Balljós érzelmek 8. rész

 Aoi korán reggel ébresztett és arra kért, hogy nyolckor találkozzunk a munkahelyen. A hangok alapján ő már úton volt így én is kikászálódtam az ágyból. Bármilyen elbűvölő is tudott lenni Kyo, a történtek után nem szívesen kezdtem volna a reggelt egy kiadós szeretkezéssel de ezt ő is érezhette mert nem próbálkozott semmivel.
– Gondolom délután találkozunk. – jegyezte meg mikor visszamentem a fürdőszobából és a szekrényemben turkáltam valami felsőért.
– Ja. – hagytam rá mire felsóhajtott. Tegnap este elkértem a telefonját, hogy megnézhessem az üzeneteit. Reita még csak nem is volt az ismerőse egy platformon sem és Kaoru meg Shinya tényleg tudtak rólam. A közös chatükben pedig Shinya elnevezte őt „Mr. Matsumoto”-nak. Kyo azt mondta hogy előtte meg „Ruki felesége” volt a neve de azt kikérte magának elvégre mindketten pasik vagyunk, szóval akkor már legalább legyen a férje. Tényleg úgy tűnt, hogy igazat mond és emiatt csak még zavaróbb volt az egész.
Karok fonódtak körém és a még mindig fedetlen vállamba csókolt mire felsóhajtottam.
– Mondtam hogy nem haragszom Ruki. Bármikor áttúrhatod a telefonomat. – első körben ideges volt amiért elkértem ami miatt úgy éreztem, hogy le fogom buktatni és emiatt csak még jobban akartam. Végül persze ide adta és karba font kezekkel várta, hogy mikbe nyúlok bele. Nem találtam semmi olyat ami ne vallott volna rá és bár rosszul esett neki a bizalmatlanság végül kisimultak a vonásai és azt mondta ha ez engem megnyugtat akkor megadja a kódjait és bármikor ellenőrizhetem. „Előtted úgy sincs rejtegetni valóm”. Ettől csak még rosszabbul éreztem magam.
A mellkasának dőltem és felsóhajtottam.
– Sajnálom.. – kértem bocsánatot újra de csak felsóhajtott.
– Nem haragszom.. Mit csinálsz ma? – kérdezte miközben a vállam mellett benyúlt a szekrényembe és kivett egy felsőt amit a kezembe nyomott. Megnéztem és végül is ugyan mindegy mit veszek fel szóval belebújtam.
– Bemegyek dolgozni. Aoi már vár. Te mit terveztél?
– Ma mi is mindannyian bemegyünk. Shinya azt írta, hogy Kaoru titkol valamit szóval előtte kihallgatjuk. – a szemöldökömet ráncolva fordultam felé.
– Ezt meg hogy érted?
– Általában székre ültetjük a gyanúsítottat aztán kipróbáljuk a jó zsaru, rossz zsaru felállást de Kaoru kemény srác, hozzá az kell hogy a szemébe világítsak egy lámpával és felé állva követeljem a válaszokat miközben a családjával fenyegetem, hogy milyen rossz lenne, ha a tudomásukra jutna, hogy a drága Kaoru nem is olyan szent mint amilyennek látszik és a kislánya épp az érettségi előtt áll, kár lenne ha beárnyékolná az örömöt, hogy az apucija börtönben csücsül.
– Ti munka helyett szerepjátékoztok? – ráncoltam a szemöldököm mire elröhögte magát.
– Nem, de mi szinte mindent elmondunk egymásnak. Ti nem? – vonta fel a szemöldökét meglepetten. – Pedig jó csapatnak tűntök.
– Azok is vagyunk de megvan a saját életünk. Sok mindent elmondunk egymásnak de nem faggatózunk. Ennyire nem mászunk bele egymás életébe.
– Jaa, világos. Hát mi ezt szoktuk meg.
– Akkor rólam is kifaggattak? – kérdeztem kissé keserűen mire Kyo elvigyorodott.
– Nyugi nem részleteztem a szexet. – vártam a „de” szócskát amit Kyo is észrevett így folytatta. – Shinya nagyon kíváncsi volt szóval annyit elmondtam, hogy nagyon mocskosul tudsz beszélni. De a méreteidről és arról, hogy melyikünk van felül arról hallgattam. Kaoru nagyon kíváncsi volt azokra a mocskos szavakra szóval párat belesuttogtam Toshiya fülébe aki tovább suttogta Die fülébe aki viszont azt mondta, hogy ez túl csúnya Kaoru és Shinya fülébe szóval ők végül nem tudták meg. – röhögött én meg kínomban a tenyerembe temettem az arcom.
– Ezt nem hiszem el..
– Ugyan már ez egyáltalán nem befolyásolja azt ahogy rád néznek. Amúgy ők sokkal durvább részleteket is megosztottak már és nekem a felét sem hiszik el annak amit mondok.
– Baszki most jöttem rá hogy kvázi egy öregasszonnyal járok. – emeltem fel a fejem döbbenten mire Kyo meglepetten vonta fel a szemöldökét.
– Ez a test minden csak nem egy öregasszonyé. – mutatott az ölére és a felsőjét is felhúzta hogy megmutassa az izmait.
– Mármint szellemileg. Pletykás vagy és hazudozó.
– Ez nagyon sértő! – mordult fel mire bocsánatkérőn összetettem a kezem.
– Sajnálom, igazad van. Nem minden öregnéni ilyen. – hozzám vágott egy párnát én meg röhögve kimenekültem a konyhába.

 

Fél órával később már a kiadónk épületének földszintjén ültem a kis kávézóban Aoival szemben, aki egyenes háttal, teljesen kisimultan ült előttem a kávéját iszogatva. Talán csak a reggeli fények miatt de most igazán előkelőnek tűnt, főleg az én nyúzott ábrázatomhoz képest.
– A többiek mikor jönnek? – kérdeztem mire az órájára pillantott.
– Kai csak egy óra múlva, de Reita mindjárt itt lesz csak még kirángatja az ágyból Uruhát. – akkor az még nekik is egy óra. Valahol mélyen egy kicsit azért irigy voltam Reita és Uruha barátságára, ami azért volt furcsa mert bár volt rá esélyem, hogy velem is ilyen sok időt töltsenek, sosem éltem a lehetőséggel két hetente egy alkalomnál többször. Jobb szerettem egyedül lenni.
– Mi miért siettünk ennyire? – kérdeztem hisz ha tudom, hogy csoportos megbeszélést szeretne, akkor előbb elviszem Koront sétálni, elvégre Uruha mindig késik.
– Reita miatt. – felvont szemöldökkel kérdeztem vissza, hogy miért is, mire Aoi felsóhajtott és kicsit közelebb hajolva halkan beszélni kezdett. – Véletlenül láttam Kyot ahogy Koront sétáltatja, az a hülye Reita meg azt hazudta neked, hogy vele kavar. – továbbra sem tudtam hová tenni az információkat így ismét felsóhajtott és folytatta. – Reita olyasvalakivel kavar akiről muszáj volt veled beszélnie, de bepánikolt és az általad legutáltabbnak hitt ember nevét nyögte ki.
– Kyoét. – eddig értem. – De ha nem vele feküdt le, akkor kivel akihez nekem lenne közöm? A bandából valakivel? Jézusom, veled?! – erre döbbenten meredt rám és egy kis fintor is megjelent az arcán.
– Velem? – kérdezte megbotránkozva. – Oké basszus biszex vagyok, de egyikőtökkel sem járnék. – erre megértően bólintottam, elvégre ezt már akkor közölte velünk, mikor összejött az első pasijával aki azokat a fantasztikus kávés sütiket készítette. Bár vele már négy éve szakítottak és azóta Aoi nem jött össze senkivel, vagy legalábbis senki olyannal akit bemutatott volna nekünk is.
– Jó, de akkor miért te beszélsz róla? – kérdeztem elvégre ezért is gondoltam rá.
– Mert bepánikolt, hogy bi és én vagyok az egyetlen akit ismer. Vagyis Kai szerint te meg Kyo lehet, hogy kavartok szóval igazából te is de Reita ezt nem tudja.
– Kai és te arról dumáltatok, hogy én meg Kyo? – ingattam a fejem kissé zavartan. És én még azt hittem, hogy mi nem vagyunk pletykások.
– Én láttam Koronnal, Kai meg látta Kyot a te pulcsidban.
– A kollekcióm egyik darabjában. – füllentettem ösztönösen. – De még mindig nem értem. Ha nem Kyoval kavar akkor kivel? Vagyis kikkel. – pontosítottam.
– Jobb lesz ha ezt inkább ő mondja el, vagyis.. Hogy kivel feküdt le az.. Szóval nem ő a fontos a te szempontodból hanem az akivel randizgat. – ráncolta a szemöldökét mintha ő is belekavarodott volna az egészbe. Hát akkor én mit mondjak? – Mindegy csak azt akartam, hogy tudd, nem Kyoról van szó. – legyintett.
– Csak azért mert Kai meg szerinted járok Kyoval?
– Ha nem is jártok de kezdtek jóban lenni vagy ilyesmi. Nem akarom, hogy a jó kapcsolat rovására menjen hogy Reita nyuszi volt.
– Aha, világos. – rohadtul nem az. – Akkor felmegyünk hangolni? – kérdeztem mire Aoi kiitta a kávéja maradékát és biccentett, hogy mehetünk.

 

A próba után megbeszéltük a következő koncertünk részleteit és dolgoztunk az új számokon is. Reita végig hallgatott a füllentéséről így én sem hoztam szóba. Már hazafelé indultunk mikor a kezembe vettem a telefonom és láttam Kyo üzenetét. Kaoru meghívta az egész csapatot vacsorára a kedvenc helyükre és mint Kyo párját engem is várnak. A szívem rögtön a torkomba ugrott az idegességtől, de ez nem a dühös idegeskedés volt hanem inkább az izgatott féle vagy milyen. Mély levegőt véve kezdtem el írni a választ, de végül kitöröltem. Majd inkább felhívom.
– Kai szerint Kyo meg te jóban vagytok. – lépett mellém Reita mire a zsebembe süllyesztettem a mobilom és felnéztem a száját harapdáló basszerosra.
– Ühm, olyasmi. – értettem egyet. Csak aprókat bólogatott hogy érti. – Aoi szerint nem Kyoval feküdtél le.
– Ja, tényleg nem.
– Akkor miért azt mondtad?
– Én még nem akartam neked elmondani, hogy kivel randizok de ő meg ragaszkodott hozzá, hogy ha komolyan gondolom akkor beszéljem meg veled. Akivel meg kétszer lefeküdtem az.. Az is kínos és kurvára nem kellett volna mert neki meg családja van. – hajtotta le a fejét.
– Most kezd megőrülni, hogy lassan negyven. – jegyezte meg Uruha. Reita fájdalmában felnyögött és bemutatott neki. – Mi van már rám is szemet vetettél te telhetetlen. – röhögte ki Uruha amin Rei is elmosolyodott.
– Sosem kezdenék ki veled.
– Egy hónappal ezelőtt azt is mondtad, hogy sosem feküdnél le egy sráccal sem. – észrevételezte Kai.
– Mikor Aoi mondta el, hogy bi nem szólogattattok be neki, de nekem meg igen?
– Aoi nem egy családapával kamatyolt. – szúrta le Kai rosszallóan. Ezek szerint tudja ki az a családapa.
– Oké állj, ki az aki tudja hogy ki az akivel kétszer lefeküdt? – kérdeztem mire mint a kisiskolások mindenki feltette a kezét, kivéve engem. – Oké akkor ezt én is tudni szeretném. – fontam karba a kezem mire Reita felsóhajtott.
– De ne akadj ki jó?
– Kyonál kiakadtam rád? Nem, pedig minden okom meglett volna rá. – erre Aoi és Kai összepillantott de Reita valószínűleg annak tudta be, hogy utálom Kyot.
– Oké. – bólintott de nem mondta ki a nevet inkább Uruhára nézett.
– Mint egy sebtapaszt. – mutatta a gyors mozdulatot. – Csak mond ki gyorsan, gondolkodás nélkül. – mosolygott rá gonoszul mire Reita fintorogva visszafordult felém és lehunyta a szemét majd csak gyorsan kinyögte.
– Miyavi. – kinyitotta a szemét én meg döbbenten és kissé megbotránkozva néztem rá. Miyavi, a barátunk akinek van két gyönyörű gyereke meg egy csodálatos felesége.
– Legalább már értem miért nem merted elmondani. – ennél tényleg egyszerűbb lehetett Kyo nevét mondani, bár ha tudta volna, hogy együtt vagyok vele akkor biztos nem ezt hazudja.
– A srác akivel randizok az meg.. – vont vállat letörten mintha a Miyavis vallomása után már nem lehetne rosszabb. – Szóval ő a bátyád. – ezt hallva már tényleg nem tudtam mit mondhatnék.
– Klassz, másoknak valami vallomása esetleg? – néztem a többiekre.
– Megettem a hűtőből a sütidet. – nézett Aoi Kaira.
– Nem baj, igazából elfelejtettem hogy az enyém. – mosolygott rá Kai és látszólag ők ki is békültek ennyivel.
– Én tiszta vagyok mint a hó. – mosolygott büszkén Uruha.
– Én is. – csatlakozott Kai mire Reita felé fordult.
– Vagy csak nem emlékszel rá.
– Te most nem szólhatsz be nekem! – mutatott rá vádlón Kai és teljes mértékben igaza is volt.
– Ruki neked valami vallomás? – kérdezte Aoi egy szelíd mosollyal mint aki már biztos benne, hogy Kyo meg én.. Felsóhajtva vettem elő a telefonom amin egy újabb üzenet várt. Kyo azt írta nem muszáj mennem ha még nem állok rá készen csak szerette volna ha tudom, hogy a bandája elfogad minket. Ez megnyugtatott és én is vágytam rá, hogy a bandám elfogadjon vele együtt. És a titkolózás csak kellemetlen helyzeteket szül szóval jobb az őszinteség.
– Kyo és én már egy hete járunk. – mikor felemeltem a fejem Reita döbbenten nézett rám aztán ha lehet még szarabbul érezte magát.
– Én meg azt hazudtam hogy.. Basszus ne haragudj, úgy sajnálom! – csak vállat vontam. Kellett ez a pofon, hogy tudjam mennyire nem bízok meg Kyoban és hogy tudjuk ezen dolgoznunk kell ha egészséges kapcsolatot akarunk.
– De a bátyámmal hogy..? Miért? – kérdeztem mert ezt nem nagyon tudtam hová tenni. Mondjuk Miyavit se nagyon.. Reita megint Uruhára nézett segítségért. – Nem zavar csak fogalmam sem volt róla, hogy bejössz neki. – azt tudtam, hogy pánszexuális mert volt egy elég nehéz időszaka amit a szüleink egyáltalán nem könnyítettek meg, így egy ideig nem is beszélt velük.
– A lakásod előtt futottunk össze, mikor beteglátogatóba jött hozzád. Vagyis csak jött volna de nem nyitottál ajtót és mikor felhívott azt mondtad neki, hogy aludtál és fáradt vagy szóval inkább nem zavart. – aha emlékszem, Kyo karjaiban feküdtem aki meg elaludt és alig értem el a telefonom.
– Szóval jobb híján szobára mentetek? – ráncoltam a szemöldököm mire Reita dühösen ingatta meg a fejét.
– Nem. Beültünk kajálni abba a fánkozóba a kávézó mellett. Dumáltunk és elég jó érzéke van hozzá, hogy rátapintson a lényegre.
– Nem igazán akarom tudni mikre tapint rá, köszi. – mégis csak a bátyám.
– Nem úgy! Te jó ég úgy értem rájött, hogy hülyeséget csináltam és úgy tud bámulni hogy elmondtam neki mindent. – erre csak bólogattam. Húsz évesen jöttem rá, hogy az a kedves, megértő mosolya és hogy folyamatosan tartja a szemkontaktust arra késztet szinte minden embert, hogy beszéljenek és mivel semmi miatt nem ítélkezik így egy idő után olyan durva dolgokat is elmond neki az ember amivel legalább egy kis megbotránkozást kiválthat belőle.. Vagy minimum meglepettséget.
– És komoly a dolog? – kérdeztem mire elhúzta a száját.
– Még csak randizgatunk és a múltkor hogy felbukkant Miyavi.. Eléggé felbolydultak a dolgok. – baszki konkrétan megcsalta a tesómat Miyavival.
– Tudja?
– Rögtön elmondtam. – biccentett letörten. – Ekkor kérdezte meg, hogy komolyan gondolom-e vele.
– Ezért kérte hogy mond el nekem? – újabb biccentés. – Oké, most már tudok róla. Ne bántsd meg mert esküszöm kicsinállak. Amúgy üdv a családban. – tártam ki a karjaimat és elé lépve mosolyogva átöleltem. Reita a fenyegetést komolyan véve kissé feszülten viszonozta a gesztust. – Akkor azt hiszem megyek. – engedtem el és intettem a többieknek is miközben megköszöntem a mai munkájukat. Kai utánam sietett és felajánlotta, hogy elvisz aminek egészen addig nagyon örültem amíg a kocsiban be nem kapcsoltam az övem és ki nem fakadt, hogy mennyire haragszik Reitára amiért majdhogynem szétrobbantott egy családot. Csak bólintottam, hogy tényleg elég durva ez a Miyavis dolog. Mint kiderült Kai Miyavitól tudta meg mi történt, ami nem is csoda, ők elég közel állnak egymáshoz.
– De az is elég durva, hogy hirtelen a banda nagyszázalékban szivárványos lett. – erre csak a szemöldökömet ráncoltam.
– Eddig is azok voltunk nem? Uruha a lányos tag és nagyon is elfogadó a melegekkel. Aoi biszex én mindig is bizonytalan voltam meg igazából nem is nagyon érdekelt a címkém, Reitát meg mindig veled boronálták össze. – erre fájdalmasan felnyögött.
– Ezt annyira utálom, még hogy ő meg én! Viccnek is szörnyű. – megint csak bólogattam de nem igazán figyeltem. Gondolatban már Kyoval voltam és a kapcsolatunkat próbáltam stabillábakra állítani. Tudom, hogy megbántottam mikor nem hittem neki de ahhoz képest igazán éretten kezelte. – Nagyon össze vesztetek Kyoval? – kérdezte Kai mintha csak megérezte volna, hogy mi foglalkoztat.
– Igazából nem. Nagyon megértő volt velem, nem hibáztatott amiért nem hittem neki.
– Kyo jó arc. – vigyorgott büszkén bár ezt leginkább a rajongásának tudom be. „Jó arcok és jó zenészek, jó ízlésem van.” Bár ez így biztos nem fogalmazódott meg benne.
Ahogy visszagondoltam a régebbi találkozásainkra, akkor bár sokszor megsértett szavakkal, de sosem lépett át határokat, nem szidta a családomat vagy a bandatársaimat, a rajongóinkat is csak egyszer szólta le és azt is inkább csipkelődve mint véresen komolyan véve. Szóval bár szidta a kollekcióm és folyton törpének meg picsának bélyegzett, de sosem másokkal karöltve gúnyolódott, ez mindig a kettőnk vitája volt, a kettőnk ügye ha úgy tetszik, sőt.. Halványan rémlik, hogy egyszer valaki be akart szállni és Kyo pártját fogta de elküldte a fenébe, hogy mit képzel magáról. Ennek ellenére is utáltam de most hogy tudom, hogy csak a figyelmemet akarta magára vonni..
Bár még mindig amondó vagyok, hogy lehetett volna ezt máshogy is csinálni. De végülis Kyoról van szó, hirtelen dönt és elégnagy tuskó ahhoz, hogy a netről tanulja az udvarlást. Biztos rossz honlapra tévedt vagy ilyesmi és ott azt tanácsolták, hogy legyen farönk.
Viszont most hogy nagyon pasisan testileg hódítottuk meg egymást, jöhet a neheze. Bár ahogy visszagondolok az elmúlt hétre.. Nem szabadott volna kételkednem benne, de Reitát régebb óta ismerem és sokkal szavahihetőbb.
– De basszus Miyavival? – akadt ki Kai újfent.
– Igaza volt Rurunak.. Reita most ért a lázadó korszakába. – mosolyogtam hátha ezzel kicsit feloldom a hangulatot de Kai csak morcosan meredt az útra. – Miért zavar ennyire?
– Basszus Ruki, gyerekei vannak. – szörnyülködött tovább. Így jobban végig gondolva, ötünk közül Kai az egyetlen aki tudja milyen apa nélkül felnőni. A mi generációnk szülei előbb ölték meg a párjukat balesetnek álcázva, minthogy elváljanak.
– Miyavi sosem hanyagolná a gyerekeit. Bár jobban belegondolva Miyavi ne akarjon Reitával lenni. Mi lesz akkor a bátyámmal? Fel kell hívnom. – kezdtem el keresgélni a nevét és annyira belemerültem a műveletbe, hogy nem is igazán hallottam Kai szavait ezért csak néhány szót tudtam elcsípni belőle, mint hogy Miyavi felesége kedves. – Tényleg az. – értettem egyet de aztán bocsánatot kérve rámentem a hívásgombra.

9. rész - Vegyek neked csokit meg virágot?