Kutyakölyök 2. rész
Eren 15 évesen lépett a pubertáskorba. Az
apja szerint későn érő típus, bár mit tudhatott az apja? Carla és Levi évek óta
próbálta elmagyarázni Erennek, hogy a pornó nem gyerekeknek való (meg Carla és
Levi szerint sok felnőttnek sem). Erennél a pubertás inkább a hirtelen növésben
meg a mélyebb hangban merült ki. Akaratosnak kicsiként is akaratos volt, a
hosszú büntető hallgatások és a duzzogás sem változott. A túlzott érdeklődése a
szex iránt pedig egy olyan probléma volt amit az iskolai pszichológusra bíztak
inkább. Bár az aggasztóbb volt, hogy Eren érdeklődési köre leginkább Levi
testét érintette.
– Jobb lenne ha elköltöznék. – vetette fel egyik nap Levi mikor Carla megint nála kereste Erent. A nő fáradtan a hajába túrt.
– Nem kérhetem ezt tőled.
– Nem is kell kérned. Már régóta keresgélek lakásügyben. – pontosabban azóta, hogy Eren megpróbálta megcsókolni. Ez olyan fél éve történt.
– Azt hittem kinövi. – sóhajtotta Carla panaszosan. – A sok gyűrű, az a buta kis szerződés, hogy te leszel a felesége. Mindegyik csak gyerek-szeretetnek tűnt. – a szerződést hatévesen írta, és csak hullámos vonalakból állt. Levi nem tudta mit ír alá.
– Nincs Erennel semmi baj, csak.. Apára lett volna szüksége. Ez nem a te hibád Carla. – nyugtatta Levi mert a nő az utóbbi időben egyre depressziósabbnak tűnt.
– Tudtam hogy meleg, és ez már elég egyértelmű is de miért pont..? Ne sértődj meg csak.. – intett felé de Levi egyáltalán nem sértődött meg. Kereken húsz évvel volt idősebb Erennél. Ez pofonból is sok volt.
– A pszichológus mit mondott?
– Nincs apakomplexusa. – mondta Carla a szemöldökét ráncolva. – Azzal magyarázta hogy a korod ellenére túl fiatalnak nézel ki, meg hogy Eren már rád sem hallgat. – Eren régen hallgatott rá, ha azt mondta nem, akkor abba hagyta csak duzzogott miatta, most csak akkor hagyja abba, ha Levi komolyabb módszerekhez folyamodik. Mivel szereti és tiszteli Carlat ezért sosem ütötte meg Erent, egészen addig amíg komolyabban nem kezdett nyomulni rá. – Ne költözz el.. Talán idővel abba hagyja. Vagy feladja.. – ebben Levi is reménykedett de.. Nem az a fajta volt aki csak a reményre támaszkodik. – Jó szomszéd vagy és annál is jobb barát. Erennek majd csak benő a feje lágya.
– Legyen igazad. Mindenesetre nézelődöm. – elhallgatott mikor meglátta a folyosón Erent közeledni. Carla is követte a pillantását és dühösen csípőre tette a kezét.
– Hol voltál?! – mordult rá de Eren nem igyekezett a válasszal. Helyette Levit méregette ahogy közeledett hozzájuk. – Eren! – szólt rá az anyja figyelmeztetőn.
– Arminnal voltam. – felelte végül. – Mit csináltok? – lépett melléjük így Levi és Carla a kabátja nyakánál egy didergő buksit pillantott meg. Olyan kicsi volt hogy távolról észre sem vették, hogy Eren téli kabátja kicsit kidudorodik.
– Ez meg mi? – kérdezte az anyja és rögtön odakapott hogy közelebb húzza magához Erent meg a kis buksit.
– Te jó ég, anya! – kiáltott fel Eren és a kis kutyushoz kapta a kezét. – Megijeszted!
– A főbérlő nem engedi a kisállatokat. – emlékeztette az anyja.
– Észre sem fogja venni. – takarta el Eren majd Levira nézett de ő inkább a kiskutyára szegezte a tekintetét, már amennyit látott belőle.
– Hol találtad?
– Armin találta a játszótéren. Egy dobozban volt és rohadt hideg van. Meg fagyott volna. – simogatta meg a kis buksit. Carla az orrnyergét dörzsölte. Ő sem tudta volna ott hagyni épp ezért nem veszekedhettek emiatt Erennel. – Csak amíg gazdát nem találok neki.. – kezdte Eren de Carla az ajkába harapott.
– A főbérlő már így is..
– Mond neki hogy kifizetjük ha kárt csinál! Legalább Grisha is jó lesz valamire.
– Eren! – szólt rá az anyja élesen.
– Ha jön a főbérlő majd leviszem sétálni.
– Egy kutya nem csak ennyi. Etetni kell és naponta többször kell sétálni vinni, takarítani utána és mi van ha megrágja a bútorokat?
– Nem fogja.
– Nem maradhat.
– De kint megfagy.
– Menhelyre visszük.
– Ott meg elaltatják.
– Kicsi és aranyos, hamar találnak neki gazdát szóval nem fogják elaltatni.
– Ha ők hamar találnak neki gazdát akkor én is.
– Eren.. – sóhajtotta az anyja és mint mostanában mindig megint vesztésre állt.
– Nálam maradhat. – csúszott ki Levi száján. Carla nem örült de nem is tiltakozott, Eren viszont azonnal odahajolt Levihoz erősen azzal a szándékkal hogy arcon csókolja, de Levi eltolta magától Eren fejét. – Hogy akarsz gondoskodni egy kutyakölyökről ha te sem érted a nem szót? – kérdezte dühösen. Manapság vagy dühös volt Erenre vagy levegőnek nézte.
– Régen is sokszor megpusziltalak.
– Akkor még nagyon kicsi voltál.
– Anya is sokszor megpuszil téged.
– De annak nincs szexuális vonzata. Fejezd be a hisztit végre. – sziszegte Levi dühösen mire Eren kihúzta magát és már épp folytatta volna a vitát, de..
– Így csak azt éred el, hogy elüldözöd. – vágta tarkón Carla a fiát mire ő a fájó pontra simította a kezét.
– Megígérte hogy mindig velem marad. – válaszolta dacosan.
– Barátként vagy nagybácsiként. – bólintott Levi. – Add ide a kölyköt és nyomás haza. – nyújtotta a kezét Levi mire Eren duzzogva kiemelte a kabátja alól a kiskutyát és odaadta Levinak. Csak úgy remegett és nyüszített szegény. Eren elrobogott mellettük és bevágta a lakás ajtaját. Carla gondterhelten nézett utána.
– Miattam ilyen?
– Ez genetika. – nyugtatta Levi miközben a mellkasához fektette a puha kis testet.
– Nem az hogy meleg hanem hogy.. Hogy ennyire semmibe veszi a te érzéseidet. – ezen Levi komoran elgondolkodott.
– Tudod a legtöbb ember velem kiabált volna amiért a gyereke így érez. Eltiltották volna tőlem és pedofilnak bélyegeznek... Te meg azon gondolkodsz, hogy a te hibád-e amiért megbánt engem? – szerette Carlat. Nem szerelemmel de nagyon is szerette.
– A legtöbb ember.. Vannak helyzetek amikor ez a jelző minket is magába foglal. – ezen Levi elmosolyodott. Szerette hogy Carla így gondolkodik de tudta hogy csak kitért a válasz alól.
– Sokkal keményebben kéne bánnom vele. Bezárni az ajtómat előtte, de nem tudom megtenni. – döntötte a vállát az ajtókeretnek. Három éves kora óta ismerte Erent. Mikor még kisgyerek volt, Levi megengedte hogy vele aludjon de neki Eren mindig is kisfiú volt és az is marad. Egy kis kölyök. Lepillantott a kezében lévő kutyusra és elmosolyodott. Olyan volt a színe mint Eren haja. Carla gondterhelten felsóhajtott és elköszönt Levi pedig egyedül maradt a kiskutyával.
Fogalma sem volt mihez kezdjen vele. Szerette az állatokat de kosszal jártak, amit ki nem állhatott. Ha kertes házban lakna vagy egy tanyán, más lenne a helyzet, de így.. Előkeresett egy régi pokrócot és összehajtva letette az ágya mellé, ahol a hősugárzó meleg levegője nem volt annyira zavaró, de mégis érezhetően melegebb volt. Egy kisállatra fel kell készülni, még akkor is ha csak ideiglenesen marad. Még az ennivaló volt számára kérdés. Az emberek gyomra is nehezen viseli a túlfűszeres ételeket, szóval egy kiskutyának nem adhat ilyesmit. Tehát boltba kell mennie, pedig nem akart már pénzt költeni a héten..
A bejárati ajtó nyitódására kapta fel a fejét és kiment a szobájából majd gondosan behúzta maga mögött az ajtót. A léptekből már tudta, hogy Eren az.
– Vettem neki enni. – emelt fel egy kisebb csomag kutyakonzervet aminek a borításán szerepelt, hogy kölyköknek való. Levi karba fonta a kezeit és bólintott. Eren letette a konzervet a konyhapultra és neki döntve a derekát Levit méregetett. – Anya szerint lakást keresel. – Levi fejében felmerült a gondolat, hogy Carla miért nem tudja titokban tartani az ilyesmiket. – Nem teheted. Megígérted hogy velem maradsz.
– Kissé megnehezíted, hogy be tudjam tartani az ígéretem. – felelte szárazon. – Nem te döntöd el mit tehetek és mit nem.
– Tudom, sajnálom csak..! – kezdte Eren sietve de aztán rájött mennyire gyerekesen viselkedik és megköszörülte a torkát. Levi tudta, hogy Eren férfinak próbál látszani.. De közben ott volt benne azaz énje is amelyik tisztelte és szerette Levit, aki engedelmesen hallgatott rá és a kedvében akart járni. Manapság mégis egyre többször ellentmondott és keménykedni próbált, parancsolgatni és.. Pótolhatatlanná válni. – Utálsz engem? – a kérdést olyan megtört hangon adta elő, hogy Levi ösztönösen megakarta nyugtatni, de nem tette.
– Menj haza. – küldte el mire Eren lehajtotta a fejét.
– Szeretnék még maradni. – a kiskutya Eren lábához bújt mire Eren elmosolyodott és felvette a földről. A kiskutya a farkát csóválta és izgatottan mocorgott, Eren arcát próbálta megnyalni, de nem érte fel így a kezét nyalogatta hálából amiért nem hagyta magára. Levi szíve megenyhült ahogy őket nézte.
– Ha bármi furcsát teszel, meg foglak ütni és többet nem engedlek be ide. – Eren bólintott hogy megértette bár elhúzta a száját.. Nem tetszett neki a dolog. – Csinálok neked teát. – intett az asztal felé, így Eren engedelmesen leült. – Carla azt mondta rontottál matekból. – azt nem tette hozzá, hogy megint. Eren nem volt jó tanuló, Armin korrepetálta, mert bár eleinte Eren szerette hogy Levi segít neki a háziban, egy nap kijelentette, hogy soha többet nem kér tőle segítséget iskola ügyben. Próbálta kivonni Levit a felnőtt-gyerek dolgokból.
– Megoldom.
– Matekból jó vagyok, tudok segíteni.
– Nem kell. – Levi feltette a vizet a tűzhelyre és Eren felé fordult.
– Régen nem zavart, ha segítettem.
– Régen téged sem zavart ha átöleltelek.. Régen nem csuktad be előttem a szobaajtódat. – Levi inkább teafüvet keresett és nekilátott a teakészítésnek. Eren közben végig őt figyelte miközben az ölében fekvő kutyakölyköt simogatta. – Tényleg el akarsz költözni? – Levi nem akart elköltözni. Nehéz jó albérletet találni és az övé kifejezetten jónak számított a rossz környék miatt. De volt egy szobája, egy külön kis fürdője és egy konyha. Ez már jónak számított ilyen kevés pénzért.
– Tényleg nem akarod feladni? – kérdezett vissza.
– Már elég nagy vagyok.
– Nem, te egy gyerek vagy. Egy kis kölyök aki próbál felnőttként viselkedni, de a tanulás sem megy neki, mert helyette egy harmincas éveiben járó férfi után kajtat. Fogadd el, hogy tizenöt vagy és viselkedj is úgy.
– A pszichológus azt mondta, hogy ha túlságosan belefolysz a nevelésembe akkor sosem fogsz esélyt adni valami másnak velem kapcsolatban. – erre Levi szemöldöke összeszaladt. – Nem kell elköltöznöd.. Mostantól.. Békén hagylak. – úgy mondta mintha a fogát húznák. – Ne beszélj anyával rólam. Ne adj neki tanácsokat velem kapcsolatban és ne szidj meg mint egy gyereket.
– Eren..
– Szeretlek.. És tudom, hogy nem vagy pedofil nekem meg nincs apa komplexusom ezért olyan rohadt nehéz az egész. – Levi már épp le akarta szidni amiért a hellyel-közel egészséges szellemi mivoltuk miatt panaszkodik, de nem tette. – Azt is mondta a dilidoki hogy ha túl sokat foglalkozol velem gyerekként, soha nem tudsz majd máshogy tekinteni rám. Arra kért hogy ne zargassalak.. – Levi hálás volt a pszichológusnak amiért fél év elteltével sikerült megértetnie Erennel, hogy mit jelent a „nem” szó. Amint erre gondolt, Eren felállt az asztaltól és vészesen közel lépett Levihoz. – Ne tekints rám úgy mint egy ártatlan gyerekre. – ez Levinak már jóideje eszébe sem jutott. Eren nem volt valami ártatlan, valójában gyerekként sem volt az.. Eren szabad kezével elkapta Levi derekát, a másikban a kiskutyát tartotta ami miatt Levi nagyon tisztességtelennek tartotta őt. Egy kutyakölyökkel védekezni az ütés ellen? Levi képtelen lett volna ártani annak a vékony, törékeny kis élőlénynek, és félt hogy ha Erenen túl nagyot taszít vagy üt akkor a kutyusnak is baja esik. Elkapta Eren csuklóját és lefejtette magáról de addigra Eren az ajkaira hajolt és a testével a konyhapulthoz préselte őt. Levi összezárta az ajkait így Eren megharapta őt, de Levi nem engedett. – Szeretlek Levi.. Nem akarok hazudni erről és nem akarom, hogy gyerekként kezelj.. Olyan férfi lesz belőlem akinek nem tudsz majd nemet mondani. – Levi ebben igencsak kételkedett, ő bármire és bárkinek képes volt nemet mondani. Elkapta a kiskutyát majd olyan erővel megfejelte Erent hogy azonnal eleredt az orra vére. Eren nem hátrált meg mindössze a felszabadult kezével az orrához kapott és nézte az ujjain vöröslő folyadékot. A vér lefojt a szájáig és Levi szinte látta ahogy a ruhájára csöppen majd.
– Kifelé. – közölte és bár nem ordított, a tekintete egyértelművé tette, hogy nagyon is komolyan gondolja amit mondott. Eren hátrébb lépett és a kiskutyára majd Levira nézett. Aztán egy szó nélkül távozott..
Egy hónappal később Eren átiratkozott egy bentlakásos iskolába, Grisha egyik ismerősének a révén. Ott megismerkedett egy Mikasa nevű lánnyal aki hallgatag volt és rövidre nyírta a haját mikor Eren ezt kérte tőle. Fekete, rövid haj, olyan mélybaran szem hogy szinte feketének látszik és úgy tudott verekedni mint egy profi boxoló. Levi csak hallomásból tudta ezeket, mikor Carla elszólta magát.
Levi végül nem keresett másik gazdát a kiskutyának. Megtartotta és Matcha-nak nevezte el.
– Jobb lenne ha elköltöznék. – vetette fel egyik nap Levi mikor Carla megint nála kereste Erent. A nő fáradtan a hajába túrt.
– Nem kérhetem ezt tőled.
– Nem is kell kérned. Már régóta keresgélek lakásügyben. – pontosabban azóta, hogy Eren megpróbálta megcsókolni. Ez olyan fél éve történt.
– Azt hittem kinövi. – sóhajtotta Carla panaszosan. – A sok gyűrű, az a buta kis szerződés, hogy te leszel a felesége. Mindegyik csak gyerek-szeretetnek tűnt. – a szerződést hatévesen írta, és csak hullámos vonalakból állt. Levi nem tudta mit ír alá.
– Nincs Erennel semmi baj, csak.. Apára lett volna szüksége. Ez nem a te hibád Carla. – nyugtatta Levi mert a nő az utóbbi időben egyre depressziósabbnak tűnt.
– Tudtam hogy meleg, és ez már elég egyértelmű is de miért pont..? Ne sértődj meg csak.. – intett felé de Levi egyáltalán nem sértődött meg. Kereken húsz évvel volt idősebb Erennél. Ez pofonból is sok volt.
– A pszichológus mit mondott?
– Nincs apakomplexusa. – mondta Carla a szemöldökét ráncolva. – Azzal magyarázta hogy a korod ellenére túl fiatalnak nézel ki, meg hogy Eren már rád sem hallgat. – Eren régen hallgatott rá, ha azt mondta nem, akkor abba hagyta csak duzzogott miatta, most csak akkor hagyja abba, ha Levi komolyabb módszerekhez folyamodik. Mivel szereti és tiszteli Carlat ezért sosem ütötte meg Erent, egészen addig amíg komolyabban nem kezdett nyomulni rá. – Ne költözz el.. Talán idővel abba hagyja. Vagy feladja.. – ebben Levi is reménykedett de.. Nem az a fajta volt aki csak a reményre támaszkodik. – Jó szomszéd vagy és annál is jobb barát. Erennek majd csak benő a feje lágya.
– Legyen igazad. Mindenesetre nézelődöm. – elhallgatott mikor meglátta a folyosón Erent közeledni. Carla is követte a pillantását és dühösen csípőre tette a kezét.
– Hol voltál?! – mordult rá de Eren nem igyekezett a válasszal. Helyette Levit méregette ahogy közeledett hozzájuk. – Eren! – szólt rá az anyja figyelmeztetőn.
– Arminnal voltam. – felelte végül. – Mit csináltok? – lépett melléjük így Levi és Carla a kabátja nyakánál egy didergő buksit pillantott meg. Olyan kicsi volt hogy távolról észre sem vették, hogy Eren téli kabátja kicsit kidudorodik.
– Ez meg mi? – kérdezte az anyja és rögtön odakapott hogy közelebb húzza magához Erent meg a kis buksit.
– Te jó ég, anya! – kiáltott fel Eren és a kis kutyushoz kapta a kezét. – Megijeszted!
– A főbérlő nem engedi a kisállatokat. – emlékeztette az anyja.
– Észre sem fogja venni. – takarta el Eren majd Levira nézett de ő inkább a kiskutyára szegezte a tekintetét, már amennyit látott belőle.
– Hol találtad?
– Armin találta a játszótéren. Egy dobozban volt és rohadt hideg van. Meg fagyott volna. – simogatta meg a kis buksit. Carla az orrnyergét dörzsölte. Ő sem tudta volna ott hagyni épp ezért nem veszekedhettek emiatt Erennel. – Csak amíg gazdát nem találok neki.. – kezdte Eren de Carla az ajkába harapott.
– A főbérlő már így is..
– Mond neki hogy kifizetjük ha kárt csinál! Legalább Grisha is jó lesz valamire.
– Eren! – szólt rá az anyja élesen.
– Ha jön a főbérlő majd leviszem sétálni.
– Egy kutya nem csak ennyi. Etetni kell és naponta többször kell sétálni vinni, takarítani utána és mi van ha megrágja a bútorokat?
– Nem fogja.
– Nem maradhat.
– De kint megfagy.
– Menhelyre visszük.
– Ott meg elaltatják.
– Kicsi és aranyos, hamar találnak neki gazdát szóval nem fogják elaltatni.
– Ha ők hamar találnak neki gazdát akkor én is.
– Eren.. – sóhajtotta az anyja és mint mostanában mindig megint vesztésre állt.
– Nálam maradhat. – csúszott ki Levi száján. Carla nem örült de nem is tiltakozott, Eren viszont azonnal odahajolt Levihoz erősen azzal a szándékkal hogy arcon csókolja, de Levi eltolta magától Eren fejét. – Hogy akarsz gondoskodni egy kutyakölyökről ha te sem érted a nem szót? – kérdezte dühösen. Manapság vagy dühös volt Erenre vagy levegőnek nézte.
– Régen is sokszor megpusziltalak.
– Akkor még nagyon kicsi voltál.
– Anya is sokszor megpuszil téged.
– De annak nincs szexuális vonzata. Fejezd be a hisztit végre. – sziszegte Levi dühösen mire Eren kihúzta magát és már épp folytatta volna a vitát, de..
– Így csak azt éred el, hogy elüldözöd. – vágta tarkón Carla a fiát mire ő a fájó pontra simította a kezét.
– Megígérte hogy mindig velem marad. – válaszolta dacosan.
– Barátként vagy nagybácsiként. – bólintott Levi. – Add ide a kölyköt és nyomás haza. – nyújtotta a kezét Levi mire Eren duzzogva kiemelte a kabátja alól a kiskutyát és odaadta Levinak. Csak úgy remegett és nyüszített szegény. Eren elrobogott mellettük és bevágta a lakás ajtaját. Carla gondterhelten nézett utána.
– Miattam ilyen?
– Ez genetika. – nyugtatta Levi miközben a mellkasához fektette a puha kis testet.
– Nem az hogy meleg hanem hogy.. Hogy ennyire semmibe veszi a te érzéseidet. – ezen Levi komoran elgondolkodott.
– Tudod a legtöbb ember velem kiabált volna amiért a gyereke így érez. Eltiltották volna tőlem és pedofilnak bélyegeznek... Te meg azon gondolkodsz, hogy a te hibád-e amiért megbánt engem? – szerette Carlat. Nem szerelemmel de nagyon is szerette.
– A legtöbb ember.. Vannak helyzetek amikor ez a jelző minket is magába foglal. – ezen Levi elmosolyodott. Szerette hogy Carla így gondolkodik de tudta hogy csak kitért a válasz alól.
– Sokkal keményebben kéne bánnom vele. Bezárni az ajtómat előtte, de nem tudom megtenni. – döntötte a vállát az ajtókeretnek. Három éves kora óta ismerte Erent. Mikor még kisgyerek volt, Levi megengedte hogy vele aludjon de neki Eren mindig is kisfiú volt és az is marad. Egy kis kölyök. Lepillantott a kezében lévő kutyusra és elmosolyodott. Olyan volt a színe mint Eren haja. Carla gondterhelten felsóhajtott és elköszönt Levi pedig egyedül maradt a kiskutyával.
Fogalma sem volt mihez kezdjen vele. Szerette az állatokat de kosszal jártak, amit ki nem állhatott. Ha kertes házban lakna vagy egy tanyán, más lenne a helyzet, de így.. Előkeresett egy régi pokrócot és összehajtva letette az ágya mellé, ahol a hősugárzó meleg levegője nem volt annyira zavaró, de mégis érezhetően melegebb volt. Egy kisállatra fel kell készülni, még akkor is ha csak ideiglenesen marad. Még az ennivaló volt számára kérdés. Az emberek gyomra is nehezen viseli a túlfűszeres ételeket, szóval egy kiskutyának nem adhat ilyesmit. Tehát boltba kell mennie, pedig nem akart már pénzt költeni a héten..
A bejárati ajtó nyitódására kapta fel a fejét és kiment a szobájából majd gondosan behúzta maga mögött az ajtót. A léptekből már tudta, hogy Eren az.
– Vettem neki enni. – emelt fel egy kisebb csomag kutyakonzervet aminek a borításán szerepelt, hogy kölyköknek való. Levi karba fonta a kezeit és bólintott. Eren letette a konzervet a konyhapultra és neki döntve a derekát Levit méregetett. – Anya szerint lakást keresel. – Levi fejében felmerült a gondolat, hogy Carla miért nem tudja titokban tartani az ilyesmiket. – Nem teheted. Megígérted hogy velem maradsz.
– Kissé megnehezíted, hogy be tudjam tartani az ígéretem. – felelte szárazon. – Nem te döntöd el mit tehetek és mit nem.
– Tudom, sajnálom csak..! – kezdte Eren sietve de aztán rájött mennyire gyerekesen viselkedik és megköszörülte a torkát. Levi tudta, hogy Eren férfinak próbál látszani.. De közben ott volt benne azaz énje is amelyik tisztelte és szerette Levit, aki engedelmesen hallgatott rá és a kedvében akart járni. Manapság mégis egyre többször ellentmondott és keménykedni próbált, parancsolgatni és.. Pótolhatatlanná válni. – Utálsz engem? – a kérdést olyan megtört hangon adta elő, hogy Levi ösztönösen megakarta nyugtatni, de nem tette.
– Menj haza. – küldte el mire Eren lehajtotta a fejét.
– Szeretnék még maradni. – a kiskutya Eren lábához bújt mire Eren elmosolyodott és felvette a földről. A kiskutya a farkát csóválta és izgatottan mocorgott, Eren arcát próbálta megnyalni, de nem érte fel így a kezét nyalogatta hálából amiért nem hagyta magára. Levi szíve megenyhült ahogy őket nézte.
– Ha bármi furcsát teszel, meg foglak ütni és többet nem engedlek be ide. – Eren bólintott hogy megértette bár elhúzta a száját.. Nem tetszett neki a dolog. – Csinálok neked teát. – intett az asztal felé, így Eren engedelmesen leült. – Carla azt mondta rontottál matekból. – azt nem tette hozzá, hogy megint. Eren nem volt jó tanuló, Armin korrepetálta, mert bár eleinte Eren szerette hogy Levi segít neki a háziban, egy nap kijelentette, hogy soha többet nem kér tőle segítséget iskola ügyben. Próbálta kivonni Levit a felnőtt-gyerek dolgokból.
– Megoldom.
– Matekból jó vagyok, tudok segíteni.
– Nem kell. – Levi feltette a vizet a tűzhelyre és Eren felé fordult.
– Régen nem zavart, ha segítettem.
– Régen téged sem zavart ha átöleltelek.. Régen nem csuktad be előttem a szobaajtódat. – Levi inkább teafüvet keresett és nekilátott a teakészítésnek. Eren közben végig őt figyelte miközben az ölében fekvő kutyakölyköt simogatta. – Tényleg el akarsz költözni? – Levi nem akart elköltözni. Nehéz jó albérletet találni és az övé kifejezetten jónak számított a rossz környék miatt. De volt egy szobája, egy külön kis fürdője és egy konyha. Ez már jónak számított ilyen kevés pénzért.
– Tényleg nem akarod feladni? – kérdezett vissza.
– Már elég nagy vagyok.
– Nem, te egy gyerek vagy. Egy kis kölyök aki próbál felnőttként viselkedni, de a tanulás sem megy neki, mert helyette egy harmincas éveiben járó férfi után kajtat. Fogadd el, hogy tizenöt vagy és viselkedj is úgy.
– A pszichológus azt mondta, hogy ha túlságosan belefolysz a nevelésembe akkor sosem fogsz esélyt adni valami másnak velem kapcsolatban. – erre Levi szemöldöke összeszaladt. – Nem kell elköltöznöd.. Mostantól.. Békén hagylak. – úgy mondta mintha a fogát húznák. – Ne beszélj anyával rólam. Ne adj neki tanácsokat velem kapcsolatban és ne szidj meg mint egy gyereket.
– Eren..
– Szeretlek.. És tudom, hogy nem vagy pedofil nekem meg nincs apa komplexusom ezért olyan rohadt nehéz az egész. – Levi már épp le akarta szidni amiért a hellyel-közel egészséges szellemi mivoltuk miatt panaszkodik, de nem tette. – Azt is mondta a dilidoki hogy ha túl sokat foglalkozol velem gyerekként, soha nem tudsz majd máshogy tekinteni rám. Arra kért hogy ne zargassalak.. – Levi hálás volt a pszichológusnak amiért fél év elteltével sikerült megértetnie Erennel, hogy mit jelent a „nem” szó. Amint erre gondolt, Eren felállt az asztaltól és vészesen közel lépett Levihoz. – Ne tekints rám úgy mint egy ártatlan gyerekre. – ez Levinak már jóideje eszébe sem jutott. Eren nem volt valami ártatlan, valójában gyerekként sem volt az.. Eren szabad kezével elkapta Levi derekát, a másikban a kiskutyát tartotta ami miatt Levi nagyon tisztességtelennek tartotta őt. Egy kutyakölyökkel védekezni az ütés ellen? Levi képtelen lett volna ártani annak a vékony, törékeny kis élőlénynek, és félt hogy ha Erenen túl nagyot taszít vagy üt akkor a kutyusnak is baja esik. Elkapta Eren csuklóját és lefejtette magáról de addigra Eren az ajkaira hajolt és a testével a konyhapulthoz préselte őt. Levi összezárta az ajkait így Eren megharapta őt, de Levi nem engedett. – Szeretlek Levi.. Nem akarok hazudni erről és nem akarom, hogy gyerekként kezelj.. Olyan férfi lesz belőlem akinek nem tudsz majd nemet mondani. – Levi ebben igencsak kételkedett, ő bármire és bárkinek képes volt nemet mondani. Elkapta a kiskutyát majd olyan erővel megfejelte Erent hogy azonnal eleredt az orra vére. Eren nem hátrált meg mindössze a felszabadult kezével az orrához kapott és nézte az ujjain vöröslő folyadékot. A vér lefojt a szájáig és Levi szinte látta ahogy a ruhájára csöppen majd.
– Kifelé. – közölte és bár nem ordított, a tekintete egyértelművé tette, hogy nagyon is komolyan gondolja amit mondott. Eren hátrébb lépett és a kiskutyára majd Levira nézett. Aztán egy szó nélkül távozott..
Egy hónappal később Eren átiratkozott egy bentlakásos iskolába, Grisha egyik ismerősének a révén. Ott megismerkedett egy Mikasa nevű lánnyal aki hallgatag volt és rövidre nyírta a haját mikor Eren ezt kérte tőle. Fekete, rövid haj, olyan mélybaran szem hogy szinte feketének látszik és úgy tudott verekedni mint egy profi boxoló. Levi csak hallomásból tudta ezeket, mikor Carla elszólta magát.
Levi végül nem keresett másik gazdát a kiskutyának. Megtartotta és Matcha-nak nevezte el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése