Balljós érzelmek 6. rész

 A lakásom csendjét csak a zihálásunk törte meg, miközben Kyo mellkasán fekve igyekeztem lecsillapítani a pulzusom.
– Boldog egy hetes fordulót. – duruzsolta azon az orgazmustól mély hangján amit csak egy fokkal szerettem jobban a kanos mély hangjánál és a reggeli mély hangjánál. Kirázott a hideg, de hogy amiatt, hogy mindjárt elhányjam magam amiért listába tudom szedni a kedvenc hanglejtéseit és hangszíneit, vagy azért mert ő meg számon tartja, hogy mikor is jöttünk össze pontosan.. Fájdalmasan felnyögtem mikor a még mindig merev farka megmozdult bennem. – Imádom mikor meglovagolsz.
– Ne dörmögj ilyen hangon a fülembe…
– Oh zavarba hoz? Kezdesz belém szeretni? – kérdezte játékosan mire mosolyogva felhorkantam. Honnan van ennek a pasinak ennyi energiája?
–  Épp ellenkezőleg..
– Kiszeretsz belőlem? – kapott levegő után így kénytelen voltam feltápászkodni a karjaimra. A mosolyán láttam, hogy csak egy újabb lovaglást szeretne, de azért élvezné ha kicsit simogatnám az egóját pár kedves „szeretlek” szóval.
–  Barom.. – most érd be ennyivel bébi. – De amúgy te számontartod a heti fordulókat is?
– Csak az elsőt. – simogatta meg a hátam. – Meg talán a századikat. Az ezrediket. – visszahajtottam a fejem a mellkasára és beleharaptam az izadtságtól kissé sós bőrébe. – Kis pirája. – vigyorgott rám olyan vidáman, mintha a legédesebb dolgon hívott volna ami csak az eszébe jutott. És tekintve hogy Kyoról van szó, ezt el is tudom hinni.
– Te harapósabb vagy mint én. – észrevételeztem mire válaszul a két keze közé fogta az arcomat és a hüvelykujjaival feltolta az ajkaimat, hogy kilátszódjanak a fogaim.
– Akkor mindketten piráják vagyunk. – engedte le a felső ajkam majd egyik hüvelykujjával az alsó ajkamat kezdte el simogatni.
– De most komolyan.. Évforduló még oké, de heteket minek számolni? Kinek van erre ideje? – egy pillanatra elröhögte magát majd egy szempillantás alatt rosszallóan nézett rám. – Szörnyű színész vagy. – közöltem pedig általában nagyon is ment neki a fapofa meg az őrült rocker szerep (ami nem is igazán szerep).
–  A net varázslatos dolog Ruki, a telefonos emlékeztető pedig minden férfi álma.. – kezdte de közbe vágtam.
– Hű én azt hittem a férfiaknak valami férfiasabb álmai vannak mint egy király járgány, egy jól főző feleség vagy egy olyan hűtő amiből sosem fogy el a sör. De ha neked az emlékeztető az álmod..
–  Oké! Kijavítom magam. – erre érdeklődve biccentettem, hogy hallgatom. – A telefonos emlékeztető minden férfi megmentője a nők haragjától.
–  Ühüm. És az nem zavar, hogy itt egyetlen nő sincs?
– Komolyan? – döbbent meg és szinte sokkosan kezdte el keresni a melleket a mellkasomon. Vigyorogva felültem és lentebb vezettem a kezét a farkamra ezzel is jelezve hogy készen állok az újabb menetre. – Igen ebből azért már leeshetett volna, hogy egy férfival van dolgom. – nyalt végig a tenyerén majd a farkamra fogott és benedvesítve az alsó ajkát kezdett el kényeztetni. – Sosem vágytam feleségre.. van egy klassz kocsim, egy menő legénylakásom, egy király munkám és bár a hűtőm nincs dugig sörrel és sajnos nekem kell feltöltenem, de van egy bárszekrényem amit nagyon szerettem volna. – vigyorgott én pedig újra elgondolkodtam rajta, hogy valójában milyen sokat mosolyog..
–  Te alkesz. – mozdítottam meg a csípőm, hogy az ő vágyát is tovább korbácsoljuk, noha miután az előbb elsült óvszerestől bennem maradt ami nem lehet túl kellemes.
– Nekem mondod? Drága egy szenvedély ez.. – csóválta a fejét én pedig felemeltem a csípőm és kiengedtem magamból a farkát, hogy leszedjem róla a használt gumit. A fogaimmal már rutinosan téptem fel egy újabb csomagot, nem is figyelve hogy bordázott, ízesített, extra vékony vagy sima. – Ez is egy finom kis szenvedély. – pillantott az óvszerek felé majd a testemre. – Szeretnék venni pár játékot. Van olyan vibrátor ami spriccelni is tud. – csak a szemeimet forgattam.
– Nekem a te farkad is megfelel. – öntöttem egy kis rágó illatú síkosítót a kezemre majd a hátam mögé nyúlva alaposan bekentem az extra vékony óvszerbe bújtatott farkát. Ahh! A legjobbat húztam a kupacból. – De egyébként.. Mindenhonnan az folyt egy időben, hogy alkoholista vagy és mai napig azt mondod, hogy nagyon sokat iszol. Mióta együtt vagyunk, talán csak kétszer láttalak inni és akkor sem vitted túlzásba.
–  És?
– Miért ismered el hogy részeges vagy meg alkoholista mikor ez nem is igaz? – álltam meg hirtelen és a választ próbáltam kiolvasni a tekintetéből. Felsóhajtva simította a combjaimra a kezeit.
– Tudod.. – kezdte olyan tekintettel és hangsúllyal mintha egy régen elhunyt szerettének a halála körülményeiről készülne beismerni valamit. Na, pont innen tudtam, hogy valami faszságot fog mondani. – Elég spúr vagyok ezért úgy szoktam berúgni hogy belemártok egy tampont a whiskeys üvegbe, aztán feldugom a segglyukamba és élvezem az olcsó részegséget. – na mit mondtam? – De ciki lett volna ha szex közben a madzag kilóg belőlem és megkérdezed hogy mi az.. – tett rá még egy lapáttal mire felnevettem.
–  Jó! Elég! Nem akarom hallani!
– Én itt megnyílok neked te meg elhallgatatsz és még ki is nevetsz? – játszotta a sértett.
– Sajnálom, fel kellett volna ajánlanom hogy rúgj be nyugodtan ahogy szoktál, majd úgy teszek mintha nem látnám a kis madzagodat? – kérdeztem végig simítva a felsőtestén és élvezettel markoltam bele a mellizmaiba.
–  Oh Ruki, kezdek beléd szeretni! – nyögte hangosan mire nevetve ingattam meg a fejem.
–  Veszek neked tampont, hogy itt is legyen és ne kelljen otthonról hoznod.
–  Aljasan játszol! Tudod hova kell szúrni Ámor nyilát!
– Igen, pontosan tudom. – illesztettem a makkját a bejáratomhoz.
– Igen, pontosan tudod. – nézett le és bár a kezei még mindig a combomon voltak, nem nyomott le. Hagyta hogy én üljek rá ahogy akarok. És bár szívesen játszadoztam volna a tűréshatárával, de én is nagyon szerettem volna már ismét magamban tudni. Egy határozott mozdulattal fogadtam be tövig mire mindkettőnkből egy mély, elégedett morgás tört fel. Mondhatnám, hogy csak azért ment be ennyire egyszerűen mert kellően kivoltam tágulva az előző menet után, de az az igazság hogy mióta Kyoval szexelünk a testem teljesen hozzá igazodott.
– Olyan arcot vágsz mint aki mindjárt elélvez. – vigyorogtam le rá mert ahogy megfeszültek az izmai és az állkapcsa, tényleg úgy festett mint aki nem sokára a csúcsra jut.
– Neked gőzöd sincs róla mennyire imádom ezt a látványt. – hörögte mire egy féloldalas mosolyra kúsztak az ajkaim.
– Vannak sejtéseim. – simítottam végig a kezem a kidomborodó izmokon. Ahogy a tekintetünk találkozott felkönyökölt és jobbjával elkapta a tarkóm. Közelebb hajoltam hozzá és birtokba vettem az ajkait egy csók erejéig, majd összedöntve a homlokunkat újra elvigyorodtam és belekezdtem egy lassú, mélyre ható mozgásba a csípőmmel.
A csengő élesen hasított bele az idillünkbe így a szemöldökömet ráncolva álltam le egy pillanatra a mozgással.
– Vársz valakit? – kérdezte mire hümmögve morfondíroztam tovább. Nem rendeltem semmit az elmúlt pár hétben és régebbről sincs csomagom..
–  Tök mindegy, folytassuk. – csókoltam meg újra és megint mozogni kezdtem de Koron ugatni kezdett a csengő pedig újra megszólalt így dühösen felegyenesedtem. – A postások nem ilyen kitartóak. – szóval nem csomagom jött.
–  Lehet hogy a rendőrség? – kérdezte Kyo ami miatt rögtön beindult a fantáziám.
–  Mond hogy nem rendeltél sztippert az egy hetes izénkre.
– Nem, azt a századikra tervezem. – bár úgy tűnt, hogy csak viccel mégis felvetült bennem a kérdés, hogy mit tervezhet az ezredikre. A váratlan vendég rátenyerelt a csengőre mire felsóhajtottam.
–  Mégis csak jobb lenne ha kinyitnám.
– Jól van, úgy is kezdek lankadni meg ahogy elnézem te is. – igaza volt. A váratlan telefonhívások vagy kapucsengetések enyhe pánikot pakolnak rám.
Leszálltam Kyoról de aztán elgondolkodva néztem rá.
– És akkor mi legyen? Elbújsz vagy reménykedünk hogy nem akar bejönni? – szólásra nyitotta a száját de a telefonom szakította félbe így csak legyintett miközben öltözködni kezdett. Felvettem a telefont amin Reita neve villogott és a vállamhoz emelve én is nekiláttam a készülődésnek.
–  Nem túl jó az időzítés, valaki épp eszeveszettül nyomja a csengőm. – köszönni meg elfelejtettem.. – Ja amúgy szia. – pótoltam mire Kyo mögöttem felhorkantott. Hozzávágtam a nadrágját ő meg hozzám a nedves törlőkendőt.
– Szia Ruki, semmi gond csak én csengetek. Már azt hittem baj van.
– Oh, akkor jó. – Kyo kérdőn nézett rám én pedig eltátogtam neki, hogy Reita van odalent. – De megbeszéltünk valamit vagy mi történt?
– Megkértél hogy hozzam el neked a minta darabokat amik elkészültek az albumhoz.
– Hát.. Igen igazad van, elfelejtettem, ne haragudj.
– Szörnyű napom van erre Kait játszol? – kérdezte morogva és hogy éreztesse mennyire ideges megint rátenyerelt a csengőre. Kyo mellém lépett és kivette a kezemből a törlőkendőt, hogy a hátamat is áttörölje. Hálásan pillantottam rá mire lazán elmosolyodott.
– Tényleg sajnálom, csak most elég sok dolgom volt. – szabadkoztam. Reita felsóhajtott, a ”dolog” pedig kiröhögött de szerencsére halkan tette.
– Felengedsz végre? – kérdezte kissé bosszúsan.
–  Igen, sőt! Lemegyek hogy segítsek cipekedni. – ajánlottam.
–  Csak egy szatyornyi ruha, nem vészes. – morgott. – Nyomd a csengőt.
– Nem működik. Lemegyek érted. – nyomtam ki majd Kyora néztem. – El kell menned, de.. Később megbeszéljük ezt az egészet jó? Csak most még nem akarom így hirtelen elmondani neki, mert ő elmondja Uruhának és akkor már rögtön ketten tudják és Aoi rá fog jönni hogy titkolnak előle valamit és így Kai lesz az utolsó ami biztos hogy rosszul fog neki esni mert ő annyira... – a hirtelen rámtört hadarást egy csókkal fojtotta belém.
– A lépcsőn megyek. – jelentette ki majd rám mosolygott. – Most végig az jár majd a fejedben, hogy mennyivel jobb vége lett volna, ha egy sztripper az. – magamra rángatva a nadrágot savanyúan felnevettem.
– Rosszabb. Végig azon fogok agyalni, hogy Reita akár sztripper is lehetne. – ezen felnevetett majd búcsúzóul még egyszer megcsókolt, épp mikor belebújtam a felsőmbe. Az ajtót nem zártam be, de a kulcsomat magammal vittem.
–  Este beszélünk.
–  Majd átmegyek ha elment. – ígértem. – Mégis csak most vagyunk egy hetesek. – mosolyogtam rá már a lift előtt.
–  Várni foglak Chibi. – intett és elindult a lépcsőn én pedig benyomtam a lift gombját.

 

A napnál is világosabb, hogy a basszerosunk válságba került. Ezt leginkább onnan tudom, hogy közölte de azt, hogy miért azt nem mondta, így továbbra is morcos képpel bámulta a hűtőmágneseimet.. Kemény két darabról van szó és még csak nem is annyira érdekesek, de Reitát láthatólag lekötötték.
Az asztal alatt sms-t írtam Uruhának ami miatt újra iskolásnak érezhettem magam. Ez részben izgalmas volt és fiatalos de részben ijesztő is és egy kicsit azért perverz is, tekintve hogy Reita volt az ijesztő Sensei és tekintve a nemrég kiteljesedett szexualitásomat.. Aggasztó a helyzet.
 

„Tudsz valamit Reitáról?”

„Nem.”
 
Uruha a legjobb barátja, szóval ha én már tudok valamit akkor ő biztos többet tud. És ez az egy szavas válasz tök lelombozó. Teljesen olyan mint amikor olyan csajoknak írogattam akik nem kedveltek.
 

„Az egy szavas válaszod alapján nem jövök be neked. Ez azért szíven ütött.”

„Szeretnék őszinte lenni, de nem akarom, hogy kurvás ruhát tervezz nekem a következő albumhoz. Túl nagy a nyomás, mit tegyek?”

„Küldj egy képet a farkadról és akkor nem fogom azt igényelni hogy a következő album alatt túl sok bőrfelületed kint legyen.”

 
Uruha képet küldött. Ne basz..! Nem.. Ez csak egy padlizsán.
 

„A színe alapján jobb lenne ha orvoshoz fordulnál. És a formája is elég aggasztó.”

„Ez egy padlizsán. Inkább neked kéne orvoshoz menned.”

„Élvezem a flörtnek nem nevezhető csevejt de mit csináljak Reitával?”

„Ott van nálad?”

„Igen”

„Mit csinál?”
 
Felpillantottam de a kép nem változott.
 

„A hűtőmágnesem bámulja.”

„Ez valami perverz utalás vagy komolyan?”
 
Csináltam Reitáról sunyiban egy képet de nem fogtam le a hangszórót így elég hangosan és nyilvánvalóan jelezte, hogy kép készült. Reita felém nézett de addigra elküldtem a fotót Rurunak.
–  Mit csinálsz?
– Megkérdeztem Rurut hogy mit tud rólad de ahogy vártam azt hazudta hogy semmit. – jó barát és remekül tud titkot tartani. Reita felsóhajtott így letettem a telefonom. – Elmondod mi a baj?
–  Ha nem akadsz ki akkor igen.
– Ígérem, nem akadok ki. – esküdtem ünnepéjesen és kíváncsian vártam a folytatást. Reita még tépelődött magában, de pasibb annál minthogy sokáig érzelgősködjön szóval végül egy hatalmas sóhaj kíséretében kinyögte végre.
–  Lefeküdtem Kyoval.

7. rész - Szar ember vagyok, oké?