Balljós érzelmek 5. rész

 A közös próbák a betegségem miatt elmaradtak, viszont a srácok meglátogattak. Kai hozott egy csomó kaját meg gyógyszert amiért nagyon hálás voltam, viszont Reita szinte rögtön megjegyezte, hogy a kedvenc dobosunk memóriája meglepően érdekes ebből a szempontból. (Őszintén szólva fogalmam sincs mire célzott pontosan.) Kai igyekezett nem megsértődni de látszott rajta, hogy nem őszinte a mosolya, pedig ezt Reita nem rosszindulatúan mondta.. Legalábbis a hangsúlya alapján nem úgy tűnt.
Aoi is igyekezett valami hasznosat hozni és mivel a főzőtudománya a rizsig terjed, így nem csodálkoztam rajta, hogy egy szatyornyi onigirit kaptam. Reita felajánlotta, hogy leviszi Koront minden reggel és este sétálni amit szívesen elfogadtam volna, de már volt rá segítségem..
Kyo természetesnek vette hogy minden este és reggel eljött, így hálásan megköszöntem Reita ajánlatát, de határozottan elutasítottam. Látszott rajtuk, hogy nem tudják ezt hová tenni, hisz eddig is ha el kellett utaznom vagy betegeskedtem, Reita gondoskodott a kutyusomról.
Bár végül nem faggatóztak de a tekintetük amit egymással váltottak, mindent elmondott.
Sejtették, hogy van valakim de szerencsére fogalmuk sem volt róla, hogy ki az és hogy komoly-e a dolog. Uruha nem az a fajta aki faggatózna, Aoi finoman érdeklődött de mikor látta, hogy kitérek az egyenes válasz elől, feladta. Reita és Kai pedig leginkább egymás kerülésével voltak elfoglalva és amúgy sem érdekli őket mások magánélete. Bár tény, hogy jólesett volna beszélni valakivel az érzéseimről, elég nehezen tudtam volna belekezdeni és pontosan elmondani, hogy is érzek valójában. Érzékeny srác vagyok, sosem szégyelltem de.. A társadalom azért mégis csak belénk nevelte, hogy a fiúk attól lesznek erősek és kemények ha nem beszélnek az érzéseikről, a japánok meg rátettek egy lapáttal, a visszahúzódó és távolságtartó viselkedési normályukkal.
– Koron.. – néztem a kiskutyámra aki rögtön felkapta a fejét és kíváncsian nézett rám abban a reményben, hogy valami séta lesz a dologban, de sajnos most nem erről volt szó. – Hogy lehet egy olyan világi barom, mint Kyo ennyire.. Szerethetően világi barom? – kérdeztem de amint meghallotta Kyo nevét már el is kezdte csóválni a farkát és felállt mellőlem majd a füleit hegyezve fordította a fejét az ajtó felé. Az elmúlt hétben Kyo neve egyenlő lett a sétával meg a kajával. – Tudja hogy kell bevágódni mi? – erre egy türelmetlen ugatás volt a válasz amin elmosolyodtam. – Jól van leviszlek sétálni. – álltam fel a kisasztalom elől és elindultam a fürdő felé, hogy rendbe szedjem magam.
Tegnap óta már elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy dolgozzak is, így megkértem Aoit, hogy küldje át az alapot amivel dolgozik. Meglepetésemre többet is küldött. Úgy tűnik megszállta az ihlet, ráadásul baromi jók lettek. Volt amit Reitával javítgattak itt-ott és olyan is volt amit Uruhával vettek kezelésbe. Kai pedig intézte a fotózásokat, lefoglalta a stúdiót jövőhétre és a rádióval dolgozott. Nagyjából találtunk egy koncepciót így elkezdtem látványterveket készíteni, és ha már belejöttem pár új darabot is készítettem a márkámhoz.
Épp kiléptem a fürdőszobából mikor megszólalt a csengő. A hajamat dörzsölgetve torpantam meg és a fali órára pillantottam. Ez Kyo lesz.. Kinyitottam a bejárati ajtót majd félre álltam, hogy ha esetleg valaki pont most menne végig a folyosón akkor ne lássanak egy szál törölközőben.
– Csak nem rám vártál? – kérdezte egy dög vigyorral Kyo mikor belépve az ajtón végig mért. Megnyalta az alsó ajkát és miközben becsukta az ajtót vaktában elfordította benne a kulcsot is. – Azért jöttem, hogy ebédeljünk de.. – megfogta a csípőm és magához húzva az ajkimra suttogta a folytatást. – Az egyetlen amit most szívesen felfalnék az te vagy. – a nyaka köré fontam a karjaimat és mohón megcsókoltam amit azonnal viszonzott is. Ahogy a testünk egymásnak feszült szinte azonnal éledezni kezdett az alfelem. Hirtelen elhúzódott mire nyűgösen nyögve hajoltam volna újra azokhoz a mocskos ajkakhoz de nem hagyta magát, és a számra tette az egyik kezét. – Neked nem ágyban kéne lenned? – elröhögtem magam és megingattam a fejem.
– Azt hittem épp oda tartunk. Hacsak nem akarod az asztalon csinálni, ha már ebédről beszéltél az imént.
– Megmérem a lázad, kajálunk aztán a lakás bármelyik pontján kielégítem a vágyaidat. – döntött és már el is indult a gyógyszeres fiókom irányába. Útközben mosolyogva üdvözölte Koront aki farok csóválva vakkantott felé.
– Nekem nincs beleszólásom? – kérdeztem miközben komótosan követtem Kyot, Koronnal a sarkamban.
– Ha nincs lázad akkor lehet beleszólásod. Betegen hülye döntéseket hozol. – közölte ezt úgy mintha minimum ezer éve ismerne. Lepillantottam a kutyusomra aki felnézett rám. Újra Kyora néztem és karba fontam magam előtt a kezeimet.
– Érdekes, nem rémlik hogy azon a bulin beteg lettem volna. – erre vigyorogva felém fordult de aztán úgy elmélyedt a gondolataiban, hogy csak ráérősen mustrált.. – Mi az? Frappáns visszavágáson gondolkodsz?
– Kifejezetten segítene, ha felvennél egy pólót. – a combjaimra pillantott és még vidámabb lett a mosolya. – Egy melegítő nadrág sem ártana. – tetetett csalódottsággal felé nyújtottam a tenyerem a lázmérőt kérve amit készségesen átadott. Lehuppantam az ágyam szélére és a hónaljamhoz szorítottam a kis szerkentyűt.
– Nem mintha le akarnálak beszélni, de tegnap még hőemelkedésem volt és innen még könnyen vissza lehet esni. – húztam el a „könnyen” szócskát.
– Ha most arra kérsz, hogy legyek gyengéd akkor ne aggódj, az leszek.
– Ezt az előző napok alapján még el is hinném, de.. Úgy nézel rám mintha a farkaddal akarnád helyettesíteni a lázmérőt és ettől egyszerre ver félre a szívem meg fordul fel a gyomrom. – a szemöldökét ráncolva röhögve ingatta meg a fejét.
– Te jó ég Chibi, meg sem fordult a fejemben hogy a hónaljad alá dugjam a farkam.
– Eddig.
– Eddig. – értett egyet és bármilyen abszurd volt mindketten elröhögtük magunkat. – Beteg vagy.
– Oh, pedig betegekkel nem szoktál szexelni. – biggyesztettem le az ajkaimat.
– A testileg betegekkel nem is, de az agyilag betegek pont az eseteim. – lépett hozzám közelebb és lehajolva hozzám gyengéden összesimította az ajkainkat, azonban a lázmérő pittyegésére egy leheletnyit elhúzódott, kivette a hónaljam alól a lázmérőt és a szeme sarkából lecsekkolta a számlapját.
– Na? Mennyi? – kérdeztem de válasz helyett eldobta azt a vacakot és a hajamba túrva mélyített el egy vad csókot. A kezei vándorútra indultak és szinte mindenhol belém markolt ahol csak ért. A mellkasom, az oldalam, a combom és.. Hátra döntve a fejem jólesően felnyögtem mikor a törölközőn át a farkamhoz ért.
– Ühüm, itt nagyon szereted nem igaz?
– Melyik pasi ne szeretné ezt? – kérdeztem vissza és az öléhez nyúlva a farkára szorítottam a tenyerem. – Dobd le a ruhád. – böktem a nagyon is felesleges tényezőkre az állammal. Felegyenesedett és megfogta a felsője alját majd egy mozdulattal lehúzta magáról és a földre hajította. Miközben kicsatolta az övét kínzóan lassan mozgott és jelentőségteljesen végig mért. Ha játszani akar, hát legyen. Szétcsúsztattam a lábaimat és megoldottam a törölközőt a csípőmön. A keményedésnek indult farkam köré kulcsoltam a kezem és hasonlóan lassan kezdtem el maszturbálni Kyo mozdulataival.
– Ha azt akarod hogy kíméletes legyek, ne hergelj. – hörögte egyszerre vészjóslón és szenvedőn amibe teljesen belebizseregtem és ez az ágaskodó mellbimbóimon is látszott meg a libabőrön a karjaimon.
– Most fenyegetsz? – kérdeztem felemelve a csípőm ezzel lökve a farkam a markomba. Kyo tekintetét nem kerülte el a mozdulat mert hallottam ahogy felhördül majd a szemimbe néz.
– Figyelmeztetlek.
– Hogy baj lesz ha hergellek. Ez fenyegetés. – okoskodtam és benyálazva az ujjaimat a farpofáim közé simítottam és felsóhajtottam. – Ide csak akkor hatolhatsz be ha megengedem neked és a fenyegetőző bunkókat biztos hogy nem engedem be.
– Oh, valóban?
– Egészen biztosan. – bólogattam és jólesően hümmögtem az egyre csak merevedő farkam simogatásától.
– Ruki.. – hörögte és nagyon úgy tűnt, hogy nem sok kedve van ehhez a játékhoz amit egyértelműen ő kezdett el. – Bármiben benne vagyok csak mond ki, hogy mit tegyek veled és megteszem.
– Kérnem sem kell? – incselkedtem mire felmordult és végre ledobta magáról a nadrágot, a gatyáját és gyorsan a zoknijait is ledobta amit olyan szerencsétlenül hajtott végre hogy nem tudtam nem felkuncogni rajta. – Gyere már te barom. – dőltem hátra az ágyon és megtámaszkodtam a könyökömön. Nem kellett sok és szinte rögtön felém mászott és az arcomra simítva az egyik kezét ismét megcsókolt. Mikor zihálva elvált tőlem lepillantott a testemre és morogva megharapta az alsó ajkam. Felnyögtem a finom kis harapásra majd amint elengedte, végig futtattam rajta a nyelvem.
– Ha ilyen harapós vagy nem szívesen engedem a szádat ennél lentebb. – jegyeztem meg mire kérdőn felvonta az egyik szemöldökét.
– Jól értem..?
– Ha belőled indulunk ki akkor nem. – röhögtem mire a fejét ingatva nevetett ő is. A telefonja csörgésére kaptuk fel a fejünket. – Ébresztő? Ilyenkor? – kérdeztem mire lehajolt a farmeréhez és kikapta a zsebéből a telót majd kinyomta az ébresztőt.
– Kapcsold a rockmusic csatornára. – kért mire döbbenten vontam fel a szemöldököm.
– Mi van? – épp dugni készülünk ez meg valami hülye műsort akar megnézni?
– Most adják az interjút. – magyarázta én meg a merevedésére majd az enyémre néztem és újra rá de tekintve hogy ma sötétebb mint általában, hangot is adtam a nem tetszésemnek.
– Te komolyan interjút akarsz nézetni velem mikor már tök kemény vagyok?
– Nyugi közben gondoskodom rólad. – vigyorgott rám és ahogy újra felém térdelt finoman végig simított a golyóimtól a farkam hegyéig. – Ha szépen kérsz ki is nyallak miközben kiverem a farkad. Ráadásul hagytam itt pár bordázott óvszert amit szeretsz.
– Ez mind nagyon csábító, de hogy jön ide az interjú?
– Érdekel mit vágtak belőle össze. – vont vállat hanyagul mire a szemeimet forgatva kikotortam a párna alól a tv kapcsolót és bekapcsoltam neki azt a hülye interjút. Vidáman arcon csókolt és bármennyire duzzogtam is miatta, a hülye gödröcskéi és az olyan ritkán hallott „köszönöm” a szájából, el is fújta a mérgemet.
– Kellenek a nézők mi? Csak ezért jöttél, valld be.
– Most lebuktam. Oh, megvárod amíg küldök egy körüzenetet az összes haveromnak és nem haveromnak hogy kapcsoljanak az adásra? – ez már annyira abszurd volt hogy röhögve vállon löktem de ő elkapta a kezem és a vállára simította miközben az ajkaimhoz hajolt. – Nézd mi van rajtam. – egy pillanatra nem értettem elvégre semmi sincs rajta, pont ahogy szeretem de.. A válla mögött a tv kijelzőjére sandítottam ahol Kyo..
– Az az én kollekcióm.. Sőt! Az az én pulcsim! – ismertem fel és már egész érdekessé vált a műsor is. Kyo közben a fülembe csókolt majd áttért a nyakamra de én már fél füllel azt hallgattam, ahogy a két műsorvezető a DeG tagjait kérdezgeti. – Elcsórtad a pulcsim.. – motyogtam mire Kyo védekezőn felemelte a kezeit.
– Az még az előtt volt, hogy meghúztad a személyes tulajdon határait. – húzta ki magát a lecseszés alól mire csak röhögve megforgattam a szemeimet. Mikor leengedte a kezeit megragadta a bokáimat és egy hirtelen mozdulattal felhúzta a vállaira.
– Így nem látom. – csúszott ki a számon mire elvigyorodott. – Mármint az órát! – mentegetőztem de hiába. Kyo már meg sem hallotta, egyszerűen csak elfordult velem kilencven fokot, hogy oldalra pillantva pont rálássak a tv-re.. A rohadék még meg is fogta az állam és arra fordította a fejem.
– Így látod, ugye? – kérdezte miközben megint felhúzta a lábaimat és a magasba emelte a csípőmet. – Látod, ahogy a pulcsidban ülök ott? Az illatoddal körülvéve? – fogott rá a farkamra és ütemesen kezdte el mozgatni rajta az ujjait. – A stylistunk ki volt bukva amiért kijelentettem, hogy az lesz rajtam. Valami koncepcióról magyarázott de nem érdekelt. – már épp meg akartam kérdezni miért de ekkor a nyelve végig nyalt a két farpofám között és megtalálta azt a pontot ahol a legmélyebben össze tudunk olvadni. Felnyögve feszítettem hátra a fejem mikor a nyelve befurakodott a lyukon. Már első alkalommal is megdöbbentett mikor ezt tette mindenféle előzetes kérdés nélkül, hogy kimostam-e magam vagy bármi.. Mintha biztosra venné, hogy tiszta vagyok. Bár nem tévedett de akkor is..
– Kyo nagyon makacs, már nem is próbálkozunk vele, hogy meggyőzzük. Most például kijelentette, hogy ezt fogja felvenni. Szóval mindannyiunknak másik ruhát kellett felvenni, mert ő ehhez ragaszkodott. Kisima-san ezeket a hozzá illő darabokat a közeli boltokból szedte össze alig egy órája. – mesélte Kaoru mire Kyo elvigyorodott a képernyőn. Ellenben a valóságban épp belém dugta az egyik ujját és egy határozott mozdulattal belém mártotta miközben a fenekembe harapott.
– Miért ragaszkodtál ehhez a pulóverhez Kyo? – kérdezte a női műsorvezető.
– Jó illata van. – közölte vállat vonva mire Shinya a szemöldökét ráncolva fordult felé majd oda hajolt és megszagolta. Anyádat szagolgasd! Oh bazdki itt féltékenykedek miközben Kyo..
– Kyo! – nyögtem hangosan mikor a nyelve fentebb siklott a golyóimat érve, de.. Vissza vándorolt oda az ujjai igyekeztek élvezetsen kitágítani.
– Ez véletlenül nem..? – kezdte kissé óvatosan a férfi műsorvezető majd a női műsorvezetőre pillantott segítségért. Neki azonnal felcsillant a szeme. Ezek szerint ismeri a márkámat.
– De igen! Ez itt a The GazettE énekesének legújabb kollekciójából egy darab! – ez a nő.. elképesztő amit a nyelvével csinál.. Vagyis hogy..
– Kyo, bazd meg! – éreztem ahogy elvigyorodik.
– Én azt hittem nem kedveled a ruháit. – nézett Kyora a férfi.
– Nem rosszak, ez kifejezetten tetszik. – jól hallottam, hogy ő most megdicsérte a..?
Kyo felé kaptam a fejem aki leengedte a lábaimat és a csípőjével furakodott a combjaim közé de még nem hatolt be. A szemimbe nézve várta hogy leessen amit hallok, de közben sem hagyta abba az előkészületeket. Hallottam ahogy feltépi a koton csomagolását és magára görgeti az óvszert..
– Mindig egyszerűnek tartottam de már tudom mennyit dolgozik vele.
– Mármint Ruki-san?
– Igen. A ruhák tényleg egyszerűek de ezt mind ő találja ki, ő rajzolja vagy válogatja a betűtípusokat és mindent ő intéz. Nekem ehhez biztos nem lenne türelmem. – mekkora kamugép.. Úgy készít elő minden egyes alkalommal mintha a világ minden ideje a miénk lenne. Most is.. Ahogy síkosítót ken magára és rám is..
– Ez úgy hangzik mintha közelebbi barátságba kerültetek volna.
– Mint mondtam, rengeteg türelme van. És hozzám kell is a türelem. – ezen felhorkantam mert ez részben igaz is de részben meg egy baromi nagy hazugság. – De nem csak tiszteletből vettem fel ezt. A múltkor kölcsönadta mert már elég hűvös volt és ő hamarabb hazaért mint én, és meglepően kényelmes. Ráadásul tökéletesen beleillik a ruhatáramba.
– Akkor mostantól több ilyet láthatunk rajtad?
– Nem tudom, de ez tetszik, szóval ezt még biztos látni fogjátok. – lazán kezelte így ennyiben hagyták és másfelé terelték a témát. Kyo vaktában felvette a távirányítót és kicsukta a tv-t.
– Nem nézzük végig? – kérdeztem meglepetten mire lazán elmosolyodott.
– Szeretnéd?
– Nem.. csak azt hittem kellenek a nézőn. – cukkoltam mire röhögve megingatta a fejét. – Szóval? Tetszik a kollekcióm?
– Nem különösebben de meglepően kényelmes és hé, rajtam minden jól áll, még a borzalmas ruháid is.
– Fordulj fel seggfej. – röhögtem el magam de ott feszült köztünk az a kimondatlan izé ami miatt nem tartott sokáig a nevetés. – Ezt.. vehetem vallomásnak? – kérdeztem és kissé félve néztem fel rá. Azt hittem majd lazaságot tetet és vállat von vagy ilyesmi de komoly tekintete csak még inkább zavarba hozott, ráadásul mikor a tekintetünk találkozott megfogta a combjaimat és fentebb tolta őket. Éreztem ahogy a csípőjével előrébb nyomakodik de még nem hatolt belém csak hozzám dörgölőzött merev péniszével.
– Ha így van akkor mi lesz? Haza küldesz? – a kérdés váratlanul ért, a kezei bár erősen fogták a combjaimat, de ez csak a szokásos erőkifejtése volt, nem okozott különösebben fájdalmat vele, viszont.. Alig érezhetően megremegtek az ujjai.. Átkaroltam a nyakát és lehúzva magamhoz gyengéden megcsókoltam majd az ajkaira suttogtam.
– Beismered hogy veszítettél? Belém zúgtál és egyértelmű bizonyítékaim vannak ellened. – simítottam össze az ajkainkat mire Kyo nyelt egyet.
– Vesztettem bassza meg, kurvára kibaszottul beléd estem. – röhögve hunytam le a szemem.
– Milyen alpárian szép vallomás. Mihez kezdjek veled? – felmordult mire megint felkuncogtam és lágyan megcsókoltam. – Én is szeretlek. – kissé gyanakodva nézett rám de aztán olyan mosoly kúszott az arcára ami túlságosan is ragadósnak bizonyult.
– Szeretsz. – ismételte.
– Igen tökfej. Szeretlek. – ismételtem.
– Akkor ez szeretkezés lesz. – már épp válaszoltam volna de egy hirtelen lökéssel belém hatolt mire egy eltorzult sikoly-nyögés-hörgés bukott ki belőlem.
– Azt mondtad.. szeretkezés.. – emlékeztettem mire összekulcsolta az ujjainkat.
– Fájt? – kérdezte mire megingattam a fejem. Alaposan kitágított és az óvszert vastagon bekente síkosítóval szóval nem okozott fájdalmat csak meglepett. – Hé. – simogatta meg az arcom és lemosolygott rám. – Szeretlek. – ismételte és úgy örült ennek a szónak mintha nem is ő mondta volna.
– Ha túl sokat mondod elkopik. – motyogtam mire elröhögte magát.
– Oké akkor majd testbeszéddel ismételgetem. – és tényleg elég sokszor elismételte...

6. rész - Lefeküdtem Kyoval