Secret Soldier

 –  Nem baj ha belemész. – mondta Carla hirtelen. Levi kérdőn fordult felé.  –  Mibe? – őszintén nem értette hogy a karácsonyi tervek melyik része volt olyasmi amibe Levinak bele kellett volna mennie, vagy legalábbis Carlat nem zavarta ha belemegy.  –  Eren huszonöt éves Levi. – azonnal megértette mire vonatkozott az előbbi mondat és dühösen ledobta a szivacsot a mosogatóba és elzárta a vizet.  –  Én meg negyvenöt. – felelte miközben megtörölte a kezét és a konyhapultnak támasztotta a derekát. Carla egy kedves mosollyal nézett rá.  –  Azt hittük kinövi, de nem így lett. – kezdte és látszott rajta, hogy beletörődött a helyzetbe amibe Levi még koránt sem. Az utóbbi években mesterien megtanulta kerülni a témát és a gondolatot, hogy Eren még mindig próbálkozik. – Eren már felnőtt. Tudja mit szeretne.  –  Ez olyan mintha győzködnél, pedig tudod hogy én nem szeretném azt amit ő. – nem akarta kimondani hogy ez mit is jelent. Házasság,...

  Eren 15 évesen lépett a pubertáskorba. Az apja szerint későn érő típus, bár mit tudhatott az apja? Carla és Levi évek óta próbálta elmagyarázni Erennek, hogy a pornó nem gyerekeknek való (meg Carla és Levi szerint sok felnőttnek sem). Erennél a pubertás inkább a hirtelen növésben meg a mélyebb hangban merült ki. Akaratosnak kicsiként is akaratos volt, a hosszú büntető hallgatások és a duzzogás sem változott. A túlzott érdeklődése a szex iránt pedig egy olyan probléma volt amit az iskolai pszichológusra bíztak inkább. Bár az aggasztóbb volt, hogy Eren érdeklődési köre leginkább Levi testét érintette. –  Jobb lenne ha elköltöznék. – vetette fel egyik nap Levi mikor Carla megint nála kereste Erent. A nő fáradtan a hajába túrt. –  Nem kérhetem ezt tőled. –  Nem is kell kérned. Már régóta keresgélek lakásügyben. – pontosabban azóta, hogy Eren megpróbálta megcsókolni. Ez olyan fél éve történt. –  Azt hittem kinövi. – sóhajtotta Carla panaszosan. – A sok gyűrű, az a ...

Levi utálta az embereket. A legtöbbjük hangos volt, ostoba, beképzelt és igénytelen. Mikor reggelenként kinyitotta a kisboltot, rendszerint azzal kellett kezdenie, hogy a bolt előtt összeseperte az eldobált sörösdobozokat és a csikkeket, vagy ami még rosszabb volt, a törött üvegeket. Utálta a csörgésének a hangját ahogy a szemeteslapátra söpörte a szilánkokat. Ez is egy ilyen reggel volt és bár nem kifejezetten tartotta magát agresszívnek (hogy mások milyennek tartották az most igazán lényegtelen), szíve szerint minden szemetelő barmot megetetett volna pár törött üveggel. De az utcán jelenleg csak hajléktalanok vagy részegek feküdtek a falak mellé húzódva és nem volt kedve olyanokat összeverni akik amúgy is le vannak szedálva. A kevésbé rutinosak az út szélén feküdtek, vagy nyújtott lábbal terpeszkedtek a járdán. Rosszkörnyék de nem a legrosszabb. Legalábbis ezzel vigasztalta magát. Meg azzal, hogy a rosszabban is túlélte akkor ez igazán nem nagy kihívás.. Levi kidobta a szemetet és be...

Itachi Prológus Összekulcsolt ujjaink Szeretem ha van egy megszokott rendje a dolgoknak. Nehezen viselem a sok változást és ha nem tudok kellően felkészülni, akkor a kisebb változások is kikészítenek. Megmostam az arcom és a lakás zajait hallgattam, ahogy Kisame, mint minden reggel, beront Obito és Sasori szobájába, hogy leellenőrizze, ébren vannak-e már. Sasori általában unottan elküldi a fenébe, Obito pedig kedves köszön neki. Gyanítom az utóbbi miatt nem szok le erről a reggeli beköszönésről és mert útba esik neki a fürdőszoba felé. Bár Kisaméről van szó, szóval talán Sasori mogorvasága is közrejátszik abban, hogy ne mulasszon el rájuk törni minden reggel. –   Jó reggelt! – nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját Kisame és beállt mellém a tükör elé, hogy megmossa az arcát. – Milyen volt a futás? – kérdezte mire válaszul vissza köszöntem és elmondtam, hogy csak a szokásos.. Mint minden reggel ami nem Deidara mellett kezdődik. Ez utóbbit persze nem mondtam ki hangosan. Obito álmosan csos...