren szomorúan nézett vissza rá.
– Találkoztunk az óvónénivel. – erre Levi szemöldöke összeszaladt.
– És mi történt? – kérdezte, mert bár a gyerekek sok apróságon fennakadnak és a bolhából is elefántot csinálnak, a baj akkor is baj.. És Levi úgy gondolta, hogy sok felnőtt azért rajong a gyerekekért mert az ő problémájukat legalább meg tudják oldani. Vagy legalábbis ezt gondolják.
– Eljegyezték. – felelte Eren mire Levi egy „oh” féle hangot hallatott szinte öntudatlanul. Eszébe jutott, hogy az Eren korabeli kisfiúk gyakran lesznek szerelmesek az óvónénijükbe. Bár csak öt éves volt tehát ez a szerelem egy nagyon erős szeretet jelentetett, de attól még fontos volt.
– És szomorú vagy miatta?
– Nem. – ráncolta a homlokát elgondolkodva. – Csak nem értem. Szörnyű egy nő. – Levi nem tudta visszatartani a mosolyát.
– Értem. Akkor miért hoztad fel? Mit szeretnél kérdezni?
– Anya azt mondta, hogy apa azért nem él velünk mert már van felesége. – Levit meglepte ez a fejlemény. Tudott róla, hogy Grisha csak Eren miatt jár el Carlahoz és elég keveset segít nekik anyagilag, de nem tudta hogy Carla elmondta a kisfiának, hogy az apukája.. Noss hogy másik családja van. – Az óvónéni kapott egy gyűrűt. Anya azt mondta apa felesége is kapott gyűrűt ezért vannak együtt.
– Ez.. Ennél azért bonyolultabb a dolog.
– Igen, anya is össze-vissza beszélt. – értett egyet Eren majd a zsebében kezdett kotorászni és kivett belőle egy befőttes gumit. – Most csak ez van nálam. – adta oda Levinak amit a férfi nem igazán értett.
– Miért adod ezt nekem? – kérdezte óvatosan, mert a házasság téma után egy ajándékba kapott befőttes gumi elég rossz jelnek tűnt.
– Hogy mindig velem maradj. – Levi megkönnyebbülten felsóhajtott. Hát csak erről volt szó. Eren csonka családban élt és a szomszéd gyakran vigyázott rá. Megijedt, hogy egy nap majd Levi, vagyis a szomszéd is eltűnik az életéből és a gyermeki logikája arra engedte következtetni, hogy ha valami gyűrűféleséget ad neki, azzal maga mellett tarthatja a szeretteit. Nem akarta elszomorítani, ezért azt tette amit nagyon sok felnőtt tett.. Hazudott egy kegyeset, nem értve milyen károkat okozhat ezzel később.
– Enélkül is mindig veled leszek Eren.
– Megígéred?
– Megígérem. – felelte de azért Eren ragaszkodott hozzá, hogy tekerje a befőttesgumit a gyűrűsujjára.
Carla kipirosodott arccal érkezett, még a
munkaruhája is rajta volt, jelesül egy kötény és egy fekete póló. A csizmájáról
még odakint leverte a havat meg a sarat, ami miatt Levi a kedvesebb emberek
kategóriájába sorolta. A legtöbben csak bementek az üzletbe.
Eren odaszaladt az anyjához és megölelte majd vidáman felmosolygott rá.
– Levi hozzám jön feleségül! – kiáltotta boldogan mire Levi szemöldöke a magasba szaladt, de Carla csak mosolygott és nevetett.
– Miről beszélsz? – kérdezte Levi mire Eren felé fordult.
– A gyűrűről és hogy mindig együtt leszünk. – felelte majd kissé elbizonytalanodott. – Vagy nem leszel mindig velem? De hát megígérted! – fordult felé teljes testtel és már vörösödött is az arcocskája.
– Ezt már megbeszéltük kicsikém, Levi-san férfi. Ő nem lehet feleség. – hajolt le hozzá Carla.
– De elfogadta a gyűrűt. – mondta szomorúan Eren. – Én tekertem az ujjára, a kisujj mellettire ahogy mondtad.
– Azt mondtad azért adod hogy mindig veled maradjak, nem azért hogy hozzád menjek. – lépett oda melléjük Levi aki egyszerre nézett szigorúan Carlara és türelmes kedvességgel Erenre, bármilyen furcsán is jöhetett ki egymás után a két pillantás. – Eren, egy házasság teljesen más. Ott az emberek.. Szerelmesek.
– Mindig együtt lesznek. – bólintott Eren és bár egy szebb házasság valóban így működik, a legtöbbje azért nem ilyen szép. Levi leguggolt Eren elé és leszedte az ujjáról a befőttesgumit amit visszanyújtott az ötéves kisfiúnak.
– Mindig veled leszek, de nem fogunk összeházasodni.
– Miért? – kérdezte és megint vészesen pirosodott az arca. – Nem szeretsz? – kérdezte szinte már sírva. Levi magához ölelte Erent és megsimogatta a hátát.
– Nagyon szeretlek, de nem szerelemmel, érted?
– Nem! – Levi segítségkérőn Carlara pillantott aki megsimogatta Eren fejét. Eren az anyjához fordult és a karjaiba menekülve hangosan felsírt.
– Sajnálom kicsim, de semmi baj. Majd lesz más, egy veled közel egykorú. – Levi ekkor kezdte megérteni miért nem szólt neki Carla. Bár Levi nem értette hogy történhetett ez, de Eren az anyukája vagy az óvónénije helyett épp a szomszédba szeretett bele és most esett át az első visszautasításán. Eren hátra fordult Levihoz és megtörölve az arcát nézett rá.
– De mindig velem leszel ugye?
– Persze kölyök. – mosolyodott el Levi.
– És átmehetek hozzád?
– Hogyne jöhetnél? Mindig szeretettel várlak.
– És csinálsz nekem teát meg palacsintát?
– Persze hogy csinálok. – nevetett fel Levi és megsimogatta Eren fejét. Carla mosolyogva puszilta meg Erent aki bár még szomorúnak tűnt, de már nem sírt. Eren Levi felé nyújtotta a befőttesgumit.
– Ha mindig velem leszel akkor vedd fel. Nem feleségként hanem hogy velem leszel. – ez még mindig furcsának tűnt de Carla és Levi egymásra nézve némán egyetértett abban, hogy ez igazán nem nagy dolog. Levi visszatette az ujjára a befőttesgumit, de szándékosan a hüvelykujjára tette, hogy elkerüljék a félreértéseket.
Eren odaszaladt az anyjához és megölelte majd vidáman felmosolygott rá.
– Levi hozzám jön feleségül! – kiáltotta boldogan mire Levi szemöldöke a magasba szaladt, de Carla csak mosolygott és nevetett.
– Miről beszélsz? – kérdezte Levi mire Eren felé fordult.
– A gyűrűről és hogy mindig együtt leszünk. – felelte majd kissé elbizonytalanodott. – Vagy nem leszel mindig velem? De hát megígérted! – fordult felé teljes testtel és már vörösödött is az arcocskája.
– Ezt már megbeszéltük kicsikém, Levi-san férfi. Ő nem lehet feleség. – hajolt le hozzá Carla.
– De elfogadta a gyűrűt. – mondta szomorúan Eren. – Én tekertem az ujjára, a kisujj mellettire ahogy mondtad.
– Azt mondtad azért adod hogy mindig veled maradjak, nem azért hogy hozzád menjek. – lépett oda melléjük Levi aki egyszerre nézett szigorúan Carlara és türelmes kedvességgel Erenre, bármilyen furcsán is jöhetett ki egymás után a két pillantás. – Eren, egy házasság teljesen más. Ott az emberek.. Szerelmesek.
– Mindig együtt lesznek. – bólintott Eren és bár egy szebb házasság valóban így működik, a legtöbbje azért nem ilyen szép. Levi leguggolt Eren elé és leszedte az ujjáról a befőttesgumit amit visszanyújtott az ötéves kisfiúnak.
– Mindig veled leszek, de nem fogunk összeházasodni.
– Miért? – kérdezte és megint vészesen pirosodott az arca. – Nem szeretsz? – kérdezte szinte már sírva. Levi magához ölelte Erent és megsimogatta a hátát.
– Nagyon szeretlek, de nem szerelemmel, érted?
– Nem! – Levi segítségkérőn Carlara pillantott aki megsimogatta Eren fejét. Eren az anyjához fordult és a karjaiba menekülve hangosan felsírt.
– Sajnálom kicsim, de semmi baj. Majd lesz más, egy veled közel egykorú. – Levi ekkor kezdte megérteni miért nem szólt neki Carla. Bár Levi nem értette hogy történhetett ez, de Eren az anyukája vagy az óvónénije helyett épp a szomszédba szeretett bele és most esett át az első visszautasításán. Eren hátra fordult Levihoz és megtörölve az arcát nézett rá.
– De mindig velem leszel ugye?
– Persze kölyök. – mosolyodott el Levi.
– És átmehetek hozzád?
– Hogyne jöhetnél? Mindig szeretettel várlak.
– És csinálsz nekem teát meg palacsintát?
– Persze hogy csinálok. – nevetett fel Levi és megsimogatta Eren fejét. Carla mosolyogva puszilta meg Erent aki bár még szomorúnak tűnt, de már nem sírt. Eren Levi felé nyújtotta a befőttesgumit.
– Ha mindig velem leszel akkor vedd fel. Nem feleségként hanem hogy velem leszel. – ez még mindig furcsának tűnt de Carla és Levi egymásra nézve némán egyetértett abban, hogy ez igazán nem nagy dolog. Levi visszatette az ujjára a befőttesgumit, de szándékosan a hüvelykujjára tette, hogy elkerüljék a félreértéseket.
Azóta Eren mindig megkérdezte tőle hol a gyűrűje ha találkoztak és egyszer egy automatából szerzett egy kis műanyag karika gyűrűt is.. Aztán mikor Levi azt is levette újabbat és újabbat szerzett míg végül Levi ujjain már nagyon sok műanyag kis gyűrű volt. Legtöbbjük az ujjpercein voltak mert csak addig mentek fel, de néhány egészen az ujja tövéig csúszott és volt hogy még ott is csúszkált.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése